Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-21 / 17. szám

HÍRLAP, 1994. január 21., péntek SPORT 15. Merész tervek a négy évre A zöld sport elnöke: dr. Nagy Árpád Ma: Tanép — Tungsram Ma délután érdekesnek ígér­kező NB Il-es férfi kosárlabda­mérkőzésre kerül sor Egerben, a körcsarnokban. Az Egri Tanép ellenfele a fővárosi Tungsram SC lesz, a mérkőzés 17 órakor kez­dődik. Egri autósok sikere A magyar gyorsasági bajnok­ság éves összesítése után két egri autóst is igen előkelő helyen ta­láltunk a listán. Ivády Tamás a Lada 1600-as gépével, Él István pedig Ford Fiestájával lett kate­góriájában a második helyezett. Testépítők szövetsége Három klub kezdeményezé­sére megalakult Egerben a He­ves Megyei Testépítő és Erőem­elő Szövetség, amely elnökének Zagyi Zo/íű'n/választotta. A szö­vetség létrehozását az indokolta, hogy egyre több klub szervező­dése várható, a megyeszékhe­lyen kívül érdeklődés mutatko­zik Gyöngyösön, Hevesen, Béla­pátfalván, Kálban és Tiszaná- nán. Teremben is a Lendület Az Eger Városi és Körzeti Labdarúgó Szövetség kispályás versenybizottsága meghívásos, Téli-kupa elnevezésű teremtor­nát rendezett a városi kispályás bajnokságban szereplő együtte­sek részére. A kétnapos esemé­nyen 21 csapat vett részt, s a végső győzelmet az I. osztály tavalyi baj­noka szerezte meg. A végered­mény: 1. Egri Lendület AM- Trans, 2. EL TORO SC, 3. HMÖ SE. Tubuk a főiskolán Az Egri V-34-es Galamb Sportegyesület hagyományos galambkiállítására január 22- 23-án kerül sor a Líceum föld­szinti helyiségeiben. A különle­ges adottságokkal rendelkező „sportos” tubuk bizonyára fel­keltik mind a kicsik, mind a na­gyok érdeklődését. Drága Romario-ütés A spanyol FC Barcelonát erő­sítő brazil csodacsatár, Romario négy mérkőzésen nem szerepel­het a katalán futballcsapatban. A dél-amerikai légiós a Sevilla elle­ni bajnoki csata során ugyanis megütötte a sevillaiak argentin játékosát, Diego Simeonét. Ro­mario természetesen azonnal megkapta a játékvezetőtől a pi­ros lapot. Ráadásul még 2600 dollárnak megfelelő össszeget kell befizetnie a szövetség kasz- szájáha ______________________ S zerdán este tartották meg az egri körcsarnok tanácskozóter­mében a Heves Megyei Tájfutó Szövetség tisztújító közgyűlését. Először az elnök, Beszeda István beszámolója hangzott el a négy év alatt végzett munkáról. Pozití­vumként könyvelhető el, hogy új versenytérképek készültek — többek között az Oldal-völgyről és a Bujdosó-bércről —, és a ha­gyományosan rangos viadal, az Eger Nagy díj tavaly is megőrizte értékét. Sőt még nőtt is a résztve­vők száma, nem kevesebb, mint hétszázan álltak rajthoz. Az is ör­vendetes, hogy sok új versenyző és rendező tűnt fel. Ami viszont egy csöppet sem szívderítő: nem sikerült új tömegbázisokat kiala­kítani, a tájfutás változatlanul a megyeszékhelyre támaszkodik, az igazolt sportolók zömét az Eg­ri Spartacus adja. Beszeda úr megköszönte a bizalmat, és sok sikert kívánt a következő veze­tésnek. A felügyelő bizottság tevé­kenységéről Tóth Gyula adott számot, míg az elmúlt év gazdál­kodását Blézer Attila főtitkár mutatta be, előterjesztve az idei pénzügyi tervet is. A szövetség 376 ezer forinttal gazdálkodott — ebből 110 ezer állami támoga­tás —, s olyan jól sáfárkodtak, hogy 50 ezer forintjuk még meg is maradt. A mostani év nehe­zebbnek ígérkezik, hiszen az ál­lami támogatás összege változat­lan marad, ami a reálérték csök­kenését jelenti. A beszámolók után követke­zett a tagság által nagy érdeklő­déssel várt szavazási procedúra, amely egy kissé elhúzódott ugyan, de végül csak felszállt a „fehér füst”. Elnöknek dr. Nagy Árpádot választották, a főtitkár Blézer Attila lett. Az elnökség: Boros Zoltán, Bessenyei Hajnal­ka, Fekete Zoltán, Garbacz Gá­bor, Szabad Ferenc. Az új elnök egyébként tagja az országos szövetség elnökségé­nek is, ami megkönnyíti a bekap­csolódást a sportág vérkeringé­sébe. A rövid távú elképzelések­ről készséggel nyilatkozott: — Az elnökség rendkívül fontos­nak tartja a sportág további nép­szerűsítését. Az ötnapos Hungá- ria-kupa, amelynek rendezési jo­gát megkaptuk, minden bizony­nyal alkalmas lesz erre, hiszen a magyar élmezőny és külföldiek is ellátogatnak Egerbe. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a verseny várható színvonala mö­gött ne maradjon el a rendezés sem. B. L. Kerül, amibe kerül? Nyakatekert, körmönfont, fontoskodó, hivataloskodó, kimó­dolt — még seregnyi elmarasztaló jelzőt lehetne csatasorba állítani egy olyan nyelvi jelenséggel szemben, amely a sportklubok évzáró gyűlésein teljesen elhatalmasodott. íme a torzszülemények: kiírás­ra kerül, lezárásra kerül, szavazásra kerül, megválasztásra kerül, s a sor még tetszés szerint folytatható. Mivel még közszereplők szájából is egyre gyakrabban elhangzik ez a kifogásolt szókapcsolat, sajnos, egyre megszokottabbá, elfo­gadottabbá válik, sokaknak már nem böködi úgy a dobhártyáját, ahogy kellene. Holott teljes mértékben magyartalan, kacifántos, körülményeskedő. A lélektana persze, jól megmagyarázható, hi­szen többnyire akkor kerül gondolkodásunk a „kerül” vonzáskö­rébe, ha nyilatkozunk, és mindenféle módon hangsúlyozni szeret­nénk mondandónk — uram bocsá'saját személyünk — fontossá­gát. Közgyűléseken, ünnepélyesnek szánt felszólalásokban külö­nösen gyakoriak ezek a formulák, jóllehet, tökéletesen elegendő lenne az ige ragozott alakja: lezárjuk, szavazunk, megválasztjuk, kiírjuk stb. — így, egyszerűen. Hasztalannak tűnik minden intelem, kerül, amibe kerül, az is­tennek sem kerülik el a felszólalók azt a fránya „kerül”-t. A fölös­leges szószaporítás áldozata a szépen csengő magyar nyelv... (buttinger) Röplabda CEV-kupa Tovább, tovább... Nagy M. ütései rendszerint a parketten csattantak (Fotó: Gál Gábor) Kordax-Eger — Slavia Praha 3-0 (8, 8, 4) CEV-kupa nyolcaddöntő visz- szavágó mérkőzés, Eger, 1100 néző. V: Ira, Ermihan (mindket­tő török). Kordax: Akimova, FEKETE, NAGY, BÁRDI, VOJTH, Cza- kó. Cs: Tímár, Kurucz. Edző: Kosziba István. Slavia: Kocinova B., Nováko- va, Ritschelova, Brabcova, Fel- bábova, VÁVROVA. Cs. Zitko- va, Kubenkova, Demlova, Hrdi- nova, Raizlova. Edző: Pavel Re- bábek. Nagy franc a prágaiak edzője. Még az elmúlt heti mérkőzés előtt megígérte, ha a Kordax jut tovább, Egerben odaadja Kaszi- ba Istvánnak azt a videokazettát, amelyre a következő ellenfél egyik meccsét vették fel. Mondjuk meg őszintén, ezt a kazettát már a tegnapi találkozó előtt átnyújthatta volna az egriek trénerének — hiszen a piros-ké­kek idegenben győztek 3-2-re —, ám nem ezt tette. Megnyugtatta Kasziba mestert, hogy itt a felvé­tel, de csak a mérkőzés után lehet arról szó, hogy átadja. Hátha, gondolta magában. Hátha csoda történik, és az eg­riek lába alól kicsúszik a talaj, s fuccs a továbbjutásnak. A zsúfolásig megtelt sport- csarnok közönsége örömmel konstatálta, hogy ezen az estén szilárd a talaj a lányok lába alatt. Mint ahogy az a szettek eredmé­nyéből is kitűnik, abszolút „laza” meccset játszott a házigazda a csehekkel. Mint ahogy azt vártuk is. Csupán az első felvonásban érezhettük, hogy megpróbál borsot törni a vendég az egriek orra alá, de ezúttal olyannyira együtt dobogott a lányok szíve, hogy sansza sem maradt a Prágá­nak. Igazi csapatmunkát produkált a társaság a visszavágón, tulaj­donképpen azt is mondhatjuk: nem volt kirívóan gyenge vagy kimagaslóan extra teljesítmény a hazaiaknál. Mert példának oká­ért, lehet, hogy Nagy Mariann néhányszor elméretezte a nyi­tást, de ütéseinek erejét az Eged- hegy visszhangozta. Akimova tökéletes összhangban volt az ütőkkel, míg Vojth nem egy cen­teralakítása élményszámba ment. És sorolhatnánk. A lényeg, hogy 6-2-es összesí­téssel a Kordax-Eger bejutott az Európai Röplabda Konföderá­ció kupájának legjobb nyolc együttese közé, ahol az olasz él­mezőny második legjobb csapa­ta, a három idegenlégióssal meg­erősített Agrigento vár a lányok­ra. A kiírás szerint az első mécs­esét február 9-én Egerben kell lejátszani. Kasziba István: — Azt kell, hogy mondjam, egy jó ellenfelet győztünk le. Nálunk a csapattel­jesítményt, az összhangot tud­nám kiemelni. (budai) Gyöngyösi rajt — győzelemmel A sakk OB II. Maróczy Géza- csoportjában megkezdődött a tavaszi szezon, s a Mátra SE sak­kozói nagyarányú idegenbeli győzelemmel rajtoltak. A Füzes­abony már kevesebb szerencsé­vel járt Tiszavasváriban, ahol fe­jet kellett hajtaniuk a házigazdák előtt. Mezőkövesd — Mátra SE 2,5:9,5 OB II-es csapatbajnoki mér­kőzés, Mezőkövesd. Győztek: Dovzsik, Földi, Lengyel, Hor­váth D., Horváth Z., Kiss J., Kö­ves, Kosa. Döntetlen: Demeter, Kiss I., Szécsényi. A gyöngyösiek nagy formá­ban játszva, a vártnál is nagyobb arányban nyertek az élbolyhoz tartozó kövesdiek ellen, s hat forduló után a második helyen állnak, 3,5 ponttal lemaradva a Sárospataktól. Január 30-án, 10 órakor a Miskolci Közút csapatát fogadják az Energia Szállóban. Tiszavasvári — Füzesabony 7,5:4,5 OB II-es csapatmérkőzés, Ti­szavasvári. Győztek: Hajnal Gy., Czakó. Döntetlen: Vadászi, Gál, Vámosi, Kelemen, Hajnal Z. Az abonyiak közül csak keve­sen játszottak nyerő formában ezen a napon. Nem feszültek meg a fiatalok Két-három pontot Ha egy újonc együttes a bajnokság félidejében nincs kiesőhelyen, akkor alighanem jó úton halad céljai érdekében. Vannak viszont szebb reményű csapatok is, amelyek felkerülve a magasabb osztály­ba, nem elégedettek csupán a bentmaradással, hiszen többre vágy­nak, úgy érezvén, többre is hivatottak. Hogyan áll ezzel Tenk NB III-as labdarúgócsapata? — kezdtük a beszélgetést Káló Mihály edzővel. elhullajtott a Tenk Középpályás a partvonalon A Káló Mihály edzővel tör­tént beszélgetéskor — az egyik edzés végeztével — a pálya szé­lén mellettünk állt Sasvári László, a Tenk csapatkapitá­nya. Az egyes kérdéseknél szí­vesen hallgattuk a véleményét, amit röviden így összegezhet­nénk: Az SBTC „elszaladt” a me­zőnytől, a többi csapat között nincs jelentős tudásbéli kü­lönbség. Számunkra nagyon megerőltető volt az 1993-as esztendő, hiszen korábban nem kerültünk ennyire az érdeklő­dés közelébe, sikereinkkel mi tettük egyre magasabbra a mér­cét. A Magyar Kupa is sokat ki­vett a csapatból. Az elvárások­nak csak úgy felelhetünk meg a tavasszal, ha mindenki száz százalék fölött igyekszik teljesí­teni, vagyis tudása maximumát adja. Sajnálatos, hogy a törvé­nyek nem segítik elő a sport Sasvári László, a tenkiek egyik meghatározó egyénisége (Fotó: Szántó György) anyagi biztonságát, sőt kifeje­zetten megnehezítik a klubok életét. Ez nagyobb gond, mint a szakmai feladatok teljesíté­se. Szárnyal az oroszi tollaslabda — Tény, hogy nem állunk a ki­esést jelentő helyek egyikén, de pillanatnyilag pontosan alattunk lehetne meghúzni a vonalat. A 12 ponttal szemben mi 14-15 pontot terveztünk, ezzel most nyugodtabbak lehetnénk. — Melyek azok a mérkőzések, ahol elmaradtak az eredeti elkép­zelésektől? — A Szolnoki Cukor otthoná­ból győzelemmel kellett volna távoznunk a döntetlen helyett, sajnos éppen akkor játszottunk a leggyengébb formában. A Szé- csény és a Kartal elleni pontosz­tozkodás sem nekünk, hanem az ellenfeleknek jelentett inkább si­kert. — Túlságosan hosszú volt a Tenk számára az elmúlt eszten­dő, természetes, hogy az ősz vé­gére elfáradtak. — Januártól decemberig tal­pon volt a csapat, nyáron sem pi­hentünk azzal, hogy készülünk az NB III-ra. Talán nem is fizika­ilag, hanem fejben fáradtak el a játékosok. Nehezen ment az összpontosítás. Általános álló- képesség tekintetében a több­séggel álltuk a versenyt, gyorsa­ságban azonban már közel sem bírtuk úgy a párharcokat. A ha­vas szezonvég még tovább nehe­zítette dolgunkat. — Főként a góllövésben gyen­gélkedtek. — Három csatár — Jónás, Tóth A., Kovács J. — sérülés mi­att több mérkőzésről is hiány­zott. Báder eddig nem azt nyúj­totta, amit vártunk tőle, Nagy István utódját — aki az ősz előtt leállt — eddig nem találtuk meg. — Kikkel elégedett mégis? — Inkább az idősebbekkel. Nagy L., Sasvári, Gádor, egy ideig Pusoma L. adta azt, amit a követelmények megkívánnak. Mudriczki sokáig sérült volt. A fiatalabb játékosok nem nőttek fel az NB III. légköréhez, pedig ők sem annyira fiatalok már. Nincs igazi tűz, elszántság ben­nük, pedig a bentmaradáshoz meg kell feszülni a pályán. — Vagyis, elsődlegesen az osztályban maradás a célkitű­zés. — Szeretnék tavasszal úgy változtatni a csapat szerkezetén, hogy eredményesebbek legyünk a támadásokban. Még mindig nem tartom kizártnak, hogy az első tíz közé jutunk, de feltétlen azzal az elhatározással dolgo­zunk. Már van egy szezonnyi ta­pasztalatunk, amit igyekszünk hasznosítani. — Úgy hírlik, ismét korán „keltek”. — Január 5-én kezdtük az edzéseket, mindennap tartunk foglalkozást. Semmit sem bízunk a véletlenre, elszántan alapo­zunk. Hetente kétszer teremben, máskor a szabadban tartjuk az edzéseket. — A játékosok között lehet-e majd új arcot találni már esetleg a Hírlap-kupán? — Akkor még aligha, de ké­sőbb nem kizárt. Van egy-két ki­szemeltünk, a már emh'tett szer­kezeti változások érdekében. Az viszont biztos, hogy az utánpót­lás csapatainkból Göcző és Pu­soma R. a felnőttekkel dolgozik. Az őszi csapatból Miskolczivisz- szament Sírokba, a többiek mind rendelkezésre állnak. Fesztbaum Béla Az év első napjaiban többnyi­re magunk se tudjuk még, hogy mit kezdjünk az új esztendővel, azzal a több mint háromszáz nappal, amely előttünk tornyo­sul. Ilyenkor még fél szemmel az elmúlt évre tekintünk, annál is inkább, mert a jövő tervezése csak így lehetséges. Hasonlóan voltak ezzel a gyöngyösoroszi tollaslabdázók is, akiknek évzáró szakosztályi ülésén sok minden szép és jó el­hangzott. Az már megszokott, hogy a megyei versenyeken ők tarolnak, de az utóbbi időben je­lentős előrelépés tapasztalható az országos viadalokon is, s ezek­ről számolhatott be Rudas János edző. A felnőttek mezőnyében összesen nyolc első, három má­sodik és 17 harmadik hely örven­deztette meg mindazokat, aki fi­gyelemmel kísérik ezt a sport­ágat. Az utánpótlás is meglehe­tősen erős, a fiatalok szorgosan gyűjtötték egész évben az érme­ket a legkülönfélébb megmére­téseken. Szám szerint hét arany-, ugyanennyi ezüst — és kilenc bronzmedállal büszkélkedhet­nek. Közülük is kiemelkedik Zi- mány Tamás teljesítménye, aki a 12 év alattiak korosztályában másodszor lett országos bajnok. Ő az ősztől az idősebbek között szerepel, de máris megvan az utóda, Lőrincz Tibor személyé­ben új országos Tízek bajnoka van az orosziaknak. Zimány Ta­más a tavalyi eredményei alapján megkapta a „Jó tanuló, jó spor­toló” kitüntetést is. A felnőtt ranglistaversenye­ken is egyre sikeresebben szere­pelnek az oroszi fiatalok. Több viadalról is érmekkel „megpa­kolva” tértek haza. Különösen dicsérhető a Rudas Ildikó — Nemesik Éva és a Szabó Lehel — Rudas Ildikó vegyes páros pro­dukciója, szinte valamennyi ver­senyen tudásuk legjavát nyújtot­ták. Az országos főiskolai baj­nokságon a Szabó Lehel — Gu- bancsik Gyula duó bronzérmet nyert. Ők négyen egyéni ver­senyzőként is sikeresek, kár, hogy a pénzhiány miatt csak ke­vés viadalra utazhatnak el, ami komoly hátrányt jelent a ranglis­tákon. Képességeiket bizonyítja kimagasló szereplésük a Mátra- kupán, ahol Nemesik és Szabó nem talált legyőzőre, és a párost is megnyerték. Hatalmas fölény­nyel szerezték meg a kupát az OSC és a BEAC előtt. A szak­osztálynál folyó igazi csapat­munkát mi sem bizonyítja job­ban, mint hogy az OB II. őszi idé­nyét a tabella élén zárták. Az önkormányzat támogatása mellett a Gyöngyösoroszi Lakói­ért Alapítványtól, Ludányi Ti­bor és Tóth László vállalkozók­tól kaptak pénzt. Ezek az össze­gek azonban nem fedezik teljes mértékben a kiadásokat, a fel­szerelést már a szülők kénytele­nek megvenni. Az is visszahúzó tényező, hogy a faluban egyelőre nincs tornaterem. Az edzéseket a művelődési ház nagytermében tartják, ahol egyetlen pályán kell mindenkinek osztoznia, vagyis egy-egy tollaslabdázó csak keve­set gyakorolhat. Nagyot lendíte­ne a sportágon egy tornaterem megépítése, mert akkor lehető­ség nyílna országos versenyek megrendezésére is. Azt viszont senki sem tudja megmondani, hogy ez mikor következik be...

Next

/
Oldalképek
Tartalom