Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-11-12 / 289. szám

HÍRLAP, 1993. december 11—12., szombat—vasárnap 7. A moszkvai KGB-archívum újabb titka 80 ezer auschwitzi dokumentum Hamarosan fél évszázada lesz annak, hogy az előnyomuló szovjet csapatok — 1945 január­jában — elérték Auschwitzot. Mint most kiderült, magukkal vitték az összes ott talált doku­mentumot. Moszkva azonban, mint annyi más felbecsülhetetlen értékű történelmi irományról és relikviáról, évtizedeken át erről is hallgatott. Jean-Claude Pres- sac francia kutató a „kitárult” KGB-archívumban egy eszten­dőt töltött, amíg összegyűjtött körülbelül 80 ezer(!) dokumen­tumot. Ezekben talán a gyakorlatias tárgyszerűség a legfélelmete­sebb. Az, hogy szó sem esik ben­nük népirtásról, tömeggyilkos­ságról, a zsidókérdés „végső megoldásáról”, politikáról vagy világnézetről. A leletek jó része az SS-vezetés levelezése a halál­tábort szabályos megrendelésre kivitelező német cégekkel. Ezekben a dokumentumok­ban nem hullahegyekről, hanem építési költségekről, statisztikai és egyéb vázlatokról, anyagfel­használási mutatókról, állagmeg­óvásról, kezelési és fenntartási problémákról van szó. Hideg hangú üzleti tényekről, javasla­tokról és ellenjavaslatokról, ár­ajánlatokról és alkudozásokról. Miközben nemcsak a megrende­lő, hanem valamennyi kivitelező is pontosan tudta, hogy miről van szó: az emberiség történeté­nek legnagyobb halálgyáráról. A moszkvai KGB-archívum anyagából feketén-fehéren kide­rül az is, milyen üzleti levelezés nyomán jutottak el a „tárgyaló felek” — egyrészről Heinrich Himmler birodalmi SS-vezető („Reichsführer”) stábja, más­részről elsősorban az IG Farben vegyi konszern vezérkara — az auschwitzi gázkamrákban fel­használt hírhedt Cyklon-B gáz kiválasztásáig. A levelezés egyértelműen utal arra a közös döntésre, hogy a gázkamrákban használt eszköz alapanyaga a ci­án legyen. A dokumentumokból kide­rül, hogy 1941 decembere, a tö­meges elgázosítások megkezdé­sének pillanatától csak azokról vezettek listát, akiket érkezéskor dr. Mengele még munkára alkal­masnak talált, azokról viszont nem, akiket „a halál angyala” azonnal a gázkamrába küldött. (Ferenczy Europress) Bezárják a Lenin-mauzóleumot? Visszaállítják a Vörös teret abba az állapotba, ahogy 1917-ben volt. így a Lenin-mauzóleum épületét lebontják. Erről tárgyalt a mú­zeum igazgatója az orosz kulturális miniszterrel. Az őrséget már visz- szavonták. A hivatalos orosz szervek most lehetővé tették, hogy a saj­tó megtekintse, hogyan néz ki a Lenin-emlékhely, ahogyan senki sem láthatta eddig. Óriási fűtőcsöveken biztosítják a levegő áramlását, az egyenlő hőfokot. Télen fűtenek, nyáron hűtenek. Az őrség még min­dig bent áll és vigyáz... (FEB-fotó) Film — video sikerlista Mozifilmek 1993. október Haláli fegyver 1. 1. (4) JURASSIC PARK 6 hete bemutatott, DUNA 24.749 látogató 7,0 Fantasztikusan nagy siker Spiel­berg új filmje. Kétszer annyi lá­togatója van, mint a második he­lyezettnek. Az Őslénypark a tu­domány és a tudományos fan­tasztikum határán mozog, azon a homályos területen, ahol a kép­zeletdús paleontológiái nyomo­zás találkozik a filmesek mesélő­készségével. A Michael Crichton bestseller regényének filmválto­zatán Steven Spielberg rendező­vel dolgozó technikusok nem sajnálták sem a fáradságot, sem a költségeket, hogy a történetben szereplő dinoszauruszok olyan hitelesek legyenek, amennyire jelenlegi tudásunk azt lehetővé teszi. Az igényes történetnek itt még a nyomát is alig találják meg. A szereplők haloványak, eltűnnek a gyíkok hatalmas ár­nyékában... John Hammond, a milliárdos (Richard Altenbor- rough) egy trópusi szigeten szenzá­ciós vurstlit akar nyitni, őslény­parkja valamiféle dinó-állatkert, ahol a látogatók igazi dinosza­uruszokat láthatnak... Röviddel a nyitás előtt a mágnás az őskor­ral foglalkozó tudósok egy cso­portját látja vendégül a parkban, akiknek meg kell győződniük a parkban élő óriásgyíkok hiteles­ségéről. Ám alighogy megérkez­nek a szigetre, azonnal nyakukon az életveszély, a szauruszok el­szabadulnak. 2. (1) FÜGGŐ JÁTSZMA 18 hete bemutatott, INTER­COM 12.426 látogató 6.0 3. (3) APÁCA-SHOW 14 hete bemutatott, INTER­COM 12.032 látogató 8,5 4. (2) AZ UTOLSÓ AKCIÓ­HŐS 13 hete bemutatott, INTER­COM 11.368 látogató 7,5 5. (-) HALÁLI FEGYVER 1. 4 hete bemutatott, INTER­COM 9301 látogató 5,0 Két állig felfegyverzett bandi­ta lép be egy kis Los Angeles-i vegyeskereskedésbe, és már-már békésen távoznának, de ott talál­ják Jack Coltot (Emilio Estevez), aki halomra lövi őket. Később ugyanez az őrült zsaru süte­ményhamisítási ügybe kevere­dik, majd bravúros nyomozás után sikerül átsétálnia többek között az Elemi ösztön, A bárá­nyok hallgatnak és a Wayne vilá­ga jeleneteibe is. Természetesen nem felejtkezhetünk el a Halálos fegyver trilógia egyes darabjai­nak paródiájáról sem. 6. (8) DRÁGÁM, A KÖ­LYÖK (MARHA) NAGY LETT 16 hete bemutatott, INTER­COM 6009 látogató 7,0 7. (-) A DZSENTLEMA- NUS 6 hete bemutatott, INTER­COM 5004 látogató 6,5 Két hely van Amerikában, ahol vagonszámra keresik a pénzt munka nélkül: Las Vegas és Washington. Thomas Jeffer­son Johnson, a csengő nevű, kis­stílű csaló (Eddie Murphy) ha­mar rájön erre, amikor kihallgat­ja az egyik képviselőt tárgyalás közben. Ő ugyanis „támogató­ként” milliókat zsebel be külön­böző gazdasági lobbyktól. Egy pásztoróra során azonban a kép­viselő úr szíve felmondja a szol­gálatot. A szélhámos, amikor hí­rét veszi névrokona halálának, elhatározza, jelölteti magát a kongresszusba. Nem közöltét azonban egy képet sem magáról, azt remélvén, hogy a választók úgysem szereznek értesülést képviselőjük haláláról, és a meg­szokott kis ikszüket bizonyára odabiggyesztik majd a Jefferson név mellé. 8. (10) TISZTESSÉGTE­LEN AJÁNLAT 18 hete bemutatott, DUNA 4932 látogató 5,0 9. (-) SOMMERSBY 6 hete bemutatott, DUNA 4143 látogató 8,0 Nagy érzelmek, drámai bo­nyodalmak, kiváló színészek — mindezek a titokzatos és megle­petéssel teli kosztümös kaland­film fő jellemzői. A történet két évvel az amerikai polgárháború után játszódik. Jack Sommersby (Richard Gere) ültetvényes visz­szatér a birtokára. Felesége (Jo­die Foster) halottnak hitte, s va­lójában nem örül, mert félje az­előtt csak szidta és verte őt. Meg­lepetésére azonban Jack teljesen megváltozott. Az asszony las­sacskán megtanulja szeretni a férjét. Sommersby hazatértével mintha áldás köszöntött volna be a birtokra... Alig hihető, hogy ez a kedves, barátságos úriember ugyanaz a verekedő, brutális, erőszakoskodó, aki hat éve el­ment. Ki tehát az „új” Som­mersby? Jodie Foster kiváló a férjkutató feleség történetében, és Richard Gere is nagyszerű a földbirtokos megjelenítőjeként. 10. (-) HÁTULGOMBO- LÓS HEKUS 1 hete bemutatott, DUNA 2814 látogató 6.0 A zsaru-akciófilmek iránt nagy a kereslet. Azonos típusú­ak, s a néző tutira megy: tudja, mi vár rá. Az egymást kezdetben ki nem álló partnerek előbb össze­akaszkodnak, majd lassan le­szoknak erről a szokásukról, s végül nagyon jó barátokká vál­nak. Most a film főszereplője a kemény zsaru (Búrt Reynolda) és a szemtelen, fekete bőrű kö­lyök. Ez utóbbi csak abban az esetben hajlandó egy gyilkossági ügyben tanúskodni, ha egy napra a rendőrökkel mehet járőrözni. Talán a 8-10 évesek még tudnak szórakozni a történet bárgyúsá­gain. Más nem valószínű. * * * Listánkon a premierfilmek szerepelnek. Premiernek a be­mutatást követő 20. hétig tekint­jük az alkotást. A filmeket 1-10 pontig pon­tozzuk — értékük alapján. A sor­számok a helyezési sorrendet je­lentik, s ezt a látogatottság hatá­rozza meg. Zárójelben közöljük az előző havi sorrendet. Hernádi Ferenc T udod, hogy nincs bocsá­nat...” „Mert elhagytak alckor mindenek” A gyász elviselhetetlen köny- nyedsege az, amit akkor éreztem — írtam neked múltkori levelem­ben. Az akkor, az ma is él, tom­pán és súlyosan, mint egy feszü­let. Az évszakok változásai vagy a horoszkópok rutinos önnön- igazolásai éppoly hidegen hagy­nak, mint egyfajta lelkesedés va­lamely szalmaláng ügyben. Ez nem fásultság, csak bigott kö­zöny. Zoltán halála alig ért váratla­nul. Hiszen évek óta készülődött (és készültem én is) a halálra (értsd: az ő halálára), monomá- niásan, belülről — míg kifelé a gúny, az irónia egyre laposabb és erejét vesztett karcait küldte szét a környezetére. Társasági reformersége az évek során megkopott, s egyre mélyebbre ásta magát a keserű lelkigyakorlatok világába. Tehát vége egy nagy szezon­nak. A gyalázatosán ősi szertar­táson, amelyet tifelétek temetés­nek hívnak, olyanokat éreztem, amely a kacagva kínlódó ván­dorkomédiás sajátja lehetett a késő reneszánszban. A vágy és a megsemmisítő utálkozás, a hori­zontok és a dimenziók egyfajta különös és nem éppen vegytiszta keveréke, etilizált körtepáíinka. Ölemben hordom a múltat. Felpuffadt, emléksűrítő hájtö­megként. Most itt vagyok, hol­nap ott. A talpraállás vágya egyébként erős bennem. Erősít az egyedül elviselhető. „Mint lámpa, ha lecsava­rom...” Tudod, sokat borongtunk órákon át, ittunk, vedeltünk, én vizet, tonikot, ő mindent, ami bármit is segíthetett neki abban, hogy „gólyalábon járó ember” legyen. (fyémántszív és rokkant bel­Most nyár van, átkozottul me­leg és dölyfös nyár, s már egy hó­napja eltemettem. Igen, én ma­gam, mert ez a temetés, ez a kü­lönös ceremónia végül is az enyém volt, templomszolgák és ismerősök össztüzében, egyetlen fájdalmas óra csupán. Én ma­gam is hamu és por. Láttad a kezén a kitüremkedő ereket. Vékonyan és viaszfehé­ren tűrték a keskenyedő bőrt fö­löttük. A hajszálereket. Mosolyokat az arcán, idétle­nül, a közös nincs, mert vagy-ot. Visszahívni a visszahívhatatlant. Mert volt. Tudod, a köldökzsinórt elvág­tuk. Aliz, neked írom, suttogva és kiabálva, reménytelenül és oxi­génhiányban, egyszerre. Jobb volna fájni, talán. Gonosz vagyok, panoptikum­ba való kobold. Vágyó és vágyta­Egyik reggel nem ébredt föl. Szesz, altatók, szitává dolgozott test egyszeri és tragikus lázadása. Szorongtam és féltem akkor. Ve­getatív neurózisom (belülről va­gyok ideges) hatalmas csata­üvöltéssé változott. Jólesne kívül maradni a tár­gyon, mert mindenesül a gondo­lat ott, ahol póriasán elenyészik. Dac és ünnepély. Ünnepem a kifosztottságé, mert adott és el­vett. Nincsenek történetek. Az elmenőre tárgyilagosan kellene tekinteni. Nincsenek tehát szto­rik. Egybefolyik az egész histó­KALÓ BÉLA: Kedves Aliz! lan, Chaplin-imagináció. Min­den hitek hitetlenje. Vajon gondolt-e egy anyakép­re? A Stella maris, a József Attila vers sora „szürke haja lebben az égen” a kékségbe szárnyaló-ve- sző-tündöklő Mária, a nincstele­nek fővédnöke. Igen, ez az. Má­gia és figyelem. Fölsebzett gyerek volt, fölseb­zett felnőtt lett. Teste a férgeké, lelke a Paradicsomé? Halálának körülményeiről. Nincsenek körülmények. Csak folytonosság van, kimerítően pontos és adekvát, halálos. Mert a szövetei és körülményei ilye­nek voltak. Most már megértem. Meg, az idegtépő órákat, várva a hajnali józanodásaira. Ilyenkor titkos volt és kellemes (szívfel- metsző). Súlyos játékszer. Jártas a múlt hierarchiájában és álmo­dozó a reális mélypontjain. Ezt a levelet kiröhögné, mert csillám- nyi sincs benne a „tehetetlen ka­cajból” (vagy nagyon is sok). Ez a pirkadat csöndje, a levél­írók bársonyos világa. Mintha minden visszafordít­hatatlan egyetlen karmesteri be- intésre életre kelne, vigasz, csö­mör és férfibú — mindezt nőként és eleven anyagként élem át. (A Gyász aztán néha viharos jó­kedvre derít.) ria. Most már az én vágyaimról kell beszélni. Lefotózni léptei­met, ahogyan a lépcsőn megpró­bálok felfelé araszolni. „Látták, ahogyan minden se­gítség nélkül eljutott a tér túlsó felére, pedig láthatólag nehézsé­get okozott neki minden lépés, a trémor elemi erővel tört rá. Hal­lottuk, hogy zihál, láttuk, hogy centiről centire emelkedik, majd légzése csitult. Azután felállt a kockakőre. Az istenek felemel­ték.” A dialógus nem húzható to­vább. Aliz, most nekem támadt ked­vem valamely szeszhez. Mi ez? Zoltán reinkarnációja bennem? A tárgyakat csak olyan pon­tatlanul figyelem, mint maga­mat. Pedig azok az objektumok, amelyek körülvesznek, bizonyí­tékok. Arra, hogy törődöm a dolgaimmal, limlomolok, szem­lélődöm. Illúziók nélkül, az össz­pontosítás technikája híján. Gyökött éjszakák. Állóképek. Egy test módosíthatatlan körvo­nalai. „De hogyan tovább?” Ha becsüs lennék, fikarcnyit sem adnék egy jósnő kártyaveté­séért. Néha erősnek, makacsnak tudom magam, a lecsorduló könnycseppet dühösen törlőm szét az arcomon, mint egy gye­rek. A rigolyáim immáron szaba­don eresztettek, békésen kiélhe- tők. Társra nem vágyok, csak másodlagos szempontként. Kí­vülálló maradok, szívósan ego, ezt már őmellette nem tudtam volna megcsinálni. Voltaképpen derűsnek kell lennem. Az újra­kezdés lanyhasága és ünnepi va­lója az enyém, minden felfoko­zott várakozottság nélkül. Csil- lagtalan élet. „De hátha beszól egy nap az ajtón?” A gondokat ki kell zárni a la­kásból, a reteszeket is megvizs­gálva, vajon biztonságosak-e? És akkor lélekben újra kezdődhet a munka. Az őrlodés úgy, hogy csak a háncsok sérüljenek. Esély a harmóniára. „Vajon mit gondol most ró­lam?” Ez is eszembe jutott valame­lyik reggel. Hogy most ott, lenn van-e üzenete nekem? Badar­ság, hiszen ő ott is szabad. A por­ló csöndben. Amíg matéria. „És én?” Rám törhet-e a megalkuvás kényszere, összpontosithatok-é örökre a külvilágra? „Missa agnostica” Napjaim Tdfürkészhetetlenek. Nem mintha bárki is fürkészné. Az ablakaim világosak, tetszetős üvegen át nézhet a figyelmes szemlélő a térre. Kopolit-üve- gek, déli fekvésűek. Bent a moz­gáslehetőségei adottak. És mindez egy mozdulattal megszüntethető. Hiszen bárhol megvalósítható egy komfortos kalicka, esetleg nincs is szükség rá. Tévedés, hogy az újjászületés annyira gyönyörűséges. Ami ki­számítható, az a vegetáció domi­nanciája. „Eltérnek a tárgytól?” És mellékesen, te hogy vagy? Hi­szen távlatok és merengések az óceán túlsó partján is lehetnek. „Érezte, hogy az emberek be­gombolkoznak jelenlétében. Erezte, hogy időnként szédül, mint megforgatott hüvelykujj, midőn nyilatkoznia és cseleked­nie kellett. És érezte az elhallgat- hatatlan mondatok kényszerű világrajöttét, melyek sután tör­tek elő belőle.” És: „A történet folytatódik.” Pogány Magdolna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom