Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-15 / 62. szám

HÍRLAP, 1994. március 15., kedd ÜNNEPKÖSZÖNTŐ 11. 'Vógrád megyei csaták A nemzetőrség szervezése és harcbaállása Mikor a diadalmas honvédse­reg Komárom alá érkezett, tar­totta Nógrád vármegye választ­mánya, hosszú szünet után, első ülését Losonczon. Ez ülésen, melyet Repeczky kormánybiztos hívott össze, Horváth Elek első alispán elnökölt, ugyanaz, aki az elmúlt őszön oly nagy tevékeny­séget fejtett ki a vármegyére eső honvéd üjonczok kiállítása kö­rül, s aki 1849 januárjában nem akart meghódolni a császári biz­tosnak, amiért ötheti börtönt szenvedett. Megnyitóbeszéde után Dessewffy Ottó emelkedett szólásra. Indítványozta, mondja ki a vármegye közönsége, hogy a tisztviselői kar meghunyászko- dását, amellyel az önkény szol­gálatába szegődött, a vármegye közönsége elítéli; egyben java­solja, hogy a vármegye székhelye Losonczra tétessék at. A választ­mány mindkét indítványt elfo­gadván, Repeczky kormánybiz­tos felfüggesztette a vármegyei tisztikart, és mindazokat, akik 1849. januártól kezdve szolgá­latban maradtak, igazolásra szó­lította fel. Április 25-én nagy ünnepsé­gek színhelye volt Losoncz váro­sa. E napon tartotta a vármegye közönsége a piaczon, szabad ég alatt közgyűlését, a melyet nép­gyűlés követett. Ezen Repeczky kormánybiztos elnökölt, kinek megnyitóbeszéde után Losoncz főjegyzője felolvasta a független­ségi nyilatkozatot, mely után az összes jelenvoltak felemelt kéz­zel megesküdtek, hogy a haza függetlenségi ügyéért hűen ki­tartanak. A népgyűlést a kath. és a ref. templomokban hálaadó is­tentisztelet, majd népünnep kö­vette. (Közlöny, 1849. évi. 96. sz.) Az üj kormány már április 29- én elrendelte az űjonczozást, s Nógrád, Árva, Liptó, Zólyom, Hont vármegyék, valamint az e vármegyék területén levő szabad királyi városokból kiállítandó üjonczok gyülekezőhelyéül Lo- sonczot jelölte ki. Az üjonczok átvételével Repeczky kormány- biztost bízták meg, aki még ápri­lis közepén Pintér Károlyt bízta meg a Hont és Nógrád várme­gyék területéről egybeállítandó védőcsapat vezérletével. Pintér mintegy 3000 emberből álló gu- erilla-csapatot gyűjtött össze, mely azonban csak kaszákkal és vasvillákkal volt felfegyverezve. Az orosz betörés után, Szeme­re Bertalan miniszterelnök ren­deletére, július első felében még egy védőcsapat alakult a várme­gye területén, Kemény Károly főhadnagy, Ujházy Lajos és Po- korny Sándor hadnagyok vezér­lete alatt. Ez a védocsapat az­után, mikor az orosz sereg Zó­lyomból a vármegyén át Gömör- be vonult, folyton csipkedte és háborgatta az átvonulokat. Midőn Görgey Komáromból kivonult, Váczig nyomult előre, ahol jül. 15-én a Hét kápolna mellett, a dukai hegy tövében al­konyaiig harczolt a Sass és Af­fenberg tábornokok vezérlete alatt álló orosz hadakkal, anél­kül, hogy az utóbbiak a legcseké­lyebb eredményhez tudtak volna jutni. Mivel azonban Paskievich Harcok a függetlensegert Véres csatákban igyekezett a nemzet megvédeni szabadságát herczeg 52.000 főnyi hadával is Vácz felé nyomult, Görgey még 16-án délután elhatározta, hogy az éjjel Vadkerten, Rétságon át Balassagyarmat felé vonul. Ter­vének kivitelét azonban egy vá­ratlan körülmény csaknem egé­szen halomba döntötte. Görgey