Heves Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-100. szám)

1994-04-07 / 81. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1994. április 7., csütörtök Neked elmondom, hogy az idén kellett volna megtartanunk, március 20-án. Sose felejtem el, akkor jöttek be a németek. Mármint az előző nap. Apám is eltűnt a hivatalából, aztán, hogy nem keresték, másnap vissza­ment. Úgy látszik, arrafelé még nem akartak kellemetlenkedni a megszállók. Szomszédasszonyom lelken­dezve mesél. Időnként pontosít néhány adatot. Jókedvük van, most mentek el a vendégek, és úgy kerültem a lakásba, hogy benéztem a nyitott ajtón. Per­sze, hogy berángattak. Szeretik a vendégeket, szeretik az életet.- Tudod, mi már eldöntöttük, hogy nem akarunk semmit se venni. Nekünk mindenünk megvan, egyelőre. A gyermeke­ink sínen vannak, és a fene tudja, mennyi van még hátra. Mire spóroljunk? Bizonyára sok van még nekik hátra. Minimum tizenöt évet letagadhatnánk a korukból. Tizet le sem kell ta­gadni. Én is döbbenten fogad­tam a hírt közelgő aranylako­dalmukról. 1 - Persze, az esküvőt csak egy évré rá tartottuk meg. Senki sem értette, miért ragaszkodunk mi pont ahhoz a március 20-ához. Ha jól emlékszem, va­lami keddi nap lehetett. Senki se tudott eljönni a munkahelyé­ről. De hát nem akartunk mi nagy cécót. Örültünk, hogy bé­kében összefekhetünk, senki sem töri ránk az ajtót.- Abban az időben ki törődött azzal, hogy benneteket ellen­őrizzen? - kérdeztem.- Te nem ismered az én csa­ládomat. Tizenhét éves voltam, igazi budai úrilány, amikor ösz- szekerültem a Lacival. Ő hu­szonhárom éves volt, nagyon szép fiú, tomászbajnok... A többit elképzelheted. De engem sehova sem engedtek. És min­dig volt valami ráérő öreg hölgy a famíliában, aki eljátszotta az elefánt szerepét. Az egyik nagynéném Csepelen keresztül átkelt a Dunán, hogy ellenőriz­hessen, éppen az esküvő más­napján állított be. Óriási ribilliót csapott, amikor meglátott Laci­val az ágyban, pedig úgy pattan­tam ki, mint a bolha, hogy mu­tassam neki a házasságlevelün­ket.- De hát ez már egy évvel ké­sőbb volt. Ez csak az igazinak az első évfordulója. Mellesleg miért nem az igazitól számítjá­tok az ötven évet?- Mit szólnának a gyerekek?- Ne haragudjatok, de hogy jött össze akkor, ötven éve?- Ahogy bejöttek a németek, a szövetségesek kétszeres erő­vel bombázták a várost. Mi a Várban laktunk. Jött a légiriadó és mi kiszöktünk. A Halászbás­tyára.- És a Halászbástyán? Amíg bombáztak?- Hát ez az. Nem járt arra a kutya se. Mindenki a pincében lapult. Még a németek is.- És ti? Nem féltetek?- Miért féltünk volna? Mond­tam, hogy senki sem zavart bennünket. Emlékszem, utána felkuporodtunk és néztük a vá­rost. Olyan, mint egy tűzijáték.- De hiszen az őrültség.- Ugyan, csak szerelem. Rigó Béla Kiállítás a Pincegalériában ;í Ketten - majdnem ugyanúgy 'A látogató majdnem zavarba jön, ha lebaktat a gyöngyösi Pincegaléria lépcsőin, hogy be- ; jusson a kiállítási helyiségbe. A helybeliek már „megszok­ták”, és talán egy kicsit el is vannak kényeztetve, mivel hogy ebben a hangulatos, te­nyérnyi termecskében sűrűn láthatók egy-egy képzőművész munkái. Most azonban az is „zavarba ejtheti” a nézelődőt, hogy az al­kotók nem tűntették fel, melyik szobor vagy kerámia melyikük alkotása. Melyik viseli magán Debre- czeni Zsóka, vagy melyik Pelcz Zoltán kezenyomát? Kiderül, hogy olykor maguk a keramiku­sok sem tudják már megmon­dani, hogy ki a mű „szerzője”. Mindketten vállalják önmagu­kat és a társukat is. Vajon mi az oka ennek a Emberarc Dúlnak a választási csatáro­zások, terjeng a szubjektivitás, olykor már a vadhajtások is ér­zékelhetők. Az utóbbiak külö­nösképp zavarják a hallgatót, aki ebben a helyzetben is tárgyi­lagos, információgazdag tájé­koztatást remél. Nem először fogalmazom meg a Vasárnapi Újsággal kap­csolatban, hogy rétegműsor, s kétségkívül kormányhű elkép­zeléseket népszerűsítő ajánlat­listában bővelkedik. Ezt sem kifogásolnám, vég­tére is, ha akad választék, akkor abból a jelképes kosárból min­denki azt választja, ami neki tetszik, ami hozzá leginkább közel áll. A direkt módszerek viszont - s ez már ki tudja há­nyadszor bizonyosodott be - a milliók számára aligha hatáso­sak. Szerencsére a legutóbb akadt ellenpélda is. A riporter megszólaltatta elhunyt minisz­terelnökünk feleségét, ezt a rendkívül megnyerő, közvetlen, voltaképpen nem politizáló asz- szonyt, aki férjéről beszélt. Nem kinyilatkoztatásokat so­rolt, hanem megkapó, megren­dítő tényeket említett. Igaz szto­rikat a volt kormányfő ember­ségéről, közvetlenségéről, hu­moráról, s arról, hogy mennyire tisztelte, szerette az igazságot. Ezek az adalékok a legérdek­telenebb állampolgárt is felráz­ták közömbösségéből, s a hu­mánum hullámhosszára hangol­ták. Az különösképpen megrendí­nagy „egybeolvadásnak”? Szép, szép a személyiségről való ön­zetlen lemondás, de az érdek­lődő számára ez nem egészen természetes. Ha más nem, már a kíváncsi­ság is arra sarkallja, hogy pon­tosan tudja azonosítani az alko­tót az alkotásával. A másik ok, ami miatt za­varba jöhet a nézelődő, az a fajta töménység, amivel előruk­koltak a szervezők. Majdnem azt mondhatnám, „rengeteg” a kiállított tárgy. Többek között azért is tetszik soknak a szobrok száma, mert van bennük valami azonosságra utaló vonás. Mintha sorozatban ismétlőd­nének meg az arányaikban el­túlzott figurák. Java részük mintha a mitológiából lépett volna elő a tárlat romantikusnak vélhető tereibe. A természetes tett, hogy bár tengernyi segély­kérő levél érkezik az özvegy­hez, nem tehet semmit, hiszen az ura után járó nyugdíja alig haladja meg a havi 14 ezer fo­rintot. Hát ez bizony megdöb­bentő, hiszen saját jogán több dukál neki. Nem értem a dolgot. Ebben az országban tízezrek packáz­nak, ügyeskednek, manipulál­nak a pénzzel, tollasodnak a privatizáció révén. Háborgunk is emiatt, sajnos jórészt felesle­gesen. Az azonban mégis arcpirító, hogy mindmáig nem született olyan rendelkezés, amely meg­könnyítené Antall József társá­nak sorsát. Ura ugyanis nem gyűjtött vagyont... Úgy vélem, mindehhez feles­leges a kommentár, annál in­kább sürgető az SOS. A gyors cselekvés. Azért, aki megér­demli. Veretes filmek Mi tagadás: kétségbeejtően sivár az 1-es és 2-es adó kíná­lata. Ezért a szemfüles néző vál­togatja a csatornákat. Kedvező tapasztalataim alapján állítom, hogy érdemes megpróbálkozni a Duna TV-vel. Április 2-án este megnézhettük a Szent Kris­tóf kápolnája című magyar al­kotást. Nem először láttam ezt a számottevő produkciót. Nem kedvelem az ismétléseket, eb­ben az esetben megérte feladni ódzkodásomat. Érthető, hiszen a forgatókönyv Galgóczi Erzsé­bet aligha vitatható írói erényei­arányoktól elütő, hosszanti test­forma nagyon hangsúlyossá vá­lik a picinyke fejhez viszo­nyítva. Ennek a lépték-váltás­nak a célzata elgondolkodásra készteti a szemlélődőt. Van a tárlatnak egy olyan ré­sze is, amelyben a korsók, agyagedények, vázák mintha valamilyen előázsiai ásatások­ból kerültek volna elő. Még a mesterséges csorbítás sem hi­ányzik egyikükből-másikukból. Mindez azt sejteti, mintha a „két ugyanaz” az alkotó az irán­tuk fogékony tárlatlátogatót vissza akarná „merengetni” a rég letűnt idők távoli tartomá­nyaiba. Ez is egyfajta lélekidé- zésnek fogható fel. A kiállítás mindezzel együtt érdekes, izgalmas és alkalmas a hasznos időtöltésre. (g. molnár) ről tanúskodik. Ezt a gondolat- gazdag anyagot valósághű ízekkel fűszerezve vitte cellulo­idszalagra Nemere László ren­dező. Emellett olyan színész- nagyságok játékával szembesül­tünk, mint Páger Antal és Gobbi Hilda. Hosszú esztendők teltek el a bemutató óta, a munka mégsem vesztett semmit frissességéből, varázsosságá­ból. Ez az örökzöld vállalkozá­sok rendeltetése. Vasárnap Mikszáth Kálmán örvendeztetett meg minket, hi­szen szembesülhettünk a regé­nye alapján készült Kísértet Lublón-nal, ezzel a kosztümös históriai krimivel. Megint él­veztük a lendületes sodrású cse­lekményt, a rátermetten meg­rajzolt figurákat, az izgalomkel­tés megannyi fortélyát. S a ritka rutinnal megelevenített kort is, amelyben a mesteri fantázia ál­tal teremtett alakok szeretnek, szenvednek, gyűlölnek, hazud­nak, csalnak, intrikálnak, hogy aztán csak részben győzedel­meskedjék az igazság. Mert hát azok a felsőbb érdekek akkor is megkötötték Justícia kezét. íme a bölcs tollforgató kesernyés, ironikus mosolya. Az már a mi dolgunk, hogy keressük az ana­lógiákat, hogy rájöjjünk, a haj­dani intelmek ma is útbaigazí­tanak. Ennyi is elég lenne a si­kerhez, ám a ráadás sem maradt el: a háborítatlan kikapcsolódás, az önfeledt szórakozás. Vagyis mindaz, ami hiány­cikk napjainkban. Épp ezért hatványozottan köszönjük... Pécsi István HA1VG-KEP Film- és videopremierek Jelenet a Schindler listája című filmből Schindler listája Tizenkét jelölésből 7 Os- car-díjban részesült Spilberg filmje alig két héttel ezelőtt, s a történettel mától már az egri mozinézők is megismerkedhet­nek. Oskar Schindler az életét mindenben élvező üzletember a film elején. Belépett a náci pártba, majd megszerezte Krakkóban a zsidóktól elkob­zott zománcgyárat. Itt aztán ol­csó zsidómunkásokkal dolgoz­tatott, és gyorsan meggazdago­dott. Amikor azonban tanúja lesz a krakkói gettó kiirtásának, rá­döbben a kegyetlen valóságra. Ettől kezdve egyre több zsidót megpróbál átmenteni a gyárába, majd több mint 1100 zsidót vá­sárol meg plaszowi táborpa­rancsnoktól. Végül is munkása­ival együtt sikerül kihúznia a háború végéig. Amikor azonban a német hadsereg kapitulál, Schindlemek menekülnie kell. A megrendítő hatású, 195 perces filmet az egri Uránia mozi nézői tekinthetik meg. Gyilkos mezők Kambodzsa, 1970-es évek eleje. Itt újságíró a film főhőse, aki azonban nem ismeri a nyel­vet és az országot, ezért egy ro­konszenves kambodzsai férfi lesz a kísérője, a "szeme". Ami­kor a barbár vörös khmerek el­kezdik a népirtást, aki csak tud, elmenekül. Az amerikai úságíró és a kambodzsai férfi családja biztonságba kerülnek, a segítő­kész fiatalemberre azonban a pokol legmélyebb bugyrai vár­nak. Végül sikerül megszöknie, s neki is eljutni Amerikába. Ad­dig azonban felejthetetlen szen­vedéseken megy keresztül. Ja­mes Ivory híres filmje műsoros kazettán megjelent. A film megtalálható a Video- top videotékában. // -----------------------—— --------------------------\ A Gárdonyi Géza Színház április havi műsora 7. csütörtök 19.00 Ahogy tetszik Bródy-bérlet 8. péntek 19.00 Ahogy tetszik (bemutató) Gárdonyi-bérlet 9. szombat 19.00 , Ahogy tetszik Hevesi-bérlet 10. vasárnap 19.30 The Árt of Dance Company ea. Bérletszünet 11. hétfő 10.00 Lúdas Matyi Bérletszünet 12. kedd 19.00 Ahogy tetszik Katona-bérlet 13. szerda 19.00 Mária főhadnagy Radnóti-bérlet 14. csütörtök 10.00 Lúdas Matyi Bérletszünet 14.00 Lúdas Matyi Bérletszünet 17.30 Zenés kabaré Petőfi-bérlet 15. péntek 19.00 Mária főhadnagy Latinovits-bérlet 16. szombat 19.00 Mária főhadnagy Kelemen L.-bérlet 17. vasárnap 15.30 Zenés kabaré Bérletszünet 19.00 Zenés kabaré Bérletszünet 18. hétfő 19.00 Ahogy tetszik Madách-bérlet 19. kedd 15.00 Mária főhadnagy Arany J.-bérlet 19.00 Mária főhadnagy Csokonai-bérlet 23. szombat 17.00 Ahogy tetszik Remenyik-bérlet 24. vasárnap 19.00 Gálaest Bérletszünet 25. hétfő 16.30 Mária főhadnagy Bornemissza-bérlet 26. kedd 16.00 Ahogy tetszik Ady-bérlet 19.00 Ahogy tetszik Csokonai-bérlet 27. szerda 16.00 Ahogy tetszik József A.-bérlet 19.00 Ahogy tetszik Németh L.-bérlet 28. csütörtök 10.00 Lúdas Matyi Bérletszünet 14.00 Lúdas Matyi Bérletszünet 19.00 Svejk a hátországban Bérletszünet 29. péntek 19.00 Ahogy tetszik Latinovits-bérlet 30. szombat 15.00 Mária főhadnagy Egressy-bérlet 19.00 Mária főhadnagy Stúdió-előadások lllyés-bérlet 11. hétfő 19.00 Komámasszony, hol a stukker? Bérletszünet 20. szerda 19.00 „Én, Magyarország száműzött kormányzója...” — Kossuth-emlékműsor Előadások az Ifjúsági Házban Bérletszünet 21. csütörtök 19.00 A pulyka Bérletszünet 22. péntek 19.00 A pulyka Bérletszünet Harlekin Bábszínház 6. szerda 10.00 Barbro Lindgren: Kukacmatyi 7. csütörtök 10.00 Kukacma tyi 12. kedd 10.00 Kukacmatyi 13. szerda 10.00 Kukacmatyi 27. szerda b­................— 1 5.00 Lázár Ervin: Nagyapa meg a csillagok Bemutató előadás Arany­lakodalom

Next

/
Oldalképek
Tartalom