Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-20 / 16. szám
o b I i HÍRLAP, 1994. január 20., csütörtök (NEM)CSAK FIATALOKNAK 7. Sikeresek a „nagy öregek” A popzenében naponta tűnnek fel új arcok, ám csak kevesen mondhatják el magukról, hogy hosszú távra is sikerül a rajongók szívébe férkőzniük. E kevesek közé tartoznak a képünkön látható művészek. Paul McCartney a Beatles együttes felbomlása óta is folyamatosan alkot, számos nagylemezt készített Wings nevű együttesével. A közelmúltban világ körüli turnén járt, stadionnyi közönség előtt muzsikált, klubkoncertjét rendszeresen játsszák a Music Televisionban. Nem panaszkodhatnak az Abba együttes tagjai sem, hiszen a sikerszámaikbóf összeválogatott Abba Gold című albumuk aranylemez lett. Igaz, ők nem írnak új számokat mostanában, de úgy tűnik, hogy a régi szerzemények lassan bekerülnek az örökzöld slágerek közé. Egy rockzenész gondolatai „Amíg élek, addig él a Beatrice is... 97 Beszélgetés Nagy Feróval Nagy Ferót az különbözteti meg a többi embertől, hogy valami olyan korszakalkotó dolgot vitt véghez, amelynek hatásaként fiatal zenekarok, zenészek, zenerajongók sokaságának vált példaképévé. O, aki sosem kötött kompromisszumokat, ma magyarabb, mint valaha... Az egri Céhmesterek udvarában kialakított „metálbolt” megnyitóján — amelyet ő „celebrált” — beszélgettünk vele, s tettük fel azokat a kérdéseket, amelyek már régóta értek bennünk. Többek között, hogy miképpen indult a Betrice. — A /tea/ncetulajdonképpen 1978-ban jött össze. Ugyanolyanok voltunk, mint bármely más zenekar: zenélni akartunk, és élni, nem politizálni, ám a szövegeink a mindennapi életről szóltak. Egy évvel később jutottunk stúdióba, úgy volt, hogy egy filmhez használják fel majd a számainkat. Ez az a felvétel, amit nemrég jelentettünk meg, „Betiltott dalok” címmel. Mondhatom, akkoriban elég népszerűek voltunk, de a felsőbb szinteken valahogy nem szerettek minket... Aztán 1981-ben feloszlottunk. Ennek az volt a közvetlen oka, hogy az akkoriban meglévő zenészszövetség — amelynek a vezetőségében Zorán és más, hasonló zenészek voltak — kijelentette, hogy az abban az évben rendezett nagy hajógyári koncerttel kapcsolatban csak egy kikötésük van: ne legyen ott a Beatrice. De nemcsak ők akadályoztak minket, sokan voltak, akik ott tettek keresztbe, ahol tudtak, szóval beleuntunk egy kicsit, s feloszlottunk... — ...S utána jött össze az eredeti Bikini. — Miután szétesett az együttes, kisebb punkzenekarokkal játszogattam. Aztán egyszer összejöttem Németh Alajossal, elkezdtünk próbálni, s végül ösz- szeállt az egész. Azt hittük, hogy a zenénket nem fogja kiadni senki, hiszen ha a Ricét nem adták ki, ezt miért adnák? Aztán mégiscsak sikerült. Ám hogy mégse legyen minden tökéletes, a kiadó először csak kis példányban dobta piacra, s amikor ez gyorsran elfogyott, akkor megint egy keveset, és így tovább. így sikerült elérniük, hogy csak körülbelül 50 ezer fogyott belőle. Ennek az volt a címe, hogy ”Hova lett...?” Az egyik szám, a „Maradj már!” még egy amerikai válogatáslemezre is felkerült. Utána jött a második lemez, a ”XX. századi híradó. ” Ezt már szinte teljesen egyedül csináltam, saját élményeim és a kapott levelek adták a témákat. A lemez jó lett, de a zenekar már nem volt az igazi. Szinte csak én dolgoztam, mindent egyedül csináltam. Aztán, amikor 1987-ben lehetőségem nyílt rá, hogy újra összehozzuk a Ricét, nem haboztam... — Ám ez már nem a klasszikusfelállású Rice volt. — Persze, hogy nem... Do- nászy például akkor már az Eddában dobolt, így nem is gondoltunk rá, hogy visszajönne hozzánk. Tehát összeálltunk, újra felvettük a régi számokat, meg írtunk újakat, s kiadtuk "Beatrice? 8-88” címmel. Sajnos, ez nem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna, viszonylag kevés is fogyott belőle. — És nem is volt rajta minden szám. — Hát igen, a „Topis Blues” és a „Topis Zenész” lemaradt, bár az előbbi megjelent azóta az 1990-es ”Gyermekkorunk” című lemezen. A Topis Zenész meg azért nincs rajta, mert a többiek egyszerűen nem tudták eljátszani...! Ezután jöttek a „Gyermekkorunk”legszebb dalai : az „ Utálom az egész XX. századot”, a koncertlemez, majd a „ Vidám magyarok”, de ezt már úgyis tudja mindenki... — Hogy álltok az új anyaggal, amit a tv-ben is hirdettek? — Nos, az tulajdonképpen egy saját kiadású kislemez lesz, amely négy számot tartalmaz majd, hozzá az egyiknek a teknő- pop változatát. Persze már az elnevezésből is kitűnik, hogy ez csak poén... Az lesz a címe, hogy "Hess madár, hess,”és egy nemzetiszínű madárijesztő lesz a borítóján. Remélem, hamarosan lehet majd kapni... Az előbb mutattam nektek két számot, nem tudom, hogy tetszett, de szerintem jó lett. Muszáj jó zenét írnom. Gondolj bele, mi lenne, ha belebuknék? Három gyermekem van, miből tartanám el őket? Persze, a rádiótól minden Garázsért kapok körülbelül négyezer forintot, az havonta 16, de ez még a rezsire sem elég. — A tévében miért nem látunk már? — Részt vettem a vezetőség elleni tüntetésen, s ezért kirúgtak. Na nem mondták, hogy azért, de... — Magyarán zajlik felétek az élet. — Igen, így van. A Nagyferó Produkció elköltözött a Golgota út 3-ból, és a zenekarral is vannak gondok. — Tényleg, hová lett Lugosi Laci és Pálmai Zoli? — Lugosi magától ment el. Tudod, o már régóta problémás: amikor egy gitáros megkérdezi, hogy azt a számot, amelyet ő írt — történetesen a Nagyvárosi farkasról” van szó — D-ben kell-e játszani, ott már baj van... Pálmai meg nem akart próbálni, ezért őt meg én küldtem el. — Szó van arról, hogy a következő koncertkörút a „ Nagy Feró- turné” nevet viseli majd, a „Hess madár... ” úgy jelent meg, mint az első önálló Feró-anyag, ebből úgy tűnik, a zenekar szétesőben. Lesz egyáltalán még Beatrice valaha? — Amíg én élek, addig él a Beatrice is, ez biztos...! Szilvás Gergely Whitney Houston és a család Az angliai Sheffieldben színpadra lépett Whitney Houston, valamint férje, Bobby Brown és a kislányuk, Bobbi. A sheffieldi stadionban, 12 ezer 500 ember előtt mutatta be Whitney kislányát, Bobbi Kristinát a közönségének. Ezzel a fellépéssel a pletykáknak is véget vetettek. A filmhez és popzenéhez közel állók azt terjesztették, hogy a két világsztár szakított egymással, és már beadták a válókeresetet is. (FEB-fotó) ChakaDemus & Pliers: Tease me A feketék többek között arról híresek, hogy mindig kitalálnak valami új zenei irányzatot: jazz, gospel, spirituálé, soul, funky, reggae, rap — ez mind-mind néger találmány. Sok előadó jutott világhírhez ezekből az irányzatokból, a legújabbak egyike a ChakaDemus & Pliers, akik nem az előbb felsorolt ágak egyikét, hanem mindet egyszerre művelik. Innen is, onnan is vesznek egy keveset — de azért főleg a reg- gae-ből — és mint egy jo bármixer a különféle, önmagukban is finom alapanyagokból, kevernek egy friss, kellemes, összetéveszthetetlen koktélt. Életvidám, napsugaras zene ez, ha behunyja szemét hallgatása közben az ember, egyszeriben valamelyik Karib-tengeri szigeten kezdi erezni magát, és alig várja, hogy egy bársonyos bőrű, kreol szépség megérintse. Sajnos azonban, ma még a technika efféle csodákra nem képes, marad a zenei élvezet. Az sem kevés, mert a két énekes (az egyik ChakaDemus, a másik ugyebár Pliers) nagyon jó, az első pillantásra egyszerűnek tűnő hangszerelés meglehetősen rafinált, a ritmusszekciót akár ne is dicsérjük, ez szinte magától értetődően jó. Ahhoz képest, hogy a duónak ez az első lemeze (hálalkodnak is a lemezborítón Istennek, valamint népes családjuknak, hogy elkészülhetett), igen szépen boldogulnak vele a pop-piacon. A Tease me és a She dórit let nobody minden nagyobb listára felkerült, az MTV (mármint a Music Television) rendszeresen játssza klipjeiket. Legújabb sikerük a Twist and shout sajátos feldolgozása, ami ezen a lemezen még nincs rajta, de a következőre biztosan felkerül. Az albumot a Polygram adta ki nálunk kazettán és CD-n. Be-tűz-ge-tő Kipling: A dzsungel könyve A dzsungel könyve kivonatolva: meg kell mondjam őszintén, nem túlzottan értem, hogy miért volt szükség az eredeti mű vékonyított változatára, amelynek címe „ Maugli kalandjai az őserdőben ” lett. Kiplingben (mint annyi más viktorinánusban) a felfedezők szelleme bujkált. Indiában született, és hatévesen küldték először „haza” szülei Angliába (hároméves húgával együtt), egy lehetetlen családhoz. Kipling nem járt egyetemre. Ennélfogva megmaradt „képlátónak”, nem gondolkodónak. Tizenhét évesen visszatért Indiába, és munkába állt, mint riporter. 1889-ben aztán elhagyta ezt az általa oly jól ismert és szeretett országot, Amerikába (Vermontba) ment, és gazdag lett. Hetvenegy évig élt, és több mint ötven évig írt. Rengeteg kötet, siker és kitüntetés után mégis csak egykönyvű író. A dzsungel könyve egy darab az ifjúságunkból. Valami mélységes tűz izzik a lapokon. Fiatalságunk talán első nagy valóságélménye ez a könyv. Kipling nem kápráztatott el bennünket bűvészmutatványokkal, nem csücsörített, nem volt olyan görcsösen bölcs, mint a felnőttek általában. Az volt a trükkje, hogy any- nyira egyszerű, annyira hihető, hogy az olvasóit is őszintékké és bátrakká tette a világgal szemben. Karácsondi Imre Tizenegy hullócsillag Nincsen a világon szebb dolog a csillagos égnél. Esetleg csak a tenger, meg a szép leányok szeme. De most nem ezekről szól a mesém, hanem a csillagokról, közülük is a hullócsillagokról, amelyek egy éjszaka ezrével szánkáznak le az égen, talán egyenesen bele a tengerbe, meg a szép leányok szemébe, mert a Földön ezekben találkozik velük az ember leggyakrabban. De azt kevesen tudják, hogy nem mások a hullócsillagok, mint üzenetek, vagyis hát kozmikus táviratok, amelyeket Mulk- ku küld Pillunak, évezredek óta. Mulkku pedig a világ első űrhajósa, aki több ezer éve repült föl az égbe Indiából. Ugyanis a világnak azon a fertályán már nagyon régen kitalálták a bölcsek mindazt, amit az emberek — a tőlük megszokott szerénységgel — a 20. század „Megismételhetetlen És Utolérhetetlen Vívmányainak” neveznek. Ősrégi indiai mesék szólnak repülőgépekről, lézerfegyverekről, valamint az ezekkel vívott véres harcokról. Egy szép napon pedig űrhajót is építettek, hogy felderítsék: mi van a Beláthatatlan Sötétségen túl. (Bár egy bölcs váltig hangoztatta, hogy nem kell erre egy fia rúpiát se költeni, elég az, ha befelé utazik az ember magamagába. Van ott is akkora sötétség, amekkora az űrben, még tán nagyobb is egy fél hüvelyk- nyivel.) Hogy mégse maradjanak szégyenben az istenek előtt, az emberek — halhatatlanságot ígérve neki — a legszebb és legokosabb ifjút küldték el a nagy útra: Mulkkut, a csillagszemű Pillu jegyesét... Elkomorult a szép világ. A csillagszemű Pillut a perzselő indiai nap alatt a magány di- dergette, a bánat emésztette. Hosszú sorokban álltak előtte a kérők, hiszen tudta mindenki, hogy emberfia többé Mulkkut meg nem látja. De egy pillantást sem vetett ő senkire, csak az eget bámulta szakadatlan, csak a kedvesét várta minduntalan. Elmúlt egy év, aztán három, aztán meg hét, de Pillu csak a felhőket vigyázta. Míg egy éjjel egy csillag szakadt le az égről, aztán három, aztán még hét. És jajveszékeltek az emberek, hogy lám-lám, micsoda csapást mértek rájuk az istenek. De nevetősre fordult a Pillu arca. Mert külön nyelvet beszélnek a szerelmesek, és megértette, hogy bizony őneki szólt ez a távirat, az övé volt az a tizenegy hullócsillag. Mert bizony neki üzente így a szerelmese: „ Visszajövök, visszajövök, és az égből hozok neked vásárfiát.” Elmúlt azóta ezer meg ezer év, és egyre-másra hullanak a csillagok az égből: „visszajövök, visz- szajövök”. De bizony hiába jönne vissza, senki sincs már, aki Mulkkut visszavárja. Mert Pillu a halála napjáig hiába várta halhatatlanná lett szerelmesét. (kácsor) A Siroki Általános Iskola lapjában, a „Mi Üjságunkban” akadtunk rá az alábbi gyöngyszemre, amelynek szerzője természet- és társadalomtudományi szempontokat egyaránt figyelembe vevő elemzésében az iskola egyik legfontosabb helyiségével ismerteti meg az olvasókat... Történelmi nevezetesség előtt állunk. A kb. i. e. 2000-ből való első régészeti leletek már bizonyítják, hogy elődeink is ismerték azt az elvet, miszerint „ülve kényelmesebb”. A 13. században épült eme objektum görögkeleti (keletre nézhet ki az ablakon a görög) stílusban olyan kétségbeesett emberek számára, akik meg akartak szabadulni minden felesleges terhűktől. Tallózó A hathengeres A tatárjárás idején Batu Kán leromboltatta. Középkori szerzetesek azonban szükségét érezték, hogy újjáépítsék, így maradt fenn mai formájában. Ezek után hírességek egész sora látogatta és használta többek között: őrsvezetők és csapatvezetők, munkásőrök és vándorkirályfik (állítólag maga Hunyadi Mátyás is) és sok közszemély. Az építmény egyedülálló-ülő építészeti szempontból. A fehér falak a régi emberek egyszerű, puritán gondolkodását fejezik ki, bár otthagyták kézjegyüket a népvándorlásból visszamaradt germánok és vandálok is... Az ősi falakon semmiféle firkálást vagy aranyköpést nem találtam, ami nem azt jelenti, hogy kulturáltabbak vagyunk, inkább azt, hogy frissen meszelték. A „hathengeres” elsősorban rituális szertartások céljából épült, s állítólag éjszakánként ma is rejtélyes dolgok történnek ott. Némelyek már láttak álló és ülő kísérteteket egyaránt. A környező lakosság félelemmel fekszik és kel naponta. E sorok írója is gyakorta látott ott különféle lényeket. Tevékenységüket már a nulla-nulladik típusú találkozások stábja vizsgálja. Sok költő ezen a helyen alkotta jelentős műveit, sok hadvezér itt dolgozta ki győztes hadterveit. (Na és sok tanuló itt írta házi feladatát.) A hathengeres jelképe egy barna alapon üldögélő remete, amely papír után fohászkodik. Végül az elnevezésről. A helyiségben egymással szemben helyezkedik el a 3-3 henger, mely igen energiatakarékos. Aki kedvet kapott e valóban történelmi jelentőségű, nélkülözhetetlen és méltánytalanul elhanyagolt intézmény megtekintésére, előre jelentse be magát iskolánk diákönkormányzatának gázvédelmi felelősénél. Klész Tibor
