Heves Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-22 / 44. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1994. február 22., kedd r Látószög ötcsillagos találgatás Az elegáns szakma külföldről választott országos vezetőjé­ről kiderítették, hogy átmeneti otthona, rendes szálláshelye: ötcsillagos hotel Budapesten. A legelőkelőbb, ami ma szoba jöhet. Túlzás ez — vélekednek róla —, akár a derék főtisztvi­selő fizeti, akár mások állják helyette a számlát. Hiszen — tes­sék csak utánaszámolni! — mibe kerülhet itt hónapokat tölte­ni, amikor egyetlen éjszakázás, s az ezt követő reggeli dija is tetemes? Számolgatni sem kell különösebben a válaszhoz: még egy- egy, jobban megbecsült közalkalmazottnak is aligha futhatná erre a zsebéből! Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a szállás még nem minden, korántsem jelentheti egy úriember fo­f yosztását. A hotellakó néhanapján például telefonál is a szo- ájából, s ez önmagában külön költség. Akár az ital, amit ne­tán még megkíván mellette legláabb olykor, vagy aki meglá­togatja. Aztán a vendég vendége meg is éhezhet, rácsodálkoz­hat a vacsorára vagy ebédre, ha nem éppen abban az ötcsilla­gosban, hát valahol másutt. S enélkül is odaülhet a terített asztalhoz, hiszen az invitálás nem csupán a jobb körökben természetes. Bizonyos szinten pedig egyenesen kötelező. Nos, mindez így együtt már igencsak meghaladhatja azt a bért, jövedelmet, amit az állampolgár feltételez. Akkorára rúg, hogy talán a legmagasabb méltóságok sem engedhetnék, vagy mernék megengedni maguknak. A főtisztviselők meg plane nem! Vagy mégis? Előfordulhat olyan fizetés is, amiről sem a közvélemény, sem a főméltóság nem tud? Van mód ar­ra, hogy valahonnan elcsípve, eldugva biztosítsák a nagy summát a bér mellé, mintegy kiegészítésül, a nagyrabecsülés további kifejezésére? Lehetnek ilyen-olyan csatornák, ame­lyekből összegyűlik a fedezet a költségvetés láthatóbb terhe­lése nélkül? Akadhatnak nagyvonalú mecénások, akik a ma­guk pénztárcájából is könnyedén kiszorítják a szálló követe­lését? S megeshet, hogy pont a luxushotel a gáláns adakozó, gondolván: majd behozza gyanútlan többi lakóján, amit meg­különböztetett vendégén veszít? Akár így van, akár úgy — aligha lenne feltűnő a dolog, ha észrevenné a többi magyar, hogy a magasrangú hivatalnok rá­szolgáld kiemelt bánásmódra, sokak számára még irritáló jó­létéből neki «jólét fakad, legalább valamikor. Ám bárhogyan szeretné, képtelen ezt felismerni, nem érzi, még csak nem is sejtheti. Mégis tart a kísérlet a hazahívogatott koponyákkal, mintha az itthon maradt szürkeállomány elégtelen lenne a jobbító elképzelésekhez, az előbbre vivő tervek megvalósítá­sához. Pedig elegendő, válogatni is lehet belőle. Lehetne találni ide és oda is alkalmas hazait. Ráadásul olyant, akinek talán szállodázásra sincs szükséges, beéri — egyelőre, vagy sokáig — akár panelházi lakásával. S többet legfeljebb akkor kér — s akkor sem sok csillagos komfortot —, ha más is jogosnak érzi majd, amit kíván, kap. Gyóni Gyula A járadékszámítás rejtelmei Családok ezreit foglalkoztatja a kérdés: mennyi nyugdíjra szá­míthat az, aki tavaly — például az óév utolsó heteiben — fejezte be az aktív munkát, s mennyire, aki az idén vonul nyugdíjba. A vá­lasz nem egyszerű, de a magán­számításokat megkönnyíti a fon­tosabb szabályok, előírások is­merete. A paragrafusok szerint tavalyi nyugdíjba vonulónak az számít, akinek legkésőbb 1993. december 30-án, ideinek az, aki­nek 1993. december 31-én vagy azt követően szűnt meg a mun­kaviszonya. A járadék összege alapvetően a szolgálati idő hosszától és a nettó átlagkere­settől függ. A járulékfizetéssel megszerzett szolgálati idő után akkor jár a nettó átlagkereset 75 százaléka, ha az illető 42 évi szol­gálati idővel rendelkezik. Rövi- debb szolgálati idő esetén ará­nyosan csökken a kereset beszá­mítása. A nyugdíj alapjául szolgáló át­lagkereset számításának módja hosszú ideig az volt, hogy az utolsó 5 évből a jogosultnak leg­kedvezőbb hármat, továbbá a nyugdíjazás évét vették figye­lembe. Ez a gyakorlat 1992-től változott; az erre vonatkozó or­szággyűlési határozat az átlag- számítási időszak meghosszab­bítását és a korábbi évek kerese­tének az infláció alakulása sze­rinti valorizálását, „felszorzását” írja elő. 1993 márciusa óta az átlagszá­mítási időszaknak csak a kezde­tét határozzák meg; ez jelenleg 1988. január 1. Ami annyit je­lent, hogy az ettől az időpcyittól a nyugdíjazást megelőző napig fő- foglalkozásból szerzett keresetet kell figyelembe venni. Az inflá­ció értékcsökkentő hatásának el­lensúlyozására hivatott valorizá­ció, vagyis a korábbi keresetek fölszorzásának mértékét évente határozza meg az Országgyűlés. Az érvényes döntés szerint az 1993-ban nyugdíjba vonultak esetében az 1988-as átlagkerese­teket 80, az 1989-eseket pedig 54 százalékkal kell megemelni. Azok esetében pedig, akik 1993. december 31-ét követően hagy­ják abba az aktív munkát, az 1988-ban elért átlagkeresetet 118.5, az 1989-eset 86.9, az 1990- eset 52.2 százalékkal nö­velik meg. Sokan kifogásolják, hogy az 1991- es és 1992-es átlagkerese­teket nem szorozzák föl, jóllehet mindkét évben kétszámjegyű volt az infláció. Az észrevételt az illetékes fórumok egyértelműen indokoltnak, jogosnak tartják — a nyugdíjbiztosítási alapba befi­zetett járadékok alapján azon­ban jelenleg nincs mód arra, hogy minden évre vonatkozóan érvényesítsék a valorizációt. Fontos tudnivaló, hogy a jára­dék kiszámításakor a felszorzott átlagkeresetet csak bizonyos ösz- szeghatárig veszik figyelembe, azon túl pedig fokozatosan csök­kentve. Ennek az úgynevezett degressziónak a mértékéről az Országgyűlés szintén évenként határoz. Az 1993. március 1-jétől hatá­lyos rendelkezés szerint az 1993. december 31-ig nyugállomány­ba vonultaknál a 14.000 forintot meg nem haladó átlagkeresetet teljes egészében, az e fölötti át­lagkeresetnek pedig a táblázat­ban föltüntetett részét számítják be a nyugdíjba: a 14.001-16.000 Ft közötti keresetrész 90 százalé­kát, a 16.001-30.000 Ft közötti keresetrész 80 százalékát, a 30.001- 40.000 Ft közötti kere­setrész 70 százalékát, a 40.001- 50.000 Ft közötti keresetrész 60 százalékát, az 50.001-60.000 Ft közötti keresetrész 50 százalé­kát, a 60.001-70.000 Ft közötti keresetrész 40 százalékát, a 70.001- 80.000 Ft közötti kere­setrész 30 százalékát, a 80.000 forint feletti keresetrész 10 szá­zalékát. S anezek a mutatók az idén jbavonulóknál a követke­zőképpen alakulnak: 16.000 fo­rintig az átlagkereset 100, a 16.001-18.000közötti rész 90, a 18.001-30.000 közötti rész 80, a 30.001-40.000 közötti rész 70, a 40.001-50.000 közötti rész 60, az 50.001-60.000 közötti rész 50, a 60.001-70.000 közötti rész 40, a 70.001-80.000 közötti rész 30, a 80.000 Ft feletti átlagkere­set 10 százaléka számít a nyugdíj­alapba. A 75 esztendős „Lenke néni” Komlós Juci a Szomszédokról, a szereptanulásról, titkos szerelméről és apai örökségéről Jó 70 éve már, hogy a szegedi színház egyik előadásán pöttöm kislány jelent meg a színpad bal oldalán. Fodros ruhácskájában, hajában hatalmas masnival vé­gigtipegett a világot jelentő desz­kákon, és a jobboldali kulisszák­nál távozott a színről... Nem na­gyon volt kedvére ez a színpadi séta, csak azért csinálta engedel­mesen, mert a függöny mögött „csoki honoráriummal” várta a színész papa, a feledhetetlen Komlós Vilmos. A hajdani csöppség, Komlós Juci a napok­ban ünnepli 75. születésnapját — s a szegedi debütálás óta szinte megszámlálhatatlanul sok prózai és zenés szerepben állt a közön­ség elé. — A sok között a legkedve­sebb mindmáig Roxán volt. Már csak azért is, mert olyan partne­reim voltak, mint Benkő Gyula, Szendrő József, Hlatky László, valamint drága mesterem, Ró­zsahegyi Kálmán. — Es ha már a hajdani „ját­szótársakat” emlegetem, most, háromnegyed évszázados „fenn­állásom” alkalmával már bevall­hatom, hogy titkos nagy szerel­mem is kolléga volt. Úgy hívták: Feleki Kamill... — Az egykori Jucika-Roxán- ra bizonyára kevesen emlékeznek — Jucika-Lenke nénitannál töb­ben ismerik... — Igen, a régi, s aztán termé­szetesen fakuló népszerűséget megújította, talán fölül is múlja a Szomszédok közértes figurája. Közel állnak a szívemhez a kép­ernyős családtagok is; az Öre­gem, Zenthe Ferenc, az unokám, Fehér Anna-Alma... „Hetven éve mást se csinálok, csak tanulok...” — Meglehetősen sok szövege van a teleregényben. Ne vegye zo­kon a kérdést: ebben a korban nem okoz gondot a tanulás? — Már hogy okozna? Hisz hetven éve egyfolytában mást sem csinálok, mint tanulok. Kü- lönbejáratú „csodamódszerem” nincs: olvasom a szerepet egy­szer, kétszer... egészen addig, míg nem fújom kívülről. Mon­dogatom takarítás, mosogatás, kutyasétáltatás közben — de az az igazság, hogy annyira a „be­szélt” nyelvre van írva, hogy könnyű megjegyezni. — A minap Lenke néni pana­szolta, hogy fáj a lába. Nem az „ életből” merített a szövegíró? — Dehogynem. Csakhogy Lenke már meggyógyult, Juci még mindig bajlódik az ízületei­vel. És hogy még panaszkodjak egy kicsit: fölszedtem pár fölös­leges kilót — okvetlen fogynom kellene. Csakhát a koplalással úgy vagyok, mint apuka volt: majd holnap kezdem. Sajnos, édesszájú vagyok, és a finomsá­goknak nem tudok ellenállni. De most nincs pardon, tavaszra megszabadulok legalább három kilótól. — Speciális recept, speciális módszer? — Van. Egészen különleges. Úgy hangzik, hogy „egyél keve­set”. Ezt, ha tornával nem is, de nagy sétákkal azért kiegészítem. Közel a Városmajor, négylábú kisbarátommal, ezzel az igazi árokparti „turmix”-szal bejáljuk a környéket. Az én koromban ennyi feltétlenül kell az erőnlét­hez. S ami legalább ilyen fontos: kell a derű, a humor. Méghozzá nem csupán egy „kávéskanál­lal”. Szerencsére én nem panasz­kodhatok — valószínűleg apaij ágról bőven örököltem hajla mot a vidámságra és a nevetés re. Szabó Margit (FEB) >0 ■a c ■c v<U </] <u U5 N < * =3 “5 z-1 < UJ d I— UJ z a N C/3 N (fí ! Gyöngyösi hazalátogatók Az árvaszúnyogtól a domborműig Hogy min múlhat egy ember sorsa? Olykor egészen csekély apróságon. Bakos Ildikó szob­rászművész esetében például az árvaszúnyogokon. Történt ahogy történt, megtudhattuk tő­le, amikor a gyöngyösi Pincega­lériában az egykori osztálytár­sak, tanárok és barátok körében a faggatódzó kérdésekre előad­ta, hogy ő majdnem biológus lett. Mert miután az első kísérlet­re nem vették fel a képzőművé­szeti főiskolára, jóismerősei ré­vén egy biológiai intézetben he­lyezkedett el egy olyan kutató tu­dós mellé, aki egész életét az ár- vaszúnyogosok életének elem­zésére szentelte. Ő volt a világon az a harminchatodik személy, aki ezzel a nagyon „fontos” problé­mával bíbelődött. Ha meggon­doljuk, nem akármi: tudni min­dent az árvaszúnyogokról, még­hozzá úgy, hogy ezzel az alapvető kérdéssel csak alig néhányan töl­tik ébrenlétük jó részét ezen a sárgolyón. Bakos Ildikót végülis a sors ki­tüntette, mert átléphette egy év késéssel a főiskola küszöbét, és megindulhatott azon a pályán, ami a Munkácsy-díj elnyerésé­hez is vezetett. A Hazalátogatók című sorozatba így került bele ő is, és így volt alkalma Jónás Zol­tán kíváncsiskodó kérdéseire vá­laszolni. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez volt az az este, amikor csakugyan Bakos Ildikó került középpontba. A riportot érzé­kelhetően tudatosan szerkesztett vezérfonal mentén építette fel Jónás Zoltán, ami óriási fejlődés a korábbi találkozások improvi­zációihoz képest. Bakos Ildikó jó partnernek bizonyult. Minden kérdésre válaszolt, még az olya­nokra is, amelyek alkotói mód­szereit kutatták. Kiderült, hogy munkáit hosszabb ideig érlelgeti agyában és szivében. Szereti a zenét, de a műteremben csak a csend öleli körül. Bár egészen fiatalon elvitte a sors a mátraalji városból, mégis sejtjeiben őrizte meg ennek a te­lepülésnek minden emlékét. Ma is „nagyon kedves kisváros” az ő szemében Gyöngyös, amin nem sokat változtat a toronyház „fel­legekig nyúló” építménye sem. Kiderült, hogy több városban láthatók a szobrai, dombormű­vei, amelyek közül egy a Richter- gyógyszertár melletti falat ékesí­tik. Éz a tény is szorosabbra fűzi a kötelékét egykori, kedves em­lékű lakóhelyéhez. Mellesleg, de nem melléke­sen: jó volna végre annyi „haza- látogatás” után megoldani a te­rem hangosítását. A pódiumon úgy kell a szavakat megformálni, hogy azok megértése ne okozzon gondot — még a második szék­sorban sem a „kíváncsiskodók­nak.” (gmf) Újjászületik a falugazdász-hálózat A mezőgazdaság tulajdoni és szervezeti átalakulása következ­tében ma már mintegy 300 ezer önálló mezőgazdasági vállalko­zás működik, és többszázezerre tehető azoknak a száma is, akik nem főállásban foglalkoznak mezőgazdasági termeléssel. Ezek a vállalkozók magukra utalva keresik lehetőségeiket a piacgazdaságban. Problémáik enyhítése érdekében a kormány egy régi-új rendszer, a falugaz­dász hálózat bevezetését tervezi. Az e hálózathoz hasonló szer­vezetek már a múlt században is működtek. Az 1883-ban felállí­tott tejgazdasági felügyelet taná­csokkal szolgált a tejgazdasági üzemek létesítéséhez, 1896-ban az akkori földművelésügyi mi­niszter állattenyésztési kerületi felügyelőket nevezett ki, akik­nek elsődleges feladatuk szintén a tanácsadás volt. Az 1942. évi mezőgazdaságfejlesztési törvény az egyéni termelőkkel még köz­vetlenebb kapcsolatot kívánt ki­alakítani a gazdasági elöljáró ré­vén, akinek a feladatköre hason­lítható leginkább a falugazdász­hoz. A falugazdász hálózat létre­hozását indokolja Magyarország csatlakozási szándéka az Euró­pai Unióhoz, amelynek tagor­szágaiban jól szervezett területi mezőgazdasági szaktanácsadó rendszer működik. De ki lehet majd falugazdász Magyarországon? A földművelésügyi miniszter előterjesztése szerint a falugaz­dász olyan felsőfokú végzettség­gel és mezőgazdasági gyakorlat­tal rendelkező szakember lehet, aki a működési körzetéhez tarto­zó településen lakik, szakismere­te és emberi tulajdonságai alap­ján az ott élők elfogadják, vala­mint azonosulni tud a magántu­lajdonon alapuló piacgazdaság létrehozását célzó agrárpolitiká­val. Az ilyen szakembereket nem kell nagyítóval keresni. A föld- művelési tárca elsősorban a szö­vetkezetek átalakulásával, illetve megszűnésével munka nélkül maradt, vagy saját földjüket mű­velő agrármérnökökre számít. Nagy számuk lehetővé teszi, hogy a legalkalmasabbakat bíz­zák meg ezzel a munkával. A falugazdász tájékoztatja a kormányzat ágazati döntéseiről a gazdálkodók legszélesebb kö­rét, megismerteti velük a beru­házási, fejlesztési, termesztési, il­letve tenyésztési támogatásokat, pályázati rendszereket. Segít a támogatási kérelmek elkészíté­sében, és a földművelésügyi hi­vatalok irányítása alapján részt vesz az azokhoz kapcsolódó vé­leményezési és ellenőrzési fel­adatok megoldásában. Közre­működik az Agrárpiaci Rendtar­tás információs rendszerében: egyrészt tájékoztatja az Agrár- rendtartási Hivatalt a piac válto­zásairól, esetleges zavarairól, másrészt a termelőket informálja az Agrárpiaci Rendtartás szabá­lyairól. Részt vesz a terméktaná­csok szervezésében, és kapcsola­tot tart az élelmiszerfeldolgozó és -forgalmazó szervezetekkel. A gazdálkodókat érintő egyik legfontosabb feladata, hogy segít a hitelkérelmek megírásában, s a bankok igénye szerint közremű­ködik azok elbírálásában. A falugazdász hálózat alap­egysége a település. Az egy­máshoz közel eső kistelepülése­ken azonban célszerű közös szak­embert alkalmazni. A kormány első lépésként mintegy 700 fős hálózat kialakítását tervezi, de hosszú távon azt szeretné, ha az ország 3300 településén 1500 fa­lugazdász segítené a termelők munkáját. Festett csirke, penészes zsemlemorzsa Nikkel a margarinban, ólom a tejben — kissé bizarrul hangzik. Pedig e toxikus anyagok jelenlé­tét is kimutatták a múlt év utolsó j negyedévében végzett élelmiszer- ellenőrzés során a szakembe­rek. A laboratóriumi műszeres vizsgálatok lelepleztek még rézt tartalmazó pálinkát és alumíniu- mos szikvizet is. Az ellenőrök a kifogásolt termékeket — és fő­ként a gyártókat — a jövőben ' rendszeresen vizsgálni fogják. Az ellenőrzések során káros : anyagokat, ú.n. mikrotoxinokat találtak a müzliben, az almasű-. rítményben, a rizsben, egyes fű- 1 szerekben, a finom- és rétesliszt- í ben, valamint az állati takarmá­nyokban. Ezek a termékek is fel­kerültek a szigorúan ellenőrzött I áruk listájára. A kirívó esetek között szere- • pel a Tolna Megyei Sütőipari Vállalat negyedkilós penész-1 gombás zsemlemorzsája, a szar­vasi Elektriker Bt. előhűtött, „aranysárga” elnevezéssel reklá- j mozott, vágás után sárgára fes­tett csirkéje, és a soltvadkerti pinceszövetkezet üledékes, él-, vezhetetlen Ezerjó asztali bora. Az apróbb szabálytalanságok között jegyezték fel a szakembe­rek a szintetikus színezékanya­gok túladagolását a többi között a szörpökben, a töltött ostyák­ban, az üdítőitalokban és a cu­korkákban. Az aranysárga né­ven forgalmazott száraztészták­nál is színezéssel pótolta a gyártó a kispórolt tojásokat. Ugyanezt tapasztalták a tartósítószereknél is. A kelleténél több nátrium-1 benzonátot mutattak ki a mus­tárban, a majonézben, az ételíze­sítőben... Az elmúlt negyedév élelmi­szerellenőrzéseinek mérlege: 226 szabálysértés, 48 helyszíni bírság, 565 figyelmeztetés. Meg-I nyugtató, hogy a súlyos minőségi kifogás alá eső termékeket ki-; vonták a forgalomból. A vizsgá-1 lati eredmények és tapasztalatok ; megerősítették az élelmiszerellen- őröket abban, hogy mind a fo- - gyasztók, mind pedig az export | érdekében folytatni kell a koráb- i binál alaposabb, több kompo-1 nensre kiterjedő laboratóriumi í vizsgálatokat, amelyekkel ki kell szűrni az egészségre ártalmas | anyagokat az élelmiszerekből. J III H m > N (fí ■Ili GC (fí UJ ml III I­< o K < D GC 0 UJ IL 2 < ui GC 111 h 111 ml UJ H N (fí h 0. < z >0 z

Next

/
Oldalképek
Tartalom