Heves Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-100. szám)
1994-04-16-17 / 89. szám
HÍRLAP, 1994. április 16-17., szombat - vasárnap ______HÉTVÉGI MAGAZIN 11 . Orosz szemklinika a Gellérthegyen Gyémántszikével operál az orvos „Ha még egyszer azt üzeni...” Milyen hatása lehet egy jubileumi kiadványnak? Szándékkal vagy véletlenül, az egyik barátom dicsérte a Kossuth Kiadónak azt a kötetét, amelyet névadójának jubileumára - száz esztendeje halt meg a ’48-as forradalom vezére - igencsak előkelő köntösben, számozott példányban jelentetett meg, CD-lemezzel, amely Kossuth Lajos hangját őrzi. A kötet finom borítóval mégis csak látvány: fényképeskönyvnek nevezték el. Szerepel benne a lánglelkű szónok, az emigráció néhány fontos alakja. Olyan egyéniségek is helyet kapnak itt, akik Londonban, Amerikában vagy éppen Itáliában közelebb kerültek Kossuth Lajoshoz. Aki mindig is pontosan fogalmazott. Amikor például Deák Ferencnek ír, a ’67-es kiegyezés megkötése után, egy nagy jellem fegyelmével ezt veti papírra: „Nem személyes érdek, nem ingerültség, nem fontoskodás! viszketegség szól belőlem. Nekem személyemre nézve nincs semmi várni-, nincs semmi kívánnivalóm, sem a nemzettől, sem az élettől. De keblemben fiatal eréllyel él, s fog élni halálomig a kötelesség érzete hazám iránt.” Végighallgatom a lemezt is. Igyekszem elkapni, elképzelni a most, technikailag valamelyest természetes hangzásig, azaz az „eredetijéig” visszataszítva Kossuth orgánumát, és akkor - milyen is az intuíció, vagy a képzelet játéka? - hirtelen beugrik nekem az a szövegrész! Kossuth egyik szónoklatának a nyitánya, amit egy megajánlási vita elejére illesztett. Gimnazista koromból őrzöm a mondatokat, mert akkor még tanultunk „memoritereket”. Valahogy így kell rátalálnom a memóriámban: „Úgy érzem, Isten kezembe adta a tárogatót, hogy felhívjam Önöket, mentsük meg a Hazát. E perc nagyszerűsége szorítva hat keblemre”. (Lehet, hogy „fejből” nem szabatosan vágom ki a gondolatot, de a lényeget visszahoztam.) Ettől ez a jubileumi díszkiadás egyetlen pillanat alatt átalakul színházzá - bocsánat! -, a Haza első Hazává, ahol a sors kerekei forognak. Óriási a tét, Kossuth az ügyvéd, a kitűnő szónok, a Hazáért felelős első ember Istennel kezdi, tárogatóval, azzal, hogy ébresztő zeneszerszámot kapott az Istentől alkalmi megoldásként. Mert fel kell valakiket vagy valamit ébreszteni azért, mert a Hazát meg kell menteni. És a szónok szerint ez a perc az Istennel, a tárogatóval és a megmentéssel együtt szorítva hat le az ő keblére. Ehhez a szöveghez nyomban kölcsönvettem a kötetből azt a fotót, amely ezt a markáns, középkorú férfit jeleníti meg. Zsinórosan, karddal, a kor divatos hajviseletével. Ülve, nyugalomban, de... Megelevenítem, hozzáragasztom a termetéhez, a temperamentumához illő mozdulatait, a megránduló arc mimikáját, a test íjszerű tartásának vonalrendjét, a hang, a szavak szárnyalását, ahogyan az általa használt kép nemcsak lehetővé, de szükségszerűvé is teszi: ebben az emberben a mozgást nem a betanult szerep irányítja, ebben az egyéniségben nem a képzett jogász, az okosan érvelő ügyvéd, a talpraesett újságíró működik. Itt a karizma, a kegyelmi állapot, a képzelet, a képek, a látomások sorozata pompázik, egyik a másik után. Itt nem észokok keringenek, nem is akarnak az érvek előbukkanni. Itt egy költő dobálja elő a mondatokat úgy, ahogyan megélte, éppen az adott pillanatban. Pontosan tudja, hogy ennek így kell lennie. Szó sincs itt pénzügyi fogalmakról, hadseregről, mundérról, ennivalóról, lovakról, huszárokról, jogról meg miegyébről. Itt egy költő vetíti ki