Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-12-13 / 60. szám
8. ✓ __ ^ ; H ÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1994. március 12-13., szombat - vasárnap Kulturális „tisztogatás” A világ leghosszabb autója Közép-Európát a kommunizmus összeomlása óta kifosztják kulturális javaiból, a nyugati szabadpiac joghézagai pedig még tovább ösztönzik e kulturális tisztogatást - ezt állapították meg egy közelmúltbeli szakértői értekezleten, amelyet az Európa Tanács tartott Prágában. Évente sok tízezer értékes műkincset lopnak el templomokból és múzeumokból nyugati bűnszövetkezetek, gyűjtők és - talán - árverési cégek felbérelte bűnözők. - 1990 óta évente 15-20 ezer műtárgyat loptak el és exportáltak Csehországból. További 15-20 ezerre tehető az olyan műkincsek száma, amelyeket tulajdonosaik csempésztek ki, az exportengedélyezési szabályokat megkerülve. Nemzeti örökségünknek évente vagy tíz százaléka vész így el - mondta Jaroslav Zavadsky őrnagy, a cseh rendőrség műtárgyosztályának vezetője.- Az orosz ikonok ezrei Finnországon, Lengyelországon, valamint a fekete-tengeri kikötőkből Olaszországon át jutnak ki. A vám nem működik, mert nem merjük leadni a vámőrségeknek még a nyilvántartott műtárgyak listáját sem, nehogy újabb ötleteket adjunk a tolvajoknak - panaszolta Tatjana Nyikityina, orosz kulturális miniszterhelyettes.- Egy vámtiszt öt perc alatt többet kereshet, ha nem teljesíti kötelességét, mint ha hónapokon át rendesen dolgozik - mondta Kaur Alttoa, az észt kulturális minisztérium munkatársa. A korrupción kívül az is baj, hogy a keleti országokban hiányos a műkincsek nyilvántartása. A magángyűjteményeket aligha listázhatják hivatalosan mindaddig, amíg a magánszemélyeket nem ösztönzik a bejelentésre örökösödési adókedvezménnyel, őrzési és restaurálási támogatással. Az ilyen reformok útja azonban hosszadalmas. A másik oldalon, Nyugat-Eu- rópában szinte egyetlen országban sem számít bűncselekménynek illegálisan exportált műtárgyakat importálni. Nem bűncselekmény ez Nagy-Bri- tanniában sem, igaz, ott legalább egyetlen további vásárló sem szerez tulajdonjogot, ha bebizonyosodik, hogy az eladási láncolatban valakinek nem volt tulajdonjoga. Más nyugati országok polgári joga viszont általában tulajdonszerzésnek ismeri el a jóhiszemű vásárlást, függetlenül a műtárgy eredetétől. A legtöbb közös piaci ország nem ratifikálta az 1970-es UNESCO-megállapodást az illegális műtárgy-kereskedelemről, mert úgy vélték, hogy a műtárgyak abban foglalt definíciója túl széles, és a kereskedőktől megkövetelt igazolások túl sok bürokráciát okoznának. Az EK helyébe lépett Európai Unió (EU) mostanában vezet be szabályokat az illegálisan exportált műkincsek visszaszerzésére a tagállamok között, de ez nem vonatkozik más európai országokra. íme, a világ leghosszabb autója, amelyet gazdája áruba bocsátott, méghozzá 20 ezer fontért. A 25 méter hosszú, 18 kereket számláló Cadillac-ben három telefon, frizsider, televízió, video és egy szökőkút található... A vasúti szállítás vesztett csatája Egy közelmúltbeli szörnyű franciaországi autóbaleset (15 halott, 49 sebesült, több tucat összeroncsolódott gépkocsi) a „hatszög országában” ismét felélesztette a vitát a közúti szállítás jövőjéről. Mivel a katasztrófában döntő szerepet játszottak a kamionok - egy ilyen jármű kigyulladása indította el az egész eseménysorozatot, egy hirtelen fékező tartálykocsi felborulása zárta le az autópályát, s egy harmadik kamion „érkezése” követelte a legtöbb halálos áldozatot -, az eset óta sokan (s immár nemcsak a zöldek) követelik újra a teherforgalom vasútra terelését. Már csak azért is, mert Franciaországban minden más európai államnál többen halnak meg közúti balesetekben. s minden ötödik ilyen balesetet kamionok okoznak. Csakhogy Franciaországban a vasút már végérvényesen elvesztette az árucikkek szállításáért vívott csatát: a kamion ugyanis általában olcsóbb a vonatnál, s ráadásul a megrendelők szempontjából sokkal egyszerűbb is, hiszen „házhoz viszi” a terméket, s nem kell érte menni valamelyik pályaudvarra. Az eredmény: míg 1971-ben a termékek összsúlyának 41 százalékát továbbították az utakon, addig húsz évvel később ez az arány 75 százalékra emelkedett. A jövő pedig még riasztóbb, hiszen az előrejelzések szerint 2005-ig Franciaországban 50 százalékkal nő majd a közúti szállítás mértéke. E téren változást hozhatna, ha sikerülne magukat az óriási teherautókat „felterelni” a vagonokra: csakhogy Franciaországban pillanatnyilag egyetlen vonal sem tudná elviselni azt a hatalmas terhelést, amelyet egy kamionokkal teli szerelvény a vasúti pályára gyakorolna. Új pályákra vonatkozó tervekben persze, nincs hiány: felvetődött például egy Lille és Marseille közötti „guruló országút” létrehozása, ahol minden negyedórában indulna egy-egy ilyen, 1500 méter hosszú szerelvény. Ennek költsége azonban 100-150 milliárd frank lenne, s még ha sikerülne is ezt előteremteni, meg kellene győzni az Európai Unió brüsszeli bizottságát. E testületnek ugyanis őrködnie kell azon, hogy az egyes tagországok a közlekedés biztonsága címén nehogy „tisztességtelen előnyhöz” juttassák saját vasúttársaságaikat. Mély, mélyebb, legmélyebb Nem csupán a ködbevesző csúcsokra, de az irdatlan mélységekbe is el akar jutni az ember, s nincs az a nehézség, amely ennek elérésében mindenkorra megakadályozná. Nemrégiben sajátos „mélységfeltáró” verseny kezdődött a fölfedezők között, és egy amerikai csapat a közelmúltban számolt be arról, hogy sikerült eljutnia a Föld eddig ismert legmélyebb kanyonjába - számol be az AP hírügynökség. Richard D. Fischer kanyonkutató sajtótájékoztatóján elmondta, hogy többszöri, sikertelen kísérlet után járták be és térképezték fel a kínai fennhatóság alatt álló Tibetben a Namcse Barva kanyont, amelynek legmélyebb pontja 19.386 láb - azaz 5913 méter -, és legkeskenyebb pontján a szakadék egyik oldaláról a másikra egy kezdő sportoló is képes lenne átugrani - a két falat itt csak 15.891 láb, azaz 4.847 méter választja el egymástól. A kanyon mélyén hömpölyög a Jarlung Csöng Po folyó. A kanyon feltárását eddig nemcsak a rendkívüli természeti akadályok nehezítették, hanem a diktatúrákban testet öltő butaság és önzés is. Nyugati tudósok utoljára századunk húszas éveiben járhattak Kelet-Tibet- ben, a kínai uralom jó negyven évvel ezelőtti létrejötte óta a térség szigorúan zárt, katonai körzetnek számított. Igaz, Peking most nagylelkűnek bizonyult, a feltárási engedély kiadása után részletes, nagy pontosságú katonai térképeket is átadott az amerikai tudósoknak, hogy ezzel is segítse a feltáró munkálatokat. Richard D. Fischer már többszáz kanyont látott életében, de - mint mondja - a tibeti szakadék szépsége a világhíres amerikai Grand Canyonéhoz hasonlítható, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy az előbbi méretei négyszer-ötször haladják meg az amerikai természeti csodáét. Földrajztudósok körében nagy érdeklődéssel fogadták a feltárt kanyonról szóló híreket, fenntartásokat csak az okozott, hogy valóban ez lenne-e az ismert legmélyebb. A nagy tekintélyű National Geographic szaklap a perui Colca kanyon 3200 méterének ítélte a „legmélyebb pont” megtisztelő címet, utóbb pedig a nepáli Kali Gandaki szurdokot mutatta be a mélység csúcstartójának, a maga 4403 méterével. • • Ötéves munkások A nőket és a gyermekeket kegyetlenül kizsákmányolják Ázsiában, mégpedig mind az iparosodott, mind a fejletlen országokban. Ezt a megállapítást tették egy konferencián, amelyet az ENSZ Gazdasági és Szociális Bizottsága rendezett Bangkokban. A konferencia végén 36 ország képviselői nyilatkozatot írtak alá, amely javasolja, hogy ésszerűen, kizsákmányolás nélkül kell foglalkoztatni mind az ipari, mind a mezőgazdasági dolgozókat. „Ázsia-szerte - hangzik a konferencia nyilatkozatában - városi gyermekek, akik még 15. életévüket sem érték el, olyan munkát végeznek, amely nemcsak örökös szegénységre ítéli őket, hanem életüket is veszélyezteti. A legtöbb országban ezek a gyermekek teszik ki az utcaseprők, textilmunkások és - mind növekvő számban - a prostituáltak legnagyobb részét. Indiában az ipari üzemekben gyermekek már ötéves korukban kezdenek dolgozni, s az ország munkaerejének negyedrésze 14 éven aluli gyermekekből áll. Ezek a gyermekek sohasem tanulnak meg írni és olvasni, inkább rabszolgák, mint fizetett munkások, és hallatlanul alacsony bért kapnak olyan tevékenységért, mint például téglahordás. Indiában és máshol - hangzik a nyilatkozatban - a nők foglalkoztatás szempontjából a legsebezhetőbbek, mert többnyire otthon dolgoznak, közvetítők által szállított nyersanyag megmunkálásán. Pakisztánban a nőket társadalmi és vallási hagyományok kényszerítik az otthoni munkára. Nem jutnak hitelhez, technológiához, imfor- mációhoz és piachoz, ami növelhetné termelékenységüket. 1.E 2.E 3. [2] 4.® 5 m 6.® i.m 8.® 9.CD io.a íi.e i2.® Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: „A művészet szabad, itt politikai, ideológiai irányításnak helye nincs. Ami a sajtót, tévét és rádiót illeti, a választási szabadság, a világnézeti sokszínűség fenntartása megköveteli, hogy a választóknak kormányoktól, pártoktól és a nagytőkétől független tájékozódási lehetőségük legyen.” \ \ SZDSZ {jt ______________\__________________________ E mber vagy isten? \ i A Sztálin körüli személyi kultusz milliókat tévesztett meg saját hazájában és azon kívül is. Csodálói számára szerte a világon a szovjet diktátor egy jobb jövő ígéretét jelentette, miközben emberek millióit ölték meg uralma alatt. A Sztálinnak küldött ajándékokat első ízben állították ki Oroszországon kívül, a finnországi Lahti történeti múzeumában - számolt be a Reuter hírügynökség. A kollekció, amelynek legtöbb darabját Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után a moszkvai forradalmi múzeumban őrizték, némi képet ad a brutális zsarnokot körülvevő hivatalos imádatról és egyben az akkori szovjet társadalomról is. Sokan istenként tisztelték, és a Sztálin-kultusz olyan volt, mint egyfajta vallás - vélekedik Esa Hassinen, a finn múzeum kurátora. Amikor Sztálin hetvenéves lett - 1949-ben -, a szovjet kormány úgy döntött, nagyszabású kiállítást rendez a neki adott ajándékokból. A kiállítás két moszkvai múzeumot töltött meg, és négy évig fogadta a látogatókat. Óriási sikere volt a szovjet emberek körében. A Lahtiban megrendezett kiállítás - mintegy négy évtizeddel kés'íbb - csak 130 tárgyat, csupán egy kis töredékét vonultatta fel annak a huszonötezer darabból álló kollekciónak, amelynek 1949-53 között jártak csodájára a szovjet emberek. Az ajándékok vallanak a személyi kultuszról, amit a múzeumi felirat úgy foglalt össze, hogy Sztálint magával az állammal, a néppel, a tudománynyal, a kultúrával azonosították, neve egyet jelentett a második világháborúban aratott győzelemmel, valamint az ország jövőjével. A kiállítási anyagban helyet kapott húsz festmény is, közülük a legtöbb egy idealizált Sztálint jelenít meg a szocialista realizmus stíluskellékeivel, az általa képviselt Szovjetunió hatalmát és dicsőségét megtestesítve. Az idelátogatók képet kaphattak, hogyan állították magát a művészetet is a személyi kultusz szolgálatába. A kiállított tárgyak erről is tanúskodtak - vélekedett Natalia Karlju- csenko orosz művészettörténész. A „Sztálin - ember vagy isten?” címet viselő kiállítás más országokba is eljut majd - nyilatkozta Irina Orlova, a moszkvai forradalmi múzeum főkurátora. Ez egy jelentős gyűjtemény, és egyben egyfajta figyelmeztetés is az embereknek, milyen veszélyekkel járhat a totalitarizmus - teszi hozzá. A gyűjtemény legtöbb darabja az SZKP tagszervezeteitől és egykori szovjet magánszemélyektől származik. De Sztálin jelentős ajándékokat kapott más államoktól, kommunista pártoktól és szervezetektől is. Sokan hittek Sztálinban. Számukra olyan volt, mint egy igazi apa - vélekedett Aamo Lahtinen, a kiállítás egyik látogatója, miután megtekintette az impozáns tárgyak sorát egy Kínából származó nefritkőtől kezdve egészen egy észak-amerikai indián törzsfőnöktől kapott tolldíszig. A tárgyak között található egy, a Francia Kommu- ; nista Párttól kapott porcelántál is, rajta a forradalmár Saint-Just képével, valamint a következő feliratokkal: „Sztálin elvtárs- i nak” és „Nincs szabadság a szabadság gyilkosainak”. Egy brit férfi köszönetét mondott Sztálinnak azért a „hősies áldozatért és nemes szolgálatért”, amelyet a Szovjetunió tett a II. világháborúban azzal, hogy segített térdre kényszeríteni a náci Németországot. A gyűjteményben található egy földgömböt formázó telefonkészülék is, amelyet a lengyel repülőgépipari munkásoktól kapott, és amelyen a telefonkagyló és a villa sarló és kalapácsot formál. A francia nyugdíjasok egy pár gyapjúkesztyűt küldtek azzal az üzenettel: remélik, hogy Franciaországban ugyanolyan életszínvonal lesz, mint a Szovjetunióban. Az SZKP KB Politikai Bizottsága egykoron egy kávéskészlettel lepte meg Sztálint, amelynek a csészéin maga Sztálin látható színesben, amint pi- pázgatva egy térképet nézeget. A csészealjon ugyancsak ő látható fekete-fehérben. Sztálin 1879-ben Grúziában született, és a húszas évek végén lett a ; Szovjetunió nagy hatalmú vezetője, miután - Lenin 1924-ben bekövetkezett halálát követően - félreállította vetélytársait. Az 1930-as évekbeli nagy tisztogatások során rendszerének vélt és valódi ellenségeit milliószámra küldte szibériai ; táborokba. Sokan pedig a me- j zőgazdaság erőszakos kollekti- i vizálásának estek áldozatul. Ennek ellenére Sztálin nem volt híján a népszerűségnek sem j hazájában, sem pedig külföldön. Sokan nem hisznek abban, hogy ő lett volna a felelős a gyilkosságokért. Ari Korhonen, egy lahti történelemtanár nagyapja az 1930-as években hagyta maga mögött Finnországot és ment á Szovjetunióba, a jobb élet reményében. Soha többé nem hallottak róla. A propaganda terén Sztálin csodálatra méltó volt, rengeteget ígért az embereknek - véli a finn történész.
