Heves Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-100. szám)
1994-04-02-03 / 78. szám
HÍRLAP, 1994. április 2—3., szombat-vasárnap GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Információ és tanácsadás A Mátra Művelődési Központ hozzákezdett űj Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodájának szervezéséhez Gyöngyösön. Az intézmény — ahol a kulturális szakembereken túl orvos jogász, építész segítségére is számítanak — munkaalkalmakról tájékoztat, koncertek, színházak jegyeinek beszerzésén kíván könnyíteni, korrepetálások, tanfolyamok, nyelviskolák lehetőségeire irányítja a figyelmet, nyaralásokról, utazásokról, olcsó szállásokról ad felvilágosítást. Iskolai nyereményfák Gyöngyöshalászon Pályázat útján nyolcezer forintos támogatáshoz jutott az Általános Iskola nemrég Gyöngyöshalászon. A nyereménypénzből Kálban vásárolt csemeték kiültetéséhez a diákok nevelői irányítással már hozzákezdtek, s napokig díszítették az intézet környékét, illetve a község más részeit. Könyvtári kiállítás A gyöngyösi Vachott Sándor Városi Könyvtárban már hagyomány, hogy időnként képzőművészeti kiállítást is rendeznek a látogatóknak. Legközelebb Szálai Ferenc hódmezővásárhelyi Munkácsy-dijas festőművész munkáival lehet találkozni a bibliotéka galériájában. Az áprilisi tárlat érdekessége, hogy a piktor ez alkalommal grafikáival szerepel a közönség előtt. Detki kegyelet A világháborúk elesettjeinek adóztak már Detken is emlékművel, de a kegyeleti hely környezete még kevésbé fejezi ki a tiszteletet. Ezért az önkormánya zat a hősök méltóbb parkjának kialakításához szakemberektől rendelt tervet. A díszkert várhatóan még a tavasszal, de legkésőbb az idei nyárra elkészül. Önkormányzati mozi Nagyrédén Február közepétől a helyi ön- kormányzat üzemelteti a mozit Nagyrédén. Az egri filmforgalmazótól eddig sikerült friss, divatos, érdekes szalagokat szerezni a vetítésekhez, így többnyire kellő számú néző is akadt. Az érdeklődés fokozására a szombati előadásokat a büfés vállalkozó diszkókkal is összekapcsolja, s bevételének egy részét bérleti díjként — a művelődési házban még helyet kapott virágárushoz hasonlóan — az intézmény fenntartásához, a mozizás folytatásához adja. Gyöngyöstaijáni faluszépítés Az idei tavasszal tovább csinosítják a gyöngyöstaijáni Jókai teret. A vendéglő előtt szélesítik az utat, s lánckorláttal, virágedényekkel nemcsak biztonságosabbá, hanem kellemesebbé is teszik a gyalogosközlekedést. A községközpont eme része kandelábereket is kap a korszerűbb, esztétikusabb közvilágításhoz. Mátrafüred rendezéséről Április 5-én tartja soros ülését a részönkormányzat vezető testületé Mátrafüreden. A képviselők a Bene-házban 17 órakor kezdődő tanácskozásukon a település részletes rendezési tervével foglalkoznak. Az emlékezetes tornacsarnok-avatás szereplőinek egy csoportja (Fotó: Gy. Gy.) Hóidéző A március sem telt el maradandó változások nélkül, Gyöngyös és körzete új értékkel is gazdagodott. A hónap során avatták Vámosgyörkön az általános iskola — egyben az egész község — új, tágas, elegáns tornacsarnokát, amivel már az ünnepség napján sikerült bizonyítani, hogy szükség van rá. A város legrégibb — idén százesztendős — iskolája impozáns ólomüveg festményt, két méter széles, négy és fél méter magas díszablakot kapott a centenáriumra, hogy vele is emlékeztessen jeles névadójára, II. Rákóczi Ferencre. Szabó Erzsébet alkotása az ólomüveg festmény (Fehér Miklós felv.) Tanulmányúton osztrák és német farmokon A gyöngyösi főiskolások gyakorlati oktatása A tulajdonformák változásai a mezőgazdaságban is felvetették az új típusú szakemberképzés igényét. Ez is indokolta a gyöngyösi főiskolán a gyakorlati oktatás komplex megújítási tervének elkészítését, jelentősen megnövelve az órák számát. Ennek megvalósításáról dr. Berky Attila egyetemi adjunktussal, a gyakorlati oktatócsoport vezetőjével beszélgettünk. — Melyek a gyakorlati oktatás kialakított formái a komplex tervben? — Mivel a főiskolán gazdasági, illetve mezőgazdasági mérnöki szakokon folyik képzés, ezért a gyakorlati oktatásban vannak eltérő és azonos feladatok — mondta az oktatócsoport vezetője. — Eltérőek a fizikai munka és a nyári üzemi gyakorlatok, megegyezőek a laboratóriumiak, ahol különféle mérések, vizsgálatok, számítások, számítógépes optimalizálások folynak. Eltérőek továbbá a szellemi jellegűek, amelyeket a határszemlék, az állattenyésztési és takarmányozási technológiák tanulmányozása, az üzemlátogatások jelentenek. Legjelentősebbek a fizikai munkagyakorlatok, amelyek keretében a gazdasági szakosok háromhetes gyakorlati időből egy hetet sertéstelepen, egyet a szarvasmarhatelepen, egyet pedig műszaki tevékenységgel töltenek. A mezőgazdasági szakosok részére a növénytermesztési, kertészeti és állattenyésztési szakirányoknak megfelelően naposi gyakorlatokat rendszeresítettünk. Két félévben mindennap csoportonként 1-1 hallgató vesz részt a gyakorlóhelyen különböző munkafolyamatok elvégzésében. Nyári üzemi gyakorlaton az első évfolyam négy, a második három hetet tölt. Vannak még egyéb jellegűek is: például az őszi szüreti és a tavaszi metszési munkák. Bővülnek a külföldi, elsősorban az osztrák és a német farmokon töltött 3-5 hónapos gyakorlatok is. Célul tűztük ki, hogy ilyen jellegű külföldi gyakorlaton minden mezőgazdasági szakos hallgató részt vesz. — Hol valósítják meg és hogyan szervezik a gyakorlatokat? — Az intézmény vezetősége már 1989-ben benyújtott egy pályázatot olyan tangazdaság kialakítására, ahol az egész gyakorlati oktatás egy helyen megvalósulhat. A pályázat eredményeként 400 hektár területet kaptunk, aHol növénytermesz- tésoen, gyümölcs- és szőlőtermelésben vehetnek részt az érintett hallgatók. A közeljövőben pedig szeretnénk kialakítani egy olyan mintagazdasüßot, ahol a szarvasmarha, a sértés, a baromfi, a juh tenyésztését is oktathatjuk a napi munkafolyamatokban. Addig ezeken a területeken külső kapcsolatainkkal, a 60-80 mezőgazdasági szövetkezettel, kombináttal, kutatóintézettel, társulásokkal és vállalkozókkal (farmerekkel) oldjuk meg ezt az oktatást. Ennek szervezése és összehangolása nem könnyű feladat. Sokat segít, hogy a mező- gazdasági szakosok zöme szakirányú Középiskolából érkezett, technikusi vizsgát tett, s a fiúk csaknem fele gép vezetői jogosítvánnyal rendelkezik, akikre így már komolyan támaszkodhatunk a szervező- és oktatómunkában. Az eredményes gyakorlati képzést hat tanszék közreműködésével és az oktatástechnikai csoport segítségével valósítjuk meg. Horváth Mihály _____s_____________________ G yöngyösi* varrónők „lázadása” (Folytatás az 1. oldalról) Elég talán, ha csupán az élőszóban előadottakat jegyzem. — Itt huszonegyen ahavi 300- 400 ezer forintot\s megtermeljük — mondják. — Ha kell, szabad szombaton is dolgozunk, s amikor kértek, az egri munkától sem húzódoztunk. Elutaztunk, éjszaka is a távoli varrodában voltunk, reggel lett, mire hazaértünk, mert teljesíteni akartuk, amit vártak tőlünk és megígértünk. — Mégis, évtizednyi szolgálat után sem viszek haza 10 ezer forintnál többet, sőt előfordul, hogy fizetés nélkül maradok a társaimmal együtt, mint februárban történt! — kesereg Oroszi Attiláné. — Képzelhető, hogy mit jelent így egyedül nevelnem kilencesztendős gyermekemet! Márián Andrásné hozzátold- ja: 17 itteni éve ellenére 9-11 ezernél ő sem kap többet. Mások a hiányzó napidíjat, a térítés nélküli állásidőt, túlórát, a kiszámíthatatlan szabadságolásokat kifogásolják, az üzemépület megrozzant tetejét, a régóta használhatatlan mellékhelyiségeket, a ki-be kapcsolt közműves szolgáltatást sérelmezik. No meg a talán fél óráig tartott ominózus egri közgyűlést, amin szóhoz sem juthattak, ráadásul zsebből vettek részt. Mivel az útiköltséggel — csakúgy, mint az elmaradt fizetés reklamálásakor — a szövetkezet szintén adós maradt. Nem beszélve a roppant kíváncsian várt jegyzőkönyvről, amibe még hetekkel később sem tudtak betekinteni. Novák Emilnészövetkezeti elnök találkozásunk alkalmával megjegyzi, hogy szívesebben venné a beszélgetést a jogelődből alakult háziipari részvénytársasággal folytatott vita, pör április 6-i bírósági tárgyalását követően, mert akkor talán már jobbakat is tudna mondani. A vagyonmegosztás-rendezés a kétségkívül nehéz helyzetből történő kilábolás alapja. Megérti a gyöngyösiek aggódását, türelmetlenségét — magyarázza —, hiszen a kellő tulajdon, a szükséges anyagiak hiányában valóban nem éppen rózsás a jelenlegi helyzet. Jelentős — pontosan nem is tudja, mennyi — a partneri tartozás, s a mai világban a követelések teljesítésére bizony gyakran sokáig kell várni. Ilyenformán sajnos előfordul, hogy bérre sem telik mindig időben, amit már az egriek is tapasztalhattak. Olykor a hiányzó minőség is akadálya a zavartalan pénzáramlásnak. S a gyöngyösiekre sem mondható éppen, hogy állandóan kifogástalanul végzik a dolgukat. — Hiányzó vezetőtársaim miatt is kénytelen vagyok sok mindent magam csinálni, de a gondjaimat, elképzeléseimet ameny- nyire lehet, azért iparkodom megosztani a szövetkezetben — folytatja az elnökasszony. — Nem állítom, hogy ragaszkodom minden régi formasághoz, s napjainkban is ugyanúgy működnek nálunk a megszokott demokráciafórumai, mint talán még várnák, mert az élet a piacgazdaságban más módszereket követel. Ám ha néha furcsa, bántó, netán sértő is, ha egyedül tárgyalok, döntök ebben-abban, mindenképpen a szövetkezetünkért történik. Ha nem érdekelne a közösségünk annyira, mint egyébként, rég megválhattunk volna például az igen költséges gyöngyösi részlegünktől, nem törődünk az ott kényszerűségből bezárt szövődé dolgozóinak átképzésével, kevésbé törekszem a megyében újabb üzemek nyitására, tanulóképzésre, megszüntetjük a bejárók utazási térítését, vagy történetesen az eddig csak ideiglenesen szüneteltetett étkezési hozzájárulást. S esetleg jómagam is a vezetőnek szerencsésebb, jö vedelmezőbb sző vetkezeti átalakulás módjait keresem, hogyha nem mindjárt önálló vállalkozó vagyok a tisztségemből, szolgálatomból következő legnagyobb részaránytulajdonommal... Amit csinálok, amivel próbálkozom, nem titok. Rákérdezhet, megtudhatja, kiigazíthatja véleményével, útmutatásával bárki a szövetkezetben különösebb rórum nélkül is. Kroffinger- né, aki a háromfős vezetőség — igazgatótanács — tagja, pedig kiváltképpen. S ami a lelkűket nyomja, azt is előadhatná bármelyik találkozásunk alkalmával, de még az igazgatósági ülésen sem akart nyilatkozni. Csakis a közgyűlésen kívánt felszólalni. Azon, ami egyébként akkor magnóra került, csupán leírva nincs. Lehet, hogy nemcsak a magnó, az írógép, hanem a rendkívüli közgyűlés sem kellett volna, ha időben, menet közben megbeszéljük a dolgokat. Úgy nem veszik el egy munkanap, s nem kell a hétezeriormtos utazási költséget zsebből megelőlegezniük. Mivel természetesen csak előlegről van szó, ha lesz pénzünk, kifizetjük az egri utat is. A kívülállónak nem könnyű ítéletet mondania a történtekről, s őszintén szólva tisztességesebbnek is találja, ha az ügy belső rendezésében, a megbékélésben, széthúzás helyett a szükségesebb összefogásban bízik. Bár nyilvánvalóak a gondok, talán sikerülhet a „talpon maradás”, ha az eddiginél még jobban akaiják, előbb vagy utóbb csak meghallgatják, amit a problémákat, a kiutat talán kevésbé ismerő új egri szövetkezeti tagok akaratlan asz- szisztálásával márciusban a gyöngyösiekbe fojtottak. S véletlenül sem átgondolatlan puccs, hanem tényleg előrevivő, alkotó eszmecsere lesz a legközelebbi, a „rendes” közgyűlésből. Gyóni Gyula Egy évig vendégségben Kati, aki finnek született Igaz, hogy Bódi János főmérnökék lakásában jártam Gyöngyösön, a Gólya utcában, de csak azért, mert ők vendégül látnak egy finn kislányt egy egész évre. Arra voltam kíváncsi, hogyan alakult ki ez a helyzet, és mennyire tudnak örülni egymásnak: a család a két lánygyerekkel és a finn vendég. Már az üdvözléskor kiderült: ki a vendég, hiszen egy egészen halvány akcentus érződött ki Katri Kajala beszédéből. — Kati vagyok — hallottam a bemutatkozáskor. Tisztáztuk, hogy Katri vagy Katerina ugyanaz, mint a Kati. Hogyan is került ez a finn Kati Gyöngyösre? Erre voltam mindenekelőtt kíváncsi. A Helsinki melletti Espoo-ből jött. Egy amerikai szervezet az, amely a közvetítést végzi. Aki jönni akar otthonról, fényképes önéletrajzot készít. Számtalan kérdésre válaszol. Ez amolyan névjegyféle, amiből a vendéglátók minden fontos dolgot megtudhatnak. De ez történik meg a fogadó család esetében is. Tehát nem bíznak a véletlenre semmit. Ezért van, hogy amikor először találkoznak össze, már szinte régi ismerősként köszönthetik egymást. — Harmincán jöttünk repülővel a Ferihegyre egyszerre. Természetes, hogy harminc magyar család várta őket. Ott álltak valamennyien a váróteremben, s bemutatkoztak. — A nevem Katri Kajala, a Bódi családban lakom — hallatszott a jelentkezés, amikor rá került a sor. Kati egy szál szegfűt szorongatott a markában, de először „Apa” nyakába ugrott, majd a virágot átnyújtotta „Anyának”. Ez a megszóh'tás járja Bódiéknál. Aztán irány Gyöngyös... Ronda, nyirkos idő volt, az autóból nem lehetett sokat láni az elsuhanó tájból. Az új otthonát azonban alaposan megnézte magának Kati. Hogy milyen volt? — Nagyon tetszett. Külön szobában lakom. Az első éjszaka pedig...? A szüleire gondolt, és a könny kicsordult a szeméből. A barátja is eszébe jutott, persze. A levelekben azóta is vissza-visszatér a kifejezés: „Nagyon hiányzol.” Kati a gyöngyösi gimnáziumba jár. Együtt tanul a többiekkel matematikát, biológiát és minden mást. Természetesen finnül gondolkodik, és a finn szöveget fordítja le magyarra, amikor megszólal. — Sok barátom van — mondja örömmel. Szórakozni is együtt járnak. Főként moziba. A diszkóért nem rajong, mert nem szereti az amerikai zenét. Bizonyítványt nem kap a gyöngyösi tanulmányairól, csak egy igazolást. Otthon majd ott folytatja, ahol abbahagyta. Megkérdeztem, mit tudott már rólunk, mielőtt eljött otthonról? Annyit, hogy rokonok vagyunk, és sok történetet is olvasott rólunk. Most már azt is tudja, hogy sokban hasonlítunk egymásra. De azért a finnek egy kicsit mások. Nagy csalódás ért, amikor érdeklődésemre közölte, hogy ő nem a paprikás csirkét szereti a legjobban a magyar ételek közül, hanem a gombát és a palacsintát. Majd visszakanyarodtunk az események legelejére. Hogyan fogadták a szülei azt az ötletet, hogy szívesen eljönne Magyar- országra egy évre. Nem riadtak meg. Mondták, hogy jól van. Helyes, ha „világot akar látni”. így volt az édesapja is annak idején Amerikában. Gondol-e arra, hogy a későbbiek során még visszajöjjön Magyarországra? Lelkesen bizonygatta, hogy az csak természetes. Nem tudtam megállni, hogy a háziaktól meg ne kérdezzem, ők tulajdonképpen miért fogadták az otthonukba egy évre a szinte teljesen „vadidegen” kislányt, akinek még a beszédét sem értik. — Arra gondoltunk, a mi kisebbik lányunk, aki egy osztályba jár Katival, gyakorolhatja vele az angolt. Ennyi praktikumot igazán meg lehet érteni Bódiéknál. A végén megkérdeztem: — Mivel fogsz beállítani otthon, ha megérkezel Gyöngyösről? Tréfálkozva mondta, azzal, hogy: — Én vagyok Kati, az a magyar kislány, aki finnek született. G. Molnár Ferenc
