Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-07 / 5. szám
HÍRLAP, 1994. január 7., péntek SPORT 15. Tenisz Csepregi ismét első A napokban rendezték meg az egri tanárképző főiskola teniszpályáján azt az amatőr viadalt, amelyen mintegy két tucat sportember fogott ütőt. A férfiaknál — a tudásszint figyelembevételével — két csoportba osztották a szervezők a jelentkezőket. A „profibb” A-csoportban, akárcsak tavaly, Csepregi Jánosbizo- nyult a legjobbnak, megelőzve Korsós Lászlótés Molnár Attilát. A B-csoportban a következő sorrend alakult ki: 1. Novotny Ádám, 2. Szabó Gergely. A párosok vetélkedését a Noszek — Domán duó nyerte a Korsós — Takács, valamint a Molnár — Cseh és a Nagy — Bölkény kettős előtt. Autómodell-verseny Egerben Vasárnap fél tíztől délután háromig tart majd Egerben, a Neumann János Szakközépiskola aulájában az Eger Mini Rallyet 1- nevezésű verseny, amelyen táv- irányítású autómodellek izgalmas vetélkedését tekinthetik meg az érdeklődők. A viadalon kívül más látnivaló is lesz, hiszen repülő-, hajó-, autó- és makett- modelleket is kiállítanak a lila iskolában. Torvillék az olimpián? Torvill és Dean, az 1984-es szarajevói olimpia frenetikus sikert aratott jégtáncpárosa újfent nagy lendülettel gyakorol. Céljuk nem más, mint sikerrel visz- szatémi a nagy jeges táborba, elindulni a februári lillehammeri téli olimpián. Tudott, Torvillék 1984-es olimpiai diadalukat követően a hivatásosak közé szegődtek. Amint azonban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság emlékezetes döntése nyomán lehetőség adódott arra, hogy az olimpiai mezőnybe visszatérjenek, rögvest meg is tették". Csakúgy, mint a német Katarina Witt és az amerikai Brian Boitano. Amerikai-Szamoából Lillehammerbe A 40 ezer lélekszámú, Hawaii szigetétől 4 ezer kilométerre délre fekvő Amerikai-Szamoa lakói sosem látnak havat, a piciny ország mégis képviselteti magát a lillehammeri teli olimpiai játékokon. Az Egyesült Államok segítségével két bobos és egy alpesi síelő vesz részt a februári versenyeken. Egy másik csendes-óceániai szigetország, Fidzsi zászlaját is előkészíthetik a megnyitó szervezői: a Norvégiában élő sífutó, Rusiate Rogoyawa élete második olimpiájáról álmodik. Talbot kés alá feküdt Az amerikai gyorskorcsolyaválogatott olimpiára készülő egyik tagja önszántából műtétnek veti alá magát egy hónappal a lillehammeri játékok előtt. A válogatóversenyek félidejében a Calgaryben és Albertville-ben már szerepelt Kristen Talbot a női 500 méteren biztos „befutónak” számít, ám az utolsó válogató után egy nappal a versenyzőnő befekszik a baltimore-i kórházba. A 23 éves Talbot ugyanis súlyosan beteg öccsén szeretne segíteni, akinek életét csak csontvelő-átültetéssel lehet megmenteni. Miután a két másik testvér csak 9 és 2 éves, Kristen jöhetett szóba egyedüli donorként. Az olimpiára készülő sportolónő egyetlen percig sem habozott 19 éves fiútestvére megmentése érdekében. Az orvosok szerint egy hónap elegendő lehet Kristennek a regenerálódáshoz. Zwack és a kosárlabda Január 14-15-én Sopron városa ad otthont az Unicum-kupa kosárlabdatornának, amelynek fő támogatója Zwack Péter. A rangos tornára több ország csapata is benevezett; Olaszországból Bolzano, Ausztriából Innsbruck és Kobersdorf, Szlovákiából Somolja csapata látogat a „leghűségesebb magyar városba”. Rajtuk kívül egy kaposvári és a rendező soproni Unicum gárdája vesz még részt a tornán. Ami változatlan: a közömbösség Naszádból — léket kapott ladik Nem, azt azért túlzás lenne állítani, hogy az Eger SE NB Il-es labdarúgócsapata a Keleti-csoport pofozógépe lett volna, jóllehet, jelenleg az egyik kiesőjelölt. Voltak fellángolások, sőt a negyedik forduló után még az ötödik helyen állt a gárda, úgy tűnt, büszke naszádként siklik a vizen. Ezután viszont hétről hétre nagyon kevés örömöt szerzett a szurkolóknak, mind mélyebbre süllyedt az együttes, s egyre inkább egy léket kapott ladik benyomását keltette. Az őszi végállomás aztán az igencsak elszomorító 15. hely lett. Úgy indultam el Kiss Tibor vezetőedzőhöz, hogy egy szabályszerű értékelés kerekedik ki társalgásunkból, ahol mindenki elmondja a maga véleményét. Aztán a „rendes” mederből szinte észrevétlenül átcsapott a beszélgetés egy edzői és emberi vallomásba. — A tavalyi bajnokság tavaszi szezonjában tapasztalhatók voltak-e olyan jelek, amelyek alapján merészebben terveztek az újabb pontvadászat előtt? — Önmérsékletre nem a tavasz, hanem a nyár történései intettek minket. Komoly változásokon esett át a csapat, mert azokkal, akik elmentek, nem tudtunk megállapodni. A legnagyobb veszteséget Vadicska átigazolása jelentette, bár az is gyengítette a csapatot, hogy Já- vorszki inkább az üzleti élet útvesztőit választotta a zöld gyep helyett. — Végül is mi volt a célkitűzés? — A szakosztályvezetés úgy vélekedett, hogy ez a csapat jó a tíz közé kerülésre. Jómagam másképp láttam a dolgokat, azon a véleményen voltam, hogy már az is nagy eredmény, ha minden különösebb idegeskedés nélkül bent tudunk maradni. — Jól emlékszem rá, hogy néhány éve még magasabban szárnyaltak, akkor még az volt a vágy, hogy a megyeszékhelynek legyen egy mindenki által becsült NB Il-es csapata. Ehhez képest a bentmaradást tervezgetni... — Tény, hogy az évek során egyre alacsonyabbra helyeztük a lécet, egyre lejjebb adtuk, és ez szomorú. A legelkeserítőbb viszont a változatlan közömbösség azok részéről, akik tehetnének valamit az egri foci érdekében. — Mire gondol konkrétan? — Nem fogok neveket említeni, de annyit azért hadd mondjak el, hogy a minket hazai pályán is legyőző Balmazújvárossal eljött a város polgármestere is. Tőle tudtam meg, hogy az önkormányzattól nem kevesebb, mint nyolcmilliót kapnak. Mi kapunk 500 ezret az utánpótlás-nevelés céljaira, amiből körülbelül a labdákra futja. — A világon minden a pénzen fordulna meg... Az egri együttes sorsa is? — Rengeteg múlik azon, hogy megvannak-e a forintok a megfelelő tudásszintű játékosok megvásárlására. Nem arról van szó, hogy egy egész csapatot igazoljunk le — amire tudnék példát hozni más sportágból, de nem teszem —, hanem az úgynevezett hiányposztokra kellene két-há- rom ember, hiszen a csapat gerince amúgy adott. — Nem az lenne a logikus, hogy előbb produkáljon valamit a gárda, és azután tartsa a markát? — Semmiféle marokról nincs itt szó, mert nem a játékosoknak és nem nekem kellenek a milliók, hanem ahhoz, hogy csapatot lehessen építeni, és ne kerüljünk olyan helyzetbe, mint a szegény ember, aki csak álmodozik a luxuskocsiról, pénze nincs rá, hogy megvegye. Mi is hasonló cipőben járunk, a magunk Trabantjával sok esetben legalábbis 1500-ös Ladákkal kell felvennünk a versenyt. — Akkor hát mit mond a logika? — Azt mondta az egyik barátom: előbb csapat legyen, akkor majd lesz szponzor is. Én nem így látom. Előbb feltétlenül le kell cserélni a Trabantunkat ahhoz, hogy ne körözzenek le. Kiskőrösön mi volt előbb? Ott tudják, hogy egyéniség nélkül nincs csapat, egyéniséghez viszont csak pénzért lehet hozzájutni. Bárány i az üdítő kivételek egyike, aki nemcsak a listavezetőin, kerület ellen játszott a képről is érezhető lendülettel (Fotó: Szántó György) — Ez az egyéniségek nélküli csapat viszont szégyenteljesen szerepelt. Tíz pont, az 33,33 százalékos teljesítmény, egyetlen idegenbeli mérkőzést sem sikerültmegnyerni. Mivel magyarázható ez a szekundákkal teli bizonyítvány? — Ez egész egyszerűen siralmas, nincs rá jobb szó. A felelősség rám eső részét természetesen vállalom, mert gusztustalan dolognak tartom a másra mutogatást. Az újoncoktól egyetlen pontot sem szereztünk, ez olyasmi, amit nem lehet megmagyarázni. ,tr~ Mégis mi lehetett a sorozatos vereségek oka? — A csapat jobb annál, mint amit a helyezése mutat, de óriási, időnként gyermeteg egyéni hibák vezettek a kudarcokhoz. Ahogy az lenni szokott, a szerencse is elpártolt tőlünk, az ellenfélnek befelé perdült a kapufa éléről a labda, nekünk kifelé. — Egyetért azzal, hogy nem létezik nagyobb kritika, mintha a szurkoló, még a teljesen laikus is, nem lát elképzelést, fazont a csapat játékában? — A fazont a játékosok adják, az edző mondhat a meccs előtt bármit, sokszor a labdarúgó improvizációs készségén múlik minden. Ebben nagyon gyengéknek bizonyultunk. — Mégis, mi jellemezte az Eger SE játékfelfogását az ősz nagy részében? — A legtöbbször támadó szellemben küldtem pályára a fiúkat, nem állítom viszont, hogy ez néha nem volt hiba. A Szeged ellen a félidőben már 5-0-ra vezetett a csapat, mégis azt mondtam a szünetben: „Ha igazi labdarúgók vagytok, most úgy fogtok játszani, mintha 0-0 lenne az állás.” Megfogadták, és 5-2 lett a vége... — Felér a szapulással, hogy a szezon házi gólkirályi címét már három góllal el lehetett nyerni. Mit szól ehhez a hajdani gólvágó? — Ebben a számban minden benne van. Legalább 15-16 gólt kellene rúgni egy szezonban a csapat gólkirályának. Van olyan csatárom, aki egyetlenegyszer sem vette be az ellenfelek kapuját... — Mit tud elmondani az egyéni teljesítményekről? — Természetesen megvan a véleményem, de szerencsésebbnek tartom, ha az edzői kritika az öltözőben marad. — Azt nem mondhatja, hogy türelmetlen lenne Önnel a vezetés, hiszen jóval kevesebbért is „fejét vették ” már edzőknek Magyarországon. Hogy esik ez a már-már angyali türelem ? — Jólesik, de szégyellem is magam az eredménytelenségért. Van, amikor úgy kelek, hogy jobb lenne, ha venném a kalapom, de a foci szeretete mindig meggondolásra késztet. Sokan támadnak, számosán védelmeznek, sok az ismerősöm, kevés a barátom. Velem mindig foglalkoztak, s jó érzés, hogy most is azt teszik. — Azért nem ritka az olyan vélemény sem, hogy itt az ideje az edzőcserének... — Nem „kaparok” a kispa- dért, ha valaki azt mondja: itt van az egri focinak tízmillió, de Kiss Tibi nem kell — akkor én felállók. Nem a pozíciómért reszketek, hanem a város labdarúgásának jövőjéért. — Mit vár a tavasztól? — Ha hajtunk annyit az edzéseken, amennyit kell, akkor egyszer fordul majd a kocka. A héten volt a sportorvosi vizsgálat, és elkezdtük a kemény felkészülést. Edzőtáborra nincs pénzünk, de január végén részt veszünk a Hír- lap-kupan. — Milyen változások történtek a csapatnál? — Sallai visszament Vácra, Halász viszont ugyanonnan hozzánk került. Lukács is vándorbotot fogott, ellenben Bordás ügye még függőben van. Örömteli esemény, hogy Jávorszki újra elkezdte az edzéseket. — Mivel biztatná a közönséget? — Tiszta, rendezett gondolkodású fejekre van szükségünk ahhoz, hogy feledtetni tudjuk a szomorkás őszt. Azon leszünk, hogy így legyen. Buttinger László Fa Nándor: „Csak a csúcs motivál” Tegnaptól Kordax-Eger Minden túlzás nélkül állíthatjuk: bombasztikus a hír! Az Eper SE női röplabda- szakosztalyának vezetője, dr. Seress Gábor csütörtökön délután a következőkről tájékoztatta a Hírlapot: — Pár órával ezelőtt megállapodást kötöttünk a Kordax Ipari és Kereskedelmi Részvénytársaság elnök-vezérigazgatójával, Kelemen Iván úrral a Szuper Ligában szereplő csapatunk szponzorálásáról. A szerződés értelmében az rt. kizárólagos névhasználati joggal él, így tegnaptól az együttes neve: Kordax- Eger. Megtudtuk továbbá azt is, hogy a támogatás határozott időre szól, ami annyit jelent, hogy a megkötött szerződés 1995. május 31-én veszti el hatályát. Természetesen arra is kíváncsiak lettünk volna, hogy milyen összeggel szponzorálja a Kordax a csapatot, ám ezt nem sikerült kiderítenünk. — Az összeg az üzleti titok kategóriájába tartozik — mondta a szakosztályvezető. Több, mint hatvan éve Egerben is volt autóverseny Az év legjobb sportolóinak szakápi választásakor több sportágban valószínűlep nehéz volt a döntés, a vitorlázóknál viszont aligha lehetett vita a legjobb személyéről. A jelöltek közül kimagaslott ugyanis egy olyan versenyző — Fa Nándor—, aki egyedül, egyetlen kikötés nélkül vitorlázta körül a Földet, és az ötödik helyen ért célba a Vendée Globe elnevezésű viadalon. — Mit jelent Önnek az Év vitorlázója cím? — Természetesen megtiszteltetést, bár be kell vallanom, korábban nem tudtam róla, hogy ilyesmi létezik. — A Vendée Globe után indult az új olimpiai hajóosztály, a Laser magyar bajnokságán is, ahol a kilencedik helyet szerezte meg. — Rendkívül élveztem a versenyzést, mivel intelligens mezőny gyűlt össze ebben a hajóosztályban. Jó vitorlázók, akik emberileg is nagyszerűek. Én szórakozásból vágtam bele a la- serezésbe, ami azonban nem azt jelenti, hogy nem vettem komolyan. Éz persze epész más világ, mint a nagyhajózas. Másfajta érzékeket és másféle tárgyi tudást igényel az egyik, s mást a másik. A Laser például egy amolyan „esek-kelek” hajó. — Fa Nándor neve tulajdonképpen a föld körüli versenyekkel forrt egybe. Azt azonban kevesen tudják, miként kezdődött sportolói pályafutása. — Elég vegyes a sportolói múltam. Tizenhét éves koromig birkóztam, amit sérülés miatt abba kellett hagynom. Kajakozni kezdtem, majd 27 éves koromig kenuztam. Balszerencsémre akkoriban olyan erős volt a mezőny, hogy a világversenyeken szinte minden számot a magyarok nyertek. Többször előfordult például, hogy a világbajnoki aranyérmes a hazai bajnokságon döntőbe sem jutott. Amikor megépítettem első hajómat, egy finn dingit, „átnyergeltem” a vitorlázásra. Az Alcoa Köfémben kezdtem, és azóta is ennek az egyesületnek a tagja vagyok. — Hogy került sor az újabb váltásra? — Mondhatom, hogy a Los Angeles-i olimpia elleni bojkott hatására váltottam. Akkor én kerettag voltam, és keményen hajtottam azért, hogy válogatott legyek. Az az arrogancia azonban, amivel sok, olimpiára készülő versenyző életét tették tönkre, és amely pusztán politikai célzatú „durrogtatás” volt, engem nagyon komolyan érintett. Akkor kiléptem az olimpiai versenysportból egyszer és mindörökre. Anélkül persze, hogy lebecsülném az olimpikonok teljesítményét. Más kérdés, hogy a rendezéstől nem vagyok elragadtatva. Gál József barátommal már korábban ábrándoztunk epy föld körüli versenyről, így nekiláttunk a megvalósításnak. — Hogy jött létre az első út? — Akkoriban ez nagyfokú őrültségnek számított, hiszen sokaknak még a tengeren való hajózás is álomnak tűnt. Ráadásul előtte epyikünk sem hajózott nagyhajóval. Olyan ez, mintha valaki egy Ládából átülne egy kamionba. Attól kezdve azonban már szakmai intelligencia kérdése az egész. Hogy valaki feladja a versenyt, meghal vagy befejezi, az már a képessépeken múlik. Dolgozott bennünk egy olyan önbizalom, ami a dolgok nem ismeretén, egyfajta tudatlanságon alapult. A semmiből beleugrottunk a mély vízbe, és megtanultunk úszni. — Párizsban tették közzé az 1994-es BOC Challenge verseny időpontját, illetve részleteit. Fa Nándor is ott lesz az indulók között? — Nem, bár a verseny szabályzatának kialakításában közreműködtem, hiszen kemény csatát vívtunk a rendezőkkel, hogy milyen biztonsági intézkedések legyenek, mi a legmegfelelőbb a 60 lábas hajók számára. — Miből él tulajdonképpen Fa Nándor? — Én 15 éve profiként dolgozom, tehát mindent a céljaimnak vetek alá. Már kenusként is építettem, javítottam hajókat. Kapok fizetést a Köfémtol, de tulajdonképpen még mindig a Szent Jupát útja utáni járulékokból — könyv, film stb. — élek. — Mit szól a hosszú föld körüli utakhoz a család? — A feleségem egyben társam is, aktívan közreműködött ezekben a vállalkozásokban, így nem lehetett hiányérzete. A gyerekek pedig még kiszolgáltatott lények, nincs beleszólásuk. — Mikorra készül el az új hajó? , — Úgy tervezem, hogy 1995- re. Szeretnék egy évet a Vendée Globe előtt versenyezni vele, hogy megfelelően leteszteljem. Például egy olyan transatlantic- viadalon, mint az idén első alkalommal megrendezett Route de Café volt. Úgy kell elindulnom, hogy sötétben is tudjam, hova nyúlok. Engem már csak a csúcs motivál... — Vannak már tervei 1996 utánra is? — Igen. Visszatérek a rendszeres versenyzéshez. A vitorlások korszerűsítésén, új hajóosztályok kidolgozásán szeretnék dolgozni. Van még egy elképzelésem. A jövőben szeretnék sportpolitikával is foglalkozni, mert nagyon sok mindennel nem értek egyet a mostani világban. Túl sok a zavaros víz... Amikor a Forma 1-es gyorsasági autóversenyekről hallok, főleg azóta, hogy Magyarországon megépült a Hungaroring, gyakorta jut eszembe, egykor Eger városán is átfutott egy nagy hírességeket felvonultató verseny. Nagy valószínűséggel 1933-ban történt az emlékezetes esemény — esetleg egy évet tévedhetek —, amikor Budapest-Miskolc-Lilla- füred-Felsőtárkány-Eger-Gyön- gyös-Budapest útvonalon átrobogtak az akkori világnagyságok. Kik voltak azok? Például két olasz versenyző, Nuvozari és Caracciola, mindketten Alfa Rómeóval. A magyar Európa- bajnok Hartmann László, akinek a felesége vendégként Amerikából megjelent az első magyarországi Forma 1-es nagydíjon. Emlékszem még Delmár Walter, Wiesengrund Ferenc és Festetics Ernő nevére is, akik szintén Alfa Rómeóval, illetve BMW típusú kocsival indultak. Az említett versenynek egy ellenőrző pontja a mostani Rákóczi út végén volt, ahol elkanyarodik az út a Kisasszony temető felé. Ott kötelező volt a kocsiknak a megállás, én még két autogramot is kaptam az olasz versenyzőktől. Égyébként az országban rendezett autó- és motorkerékpárversenyeken gyakran megfordultunk édesapámmal, akinek volt egy 500 köbcentiméteres angol gyártmányú motorkerékpárja. Mivel nagyon szerettem az autózást, igyekeztem megismerni a robbanómotorok működését is. Ezekről csupán azért írtam le az előbbi sorokat, mert a most száguldozok azt gondolják, annak idején mi azt sem tudtuk, hogy mi fán terem az autó. Most sajnos, a nagy sebesség miatt egy-két fán valóban „terem” autó. Szókéné Csizmadia Mária
