Heves Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-05-06 / 30. szám
SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1994. február 5—6., szombat—vasárnap Egercsehiben csak a kérdések bizonyosak Ágika különös esete Idilli család — a legkisebb nélkül (Fotó: Perl Márton) A z a csoda, hogy Ágika még él. A szülői háztól igen korán el kellett kerülnie. Hathetes is alig lehetett, még törékeny csontú csecsemő volt, amikor nagyon súlyos sérülésekkel robogott vele a mentő a kórházba. Ott megállapították, a piciny lánynak mindkét felkarja szimmetrikusan eltörött, de törött volt néhány bordája, a combnyak- és a koponyacsontja is. Ez 1992 novemberében történt. Ez év januárjában — a lányka közben már 15 hónaposra cseperedett — a mentő ismét Nagy Ágikával robogott a kórházba, aki eszméletlen állapotban feküdt a kocsiban. Mi történt Ágikával? Az apja a bisztróban van — világosít fel bennünket Egercsehiben az Egri úton álló ház bezárt kapujánál egy arra járó férfi. Nagy Lászlót, a gyerek apját tegnap éjszaka elvitték a rendőrök — a kocsmáros így tudja. Hogy mi történt a gyerekkel? Úgy beszélik, kidobták az ablakon. Talán az éjszaka meg is halt — világosítanak fel az ABC-ben. Falu- szerte tudni vélik, hogy az apa bántalmazza a kislányt, aki ideg- gyógyászati kezelés alatt állt. Azt is rebesgetik, azért, mert ez nem az ő utódja. Mi történt Ágikával? A kérdést most a község jegyzőjének, Alexa Ilonának teszem fel. — Mi szinte semmit nem tudunk, bennünket mindig kihagynak az értesítésből, a rendőrség és a kórház is. Most vizsgálat van, nem lehet ilyenkor beleavatkozni az ügybe. — Nem ez az első súlyos és rejtélyes eset a kislánnyal. A korábbi már lezárult ügy, elmondaná, arról mit tudnak? — Minden az okiratokban található. Akkor a rendőrség vizsgálta az ügyet, de az ügyészség bizonyítékok hiányában megszüntető határozatot hozott. Közel egy évig az egri csecsemőotthonban volt a kislány, s a megszüntető határozat után kértük, szüntessék meg az ideiglenes csecsemőotthoni elhelyezését is. így novemberben hazáhözták a gyereket. De az okiratokba nem nézhet bele, mert arra maga nem illetékes — zárná a beszélgetést a jegyzőnő. — Önök hivatalból is ismerik a család körülményeit, hogyan élnek, mivel foglalkoznak? Készítettek környezettanulmányt. Láthatnám? Az mégis objektí- vebb képet adna Nagy ék életéről, mint a faluban hallottak — kérem Alexa Ilonát, aki erre ismét nemet mond, de helyette hívja Tóth Andrásné igazgatási előadót. — Nem tudjuk, mi történhet ebben a családban. Az első eset után az anya mindent megtett azért, hogy a gyerek visszakerüljön hozzájuk. Semmi rendkívüli nincs e házaspárban. Egyszoba- konyhás önkormányzati lakásban élnek, csendesek, még veszekedést sem hallanak a szomszédok. Az apa korábban ivott, de már régóta nem jár a kocsmába sem, sehová nem járnak. A lakásuk tiszta és rendezett. Van egy idősebb fiuk, aki áprilisban lesz 3 éves, és soha nem bántották. Gyönyörű mind a két gyerek. Semmi nem indokolta azt, hogy a kicsi élete végéig intézetben maradjon — szól a jellemzés. — De most ismét súlyos állapotban fekszik a kórházban. Miért, ha minden rendben van a családban? A két hivatali alkalmazott tanácstalanul néz rám. Részükről — legalábbis részemre — lezárt ez a történet. Megyek az orvosi rendelőbe. A körzeti orvos, dr. Szalontai Imre utalta be a gyermeket a kórházba január 15-én, látva éjszaka a pici görcsös, eszméletlen állapotát. A doktor úr nem nyilatkozik, azt mondja, ő nem akar belebonyolódni ebbe a történetbe. Egyre inkább úgy érzem, láthatatlan falakba ütközöm, s mintha ezeket a falakat „hivatalosan” emelnék elém. Mi történt Ágikával? Ezt most a nagyapától kérdezem, aki éppen fát hasogat az udvaron. — Nem tudom, mi van azzal a gyerekkel, csak a torka fájt, azért utalták be a kórházba. Á többi mind rágalom — lengeti meg a fejszét az idősebb Nagy László. Mi történt Ágikával? A helyszín, ahol aznap már so- kadszorra teszem fel a kérdést, a szülők lakása. A fiatal anya épp az udvaron tevékenykedik. Érdeklődésemre beinvitál a szobába. Az apa épp a konyhában söp- röget, a legfiatalabb Nagy, az aranyszőke Lacika a szőnyegen ül színes kirakójátékok társaságában. Nagy Lászlóné, a nagymama mellé telepszik a beszélgetés alatt. — Bántották Ágikát? Mindenki rám szegezi a tekintetét. Az anya válaszol. — Mi nagyon vigyáztunk Ágikára. Akkor is rettenetesen megijedtünk, amikor elvesztette az eszméletét. Játszott Lacikával az ágyon, és egyszer csak elterült. Görcsbe rándult a keze-lába, habzott a szája, és elájult. Vizesruháztuk, hogy magához térjen. Később föl is eszmélt, mire jött a doktor úr, már az ágyon ült. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy előző napokban elesett a fürdőkádban, beütötte a fejét, amitől hátul egy nagy púp lett rajta. Utána pár napig bágyadt volt, keveset evett, és mindig kihányta a vacsorát. S amikor megint rosz- szul lett, szóltunk újra a doktor úrnak, aki mentőt hívott, és bevittük a kislányt a kórházba. — Az orvosok miért értesítették a rendőrséget, miután megvizsgálták a kis beteget? — Találtak rajta sérüléseket. A múltkor például az ujjait megégette a hősugárzónál, de az már begyógyult, de akkor úgy megijedtem, hogy nagyon megráztam a gyereket. Ettől bevérzett a szeme. A combján volt egy harapásnyom, azt biztos Lacika csinálta. Az állán a kék folt a bűvös kockától keletkezett. A daganat a fején meg attól volt, hogy elesett a kádban. Elöl is volt egy horzsolás a homlokán, egyszer egy könyvvel fejbe vertem, nem hagyott nyugodtan olvasni. Meg tudja, ismerték már az előző esetet, azért szóltak a rendőröknek. — Hathetes korában mitől törtek el a kislány csontjai? — Azért, mert Lacika ráesett vagy ráugrott, nem tudom pontosan. De akkor az ügyészség bizonyítékok hiányában felmentett bennünket. Az apa készségesen megmutatja a végzést. Az 1993. szeptember 17-én kelt papíron az alábbiak olvashatók: „Áz újszülöttön talált számos sérülés jellegzetesen az ún. „megvert gyerek” tünetcsoportnak felel meg.” Valamint: „Áz igazságügyi orvosszakértő megállapításai pedig, bár több ponton megkérdőjelezik, cáfolják a gyanúsítottak vallomását. Az orvosszakértői vélemény szerint a bordatörések keletkezhettek eséstől, ha kiálló tárgyra esett a csecsemő. A csecsemőre rázuhanó másfél éves testvér szimmetrikusan a karok törését nem okozhatja, ennek a valószínűsége csekély.” Alább pedig így folytatódik: „A hosz- szan tartó nyomozás nem járt olyan eredménnyel, amely alapján kétséget kizáró bizonyossággal megállapítható lenne a gyanúsítottak büntetőjogi felelőssége, az hogy gyermeküket életveszélyesen bántalmazták.” Végül: A nyomozást bebizonyított- ság hiányában megszüntetem.” — Lacikával soha nem történtek ilyen megmagyarázhatatlan események. Ágikának miért vannak ilyen súlyos sérülései? — nézek körbe a családon, de ezúttal nem érkezik válasz. Mi történt Ágikával? Ez esetben a kórház orvosaihoz fordultam. — A vizsgálatok után megállapítottuk, hogy mindkét szemén szemfenéki vérzés keletkezett a gyermeken, amely nem direkt sérülésekből származik — világosít fel dr. Chikán Gábor, a megyei kórház gyermekosztályának orvosa. — Erre mondta az anya, hogy megrázta a gyermeket. A koponyán pedig vérömlenyt találtunk. Eszméletlen, görcsös állapotban volt a beteg, amikor a kórházba került, amely eredhet a koponya sérüléséből. Életveszélyes állapotban volt, de állapota szépen javul. — Teljesen meggyógyul a gyerek? — Két hét szükséges ahhoz, hogy eldőljön, felszívódik-e a koponyán lévő vérömleny. Ha nem, akkor műtétre kerül sor. A szemfenék-bevérzésnél is az a kérdés, hogy fölszívódik-e, mert ha hegesedik, akkor csökkent látóképességű lesz a gyermek. Most még az sem tudható, hogy mennyire sérült az agyállomány. Arra a kérdésre csak később tudunk választ adni, van-e maradandó károsodást okozó sérülése a kicsinek. És a kérdések továbbra sem fogytak el. Vajon ez alkalommal kiderül-e, ki a felelős azért, hogy ez a piciny gyerek ennyit szenvedett már pár hónapos élete során? Vagy ezúttal is csak a gyereknek kell-e bűnhődnie a felnőttek kegyetlenkedései miatt? Vajon a bölcs, okos és hatalmas felnőttek, akik lehet, pontosan betartják a törvény betűit, gondolnak-e néha arra, milyen testi és lelki kínokat él át ez a baba? Arra, hogy Ágika nem akta. Vajon lesznek-e olyan bölcsek és okosak, hogy kitalálják, hol fejlődhetne szépen, derűsen ez a gyerek, ha már egyszer a világra jött? Jelenleg csak egy a biztos: Ágika heteken belül kikerül az orvosi felügyelet alól... Sárközi Judit „Meghalt a falu teljesen...” ______Ószajla válni akar______ R égen nem volt olyan, hogy Ószajla, hiszen ezt a település- részt magát hívták Szajlának, mindaddig, amíg a mai, Újtelepnek nevezett rész fel nem épült, s a kettő összekapcsolásával a jelenlegi Szajla létre nem jött. Most tehát ezek együvé tartoznak, ámbár közöttük légvonalban vagy egy kilométer a távolság, és mellesleg az sem kizárt, hogy rövidesen szét fognak válni. , Az ószajlaiak szerint ugyanis Újtelep elhanyagolja őket. Azt mondják, meghalt a falu teljesen. Azt mondják, Ószajlán szinte semmi sincs, kimaradtak mindenből. Példának okáért a vezetékes gázból és a telefonból is. Legalábbis ezt említi először Németh Lehel, Bencsik Urbánné és id. Németh György, akik a szolnoki központú Lungo Drom érdek- képviseleti cigányszervezet helyi tagszervezetének prominensei. Az ószajlai tagszervezet a közelmúltban alakult — Ószajla körülbelül 240 lakosának mintegy kétharmada cigány —, főképpen olyan céllal, hogy a polgármesteri hivatal helyett „intézzék a dolgokat”. — Újtelepen kiépült a gázhálózat, itt nem, most gyűjtjük az aláírásokat — mondja Németh Lehel. — A telefonnal ugyanez a helyzet, akinek hétvégi háza van itt, azok kaptak, egyébként négy vonalat húztak összesen a faluba, nem is tudtuk, hogy lehet telefont igényelni. Legutóbb a hangosbemondót is leszerelték, egyáltalán ne tudjunk semmiről. Es nézzen szét: az iskola be van zárva, Bükkszékre kell járatni a gyerekeket. A kultúr ház felét már el is hordták, pedig tavaly a költségvetésből szántak erre pénzt, de eltűnt. A postát is átvitték Újtelepre. Ami pénzt Szajla önkormányzata kap, azt mindet Újtelepre költik. A helyzeten csak ront, mesélik aztán, hogy Ószajlának egyetlenegy képviselője sincs az önkormányzatban, minden „községatya” újtelepi. Volt ugyan három képviselőjelölt is a helyhatósági választásokon, de egyik sem került be. Mint meghívott, tanácskozási joggal vehetett részt az üléseken Bencsik Urbán, de az egyik képviselő azt mondta állítólag, hogy: „ha a Bencsik itt marad, akkor én megyek...” Amikor a Lungo Drom-tagszervezet megalakult, próbáltak kapcsolatot keresni, Horuczi Flórián polgármester ugyan pozitívan állt a dologhoz, de intézni nem lehetett, nem lehet semmit. A Lungo Drom központja legalább információkkal támogatja őket, jogászok állnak rendelkezésre. Egyébként aktív dolgozó szinte nincs Ószajlán, csak munka- nélküli cigányok, illetve „magyar” nyugdíjasok, s persze nyaranta a víkendházak tulajdonosai. De erről nem Újtelep tehet, a környéken egyszerűen nincs munkalehetőség, a Fémművekbe, Sírokra járnak néhányan a településről, és kész, ennyi. Amiatt már azonban az önkormányzatot hibáztatja Németh Lehel, hogy kérésük ellenére nem adott nekik földet, pedig szerettek volna pár holdon gazdálkodni, hátha hoz valamit, könnyebben fizethették volna a régi családi házak után az OTP-részleteket. Új ház nemigen található a faluban, mivel — mondják — nem lehet építkezni, az önkormányzattól lakóházra építési engedélyt kérni reménytelen vállalkozás, hétvégi házra ellenben adnak. S mi a teendő? Szét kell válni, legalábbis Némethék szerint, akik valamiféle „népi kezdeményezést” már indítottak ez ügyben. Legyen önálló Újtelep, és legyen önálló Ószajla: azután nem lenne vita. Állítólag az ószajlaiak többsége akarná is a különválást, egy esetleges népszavazáson az önnállóság mellett döntenének. — A százalék meglenne — fejtegeti Bencsikné —, de az önkormányzatnak az a gondja, hogy akkor hogyan osz- szuk meg a temetőt és a templomot, mert azok meg itt vannak, Ószajlán... Horuczi Flórián szajlai polgármester ott volt a Lungo Drom-alapszervezet alakuló ülésén, s elmondása szerint azóta is folyamatos a vezetőséggel a kapcsolata. Rengeteg ügyet „átbeszéltek”, elsősorban persze azt, milyen támogatást kérnek, s hogy az önkormányzat milyen munkalehetőséget tud biztosítani az ószajlai cigányoknak. A munkaügyi központtal történt egyeztetés, szerződéskötés után utóbbi oly módon alakul, hogy hat hónapig hat ember mint közhasznú munkás dolgozhat. — Felvezették nekem aztán azt a dolgot, hogy jó volna Ószajlán házhelyeket osztani— mondja a polgármester, s mikor közlöm, igen, ezt nekem is említették, csakhogy azt magyarázták, az önkormányzat nem ad építési engedélyt, folytatja: — Nagyon kellemes helyzetben van egyébként ófalu, olyan értelemben, hogy vegyes beépítésű terület, tehát, ha valaki víkendházat akar csinálni, gond nélkül megteheti, ha lakóépületet akar csinálni, azt is gond nélkül csinálhat. Miért ne adnánk építési engedélyt? Csak ott a probléma, hogy ha építkezésről beszélünk, ennek kell legyen valamilyen financiális háttere... Ha több millióért kialakítunk ott mondjuk ötven házhelyet, és arra nincs kereslet, az nem éppen jó... Amúgy a polgármester elmondása szerint amikor a gázt vezették, megkérdezték slz ószaj- laiakat, szeretnék-e, de nem kellett nekik, mert sokba került. Amikor aztán a gázprogram a befejezéséhez közeledett, akkor jöttek, hogy kellene mégis. Most felmérés folyik, ha lesz nyolcvan-száz jelentkező, akkor tudnak foglalkozni vele, a Tigázzal felveszik a kapcsolatot, hogy a bővítést engedélyezze. Hogy a telefonból kimaradt Ószajla, abban van némi igazság, meg volt hirdetve, hogy lehet rá jelentkezni, de meghatározott keresztmetszetű vezeték megy át az ófaluba. Most vannak telefonigénylők szép számmal, s emiatt Horuczi Flórián beszélt is az illetékesekkel, és ezenfelül Bükkszék és Terpes polgármesterével, mivel az a terv, hogy együtt „visznek” kétszáz igényt a Matávhoz. Azt javasolják majd, hogy Szaj- lán a posta mellett legyen a crossbar-központ. Egyébként az ószajlai hangosbemondót nem szerelték le, hanem a negyvenéves szerkezet egyszerűen bedöglött, a későbbiekben valószínűleg egy kocsi jár majd körbe egy hangszóróval, s így közük az aktuális önkormányzati információkat. Annak az épületkomplexumnak a folyamatos karbantartásáról, amelyhez a művelődési ház is tartozik, gondoskodtak, évente hol két-, hol háromszáz- ezer forintot költöttek rá. Ettől függetlenül, az az állapot, ami ott van, elfogadhatatlan. Szándékos rongálás miatt feljelentést is tettek a rendőrségen. Az önkormányzat legutóbbi ülésén úgy döntött, megnézik a kultúrházat, vajon mennyi pénz kell a rendbe hozásához, s kezelésre át kívánják adni az intézményt a cigány- szervezetnek. Várhatóan székeket is kapnak egy alapítványon keresztül. De a támogatásra az is jellemző, hogy az önkormányzat felajánlotta: a Lungo Drom- szervezet döntsön a cigányoknak járó segélyek felosztásáról, a pénz biztosítva lesz. Ám a szervezet vezetői nem vállalták az ezzel járó felelősséget. Ábban viszont Horuczi Flórián egyáltalán nem biztos, hogy egy népszavazás esetén az Ószajlán élők többsége a különválást szorgalmazná. Ha a törvényeknek, az önkormányzati rendeleteknek megfelelően beérkezik a kellő számú aláírás, akkor természetesen kmják a népszavazást — ki kell írni —, de a cigány lakosságnak csak egy kisebb hányada jogosult a szavazásra, hiszen sok a gyerek, és akkor még ott vannak a „magyar” nyugdíjasok, akiknek rokonai, gyerekei Újtelepen élnek, s ott vannak a „hétvégi házasok” is. Ha mégis önálló lenne a két településrész, az eredményt természetesen törvényesnek kell elfogadni, de a polgármester szerint óriási lenne a káosz. Hogyan hívják majd a községeket? Es mi lesz a temetővel és a templommal...? Kénes Marcell Falukép Emlék a múltból
