Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-01 / 50. szám
HÍRLAP, 1994. március I., kedd SPORT 7. Hangulatfelmérés az Eger körzetben Meddig szorul még a hurok? A napokban tartotta meg közgyűlését az Eger Városi és Körzeti Labdarúgó Szövetség, amelyen szép számban jelentek meg a csapatok képviselői. Azzal kezdtek a tanácskozást, hogy megszavaztak néhány, 1992-ben elfogadott alapszabályt érintő módosítást. A Helaszjavaslatára az utánpótlás-bizottság vezetésével Bárdi István nyugdíjas testnevelőt bízták meg, ami megnyugtató megoldásnak látszik, hiszen a szakember már bizonyította, hogy érti a dolgát. A gazdálkodást érintő beszámolókból megtudtuk, hogy tavaly 150 ezer forint önkormányzati támogatásban részesült a szövetség, amelyet hagyományos rendezvényeik — Teli Kupa, Húsvéti torna, Bajnokcsapatok tornája stb. — lebonyolítására fordítottak. Az idén csaknem félmillió forintbólgazdálkodhat- nak, ami beosztással elég kell hogy legyen. Az ez évi versenynaptárról az a legfontosabb tudnivaló, hogy a körzeti I. osztályban a bajnokság tavaszi idényének kezdete az eredetileg tervezett március 19-hez képest — a csapatok kérésére — három hetet tolódik. Tehát a rajt időpontja: április 9-10. Várkonyi Ferenc, a Helasz főtitkára, aki meghívottként vett részt a közgyűlésén, elmondta, A Szerencsejáték Rt. tájékoztatása szerint a totó 8. fogadási hetének nyereményei a következők: 13 plusz egy találatos szelvény 42 darab, nyereményük egyenként 188.637 forint, 13 ta- lalatos szelvény 9 darab, nyerehogy az MLSZ által az utánpót- f lás-nevelés finanszírozására minden megyének kiutalt 300 ezer forintból a klubok aligha látnak egyetlen forintot is, mivel ezt az összeget felemésztik a különböző erőpróbák rendezésével összefüggő költségek. Jól tudja pedig, hogy nagy szükség lenne a támogatásra, hiszen például a futball-labda ára is emelkedett 20 százalékkal, s nagyobb mértékű áremelésre lehet számítani a gáz és az áram esetében is. Az országos szövetség megígérte, hogy az idén még további egymilliót átutal, amiből már „cseppenhetne” valami a szorult helyzetben lévő kluboknak is. Az sem aratott zajos tetszésnyilvánítást, hogy ismertette azt az év elején kibocsátott rendeletet, amely szerint a játékvezetői díjak tíz százalékát a kifizetést követő hónap 20-áig a klub köteles az APEH-nek befizetni. Ha ezt az oldalát tekintem a rajt előtti hangulatfelmérésnek, akkor a barometer enyhén szólva „nem imponál”. Van viszont az éremnek egy másik oldala is. Ez pedig azt mutatja, hogy a csapatok a labdarúgás legalacsonyabb osztályában is focizni akarnak, s mindent el is követnek azért, hogy játszhassanak. (buttinger) ményük egyenként 110.038 forint. A 12 találatos szelvényekre egyenként 4821 forintot, a 11 ta- lalatos szelvényekre egyenként 424 forintot, a 10 találatos szelvényekre egyenként 98 forintot fizetnek. Sakk OB I. A papírforma szerint HMÖ SE - DUTÉP SC 3,5:8,5 OB I-es sakk csapatbajnoki mérkőzés, Eger. Győzött: dr. Gara. Remiztek: Kiss P., Kecskés G., Hevesi, dr. Boros, Csőm E. A várakozásnak megfelelően győzött a kecskeméti gárda, a kissé tartalékos egriek ellen. A bajnokságból még négy forduló van hátra, a megyeszékhelyi sakkozók egy kivétellel a mezőny második felében lévő csapatokkal játszanak a továbbiakban. Remélhetőleg a katonáskodó Seres is rendelkezésre áll majd a kiesés elkerülése szempontjából fontos mérkőzéseken. Kevés a jegy a labdarúgó vb-re A jegyeladási csúcsokat hozó lillehammeri téli olimpia után hasonló rekorddal büszkélkedhet az Egyesült Államokban sorra kerülő labdarúgó-világbajnokság szervezőbizottsága is. Három hónappal a vb kezdete előtt ugyanis már mind a 3,6 millió belépő elkelt. — Ez az első világbajnokság, ahol minden jegyet sikerült eladni —jelentette ki büszkén Guido Tognoni, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) sajtófőnöke. — Ebben bizonyosan nagy szerepe van az Egyesült Államoknak, mint helyszínnek, hiszen rengeteg turista érkezik ide. Tény: sokkal több belépőt is eladhattunk volna. Totónyeremények Lehetünk optimisták Az elmúlt hétvégén több helyszínen is feltűnő élénkséget mutatott a megyei sportolói utánpótlás. A legkisebbeknél kezdve, Eger város alapfokú oktatási intézményeinek sakk csapatbajnokságán lányok és fiúk vezették hadba a figurákat, néhányuk „nagyos” gondolkodással késztette megadásra ellenfelét. Szülők és pedagógusok kísérték a kicsinyeket, akiket nyugodtan magukra lehetett hagyni, amikor kezelésbe vették a bábukat. Szépszámú kísérő akadt a birkózók diák A-kor- csoportos országos versenyén is, a szőnyegeken 88- an küzdöttek. Volt izgulnivaló, lehetett szorítani a másiknak, vereség alkalmával bizony néhányszor összetört még a „mécses” is. Az edzők nem győztek rohangálni, hol az egyik, hol a másik küzdőtéren osztogatták tanácsaikat, amelyeket gyakorta elnyomott a gyerekzsivaj. Az újonc, serdülő és ifjúsági asztaliteniszezők megyei bajnokságán már nem volt éppen tömegnyomor, de néhány szép labdamenetet azért megfigyelhettünk. A tollszárfogással játszó kicsiny fiúcska nem tisztelte ellenfeleit; nyesett labdáit, taktikus játékát látva nem volt nehéz megállapítani: tehetsége nyomán még sokra viheti. A foci sem maradhat ki a felsorolásból, a Narancs-kupa teremtorna adott alkalmat az erők felmérésére. Szebb időket megélt legnépszerűbb sportágunkban most is vannak tehetségek, gondozásuk a felnőttek feladata. Akik több helyszínen is figyelő tekintettel vették körül ezen a hétvégén a fiatalok versenyeit. Mert tudni akarták a jelent, és egyben látni szeretnék a jövőt. Lehetünk optimisták. , . (fesztbaum) Ahogyan a csapatvezető látta Magyar mérleg a téli olimpián Greminger János negyedszer vezetett téli olimpián fellépő magyar csapatot. Áz MTI munkatársa az olimpia zárónapján kérte fel az egykori kiváló kosárlabdázót egy rövid értékelésre. — Mi volt a legmaradandóbb élménye a lillehammeri napok során? — Az a hatalmas érdeklődés, amely a versenyek iránt megnyilvánult. Az a hangulat, amely az olimpiát végigkísérte, és az a sportszerűség, amellyel több tízezer norvég drukkolt saját kedvenceinek, ugyanakkor megtapsolt minden sportolói erőfeszítést, függetlenül annak eredményességétől. — A magyarok szereplését miként értékeli? — Természetesen a sportágaknak, a szakágaknak majd otthon, szövetségi keretek között kell elvégezniük a mélyebb elemzést. Elsődlegesen nem a külső körülmények okolása, hanem az esetleges szakmai hibák felvetése és megbeszélése lehet a téma. A különböző sportágakat természetesen más-más „szemüvegen keresztül” illik megvizsgálni, amikor összképet kívánunk festeni a magyarok szerepléséről. — Ha sorban haladna! A korcsolyasportban egy gyorskorcsolyázó, egy műkorcsolyázónő és egy jégtáncospár versenyzett. — A korcsolyázók tulajdonképpen azt hozták, amit vártunk. Talán egy-két helyezéssel jobbat is elérhettek volna, de végül is Egyed Krisztina két országos csúccsal megjavította élete addigi legjobbját. A Berkes Enikő, Tóth Szilárd táncospár pedig azt hozta, amit tud. Nem érheti őket elmarasztalás. Czakó Krisztina 15 évesen a legjobb olimpikonunk volt. Ő az egyetlen, aki valóban a sportága közvetlen élmezőnyéhez sorolható. — A bobosok startja már önmagában is szenzáció volt, hiszen Nicholas Franki és Gyulai Miklós bérelt bobbal, néhány hónapos komoly felkészüléssel érkezett ki Lillehammerbe! — A két fiú tiszteletre méltó eredményt ért el azzal, hogy 15 egységet megelőzött. Gyakorlatilag amatőrök és kezdők ebben a sportágban. Jövőjük nem kizárólag rajtuk, hanem a támogatók összefogásán is múlik. — A biatlonisták eléggé vegyes képet „festettek”! — Panyik János két eredményéről egyértelműen az elismerés hangján kell szólni. A gyön- gyössolymosi fiatalember helyezése relatív értelemben Czakó Krisztina produkciója után a legértékesebb. A nőknél is külön kell választani a négy olimpikont. Bozsik Anna nem okozott csalódást. A legjobb magyar, Be- reczki Brigitta valamennyi rajtja kudarccal végződött. — Várható volt-e, hogy a női biatlonváltó ennyivel a többiek mögött„ kullog ” utolsóként a célba? — Azt tudtuk, hogy a staféta „nem rúghat labdábá”. A téli Világkupa-versenyek eredményei ismeretében nem számítottunk ekkora lemaradásra. Bereczki- nek volt jó néhány értékes helyezése. A váltó sem maradt el eny- nyivel a legjobbaktól. Mindenesetre valami hiba csúszhatott a felkészítésbe vagy a forma- időzítésbe. — Az alpesi síelők itt döbbentek rá arra, hogy az olimpia más, mint a többi verseny! — Az alpesi síelésben, át kell értékelni a helyünket a mezőnyben. A felkészülés irányán feltétlenül változtatni kell. Azzal, hogy az idényben egyetlen komolyabb versenyen sem álltak rajthoz a magyarok, hihetetlen hátrányba kerültek. Nem arról van szó, hogy az ellenfelek erősebbek, hanem arról, hogy sokkal kisebb követelmények elé állították őket a könnyebb pályák, így azután az olimpiai futamok sokszor megoldhatatlan feladatot jelentettek. Rácz Ofélia és Koch Éva nem tudott értékelhető eredményt elérni. Litter Ágnes egyetlen számában nagyot hibázott. Őt legalább lehet dicsérni sportszerűségéért, küzdő- szelleméért. Azzal, hogy visszaállt a pályára, versenyben maradt, és egy értékes helyezést gyűjtött be a csapatnak. Keszthelyi Szvetlána és Bónis Attila igazolta, hogy magyar viszonylatban ők a legjobbak. Előbbi a műlesiklásban, utóbbi a műlesiklásban és a kombinációs olimpiai számban bizonyított. Koncepció' nélkül Csak vergődik a sport Hatvanban A hatvani kerekasztal-beszélgetés résztvevői Aki csak meglehetősen felszínesen ismeri is megyénk sportját, arról azért bizonyára tájékozott, hogy szűkebb hazánkban két-három éve Hatvanban van legmagasabb szinten a labdarúgás. Nem túlzás, hogy tavaly az egész megye lázban égett, amikor az FC Hatvan labdarúgói osztályozót játszottak az NB I-be jutásért, élvonalba kerülésük az UTE-val szemben csekélységen múlt. A működését nagyrészt vállalkozásokból fedező klub az elmúlt évben a helyi önkormányzattól mintegy hárommilliós támogatásban részesült, az idei elfogadott városi költségvetés viszont egyetlen fillér segítséget sem irányoz elő labdarúgásra. Utóbbiakról értesülve kerestük Mátrai László önkormánya zati képviselőt, a művelődési és sportbizottság vezetőjét, aki mindenekelőtt annak látta értelmét az ügy kapcsán, ha a sajtó képviselőjének jelenlétében szélesebb körben megtárgyalják a város sportjának helyzetét. A megbeszélésen a bizottsági vezetőn kívül részt vett Palásti Pál, a polgármesteri hivatal sportszakreferense, Nagy István önkormányzati képviselő, Páldiné Pál Ilona, az atlétika, Pólónkat Jó- zsefné, a női kézilabda helyi vezetője, Kláben György, az FC Hatvan elnöke, továbbá Tóth Dénes testnevelő. Bevezetőként Mátrai László a bizottság munkájáról szólva visz- szatekintett az elmúlt hetek és napok történéseire, majd viszonylagos elégedettségének adott hangot, mondván: — Változatlanul látok lehetőséget arra, hogy megőrizze korábbi pozícióját a sport Hatvanban. A labdarúgás ugyan külön téma, de az asztalitenisz, az atlétika, a sakk, a kézilabda, a lövészet tovább működhet— összegzett a bizottsági elnök. A jelenlevők egyre türelmetlenebbül mondták el az általuk legfontosabbnak vélt gondokat és problémákat, jó ideig alig győztük jegyezni az elhangzottakat. T. D.: — Évek óta csak forgá- csolódik Hatvan sportja. Nincs sportkoncepció, minden csak esetleges. Személyek jóindulatán múlik, hogy jut-e pénz a sportra, vagy sem. Ä városi vezetés nem támogatja a sportot, hűtlenül kezeli az utánpótlást. Sajnos, országos jelenség a sport elsorvasztása, ami bűn a fiatalsággal szemben. Hatvanban kísérlet sincs arra, hogy a sportélet problémáin felülemelkedjünk. Vajon ki a felelős, hogy nem vettünk részt a tornateremépítési programban? A testnevelők futkosva intézték az ügyeket, a városi vezetés pedig nem továbbította a pályázatokat. M. L.: — Á pénztelenség mindent behatárol, felelőtlenség lett volna elküldeni a pályázatokat. P. P.: — A városnak jelentős adósságai vannak, és amikor „alakult” a költségvetés, a művelődést és a sportot igen megnyirbálták. A labdarúgásra semmi sem jutott. Nagyon nehéz lesz mindenre pénzt biztosítani, hiszen vannak városi szintű hagyományos tömegsport-programok, a diáksportot sem lehet hanyagolni, nem beszélve a városi szakszövetségekről. K. GY.: — Évekkel ezelőtt, már a pártállam idején is jeleztük, hogy sorvad a sport Hatvanban. Kétségbeejtő helyzetek alakultak ki minden év elején, a pénzforrások sorra elapadtak. Hiába tettünk javaslatokat, hiába hívtuk fel a figyelmet arra, hogy teljesen leépül a város sportja, nem volt vezető, aki mozdult volna a sport irányában. Senki nem tett cemmit a visszaesés megakadályozására. A jelenlegi helyzet törvényszerűen következett be. N. L: — A minőségi összevonás idején kezdődtek a bajok. Induláskor ugyan még volt pénz, de aztán folyamatosan csökkentek az anyagi lehetőségek. A HKVSC 1992-ben jogutód nélkül megszűnt, a megalakult kis egyesületek csak vergődnek. Az FC Hatvan esetében kialakult egy profi labdarúgóklub, de az önkormányzat nem tud mit kezdeni az FC-vel. Lehet, hogy önhibáján kívül, de képtelen kezelni a sportot az önkormányzati testület. K. Gy.: — Mi ajánlottuk, hogy gazdasági bázisokra helyezzünk egy-egy szakosztályt, de a pénzhiánnyal ez is elvesztette értelmét. Ha a képviselők felelősen gondolkoznak a sportról, találni fognak megoldást. Sajnos, a költségvetésben nem jelenik meg külön tételként a sport. Csak a maradványból részesül. Ha lenne sportkoncepció, akkor nem kellene külön kezelni a labdarúgást, mint tették eddig. P.-né: — Az atlétika léte teljesen az önkormányzattól függ, mert mi képtelenek vagyunk szponzorokat találni. Csak vegetálunk, nem tudjuk, hogy mi lesz velünk. Alapsportágak haldok- lanak, mert a legcsekélyebb elképzelés is hiányzik. Valami megoldást kellene feltétlenül találni, esetleg más városok példáján elindulni. Az önkormányzat feladata a sport segítése, ezen nincs mit vitatkozni. Ha az iskolai DSE nem segítene az atlétikának, már régen meghalt volna, mert 350 ezerből nem lehet létezni. N. I.: — A sport már az induláskor kimaradt az önkormányzat profiljából, valójában mostohagyerekké vált. T. D.: — A város összes oktatási intézménye lemondott a 6-os iskola javára, amikor a korszerű tornaterem épült. Most óránként 1500 forintért senki sem tudja bérelni. P. J.-né: — Ha a lányokkal megnyerjük a megyei kézilabdabajnokságot, nem tudjuk majd, hogy mit csináljunk, hiszen pénzünk nincs. Minket a játék szere- tete visz előre. Rettegek a költségek miatt. Jó lenne, ha a kis szakosztályok egy közös egyesületet alkotnának, mert ez az önállóság túlságosan költséges, és a szabályszerű működés alig lehetséges. Sok a rendezetlen ügy körülöttünk, ami felőrli erőinket. Meddig várható el, hogy a kézilabda szeretetéből éljünk — a saját pénztárcánkra. M. L.: — Jobb együttműködésre lenne szükség az FC Hatvan és a Lokomotív között, remélhető, hogy a MÁV jobban bekapcsolódik majd a város sportéletébe. Sajnos, az összevonáskor mostohán bántak a vasút sportértékeivel. Szeretném, ha az önkormányzat újra megvizsgálná a vitás kérdéseket, mivel nálunk a költségvetésből csak 0,14 százalékban részesül a sport. K. Gy.: — Nem kértünk pénzt az NB Il-es csapatra, csak az utánpótlásra. Ne utaljanak a mi számlánkra, de az utánpótláscsapatok helyzetét anyagiakban oldja meg a város. A létesítmény fenntartása is az FC Hatvan feladata, pedig a pályát nemcsak a futballisták használják. Megférnek együtt a sportolók, de ne várja el a város, hogy mindent mi fizessünk. Az érvelések özöne eltartott legalább két órán át. Az elhangzottakat nem szükséges kommentálni, az indulatokat a keserűség, a tehetetlenség, a hiábavalóság érzése gerjesztette. Néhány dologban megfogalmazódtak a tanulságok is. A művelődési és sportbizottság, valamint az ön- kormányzati sportreferens legsürgetőbb tennivalóit fogalmazták még meg az egybegyűltek, aztán reménykedve elköszöntek egymástól. Fesztbaum Béla Tómba ott lesz Spanyolországban is Két évvel azután, hogy nagyot kortyolt egy üveg vörösborból, melyet egy rajongójától kapott, Alberto Tómba ismét bombaként robbant, ezúttal viking földön, a műlesiklásban. Az itáliai „Bomba” igen szerény tizenkettedik helyéről síelte fel magát az ezüstéremig, amellyel kiegészíthette három olimpiai aranyat magába fog- talp medálkollekcióját. Úgy hírlik, a „Bomba” Lillehammerben befejezte olimpiai pályafutását, de céljai még vannak: — Szeretnék ott lenni jövőre a világbajnokságon. Spanyolország gyönyörű... — mondta még Alberto lomba.
