Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-24 / 70. szám

4 HÍRLAP, 1994. március 24., csütörtök Békés, csendes tüntetés a Mátyás-szobor előtt. Háttérben a sok vihart megélt Szent Mihály-templom. Megkérdeztük a nőgyógyászt Hasznos tudnivalók terhes nők számára Gyűrűben az árusok A feketekereskedelem sötét napjai Az illegális kereskedelem visz- szaszorítása érdekében idén már több ellenőrző vizsgálatot tartot­tak a hatóságok. Szegeden és Nyíregyházán összevonták erői­ket a vám- és pénzügyőrség, az adóhatóság, a munkaügyi köz­pontok, a fogyasztóvédelmi fel­ügyelőség és természetesen a rendőrség. Először a határ menti megyéket járják sorra rajtaütés­szerűen, mert az illegálisan be­áramló áruk ezeken a területe­ken találnak leginkább új gazdá­ra. Az engedély nélkül behozott áruk csökkentésére a Fogyasztó- védelmi Főfelügyelőség is kidol­gozott egy javaslatot. Eszerint a határállomásokon a magyar ha­tárőrök szigorúan ellenőrizzék a gépkocsik biztosítási papírjait és az autók megfelelő műszaki álla­potát igazoló okmányokat. Ezzel két legyet ütnénk egy csapásra: óvnánk környezetünket, leve­gőnket a rossz minőségű buszok­tól, személygépkocsiktól, és ke­vesebb csempészáru érkezne az országba. Az első ellenőrzés tapasztala­taiból okulva, a hatóságok szá­mos változtatást hajtottak végre munkájuk során. Például míg az első szegedi akció alkalmával so­kan — hátrahagyva árujukat — elmenekültek, addig Nyíregyhá­zán a kettős rendőri gyűrűnek köszönhetően, az összes árust si­került igazoltatni. Ennek ered­ményeként csak ebben a város­ban 5,5 millió forint értékű árut foglaltak le, főleg háztartási gé­peket, elektromos berendezése­ket és ruhaneműket. Szabálysér­tési eljárást mindössze 12 sze­mély ellen indítottak, mert azon a szombaton hóvihar tombolt, s a megszokottnál jóval kevesebb árus kínálta portékáját a piacon, így tehát szerencséje volt annak, akit visszariasztott a vásározástól a zord időjárás! A hatóságok el­lenőriztek 200 kamionost is. Kö­zülük 9 tankjában találtak a sza­bályostól eltérő üzemanyagot. Szegeden — február végén — 108 gyanús személyt állítottak elő a rendőrök. 28 büntető-, il­letve 24 szabálysértési eljárást indítottak, és egymillió forint ér­tékű, illegálisan behozott árut foglaltak le. Azon morfondírozik valaki a téren: mi a csudának kell olyan nagy dobra verni azokat a fene szoborügyeket? Magyarul mondja, de — csodák csodája — románul kap kérdésére választ: — Azért — így egy nő, aki ki­ejtéséből ítélve tiszta román —, hogy hergeljék a népet. — S hogy szavai ne lehessenek félreérthe­tek, hozzáteszi: Azért, mert a polgármesterünk kizárólag csak ehhez ért! S miközben ezt a párbeszédet hallgatom, nézem a Mátyás-szo­bor elé méltóságteljesen felsora­kozó RMDSZ-szenátorok, kép­viselők és helyi magyar tisztség- viselők sorát. Kezükben több, hevenyészve, román és magyar nyelven írt szöveg: „Aki nem tiszteli mások múltját, a sajátját sem becsüli.” A másik táblán: „Tiltakozunk a polgármester provokációi ellen. Jogállamot akarunk!” A helyi és az országos sajtó na­pok, sőt hetek óta a szobrok há­borújáról ír. Magyarul és romá­nul egyaránt. S mindegyik, beál­lítottsága függvényében, az egyik vagy a másik felet ostoroz­za. Nem szoborról, hanem szob­rokról írnak az újságok, mert a kolozsvári polgármester immár a szobrok mániása lett... A város egyik nagy terén a harmincas években hatalmas or­todox katedrálist emeltek, amely farkasszemet néz a valamivel ko­rábban, még a magyarok által épített Nemzeti Színházzal. Most a két monumentális létesít­mény közé Funar 25 méter ma­gas szobrot emeltetett az 1848-as forradalom egyik állítólagos fi­gurájának, Avram láncúnak. A román művészeti egyéniségek által is kétes, sőt visszataszító ér­tékűnek, a teret elrondítónak ne­vezett „alkotás” most lehetősé­get nyújt a ’48-as hős szobormá­sának, hogy a három-, sőt négy- emeletes épületek felett átnézve, a Nyugati-érchegység móc la­kosságának „üzenjen”, velük, egykori hadfiaival „értekezzék”. Ez a szoborkolosszus még el sem készült teljesen, Funar máris új tervekkel állt elő: miután 1992 végén a Mátyás-szoborra enge­délyek és jóváhagyások nélkül — a bronzba öntött királyt lényegé­ben megalázó — feliratot helye­zett el, újabban a szobor talapza­tán lévő latin „Mathias Rex” he­lyett őt románná keresztelő „Má­téi Corvinul” feliratot akar elhe­lyezni. Ugyanakkor a történelmi szobor előtti üres területre át akarja helyeztetni az alig száz méterre lévő szobrot, amelyen az anyafarkas a két csecsemőt (úgy­mond Romulust és Rémust) szoptatja. Ez egy Róma városa által adományozott szobormá­solat, amely a románok latin ere­detét bizonyítaná. A polgármes­ter kimondott szándéka pedig nem más, mint az, hogy fokoza­tosan véghezvigye állandóan hangoztatott régi vágyát: Ko­lozsvár főterének románosítását. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy szobrok állításával vagy tervezett álh'tásával egyesek Er- dély-szerte zavarni próbálják a román és a magyar nép békés együttélését, mi több: ezzel pro­vokálják is a magyarokat. E téren már a nemzeti-kommunista kor­szak is „példát” mutatott: a hat­vanas évek közepén az akkor még csaknem teljesen magyar Zilah városában a megyei első titkár felrobbanttatta Fadrusz János egy nevezetes szobormű­vét, a modem elemekkel stilizált Tuhutum-emlékművet, amely tulajdonképpen az egykori po­gány áldozóhelyet idézte. Nagy- enyeden annak idején szobrot emeltek annak a ’48-as „hős” Axente Sevemek, aki felgyújtat- ta a helybeli Bethlen-kollégium nagy értékeket rejtő ősi könyvtá­rát, s lóháton rontott be abba a templomba, amely előtt most a szobra áll. A magyarok lázításának leg­újabb módszere a Hitler-imádó és népirtó, zsidó- és magyargyűlölő második világháborús Antones- cu marsall szobrának állítgatása olyan helyeken (például Maros- vásárhelyen), amelyekhez sem­mi köze sem volt a marsallnak. Mindehhez tudni kell, hogy An- tonescut 1947-ben — súlyos há­borús bűnök elkövetéséért — ha­lálra ítélték és kivégezték, s hiva­talosan máig sem rehabilitálták, mi több, az államelnök ennek gondolatát is elvetette. Mindezek ismeretében nyu- odtan elmondhatjuk: a szobrok arcát jól átgondolt, úgymond „nemzeti” érdekből robbantot­ták ki, régebben is, ma is. Mert a szobrok alkalmasak arra, hogy a me^alázottság, a kisemmizettség érzését keltsék az ősi földjükön élő magyarokban, s ugyanakkor ébresztgessék az „oskereszté- nyeknek”, az egyedül otthon lé­vőknek, a szelídnek és békésnek kikiáltott dák-latin nép hatalmi fölényét. A néppel nem is lenne baj, de öntömjénező szószólóik­kal annál inkább! Talán nem mondunk semmi újat azzal, ha hangsúlyozzuk: a Funar-féle ak­ciók csaknem mindegyikének magyarellenes élük van, s egyál­talán nem a két nép kibékülését, hanem a nemzeti gőg felfokozá­sát, a magyar kisebbség megfé­lemlítését szolgálják. „Ércnél maradandóbb emlé­ket emeltem magamnak” — úja Horatius híres ódáinak egyiké­ben. A magát késői (latin) utód­nak tekintő polgármester óda- írással (még) nem foglalkozik, így minden bizonnyal maradan­dóbb emléket sem állít majd ma­gának. Hacsak határtalan ma­gyargyűlölete nem emeli majd egykor szobortalapzatra. A hálás utókor „jóvoltából”! Okos György Kolozsvár Sok, áldott állapotban levő nőt foglalkoztatnak a terhesség­gel összefüggő egészségügyi problémák. Néhány, e témakör­be tartozó kérdésre kértünk vá­laszt a nőgyógyásztól, dr. Ga- ramvölgyi György egyetemi ad­junktustól. — Kilenc hónap a kihordási idő, miért beszélnek az orvosok 10 terhességi hónapról? — Az orvos napokban, hetek­ben és 28 napos holdhónapok­ban számolja a terhességi kort. A terhesség első napjának az utolsó menstruáció első napját tekinti, bár valószínű, hogy a megtermé- kenyülés csak az ezt követő má­sodik héttel következett be. A szülés tehát így a 10. holdhónap végén, az utolsó menstruáció el­ső napját követő 280. napon vár­ható. — Mit jelent az, ha a vizsgála­tot követően például ilyen be­jegyzést tesz az orvos: „ Grav. s. 12+3”? — A szóban forgó példa sze­rint azt, hogy a terhes nő a 13. hétben van. A „Grav. s. 12+3” tehát úgy értendő, hogy a 12. ter­Ex-lex állapotok uralkodnak tavaly szeptember óta az agrár­felsőoktatás területén, miután — az új közoktatási törvény értel­mében — ezek az intézmények a Földművelésügyi Minisztérium­tól átkerültek a Művelődési és Közoktatási Minisztériumhoz. Miért elégedetlen ezzel a föld­művelésügyi tárca? — kérdeztük dr. Magassy Dánielt, a Földmű­velésügyi Minisztérium főosz­tályvezetőjét. — Szerintem zökkenőmente- sebb lett volna az átállás, ha a jogszabály hatályba lépéséhez két-három esztendő türelmi időt adnak. Az azonnali átállás ugyanis zavarokat okozott a sza­kok és karok indításában. Nagy a bizonytalanság az egyetemekhez csatlakozó kutatóintézetekben, gyakorlóiskolákban, tangazda­ságokban, illetve a kutatás terü­letén. Mivel a jövő agrárszakem­berei ezekből az intézményekből kerülnek ki, egyáltalán nem kö­zömbös, hogy milyen színvonalú hességi hét befejeződött, és a kis­mama már a 13. hét 3. napjánál tart. Ilyen pontos terhességi kor­meghatározást a szokványos szá­mítás mellett csak a magzat tény­leges testméreteire utaló ultra­hanglelet adhat. — Mi a méhen kívüli terhes­ség, és hogyan ismerhető fel? — Ez akkor fordul elő, ha a megtermékenyített petesejt nem éri el a méh üregét; megreked annak nyálkahártyájában, be­ágyazódik, és növekedésnek in­dul. Mivel a petevezető nem al­kalmas a nagyfokú tágulásra és a magzat táplálására, a terhesség megszakad, a petevezető pedig megrepedhet. Ennek következ­ménye a hasüregbe történő, ne­hezen felismerhető vérzés, amely akár életveszélyt is jelent­het. Feltételezhető a méhen kí­vüli terhesség, ha a menstruáció kimarad, a terhességi teszt pozi­tív, alkalmanként éles, szúró al- hasi fájdalom jelentkezik, és úgynevezett maszatoló vérzés ta­pasztalható. képzettséggel rendelkeznek, mi­lyen szakmai indíttatással, ága­zat iránti felelősséggel kerülnek ki az iskolapadokból. — Mintha arra utalna, hogy a hiba okait a törvényben lát­ja... — A felsőoktatási törvény ha­tálybalépése óta tisztázatlanok a felsőfokú intézmények mező- gazdasággal kapcsolatos felada­tai. Máig sem készült el az ezt meghatározó, kapcsolódó törvény vagy kormányrende­let. — És amíg ez megszületik? — Addig sem ülünk ölbe tett kézzel. A földművelésügyi szak­tárca keresi azokat a kapcsolódá­si pontokat, amelyek révén lehe­tősége nyílik beleszólni abba, hogy az agrár-felsőoktatás a megfelelő szinten maradjon. Például részt veszünk a Felsőok­tatási és Tudományos Tanács munkájában, s ott érvényesíteni igyekszünk az ágazat érdekeit, amennyire csak lehet. HANG-KÉP (FEB) A törvény a ludas? „Lebegő” állapotban az agrár-felsőoktatás Film- és videopremierek Egy jelenet a Szabadítsátok ki Willyt! című filmből Információszegényen Az ember kíváncsi, különös­képp akkor, ha meglehetősen nagy csinnadratta között távozik egy programkészítő stáb. Ez tör­tént a 168 óra gárdájával. Soha nem vitattam az olykor érzékel­hető szubjektivitást, sőt többször céloztam is az összeállítások rafi- náltan rózsaszín hangvételére, hozzátéve mindig, hogy mindezt profi szinten csinálják. Menniük kellett, de nem azonnal jött a váltás. Kétheti kihagyás után jelent­kezett az utód és csapata. Rap- csányi László intelligens, művelt. Ezt nem kell senkinek bizony­gatnia, elég csak felidézni né­hány kulturális vagy egyházi töl­tésűjelentkezését, s máris igene­lünk. Fogalmam sincs, miért vette át a stafétabotot, elképzelhető, hogy nem mondhatott nemet. De hát ez csak találgatás, az vi­szont tény, hogy a nagy igyekeze­tő bemutatkozás még a közepes érdemjegyet sem közelíti. Egyik téma sem keltette fel az érdeklő­dést, ráadásul a feldolgozásmód is akadozgatott, így aztán tör­vényszerűen formálódott a tö­mény malom, s az a keserű érzés, hogy a megkérdőjelezett valami helyett a propagált majdhogy semmit kaptuk. Ne keressünk politikai okot! Erről szó sincs. Egy riport, ha alapos, ha mélyenszántó, ha ok­nyomozó, ha kötődik a sose megtagadható alapvető etikai értékekhez, akkor megállja a he­lyét, megnyeri a hallgatót, aki in­formációszegény, aki a tájékozó­dáshoz adatokat, ismereteket kí­ván, hogy aztán ő maga csopor­tosítsa irányultsága, hite, nézet- rendszerei szerint. Ezért kell mi­nél többet nyújtania neki, ugyan­is a konkrét adalékok álláspont­jától függetlenül hatnak rá, s ez esetben véleménye — bárhová is tartozik — nem eshet távol az igazságtól. Ezt kellene elérni. Tudom, mostanság — ebben a viharos időszakban — ez vágyálom. Mégsem adhatjuk fel, mert Hol­napután is nap lesz. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen... Nemcsak Budapest A fővárosban jó néhányan úgy képzelik — réges-régen —, hogy a Budapest névtáblánál véget ért a világ, s azon túl már nincs, nem létezik semmi, csak az a posvá- nyos vidék. Ezért Pest-centrikusak az ajánlatok, emiatt nincs fogalmuk a közreműködőknek arról, hogy mi zajlik lenn a „mélyben”. Nos, a válasz már kész is: his­tória születik. Épp ezért dicsére­tes, hogy a tévés Magyarország­ról jöttem munkatársai járják ezt a kis hazát. Keresik, kutatják, és meg is találják az érdekes embe­reket. Veszik a fáradságot, hogy falusi portákra kukkantsanak be, s valódi bajokról beszéltes­senek nyíltan fogalmazó pol­gárokat. A legutóbb szintén nem csa­lódtunk, hiszen megelevenedtek a térkép pontjai. Arcok villantak fel, égető problémákkal szembesültünk. A kínálat ezúttal is változatosságá­val, többrétűségével lepett meg mindnyájunkat. Megnyerte rokonszenvünket — többek között — az az idős bá­csi, aki felelevenítette keserűsé­gekben bővelkedő életének be­szédes fordulóit. Azt a sok meg­aláztatást, amit eltűrettek vele. Utalt a nélkülözésre, a visszaszo- rítottságra, s nem lelkesedett je­lenleg sem, mert mint jelezte: nincs miért. Szomorú a mérleg, de vétek lenne hallgatni róla. Annál is in­kább, mert nemcsak a saját bá­natát ecsetelte, hanem akaratla­nul is százezrekét. Ha erre gondolunk, akkor hatványozottan javasoljuk a kol­lektívának, hogy ne térjenek le a gonddal megválasztó^ útról, mert a mementó nem felesle­ges. Töprengésre sarkall, önvizs­gálódást szuggerál, katarzist kelt, s végül pozitív tettekre kész­tet. Ha nem is mindenkit... Pécsi István Szabadítsátok ki Willyt! Willynek, az óceántól és csa­ládjától elszakított háromtonnás kardszárnyú delfinnek (közis­mertebb nevén: gyilkos bálná­nak) elenyésző számú turistát kellene szórakoztatnia a kisváro­si delfináriumban, amire azon­ban az intelligens állat fogságban nem hajlandó. A tulajdonos be akaija zárni a show-t, s ekkor találkozik a bál­nával Jesse, a 12 esztendős utca­gyerek. Gyorsan egymásra talál­nak, de Willy még új barátja ked­véért sem hajlandó produkálni magát a nagyközönség előtt. A főnök most már hajthatat­lan, s úgy dönt, hogy a bálnának mindenképpen el kell pusztul­nia. Ám ezt sem Jesse, sem pedig az idomárok nem hagyhatják. A romantikus hangulatú fil­met az egri Uránia mozi nézői te­kinthetik meg. Gótika, avagy a Szellem éjszakája 1816 júniusának egy kísérteti­es éjszakáján a festői szépségű svájci hegyek között, a Villa Dió­dádban különös, rendkívül érde­kes társaság jött össze. Itt van Lord Byron, az izgal­mas sorsú, démoni költőfejede­lem, továbbá legjobb barátja, Shelley, aztán annak élettársa, a későbbi írónő, Mary Shelley. A társaság tagjai az éjszaka fo­lyamán különféle rémtörténe­tekkel szórakoztatják egymást, mígnem az éjszaka csúcspontján váratlan, senki részéről nem sej­tett fordulat következik be: a tár­saság tagjai által megidézett dé­mon ugyanis új életre kel. Ken Russel érdekes, igencsak szórakoztató filmje megtalálható a Videotop videotékában. ______________HORIZONT S zobrok háborúja, avagy erőfitogtatás?

Next

/
Oldalképek
Tartalom