Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-28 / 73. szám

HÍRLAP, 1994. március 28., hétfő HEVES ÉS KÖRZETE 5. verseny Hagyományteremtő céllal — immár a második alkalommal — rendezi meg a hevesi „Tehetséges Gyermekekért Alapítvány” ku­ratóriuma és a 3. Számú Általá­nos Iskola azt a kömyezetisme- reti versenyt, amelyre a város és a környező települések iskoláiból mintegy 20-25 ötödik osztályos kisdiákot várnak. Az április 1-jén délelőtt 9 órakor kezdődő versengés legjobbjai lexikont, környezetvédelmi tábori részvé­telt nyerhetnek. A legszebben beszélő tanulónak pedig Árvái Istvánná, helyi papír-írószer ke­reskedő ajánlott fel értékes jutal­mat. Egészségnevelés és baleset-megelőzés Az oktatás-nevelés korszerű­sítése érdekében a hevesi köz­ponti műhely kétrészes diasoro­zatot bocsát a környékbeli isko­lák rendelkezésére. A Bencsik József tanár által összeállított fil­mek — Egészségnevelés és bal­eset-megelőzés, illetve A fólia vá­zas palántanevelés jelentősége és üzembe helyezése címmel — hasznos ismereteket nyújtanak a pedagógusoknak napi munká­jukban. Kiss László tárlata Március 31-én, délután fél 4- kor nyílik meg a hevesi városi művelődési központban Kiss László zagyvaszántói rajz szakos tanár kiállítása. Az olajfestmé­nyeket bemutató művész a hat­vani „Műhely Képzőművészeti Egyesület” alapító tagja. Alko­tásaival szerepelt már — többek között — az „ART CAMP ’93” képzőművészeti táborban, s egy képét beválogatták a „IX. Ar­cok, sorsok” országos portrébi- ennáléra is. Eboltás Hevesen Az elkövetkezendő napokban kerül sor Hevesen az ebek ve­szettség elleni kötelező oltására. Mint a városi polgármesteri hi­vatal illetékesei közölték: márci­us 29-én reggel 7-től 12 óráig a víztoronynál, míg délután 2 és 5 óra között a Dobó úton, a volt baromfipiacnál oltanak a szak­emberek. Másnap — március 30-án — reggel 7-től 12 óráig az Alkotmány út végén, a vásárté­ren, délután 2 és 5 óra között pe­dig Pusztacsászon várják a ku­tyatartókat. Akik valamilyen ok­nál fogva ezekben az időpontok­ban nem tudják beoltatni négylá­bú kedvenceiket, azok április 5- én reggel 7 és délelőtt 10 óra között pótolhatják azt a vízto­ronynál. Új tanulmánymódszer-kísérlet Hevesen Az új oktatási törvény, valamint a készülő nemzeti alaptanterv — illetve a közalkalmazotti tör­vény körüli vita — a figyelem középpontjába helyezte az isko­lát, s az ott folyó pedagógiai munkát. Ezért nem lehet kö­zömbös, hogy a különféle poli­tikai és ideológiai csatározások közepette, vagy annak ellenére hogyan tud megfelelni az intéz­mény a szülők egyre nagyobb elvárásainak. A hevesi 1. Sz. Általános Isko­la nevelői kísérletet tettek az új gondolatok és módszerek átadá­sára. Az tény, hogy még nagyobb a felelősség, de sokkal világosab­ban, mélyebben befolyásolják a gyermekeket, mint a hagyomá­nyos nevelési módszerekkel. Va­jon milyen eszközök és lehetősé­gek, eljárások állnak rendelke­zésre a tanítás, a tanulás segítése érdekében? — kérdeztük Kerek Lászlótól, az intézmény igazga­tójától. — Iskolánkban mind a tehet­séggondozásra, mind a tanulók felzárkóztatására nagy gondot fordítunk — kaptuk a tájékozta­tást. — Tizenhat szakköri cso­portban csaknem 200 tanuló te­vékenykedik. Különösen népe­sek a számítástechnikai, a művé­szeti és a nyelvi szakkörök. A ta­nulók 83 százaléka napközis, az ott folyó munka is megfelelő fel­tételt biztosít az új módszerek eredményes megvalósításához. Az elsős tanulócsoportok isko­laotthonos rendszerben működ­nek, ezáltal nagyobb lehetőség van a tantárgyak arányos elosz­tására a nap folyamán. Lehető­ség van arra is, hogy a nehezebb tantárgyak után pihentető sza­kasz következzék, a megtanított anyag rögzítéséhez helyben nyújtanak segítséget a nevelők. — Az oktatás mely területén nyújtanak többet e módszerek­kel? Kerek László: „Szeretnénk, ha újabb és újabb iskolák vennék át ezt a módszert...” (Fotó: Perl Márton) — A gyengék felzárkóztatása, a jók teljesítményének növelése érdekében úgy gondoltuk, hogy a formai keretek adta lehetősé­geken — szakkör, napközi, kor­repetálás — túl a gyermekek ta­nulási tevékenységének növelé­sére fordítjuk az erőnket. — Mi a célja a kísérletnek? — Szeretnénk elsajátíttatni a gyermekekkel a minél alaposabb tanulás fortélyait. Az ötletet a budapesti Alternatív Gimnázi­umtól vettük, munkánkat az ál­taluk összeállított módszertani anyagra, tankönyvekre alapoz­zuk. Ebben az évben — a napkö­zis szabadidős programok kere­tében — heti egy alkalommal megkezdtük a „ tanulás módszer­tana” tanítását. A tanév elején a tanítási órákon, az osztályfőnöki foglalkozáson szót ejtettünk az egyes tantárgyak lényeges tanu­lási módszereiről, a helyes tanu­lási szokásokról. Most a napkö­zis foglalkozásokon a hetedik és nyolcadik osztályokban kerül sor az úgynevezett tanulás-mód­szertani tréningek beindítására. A foglalkozások előnye: a meg­lévő segédanyagok felhasználá­sával — kicsit játékos formában, kötetlen módon, de mégis a peda­gógiai és a didaktikai szempon­tokat figyelembe véve — lehető­ség nyílik a tanulók figyelmének, beszédkészségének, emlékezeté­nek, olvasási, térlátási és konst­rukciós készségének fejlesztésé­re. Az itt alkalmazott eljárások bizonyos önállóságot is igényel­nek a tanulók részéről, ezért ott­hon szülői segédlettel vagy önál­lóan is alkalmazhatják a tanulók. — Milyenek az eddigi tapasz­talatok? — Rendszeresen elemezzük munkánkat, s azt tapasztaljuk, hogy ez nem könnyű, de újszerű­ségénél fogva a tanulók nagy többségének vonzó. Ugyanak­kor következetes, kitartó mun­kavégzésre ösztönöz, s fejleszti az önállóságot. Erőfeszítéseink örömforrása, hogy a napi mun­kánk során a tanulók képessége­inek erősítésében vesszük nagy hasznát. S úgy látjuk, hogy jól fejleszti a tanulók analizáló-szin- tetizáló képességét. — Mely korosztálynak aján­lott ez a tréning? — Különösen hasznos lehet ez a módszer az általános iskolák nyolcadik osztályában, illetve a középiskolák első évfolyamain. — Lehetségesnek tartja-e a módszer széles körű elterjeszté­sét? — Már most, a kísérletezés stádiumában több iskola — töb­bek között a verpeléti — is ezzel a módszerrel dolgozik. Nem tit­kolt szándékunk: szeretnénk, ha újabb és újabb kísérletező kedvű iskolák élnének a lehetőséggel... — mondta végezetül Kerek Lász­ló. —cseh— Gazdagyűlés Tarnamérán A polgármesteri hivatal ren­dezésében gazdafórumot tartot­tak a tarnamérai mezőgazdasági vállalkozóknak. Az összejövete­len mintegy ötvenen jelentek meg, ami azt bizonyítja, hogy az embereket érdekli a gazdaköri szerveződés, igény van a gazdál­kodással összefüggő hasznos tudnivalókra. Megnyitójában Bencze László polgármester említést tett a tér­séget súlyosan érintő munkanél­küliségről, továbbá a falusi em­ber megélhetési lehetőségeiről, amely tulajdonképpen a földdel való gazdálkodást jelenti. A meghívottak közül elsőként Nagy István, az OTP Bank heve­si fiókigazgatója tartott előadást. A mezőgazdasági vállalkozók kölcsönlehetőségei közül az egy éven belüli hitelről és a reorgani­zációs kamattámogatásról szólt. Részletesen ismertette a bank ezzel kapcsolatos szolgáltatásait, és a vállalkozók kötelezettségeit. Végül a pályázatok beadásával és elbírálásával kapcsolatos tud­nivalókat ismertette. A felvetődő kérdések megvá­laszolása után Székely Ferenc, a gazdakörök megyei elnöke kö­vetkezett, aki némi nosztalgiá­zással kezdte beszédét: — Nagy hagyományokkal rendelkező és sokakat érintő szerveződés volt annak idején a gazdaköri mozgalom és az ezzel párhuzamosan működő Han- gya-szövetkezeti hálózat. Ezeket kell — természetesen a mai kor követelményeinek megfelelően — újjáalakítani. Az öregekben még ma is megvan a föld szerete- te, ami sajnos a fiatalokból hi­ányzik. Áz idősebb generáció tudja, hogy a föld értéket képvi­sel, nem szabad elkótyavetyélni. Okszerű és célszerű gazdálko­dást kell folytatni, a pénzszórás helyett meggondoltan és szak­szerűen kell gazdálkodni. A gaz­dakörök feladata itt kezdődik: meg kell szervezni a termelést és az értékesítést, s a gazdákat ké­pezni kell. Helyi feldolgozókra van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy az előállított termé­kek közvetítők nélkül jussanak a vevőkhöz... Élénk vita és sok hozzászólás követte a gazdaköri elnök elő­adását, majd a jelenlévők is a szövetkezés mellett voksoltak, de a múlt tapasztalataiból okulva kételkedve beszéltek a jövő lehe­tőségeiről. A március 1-jén hivatalba lé­pett — s Boconád, Tarnabod, Tárnáméra és Tarnazsadány ügyeiért felelős — falugazdász, Zsákai Lajos pedig a következő­ket mondta elképzeléseiről. — A feladatom az, hogy az FM megyei hivatala és a terme­lők között a kapocs szerepét tölt- sem be. Munkám, hogy szakta­nácsadással segítsem a vállalko­zókat, részt vállaljak a termelési szerződések megkötésében és a piacorientált termelés elősegíté­sében... Remélem, bizalommal lesznek irántam, és problémáik­kal felkeresnek. Tarnamérán minden kedden 13 és 16 óra kö­zött tartok fogadóórát a polgár­mesteri hivatalban. A fórum befejezéseként meg­alakult a helyi gazdakör. fíódi Csaba Megérkeztek Pélyre a munkagépek Elkezdődött a jászkiséri űt építése Pély „zsákutcás” falunak szá­mít, hiszen csak földút köti a me­gye legdélibb települését Jász- Nagykun-Szolnok megyével és a szomszédos helységgel, Jászki- sérrel. Ez a földút azonban ősztől tavaszig és az esős napokon jár­hatatlan. Keletről a Tisza hatá­rolja a községet, hídon pedig Kiskörénél lehet átkelni a folyón a szomszéd megyébe. Egy kövesút építésének gon­dolata már a század első éveiben felvetődött. ígért segítséget a környék hajdani földbirtokosa, választási kortesbeszédében az egykori képviselő, az ígéretek azonban nem váltak valóra. Majd közbejött a II. világháború, és pénzhiányra hivatkozva elve­tették az építés gondolatát. Most azonban remény van ar­ra, hogy a település régi vágya teljesül. A minap megjelentek az első munkagépek a faluban, földgyaluval és erőgépekkel megkezdték az út nyomvonala mentén a talajegyengetést. A tervek szerint aszfalttal borított, hat méter széles, 11 kilométer hosszú út köti majd össze a tele­pülést Jászkisérrel és Jász-Nagy- kun-Szolnok megyével. Az épít­kezés mindkét irányból folyik, s szeptemberre tervezik az út át­adását. Az átmenő forgalommal Pély is bekapcsolódik az ország köz­úti vérkeringésébe. Akik a Jász­ságból kívánják felkeresni Kis­körét, a Tisza-tót és üdülőkörze­tét, azoknak nem kell majd Já­szapátinak, Hevesnek és Heves- vezekénynek kerülniük. Az út­vonal mintegy 30-40 kilométer­rel lesz így rövidebb. Az építés teljes költsége — az előzetes számítások szerint — meghaladja a 200 millió forintot. A község a munkálatok indulása előtt a szükséges és előzetes ten­nivalókat már elvégeztette. A nyomvonalba eső régi lakóházat lebontotta, az ott élő idős asz- szonynak másik házat vásárolt, a helybeliek az új útvonal melletti bokros részeket is megtisztítot­ták. Hangácsi Antal A nyári szezon kezdetétől Vízi mentő vigyázza a nyaralókat Szezonkezdettől egy gyors siklású, piros színű motoros cir­kál majd a Tisza-tó vizén Kiskö­rétől Poroszlóig. Az 1200 köb­centiméteres motorral hajtott, ötszemélyes hajó „legénysége” a vízitúrázókra, a strandolókra, a horgászokra vigyáz majd: készen állva a netán bajba kerültek men­tésére. Ez a mentőhajó érdekes mó­don került a tóhoz: egy 13 éve Németországban élő, budapesti származású férfi, Czirle Sándor — akit szoros baráti szálak fűz­nek a hevesi Berényi Istvánhoz — felajánlotta csónakját erre a célra. Nem sokkal az ötlet kipat­tanása után meg is érkezett a vízi jármű, amelyet a tervek szerint a Vöröskereszt lát majd el egy spe­ciális zászlóval, valamint mentő­felszereléssel. Tervezik továbbá, hogy a hajó közös szolgálatot lát­na el a tó hevesi oldalán a vízparti települések rendőrségével, vala­mint a vízirendészettel, illetve a füzesabonyié s a hevesi kapitány­ság szakembereivel. Miután a hajón URH-rádió működik majd, lehetőség nyílik a kapcsolattartásra a balesetek helyszínelésekor, valamint a vízi- és életmentés gyors megszerve­zésére. Ennek érdekében — a rendőrségen kívül — szeretnék felvenni a kapcsolatot az Orszá­gos Mentőszolgálat megyei veze­tőivel is. A sarudi telephellyel rendel­kező, térítésmentes vízimentő­szolgálat az elképzelések szerint június 1-jével kezdi meg műkö­dését. (-s) VÁROSSZÉLI LÁTVÁNYOSSÁG. Egy — valaha jobb sorsot megért — Trabant váza „köszönti” a vá­rosba Tenk felől érkezőt, nem messze a vasútállomási kereszteződéstől. Lehet, hogy az árokparton túlról az első pillanatban óvatosságra inti ez a roncs a sebesebben hajtó autósokat, ám mégis rossz fényt vet a városra: netán még azt gondolná az átutazó, hogy ez itt az egyetlen „komoly” látványos­ság... Vajon meddig még...!? (szilvás) Vannak, akik tekintélyrombolónak tartják Rendhagyó emlékezés Kossuthra A színpadon egy asztal, rajta egy szál égő gyertya. Égő gyertya egy nagy magyar politikus emlé­kére, aki előtt halálának 100. év­fordulóján fejet hajt egy nemzet, és fejet hajtanak mindazon or­szágok fiai, akik meglátták ben­ne a tenniakarást — a nagyságot. Rendhagyó módon emlékez­tek a hevesi Gyermekház vendé­gei — Sziki Károllyal, Tatár Gó­bival, Szabó Violával. A művé­szek ezen az estén nem a tettre kész fiatal politikust láttatták ve­lünk, hanem a politikába kissé már belefáradt, de érte mindig tenni kész idős „öreget”. Azt az „öreget”, akit mély, tiszta barát­ság fűzött egy 19 éves lányhoz, Sárához, akivel megosztotta gondolatait, és benne lelki társra lelt élete utolsó napjaira. Sokak szerint ez az összeállítás Kossuth tekintélyének csorbítá­sa, nagyságának kisebbítése, hi­szen érzelmeit, belső vívódásait, legbelsőbb magánügyeit viszik a művészek a remélhetőleg értő közönség elé. Az értő közönség elé, és ez a fontos, mert aki érti, sőt megérti a nagy politikusban az embert, az nem csodálkozik azon, hogy „ő is csak ember volt”. A levélfolyamból elő-előtűnik a fiatal Kossuth — felidéződnek életének legfontosabb állomásai. Közöttük amerikai útja, az ottani fogadtatása is. Ehhez a részlet­hez kíván adalékul szolgálni az a néhol megdöbbentő, szinte sok­koló film, amiből részletet lát­hattunk. Ez a film végigköveti Kossuth útját Amerikában, és megszólaltat kinn élő magyaro­kat — mondják el: milyen kép­emlék él ott bennük, közöttük és az amerikaiakban Kossuthról? A fill# iránt érdeklődik az MTV is, ha levetítésre kerül, akkor a sokszor ellentmondásos vélemé­nyeket hallva, ki-ki maga dönt­heti majd el, hogy ki is volt való­jában Kossuth? Sokan megrettennek attól, ha magasztos, erkölcsi példaképei­ket emberi mivoltukban is meg­látják. Pedig ők ettől nem lesz­nek, nem lehetnek kisebbek. El­lenkezőleg — kell, hogy nőjenek a szemünkben, és ha ez így van, akkor mi is elmondhatjuk, hogy felnőttünk az ő nagyságukhoz... Molnár Csilla

Next

/
Oldalképek
Tartalom