magából a képeket, a tárogatót, azt is, hogy az Isten épp most nyújtja oda neki, és ha a honatyák jobban odafigyeltek volna, láthatták volna, milyen súllyal szorította az ö keblét ez a hatalmas pillanat. Aminek a felelőssége valóban elképesztő, de senki más nem képes felmérni, csak ő. Ez az a karizma, kariz- matikusság, amit annyira birtokolt, és amit annyira nem akartak elejében érteni. Míg aztán minden felviharzott. O örült neki? Ki tudja? Megtette a kötelességét. Amit az a bizonyos belső állapot diktált neki. Hány ilyen „szorító pillanata” lehetett később is? De nem jöttek utána a nagy felharsonások: Megadjuk! Mert már nem volt a Honnak Háza, nem voltak hősök és a kevésbé hősök, az alkuvók és a nem alkuvók sem. Csak volt és maradt ’49-től ’94-ig a bolyongás, a fogadkozás, a fogadtatások, az ünneplések, majd az elhalkulások, a szokatlan csend. Majd negyvenöt esztendeig. Hogyan viselte? Nem politikusként. Költőként. Hosszú emelkedések, hangtalan gyónások közepette látta azokat a belülről magasba lobbanó látványokat, megélte belül mindazt, ami kívülről nem jöhetett elő sehonnan. A karizma, a költők kegyelmi állapota nem hagyta el, nem hagyhatta el, különben hogyan tudott volna ekkora időt - ha csak politikus lett volna?! - ekkora remeteségben, ilyen „eredménytelen” álmodozásban végigsétálni-bandukolni? Vállalni az okos és higgadt remeteség fegyelmezett látszatát. Ki láthat bele akár egy kialudt vulkán lényegébe is? Ez a díszkiadás, ennek a könyvnek, fotóskötetnek a forgatása, a megszólaló hang, a Neki és Róla írt zene szülte nekem ezt az élményt. Ennél gazdagabb olvasást ritkán teljesítettem. Még megforgatom ezt a kötetet néhányszor az ujjaim között, hátha feltüzel még egyszer. Vagy ehhez is szerencse kell? Farkas András (Fotó: Kaposi Tamás) Éppen azokban a napokban találkoztam dr. Szergej Arcibasev főorvossal, a szemsebészet specialistájával, amikor Viktor Csemomirgyin, az orosz miniszterelnök Budapesten tartózkodott. Amikor a Moszkvából érkezett vendég a magyar államférfiakkal találkozott, az a vélemény alakult ki, hogy a két ország államférfim ne a múlttal, hanem a mostani kapcsolatokkal foglalkozzanak. Dr. Szergej Arcibasev budapesti tevékenysége érzékletesen példázza a jelenlegi lehetőségeket. A tudományos alapossággal felkészült szemészeti specialista klinikát létesített a Gellérthegyen. Azon a részen, ahol a Búsuló Juhász is található, és ezért mindig élénk az idegenforgalom. Különben innen tüneményes panoráma nyílik a Duna két partjára, Budára és Pestre. Mindezt azonban csak az élvezheti, akinek jó a szeme. Napjaink divatos emberi gyengesége a rövidlátás, ezt mutatja az is, hogy sokan viselnek szemüveget vagy kontaktlencsét. Ezen óhajt segíteni dr. Arcibasev magyarországi klinikája. Hipermodern épületben tevékenykedik az orosz főorvos. Úgy gondolom, hogy amint a költő nem lesz, hanem születik, így történik ez a sebészek esetében. Aki operál, annak különleges keze van. Könnyed és biztos. Akárcsak egy zongoraművészé, mint például amilyen Cziffra Györgyé volt. Szergej Arcibasev rendkívül rokonszenves, szerény, mint általában a különleges tudású emberek. Kurszk mellett született, azon a vidéken, ahol a második világháború egyik óriási csatáját vívták. Moszkvában végezte egyetemi tanulmányait. Tanítványa a híres-nevezetes Fjodorov professzornak, aki a Mikrosebé- szeti Intézet vezetőjeként ért el feltűnést keltő sikereket műtétéivel. Immár húsz esztendeje mindennek. Azóta szédületes változások következtek. Fjodorov professzor a Földközi-tengeren hajózik, s közben fogadja pácienseit, végzi a műtéteket. Szergej Arcibasev viszont Budapestet választotta tevékenysége színhelyéül.- Milyen gyakori napjainkban a rövidlátás? - érdeklődtünk a gellérthegyi klinika vezetőjétől.- Száz ember közül harminc ember rövidlátó - hangzik Arcibasev válasza.- Miként tud ezen segítni az orvostudomány?- Húszesztendős múltja van a műtétemnek - mondja az orosz főorvos. - A kidolgozása Fjodorov professzor érdeme. Jómagam több ezer műtétet végeztem a Fjodorov Intézet továbbképző tanszékén. Segítettem azt is, hogy a világ minden tájáról érkező orvoskollégáink Dr. Szergej Arcibasev is elsajátíthassák ezt a radiális keratoniai módszert.- Mi a lényege ennek?- Feltehetően a laikusok is, főleg azok, akiket ez érint, aránylag könnyen megértik. A műtét lényege: a szem szaruhártyáján gyémántszikével ejtett metszésekkel megváltoztatjuk a szem fénytörő képességét.- Milyen kedvező változás történik?- Ily módon megszüntethető az -1 és -10 dioptria közötti rövidlátás. Előfordulhatnak más esetek is. Kedvező esetekben akár -16 dioptriás rövidlátáson is segíthetünk a műtéttel. Mindehhez érthetően előzetes vizsgálat szükséges. Alkalmam nyílott körülnézni dr. Gleb Csigrinszkij jóvoltából a gellérthegyi szemsebészeti klinikán. Ő is alaposan felkészült, és mindenben segíti Szergej Arcibasev gyógyítómunkáját. Korszerű berendezések segítségével végzik el a gellérthegyi klinikán a műtétet megelőző vizsgálatot. Húsz perc elegendő ehhez. Az orvosi beavatkozás azonban még kevesebb időt igényel.- Hány percig tart a műtét?- Három percig - válaszol dr. Szergej Arcibasev. - Helyi érzéstelenítéssel, fájdalommentesen történik ez. A műtét után a páciens saját lábán távozhat a klinikáról.- Hány éves rövidlátók jöhetnek ide a gyógyulás reményével?- 16 és 60 év között bárkit megoperálhatunk, természetesen az előzetes diagnózis alapján. Jönnek hozzánk művészek, sportolók, orvosok, pilóták, vállalkozók, kereskedők, mindenféle foglalkozásúak. Sokan azért kérik a műtét elvégzését, mert tevékenységük közben zavarja őket a szemüveg viselése.- Magyarországról eddig hány páciens kereste fel?- Ezerháromszáz műtétet végeztem el itt a Gellérthegyen - mondja Szergej Arcibasev. - Jönnek azonban rövidlátók Ausztriából, Németországból, Olaszországból, Svájcból, Spanyolországból, más európai országokból és a tengerentúlról, nevezetesen az Egyesült Államokból is. Gyémántszikével operál az orosz orvos, ez lényegében egy mikrométerrel ösz- szekötött műszer, amelynek különlegesen vékony a pengéje. Ez elengedhetetlen kelléke a műtétnek. A gyémánt a legkeményebb ásvány. Szergej Arcibasev pedig aranykezű. Rendelkezésére áll az orvostudományból mindaz, amit Fjodorov professzortól sajátított el, és a diagnosztika modem műszerei, a technika legfrissebb vívmányai Mindezeknek köszönhetően tudja visszaadni pácienseinek három röpke perc alatt a tökéletes látás örömét. Maholnap az Arcibasev szemsebészeti klinika - a Búsuló Juhász mellett - a Gellérthegy egyik nevezetessége lehet. Mindenesetre az új oroszmagyar kapcsolatoknak jó példája. Molnár Károly Színvonalas nemzetközi kongresszus Hamburgban Március utolsó hetében a Modem Nyelvek Nemzetközi Szövetsége szervezésében nagyszabású kongresszust tartottak. A Szövetségi Köztársaság elnöke, Richard von Weizsäcker védnöksége alatt rendezett kongresszusra a világ minden tájáról érkeztek nyelvtudósok, professzorok, tudományos kutatók, hogy számot adjanak a nyelv- és irodalomtudomány jelenlegi állásáról, eredményeiről, s megvitassák a jövő teendőit, kutatási feladatait. Az impozáns Plaza Szálloda három emeletét elfoglaló Nemzetközi Kongresszusi Központban, közismert rövidítéssel a CCH-ban tartották az előadásokat, a fogadásokat, és esténként a kitűnő felolvasásokat, a koncerteket és a művészi bemutatókat is. A kongresszus résztvevőit a Nemzetközi Szövetség elnöke, Michel Condelier köszöntötte, majd a Hamburgi Egyetem rektora, Jürgen Lüthje üdvözlő szavaival nyílt meg a szimpózium. A nagy érdeklődéssel várt bevezető előadást a neves bonni professzor, Franz Schoser tartotta „A gazdaság és az idegen nyelvek” címmel. A rendkívül magas színvonalú eszmefuttatásban, amint azt a cím is sejteti, a tudós azon véleményét fejtette ki, hogy e kettő - a gazdaság és a nyelvek - kellő ismerete nélkül nem lehet lépést tartani a fejlődés hihetetlenül gyors ütemével. Az ünnepi megnyitót követően a közel ezer rangos szakember, a tudományágak jellege szerint, több szekcióban folytatta a munkát. A nagy világnyelveken elhangzó, többéves kutatásokat és tapasztalatokat összegző, újabb gondolatokat ébresztő előadásokat e rövid beszámoló keretében még felsorolni is lehetetlen. A legtöbben az igény, a realitás fényében elemezték, vitatták az idegen nyelvek és irodalmak, illetve azok oktatásának alapvető kérdéseit, elsősorban a világnyelvek jelentőségének és hasznosságának az aspektusából. De nem szorultak háttérbe a nyelv- tudomány partikuláris problémái sem, mert hazai és külföldi előadók egyaránt interpretáltak^ olyan nyelvi-nyelvészeti jelenségeket is, amelyek a modern élet termékei és velejárói, s amelyek akarva-akaratlan beleépülnek az adott nyelv szervezetébe. Az irodalmi szekciókban elsősorban a klasszikus és a modem művek értelmezésének és újraértelmezésének lehetőségeit feszegették a professzorok, továbbá azt, hogy a belettkiszti- kai alkotások milyen módon és mélységben járulhatnak hozzá az idegen nyelv igényesebb elsajátításához. E változatos ismertető írója, aki szintén részt vett a nemzetközi kongresszuson, rendkívül nehéz helyzetben van, hiszen sok nagyszerű előadás anyagából kell válogatnia. A részletes felsorolás és értékelés útja nem járható, ezért egyéni megítélés alapján választottunk ki néhány előadást, amely minden bizonnyal szélesebb érdeklődésre tarthat számot. A cambridge-i professzor, Rex Gibson a shakespeare-i drámák megközelítésének és oktatásának változatait elemezte. Az amerikai Stephen Krashen az (Input)-hipotézis problematikáját fejtegette, szembeállítva a különböző álláspontokat. A párizsi Jean-Claude Allanic a televízió szereplését és jelentőségét taglalta az idegen nyelv oktatásában. A düsseldorfi Ingeborg Christ felvázolta és értékelte az idegennyelv-oktatás újabb koncepcióit és modelljeit, kiegészítve azokat egyéni javaslatokkal. A kanadai Margarethe Hen- kaeufer kimondottan aktuális témát választott, nevezetesen a kereskedelmi és az üzleti nyelv sajátosságait tette elemzése tárgyává, egyúttal szorgalmazta a („business-nyelv” szisztemati- kusabb beépítését az egyetemi oktatásba. Különlegesen érdekes volt a belga Roland Wil- lemyns előadása, aki a kisebb európai nyelvek helyzetét és szerepét vázolta fel nyelvpolitikai aspektusból. Nagy sikert aratott a hamburgi Rudolf Haas szellemesen tartalmas előadása, amelyben a német és az angol humor elemeit vette sorra néhány kiragadott szöveg alapján. A brémai Helga Kats egy harmadik idegen nyelv, például a holland fontosságát hangsúlyozta. E vázlatos felsorolás talán érzékelteti, milyen sokrétű, szerteágazó témakörök kerültek a kongresszus napirendjére. A résztvevők nemcsak gondolatokat cserélhettek az előadások után lezajlott élénk vitákban, hanem újabb inspirációt is kaptak kutatásaik folytatásához. Sok-sok tudásanyag vált közkinccsé. Hekli József
