Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-15-16 / 12. szám

HÍRLAP, 1994« január 15-16., szombat-vasárnap 7. A dohányzásról... A dohányzókat mind hango­sabban szidják a nem dohány­zók. Régebben azonban a do­hányfüst eregetése sokkal sú­lyosabb következményekkel járt. Erről értesülhetett a láto­gató azon az amszterdami kiállí­táson, amelynek a címe ez volt: A dohánykultúra 500 éve. A kiállítás szervezője, Harrie Ley ten antropológus 18 hóna­pon át járta a világot, s össze­gyűjtött a dohányzással össze­függő rengeteg tudnivalót. A kiállításon például elolvashat­tuk, hogy I. Ahmed török szul­tán lyukat fúratott a dohányzók orrába. Egy későbbi szultán, IV. Murad egyszerűen lefejeztette őket. A Fekete-tenger környé­kén sem volt veszélytelen a füs­tölés. Romanov Mihail cár megkorbácsoltatta a dohányzás megszállottjait, vagy levágatta az orrukat. A szerencsések megúszták száműzetéssel. Az egyház is hadat üzent a dohány­zásnak. VIII. Orbán pápa kikö­zösítette azokat, akik pipáztak, vagy tubákot szippantotta egyházi felügyelet alatt álló he­lyiségekben. Manapság a dohányzás széles körben dívik a Föld országai­ban. Hiába bizonygatja az or­vosi tudomány, hogy sok hívét meggyilkolja. A dohányzást az Újvilágban ezer év óta ismerik. Európában azonban csak 500 éve honoso­dott meg. Azzal kezdődött, hogy Kolumbusznak 1492-be Karib-szigeti aravak indiánok szárított barna leveleket adtak át. Eleinte sokan azt hitték, a dohány gyógyító erejű. Az 1551-ben megjelent Kin­csünk az egészség című mű egy fejezete arról szól, hogy a do hány jó hatással van a tüdő be tegségeire, a kolerára és a szifi­liszre. 1559-ben Jean Nicot por­tugáliai francia nagykövet do­hánypalántákat küldött II. Hen­riknek és Medici Katalinnak azt ajánlva, használják a királynő fejfájásának megszüntetésére. Eleinte a pipázás vált divattá. Eredete arra az indián szokásra vezethető vissza, hogy a hábo rút a békepipa elszívása fejezi be. A cigarettázás csak a krími háborúban terjedt el az 1850-es években, amikor a katonák új­ságpapírba sodorták a dohányt, mivel nem volt pipájuk. Mi láncolja olyan szorosan az embereket a dohányzáshoz? Harrie Leyten szerint ugyan­úgy, mint az ivás, megnyugtatja az idegeket és lefoglalja a kezet. Háborúban, vagy fogságban dohány valutának számít. Leyten nem dohányzik. - Hét éve Ijagytam abba feleségem kérésire - mesélte a Reuter tu­dósítójának. Annyira befész­kelte azonban magát az emberi civilizációba, hogy sohasem le hét megszüntetni. Kínai újgazdagok Háromszázötvenezer jüanért (kb. 60 ezer dollárért) rendelt vacsorát nemrégiben egy jólöl­tözött kínai fiatalember Peking egyik luxusszállodájának ét­termében. Nyomatékül nyitva az asztalra tette mindjárt a tás­káját, benne vaskos bankóköte- gekkel. Az étteremvezető sza­badkozott, mondván, ilyen óri­ási értékben nem tud vacsorát feltálalni a kedves vendégnek, illetve hatfős társaságának, még a legdrágább ínyencségekből sem. A nagyvonalú megrendelő csak legyintett, és asztalára hordatott minden létező drága csemegét. A fennmaradó, jelen­tős összeget egy előkelő gesz­tussal otthagyta borravalónak. Az esetről a Pejcsing Vanpao című pekingi esti lap számolt be nemrégiben - megbotránkozva. Az eddig leírtakkal azonban a történet még nem kerek, ez csak a finálé. Az előtörténet talán még furább, mint a végkifejlet. Az eseménysor azzal kezdődött, hogy gáláns pekingi ismerősünk - egy ifjú vállalkozó — meg akart kaparintani egy hong­kongi üzleti lehetőséget. Meg­hívta hát Pekingbe vendégségbe és egyben üzleti tárgyalásra a reménybeli hongkongi üzletfe­let. Az magával hozta kínos meglepetésként jelenlegi üzleti partnerét, egy kantoni vállalko­zót, akit pekingi emberünk ki akart szorítani az üzletből. Az első háromoldalú alkudozás is egy pekingi luxushotel éttermé­ben zajlott le terített asztal mel­lett. Az a vacsora még „csak” 20 ezer jüanjába került a pe­kingi vállalkozónak. A küzde­lem második menetében a kan­toni rivális volt a vendéglátó, és 60 ezer jüanos vacsorával „vá­gott vissza”. Mi több, még rosszmájú megjegyzést is tett, miszerint náluk, Kantonban tisztességes vacsorával szokás fogadni a vendégeket. Ezt kö­vette a bevezetőben leírt eset a küzdelem harmadik menete­ként, amelyben az ambiciózus pekingi vállalkozó végül is pad­lóra került, nem bírva a saját maga által diktált tempót. A pekingi esti lap az esztelen tékozlás számos más kirívó pél­dáját is felidézte és korholó szavakkal kommentálta említett cikkében. Azt írta egyebek kö­zött, hogy az ilyen magatartá „beszennyezi a társadalmi kör­nyezetet”, mert Kína még fej­lődő ország, szerény átlag-élet színvonallal, sokaknak nap mint nap keservesen meg kell küzde­niük a betevő falatért is. A világ összes gazdasága kö­zül jelenleg Kínáé növekszik a leggyorsabban. A gyors gyara­podás ütemével arányosan nő a vagyoni különbség is a társada­lom különböző csoportjai kö­zött. Egyes magánszemélyek vagyona dollárban számítva is meghaladja a százmilliót, mi­közben legalább 27 millióan él­nek a létminimum alatt. A pa­rasztok átlagos havi jövedelme nem éri el a 20 dollárt, a város­lakóké pedig 50 dollár körül mozog. A hivatalos jelszavak koncertjében a „szocialista pi­acgazdaság” megteremtése most a vezérszólam. Ebben a fogalomban a „szocialista” jel­zőt a szegény kínaiak általába) ki nem mondott ígéretként ér­telmezik. Annak sugalmazása- ként, hogy a vezetők nem enge dik nagyon szélesre nyílni az ol­lót gazdagok és szegények kö­zött. Csakhogy ez máris meg történt, és semmi jele annak, hogy az állam vissza akarr fogni a társadalmi differenciá­lódás ütemét. Égi titkok Térítők és napfordulók * Itt van a tél, s ez együtt jár a nappalok rövidülésével, ami sok ember számára nyomasztó, lehangoló érzés. Az ember ugyanis kétfázisú lény, de a nappal, a világosság, a fény meghatározó az életében. A nappalok hosszát alapul véve, a legkritikusabb nap de­cember 22., a téli napforduló, amikor a napkelte és napnyugta között körülbelül nyolc és fél óra telik el. Egészen más a helyzet június 22-én, a nyári napforduló idején, amikor a Nap tizenhat órán át „üzemel”. Mi ennek az oka? Hogy a nappalokat éjszakák követik, az abból fakad, hogy Földünk fo­rog a tengelye körül, az állandó Nap előtt. Ennek a körülfordu- lásnak az ideje 24 óra. Azonban a Föld nem állóhelyben pörög, hanem egy meghatározott pá­lyán a Nap körül is kering. Ez a keringési idő 365 x 24 óra, vagyis egy év. Az egyszerűség kedvéért nem térek ki a valódi nap és a csillagnap közti négy­perces eltérésre, ami azt ered­ményezi, hogy 365 valódi nap 366 csillagnapnak felel meg. A Nap az éggömbön ez alatt az idő alatt azt az utat járja be, amelyen a Napról nézve tulaj­donképpen a Föld megy végig. Ez az út az ekliptika (nappálya), ami az éggömbnek az a köre, amely mentén a Nap az évi lát­szólagos mozgását végzi. En­nek síkja és a Föld keringésének síkja egybeesik. Még egy jellegzetességről kell szólnom, nevezetesen arról, hogy Földünk forgástengelye az ekliptika síkjával 66 fok 33 per­ces szöget zár be. A fentiek is­meretében könnyebben megért­hető, hogy miért hosszabbak a téli éjszakák, mint a nyáriak. A Föld tengelyferdeségéből következik, hogy nyákon ;az északi félteke fordul jobban Ti Nap felé. (1. sz. ábra). Ilyenkor nemcsak meredekebben érik az északi féltekét a Nap sugarai, de a nappalok is hosszabbak. Ennek oka az, hogy a nappalt és éjjelt elválasztó körvonal a terminátor, az északi féltekéből nagyobb területet választ le, mint a déli féltekén. Hazánk minden lakosa naponta 27 ezer kilométert utazik a Föld egy­szeri körülfordulásakor. Ebből a távolságból nyáron, június 22-én 18 ezer kilométert, télen, december 22-én csak 9 ezer ki­lométert teljesítünk világosban. Nyáron tehát megnyúlnak a nappalok, télen az éjszakák. De mi van a két állapot kö­zött? A Föld Nap körüli kerin­géséből következik, hogy van az évnek olyan két napja, ame­lyen a Föld tengelyének sem az északi, sem a déli vége nem dől a Nap felé, tehát a földgolyót a Nap pontosan oldalról „látja”. Ez március 21-én és szeptember és 23-án következik be. A 2-es sz. ábrán jól látható, hogy a terminátorvonal két egyenlő részre osztja a földgömböt. Ezen a két napon a Nap azonos mértékben világítja meg az északi és a déli féltekét, és azo­nos ideig tart a nappal és az éj­szaka. Ilyenkor van napéjegyen­lőség. Ha a terminátorvonalat megvizsgáljuk, megállapíthat­juk, hogy minden esetben két egyenlő részre vágja a föld­gömböt, tehát az általa behatá­rolt körsík mindig áthalad a Föld középpontján. így az Egyenlítő 40 ezer ki­lométerét is két, 20 ezer kilomé­teres részre osztja. Ezért az Egyenlítő mentén egész évben mind a nappal, mind az éjszaka 12 órán át tart, tehát egész év­ben napéjegyenlőség van. Más a helyzet a sarkpontokon. Az Északi-sarkon március 21-től szeptember 23-ig nappal, a Déli- sarkon pedig folyamato­san éjszaka van. A Nap tehát az Északi-sarkon március 21-én kel, június 22-én delel, és szep­tember 23-án nyugszik. A Déli-sarkon szeptember 23-a a napkelte és március 21-e a nap­nyugta dátuma. A sarkpontok és az Egyenlítő mellett még két je­les szélességi kört kell megem­líteni. Ezek az északi féltekén húzódó Ráktérítő, illetve a déli féltekén futó Baktérítő. Azért nevezetesek, mert Napunk lát­szólagos „csúszkálása” során e két szélességi kör között mo­zog. Mivel-június 22-én a Rák­térítőt, december 22-én a Bakté­rítőt elérte, visszaindul az Egyenlítő felé, ezért úgy tekint jük e két jeles kört, mint a Nap visszatérítőit. Elnevezésükre is egyszerű a magyarázat. A Nap látszólagos égi útján 12 csillag­képen, az állatövön halad ke­resztül. Az állatöv csillagképei a következőek: Kos, Bika, Ik­rek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mér­leg, Skorpió, Nyilas, Bak, Ví­zöntő és Halak. V. Tana Judit a Http ttvétgasan j<ű nafss leprák a Map alacsonyan jár Tel íkcembor 22 A Föld tengelyferdesége és következményei Az AIDS és a szoptatás Afrikában Afrikában az AIDS-es anyák jelentős része valószínűleg szoptatás során fertőzi meg új­szülött gyermekét. Tekintettel azonban a kontinensen uralkodó egészségügyi állapotokra, az Egészségügyi Világszervezet és az orvosok többsége nem kérdő­jelezi meg a szoptatás létjogo­sultságát az anya AIDS-fertő- zöttsége esetén, mondván: ez még mindig a kisebbik rossz, mint hogy az újszülött alultáp­láltság vagy hasmenés követ­keztében haljon meg. Claude Griscelli, a párizsi Necker kórház gyermekorvosa és Francois Fiiion, a francia ku­tatási minisztérium tanácsadója azonban nem osztja ezt a véle­ményt. A gyermek megfertő­zése az anya által igenis elke­rülhető, s legfőbb ideje lenne, hogy foglalkozzanak ezzel problémával és megoldást talál­janak rá - fejtették ki vélemé­nyüket az AIDS Afrikában címmel immár nyolcadik alka­lommal megrendezett nemzet­közi konferencián. A vírus átvitele igen korán, már a méhen belüli fejlődés 15. hete előtt megtörténhet. Előfor­dul azonban, hogy csak a szü­léskor, vagy még gyakrabban a szoptatás során fertőződnek meg az újszülöttek. Griscelli professzor szerint biztosan lehet csökkenteni az anyatejjel táplált csecsemők fertőződési arányát, ami évente többszáz újszülött megmentését jelentené. A fej­lett országokban a szeropozitív nőktől született gyermekek fer­tőződése 15-20, míg a fejlődő világban 35-40 százalék.- Ezt az arányt francia és brit felmérések is igazolták - nyi­latkozta a professzor az AFP a francia hírügynökségnek. A pá­rizsi Necker kórházban végzett felmérés szerint az AIDS átadá­sának valószínűsége csak 19 százalékos azoknál a nőknél, akik mesterségesen táplálják csecsemőjüket, ezzel szemben 40 százalékos azoknál, akik szoptatnak. A csecsemők szoptatását, ami az AIDS megjelenésével je­lentős közegészségügyi prob­lémává vált Afrikában, eddig fatalitásként kezelték: ha arra ösztönzik az afrikai asszonyo­kat, hogy mesterségesen táplál­ják csecsemőjüket, lehet hogy a rosszultápláltságnak és a has­menésnek lesznek az áldozatai, ha viszont hagyják, hogy szop­tassák a csecsemőket, ezzel el­fogadhatatlanul nagy arányban fertőzik meg őket. Az első időben mindenkép­pen azt kell tanítani az asszo­nyoknak, hogy fejjék le a tejet, és forralják fel. Ezzel a vírus is elpusztul. A másik, eredmény­nyel kecsegtető megoldás alapja egy ma még csak feltételezeti de a francia szakemberek sze­rint igen megalapozott össze­függés lehet.- Meg vagyok győződve ar­ról - fejtette ki a professzor -, hogy a szoptatás alatti fertőző dés azért következik be, mert az újszülött tápcsatornájának nyálkahártyája még igen érzé­keny. Ha a szülés után csak né­hány nappal kezdik el a szopta tást, valószínűleg jelentősen csökkenne a fertőzés kockázata - állítja a gyermekgyógyász professzor. A gyermek vé­delme, a jövendő nemzedék vé­delme is - hangsúlyozza Gris­celli. Jelenleg a világon 9,5 milli­óra becsülik a szeropozitív nők számát, közülük 6,5 millió Af­rikában él. Azon gyerekeknek a száma, akik anyjuktól fertőződ­nek meg, a hárommilliót is el­érheti az ezredfordulóra. A jellegzetes dátumok

Next

/
Oldalképek
Tartalom