seregét ugyanis tömérdek mene­külő követte. A különféle jármű­vek száma az ezret is meghalad­ta. Görgey azonban a menekü­lők raját Szokolyán visszahagyta, s innen kellett volna csapatainkat megelőzve, Nógrádon át Vad­kertnek húzódni. Július 16-án azonban az a hír terjedt el a me­nekülők között, hogy Haynau, a császári hadak fővezére, Eszter­gomnál átkelvén a Dunán, Vácz felé siet. E hírre a megriadt tö­meg betódult Váczra, s ezáltal megakadályozza a magyar csa­patoknak Váczról való elindulá­sát, úgyhogy jül. 17-én virradatig csak a VII. hadtest érte el Szen­dehelyt s Katalinpusztát, a sereg zöme pedig Váczon rekedt. Eközben az orosz ismét táma­dást intéz a honvédek ellen, mire a város népe, valamint az ott re­kedt szekértábor egyaránt me­nekülni igyekszik. Mialatt a vá­ros távolabbi részeiben még egy­re folyik a küzdelem, azalatt a menekülők kocsisora nagy ügy- gyel-bajjal átvergődik a Gom­bás-patak hídján, s Rétság felé menekül. A menekülőket csak­hamar követik a honvédcsapa­tok is. Görgey csodálatos hideg­vérrel maga intézi az elvonulást, s mikor az utolsó ágyú is keresz­tülvonul, a hidat felgyújtana, s maga már az égő hídon lovagol át. Az oroszok azonban a tüzet gyorsan eloltják, Rüdiger orosz tábornok a harmadik hadtesttel átvonul rajta, s a hátráló magyar hadak üldözéséhez fog. A honvédsereg ettől kezdve, egész Rétságig, szüntelen harcz- olva vonult tova. Leiningen Ká­roly honvédtábornok, Pölten- berg Ernő honvédtábornokkal egyesülve, Rétságnál visszaszo­rítják az oroszokat, a helységet felgyújtják, s Vadkert felé hú­zódnak. Á honvédsereg Vad­kertnél rövid ideig megpihen, és másnap, július 18-án azután to­vábbfolytatja útját Balassagyar­mat felé. Rüdiger azonban a honvédek után nyomul, s a Ló- kos-jpataknál ismét eléri a mene­külőket; itt Pöltenberg, a hátvéd vezére kemény harczba bocsát­kozik Aurep orosz tábornok ha­dával. Balassagyarmattól kezdve a honvédsereg útja már nyugod- tabb. Görgey Nagy Sándort ren­delvén ki hátvédül, a többi csa- atokat Szécsénybe és Ludány- a küldi éjjeli szállásra. A hátvéd utócsapatában azonban a 18-19- ike közötti éjjelen vaklárma tá­mad. Arra a hírre, hogy jönnek az oroszok, az ijedtség átterjed a többi csapatokra is; az egész honvédtábor felriad nyugalmá­ból, s még az éjjel Losonczra siet, ahonnan már jül. 19-én tovább vonul, és Görgey Rimaszombat­ban üti fel főhadiszállását. (Gracza Györgyi m. V. 571- 577.) Az orosz sereg mindenütt Görgey nyomában volt. Rüdiger azonban a rendszeres üldözésről egyelőre lemondott, s csupán Chrulew ezredes három század lovas és két ágyú élén vonult a magyar sereg után, inkább meg­figyelő, mint támadó szándék­kal. Júl. 19-én Rüdiger már Ba­lassagyarmaton ütötte fel főha­diszállását, míg Sass orosz tábor­nok mintegy 4000 emberrel Szé- csényt szállotta meg. A tisztikar a Pulszky-féle kastélyban vett szállást, míg a legénység a város végén ütött tábort. Á Szécsény- ben tanyázó oroszok mindent el- usztítottak, és még a kastély értjének díszfáit sem kímélték. Sass tábornok kozákjai másnap, júl. 20-án reggel 9 órakor felke­rekedvén, Losonczra vonultak, ahonnan alig néhány órával előbb vonultak ki a magyar csa­patok, amelyek közül az I. had­test hátvédként Losoncz-Apát- falván foglalt állást. Chrulew ezredes, aki már júl. 20-án Losonczon volt, attól tart­ván, hogy a magyarok elfogják, cselhez folyamodik, békekötés ürügyével két hadikövetet küld a losonczapátfalvai magyar tábor­ba. Nagy Sándor, az első hadtest parancsnoka, tüstént intézkedik, hogy a két hadikövet Görgey fő­hadiszállására kísértessék. Gör­gey azonnal észreveszi, hogy a békeajánlat nem komoly, mind­amellett látszólag alkudozások­ba bocsátkozik az orosszal, mi­alatt az egész fel-dunai sereg Nógrád és Gömör hegyei-völ- gyei között, észrevétlenül siklott tovább Miskolcz felé. Eközben mindegyre több orosz had vonul át a vármegyén; ezeket a guerillák szüntelen há­borgatják. A herczeg Galizin 4000 főből álló csapatát a Lo- soncztól Zólyom felé mintegy órányira eső Haller-fogadónál oldalt támadták meg. Áz oro­szok, abban a hiszemben, hogy egy nagyobb magyar sereggel ál­lanak szemben, sietve bevonul­tak Losonczra, ahol szerencsés megmenekülésük örömére hála­adó istentiszteletet tartottak, a várostól pedig hódolati okiratot követeltek, amit ki is állítottak, s más pecsét hiányában, a csizma­dia czéh pecsétjével erősítettek meg. Paskievich herczeg, az orosz hadak fővezére, hogy Görgey hadát bekerítse, az orosz hada­kat egymás után a Sajó felé ren­deli, minek következtében Rüdi­ger és Sass tábornok is kivonul a vármegye területéről, és csakha­mar megérkezik a bányaváro­sokból Grabbe tábornok, akit júl. 28-án Gesztelynél, Zemp­lénben, a hős Leiningen Károly tábornok, aki a távol levő Gör- geyt helyettesítette, visszaszorí­tott, mire Grabbe Putnokig vo­nult vissza. E kudarcz után pa­rancsot kapott, hogy húzódjék ismét a bányavárosok felé. Grabbe csakhamar útra kél, de mivel a guerillák folytonos táma­dásai miatt nem érzi magát biz­tonságban, egy 96 főből álló czirkálócsapatot küld Losoncz felé. Részlet a „Nógrád vármegye története” című kötetből Egerben a nemzetőrség felál­lítására Csiky Sándor vezetésé­vel kiküldött bizottság komoly szervezőtevékenységbe kezdett. A március 27-i képviselő-testü­leti ülés előtt már ott feküdt ja­vaslatuk, amelyben lefektették a nemzetőrség szervezeti alapel­veit. Ebben javasolták, hogy a polgárőr csak vagyonnal bíró la­kos lehet, aki azonban bűncse­lekmény elkövetésével nincs vá­dolva, és „közfenyíték” alatt sem áll. A bizottság félt a proletárele­mek beszivárgásától, ezért tette a cenzusos javaslatot. A jelentke­zés önkéntes alapon történjék. A ruházatot illetően — mivel álta­lános érvényű országos rendel­kezés nem szabályozta — a bi­zottság úgy döntött: a nemzet­őrök egyelőre saját ruhájukat használjak, bal karjukon nemze­tiszínű szalaggal. Annak megkü­lönböztetésere, hogy melyik szá­zadhoz tartoznak és milyen rendfokozatot viselnek, javasol­ták, hogy mindenkit lássanak el sárgarézből készült, koszorúval körbefont nemzeti címerrel, mely alatt a századbeosztást je­lentő számjegy legyen. A tisztek a bal mellükön viseljék a megkü­lönböztető rézjelet. Javaslatot tett a bizottság arra is, hogy min­den század mellé lovas küldön­cöt is rendeljenek, aki a főpa­rancsnok, valamint a tisztek je­lentéseit haladéktalanul képes továbbítani. A képviselő-testület Csikyék tervezetét nyomban elfogadta, és egyben határozatot hozott a nemzetőrség felállításába, vala­mint ideiglenes szabályzatának kinyomtatására. Ugyanakkor megbízta Csiky Sándort és Ná- násy Mihályt, hogy a város nevé­ben kérjék fel a nemzetőri főpa­rancsnoki teendők ellátására Lenkey Károly ny. századost. Eger az országban az elsők kö­zött volt, ahol felismerték a nem­zetőrség megszervezésének fon­tosságát. Kossuth Lajos már március 14-én hangsúlyozta a nemzetőrség, mint a nemzet nyugalmát biztosító intézmény jelentőségét. A konzervatívok egyik vezéralakja, Somssich Pál a szervezésben azonban óvatos­ságra intett. Szerinte csak a vá- lasztójoggal rendelkezők kezébe szabad fegyvert adni, mert csak nekik valódi érdekük a fennállót megvédelmezni”. Eger vezetősé­ge — mint láthattuk a proletár­elemek távoltartására — szintén vagyoni cenzust írt elő, azonban a cenzus mértékét a március 27- én előterjesztett bizottmányi ja­vaslatban nem határozták meg. Az 1848. XXII. te. később úgy intézkedett, hogy a városban leg­alább 200j)Ft értékű vagyonnal rendelkező személy lehet nem­zetőr. Eger tehetősebb polgársá­ga május 4-én azzal a kéréssel fordult a minisztériumhoz, hogy engedélyezzék számukra külön vaaászszázad felállítását. A nemzetőrség mellett polgárőrsé­get is akartak szerveznt, így a polgári és paraszti vagyonos ré­tegek szervezetileg is elválasz­tódtak volna az alsóbb néposz­tálytól. Ugyanilyen kéréssel még Szeged városa fordult a miniszté­riumhoz. Mindkét kérvényre a Batthyány miniszterelnököt he­lyettesítő Deák Ferenc adta meg a választ, aki azonnal felismerte a kétélű javaslatban rejlő veszélye­ket, hiszen a cenzus alattiaknak is adhattak volna fegyvert a ke­zükbe. Deák kijelentette: „a nemzetőrségben semminemű el- különözött, és így csataszínezetű osztályok már csak a kimondott egyenlőség elvénél fogva is fenn nem állhatnak, mennyivel in­kább nem pedig azért, mert a nemzetiségre nézve veszélyes utánzásokra adhatnak alkalmat”. Egerben március 29-én már 1400 nemzetőr állott a hatósá­f ok rendelkezésére, akik köz- öltségen készített lándzsákkal, saját puskáikkal s kardjaikkal” voltak felfegyverezve. Számuk az április 9-i eskütételkor már megközelítette az 1500 főt. A ti­zenkét századnyi nemzetőr két zászlóaljat alkotott. Ideiglenesen „egy haditanács képét viselendő választmány” nevezte ki a pa­rancsnokokat. Csiky Sándor lett a nemzetőrség ezredese, az egyik zászlóalj élére Lenkey Károly ny. századost, a másik élére Miklósy Antal ny. főhadnagyot állították, mindkettőjüket őrnagyi rendfo­kozattal. Egyébként az 1848. XXII. te. úgy intézkedett, hogy „a nemzetőrség minden tagja a magyar katonaság hasonló foko­zatú tagjaival egyenlő rangúak- nak tekintendők, díjat azonban, míg helybeli szolgálatot tesznek, nem húznak”. Az általános gya­korlat szerint magasabb rendfo­kozattal vették át a nemzetőrség­be átlépett tiszteket. Az egri nemzetőrök tiszteik vezetésevei rendszeresen gya­korlatoztak, emellett a katona­sággal együtt őrszolgálatot is el­láttak a helyi fegyver- és lőportá­raknál. S mivel számuk a megyé­ben növekvőben volt, ezért He­ves vármegye május 16-i köz­gyűlésén Pap Pál egy javaslatot nyújtott be, melyben kérte, hogy „a közbátorság biztosítása tekin­tetéből” növeljék a tisztek szá­mát. Kiválasztásuknál azonban figyelembe kell venni, hogy leg­alább egy negyedtelekkel rendel­kezzenek —javasolta. Némi fize­tést is kívánt biztosítani számuk­ra, a pénzösszeget a nemesi pénztárból, a szarvasmarhák árából és rendőri pénzbevételek­ből fedezzék. A május 25-i bizottmányi ülés tárgyalta meg a kormány felszó­lítását, mely „a Haza védelmére önkéntes segedelmű ajánlatok” megtételére hívta fel az ország népét. Egerben Csiky Sándor öt társával — Rózsa Károly, Végh József, Losontzy Lajos, Goth Rafael, Szalay József — kezdte meg a gyűjtést, jómaga a város I. fertályában. A nemzetőrség létszáma Egerben gyorsan nőtt. Június 30-án már 2052 főt számlált. Emellett egy 50 főnyi önkéntes vadászcsapat is alakult, amely később a megye nemzetőreivel vonult táborba. Ugyanakkor az egri nemzetőrség tisztjei kérvény­nyel fordultak Mészáros Lázár hadügyminiszterhez, melyben kérték az általuk még március 19-én kidolgozott ideiglenes és fegyelmi szabályzat jóváhagyá­sát. Eszerint az egri egység állt: hat-hat századból, mely két zász­lóaljat alkotott. Minden század­ban egy százados, két alhadnagy, két őrmester, valamint tizenkét tizedes alkotta a parancsnoki ál­lományt. A tiszteket a nemzet­őrök maguk választották. (Csiky Sándor életpályája) Budavár ostroma Bártfay László 1849/51 -es naplójából 21-én reggel 8 óra tájban azzal ébresztettek fel, hogy a budai várfo­kon magyar zászló lobog. Csakhamar felhányván a ruhát magamra, kimenék a Duna-partra en, Józsi öcsém, Walther László és fiai: Géza és Béla. Mindenütt hullámzott, ujjongott a temérdek nép — egyes lö­vések a budai várban s falakon: hihetően a meggyőzött várőrseget ir­tották, mert ablakokból is lehetett észrevenni lövéseket: — úgy halad­tunk a pesti Duna-partra, egész a Neugebaug — szemlélgetve a pusz­títások és gyulladások szörnyű nyomait. 11-kor visszajövénk. Bejöt­tek Fóthrol a gróf s Gyula és Viktor fiai és Kovács. Hallottuk, hogy Hentzi sebesülten foglyul hozatott Pestre; gyanítják, miszerint szíven akarta magát lőni, de nem jól talált. Józsi öcsém, ki egész éjjel a piaris­ták mellett egy halom kő védelme alatt nézte a bevétel folyamát, a Lánchíd közeiében történt lőpor-explosiót is látta, s mondja, hogy a közelében állott emberek mind a földre hullottak az irtóztató durra­náskor; ő aztán 11 óra tájban elvált tőlünk. Budára átmenendő; majd meghallom, mi híreket hoz; én hazajővén, e rövid jegyzeteket írom, 12 órai déli harangozás után, visszaemlékezés végett, ha később idő és nyugalom engednék a történteket részletesebben leírni. Mai jár­tamban észrevehető vala, mint szállong vissza a városból kitakarodott nép, gyalog és szekereken hordva holmiját, s a kalmárboltok is meg- nyilaaoztak. Midőn ezeket írom szobámban, nyílt ablaknál még min­dig hallhatók egyes puskalövések a budai várból — noha ritkábban. Iszonyú öldöklés lehetett odaáltal. Majd megtudjuk bővebben. Mondják, hogy a várban volt olasz katonaság — mert nem viaskodott, hanem, mint gyanús, csak szárnyerősítésekre használtatott — életben hagyatott, s fogva a magyar táborba vitetett volna. — Délben visszajő­vén Józsi, mondá, hogy Budára senkit sem bocsátanak, és így ő sem volt odaáltal. Délután megtekintettük feleségemmel a pesti Duna- partot s a romokat. Buda bevétele a magyarok örömünnepe volt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom