Heves Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-19-20 / 42. szám

HÍRLAP, 1994. február 19­SPORT Lille­hammeri hírpelyhek Európa Amerikában? Dianne Roffe, a női szuper óriás-műlesiklás legfrissebb olimpiai bajnoka egy pillanatra nehéz helyzetbe hozta a norvég bemondókat. Történt ez az ered­ményhirdetéskor, ahol a rende­zők elbizonytalanodtak Roffe ál­lampolgárságát illetően. Az amerikai bajnoknő Varsóban született, Potsdamban él. A bo­nyodalmat az is fokozta, hogy ilyen nevű városok az Egyesült Államokban, pontosabban New York államban is léteznek... Becses emlék Szép emléket kapott a norvég Stein Gruben síugró, aki a meg­nyitóünnepségen a magasból „alászállva” hozta az olimpiai lángot. Gruben — a szervezők engedélyével — emlékként haza­vihette a fáklyát, amellyel leug­rott a sáncról. Kalózfelvételek az olimpián A lillehammeri téli olimpia szervezőbizottsága (LOOC) szi­gorítani kívánja a jelenlévő, tu­dósító televíziós társaságok fel­ügyeletét. A kellemetlen intéz­kedésre azért kerül sor, mert kü­lönféle kalóztévék emberei en­gedély nélkül készítettek felvéte­leket a versenyekről. Szokatlan mezszám A kanadai jégkorongcsapat egyik sztárjának, Peter Nedved­nek különös mezszáma sokak­nak „szemet szúrt”. A cseh szár­mazású Nedved a 93-as számot viseli, ami enyhén szólva szokat­lan e sportágban. A sportoló az­zal a magyarázattal szolgált, hogy azért viseli ezt a furcsa szá­mot, mert 1993-ban kapta meg kanadai állampolgárságát. Technika a téli olimpián Centiméterek és ezred- másodpercek Az olimpiai sportágak nép- szerűsödésével minden verseny­ző a legjobbat hozza ki magából, ami gyakran szinte eldönthetet­len eredményeket szül. A téli olimpiák történetében a teljesít­mények gépi mérésének jelentős fejlődése egyre markánsabban megfigyelhető. Mára a technika elért végső határához. Egyedül a műkorcsolyázás és a síugrás állja még a gépekkel „vívott harcot”. A gépi időmérés gyakran kel­lemetlen helyzetbe hozta és hoz­za még most is a versenyzőket és a rendezőket egyaránt. Ellenfe­lek milliméter-pontossággal mért eredményeiről Georg Hackl, a németek olimpiai baj­nok szánkósa sincs túl jó véle­ménnyel: — Ä szánkósport eredménye­inek ilyen minimális különbségé­nél már nem jelenthetjük ki, hogy ez nyert, az vesztett. Szerin­tem ilyenkor két aranyérmet kel­lene kiadni. Persze lehet, hogy akkor mindig hárman állnának a dobogó legfelső fokán — mond­ta. Hackl, Németország büszke­sége mindössze 13 ezredmásod- perccel volt gyorsabb az osztrák Markus Procknál. Ez annál is ér­dekesebb, hiszen a négy futam­ból álló szánkóverseny összesen 5460 méteren zajlott le, s ezen a távon Hackl csak 32,5 cm-es előnyt tudott szerezni! Ezzel az aranyéremmel Hackl lett az első szánkós, aki meg tudta védeni bajnoki címét. Tommy Moe, az amerikaiak sízője is csak 4 ezredmásodperc- cel előzte meg a norvégok nagy reménységét, Aamodtot. Ez a szinte mérhetetlen különbség a legkisebb a lesiklás olimpiai tör­ténetében. „A sport növeli a hitelemet” A tájfutó üzletember Honfi Gábor (jobbról) a világbajnok Oláh Katalin tásaságában Mindössze néhány napja, hogy a megyeszékhelyen sikeres terem-labdarúgótornát rendez­tek — olyan focistákkal, mint Be­ne Ferenc, Tóth József—, amely­nek ötletgazdája és fő szervező ereje a Hungária Szuperinfó Kft. volt. A hirdetési újságot kiadó cég neve a sport területén is is­mertté vált már a korábbi eszten­dőkben is, elsősorban a 100 órás futás és úszás „apostolaként”. Hogy került fel a palettára az újabb szín, a foci? — kérdeztük Honfi Gábor ügyvezető igazga­tót. — Egy kicsit távolabbról kell kezdenem, hogy érthető legyen a dolog. Két éve alakítottuk meg a Szuperinfó SC-t két szakosztálya lyal, a tájfutással és a labdarúgás­sal. Ez utóbbinak az istápolója kezdetektől fogva cégvezető tár­sam, dr. Nagy Imre volt. A városi kispályás bajnokság harmadosz­tályában szerepel a csapatunk, s a foci hozott össze minket a ne­ves sportszergyártó és forgalma­zó vállalkozás, a Rucanor kispá­lyásaival, akik között nem egy hírneves labdarúgó kergeti lab­dát. Az ő meghívásukra utaz­tunk el február elején Romániá­ba egy tornára, s ekkor vetődött fel az ötlet: mi lenne, ha az egri közönséget is megismertetnénk ezzel a jó kis csapattal? A me­zőny kiegészült a HBH és a Hír­lap együttesével, s a visszhangok alapján kijelenthetem, hogy még szakmai körökben is elismerést aratott. — Milyen szerepet játszik rek­lámtevékenységükben a sport? — Jelentősét. Az élsportot is támogatjuk, hogy csak a Buda­pesti Sólymok kosarasait és a Va- sas-Dreher kézilabdázóit említ­sem. A 100 órás úszással pedig abban szerettünk volna segíteni — mintegy néma demonstráció­ként, szándékosan a legzordabb időben rendeztük —, hogy a me­gyeszékhelyen mielőbb felépül­jön a fedett uszoda. Terveink szerint mindaddig folytatjuk, amíg el nem készül az új létesít­mény. — Miért nem vetődött még fel annak a gondolata, hogy Eger NB I-es csapatai közül valame­lyiknek segítő kezet nyújtsanak? — A röplabdázókat támogat­tuk egy kisebb összeggel, de en­nél többet is szeretnénk adni. Reméljük, hogy egyszer majd el­juthatunk addig, hogy a pénzjut­tatások rendszeresek legyenek, ám jelenlegi anyagi lehetősége­ink ezt nem teszik lehetővé. — A Szuperinfó SC egyik szakosztálya a tájfutó, s közis­mert, hogy a legtöbb babért eb­ben a sportágban aratta, sőt még manapság is —38 évesen — indul versenyeken. Bárkinek a fejében felvetődhet, hogy esetleg önma­gának alapított egy klubot. így van ez? — Nem teljesen, de majdnem. A nyugati országokban bevett szokás, hogy a cég elégíti ki dol­gozói testmozgási igényeit, oly módon, hogy létrehoz egy sport­klubot. Minket is ez a gondolat vezérelt, s reméljük, hogy idővel példaértékű lehet ez a kezdemé­nyezés. — Tavaly még őszülő halán­tékkal is a megye legjobb férfi táj­futójának bizonyult. Tudomá­som szerint azonban pályafutása során még három sportágban is jeleskedett. Melyek voltak a leg­jobb eredményei? — Sífutóként magyar bajnoki ezüst került az éremgyűjtemé­nyembe, biatlonban pedig váltó­tagként bajnoki címet szereztem. A maratonfutásban csak egy 13. hellyel dicsekedhetem, de erre mégis igen büszke vagyok, mert ez a táv ugyancsak próbára teszi a tűrőképességet. A legjobb eredményeket viszont kétségkí­vül a tájfutásban értem el, ahol a magyar bajnokságon ötször áll­hattam fel a dobogó tetejére, és tizenegy évig voltam válogatott. — Abban, hogy ismert és elis­mert üzletemberré vált, mennyit segített a sportmúltja? — Kifejezetten sokat, mert a futás türelemre és kitartásra ne­velt, ami az üzleti életben fél si­kernek számít. Sosem vártam gyors sikereket, viszont a lelkem mélyén mindig bizonyos voltam benne, hogy a befektetett ener­gia egyszer feltétlenül megtérül. — Hogyan képes bepréselni a feltehetően zsúfolt mindenna­pokba az edzéseket? — Minden volt élsportolónak nehéz azt belátnia, hogy egyszer eljön az életében egy olyan idő­szak, amikor már csökkentenie kell az edzések számát és intenzi­tását, és az eredményesség is má­sodlagossá válik. A hangsúly át­tevődik az egészséges életmódra, persze a versenyszellem nem vesz ki teljesen az emberből, hi­szen senki sem tagadhatja meg a vérét. Amitől viszont a szívem szerint óvnék mindenkit, az az, hogy egyik napról a másikra fel­hagyjon a mozgással. Jómagam, bárhol is tárgyaljak, mindig ma­gammal viszem a futócipőmet, és esténként nekiindulok a kilomé­tereknek. — Nem lenne kifizetődőbb, ha inkább egy látványosabb hobbija lenne, olyan, mint a va­dászat, a tenisz vagy a bowling? Ezek kiválóan alkalmasak a kapcsolatteremtésre és -tartásra, épp ezért népszerűek is azokban a körökben, ahol ön forgoló­dik... — Elképzelhető, hogy a „ho­zama” ezeknek az elfoglaltsá­goknak nagyobb lenne, ám szá­momra a magányos futások lé­lekben mégis többet jelentenek. Az ember pedig nem lehet élete minden pillanatában ésszerű, és csakis az, ezért én nem is fontol­gatok semmit, egyszerűen csiná­lom, ami nekem eddig jól bevált. — Üzlettársai nem tartják-e komolytalan dolognak, hogy sportol? — Ellenkezőleg. Azt tapasz­taltam, hogy a tárgyalások során kifejezetten növeli a hitelemet. Az utóbbi években egyre több előnyét látom annak, hogy ver­senyszerűen sportoltam, mert az egészséges, a sportoló ember ki­mondatlanul is nagyobb garanci­át jelent a partnerek számára. Buttinger László A Repülő Sas, a maidív, meg mi Ahogy telnek-múlnak a napok — a téli olimpia napjai —, egyre erősödik bennem az érzés, hogy mi, magyarok tulajdonképpen lehetnénk a Repülő Sas, vagy akár a maidív is. Lehetnénk, de mégsem va­gyunk azok... Eddie, vagy leginkább a Repülő Sas (Flying Eag­le), arról közismert, hogy időről időre megjelenik azokon a síugróversenyeken, amelyeken elindulhat, ám a múlékony dicsőségre egyetlen alkalommal sem tör. Nem is törhet, mert kivétel nélkül mindig le kell „sütnünk ” a szemünket ahhoz, hogy az ő nevé­vel találkozhassunk az eredménylistákon. A derék brit mégis ritkán tapasztalható állhatatossággal jár­ja a világot, úgy van vele, hogy a részvétel a fontos. Mindenütt nagy tapsot szokott kapni... Aztán előbújik a feledés verméből az egy szem maidív, amint valamelyik nyári olimpia megnyitó­ján egzotikus, a bokáját verdeső népviseletében a köztársaság zászlaja után baktat. Ő az egyik szín­folt, akire nagy betűkkel ráírták: NEM SZABAD KOMOLYAN VENNI..., de azért tessék őt szeretni. Hallom, hogy Lillehammerben nem jó érzés ma­gyarnak lenni. Azt mindenki tudja, hogy a magyar nem egy sítalpakra termett nemzet, ezért hát a leg­jobbjai sem kápráztathatnak el senkit a tudásukkal a lejtőkön száguldozás művészei között. A káprázat és a semmi között azonban még létezik egynéhány fokozat, például a jelenlét, amit mindenki ekként fog fel. De hát nevezhetjük-e annak a magyar síelők kinttartózkodását, ha azt halljuk, hogy edzéseikre azt a pályát jelölték ki számukra, ahol a norvég gye­rekek szoktak tanulni? Vagy miféle megbecsülést harcolhat ki magának az a sportoló, aki lepislant a lesiklópálya meredélyén, s azonmód vissza is vonja nevezését? (A kérdés akkor is kérdés marad, ha tud­juk a fentebb említett síelőről, hogy nem is olyan ré­gen alaposan összetörte magát egy gyors lejtőn). Nem, dehogy vagyunk mi a maidív vagy a Repülő Sas, ahhoz túlzottan feszít a büszkeség, túl sokan vagyunk ott fönn, északon, és túl kevés szeretet vesz körül minket... B. L. Sportműsor Szombat Labdarúgás: Eger SE — Vác FC-Samsung előkészületi mér­kőzés, Makiár, 11. Narancs-ku­pa, ifjúsági torna, Mátraderecs- ke, Sportcsarnok, 9 óra. Vasárnap Asztalitenisz: Eger város férfi és női bajnoksága, Eger, dr. Ruttkay Vilmos Játékcsamok, 9. Sakk: megyei bajnokság. Hat­van — HMÖ SE II., Bélapátfalva — Mátra SE II., Párád — Péter- vására, Makiár — Egri Vasas, egységes kezdés 9 óra. Teke: Bélapátfalvi Építők — Nádújfalu, NB Il-es csapatmér­kőzés, Bélapátfalva, 10. Frigória — Gyula, NB Il-es csapatmérkőzés Eger, Hadnagy úti csarnok,9.30. Természetjárás: Bükki VM SE túrái. Útirány: Nagyvisnyó, ta­lálkozás: Eger autóbusz-állomás 6.50. Útirány: Szarvaskő, talál­kozás: Eger, Domus helyi busz­megálló, 8.10. Labdarúgás: Narancs-kupa, ifjúsági torna, Mátraderecske, Sportcsarnok, 8. Sírok, Sport­csarnok, 8. Több volt, mint egy mérkőzés Olaszországban a calcio, vagyis a labdarúgás a minden, így aztán bármennyire is szeretik Agrigentóban a röplabdát, a vá­ros legsikeresebb sportágát, a CEV-kupa negyeddöntő vissza­vágóján nem volt telt ház, mivel az egriek elleni találkozóval egy időben közvetítette a tv az olasz­francia focimeccset. Mellesleg szólva, talán mégiscsak jobban jártak volna a szicíliaiak, ha nem a képernyő elé ülnek le, hanem a sportcsarnokban foglalnak he­lyet, hiszen a Sacchi-legénység egygólos vereséget szenvedett, míg ha kínkeservesen is, de az Impresem legyőzte a Kordaxot, és bejutott a münsteri négyes döntőbe. A magyar delegációt májusi tavasz fogadta Szicília szigetén. A Famer Air Transport tizenhat személyes „lélekvesztője” kifo­gástalanul tette meg — trieszti landolással — a közel ezernyolc­száz kilométeres légi utat. Az ókort idéző templomok völgyén keresztül vezetett az út a csapat szálláshelyéig, ahol mi sem természetesebb, hogy olasz specialitás, vagyis tésztavacsora várta a magyarokat. Másnap, vagyis a mérkőzés napjának délelőttjén Kasziba edző tréninget vezényelt a lá­nyoknak, majd egy hosszú dél­utáni szieszta következett, hiszen a mérkőzés este fél kilenckor kezdődött. Mérkőzés? Nem, inkább gigá­szi küzdelem. A meccs után hányszor, de hányszor morfondíroztunk el: mi lett volna, ha... Ha például Egerben nem kap ki a Kordax. Ha például a máso­dik szettben nem tud újítani, és nem fordítja meg a játszmát. Ha a harmadik menetben, dacolva a bírók fondorlatával, kikaparja a gesztenyét. Ha az ötödik szettben a két meccslabda közül az egyik sikerül. Ha... Ám bármennyire is szerettük volna, hogy valami ritka bravúrt, valami egyedülállót produkáljon az Eger, „csak” annyi vigaszunk maradt, hogy a találkozó végez­tével a hazai szurkolók megtap­solták az egri lányokat, s közülük nem egy lelkesen gratulált a csa­patnak és edzőjének. Amióta az Eger bekapcsoló­dott a nemzetközi kupa sorozat­ba — idestova öt éve —, ez volt az a mérkőzés, ami leginkább emlé­kezetes marad. Nem feledve per­sze azt, hogy példának okáért ta­valy szintén a negyeddöntőig vit­te a csapat, két évvel ezelőtt per dig szintén 2-0-ás vezetésről ve­szített Athénban az Eger. Kérdés, hogy az agrigentói meccsből mit merített, mit tud magával vinni a Kordax. Hiszem, hogy sokat. És velem együtt a klub vezér­kara is hisz abban, hogy a fejlő­déshez, az előrelépéshez ilyen és ehhez hasonló, szikrázóan ke­mény és színvonalas mérkőzések kellenek. Még olyan áron is, hogy becsúsznak a vereségek, amelyeket az egri közönség bi­zony nehezen tud megemészte­ni. De tanulni csak a jobbtól le­het, mint ebben az esetben is az Agrigentótól, a méltán Európa- hírű olasz bajnokság második helyezettjétől. Ä csapat kipipálhatta a CEV- kupát. Készülhet az újabb fel­adatokra, amelyekből akad bő­ségesen. Szicíliából hozott annyi muníciót magával a társaság, ami, ha jól gazdálkodik vele, ki­tarthat akár a magyar bajnoki döntőig is. (budai) Két év után Kupa-repeta az Újpestből Már azzal, hogy beverekedték magukat a Magyar Kupa négyes döntőjébe, nagy sikert könyvel­hettek el az egri pólósok. Más kérdés, hogy a sorsolásnál már elpártolt tőlük a szerencse, hi­szen a tavalyi bajnok Újpesttel kerülnek szembe a hét végén, akárcsak két éve. A Vasas vagy a Tungsram kétségkívül kedve­zőbb ellenfél lett volna, ellenük még a kupadöntőbe jutás sem lett volna elképzelhetetlen. Nem az persze az UTE-val szemben sem, csak jóval nehezebb lesz... Főleg úgy, hogy a felkészülés még a megszokott zord feltételek között sem volt zavartalan. Pé­csik Dénes szakosztály-igazgató arról számolt be, hogy a hét egyetlen napján sem tudtak itt­hon rendes edzést tartani, mert nem kapott az uszoda meleg vi­zet, eközben a hideg meg rekor­dokat döntögetett. Szerdán a Spartacusszal mérkőzött a Kom- jádi-csapat (kikapott 8-7-re), s ezt az alkalmat kihasználva vív­tak edzőmérkőzést a fővárosban Áncsánék. Küszködtek, nem ment a játék az istennek sem, de legalább nem vacogott a foguk, nem gémberedtek el a tagjaik. Másnap a Szolnok volt „rendes”, mert az uszodáját az egriek ren­delkezésére bocsátotta. így egyik városból a másikba vándorolva lassacskán eltelt a hét, de nem to­vábbi bosszúságok nélkül. A szakosztály-igazgató a napokban kihirdetett uszodabérleti dijak­kal kapcsolatban arról beszélt, hogy a „csekély” jelző nézőpont kérdése. Elmondta, hogy egyet­len egész napos gyermektorna — a bajnokságot tomarendszerben bonyolítják, így Egerre is feltét­lenül sor kerül — lebonyolítása 20 ezer forint bérleti pénzt vesz ki a klub kasszájából. És akkor még hol vannak a bírói dijak és a rendezéssel összefüggő egyéb ki­adások... Kommentárként any- nyit fűzött mindehhez, hogy a jó szándékot ugyan mindenütt fen­nen hangoztatják, ám a tett annál kevesebb. Véleménye szerint nem nevezhető eget rengető cse­lekedetnek az újnak titulált uszo­darend sem, hiszen a szakosztály már évek óta kérte, hogy legyen egy kifüggesztett „órarend”, ami viszont csak most látszik megva­lósulni. Visszatérve a szombat-vasár­napi összecsapásokra, a tisztes eredményre játszás nem vezethet eredményre az Újpesttel szem­ben. Meg kell célozni a döntőbe jutást, bravúrra kell pólóz­ni, a többi meg majd kide­rül... ékszerüzlet Ékszeajavitás, átalakítás, készítés. ÚJ ÉKSZEREK, KARIKAGYŰRŰK, svájci órák, igazgyöngyök. Eger, Bajcsy-Zs. u. 5-7. ^ Diszkont BLB „Lady” Bútorbolt Konyhabútor-szaküzlet Eger, Rajner K. u. 16. — 5 fé!e konyhabútor, — fürdőszobabútor, — gardróbszekrények, — polcrendszerek, — DALLAS hálószoba, — olasz étkezők fehér, fekete, natúr színben Tel.: 36/321-842 Nyitva: H-P 10-18. S Sz9~13 /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom