Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

2_______ VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1994. január 3., hétfő

G

öncz Árpád újévi köszöntője

H

onfitársaim, Barátaim! Határainkon innét és túl élő magyarok: közös hazánk magukat más nemzet fiainak valló polgárai; s mindazok, akiket háború vihara vetett ki otthonukból, s most nálunk találtak menedéket — engedjék meg, hogy meleg szeretettel köszöntsem Önöket az új esztendő küszöbén. Egy nehéz esztendő végeztével, és — bár cáfolna rám az idő! — egy nehéznek ígérkező év első perceiben. Amikor négy évtized múltán felborult a félelem egyensúlya, s a világ a közösen elveszített hidegháború keserves árát fizeti; amikor nagy, közös pátriánk — Európa — szorongató gondjai közt a politikai-gazdasági egységéhez vezető keskeny ösvényt keresi; amikor szűkebb térségünk, Kelet-Közép-Európa újonnan visszanyert szabadsága birtokában elavult gazdasága, elgyötört társadalma megújításának emberfölötti feladatával birkózik.

Sokan köszöntjük és sokféleképpen köszöntjük az új esztendőt: néhányan dúsgazdagon, sokan szerényen vagy épp szorongató szegénységben. De egy biztos: valamennyien békességre kiéhezve.

Békességre: a bennünket környező tágabb és szűkebb világgal, de mindenekelőtt önmagunkkal, mert csak ha a magunk belső békéjét visszanyertük, vagyunk képesek a világgal is megbékélni.

A társadalom élő emlékezete két nemzedéknyire nyúlik vissza. Az idő óta ezrével vándoroltak ki innét magyarok. S ezrével menekültek a szülőföldjükről ide be is. Az idő óta gyilkos kézre adtak itt zsidót, cigányt, mert zsidónak, cigánynak született. S kikergettek innét németet, mert német, s az otthonából kiűztek délszlávot, mert délszláv. Ezerszám üldöztek munkást, parasztot, urat, arisztokratát, mert másként szemlélte a világot, mert munkás volt, paraszt, úr, vagy arisztokrata. Az idő óta üldöztek itt volt üldözőket, s üldözték egymást új üldözők. S ezerszám kívánták meg, s vették el a más házát és mezejét. Ezrek hittek, s tették, amit a hitük diktál, ha rossz is; százezrek tettek úgy, mintha hittek volna, s tették, amit elvártak tőlük. Mert féltek.

S mindeközben éltek és túléltek: eltemették a szüleiket, elvesztettek egy világháborút, gyermekeket nemzettek és szültek, fölnevelték őket, harckocsik széttaposták a forradalmukat, ők végezték a dolgukat, fölhúzták a házat, fát ültettek, építették-szépí- tették a közös hazát, betegek voltak és gyógyítottak, tanultak és tanítottak, s mikor nagysokára megnyílt a nagyvilág, kimentek és nyitott szemmel körülnéztek. Ok, a mindenkori „ügyeletes” többség.

Igen: voltak és vannak köztünk — mi közöttünk! — csillagszemű nők, akik ha telefüstölt szobába lépnek, magától kinyílik az ablak, s beárad rajta a tiszta levegő. És vannak sugárzóan igazmondó, igazságtudó férfiak. A mindennapok hősei és szentjei, akiket arról lehet fölismerni, hogy tartósan békében élnek önmagukkal.

Róluk senki nem vezet listát, nem tömörülnek szövetségbe, nem igazolják egymás múltbeli tetteit, nincs mit titkolniuk, feledtetniük vagy túlteljesíteniük.

Mert tudják — ők tudják! —, amit mindenkinek tudnia kéne: hogy minden társadalomban állandó a jó és a rossz egyensúlya. Ha megbillen a kettő mérlege, az idő helyrebillenti. Törvényszerűen. Bosz- szúval, ami bosszút szül, kár az idő dolgát késleltetni. Meg azt, hogy az embernek egyetlen java van, amit ha két kézzel szór szét, magának lesz annál többje belőle: a szeretet.

