Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-15 / 62. szám
HÍRLAP, 1994. március 15., kedd ÜNNEPKÖSZÖNTŐ Március idusának krónikája Résziét Petőfi naplójából Hazamenvén, előadtam szándékomat a sajtó rögtöni fölszabadításáról. Társaim beleegyeztek. Bulyovszky és Jókai procla- matiót szerkesztettek. Vasvári és én föl s alá jártunk a szobában, Vasvári az én botommal hadonászott, nem tudva, hogy szurony van benne; egyszerre kirepült a szurony, egyenesen Bécs felé, anélkül, hogy valamennyiünket megsértett volna. — Jó jel! — kiáltánk föl egyhangúlag. Amint a proclamatio elkészült, s indulófélben voltunk, azt kérdém, micsoda nap van ma? — Szerda — felelt egyik. — Szerencsés nap, mondám, szerdán házasodtam meg! Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal mentünk vissza a kávéházba, mely már tele volt if- jakkal. Jókai a proclamatiót olvasta föl, én nemzeti dalomat szavaltam el; mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott. (A nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-ikán írtam, azon lakomára, amelyet az ifjúság március 19-én akart adni, melv azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmaradt. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fej kötőt varrt magának.) A kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot, s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát. Először az orvosokhoz megyünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s az egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: víz nem olthatja el. Az orvosi egyetem udvarában ismét fölolvasta Jókai a proclamatiót, és én elmondtam a nemzeti dalt. Innen a mérnökökhöz, ezektől a seminariumba a jogászokhoz vonult a számban es lelkesedés egyaránt percenként növekedő sereg. A seminarium csarnokában elénk állott egy professzor, és azt mondta nagy pathosszal: — Urak, a törvény nevében... Többi szavait elnyelte a sokaság mennydörgő kiáltása, s a tisztelt tanár többé nem juthatván szóhoz, szépen elkotródott. A jogászok rohantak ki az utcára, hogy velünk egyesüljenek. Közülük Vidács emelt szót, elmondta, hogy professzoraik a tartandó lakomában résztvevést eltiltották, kicsapási büntetés mellett. Kacaj és bosszankodó kifakadások a hallgatóságban. De a lakoma már csak mellékes dolog volt. Jókai ismét fölolvasta a proclamatiot s a tizenkét pontot, s énvelem elszavaltatták a nemzeti dalt. Mindkettőt fanati- cus lelkesedéssel fogadták, s a refrénben előjövő „eskü- szünk”-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt. — Most menjünk egy censor- hoz, és vele írassuk ala a proclamatiót és a nemzeti dalt! — kiáltotta valaki. — Censorhoz nem megyünk — feleltem —, nem ismerünk többé semmi censort, el egyenesen a nyomdába! Talpra , fijagyar, Si fit a: iáé, most vagy sója! Bihok legyünk vagy stab-idok a kérdés, váhtvstszttlok! A' \ <ZvK tilCÜÉfC f. Autónk, U-kásf uak, hogy rabok tovább Nem leszünkBabok voihíhk mostanáig. KárhozoHak ősapájnk, Kik szabadon éltek haltak, Szolgaföldben «ein nyugbabák A’ magyarok ísíeuero Esküszünk, Esküszünk, hogy raftok tovább Aeta leszünk. Sehötsnal Mlattg ember, Ki most, ha kell, halüt nem mer. Kinek drágább rongy élete, Mist a haza becsülete. A magyarok Istenére Esküszünk, Eskösíüak, bogy rabok tovább Ne» teszünk. Fííwv- Uh a ktncznála5 k-Kd Jofis.cn he>tí> > kart. Es mi még is, lanczot htirdftißk: Ids; veled, régi kardon;;: A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk. l*ogy rabok Ibyaób Nem leszünk, A* msátysír név megint szop tesz Méltó regi nagy híréhez. Mit rá kentek a •»mariök, hsmossnk a gyalazatoi A magyarok tsíenéze Esküszünk, Esknv/tmk. hogy rabok tovább Nem teszünk. Hol sírjamk dömborülnafc. Unokáink Idmtuhtak, És áldó imltlság mclteü MíOidjük el szent neveinket. A magyarok «leaíre Esk «szónk. Esküszünk, hogy rabok Isvébb Nem leszünk. Pelöli Sándor Mindjárt beleegyeztek és követtek. Länderer nyomdája legközelebb volt hozzánk, oda mentünk. Jókait, Vasvárit, Vidácsot és en§ em neveztek ki küldötteknek, ogy a sajtót lefoglaljuk. Mi megtettük azt a nép nevében, s a tizenkét pontot és a nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Ezalatt kinn lelkesítő beszédeket tartottak Egresi Gábor, Degré, Vasvári, Jókai stb. Dél felé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztották szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terere, s a sokaság eloszlott. A szakadó eső dacára mintegy 10 ezer ember gyűlt a múzeum elé, honnan a kózhatározat szerint a városházához mentünk, hogy a tizenkét pontot magukénak vallják a polgárok, és velünk egyesüljenek. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel, először. Rövid tanácskozás után a polgárság nevében aláírta a polgármester a tizenkét pontot, s az alant álló sokaságnak az ablakból lemutatta. Óriási kitörése a lelkesedésnek!... Egyszerre az a hír szárnyal, hogy katonaság jön... körülnéztem, hogy az arcokat vizsgáljam, egyetlen egy ijedt arcot sem láttam... minden ajkon e kiáltás: fegyvert! fegyvert! Ezen, különben alaptalan hír, oly fölindulást okozott, hogy Nyári Pál és Klauzál tovább beszéltek egy óránál, anélkül, hogy beszédeikből egy-egy töredék mondatnál többet hallottunk volna. — Budára, Budára!... a helytartótanácshoz!... nyittassuk meg Táncsics börtönét!... Budára!... Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. Végre választmány neveztetett ki Budára menendő, s a helytartótanácsot felszólítandó, hogy a censurát rögtön eltörölje, Tán- csicsot szabadon bocsássa, s a katonaságnak rendeletet adjon, miszerint ügyeinkbe semmi szín alatt bele ne avatkozzék. A választmány tagjai: Egresi Sámuel, Gyurkovics Máté, Irányi Dániel, Hogyan ünnepelte a magyar nép március 15-dikét Irinyi József, Kacskovics Lajos, Klauzál Gábor, Molnár György, Nyári Pál, Petőfi Sándor, Rotten- biller Leopold, Staffenberger István, Tóth Gáspár, Vasvári Pál. A választmány legalább húsz ember kíséretében fölment Budára a helytartótanácshoz, és előadta kívánalmait. A nagy méltóságú helytartótanács sápadt vala, és reszketni méltózta- tott, és ötpercnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenség iránt a rendelet, a censura eltöröltetett. Táncsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre. Ez volt március 15-ike, Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történetben. Események folytatásának ez közönséges volna, kétségkívül, de tekintve annak, ami volt, kezdetnek nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyermeknek az első lépést megtennie, mint mérföldeket gyalogolni a meglett embernek. Ez nap délutánján a nép kívánta a színházi aligazgató Bajza Józseftől: hogy a színházba e nap ünnepélyére teljes kivilágítás mellett Bánk bán adassék elő. Bajza mondá, hogy szívesen teszi. A színház oltár volt ma, a közönség színe volt jelen ünnepi arczokkal, ünnepi ruháiban; a nemzeti cocarda volt minden férfi, minden nő keblére feltűzve, középen a háromszínű zászló. Ez alatt a nép a megszabadított Stancsics kocsiját önkezével vonva át Budáról a színház teréig, bevonult a színházba, melly mindenki számára ingyen megnyittatott. A páholybirtokosok is meg- nyiták páholyaikat a nép számára, ki még e közforradalom per- ezében is olly tiszteletben tartá a gyöngédebb érzelmeket, hogy egy páholyt sem foglalt el, melly- ben hölgyek ültek. A zenekar fölváltva a Rákó- czi-indulót, Marseillaise-t, és Hunyadi László szebb helyeit hangoztatá. Később Egressi Gábor szavalá el Petőfinek fenn kitett költeményét, a nép ezreinek harsogó es- küvése mellett. Ugyanezt rögtön Szerdahelyi által zenére téve, a színházi polgártársak kara éneklé el; a közönség ismételteté a szavalmányt és dalt. A közönség nagy része óhajtá Stancsicsot a színpadon megjelenve látni, azonban értesülvén a tisztelt polgártárs gyengélkedő állapotáról, kívánatával felhagyott, s a legnagyobb csend és béke között eltávozék. Az állandó választmány azonban reggelig együtt ült. Másnap legelső teendője volt a népnek a nemzetőrség tettleges életbeléptetését követelni, s e végre aláírások nyittattak meg azok számára, kik a nemzetőrséget alkotni kívánják; néhány óra alatt több ezerre ment az aláírás. A nép követelte a fegyvereket. A katonai hatóság jelenté: hogy csak 5Ó0 fegyvert adhat, mert a többi Komaromba vitetett. Ezt Lederer tábornagy katonai becsületszavára állítá. Az Arsenált fölnyitani nem akará. Lenn pedig a nép, melly már ekkor mintegy 20-25 ezerre ment, követelte a fegyvereket, s fenyegetőzők, hogy az Arsenált feltöri, ha fegyvert nem kap. Ekkor alvalasztmány neveztetett ki a fegyverek kiosztása tárVasvári Pál a szabad sajtóról Szabad sajtó nélkül á közvéleménynek uralkodni nem lehet. Hogyan fejlődjék ott hatalmassá a’ közszellem, hol annak forrása betömetik, eltemettetik? A’ mi a’ beszédre nézve a’ nyelv: az a’ gondolatra a’ sajtó. Ha á nyelv lebilincseltetik: hiába fog ott a’ szív érezni, hiába fog mozogni az ajak... nem szólhat; érzelmeit ki nem fejezheti. De ki engedné nyelvét így le- bilincseltetni? Nem akarna inkább meghalni, mint hogy ily örök némaságra legyen kárhoztatva? A’ lélek alkotói erővel bír. Ez folytatja á teremtő munkáját. Mert 6 nap alatt nem lehetett azt tökéletesen bevégezni... ’S azért, ki a’ szellem e’ műkö- désétpátolja: az lázadást üt a’ teremtő ellen, mert ennek helyettesét, az észt akadályozza isteni hivatása teljesítésében! Berzsenyi és a’ XVIII. század ezt mondá: „Az ész az isten!” ’S kik ennek ellenszegülnek: azok nem lehetnek egyebek, mint ördögök, rossz szellemek, kiknek helye á pokolban van! Szabad sajtó mellett a közvélemény maga fölött hatalmat nem ismer. ’S a’ milly szabad a’ szellem, a’ milly biztos ennek repülése: olly bizonyos ekkor a’ nemzet előha- ladása is. Ha a’ szellem földhöz van bilincselve: akkor szárnyaival csak vergődik és ekkor idéz elő zavarokat, küzdelmében megvérzi önmagát, bosszújában szemébe csapkod ellenének, ki őt fogva tartja. De ha bilincseiből felszabadult, akadály nélkül repülend a’ i határtalan légbirodalomban. Szárnyait mindenre messzebb terjesztendő Árnya alatt fog megnyugodni az ember. Eggye olvadand a’ testvér testvérevei, kit most nem ismer, kit halálos ellenének tart. Csak így alakulhat egy világszerű közvélemény! (Életképek, 1848. ápr. 16.) gyában, s egyórai tanácskoz- mány után Rottenbiller alpolgármester a teremben, Jókai pedig a városháza terén összegyűlt népet nyugtatá meg azon tervezet közzétételével: hogy az illető tömegek városnegyedenként külön oszolván, száz-száz férfit választanak ki maguk közül, kik óránként felváltva, mint nemzetőrök az éjjel diadalfényben kivilágított város nyugalma fölött őrködjenek. A többi fegyverek kiadása a következő napokon fog sürgettetni. Este a két testvérváros ki volt világítva, az utczákon lelkesült néptömeg forrongott, harsogtat- va: éljen a szabadság! Az ablakokból nemzeti lobogók függtek alá, a szabadság nevével beírva. Egész éjjel rend és nyugalom őrködött a város fölött, a portyá- zó nemzetőrök több helyeken bujkáló csavargókat fogtak ösz- sze, s hivatásuknak minden tekintetben híven megfeleltek. Mart. 17-én az ideiglenes kormányzó választmány által (melly állt a nép, tanács, megye, polgárság, és egyetemi fiatalság küldötteiből, közte három héber) elhatároztatott: hogy a mostani napok örök emlékére az egyetemi tér, hol a forradalom legelőször kikiáltatott: „Martius 15-kei térnek”, a hatvani utcza, hol a sajtó elfoglaltatott, „Szabad sajtó ut- czának”, a városháza tere pedig „Szabadság terének” fog ezentűl elneveztetni, melly határozatot a tanács azonnal foganatba is vette, s Länderer rögtön nagy betűkkel nyomtatta az utczák eddigi nevének helyébe a megörökítendő dicsőség szavait. Ugyanekkor kimondatott: hogy minden czímek eltöröltetnek, semmi tekintetes és nagyságos többé. A kívánalom, mit Bécsbe induló küldöttség a király elé terjeszt: így kezdődik: „Fenséges haza!” Egy küldöttség átment Budára fegyvereket követelni, miknek nyombani kiszolgáltatását a helytartótanács egész örömmel ígérte, s jelenleg a nemzetőrség óráról órára szaporodik. A kétfejű sasok minden királyi hivatal homlokáról levétettek, helyökbe a nemzeti czímer tétetett. A fekete-sárga színek helyébe a nemzeti három szín festetett. Műit éjjel még a nádori palota is ki volt világítva, mi az életben először történik, sok más soha nem történtekkel együtt. Tegnap a fehér zászlót egy hölgy (Szathmáryné) vitte a nép előtt. Ä nép választottal ezért remek czímerrel tisztelték meg. A csend és a béke a forradalom mellett olly jó lábon áll, mint még soha. A boltok kirakatai nyitvák, a vásár rendben foly, a nemzetőrök minden utczában porty áznak. Éljen a magyar szabadság! E három szót hallani minden ajkról, minden utczán, minden zászlón ez van kifestve. („Életképek”, 1948. Mart. 19.) Petőfi szavalata a Nemzeti Múzeum lépcsőjén A szabad sajtót köszönti a pesti nép
