Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-10 / 288. szám

HÍRLAP, 1993. december 10.. péntek HATVAN ES KÖRZETE 13. Közmeghallgatás Ecséden A meghirdetetthez képest változott az ecsédi közmeghall­gatás időpontja. A képvi­selő-testület tagjai legközelebbi közgyűlésük előtt, december 14- én délután fél kettőkor vár­ják a községházán a falu ügyei­ben szót emelő polgárokat. Könyvbemutató Nemrégiben megjelent De­mény-Dittel Lajos és Kovács Gábor szerkesztésében, s a He­ves Megyei Múzeumi Szervezet kiadásában a „Szemelvények Hatvan történetéből” című kö­tet. Ennek lesz bemutatója de­cember 13-án, a Ratkó József Közművelődési Egyesület és a Hatvány Lajos Múzeum szerve­zésében a helyi könyvtárban. Az esemény délután 17 órakor kezdődik. Tanfolyam, rendészeknek Speciális személy- és va­gyonbiztonsági őr és rendész- tanfolyam indul Hatvanban a foglalkozáshoz kedvet érző mindkét nembeli ifjúság szá­mára. A felvételi beszélgetés 15- én, 14 órakor lesz a Hatvani 5. Számú Általános Iskolában, érdeklődni pedig egy telefon­számon lehet: 1-185-602. Diavetítés Kalotaszegröl Diavetítéses előadást tart Pá­dár Sándor Erdély egyik leg­szebb tájegységéről, Kalota­szegröl, 15-én, 17 órakor a hat­vani Ady Endre Könyvtár és Közösségi Házban. A baráti kör találkozója Lőrinciben hagyomány, hogy a városból elszármazottak idő­ről időre találkoznak. így tör­tént ez az elmúlt hét végén is,, amikor Magyarország szinte minden tájáról érkeztek vendé­gek, közel negyvenen. Az egy­begyűlteket Varga Antal pol­gármester köszöntötte, majd kö­tetlen beszélgetéssel ért véget a randevú. Ezek a házak a nevelőotthon lakóinak készültek. Hasonlókat terveznek az Esze Tamás utcába is (Fotó: Gál Gábor) A legkülönösebb utcakép Hatvanban Fűvel fedett otthonok Az újhatvani városrészben minden bizonnyal az Esze Tamás utca lesz a legkülönö­sebb. Mint korábban már hí­rül adtuk, itt állnak azok a műanyag házak, amelyeket egy kanadai-magyar vállalko­zás hozott létre. Most, ugyan­csak ebben az utcában kaptak telkeket az önkormányzattól a József Attila Nevelőotthon la­kói. S miért lesz ezáltal rend­kívüli az utca? Nos, azért, mert ezek a fiatalok dacolva a XX. századdal, vályogból épí­tik majd fel a fűvel fedett „barlangjaikat”. A tervek megvalósításához különböző intézményekhez nyújtottak be pályázatot, így a Phare-program keretében 10 millió forinthoz jutottak. Ala­pítványt hívtak életre, kuratóri­uma elnökéül Sütő Györgyöt vá­lasztották. Továbbá kft.-t alakí­tottak, Kocsis Attila ügyvezető igazgató vezetésével. Építész tervezőjük Hegedűs Zsolt, aki a Bioeco építési rendszer szaba- dalmaztatója.- Intézetünkben 14 és 24 év közötti fiatalok élnek többségé­ben - mondta Sütő György. - Ezek a hátrányos helyzetű fiúk felnőtt korukban sem kerülhet­nek haza, hiszen otthon csak el­vennék tőlük azt a kevéske pénzt, amit megkeresnek. Ha egyáltalán lesz munkájuk. Ezért kerestünk nekik olyan tevé­kenységet, amivel nemcsak munkához, de lakáshoz is jut­hatnak. Lőrinci külterületén épülnek az első referenciahá­zak. A kilencből hat már áll, ebből kettő 80 százalékos ké­szültségi fokú, négy pedig szer­kezetkész. A két hektáros föl­dterületen így negyven gyerek­nek biztosítunk értelmes mun­kát.- Találnak-e vevőt ezekre az építőanyagokra ?- Sajnos, nincs olyan keres­let, amilyent reméltünk. Ezért örülünk annak, hogy az önkor­mányzattól telkeket kaptunk az Esze Tamás utcában. Ide sze­retnénk ezekből a téglákból épí­teni. Hat-hét házra várunk meg­rendelést, s mi kulcsrakész álla­potban biztosítjuk majd a csalá­doknak az új otthont. Rendkívüli karácsonyi engedményes vásár dec. 23-ig a Palladio Lakáskerámia Szalonban. Több mint 50 féle csempéből és padlólapból 10-30 %-os engedmény. Különböző fürdőszoba-berendezésekből 10—20 % engedmény. Karácsonyig minden nap nyitva tartunk és várjuk kedves vásárlóinkat. Egerben és környékén ingyenes házhoz szállítás!! PALLADIO Egei, Katona tér 1—3. Tel/tax: 313-270 V Eger, Katona tér 1—3. Tel/fax: 313-270. Hegedűs Zsolt a falazóanyag­ról és az építési technológiáról beszélt:- Vályogtéglánk cementtel kevert, így szilárdsága megfelel a kisméretű agyagtégla paramé­tereinek. Ebből, hagyományos módon építkezni butaság lenne, hiszen egy méter vastagságú fal kellene ahhoz, hogy az épület megfeleljen a hőtechnikai szab­ványoknak.- Mitől praktikus akkor mégis ez az anyag?- Mert készítéséhez kevés energia kell, hiszen a napon szá­rad. Tükörsima a felülete, vako­latot nem igényel, továbbá élei csapottak, így csorbulásuk elke­rülhető. A földtégla tulajdonsá­gai lehetővé teszik boltozatok, kupolák építését. S ami a leg­fontosabb, spórolnak a fával, ami az építkezést nemcsak ol­csóbbá, de természetbaráttá is teszi.- Látott már ilyen épületet, mielőtt kigondolta terveit?- Franciaországban, főként a gyarmatokon nagymúltú. Ugyanis a forróságtól ez a fajta építőanyag óvja meg leginkább a lakóit. Ha psak az elmúlt nya­rat tekintjük, tapasztalhattuk, milyen borzasztó egy panella­kásban átvészelni a hőséget.- Említette, hogy építkezés­hez nem használnak faanyagot. Miből készül a födém?- A téglából készült bolto­zatra szigetelő fólia kerül, erre föld réteg és speciális, gondo­zást, nyírást nem igénylő vadfű. A kupolába üveget teszünk, amit befut a vadszőlő, s ezáltal a nyári időszakban igen kellemes színhatás érvényesül a lakás­ban. Télen ezek a levelek lehul­lanak, így a bágyadt napsütés ugyancsak barátságossá teszi az otthonokat. Lakótelepeken el­képzelhetetlen ez a természet- közeliség, az a jóérzés, amit egy ilyen ház nyújtani tud.- Egyedi igényeknek megfe­lelő terveink vannak - veszi át a szót Kocsis Attila, ügyvezető igazgató. - Szeretnénk, ha mi­nél többen megkeresnének ben­nünket, hiszen ettől a munkale­hetőségtől reméljük azt, hogy az intézetből kikerülő fiúk önálló életet kezdhessenek. (négyessy) Az asztalos művész Szenvedés nélkül nincs művészet" „Krisztus nem azért feszült a keresztre, hogy szenvedjen, ha­nem éppen ellenkezőleg, kiál­tott az életért” - mondta Dohnál Tibor képzőművész, az Európa 24 csoport magyarországi tagja azon a boldogi ünnepségen, amelyen Szpisják Pál keresztre feszített Jézusát adták át a helyi általános iskolások számára biz­tosított imateremben. A művész elmondta, hogy Szpisják Krisz­tusának tíz ujja megsokszoro­zódva kiált az életért, s a fájda­lomtól gyötrődve fejezi ki azt, hogy le kíván jönni arról a ke­resztről. Szpisják Pál egyébiránt egy „Fából, sárból, nádból és verejtékből” Boldogon élő asztalosmester, aki általános iskoláinak befeje­zése után szeretett volna kép­zőművészeti szakközépiskolába jelentkezni, ám ez nem sikerült neki. Ez akkora traumát okozott neki, hogy csak két év múlva tanult tovább, s kitanulta az asz­talos mesterséget. Sikeresen le is érettségizett Hatvanban, majd az Iparművészeti Főiskolára je­lentkezett, belsőépítészeti szakra, ám nem vették fel. Lapunknak elmondta, hogy az iskolázottság hiányát külö­nösképpen nem is bánja, hiszen volt olyan ismerőse, aki a párt­titkár édesapja révén került be az intézménybe, s aztán diplo; más művészként elkallódott. Ő viszont a művészet lényegének azt tartja, hogy az alkotó hát­térbe szorulva küzdjön a neme­sebb eszmékért. Az alkotó anyagi biztonsága miatt dolgozik asztalosként, de borzasztóan rosszul érezte ma­gát, amikor egy cégnél dolgo­zott a bútorok javítójaként, s ezért váltotta ki az ipart. Most - úgy tűnik - boldogan él, habár kora reggeltől késő estig dolgo­zik, s nemcsak az ipart űzi, ha­nem eközben fest és szobrász- kodik is. Saját bevallása szerint jobban szereti azt, amikor anyagot fa­rag, s ezt tanárának, Iványi Ödönnek köszönheti. A fát, amelyből a keresztre feszített Krisztust készítette, hosszú évek után - hiszen Pásztón szü­letett - Boldogon találta meg, s környékbeli túrái során bukkant rá az installációhoz szükséges anyagokra. Feleségével együtt két gyere­ket nevel, akik közül a nagyob­bik lánynak a zongorája - mivel zeneiskolába jár - ott áll az elő­Szpisják Pál: A képzett művészek élete, lehet, hogy céltalanná válik térben. A kisebbik fiú még igen apróka, s meglehetősen mohó, hiszen ottjártunkkor munkatár­sainkkal azt közölte, hogy még nem járt ott a Mikulás, holott édesapja ezt határozottan cá­folta. Az apuka egyébiránt már több önálló kiállítást is rende­zett, így Gyöngyösön, Hatvan­ban, Kecskeméten és Budapes­ten is. Emellett számos alka­lommal volt részese olyan tár­latnak, amelyen több képzőmű­vész vett részt. A falu imatermének adomá­nyozott szobrot mindenki szere­tettel fogadta. A bevezetőben már említett Dohnál Tibor pe­dig úgy szólt róla: „Nem szere­tem a tucat-Krisztusokat, ame­lyek hozzásimulnak a kereszt­fákhoz. De ez nem olyan, ez ki­fejezi az embernek azon szen­vedését, hogy annak ellenére, hogy szinte nap mint nap ke­resztre feszül, nem kívánja ezt egyetlen porcikája sem.” (kova) A 107. születésnap Jó lenne már fenn lenni! Hárman ültünk az autóban, de együttvéve sem voltunk olyan idősek, mint a hatvani szociális otthon ünnepeltje, a 107 esztendős Andó Jánosné. Kicsit tartottam a találkozástól, jóval fiatalabb emberekkel is nehéz sok esetben szót érteni. Aggodalmamat megosztottam Takács Ferencné gondozóval.- Juliska nénitől nem kell félni - nevetett Takácsné. - Tel­jesen friss szellemileg. Még po­litizál is. Egy kicsit ugyan na­gyothall, de ha közel hajol hozzá, érti majd a kérdéseket. Az intézmény vezetője, Oláh Vilmosné fűzi tovább a szót: - Délelőtt már járt nála az MTI fotósa. Juliska néninek az volt a legnagyobb gondja, hogy a csa­varokat még nem szedtük ki a hajából, s így nem hajlandó a fényképezőgép elé állni. „Nem teszem magam a világ csúf­jává”, mondta, s várakozásra in­tette a férfit. Végül is igaza volt. jr x BELSŐ ELLENŐR ön a vezérigazgató közvetlen irányítása alatt, az általa elrendelt rendszeres és alkalmi vizsgálatok elvégzéséért felelős az alábbi területeken: Rt.-rendelkezések, utasítások, hatályos adójogszabályok és jogosítványok betartásának ellenőrzése, hibák feltárása, figyelmeztetés, valamint bejelentések vizsgálata. Ön a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán vagy közgazdasági egyetemen szerzett diplomát, és a fenti munkakörökben legalább 5 éves gyakorlatot szerzett. Teljes diszkréciót biztosítunk! Kérjük, hogy szakmai képesítését és tevékenységet is tartalmazó jelentkezését küldje el Eger, Pff. 21-re. Andó Jánosné: - Ne bolygas­suk a múltat. (Fotó: Gál Gábor) Ő már megélt 107 esztendőt, egy-két perc nem a világ.- Mióta él a néni az intézet­ben?- A századik születésnapját még otthon köszöntötték. De sajnos, meghalt a lánya, s akkor - egyéb hozzátartozója nem lé­vén - beutalták hozzánk. Ez na­gyon rosszul esett neki. Bi­zonygatta: el tudja még látni magát. Valóban nagyon önálló, nem hagyja, hogy segítsünk neki a mosdásnál, öltözködés­nél. Viszont már elég rosszul lát, főzni sem tudna magának. Meg aztán özvegyi nyugdíjból él, abból a pénzből semmire se jutna.- Látogatói vannak?- Rokonai közül már senki sem él. A szomszédai és Bala- ton-parti ismerősei jönnek el hozzá. Ottjártunkkor Mikulás-ün­nepség volt az otthonban. Ju­liska néni nem vett részt a ren­dezvényen. Egyedül üldögélt a négyágyas szobában, ölébe ej­tett kezekkel révedezett.- Juliska néni! Magához jött az újságírónő - zökkentette ki gondolataiból Oláhné. Az idős asszony láthatólag felderült. Hiába a szerető gon­doskodás, amivel őt körülveszik - egyhangúan peregnak napjai.- Nem akartam én ide ke­rülni, csak egy kis lyukat kér­tem a Teremtőtől. Azt meg is adta, de amikor a lányomat el­vesztettem, elvette tőlem azt is. Amikor a pszichológus meg­vizsgált, azt mondta, több eszem van, mint azoknak, akik hozzá küldtek. Mégsem marad­hattam otthon.- Egy lánya volt?- Volt egy fiam is, de ő eltűnt a Donnál. A másik lányom pe­dig Kelebián élt, az unokámat négyéves korában láttam utol­jára. Elfelejtettem a vejem ne­vét. Hiába erőltetem a fejemet, nem jut eszembe. így aztán hi­ába bíztam meg a plébános urat, hogy nyomozzon Etuskám kis­lánya után, nem jutott ered­ményre. Magyarkanizsán szü­lettem. Sokan voltunk testvérek. Anyám odaadott a húgának, aki szülésznő volt, neveljen ő en­gem. Hát aranyos, én inkább cseléd voltam ott, mint gyerek. Én láttam el a háztartást, ve­sződtem az urával, aki részeges ember volt. Megváltás volt, amikor megismertem a férjem. Masiniszta volt. Amikor elfog­lalták a szerbek Szabadkát, ak­kor költöztünk apósomékhoz Salgótarjánba. A konyhában szorítottak helyet nekünk. On­nan kerültünk Hatvanba. Ne bolygassuk a múltat, nem jó rá gondolni.- Mire emlékszik szívesen?- Semmire.- S mi lenne a születésnapi kívánsága?- Szívesen meghallgatnám a rádióban a kedvenc nótámat. Várjon csak, mindjárt eszembe jut... Hogy is kezdődik..? Ja, már tudom: Sír a kislány a Bala­ton partján. Csak ilyen szomorú dalokat szeretek. Amire igazán vágyom: minél előbb a hozzá­tartozóim között lenni. Ott fenn. Négyessy Zita

Next

/
Oldalképek
Tartalom