E

gy — vagy tóbb? — nehéz év küszöbén mindannyiunknak azt javaslom: béküljünk ki önmagunkkal, fogadjuk el, hogy magunk is, mint bárki más, esendő emberek vagyunk. Sem jobbak, sem rosszabbak, sem többek, sem kevesebbek. Ha püspökök, ha kéményseprők. Ebben a nekünk rendelt kis hazánkban magunkért, egymásért — egymás sebeiért és azok gyógyultáért! — egyetemlegesen felelősek.

Kössünk hát békét — ki tudja, hátha tartósnak bizonyul?

Mindannyiunknak boldog Újévet kívánok!

Félfordulat a centrum felé

Cseh lap az új magyar kormányfőről

Jerry Hall és a jóga

A szupermodell Jerry Hall vállalta egy új jóga metódus népszerűsítését. Ezt azután tette, hogy maga is kipróbálta az öt részből álló gyakorlatsorozatot, sőt észrevételeit a készítők felhasználták videokazetták összeállításánál. Jerry szerint a jóga annyira jó és erőt adó, hogy szükség esetén férjét, Mick Jaggert is leteperheti.

(FEB Fotó)

Kínai negyed az ukrán fővárosban

Politikusok az új

esztendőről

Vranitzky

az európai egységről

Az Európa keleti és délkeleti részein folytatódó politikai válságok láttán nyilvánvaló az, hogy az európai egység terve egyben a béke és a biztonság terve is, amelynek megvalósításában az osztrákoknak részt kell venniük. Ezt Franz Vranitzky osztrák kancellár hagsúlyozta újévi beszédében. Ausztria szerepet akar vállalni az új Európa megteremtésében, hiszen az esetleges kívülállásnak gazdasági, szociális, sőt politikai következményei lennének. A kancellár szerint országa a biztonság, a kiszámíthatóság és a konszenzus politikáját akaija folytatni.

Havel:

kettéválás után

„Úgy gondolom, új állami létünk első esztendeje szétoszlatta a tavalyi félelmek nagyobbik részét” — jelentette ki Václav Havel cseh köztársasági elnök. Havel, a Csehszlovákia kettéválása óta eltelt egy év mérlegét megvonva, felhívta a figyelmet arra: a két utódállam, Csehország és Szlovákia nem omlott össze, a kettéválás nem rengette meg Kö- zép-Európát. A cseh társadalom tárgyilagosan és megértéssel fogadta a változást, s nem zárkózott el a szlovákoktól.

Clinton

a gazdaságot dicséri

Bili Clinton amerikai elnök rádióbeszédében hangsúlyozta, hogy a tavaly elért eredmények ellenére további kemény munkára van szükség az összes állampolgár biztonságának és jólétének a megteremtéséhez. Köszöntve az amerikai népet az új esztendő alkalmából, az elnök aláhúzta, hogy megelégedettséggel és derűlátással tölti el a gazdaság remek teljesítménye, a deficit csökkenése, a kamatlábak és az infláció alacsony szintje. Utalt az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Szerződés és a GATT-megállapodás sikeres aláírására is. Az idei feladatok sorában említette a mélyreható egészségügyi reform kongresz- szusi elfogadását, a bűnözéssel szembeni hadjárat fokozását.

A L idővé Noviny című liberális szellemiségű prágai lap szerint az új magyar miniszterelnök első lépéseinek elemzéséből arra lehet következtetni, hogy Boross Péter óvatos félfordulatot akar végrehajtani a centrum felé. Ezzel azt kívánja elérni, hogy pártja a jövő évi választások után is kormánytényező maradhasson.

A szerző szerint az egyik a szélsőjobboldallal való szövetségkötés. Ez — írja — növelheti a párt tömegtámogatását, de az MDF-et egyúttal elszigetelheti a politikai középtől. A másik az olyan politikai irányvonal, amely az MDF-et lehetséges koalíciós partnerré teszi az 1994-es választások valószínű győztesei, vagyis a liberális pártok számára — így a szerző. Szerinte a Fórumon belül mindkét tendencia hívei felléptek.

A cseh tudósító Boross Pétert a realitások talaján álló politikusként minősíti, s az új kormányfő első sajtóértekezletét ismertetve kiemeli, hogy Boross — saját szavai szerint — nem jobbra állt Antalitól, hanem „mindig mögötte”. A miniszterelnök elhatárolódott Csutkától: visszautasította azt a követelését, hogy távolítsa el a kormányból a kül- ügy- és a privatizációs minisztert.

Bizonyos mértékben — olvasható a lapban — elébe ment a liberális ellenzék követelésének, amikor ígéretet tett az új médiatörvény-tervezet előterjesztésére. E törvénynek a „feje tetejére állt” helyzetet kellene helyrebillentenie. Mindezek alapján vonja le a szerző azt a végkövetkeztetést, hogy Boross első lépései a „centrum felé irányuló óvatos félfordulatot” jelzik.

Vádemelés volt lengyel tábornokok ellen

Bűnszövetkezet szervezésének és vezetésének vádját emelte a lengyel legfőbb ügyészség Wladyslaw Ciaston és Zénón Platek volt belügyi tábornokok, a Biztonsági Szolgálat vezetői ellen. A vádemelés egybeesik azzal, hogy a varsói vajdasági bíróságon végéhez közeledik a 80-as évek két vezető belügyi tisztje ügyének tárgyalása, amelyben a Jerzy Popieluszko katolikus pap meggyilkolásával végződött akció vezetésével vádolják őket.

A két tábornokon kívül öt további volt belügyi funkcionáriust is bíróság elé kívánnak állítani. Az ügyészség szerint a vezetők által szervezett bűnszövetkezet tevékenysége 1981 és 1984 között a minisztérium keretein belül a katolikus papság, valamint az ellenzéki politikusok ellen irányult. A tábornokokat ezen kívül azzal is vádolják, hogy eltüntették a beosztottjaik által elkövetett bűncselekmények nyomait.

A vádirat szerint a bűnszövetkezet műve volt 1983 januárjában Janusz Krupski ellenzéki aktivista elrablása és összeverése, az a kísérlet, hogy betörjenek Andrzej Bardecki krakkói pap lakásába, ahol azt remélték, hogy a II. János Pa'/pápát kompromittáló iratokat találnak, valamint Henryk Gulbinowiczérsek, a wroclawi metropolita autójának felgyújtása 1984 májusában.

Dúl

a Mao-kultusz

Kis, műanyag Mao-mellszob- rok, a pártvezér portréjával díszített, szív alakú érmék, Mao- idézettel ellátott öngyújtók garmadája, sőt Mao-beszédeket tartalmazó CD-lemez várja a szülőfalu látogatóit. A századik születésnapon, avatják fel az életnagyságúnál ötszörösen nagyobb, ezüstözött Mao-szobrot Saosanban.

A Kommunista Párt központi bizottsága nyilatkozatban méltatta Mao érdemeit, „hozzájárulását a népi Kína felépítéséhez”. Külön bekezdés emlékezik meg róla, hogy „bölcs döntésének köszönhetően Kína letért a szovjetek által kijelölt kommunista ösvényről”. Való igaz: a hatalmas ország más utat járt, de ez legalább annyira göröngyös volt, mint északi szomszédjáé. Sikerült ugyan úrrá lenni a polgárháborún, kikiáltani az új államformát, a népköztársaságot (1949), ám a Nagy Kormányos a „permanens forradalom” lázas kapkodásával próbálta helyettesíteni az országépítést.

Az 1958-ban meghirdetett „Nagy Ugrás” azt célozta, hogy Kína egy csapásra behozza lemaradását. Elrendelték például, hogy mindenütt rendezzenek be „népi kohókat”. Faluhelyen a mezőgazdasági szerszámokat olvasztották be, hogy teljesítsék a tervet. Ennek katasztrofális következményeként parlagon maradtak a földek, s élelem híján éhínség tört ki. Az áldozatok száma Körülbelül ötven millióra tehető.

Az 1966-ban megkezdett „kulturális forradalom” vörös brigádjai az értelmiséget és a „jobboldali elhajlókar vették célba. A száműzöttek közé tartozott Teng Hsziao-ping, Kína későbbi első számú vezetője, aki szerint Mao tanításának legfeljebb csak harminc százaléka helytálló.

Nyugat-európai „társaitól” eltérően a kievi kínai negyed nem egy viszonylag körülhatárolható városrész, ahol jobbára feidesze- mű kereskedők és zamatos vacsorákkal szolgáló éttermek várják az idegent. Kis túlzással akár a főváros egész jobbparti részét ezzel a névvel lehetne illetni, de a történelmi városmag egyes pontjait, különösen a központi stadiont és környékét bizonyosan.

A kievi piac azonban jelentős eltéréseket mutat, mondjuk a közép-európaihoz képest. Maguk a kínaiak ugyanis szinte alig vannak jelen, hacsak a három éttermet nem soroljuk ide. (Nyugodt szívvel állítható hogy egyik sem üti meg a jobb budapestiek színvonalát.) Inkább olcsó dömpingáruikkal és azok „importőreivel” képviseltetik magukat. A városban csak azért nem egyeduralkodók a kínai és tajvani dzsekik, kabátok, edzőcipők és tuca- telektronikai áruk, mert — legalábbis a ruhafronton — időben megjelentek az olaszok a maguk silány, de szintén viszonylag olcsó áruikkal.

Az „importőrök” körül egész kis üzletág fejlődött ki. Magáncégek szervezik ma már a sang- háji és sencseni bevásárlótúrákat, s az sem akadály, hogy az ukrán törvények szerint mindössze 400 dollárt lehet kivinni engedély nélkül. A vámszabályok

azonban „importbarát” megközelítésből készültek, vámmentesen hozható be például 5 ezer dollár értékű áru. Mivel a sang- háji piacon felvásárolt dzsekikhez sohasem mellékelnek számlát, az importőrök azt mondanak, amit akarnak.

A pénzt ma már nem kell kicsempészni a kievi repülőtéren, megbízóik előzőleg már régen átutalták azt valamelyik sangháji bankba. Néhány hete a borisz- poli nemzetközi repülőtér előtt két hatalmas Kamaz teherautó parkolt. Kilenc megbízott személy csomagjait szállította az elosztóba. Az üzlet valószínűleg annyira nyereséges lehet, hogy — természetesen a kitűnő ismeretségnek köszönhetően — megérte kibérelni nekik az egész gépet.

Újabban a kínaiak már vetély- társakkal, mégpedig a helyi maffia embereivel is kénytelenek szembesülni. A meglehetősen fejlett ukrán maffiózók ugyanis közelebbi importőr-országot találtak, miután megnyílt az első közvetlen Kiev-Abu Dabi repülőjárat. Az araboktól ugyan nem lehet dzsekiket behozni, de nem is kell, mert már lassan telítődik az ukrán piac. Aranyat viszont korlátlanul el lehet adni a vidéki városokban és falvakban. Ez pedig amióta világ a világ, mindig biztos üzlet volt.

Mester Nándor

Legek —1993

Az év legudvariasabb betörői

A belgiumi Molenbeekben az ABX szállítmányozási vállalat négy dolgozója éppen a másnap reggeli rakományt készítette elő, amikor kivágódott a raktár ajtaja és három fegyveres rontott be rajta. A munkásokat egy kis irodába tuszkolták, székekhez kötözték, majd a rablók egy teherautóba kezdték rámolni a „szaj- rét”. Parfümöket és elektronikai cikkeket zsákmányoltak.

A rakodás jó két óráig tartott, de közben nem feledkeztek meg foglyaikról sem. Az egyik betörő szinte negyedóránként érdeklődött hogylétük felől. Aki kávét kért, annak főzött egy jó erős feketét, amit kívánságra tejjel, cukorral, vagy anélkül szolgált fel.

Aki rá akart gyújtani, annak cigarettát dugott a szájába és előzékenyen tüzet is adott. Még azt is megtudakolta, filterest vagy filter nélkülit kér-e a fogoly.

Amikor végeztek a rámolás- sal, elvágták a köteleket, de arra kérték a raktári dolgozókat, hogy még jó tíz percig maradjanak a helyükön. ”Ha nem fogadnak szót, rosszuljárnak” — mondták. — „Nem mindig vagyunk ilyen előzékenyek.”

A munkások megfogadták az udvarias rablók tanácsát, így az ügy vértelenül, mondhatni barátságosan végződött. Azóta is keresik az udvarias bűnözőket. No, nem azért, hogy megköszönjék „kedvességüket”...

Az év legszelídebb jogásza

Az „Év jogásza” lett az Egyesült Államokban az a bíró, aki megtagadta a kötelező bírói palást viselését, és nem veszi át a narkós ügyek aktáit. A dijat a tekintélyes Nemzeti Jogász Újság adományozta Jack B. Weinstein- nek. A hetvenkét esztendős bíró 1967 óta látja el feladatát a bro- oklyni bíróságon és azt tartja, hogy, mint a legrégebben szolgáló bírónak, előjogai vannak. Válogat az ügyek között, s ami nem tetszik neki, azzal nem foglalkozik. Tárgyalásain nem ül fel a bírói pulpitusra, hanem jogász kollégái, az ügyvéd és az ügyész asztalánál vezeti a pereket.

„Öreg, fáradt bíró vagyok, aki már teljesítette szívtelenségi kvótáját” — mondja. És feltűnően enyhe ítéleteket hoz. Még az ügyvédeket is meglepően enyhéket, ezért gúnyosan a „legszelídebb jogászként” emlegetik. Legutóbb egy adóügyi perben hozott felmentő ítéletében kifejtette: „Egy adófizető állampolgártól, ha jogtalanság éri, nem lehet elvárni, hogy hűséges, alázatos híve legyen az adóhivatalnak.” R. P.

Testőrsztori, avagy: Clinton, a nőcsábász

Hiaba mutatják ki a közvele- mény-kutatások, hogy ismét növekszik Clinton elnök népszerűsége, sikereit beárnyékolja, hogy ismét terítékre került a választási kampány idejéről már ismert gyengéje: házasságon kívüli állítólagos vonzalma a gyengébb nem iránt.

Egy korábbi bárénekesnő, Gennifer Flowers még a kampány idején azzal az állításával keltett feltűnést, hogy 12 éven át intim kapcsolata volt az akkor még arkansasi kormányzó Clintonnal, és a hallgatásért cserébe állami tisztséget kínáltak neki.

Most két igazi bennfentes, Clinton korábbi testőrségének két tagja, Roger Perry és Larry Peterson egyenesen azt tervezi, hogy könyvet ír a hajdani kormányzó nőügyeiről. Televíziós interjúkban és az American

Spectator hasábjain megjelent cikkben nem kevesebbet állít a két testőr, mint azt, hogy ők maguk, miként más testőrök is, nőket hajtottak fel, szállodát foglaltak titkos találkák céljaira Clintonnak, még akkor is nőt vittek neki a kormányzói rezidenciára, amikor Clintont már megválasztották az Egyesült Államok elnökévé.

A két férfi élvezi Clinton egyik arkansasi személyes ellenségének támogatását, és csöppet sem fukarkodik a szaftos részletekkel. Nemcsak az állítólagos szerelmi ügyeket tálalták a sajtó számára aprólékos alapossággal, hanem a Clinton házaspár családi ügyeit is, beleértve a vulgáris szavak használatáig fajuló családi civakodásokat is...

A dologba hivatalosan is be kellett avatkoznia a Fehér Háznak. Az elnök közeli munkatársai határozottan cáfolták, hogy Bili Clinton megpróbálta volna presszióval elhallgattatni, vagy — szövetségi tisztségek felajánlásával — a könyv megírásától eltántorítani őket.

Annyit azonban elismert a Fehér Ház, hogy az elnök személyesen is tárgyalt a szerzői babérokra pályázó egykori arkansasi rendőrökkel, ám korántsem azért — hangzik a nyilatkozat —, hogy megvásárolja őket.

Bruce Lindsey elnöki tanácsadó egyfajta összesküvést lát az elnök „nőügyeinek” előráncigálá- sa mögött, és szerinte a nagy pénzeken megvásárolt testőrsztorikkal nem akarnak egyebet elérni Clinton ellenfelei, mint „az elnök és családja lejáratását”.

(FEB)