Heves Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-17 / 40. szám
HÍRLAP, 1994. február 17., csütörtök HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Göncz Árpádné fővédnökségével Jótékonysági bál Hatvanban A családok szolgálatában Több éve működik Hatvanban a Családsegítő Szolgálat. Ügyfelei jól tudják, itt segélyt nem remélhetnek, „csak” segítséget. Az intézmény munkatársai a hét minden munkanapján szívesen látják a panaszosokat, azokat, akik úgy érzik, bajukat senkivel sem oszthatják meg. Speciális kérdésekkel is fordulhatnak a szolgálathoz. Jogi tanácsadást hétfőnkén116 és 18 óra között r\yú]t az iroda jogásza, szerda kivételével naponta 8-12- ig pedig a társadalombiztosítás útvesztőiben igazítják el a bizonytalanokat. Lelki és életvezetési tanácsokat kedden 8-tól 10- ig várhatnak a rászorulók. A családsegítő címén (Hatvan, Hatvány Irén út 6.) örömmel fogadják azokat is, akiknek semmi problémájuk, de szeretnének másoknak használt ruhaneműket és lábbeliket ajándékozni. Az intézményben leadhatják ezeket, s biztosak lehetnek benne, hogy adományaik eljutnak a szegényekhez. Lakossági fórum Ma délután 6 órától lakossági fórumra váiják a csánylakat a helyi művelődési házba. Az érdeklődők a rendezvény keretében találkozhatnak dr. Sepsey Tamás címzetes államtitkárral, az Országos Kárpótlási és Kár- rendezési Hivatal elnökével, aki az újabb lehetőségekről, a kárpótlásról és privatizációról, s a földárverések helyzetéről tart előadást. Pénteki programok Két műfaj közül is választhatnak a hatvaniak pénteken, a Városi Művelődési Központban. A „Mindennapi természetgyógyászat” keretében Ferenczy László természetgyógyász az akupresz- szúráról, a manuálterápiáról, a vízkúráról, a gyógynövényekről és a bioenergiáról beszél délután fél 6-tól. Este 7 órától pedig Diny- nyés József daltulajdonos koncertjére kerül sor. Bál Szűcsiben A hét végén, pénteken és szombaton hálóznak a szűcsi iskolások. A jelmezes rendezvény — kezdetén a nyitótánccal, a palotással — nemcsak a kicsiknek, hanem a falu valahány lakójának kellemes programot ígér. Koncert a HIC-ben Február 19-én, 21 órától lép pódiumra a hatvani Hendrix Independent Clubban — a futball- pályánál — az Akció Egység együttes. A helyi fiatalokból álló társaság rockzenét játszik. Rajzverseny — kicsiknek Meseillusztrációt készíthetnek a versengeni vágyó 5-10 éves gyerekek február 19-én 10 órától Hatvanban, a Városi Művelődési Központban, ha magukkal viszik színes ceruzáikat, festékeiket, ecsetjeiket. Csányi képeslap Döbbenetes volt, amikor Fazekas Péterné, a helyi önsegélyező mozgalom elindítója felidézte második — Dawn-kóros — gyermeke születését. A ráébredést a valóságra, az ezt követő lelki megpróbáltatásokat, végezetül egymásra találásukat kislányával. Mint elmondta, érezte a társadalom egy részének tartózkodó magatartását, s többek között ennek a feloldására hívták létre egyesületüket. Maguk a segítségre szorulók, a gyerekek is jelen voltak ezen az estén. A 7. Sz. Általános Iskola tanulói közül kilencen rövid műsorral kedveskedtek a megjelenteknek, akik hálás tapssal jutalmazták a nem mindennapi produkciót. Puporka Natasa mély átéléssel előadott szavalatát követően Cseh József, az iskola negyedikese lépett a mikrofonhoz, és egy olyan terjedelmes Szép Ernő-verset adott elő, ami talán még egy gimnazistának is a becsületére vált volna. — Egy hétvége elég volt, hogy megtanulja — újságolta lelkesen Hernádi Mária Zsuzsannatanító néni, amikor a gyerekek műsorának végeztével egy csöndes sarokban telepedtünk le hármasban. — Joci fokozottan hátrányos helyzetből indult, de hála a nevelőszülőknek, mára egész jól beilleszkedett. A félévi bizonyítványa is négyesre sikeredett. Joci közben csendesen ült a székén, és a dicsérő szavakat hallva elpirult. — Pedig nem vagy ám szé- gyellős, ugye? — nógatta kedvesen a tanító néni. — Képzelje, még a tavalyi szavalatára is emlékszik! Elmondod a bácsinak? És Joci lehunyt szemmel, halkan, de érthetően belekezdett: — Karinthy Frigyes: Előszó... Hazafelé az autóban is a fülemben csengtek szavai: „segítsetek hát, nyújtsatok keSokan csak a dinnyéjéről ismerik Csányt, holott aki sétát tesz a faluban, meggyőződhet róla: egyéb nevezetességei is vannak a községnek. Erről tanúskodik a nemrégiben napvilágot látott képeslap is, rajta a falu madártávlati felvételével, a templommal, a szociális otthonnal és a Szigethy-kastéllyal. A rózsaszentmártoni társulat (Gál Gábor reprodukciója) A maguk és a falu örömére Megígértette velem, hogy nem írom le a nevét. Szerénységét nemigen értem, hiszen mint színész és rendező, sokaknak szerzett örömet, büszke rá a falu apraja és nagyja. Csak az vigasztal: Rózsa- szentmártonban akkor is ráismernek, ha monogramját sem említem. — A társulatról szívesen beszélek, de magamról egy szót sem — mondja. — Higgye el, ha tehetném, elbujdokolnék, fáradt vagyok már, de a többiekkel szemben ezt nem tehetem meg. Már régesrég abbahagytam volna, de mindig rászednek, hogy még legalább ebben az évben tanuljunk be egy új darabot, és álljunk színpadra. — Mióta dolgoznak együtt? — Hűűű! — neveti el magát. — Nagyon régen. A csoportban már unokák is játszanak. Ez fé- lig-meddig egy családi vállalkozás, a próbára együtt jönnek a házaspárok, s hozzák magukkal a gyerekeiket is. Előbb-utóbb mindenki beletanul, s kisebb statisztaszerepet a legkisebbek is kapnak. — Milyen darabokat tűznek műsorra? — Kizárólag vígjátékokat, bohózatokat. Drámára és tragédiára manapság nincs igény, abból épp elég az életben. Aki színházba megy, szórakozni, kacagni szeretne, nem pedig búslakodni, így aztán a könnyed műfajból válogatunk. Színre vittük már Molnár, Csiky és Szigligeti darabjait is. Az idén Nóti Károly: Nyitott ablakok című zenés bohózatát adjuk elő. Persze nem nagyzenekarral, hanem csak egyszerű zongorakísérettel, de Magyar Márk olyan remekül játszik, hogy a közönség így is nagyszerűen szórakozhat majd. — Csak a falu népét mulattatják? — Jártunk már Szlovákiában is. Az ottani énekkar pedig ellátogatott hozzánk. Igazi barátság szövődött közöttünk, már csak ezért is megéri játszani. — Hány előadást tartanak egy évben? — Sajnos, csak kettőt. így is rengeteg munkánk fekszik a betanulásban. Hasonlóan, mint a nagy színházaknál, mi is szeptemberben kezdjük az „évadot”. A könyvtárban tartjuk az olvasópróbákat, mert a kultúrházat miattunk nem fűtik be, túlságosan sokba kerülne. Eleinte hetente egy-két alkalommal jövünk ösz- sze, aztán, ahogy közeleg az előadás napja, sűrűsödnek a próbák is. Ez igen megterhelő, mert sokan közülünk dolgoznak, s bizony akkor is fel kell kelni hajnalban, ha az éjszakába nyúlt a próba. — Kapnak-e valamiféle anyagi elismerést, támogatást? — A belépőjegyek árát úgy határozzuk meg, hogy az mindenki számára elérhető legyen, így aztán ez a pénz épp csak arra elég, hogy a jelmezeket, amiket kölcsönzünk, kifizethessük. A díszletet a társulat férfitagjai esz- kábálják, csupán az anyagköltséget kell előteremtenünk. Az ön- kormányzat kulturális alapjából kapunk valamennyicskét, de ebből honoráriumra már nem futja. Igaz, nem is amiatt csináljuk, hanem azért, mert ez összetart minket és a falut is, öröm mindenkinek. — Mikor és hol lesz a legközelebbi előadás? — Február utolsó hétvégéjén, itt Rózsaszentmártonban, a kul- túrházban. Négyessy Zita Az előtérbe lépve hosszú listán állapodott meg az érkező tekintete: művészek, vállalkozók, közületek, üzemek, a társadalom különböző rétegeinek reprezentánsai jegyezték azoknak a körét, akik adományaikkal hozzájárultak a hatvani értelmi fogyatékos gyermekek megsegítéséért rendezett jótékonysági bálhoz. A hosszú felsorolás élére egy ismerős név került. Az est fővédnöke, aki jelenlétével személyesen tisztelte meg a hétvégi eseményt: Göncz Árpádné, a köztársasági elnök felesége. Az elmúlt évi nagy sikerű rendezvény után immár második alkalommal szervezte meg a helyi Segítőtárs Egyesület a Damjanich János Szakmunkásképző Intézet aulájában azt a bált, ahol a több mint negyedszáz megjelent adományozón kívül a fellépő művészek — a Tomkins Énekegyüttes, a Bergendy Szalonzenekar, Bach Szilvia és mások — is ingyen, illetve kedvezményes fellépti díjért vállalták a közreműködést. Jelen volt a televízió forgatócsoportja is. Valamennyiünk összefogására szükség van, hiszen ezek az apróságok köztünk élnek, kizárólag tőlünk várhatnak segítséget. A város képviselő-testülete nevében Tábi Zoltán köszöntötte a megjelenteket, majd Göncz Árpádné fejezte ki háláját mindazoknak, akik önzetlenül nyújtották kezükét az elesetteknek: a szülőknek, gyógypedagógusoknak és valamennyi jó érzésű embernek. — Már sok meghívást kaptam az ország különböző pontjairól — mondta a köztársasági elnök felesége. — Ám ilyen szép, szívhez szóló invitálásban nem mindennap részesül az ember. A társadalom egyik megmérettetése az, hogy mennyire tud támaszt nyújtani a rászorulóknak. Úgy vélem, ez a város megfelel az elvárásoknak, így csak annyit kérhetek, maradjanak meg továbbra is ilyennek! Lakókocsiban lakott a pék (Folytatás az L oldalról) — Egymás nélkül nemigen ment volna — mondja a félj olyan hangsúllyal, hogy azonnal elhiszem neki, és kezdem már megérteni azt a légkört is, amelyet a kettőjük együttese teremt. — Ez egy családi vállalkozás, a lányoméit is ide költöztek egy kis időre, ő szerzi be az árut, mi pedig az itteni munkákat végezzük. Szerencsére találtunk egy nagyon jó péket, aki ezelőtt Ecsé- den is dolgozott, és a többi alkalmazottunk is szorgalmas, tehetséges. Igazából az építkezés igényelt nagyobb energiákat, hiszen 1992. augusztus 31-én kezdtük el, és tavaly, szintén augusztusban már a próbaüzemelésnél tartottunk. — Feltehetően nem állt rendelkezésükre az indulásnál annyi pénz, hogy ne kellett volna bankhoz fordulni. A hitelfeltételek sokakat késztetnek panaszkodásra. Önök hogy jártak? — Viszonylag sok bankot felkerestünk mi is, amíg rátaláltunk az OKHB hatvani kirendeltségére: róluk csak jókat mondhatunk. A világbanki hitelkeretükből kaptunk, és minden igyekezetükkel azon voltak, hogy az elképzeléseinket segítsék. Úgyan- ezt tapasztaltuk a község polgár- mesteri hivatalában, mert úgy gondolták, hogy a falunak szüksége van egy önálló pékségre, ezért ezt a telket majdnem ingyen adták ide. Ugyanakkor a munkaügyi központtól kaptunk munkahelyteremtő támogatást, mivel 12 munkanélkülit alkalmazunk majd összesen. — Szeretik a faluban a maguk kenyerét? — Általában a házi jellegűt viszik jobban, de úgy van ez, hogy a próbálkozásaink után derül csak ki egy-egy termék sikere. Nemsokára bevezetjük majd a rozsos kenyereket, és néhány darab péksüteményt is kínálunk. Ezeket „teszteljük”, és amelyik elnyeri a többség tetszését, azt gyártjuk majd a későbbiekben. — Miközben beszélgettünk, önökről sugárzott a harmónia, és szinte tapintható volt a szeretet... — mondom, és ettől a mondattól egy kicsit zavarba jönnek. Aztán ahogy az lenni szokott, az asz- szony kezdi el mesélni a történetüket. — Tudja, 1961-ben, a Vico Torriani-koncerten találkoztunk Budapesten a Kisstadionban úgy, hogy én az ő helyére ültem. A jegyem nem oda szólt, de azt gondoltam, hátha nem jön a középen lévő székek egyikére senki — aztán tévedtem. Jött. Nem volt túl udvarias, csak szárazon közölte, hogy elfoglaltam a helyét, meg is sértődtem egy kicsit. Aztán a koncert végén meghívott a barátnőmmel együtt egy kiskocsmába, málnaszörpöt inni. Olyan hely volt ez, ahol táncolni is lehetett, és én biztos voltam benne, hogy a barátnőmet kéri fel, mert ő volt a szebb. Hát megint tévedtem. Felkért, táncoltunk, aztán hazakísért. Égy évvel később megesküdtünk, aztán megszületett a lányunk és a fiunk. Nagyon jó gyerekek, amikor kicsik voltak, sehova se mentek egymás nélkül. Nem mindig volt pénzünk, de nyaranta elküldtük őket pihenni, még ha kölcsön is kellett kérni... Ha ezt a szép történetet kétkedéssel fogadtam volna, akkor is meggyőz igaz mivoltáról egy lakókocsi. Tőzsér József két és fél évig dolgozott Németországban, ott vásárolta’. Azt mondja, előtte egyetlen éjszakát sem aludtak külön ágyban a feleségével, így legalább olyan lakókocsit akart venni, amelyikben franciaágy van. Ázok azonban kicsinek bizonyultak, így a felesége rábeszélte erre a mostanira, ahol ugyan külön van két fekhely, de leleményesen közéeszkábáltak egy bakot, és a szivacsot erre helyezve már kényelmes, közös ágyuk született. Ebben a lakókocsiban laktak egy évig, amíg a házuk épült Rózsaszentmártonban. A szívükhöz nőtt, szeretik, mert praktikus, mindennek van egy külön kis fiókja, és mindenük elfér benne. Nyáron már az unokák aludtak itt, a világért sem mentek volna be a szobába. Doros Judit---------------7.--------------F iatal, független angolul jól beszélő GÉPÉSZMÉRNÖKÖT vagy ÜZEMMÉRNÖKÖT keresünk sürgősen, amerikai üzletágunk műszaki kapcsolattartására. Mezőkövesdi munkahely, kiképzés az amerikai partnernél. Nagy leterhelés, ezzel arányos fizetés. ÉRDEKLŐDNI LEHET: telefonon: (49)311-011/141 mellék, vagy személyesen az AUTÓVILL RT. munkaügyén, Mezőkövesd, Szihalmi u. 3.
