Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-07 / 55. szám

10. HÍRLAP, 1994. március 7., hétfő ÁLLAMI VAfiTOKÍTGraÖKSÉf. Országos Érc- és Ásványbányák Hevesben is Vége a privatizációnak, kezdődik a végelszámolás Az ÁVÜ igazgatótanácsának jóváhagyásával március elsejé­től megkezdődött az Országos Érc- és Ásványbányák végel­számolása. Erre azt követően kerülhetett sor, hogy a vállalat a terveknek megfelelően külföldi tőke bevonásával privatizálta társaságait, bevételéből csök­kentette adósságterheit, sőt re­mény van a pozitív szaldóra. A könyv szerint 2 milliárd fo­rint vagyonú OÉÁ-t milliárdok- ra nőtt hitelállománya miatt a csőd fenyegette. Az 1990-ben a vállalat élére került Nagy Sándor kapta feladatul, hogy oldja meg a kintlévőségei miatt a nyolcvanas évek közepétől még a folyama­tos működéshez is rendszeres hi­telfelvételre szoruló OÉÁ átala­kítását és privatizációját. A pél­daértékű koncepció készítése­kor abból indultak ki, ha az üze­mek vagyonarányosan kapnak a cég adósságából, működőképte­lenné válnak. A csődöt elkerü­lendő, az OÉÁ más taktikát vá­lasztott, külföldi tőkebevonással kezdett társaságalapításba, és a bevételekből csökkentette a vál­lalat adósságterhét. Elsőként a pilis vörös vári dolomitbányára alapozott nemesvakolatokat gyártó üzemből 1990-ben 738 millió forint törzstőkével alapí­tott Magyar Terranova GmbH., amit további üzemek követtek. A külföldi befektetők bevonásá­ból származó privatizációs bevé­telből az OÉÁ — az ÁVÜ áldá­sával — fokozatosan dolgozta le a vállalat adósságát. Az ÁVÜ Igazgatótanácsa az OÉÁ végelszámolásával egy időben döntött a privatizáció utolsó felvonásáról is. Ennek so­rán az elfogadott E-hiteles konstrukciós pályázatokra te­kintettel elvonta nyolc társaság összesen 544 millió forint névér­tékű állami tulajdonú üzletré­szét. Az ezzel járó ÁVÜ-kezes- ségvállalás 270,8 millió forint. Az utolsó körben meghirdetett állami tulajdonú társasági üzlet­részek mind elkeltek. Ä kft.-k közül háromra nem jött ajánlat, egynek eladását az alacsony ár­ajánlat miatt nem hagyta jóvá az ÁVÜ, ezeket újra meghirdeti. Ezenkívül vannak eladható ingatlanok és bérlemények. Az előzetes számítások szerint ezek bőven fedezik a cég meglévő 170 és 180 millió forint közötti, dön­tő mértékben lejárt hitelek ka­mataiból származó adósságát, így a központi iroda tervezett el­vonásának ellenértéke már csak ráadás, azaz garantálja a végel­számolás pozitív szaldóját. Magánosítás után, a boraik eredetvédelméért Az Egervin a tőzsdére készül Jelképes helyen, az egri Bormú­zeumban találkoztak nemrég a megyeszékhely, valamint Tokaj érintett szakemberei. Azért jöt­tek össze, hogy bejárják azt a pincerendszert, amely a96-os Expo — várhatóan — egyik vidé­ki színhelye lesz. Megállapodtak ugyanis abban, hogy közösen pá­lyáznak annak a parádésnak ígérkező borbemutatónak a megrendezéséért, amelyen a reprezentáns tokaji fehér és az egri vörös borokat állítják ki. A találkozó egyik érdekessége volt, amikor Dancz Pál az Eger­vin Borgazdaság Rt. vezérigaz­gatója a cég feladatairól, a magá­nosítás eredményeiről számolt be a résztvevőknek. Mint el­mondta, a felszámolás sorsára jutott nagymúltú Eger-Mátravi- déki Borgazdasági Kombinát privatizációjára tavaly június 4-én került sor. Egy hazai befek­tetőkből álló csoport szerezte meg a többségi tulajdont. A cél­juk az volt, hogy az egri, a mátra­alji és a bükkaljai borvidéken új rangot és hitelt szerezzenek a sző­lő- és bortermelésnek. Kiemelte, hogy az elmúlt néhány hónap alatt ma már az ország egyik legerősebb boripari részvénytár­saságává lett újra az egri. Sikerült új piacokat teremteniük, és visz- szaadták az erőt, a hitet azoknak a termelőknek, akik korábban elvesztették azt. A privatizációt követően sike­rült ismét bizalmat szerezniük a nemzetközi piacokon az egri bo­roknak. Ennek köszönhető, hogy a társaságnak Angliában, Németországban, Hollandiában és a skandináv államokban is vannak megrendelői. Ezen túl­menően az Egyesült Államokba és Kanadába is eljutnak a termé­keik. Amerikában például olyan transznacionális céggel állnak kapcsolatban, mint a Pepsi Cola. így a kanadai és USA piacaira 50-100 ezer karton egri bort ex­portálnak. A vezérigazgató azt is kiemel­te, hogy az említetteknek kö­szönhetően a tavalyi év második felében mintegy százezer hektó bort értékesítettek. Erre az esz­tendőre pedig 250 ezer hektoliter eladását tervezik. Bejelentette, hogy lényegében néhány hónap alatt megteremtették mindazo­kat a feltételeket, amelyek mű­szaki fejlesztéseket és szőlőtele­pítéseket is lehetővé tesznek. A magánosítást követően minden erőfeszítésük arra irányul, hogy az Egri Bikavér hatékony eredet- védelmét elérjék. Lehetetlen ugyanis, hogy jelenleg a világon 8-10 féle bikavért hoznak forga­lomba, miközben a szóvédjegy az Egervin Rt tulajdona. Ezért tartják fontosnak, hogy az Euró­pai Közösséggelkötött eredetvé­delmi egyezmény — a tokajihoz hasonlóan — az Egervin termé­keire is érvényes lehessen. Leg­később év végéig nyilvános rész- vénykibocsájtást tervez a társa­ság, tőzsdei bevezetésre kerül­nek a társaság értékpapírjai. Dancz Pál (képünk bal oldalán): — A jó bor iránt ma is érdeklődnek szerte a világban (Fotó: Mentusz Károly) A kisbefektetői vagyonkezelés jobb, mint az állami Interjú Csépi Lajossal, az ÁV Rt. vezérigazgatójával Csépi Lajos korábban az Állami Vagyonügynökség egyik felelős vezetője volt. Nemrégiben nevezték ki az Állami Vagyonkezelő Rt. vezérigazgatójává. Változik-e a vagyonkezelő holding privatizációs stratégiája? — kérdeztük az új vezetőtől. — Némi változás várható — mondta —, hiszen a privatizáció­ért felelős miniszter azzal dele­gált az rt. igazgatóságába, hogy a szervezetnek nemcsak biztonsá­gos vagyonkezelőnek, hanem tu­datos „privatizátomak” kell len­nie, vagyis meg kell találnunk az összhangot az ésszerű ütemű el­adások, illetve a hatékony va­gyonkezelés között. — Ez miért változás a korábbi stratégiához képest? — Azért, mert az ÁV Rt.-nek korábban a vagyonkezelés volt az alapvető feladata, vagyis hogy megőrizze és „följavítsa” a meg­lévő vagyont. Mostantól ami el­adható, vagyis a kormány nem minősítette eladhatatlannak, azt mindenképpen meg kell próbál­ni eladni. Olyan szakmai vagy in­tézményi befektetőket kell ke­resni, akik leveszik a vállunkról az állami vagyon kezelésének terhét, mert jobban értenek hoz­zá. Remélem, nem kerül sok energiámba meggyőzni ennek az elvnek a helyességéről az igazga­tóság tagjait. — Tekintélyes közgazdászok is elmondták már többször is, hogy a kisbefektetők, a KRP vagy az MRP kisrészvényesei nem lesz­nek igazi tulajdonosai azoknak a vagyonrészeknek, amelyeket megvesznek. Osztja ezt a véleke­dést? — Ezek az észrevételek rész­ben jogosak, de úgy is föltehető a kérdés, hogy jobb gazdák-e, jobb tulajdonosok-e ezek a — ha úgy tetszik — botcsinálta tulajdono­sok, mint az állami vagyonkeze­lők. Én azt gondolom, igen. Az igaz, hogy még náluk is jobbak, hozzáértőbbek a szakmai vagy intézményi befektetők, közöttük a magánbefektetőkre is gondo­lok, mert a folyamatosságot kép­viselik, nagyobb a felkészültsé­gük, kialakult szervezetük van. Végül is az a véleményem, hogy bár nem ideális megoldás a kis­befektetői vagyonkezelés, mégis, ha ideális tulajdonosokat nem találunk, mert éppen nincsenek a piacon, akkor átmeneti megol­dásként igenis jobbak, mint az állami vagyonkezelés. — Ha április elején elindítják a kisbefektetői részvényprogra­mot, akkor gondolom, némiképp módosul az ÁVÜ eladási politi­kája is. —Valóban némiképp más lesz a helyzet, mert eddig általában 51 százalék vagyonrészre keres­tünk szakmai befektetőket, akik többségi joguk alapján voltak az irányítók. A KRP-program célja az, hogy a fennmaradó 49,35 vagy még kisebb százalék-va­gyonrészre kisbefektetőket talál­junk, mert ők a nagyok árnyéká­ban hasznosan kiegészítői lehet­nek a vagyon működtetésének. Mindezzel azoknak a polgárok­nak is lehetőség nyílik bekapcso­lódni a magánosításba, akiknek nem volt vagy nincs saját induló tőkéjük. Ezzel a többlettel a kis­tulajdonosok részvételével rész­ben oldhatjuk a privatizáció kö­rül meglévő gyanakvásokat, másrészt elősegíthetjük a piac- gazdaság kialakulását. — Azokat a bizonyos gyanak­vásokat nemcsak a helyi plety­kák, híresztelések növelhetik, hanem ha azt olvassuk, hogy „ az Á V Rt. legyen átlátható szerve­zet, de tudomásul kell venni azt is, hogy vannak a nyilvánosságra nem tartozó ügyek is. ” — Szabó Tamás miniszter úr ezzel arra célzott, hogy a legfon­tosabb személyi döntések hátte­re a dolgok természeténél fogva zártkörű. Különben nemigen tarthatók titokban olyan dönté­sek, amelyeket egy tizenegy tagú testület hoz, és amelyeket egy több mint százfős apparátus ké­szít elő. Már csak azért is, de egyébként is az ÁV Rt. munkáját a nyíltságnak és a nyitottságnak kell jellemeznie, és a minimálisra kell szorítani azokat az eseteket, amelyeket a közvélemény nem ismerhet meg. Az viszont termé­szetes, hogy pályáztatás közben egyetlen eladó, így az ÁV Rt. sem közölheti a beérkező áraján­latokat és a versenyt minősítő feltételeket, mert ezzel saját üz­letét rontaná. Minden testületi ülés után sajtótájékoztatót tar­tunk, és a döntések érdemi rész­leteiről részletesen beszámolunk a pályázatok végeredményének közlésekor. Bakony Gaszt Rt.: A dolgozói részvényvásárlás mintája A Bakony Gaszt Rt. dolgozói mintaszerű kivásárlást hajtottak végre Veszprémben, ahol a tár­saság 52 millió 659 ezer forint névértékű részvénycsomagját 37 millió 327 ezer forintért vásárol­hatta meg a cég dolgozóiból szer­vezett konzorcium — jelentette be Szabó Tamás privatizációs ügyekért felelős tárca nélküli mi­niszter az adásvételi szerződés aláírása alkalmából, Veszprém­ben. A konzorcium által kifize­tett vételár 500 ezer forint bánat­pénzt, 12 millió 613 ezer forint értékű kárpótlási jegyet és 24 millió 214 ezer forint E-hitelt tartalmaz. A konzorciumban résztvevő Camill Bt. a részvé­nyek 38,6 százalékát, a Makié Bt. ugyancsak 38,6 százalékot, a többi dolgozó pedig együttesen 22,8 százalékot tudhat magáé­nak a szerződés aláírása után. A társaság 261 dolgozója a részvé­nyek 100 százalékára vonatkozó 80 százalékos árfolyamértékből 4 millió 800 ezer forint dolgozói kedvezményt kapott, így jött ki a végleges vételár. A társaság munkahelyi ven­déglátással foglalkozik. Hálózati egységei Veszprém megyében bányák, gyárak és oktatási intéz­mények területén belül a munka- vállalók és diákok ellátását szol­gálják. A cég saját vagyona 60 millió 510 ezer forint, a tevé­kenység jövedelemtermelő ké­pessége alacsony, azonban az említett szolgáltatásokra tartós igény van. Az Állami Vagyon­ügynökség olyan befektetőt ke­resett, aki a jelenlegi tevékenysé­gi kör és meglévő foglalkozta­tottsági szint fenntartását garan­tálja. A pályázathoz mellékelt üz­letpolitikai és foglalkoztatási terv maximálisan megfelelt a pá­lyázati kiírás követelményeinek, így a társaság esetében nemcsak a megyei munkavállalók és diá­kok étkeztetése biztosított a to­vábbiakban, hanem a cég dolgo­zóinak munkahelye is — hangsú­lyozta Szabó Tamás. Abc a privatizációhoz Átalakulási folyamat Az átalakulás során megszűnik az állami vállalat, és helyette lét­rejön egy kft. vagy egy rt., amely a megszűnő cég általános jog­utódja. Ez azt jelenti, hogy átszáll rá a megszűnt állami vállalat vala­mennyi joga és kötelessége. Át­kerülnek hozzá a vállalat tarto­zásai és kötelezettségei, így tehát a vállalat helyett a gazdasági tár­saság köteles helytállni. Hogy a hitelezők is tudjanak a változás­ról, az átalakulásról hozott dön­tést, az átalakulási tervet és a va­gyonmérleg legfontosabb adata­it a vállalat köteles közzétenni a Cégközlönyben, kétszer egymás után, legalább 15 napos időköz­zel. * Döntési jogkör: az államigaz­gatási felügyelet alatt álló válla­latok átalakulásáról az ÁVÜ, egyéb vállalatokról a vállalati ta­nács, illetve a dolgozók közgyű­lése dönt. Külső vállalkozók — bel-, külföldiek, jogi vagy termé­szetes személyek — az átalakulás során vagy azután léphetnek be a privatizációba. Az átalakulás során jelentke­zők vagyoni hozzájárulásával az eredeti vállalati vagyon kiegé­szül, és a külső vállalkozók lesz­nek a létrejövő gazdasági társa­ság részvényeinek (rt.) vagy üz­letrésznek (kft.) tulajdonosai — mégpedig hozzájárulásaik ará­nyában. Ha az átalakulás során külső vállalkozók nem vállalnak része­sedést, akkor a vállalat eredeti vagyonával átalakul kft.-vé vagy rt.-vé: minden üzletrész, rész­vény az ÁVÜ-höz kerül, és az ÁVÜ értékesítheti azokat egy­ben vagy külön. Tallózás a lapokból Vizsgáznak a vállalatvezetők Menedzser-szerződéseket kötött az ÁVÜ a feljavítandó cégek vezetőivel a reorganizá­ció céljára. Az újabb megmé­rettetés a cégek privatizációs előkészítését szolgálja. (Népszabadság II. 08.) PM-közlemény az adóskonszolidációról A résztvevőknek március 10- ig kell beadni jelentkezésüket. A döntést meghatározott válla­lati körben gyorsított eljárással hozzák meg. Valamennyi je­lentkezőnek olyan reorganizá­ciós tervet kell készítenie, amelynek alapján a cég hosszú távon is képes lesz jövedelmező gazdálkodásra — olvasható a PM közleményében. A külföld a legnagyobb befektető Az Állami Vagyonügynök­ség tavaly 77 milliárd 900 mil­lió forintnyi bevételt könyvel­hetett el, amiből 32,7 százalé­kot — 25,5 milliárd forintot — tett ki a devizáért való értékesí­tés. Az ÁVÜ készpénzbevétele összesen 43,2 milliárd forint volt. Kárpótlási jegyek fölhasz­nálása 13 milliárd forintnyi, Egzisztencia-hitel igénybevé­telével pedig 21,7 milliárd fo­rint értékű vagyont adott el az ÁVÜ. Eladandó milliárdok Az ÁV Rt. az idén 20 milli­árd forintos vagyont értékesít. Elsőként — várhatóan tavasz­szal — a Magyar Villamos Mű­vek Rt. részvényeinek egy ré­szét kínálja föl megvételre. Az rt. a villamosenergia-iparban 51 százalékos tulajdoni részt kíván megtartani. (FigyelőII. 03.) Az energia illetékesei Otto Majewski, a Byerwerk AG Konszern elnöke az IKM- ben Latorcai János miniszter­rel folytatott megbeszéléseit követően elmondta, hogy a ba­jor konszern érdekelt a regio­nális áramszolgáltató vállala­tok privatizációjában, másrészt intenzív kapcsolatot tart fenn a magyar regionális gázszolgálta­tókkal — szintén magánosítá­sukban való részvétel szándé­kával. (Pesti Hírlap II. 9.) Százmilliárdok forognak kockán Bakay Árpád, az ÁV Rt. el­nökjelöltje a vele készített in­terjúban elmondta, hogy a tár­saságnál a vezérigazgatói és el­nöki tiszt szétválasztása egy­részt a társaság működésének feltételeit közelíti az európai gyakorlathoz, másrészt kizárja a végrehajtó és döntéshozó po­zíciók egyesítését. Az ÁV Rt. és az ÁVÜ össze­vonásának kérdéséről elmond­ta, hogy ennek törvényi akadá­lya van. Igaz ugyan, hogy az ÁV Rt. részvényeit a hatékony működés érdekében privatizál­ni kell, de bizonyos stratégiai iparágakból az állam nem vo­nul ki. (Pesti Hírlap II. 9.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom