Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-05 / 3. szám

2 VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1994. január 5., szerda Közös alkatrészekkel a Suzuki és a Daihatsu Japán két legnagyobb kisau­tógyártó vállalata, a Suzuki és a Daihatsu megállapodott arról, hogy autóikba a jövőben azonos alkatrészeket építenek be (Ja­pánban kisautóknak a 660 köb­centinél kisebb hengerűrtartal­mú kocsikat nevezik.) A két vál­lalat a kocsik elektromos beren­dezéseit, az automata váltóbe­rendezések alkatrészeit egysége­síti, de szándékukban áll az is, hogy a jövőben más részegysége­ket is ugyanazoktól a szállítóktól szerezzenek be. Adó a honvédelem támogatására A boszniai elnökség tízszáza­lékos adóíve tett ki a jövedelem­mel rendelkezőkre a honvéde­lem és az ország újjáépítésének támogatására. Az adóról rendel­kező törvény a külföldön dolgo­zó boszniai állampolgárokra is vonatkozik. Az elnökség közle­ménye szerint így adnak módot a határokon kívül dolgozóknak, hogy bekapcsolódjanak hazájuk védelmébe. A törvény elsősor­ban ezeknek az embereknek a pénzére számít, hiszen a muzul­mán ellenőrzés alatt álló boszniai területeken a havi átlagfizetés át­számítva alig több, mint egy dol­lár. Üj fizetőeszközök: szum-kupon és manat Üzbegisztánnal és Azerbaj­dzsánnal idén január elsejével to­vábbi két volt szovjet köztársaság hagyta el véglegesen a rubelöve­zetet. A FAK-hoz tartozó kö­zép-ázsiai Üzbegisztánban ettől az időponttól kezdve a szum-ku­pon az egyetlen törvényes fizeté­si eszköz. A rubelt ezentúl kül­földi valutának tekintik. Azer­bajdzsánban január elsejétől ugyancsak a köztársaság saját pénze, a manat számít az egyet­len törvényes fizetőeszköznek. Csökkenő össztermék Csehországban Az 1993-as hazai össztermék a Cseh Köztársaságban Václav Klaus miniszterelnök szerint a korábbi előrejelzésekkel szem­ben némileg csökkenhet. — Még nem tudom pontosan megmon­dani, hogy nulla, mínusz 0,75, mínusz 1, illetőleg plusz 0,25 százalék lesz-e — válaszolta Kla­us a Reuter szerint egy újságíró kérdésére a prágai televízió adá­sában. Az esetleges visszaesést a miniszterelnök arra a sokkra ve­zette vissza, amelyet az ország ja­nuári szétválása okozott a gazda­ságnak. A fajok kihalása ellen Japánban megtették az első lé­péseket a kihalóban lévő állatfa­jok megmentésére, arra, hogy gé­nek elraktározásával idővel re­produkáljanak egyes állatokat, úgy, ahogyan az a dinoszauru­szokkal történt az Őslényparkcí­mű sikerfilmben. A japán tudó­sok nem szívesen barátkoznak meg a gondolattal, hogy végleg búcsút mondjanak a japán búbos récének, ennek a kihalóban lévő állatfajnak, és ezért a biotechno­lógiát vetik be az állatfaj meg­mentése érdekében. Jelenleg mindössze két búbos réce él a szigetországban, utóda­ik azonban nincsenek, így ha e fogságban élő állatok elpusztul­nak, kihal a japán búbosréce-faj. Korábban azt tervezték, hogy az állatokat kitömve megőrzik az utókornak, újabban azonban már a faj feltámasztásának tervét fontolgatják. A japán környezet- védelmi ügynökség tanulmányi csoportot állított föl, a japán vadvédelmi kutatóközpont szakemberei pedig kidolgozták a vízimadár-faj megmentésének tervét. Amint meghal az egyik búbos réce, rögtön 800 féle szö­vetmintát raktároznak el mély­hűtött folyékony nitrogénben, abban a reményben, hogy idővel e szövetek felhasználásával az Íbisz faj „újraéleszthető” lesz. A gyűlölet spirálja „A magyarok és a szlovákok az egymásra rálicitálás csapdája felé tartanak” címmel közöl rö­vid elemzést a Le Soirkeddi szá­ma a szlovákiai magyarság hely­zetéről, illetve az ezzel kapcsola­tos magyar és szlovák rendezvé­nyek és nyilatkozatok egymást váltó spiráljáról. Ennek kapcsán a cikk alcíme felteszi a kérdést: vajon nem a gyűlölet spirálja mozdul-e a térségben mindezek nyomán? A magyar-szlovák határvidék etnikai összetételét ismertető, térképvázlattal kiegészített írás — amely 600 ezerre teszi a szlo­vákiai magyarság lélekszámát — három példát is említ. Beszámol a nagysurányi Matica Slovenska rendezvényről és a január 8-ra tervezett komáromi nagygyűlés­ről, valamint említést tesz a terv­be vett szlovákiai közigazgatási reformról, amely nyolc körzetre osztaná az országot, és „feldara.- bolódással” fenyegeti a magyar közösséget. v. Vajon a magyarok-és a szlová­kok arra készülnek, hopy a „ju­goszláv dráma csapdájába -esse­nek”? — teszi fel a kérdést á cikk írója, Pol Mathil, majd megemlí­ti, hogy a magyar kormány szá­mára a határokon túl élő ma­gyarság sorsa nem csupán kül-, de belpolitikai probléma is. Mindez különösen választások idején a túllicitálásra való hajla­mot erősíti, amely önmagában ugyan csak hazafias akar lenni, de nemegyszer túllépi a tiszta nacio- ■nalizmus küszöbét— állapítja meg. — Ilyen körülmények között bármilyen szikra robbanást idéz­het elő — vigyázat, a Balkán a közelben van — zárja elemzését a Le $oir írása. A magyar — szerb határszakaszon Kisebb forgalom Jelentős mértékben csökkentő forgalom a magyar-szerb határ- szakaszon, miután Kis-Jugoszlá­via állampolgárainak kilépési il­letéket kell fizetniük. Krisán Attila ezredes, a határ­őrség szóvivője kedden az MTI érdeklődésére elmondta: míg egy korábbi szokásos hétközna­pon 75 ezren léptek át a magyar­szerb határállomásokon és mint­egy 15 ezer személyautó haladt át az átkelőkön, addig hétfőn az utasok száma mindössze 15 ezer volt, a személyautóké pedig 4500. A szóvivő azt is elmondta, hogy a legforgalmasabb röszkei határállomáson tavaly naponta átlagosan 35 ezer útlevelet ke­zeltek, míg hétfőn csak 4600-at. Ezen útiokmányok tulajdonosai is zömében a Nyugat-Európába visszatérő vendégmunkások vol­tak. (MTI) Kérdőjelek A megbékélés parancsa? Hosszú évtizedekre visszatekintő hagyomány, hogy a neves amerikai hírmagazin, a Time — saját szakértőit és olvasóit egya­ránt megkérdezve — minden esztendő végén megválasztja az „év emberét”. Van, amikor (például elnökválasztások táján) könnyű a szerkesztők dolga (tavaly így gond nélkül Clinton kerülhetett a címlapra), de van, amikor többmenetes heves viták előzik meg a döntést. Mennyi fejtörést igényelt idén a méltó jelölt kiválasztása ? Csu­pán a végeredményről értesülve ezt nem tudhatjuk. De hogy 1993-ban jól sikerült az értékelés, az bizonyosnak tűnik, bár kompromisszumos megoldásként végül nem egy, hanem négy politikus mellett voksoltak a szerkesztők: Nelson Mandelát, Wil­lem de Klerket, Jichak Rabintés Jasszer Arafatotnevezték meg az év embereiként. Aligha lehet kétségbe vonni indoklásuk meg­alapozottságát. Elvetni az erőszakot? Lezárni az apartheid gyászos fejezetét? Kiutat keresni a közel-keleti konfliktus ingoványából? Az ame­rikai hírmagazin vezetői ezeket a törekvéseket méltatták, amikor a két politikuspárost avatták az esztendő legkiemelkedőbb ál­lamférfijaivá. Elvégre éppen ez, a megbékélés parancsának felis­merése köti össze az egyébként olyannyira eltérő múltú és hátte­rű, karakterű és indíttatású négy személyiséget. Mit jelent ez a világnak ? Egyértelműen biztatást, annak jelét, hogy a legelmérgesedettebb válságokban is benne rejlik a rende­zés reménye, s ha el lehet(ett) indulni a történelmi kiegyezés felé oly véráztatta térségekben, mint a Közel-Kelet vagy Dél-Afrika, bekövetkezhet ugyanez máshol is. Mondjuk Szomáliában, Észak-írországban vagy — hogy egy fájóan közeli válsággócot említsünk — a délszláv polgárháború harcterein. Bár az e térsé­gekben bekövetkezett kedvező fordulatok miatt lenne nehéz 1994 végén a Time címlapkészítőinek feladata! Sz. G. Ferenczy Europress Delfinek a tengerparton Nyugat-Ausztráliában egy csendes öbölben a fürdőzők kedvelt időtöltése, hogy a part közelébe kiúszó vad delfinekkel játszanak. 1964 óta tart a játék a strandolok és a delfinek között. Senki sem tudja, hogy miért itt jönnek ennyire ki a tengerből a játékos jószágok. Talán a Hold játszik ebben fontos szerepet. 1986-ban delfinkutató intézetet is alapítottak az öböl partján. (FEB-fotó) A radioaktív anyagokkal folytatott kísérleteket Visszamenőleg vizsgálják A Fehér Ház miniszteri szintű tárcaközi munkacsoportot ho­zott létre hétfőn azoknak a kísér­leteknek az átfogó kivizsgálásá­ra, amelyeket radioaktív anya­gokkal hajtottak végre embere­Legalább 1100 háborús bűnöst juttatott bíróság elé Wiesenthal, az élő figyelmeztetés Harcom igazi értéke az, hogy figyelmeztetést jelent. Figyelmezte­tést a múlt gyilkosainak, de a jövendőbelieknek is, akik talán épp most születnek. Tudják, hogy nem lesz nyugalmuk. Követőim foly­tatják a küzdelmet a rasszizmus, az antiszemitizmus, a hátrányos megkülönböztetés ellen — mondta életútját összegezve a La Stam- pa című olasz lapnak adott interjújában a 85. születésnapját ünnep­lő Simon Wiesenthal. A világszerte ismert náciva­dász születésnapi interjújában részletesen beszélt arról, hogy miért szentelte egész életét a náci főbűnösök felkutatására, milyen sikereket ért el és milyen jelensé­gek nyugtalanítják a mai világ­ban. Simon Wiesenthal négy évig volt a mauthauseni koncentráci­ós tábor foglya, amikor 1945. május 5-én az amerikai csapatok kiszabadították a még életben maradt foglyokat. Egész család­ját kiirtották a nácik, ő maga is többször farkasszemet nézett a halállal, de szerencséje volt, cso­dával határos módon túlélte a borzalmakat. Egy évig az amerikai hadse­regnek háborús bűnökkelfoglal­kozó csoportjában dolgozott, majd önállóan indult a fasiszta gyilkosok nyomába. Majd ötven év alatt mintegy 1100 háborús bűnöst juttatott bíróság elé szerte a világban. „Akkoriban kezdtek beszélni a hidegháborúról, de én azt lát­tam, hogy sok volt náci vissza­szerezte korábbi pozícióját Nyu- gat-Németországban és Ausztri­ában. Az volt a benyomásom, hogy a nácik ugyan elvesztették a háborút, de mi veszítettük el a háborút követő korszakot” — vall a kezdetekről. Az első időben a Holocaust néhány tucatnyi túlélője volt se­gítségére. Tanúkat kutattak fel, minden lehetséges archívumot átvizsgáltak. Már 1953-ban a bujkáló Adolf Eichmann nyo­mára bukkant, de Izraelt ebben az időben elsősorban Dzsamal Abdel Nasszer nyugtalanította elsősorban, s átmenetileg nem foglalkozott a „végső megoldás” egyik hírhedt szülőatyjával. Wie­senthal 1954-ben bezárta „Zsidó dokumentációs központját”, és jó tonnányi dokumentumot adott át a jeruzsálemi Holocaust­múzeumnak. Egyedül az Eich- mann-dossziét tartotta magánál. Később már maguk a németek jelezték Izraelnek, hogy Eich­mann Argentínában bujkál. 1959-ben a Moszad egyik cso­portja elrabolta és Izraelbe vitte a náci főbűnöst. Eichmannt halál­ra ítélték. A nácivadász fáradhatatlan kutatásainak volt köszönhető a treblinkai hóhér, Franz Stanglel- fogása és a sobibori koncentráci­ós tábor parancsnokának, Gus­tav Wagnernek a bíróság elé állí­tása. O leplezte le azt a nácit is, aki Anna Frankot tartóztatta le. Wiesenthal ezt az ügyet tartja az egyik legnehezebbnek. A bujká­ló kislány egész világot megren­dítő naplójáról sokan próbálták azt állítani, hogy az csak a képze­let műve. Wiesenthal úgy gon­dolta, hogy a „Napló” valódisá­gát csak akkor tudja bebizonyí­tani, ha elfogja a kislány gyilko­sait. Egyetlen névtöredék — „va­lami Silber... micsoda” — állt a rendelkezésére. Ezen a nyomon találta meg a Gestapo hollandiai részlegénél szolgált Kari Silber- bauert, aki elismerte, hogy ő tar­tóztatta le Anna Frankot. „Saj­nos, azt soha nem tudtam kiderí­teni, hogy kik adták fel a néme­teknél a kislányt” — panaszolja. A háború utáni Németország szerepét pozitívan ítéli meg, mint mondja, az ország megfizette a civilizált nemzetek soraiba szóló belépőjegyet. Nincs ilyen jó véle­ménnyel Ausztriáról. „A háború végén a szövetségesek Ausztriát a nácik első számú áldozatának tekintették. Ez igaz volt az orszá­got illetően, de nem az az osztrá­kokat tekintve. Ezért aztán Ausztriának nem kellett megfi­zetnie a belépőt. A háború után a náci párt 650 ezer tagját írták ösz- sze Ausztriában, s ami a legrosz- szabb, ezek többsége visszake­rült az államapparátusba. Fontos tisztségeket töltöttek be, még a szocialisták idején is. Bruno Kre­isky kormányában 11 miniszter közül négynek volt náci múltja” — mondta Wiesenthal. Gázon István Tárgyalás Boszniáról A horvát-muzulmán harcok beszüntetésének le­hetőségéről Haris Silajdzic boszniai kormányfő és Mate Granic horvát külügyminiszter kedden Bécs- ben folytat tanácskozást, de kevés az esély arra, hogy a tanácskozáson kialakulhat valamiféle kompromisszum. Horvátországban — nyilvánvalóan a kormány ösztönzésére — létrejött egy muzulmán értelmiségi csoport, amely muzulmán-horvát baráti társaságot kíván létrehozni, természetesen a boszniai muzul­mán vezetés ellenében. (FEB) ken a negyvenes és ötvenes évek­ben az Egyesült Államokban. Mark Gearan, az elnöki hiva­tal tájékoztatási igazgatója a hét­főn tartott egyeztető értekezlet után kijelentette, hogy minden késedelem nélkül és a legalapo­sabban a végére akarnak járni az ügynek. Jelezte azt is: ha a vizs­gálat során bebizonyosodik, hogy a kormány megbízásából végzett kísérletek maradandó károsodást okoztak a sugárfertő­zésnek kitett alanyokon, akkor óhatatlanul felvetődik a kártala­nítás kérdése. A titokban végrehajtott kísér­letek a közelmúltban kerültek is­mét az érdeklődés középpontjá­ba, amikor a nukleáris robbantá­A gyászoló család mély fájdalommal tudatja, hogy a szeretett férj, édesapa és nagyapa JAKAB JÓZSEF életének 75. évében, súlyos betegségben elhunyt. Temetése 1994. január 7-én 11 órakor az egri Hatvani temetőiben lesz. sokat nyilvántartó energiaügyi minisztérium által közzétett ira­tokból újabb részleteket hoztak nyilvánosságra (1986-ban a kongresszus már foglalkozott a témával, ám akkoriban nem ka­vart nagy port az ügy.) Hazel ÓLeary energiaügyi miniszter szerint 600-800 embert tettek ki radioaktív sugárzásnak; feltehe­tően voltak közöttük olyanok is, akiknek tudta és beleegyezése nélkül zajlottak a tesztek. Edward Markey képviselő, a témakör szakértője hétfőn úgy nyilatkozott, hogy tudomása szerint a kísérletek egészen a het­venes évekig folytatódtak. (FEB) Fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett férjem, édesapánk, apósunk, nagyapánk FÜLÖP SÁNDOR (Mojeszi) életének 65. évében elhunyt. Temetése 1994. január 6-án 13.30 órakor az egri Kisasszony temetőben lesz. Minden külön értesítés he­lyett ____A gyászoló család____ Fá jdalommal teli szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, hogy DOBRA INÉ OSZKAY GABRIELLA szeretett feleség, gyermek és testvér életének 37. évében elhunyt. Drága halottunktól 1994. január 8-án 10.30 órakor a nagvfügedi temetőben veszünk búcsút. A gyászoló család Köszönetét mondunk mindazoknak, akik ÖZV. GÁL BOSKU JÓZSEFNÉ szül. Kis Ángyéi temetésén részt vettek, köszönünk minden szál virágot, amit sírjára hoztak. Fia és családja t Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy SZUROMI ANTAL ny. asztalos életének 75. évében, rövid szenvedés után elhunyt. Hamvasztás utáni temetése 1994. január 7-én 15 órakor az egri Rozália temetőben lesz. A gyászoló család %

Next

/
Oldalképek
Tartalom