Heves Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-100. szám)

1994-04-05 / 79. szám

HÍRLAP, 1994. ápriüs 5., kedd ___________PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE________________________5­. Áprilisban fáklyagyújtás Jól haladnak a kivitelezők Mátraballán a vezetékes gáz épí­tésével: a tervek szerint április végén már sor kerülhet a fáklya- gyújtásra a faluban. (Az önkor­mányát egyébként nemrég két, a gázzal kapcsolatosan benyúj- tött pályázaton is nyert: a Kör­nyezetvédelmi Alaptól 3 és fél, míg a Területfejlesztési Alaptól 10 millió forintot. Ezzel egyúttal vélhetőén arra is lehetőség nyí­lik, hogy valamennyit visszatérít­senek a helyiek által korábban a beruházásra befizetett pénzből. Parádsasvárról Amerikába Amint arról a közelmúltban beszámoltunk, igen szép sikerrel szerepelt .egy frankfurti nemzet­közi vásáron a parádsasvári üveggyár, a Párád Kristály Ma­nufaktúra. Az ott kialakult «kap­csolatok továbbfejlesztése, ‘ s a meglévők ápolása céljából ápri­lisban egy küldöttség látogat Pa­rádsasvárról az Amerikai Egye­sült Államokba, ahol — több nagyvárosban — a gyár jelenlegi és lehetséges új megrendelőit ke­resik fel. Kábeltévé Sírokban Helyi kábeltelevíziós rendszer kiépítését szorgalmazza Sírok önkormányzata. Az „égi jeleket” — kellő számú jelentkező esetén — a Skytech Kft. juttatná el a nagyközségbe, ahol egyébként a tervek szerint hosszú távon saját, községi adást is indítanának. ’ Júliusra telefon Március 21-én 'megtörtént Mátraballán az új crossbar-rend­szerű' telefonközpont műszaki átadása és átvétele. Maga a háló­zat folyamatosan épül, s az ígére­tek szerint július 30-ra el is ké­szül: a helyiek bekapcsolódhat­nak, a távhívásba. Falu nézőben Leleményes ballaiak A régi viseletét lassanként fel­váltja az új módi, de a népdalkor híven őrzi a nagymamáktól örö­költ dallamokat. A helyi kultúr- ház színpadán országosan ismert művészek is fellépnek. A falu­ban hamarosan befejezik a gáz és a telefon bevezetését. Az óvodá-, ba huszonhat apróság jár, az ál­talános iskola alsó tagozatos osz­tályaiban huszonkilenc kisdiák tanul. Ennyire kis falu Mátrabal- la, de a fiatalok, ha tehetik, a ta­nulóévek után visszatérnek a szülőhelyükre. Mindössze 998-an élnek eb­ben a faluban. Ebből négyszáz­ötvenen nyugdíjasok, 169-en pedig hetven éven felüliek. A na­gyobbacska gyerekek — össze­sen 35-en — Recsken tanulnak felsőbb osztályokban. Közleke­désüket az önkormányzat iskola­busszal oldotta meg. A gyerekek jövője — még ha ki is tanultak egy-egy szakmát — bizonytalan. A munkanélküliség egy ilyen kis településen komoly következ­ményekkel járhat. A falu létét is veszélyeztetheti, hiszen a megél­hetésért az itt lakók kénytelenek a közeli városokban pénzkeresé­si lehetőség után nézni. A fiata­lok még könnyen mozdulnak, de a 45 év feletti állásnélkülieknek jóval nehezebb a helyzetük. Sok embernek adott munkát a faki­termelés. A gáz bevezetése miatt azonban a falunak kevesebb fá­ra, így kevesebb munkaerőre van szüksége. Mátraballa mégis él, és megél. Leleményes emberek indítottak be különböző vállalkozásokat, dolgoznak a téeszben, az Áfész két üzletében, iskolában, óvodá­ban, és váija olvasóit a helyi könyvtár is. A megélhetést ki- sebb-nagyobb háztáji parcellák biztosítják. A környéken sok a szarvasmarha, a fóldlicitáláson sokan visszakapták földjüket, il­letve újonnan jutottak hozzá. Ez is jelent némi biztonságot szá­mukra. A falu népe összetartó, békés közösség. Egy-egy ünnepen, nagyobb rendezvényen Matraballa apra- ja-nagyja egyaránt részt vesz. Karácsony előtt Koós János éne­kelt a helyi közönségnek, de fel­lépett a kultúrház színpadán Dé- kány Sarolta, s visszatérő ven­dégnek számít Geri Gábor. A fiatalok a hétvégeken diszkóba járnak. A falu vezetése mindent megtesz azért, hogy a helybéliek otthon maradjanak, és szeresse­nek otthon lenni. (bozsó) Mátraderecskei mérleg — A megyében van összesen ötvenhárom szövetkezet, ebből körülbelül 3-4 olyan, amelyik ugyanabban a felállásban, szerve­zetben dolgozik, mint a régi rend­szerben, az úgynevezett szocializ­musban — hallhattuk az elnöktől. — A törvény által előírt átalaku­lást formailag, a jogszabályoknak eleget téve mi is végrehajtottuk, de nem csináltunk kft. -t, nem csinál­tunk bt.-t, rt.-t, hanem ugyanab­ban a stuktúrában működik to­vább a szövetkezet, ahogyan ko­rábban. — Nem vittek ki földet, rész­arány-tulajdont? Nem vált ki sen­ki? — Egyetlen jelentkező volt, aki beadta kiválási igényét, de az erre az alkalomra összehívott közgyű­lés előtt visszavonta azt. Tehát vé­gül is senki nem vált ki. Most az át­lagos állományi létszámunk — a dolgozói létszám — 170 fő, s ezen túlmenően vannak még a nyugdí­jasok. — Köztudott, hogy ez nem az a környék, ahol meg lehetne élni a mezőgazdaságból... — Éppen ezért, a kedvezőtlen adottságok miatt hoztunk létre sok évvel ezelőtt különböző mellék-, üzemágakat. Most egyébként azok a szövetkezetek kerültek csődbe, részben felszámolás alá, amelyek csak mezőgazdasági te­vékenységgel foglalkoztak. Á me­zőgazdaság helyzetét ismerve, ez nem véletlen. Mi — szerencsére — ’ a melléküzemágaink piacait úgy tudtuk megvédeni, esetleg bővíte­ni, hogy e tevékenységek megfele­lően mehessenek tovább. Igaz, hogy partnercserékre szükség volt, elsősorban egyes megrendelők fi­zetésképtelensége miatt, de ezt is sikerült megoldani. így működik tovább a femtömegcikk-üzem, a kárpitüzem, megvan — immár 17- 18 eve — a visontai erőműben az építőrészleg, ahol, úgy vélem, eb­ben az évben is sikerül olyan 42-43 millió forintos termelést elérni. Emellett olaj-nagykereskedelem- mel is foglalkozunk... — Gondolom, ez utóbbi a leg­jövedelmezőbb... — A nagyságrendjénél fogva. De egyébkent ott 50-60 filléres ár­réseiddel dolgozunk: nem is töre­kedtünk nagy árrésre, hanem arra, hogy minél jelentősebb mennyisé­get értékesítsünk. Sok kicsi sokra megy, ugye... — S az úgynevezett alaptevé­kenység? — Ehhez kapcsolódik az erdé­szet és a csomagolórészleg: en­nek is csaknem tízmilliós a nagy­ságrendje. Aztán változatlanul van 5-600 darab szarvasmarhánk, olyan minőségű az állomány, hogy teljes egészében exportra megy: Németországba, Belgiumba, Olaszországba, s ily módon a bel­földi árnak, nyugodtan mondha­tom, a dupláján értékesül. Vi­szont, olyan magasak a költségek, hogy meg így is néhány százezer forint a ráfizetés. Nem nagy, de ha nincs ez a külföldi piac, akkor bi­zony 7-8 millió is lehetne a veszte­ség... A növénytermesztés volta­képpen a takarmány termesztésé­re korlátozódik, s ezen felül van még a tenyészbaromfi. A múlt év­ben ezzel gondok voltak, egy alka­lommal a tenyésztojást a kellő idő­nél tovább tárolta a keltető, ennek ellenére végül hozott másfél millió forintot ez a tevékenység. — Az 1993-as árbevételük mel­lett nem tűnik soknak az a pénz, ami végül is nyereségként jelentke­zett. — Úgy gondolom, a mostani gazdasági helyzetben, ha egyálta­lán nyereség van — bármekkora legyen is —, az egy pozitív dolog, hiszen más területeken egyre csak óriási veszteségekről hallani. Azt vallom, mi eredményesek voltunk, és megfelelő béreket, nyereségré­szesedést, prémiumokat tudtunk fizetni. Az üzleti partnereknél is időben eleget tettünk a fizetési kö­telezettségeinknek. — Mi volt a tapasztalat azon a bizonyos mérlegmegállapító köz­gyűlésen? — Úgy vettem észre, a dolgo­zók meg voltak elégedve, gond nem vetődött fel. Az persze túlzás lenne, ha most eltelnénk önma­gunkkal, de a valóságnak megfele­lően kell felfogni a dolgot: akkor, amikor mások tönkremennek, az ország mezőgazdasági szövetkeze­teinek nagy részét „széthúzzák”, nálunk ennek ellenére együtt ma­rad mindenki, s némi eredményről is számot adhatunk. Annak elle­nére, hogy a vállalkozók, egyéni gazdálkodók megkülönböztetett módon kapnak bizonyos támoga­tásokat, a szövetkezetek pedig nem. Illetve a kimutatások szerint nyolc százalékot. De mire adnák a támogatások zömét? Fejlesztésre, beruházásra... Ki az, aki ebben a helyzetben a mezőgazdaságba be­ruház? A mi szövetkezetünk ked­vezőtlen adottságai ellenére egyetlen fillér állami segítséget nem kap: így kell talpon maradni. — Szó esett a közgyűlésen az idei tervekről is? — Igen. Az elképzelések szerint 200 millió körüli árbevételt érhe­tünk el 1994-ben, s 2,4 millió a ter­vezett nyereség. Remélhetőleg ahogyan eddig, ezután sem kell létszámcsökkentést végrehajta­Rénes Marcell VÁR A TERMÉSZET. Eljött végre a tavasz, a szép idő — ha ma mégis esne, nézzék el nekünk —, nincs, ami a négy fal között marasztalja az embert, el lehet indulni kirándulni. Úticélnak ajánljuk most Parádóhutát, s aki végigsétál ezen a gyönyörű fa­lun, nyugodtan menjen még egy kicsit tovább, hegynek fel, míg oda nem ér a képünkön látható Clarissa-forráshoz: nem fogja megbánni. Ilyen helyen, ilyen ásványvizet inni, nem mindennapi élmény... Önkormányzati ülés Pétervásárán Tájékoztató a beruházásokról Múlt héten csütörtökön — eb­ben a hónapban immár második alkalommal — tartott ülést Pé- tervására önkormányzata. Az egyetlen napirend, amit a képvi­selőknek meg kellett vitatniuk, a beruházások helyzetéről szóló tájékoztató volt. Nagy Imre csoportvezető egyebek között beszámolt az Időskorúak Otthonának mun­kálatairól, illetve a műszaki át­adás-átvétel alkalmával felvető­dött minőségi és mennyiségi hiá- nyoságokról, azok pótlásáról. A munkálatok befejezésének hatá­rideje április 30. Bár a telefonbe­kötés annak ellenére sem történt meg, hogy az önkormányzat idő­ben elküldte igényét a Matávnak. A helyszíni felmérésen túl az ott­hon vezetői ígéretet kaptak arra, hogy a távhívó rendszert három héten belül bekapcsolják. A vízhálózat bővítése elkezdő­dött. Az ellátást javító víztisztító berendezés üzembe helyezése mellett ebben az évben tovább épül a vízműztelep. Jelenleg ké­szül a huszonöt köbméteres elő- tároló-medence, és befejezésük­höz közelednek a kezelőépület szakipari munkái is. A térség szennyvízhálózatának és tisztító­művének létesítésére elkészült az engedélyezési terv. A pályázat benyújtásához szükséges szak- hatósági és más engedélyek már megvannak. A vitát követően az Időskorú­ak Otthonában fizetendő szemé­lyi térítési díj összegéről is dön­töttek a képviselők: ez havonta nyolcezer forint. Végül a népjó­léti- és sportbizottság javaslata alapján a lakástámogatási kérel­mek elbírálása is megtörtént. (zay) Olaj reményében Az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet a MÓL Rt. megbízásából április 5-én olajkutatást kezd Tarna- lelesztől Egerbocsig terjedő részen, az országúttól délkeleti irányba. A munkálatokat egymástól 15 méternyire elhelyezett fakarók jelzik majd: ezek mellett húzódik majd a mérőkábel. Minderre azért van szükség, hogy a környéken legeltetett állatok és a fúrások ne zavarják egymást. A kutatás során ki­sebb erejű robbantásokra is lehet számítani, de a szakemberek szerint ezek nem okoznak kárt a zöld környezetben. Amennyiben előre nem látható okok miatt bárkinek is vesztesége adódna, azt a ku­tatók megtérítik. Váraszó, Bátor, illetve Pétervására, Bükkszék nyomvonalon is hasonló feltárásokat terveznek, amit várhatóan május végére fejeznek be. A sza­kemberek bíznak abban, hogy találnak olajat, ami nem csupán gazdasági szempontból lenne kedvező a térségre nézve, hanem a nagyarányú munkanél­küliséget is enyhítené. Feltárásokat terveznek a kutatók a Pétervására és Bükkszék közötti — térképen jelzett — területen is Beszélgetés a falugazdásszal Ismerni a kistermelők problémáit Pétervásárán is hivatalba lé­pett a város és társközségei — Erdőkövesd, Váraszó, Ivád és Kisfüzes, valamint Istenmezeje — ügyeiért felelős falugazdász, Szántó György. Székhelye és hi­vatala a városi polgármesteri hi­vatalban van. Feladatairól, meg­bízásával kapcsolatos konkrét terveiről, elképzeléseiről kér­deztük a fiatal agrárszakembert. — Pétervásárai születésű va­gyok, szüleim is mindig itt éltek — kezdi a bemutatkozást a fiatal­ember. — Apám földműveléssel foglalkozott, 15 katasztrális hol­don magángazdaként, majd a té­eszben kapott munkát, fogatos volt és brigádvezető... A Gödöl­lői Agrártudományi Egyetemen végeztem mezőgazdasági gé­pészmérnöki karon 1975-ben. Később, 1986-ban agrárgazda­sági szakmérnöki diplomát sze­reztem. Nős vagyok, két gyer­mek atyja. Első munkahelyem az itteni Gárdonyi téeszben volt, üzemeltető mérnöki beosztás­ban dolgoztam. Az utóbbi há­rom évben már mint műszaki ve­zető. A Földművelésügyi Miniszté­rium Heves megyei Földművelés- ügyi Hivatalának felhívására pyújtottam be a pályázatomat a falugazdász munkakörre. Há­rom jelentkező közül az én anya­gomat fogadta el a bizottság, s a kinevezésem ez év végéig szól. — Hogyan határozták meg a munkakörét, konkrét feladatait? — Általánosan a kormány ag­rárgazdálkodással kapcsolatos rendelkezéseit kell közvetíte­nem. A mezőgazdasági kister­melők és vállalkozók problémáit alaposan ismernem kell, hogy azok megoldásában segíthessek. A piacgazdasági információkat, a termeléssel és az értékesítéssel összefüggő híreket nekem kell továbbítanom. A helybeli gaz­dálkodókat olyan tanácsokkal kell ellátnom, amivel eredmé­nyesebbé tehetem a tevékenysé­güket. Ismernem kell minden el­érhető pályázati lehetőséget, il­letve hitelrendszert... Ami a térséget illeti: mezőgaz­dasági szempontból kedvezőtlen feltételekkel rendelkezünk. Ez bizony gyakran visszafogja a ter­melői kedvet. A kereslet csökke­nése mellett késlelteti a sikert a mezőgazdaságra igen hátrányos, kedvezőtlen éghajlatváltozás is. Elsődleges feladatomnak tekin­tem a földtulajdoni viszonyok rendezését. Sajnos mind a mai napig még a kárpótlási földterü-, letek sem kerültek vissza egykori' gazdáik kezelésébe. A résfc- arány-tulajdonosok igényeinek feldolgozása azonban már meg­történt. A területek kialakítása folyamatos, a földek kimérésére és tulajdonba adására a későbbi­ekben kerül majd sor. A munkák elősegítése érdekében fontos jó kapcsolatot kialakítanom a helyi földkiadó bizottsággal. Végül is annyi a teendő, hogy nem lehet rangsorolni a rám váró feladatokat. Most megint majd­nem azt mondtam, hogy az egyik legfontosabb megvalósításra vá­ró terv a környezetvédelem ki­dolgozása. Ezt, mint minden egyebet is, csak a gazdálkodók­kal közösen valósíthatjuk meg. Úgy gondolom, Pétervásárán és környékén érdemes megszervez­ni a gazdaköröket. Az ötlet iránt máris sokan érdeklődnek. — Lát-e biztosítékot a földek megművelésére? — A volt téesz területén az őszi szántásokat, a búza vetését nagyrészben a pétervásárai Gár­donyi szövetkezet végezte el, mint bérlő. A tavaszi vetések és egyéb munkálatok is rá várnak. A kárpótlással földhöz jutottak, a részaránytulajdonosok döntő többsége a szövetkezetnek aján­lotta föl bérleti használatra a föl­det. Magángazdálkodásban 3000-4000 aranykorona-értékű területen folynak munkák. Ezek a gazdálkodók már az ősz folya­mán búzát is vetettek, és a tavaszi munkákat is megkezdték. Parlag nem is igen marad a térségünk­ben. Az őszi vetések jól teleltek, gazdag termés várható. A tavaszi munkák megkezdéséhez kedve­ző az időjárás. A szövetkezetben dolgozók és a magángazdák is bíznak az idei esztendőben. Az eredményekről a gazdasági év zárását követően tudok majd számot adni. Zay József Nyereség, ha kicsi is... Hónapokkal ezelőtt egy mátraderecskei „sikersztoriról” számoltunk be lapunkban, melynek főszereplője a mai, mostoha körülmények kö­zepette is eredményesen gazdálkodó helyi Rákóczi Termelőszövetke­zet volt. A szövetkezet nemrégiben tartotta mérlegmegállapító köz­gyűlését, ahol kiderült: tavaly összesen 251 millió forint árbevételre tettek szert, ám ennek az összegnek a magas költségek miatt csupán egy töredéke, 930 ezer forint tekinthető nyereségnek. Forgó Jánost, a szövetkezet elnökét kértük arra, hogy értékelje az elmúlt időszakot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom