Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1994. január 3., szerda Pénzügyeink elmúlt három éve Az adósságterhet „ki kell nőnie” a gazdaságnak A közelmúltban a Magyar Nemzeti Bank vezetői a megyei lapok munkatársainak médianapot szerveztek. Ennek keretében a sza­kértők előadásokat tartottak olyan aktuális témákról, mint a bank- rendszer helyzete, a hitelpolitika, az állampapír-forgalmazás, illet­ve a külföldi kötvénykibocsátás. Ezen ott volt munkatársunk is, aki Urbán Lászlót, a Nemzetközi Tőkepiaci Főosztáh vezetőjét kér­dezte a hazai adósságállomány finanszírozásáról és a Magyar Nem­zeti Bank tartalékairól. — A társadalmi-gazdasági rendszerváltást követő átmeneti időszakban miként finanszíroz­ható a gazdaság? — Főosztályunk másfél éve alakult, amely a nemzetközi tő­kepiaccal tartja a kapcsolatot. Hazánk Kelet-Európa egyik leg- eladósodottabb országa, így fel­merült, hogy érdemes-e a külső adósságokat fizetni, vagy ebben átütemezést kéijünk. A kor­mány és az ellenzéki pártok is eb­ben konszenzusra jutottak, és egyértelműen állást foglaltak, hogy a kölcsönöket vissza kell fi­zetnünk. Amennyiben ez nem történt volna eddig, akkor ka­tasztrofális helyzetbe kerül a gaz­dasági életünk. Súlyos áruellátá­si gondokkal kellett volna meg­küzdeni, drasztikus életszínvo­nal-csökkenés mellett. — Úgy tudjuk, hogy a nyugati kormányok 1989 után dollármil- liárdokat ígértek hazánknak, de ezek csak ígéretek maradtak. — Kétségtelen, 6,7 milliárd- ról volt szó, amelynek még a 10 százaléka sem került az ország­ba. Ám a Magyar Nemzeti Bank­nak az elmúlt három évben — kötvényekkel — sikerült 8 milli­árd dollárt bevonnia a hazai gaz­daság vérkeringésébe a nemzet­közi tőkepiacról. Eközben az adósságszolgálatot is teljesítette a kormány. így a nyugati befek­tetők bizalmát megtartottuk, és eljutottunk odáig, hogy külsőleg a legjobban finanszírozott ország lett Magyarország a kelet-euró­pai régióban. Az is komoly ered­mény, hogy az elmúlt három és fél esztendőben 5,5 milliárd dol­lárműködőtőke jött be az ország­ba. Ehhez még a hazai vállalko­zók további 2 milliárd dollárt vontak be tevékenységükhöz. A Világbank, a Nemzetközi Valu­taalap, valamint az Európai Új­jáépítési és Fejlesztési Bank 3 millió dollárt adott. így összessé­gében 19 milliárd dollár áramlott be. Ezzel hazánk megőrizte nemzetközi hírnevét, és sikerült megtartani a bizalmat a tőkepia­con. — Hogyan alakult az ország valutatanméká? — 199ÍFber) — a rendszervál­tást követően — a valutatartalék 6-7flfftrtillió'dol1árvolt. Akkora baseli B1C segített kölcsönnel, majd sikerült forrásbevonást el­érnünk a nemzetközi tőkepia­con. így 1993 végén több mint 6 milliárd dollárra tehető az ország valutatartaléka. Ez hazánk im­portszükséglete héthavi fedeze­tének felel meg. — Noha törlesztettük az adós­ságot, amely viszont tovább nö­vekedett. Hogyan vélekedik er­ről? — 1989-ben a bruttó adósságállomány 20,4 milliárd dollár volt, míg az idei év végén 24,5 milliárd. Kétségtelen, hogy növekedett, de nagyon fontos­nak tartjuk, hogy eközben sike­rült feltölteni a valutatartaléko­kat. 1991-92-ben fizetésimér- leg-többlete volt az országnak, ezzel a nettó adósságállomány csökkent. Ám az idén veszteség várható, ami nem javítja a hely­zetet. — A jövőre tekintve milyen el­képzelései vannak a jegybanknak? — Miután az országban a bruttó nemzeti termék alacsony, így a korábbi út nem folytatható. Úgy tűnik, 1994-ben a nemzet­közi pénzjpiacok nem lesznek olyan kedvezőek, mint az idén, főleg ami'a kamatokat illeti. Az bizopyos, hogy 1994-ben az adósságszolgálat teljesítéséhez meglesz a szükséges valuta. 1995- ben 3 milliárd dollárt, 1996- ban pedig 3,6 milliárd dol­lárt kell törlesztenie az ország­nak. Ezeket továbbra is vállal­nunk kell, miután a nemzetközi gyakorlat szerint az adósságter­het ki kell nőnie a gazdaságnak. Erre jó példa Japán, amely az 1960-as években a világ legela- dósodottabb országa volt. Az­után ott van Dél-Korea, amely­nek egy évtizeddel ezelőtt 50-60 milliárdos adósságterhe volt. Ennek ellenére nagyarányú gaz­daságfejlesztési programot való­sítottak meg. Noha ma is van leg­alább 30 milliárd dollárnyi adósságuk, de a valutatartalék a távol-keleti országban eléri a 40 milliárd dollárt. Az elmúlt há­rom évben hazánk tízmilliárd dollárt fizetett ki külföldre adós­ságszolgálatként. Ha ez nem tör­ténik, ajckor az enjlített 19 milli­árd dollárhoz sóin juthattunk volna hozzá. Mentusz Károly Változó adószabályok ’94 _________________________________________________________________________________V 1994. január elsejétől nem­csak a magánszemélyek, hanem a munkaadók is fizethetnek bi­zonyos esetekben személyi jöve­delemadót — tájékoztatott dr. Mészáros Gyuláné, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal fő­osztályvezető-helyettese. — A dolgozóknak nyújtott bizonyos természetbeni juttatások — köz­tük a nem klasszikus értelemben vett munkaruha — után jövőre őket terheli majd az adófizetési kötelezettség, méghozzá a leg­magasabb, 44 százalékos kulcs­csal. A természetbeni juttatások közül jó néhány ugyanakkor to­vábbra is adómentes marad: töb­bek között a dolgozók étkeztetése havi 1200 forintig. Korábban 1000 forint volt az adómentes határ. Ugyancsak adómentes marad a klasszikus munkaruha (védőfelszerelés, formaruha, egyenruha) juttatás, amely csak­is meghatározott cikklista alap­ján számolható el. Tehát meg­szűnik a hivatali öltönyök, kosz­tümök, „formaruhák” adómen­tes osztogatása, a munkaadók nyilván jobban meggondolják majd, milyen juttatásokban ré­szesítik ezután dolgozóikat. Amennyiben a juttatás nem ter­mészetbeni, hanem pénzbeni — ruhára, üdültetésre, étkeztetésre adott készpénztámogatás —, ak­kor a munkavállaló fizeti utána a jövedelemadót. — Hogyan változnak a sze­mélygépkocsi-használattal kap­csolatos adószabályok? — Ha a munkaadó belföldi ki­küldetésre küldi a dolgozóját an­nak saját kocsijával, akkor az úti­elszámolás 1994. január elsejétől a dolgozó bevételének minősül. E bevétellel szemben kétféle módon írhatók le a költségek: ha a dolgozó az egyszerűbb elszá­molást választja, akkor az üzem­anyagnormán felül kilométeren­ként 3 forintot számolhat el (a mai 8 forint helyett) javítási, biz­tosítási és egyéb költségek cí­mén. A másik lehetőség a tételes költségelszámolás, amelynél az üzemanyagnormán felül minden más költséget (kivéve az amorti­zációt) tételesen, számlák alap­ján lehet levonni a bevételekből, természetesen a hivatali és a ma­gáncélú használat arányában. Ha valaki a munkaadó személy- gépkocsiját magáncélra, ingyen használhatja, az üzemanyag ellenértékét sem fizeti meg, ak­kor a munkáltatónak kell évi 20 ezer kilométerre számított üzemanyag ára után 44 százalé­kos adót fizetni, és ezt nem lehet költségként elszámolni. Ameny- nyiben a magáncélú használat nem az egész évre szól, akkor a napiok szerint, időarányos mér­tékben kell adót fizetni. — Változnak-e az adószabá­lyok a lízingeléssel kapcsolat­ban? — Alapvetően. Ugyanis ha egy cég valamilyen vagyontár­gyat (piéldául személygépkocsit) lízingel, és ezt később a dolgozó­ja maradványértéken kívánja megvásárolni, akkor a cég fizeti a dolgozó nyereségeként jelentke­ző összeg után a 44 százalékos adót. Az új szabályok szerint a lí­zingszerződés megkötésekor ér­vényes beszerzési árból le kell vonni a lízingelés időszakára eső — évenként 20 százalékos — amortizációt, és azt a maradvá­nyértéket, amelyért a dolgozó megvásárolta az adott vagyon­tárgyat. A fennmaradó összeg az adó alapja. Egyébként a lízingdíj költségelszámolása is számotte­vően módosult, bizonyos szigo­rítások, kötöttségek lépnek élet­be. N. Zs. Aladdin v _____________________J É r dekes összehasonlítási lehetőségben volt része mindazoknak, akik karácsony tájékán egy mozi- és egy tévéfilmet néztek meg. Láthatták ugyanis a képernyőn A bagdadi tolvajt, illetve vásznon az Aladdint. Az egyik több évtizedes, fekete-fehér mesefilm, a másik a legkorszerűbb komputertechnikával készült úgynevezett animációs alkotás. Mindkettőnek megvan a maga egyéni bája, varázsa, és nem kevésbé utánozhatatlansága. Vessük el most azt az egyszerű összehasonlítási módszert, hogy ez fekete-fehér, az meg színes, ebben nem is Aladdinnak hívták a fő­hőst, abban meg nem volt külön tolvaj, korlátozzuk vizsgálódásunkat egyelőre a közös pontokra. A mesére. Fontos, ha nem a legfontosabb tény mindkettőben a három kívánság, hogy lehet óhajtani, és a vágy teljesül. Ez olyan motívum, amelyik nem csupán a gyermekkorban nyitja ki a fantáziálás megannyi lehetőségét, hanem a felnőttkor föld­hözragadt realitását is meg-megtöri. Mit kívánnánk, ha kívánhat­nánk ? Hány baráti beszélgetés indul el ezen a szálon, és a résztvevők­nek milyen nehezére esik abbahagyni a képzelődést, megválni a sza­badság mámorító félóráitól, amikor nem számít, hogy kevés a kony­hapénz, hogy a Trabant már megint elromlott, és jobb lenne a gyerek­nek német cipő, de az drága... A Disney-szuperprodukció, méltán nagy elődeihez, a Hamupipő­kéhez, a Hófehérke és a hét törpéhez, a Csipkerózsikához vagy akár A Szépség és a Szörnyeteghez, tökéletesen teljesíti a feladatát. Le­nyűgöző kompozíciókkal, színekkel, formákkal, mozgásokkal, egy­szóval fölényes szakmai tökéllyel tálalja a mesét magát. Ugyanakkor az eddig ismerteken túl modernné is varázsolja a régi keleti történe­tet: azáltal, hogy a dzsin (a filmben becézve: dzsini...) bármilyen ala­kot képes felvenni, a rajzolók álmainak is netovábbjává vált: diszkó- királyt ugyanúgy kreálhattak belőle, mint rapos zenészfiút. A rap, mint műfaj, egyébként is átszövi a mesét, a mai kor stílusa ezáltal be­hálózza a régi tradíciókat. Egyrészt a főhős figurája, másrészt a moz­gások, harmadrészt a rövidített, pergő beszéd is ezt a műfajt juttatja az eszünkbe. Ez az Aladdin nem készülhetett volna korábban, az alkotók más kulturális hatásoknak és más technikai lehetőségeknek voltak most kitéve, mint elődeik. Kezük nyomán ez a film olyan örökzöld művé vált, amelynek vannak ugyan már ősei, ám hogy lesznek örökösei, az is biztos- , Doros Judit Mi mozgatja a bankot? Drágább lesz az Algopyrin és a Cavinton Hogyan emelkednek a gyógyszerárak? Tévhit azt gondolni, hogy csak a banktól lehet hitelt felvenni! A gazdasági életben millió példa van arra, hogy a szállító, a nagy- kereskedő, a gyártó hitelez meg­bízható üzletfelének, sőt, a hitel sajátos formája a kötvény is, amikor egyenesen a tőkepiac siet a vállalkozó segítségére. De ugyanez megeshet a magánem­berrel is, amikor mondjuk a csa­ládi házát építő vállalkozó bo­csátja rendelkezésére a szüksé­ges hitelt. De maradjunk a leggyakoribb példánál, amikor a bankok ad­nak hitelt ügyfeleiknek. Mi moz­gatja a pénzintézeteket? A ha­szon reménye. Ezt követelik meg a tulajdonosok az üzletmenetért felelős menedzserektől, akik minden megállapodás mögött azt vizsgálják, mennyire szolgál­ja az a cég tőkejövedelmét, meny­nyire növeli az osztalékot. Ez alól egyedül az úgynevezett köz­jogi pénzintézetek kivételek, amelyek tulajdonosa — az állam vagy az önkormányzat — esetleg megelégedhet a nullszaldós mér­leggel is. De ilyen bank nálunk még elvétve akad, s a meglévők is jószerint csak kezességvállalásig kockáztatnak. Egyszóval, a bank is pénzből él. Ha valamelyikük mégis az el­lenkezőjét állítaná? Fogadjuk gyanúval a kijelentést, és ne fel­edjük, hogy a pénzintézetek te­kintélyét, biztonságát a tőkee­rősségük adja, a pénz pedig csak a pénzhez vonzódik. Ä cég a hi­telkeretét, a nála elhelyezett be­téteket csak akkor növelheti, ha a saját tőkéje is növekszik. Örök törvénye ez a pénzvilágnak. Honnan származik a bankok nyeresége? Mindenekelőtt a hi­telek és a betétek kamatkülönb­ségéből, abból, ha drágábban „árulja” a kölcsöneit, mint amennyibe a forrásai kerülnek. Az, hogy mennyi kamatot fizet az ügyfeleinek, nem egyszerűen a bank elhatározásától függ. A pénzpiacon éles verseny folyik az ügyfelekért, beleszól az érték­papírok árfolyama, az egyéb be­fektetések általában várható ho­zama, és persze a bankok közötti kamatverseny is. Ami pedig a hi­telek kamatát illeti? Ezt alapve­tően az határozza meg, mekkora százalékot tud biztonsággal elvi­selni a tisztes üzletmenet, és mit kínál a másik pénzintézet. A hi­telkamatok piacán is lehet alku­dozni, hiszen a nagy összeggel tartozó, de biztos adósnak szá­mító ügyfél kedvezőbb feltéte­lekre számíthat, mint az, akinél a banknak némi kockázati bizton­ságot is be kell kalkulálnia a szá­zalékokba. Az általános gyakorlat szerint a pénzintézetek saját forrásaik ti­zenkétszeresét helyezik ki ügyfe­leikhez, vagyis lényegében má­sok pénzét kockáztatják. Ezért van szükség mind szigorú törvé­nyi, mind átléphetetlen belső szabályozásra, ami persze a tiszt­viselők mozgásterét, döntési sza­badságát igencsak behatárolja. Ezért minden adósnak tisztában kell lennie azzal, hogy nem érde­mes a bankjától olyat kívánnia, amit a törvény vagy a belső bank­szabályzat kizár. Nemcsak a saját üzletmene­tünkkel, a bankokéval is tisztá­ban kell lennünk. Bácskai Tamás Az M3-as új szakaszánál Az első befektető Megjelent az első befektető a Gyöngyös-Barabás között épü­lő M3-as autópálya Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei, majdani szakaszánál. A MÄKSO Kft. az M3-as Nyíregyházát elkerülő nyomvonala, tervezett rozsrét- szőlői csomópontja mentén épí­tette fel központját és kereskedel­mi centrumát. A 70 millió forintos beruházást a társaság saját forrása mellett munkahelyteremtő támo- atásból és a kedvezményes japán itelből valósította meg. A MARSO Kft. nem véletle­nül választotta ezt a területet, ugyanis alig néhány száz méter­nyire van a jelenlegi 4-es számú főút Nyíregyházara bevezető szakaszától. Az öt magánsze­mély által 1990-ben létrehozott társaság kereskedelmi tranzit- szerepre vállalkozik Európa nyugati és keleti része között. En­nek megfelelően a területkivá­lasztásban az döntött, hogy a cég gyorsan és könnyen megközelít­hető legyen. A kft. a FÁK-országokban gyártott gépjármű-gumiabron­csok nyugat-európai piacra jutá­sát segíti. A kedvező árakon adott termékek gyártását műsza­ki korszerűsítéssel is támogatja, eszközöket szerez be és exportál keleti üzemekbe. A termékfej­lesztésben egy ukrán kutatóinté­zettel alakított vegyes vállalat ré­vén vesz részt. Emellett hat ka­zahsztáni. orosz, szlovák és uk­rán gumiabroncsgyártónak úgy­nevezett konszignációs raktárt alakított ki új nyíregyházi köz­pontjában, ahol nyugat-európai szállításra készíti elő az árut. Az idén egy-egy magyar ál­lampolgár átlag 620-630 forin­tot költött orvosságra. Az Or­szággyűlés jóváhagyása alapján 1993-ban a társadalombiztosítás 38 milliárd forintot fordíthatott volna gyógyszertámogatásra, ez­zel szemben ez az összeg az év végére elérte az 50 milliárd forin­tot. A lakosság saját zsebéből to­vábbi 12,5-13 milliárdot fizetett ki a patikákban, pedig 1993-ban nem volt jelentős központi gyógyszeráremelés sem. Akkor mi okozza a mintegy 25 százalé­kos drágulást? Dr. Matejka Zsuzsanna, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főgyógyszerésze szerint mintegy 400 új, a korábbinál drágább gyógyszer került forga­lomba. A hazai készítmények az infláció, a külföldről behozott orvosságok pedig a forint idei öt­szöri leértékelése miatt kerülnek többe. Az árak és a tb-támogatás vál­tozatlanul hagyása mellett jövőre az egészségbiztosításnak mint­egy 60-62 milliárdot kellene or­vosságra költenie, ezzel szemben a rendelkezésre álló keret — idei áron számolva — csak mintegy 50,7 milliárd forint. Mindezek ismeretében elkerülhetetlen a gyógyszerek árának átlagosan 40 százalékos emelkedése. Ismerve a lakosság jö - leírni viszonyait, a Népjóléti Miniszté­rium gyógyszerészeti kollé i urna hosszas mérlegelés után határo­zott az egyes gyógyszere' ráról és a tb-támogatás arányú, !. Dr. Hamvas József, a szaktár­ca gyógyszerészeti főosztályának vezetője megerősítette, hogy több mint 30 betegségcsoport­ban a rászorulók változatlanul térítésmentesen jutnak orvos­sághoz. Az epilepsziások, az in­zulinnal kezelt cukrosok, a daga­natos betegségekben szenvedők ezentúl sem fizetnek majd a gyógyszerért. A Magyarorszá­gon törzskönyvezett mintegy 2400 féle készítmény egynegye­de, megközelítően 600 gyógy­szer tartozik ebbe a kategóriába. Nem módosul a krónikus beteg­ségek kezeléséhez alkalmazott gyógyszerek ártámogatása. A döntést hozó szakemberek úgy állapították meg az új árakat, hogy minden gyógyszercsoport­ban legyen olcsó, magasabb ösz- szeggel támogatott készítmény. Az orvosságok többsége azonban jelentősen drágul, mi­vel megszűnik vagy jelentősen csökken a támogatás, egyes gyógyszereknél pedig bevezetik a fix összegű hozzájárulást. Né­hány példa: a Cavinton ára a 95 százalékos támogatással most 8,70, januártól viszont 45 forint­ba kerül. A főleg idősek által sze­dett tabletta ára a támogatás 15 százalékos csökkenése miatt lesz a jelenleginél ötször drágább. Megszűnik a Germicid végbél­kúp eddigi 50 százalékos dotálá­sa, januártól a gyerekeknek ké­szített kúp 10,50 helyett 34 fo­rintba kerül. A Mucopront szi­rup árához az eddigi 324 forint­tal szemben jövőre csak 202,50­et ad a biztosító, így a mostani 230 forintról 398,50-re emelke­dik az ára. Az Ulcerant az eddigi 95 százalék helyett fix összeggel, 1824 forinttal támogatják, ez a változás azonban csak 2 forintos árnövekedést eredményez: 114 helyett 116 forintba kerül a hat­van darab tabletta. A fájdalom- és lázcsillapító­kat 1994. január 1-jétől nem tá­mogatja a biztosító, azokért az eddiginél jóval többet kell majd fizetni. Az Algopyrin új ára 57 forint lesz, az emelkedés 2,5-sze- res. Ugyancsak a jövő év elejétől mintegy 40-nel bővül azoknak a gyógyszereknek a köre, amelye­ket vény nélkül is meg lehet vásá­rolni. így például a Kalcium San- dozten és a Voltaren is kapható lesz majd recept nélkül, termé­szetesen indokolt esetben az or­vosok is felírhatják. Vényre to­vábbra is érvényes a támoga­tás. A gyógyszerek árának átlagos 40 százalékos emelkedése miatt bizonyára mind többen kerülnek nehéz helyzetbe. A rendkívül alacsony jövedelműeknek sem kell azonban gyógyszer nélkül maradniuk. Szociális indokok alapján a háziorvos javaslatára a helyi önkormányzatoknál igé­nyelhető közgyógyellátási iga­zolvány, amelyre a népjóléti mi­niszter rendeletében felsorolt gyógyszerek térítésmentesen válthatók ki. Szabó Margit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom