Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-09 / 287. szám

4._______________________________HORIZONT _________________________________________HÍRLAP, 1993. december 9., csütörtök j B eethoven futamai Nincsen öröm üröm nélkül Az idei évad Egerben, a Fil­harmónia hangversenysoroza­tának második estjén az Egri Szimfonikus Zenekar program­ját hozta. Gémesi Géza karmes­ter most nem hallgatott évfordu­lókra, más indokokra, elővette Beethovent, a Coriolan-nyi- tányt, az Esz-dúr zongoraver­senyt, azt a bizonyos op. 73-at és a Patetikus szimfóniát, a Ha­todikat. Ha van örökzöld zene, akkor mindhárom méltán az, nemcsak alkotójuk okából, ha­nem azért is, mert a bécsi mes­ter életművében ezek az alkotá­sok időben sem esnek egymás­tól távol, de külön-külön is képviselik azt a dinamikát, újító szellemet, magánál Beethoven­nél is a hangulati váltás, a nagy magasba törés korszakát. A karmesteri becsvágy le­mérhető azokon a teljesítmé­nyeken, amik eddig az egri együttesnél felsorakoznak az 1992-es és 1993-as naptárban. Már a Coriolan-nyitánynál örömmel állapítottuk meg, hogy a művészeti vezető tiszta értel­mezésre törekedett, Coriolanus shakespeare-i hős, de a római história egyik rejtélyes alakja is. Az önérzetében megsértett ha­zafi hazája ellen fordul, de a végzetesnek ígérkező támadás előtt családja, anyja vonul ki elébe, és útját állja az áruló vér­ontásnak. Lehetetlen nem gondolnunk a délszláv drámára, inkább tragédiára, a népekre, melyek hosszú időn át viszony­lagos békében éltek egymás mellett; különféle vallások és nemzetek! Kemény és lágyabb hangvételnek összefüggő és egymásban elkeveredő dinami­kája mindig is megmozgatja az érzékenyeket, akik tanultak va­lamit a történelemből. A Pastorale - ha meggondol­juk, hogy a hősi hangvételű Ötödik után keletkezett - meg­hökkentő, falusi, vidám, békés, mi több, kedélyes jelenetek sora. Van itt érzelmekből font koszorú, vidám mulatság, táncra perdülés, az önfeledtség- nek az a könnyebb, könnyedebb áradása, amit oly ritkán sikerül biztosítanunk magunknak. (A telt ház lelkes tapssal jutal­mazta, főképpen a fúvósokat, akik a bukolikus hangulatot visszafogott harsogással keltet­ték életre. Egyúttal annak a bi­zonyságát szolgáltatták, meny­nyire fontos, hogy mindenki pontosan a helyén és jókor le­gyen lelki készségei birtoká­ban.) Az Esz-dúr zongoraverseny­ben való közreműködésre Ránki Dezsőt hívták meg. Ez a kiváló­ság nem először járt Egerben, ez alkalommal, egy véletlen foly­tán azonban ez a fellépése kel­lemetlenül emlékezetes marad számára. Nyitotta rendben a já­tékot, majd nem sokkal később kiderült, hogy a már nem mai hangversenyzongorában valami „nem stimmel”, egy bő oktáv- nyi rész nincs a helyén a klavia­túrán. Gondatlanság esete nem forgott fenn, hiszen a Filharmó­nia mindig behangoltat, való­színű, hogy a hangszernél, an­nak színpadra mozdításakor adódott a hiba. Ránki Dezső né­zegette is, lehetne-e valamit kezdeni a zörgővé vált anyag­gal; mi magunk csodálkoztunk is, hogy tartalék türelme és ön­uralma megmentette őt és a közönséget a kudarctól, végig­játszotta a művet. (Nem ártana az önkormányzatnak végiggon­dolnia, mit kell ilyenkor tennie a további bakilehetőségek<elhá- rítása végett!) A zenekar, a kö­zönség teljes energiájával azon a ponton tartózkodott, drukkolt, hogy lehetőség szerint csillog­jon ez a mű is. A részletszépsé­gek több helyen így is felszínre törtek, a polifónia sokat meg­mentett a mű eredeti szépségé­ből. Maga a zongora és annak állapota rátereli az érdeklődést arra a kultúrpolitikára, amely Egerben - éppen az anyagi erők korlátái miatt - megszorítások­kal működik. Ha az önkor- . mányzat komolyan veszi azt a jelzőt, amely szerint Egert egy időben magyar Athénnak ne­vezték, és nem akar lemaradni önmagától az elkövetkezendő esztendőkben, akkor sürgősen tennie kell valamit. A legjobb szándékkal, az esetleges kicsi­nyességeket mellőzve! Farkas András Közgazdasági osztály indul A gyöngyösi szakközép- iskola bővíti profilját Gyöngyös város és vonzás- körzetének várható munkaerő­igényeit felmérve — a helyi ön- kormányzat és a Munkaügyi Minisztérium jóváhagyásával - a következő tanévben egy köz- gazdasági szakmacsoportos osztályt indít a Vak Bottyán Já­nos Ipari Szakközépiskola. Mindemellett természetesen megtartják az eddig már jól be­vált ipari képzést is. Az új osztályban világbanki program szerint folyik majd az oktatás; az első és a második osztályban közismereti, általá­nos műveltséget adó és szakmai orientációs tárgyakat tanulnak a diákok, a harmadik és negyedik évfolyamon pedig - az érettsé­gire való felkészítés mellett - széles körű szakmai alapozás a cél. Az érettségit követően a képzés még egy-két évig tart, ekkor ismerkednek meg a tanu­lók az ügyintézés folyamatai­val, gyakorlatával, az állam- igazgatás eljárásaival. Az iskola reményei szerint olyan diákokat sikerül így „ki­nevelniük”, akik a közigazgatás bármely területén, pénzintéze­tekben, biztosítóknál, állami vagy magánvállalatok gazda­sági szervezésében jó szakem­berként megállják a helyüket. Ugyanakkor a gimnáziuméhoz közeli képzés a továbbtanulás lehetőségét is biztosítja bármely felsőoktatási intézménybe. Az is előny, hogy mivel a fiatalok széles körű szakmai alapokat kapnak, később rugalmasabban tudnak esetleg állást változtatni, és a speciális idegennyelv-isme- ref is növeli munkavállalási esé­lyeiket. Az osztály indításával kap­csolatban bővebb információ­kat olvashatnak azon a szóróla­pon, amelyet az intézmény tit­kárságán is beszerezhetnek. HANG-KÉP / Átélt történelem A mostani zűrzavarban, eti­kai káoszban az ember számára csak az okoz megnyugvást, ha tárgyilagosan, empátiával, megértéssel felvértezve szem­léli a dolgokat, s eszébe sem jut, hogy bedőljön a fekete-fehér lá­tásmód kényelmességet sugalló, de indulatokat keltő csábításá­nak. Ezért figyelem - sűrű egy­oldalúsága ellenére is - érdek­lődéssel a Vasárnapi újság egyes programjait. Bízva abban, hogy enyhül a pillanatnyi kötő­dés, s a szerkesztők eljutnak azokba a régiókba is, ahol már nem érvényesülnek a pártszem­pontok. Megérte kitartani, hi­szen legutóbb két izgalmas blokkal is szembesülhettem. Az első különösképp megrendített, katarzist keltett úgy vélem, nemcsak bennem. A stílusérzékre valló írás szerzője megkapó erővel eleve­nítette fel személyes sorsának egy hiteles epizódját. Valaha - még a Rákosi-rezsimben - fiatal lányként, afféle szerelmi zálog­ként kis aranygyűrűt kapott at­tól a szőke fiútól, aki nem tehe­tett arról, hogy osztályidegen­nek minősített apa gyermeke. Az egyéniségforrósító érzés szárbaszökkenését barbár mó­don megakadályozta a történe­lem, az emberséget nem ismerő diktatúra. Azt az ifjút még sza­bályos katonának sem vitték el, hanem a többieknél sokszorta keményebb szolgálatfa rendel­ték egy kőbányába, ahol töré­keny szervezete nem bírta a ter­helést, s tragikus körülmények között elhunyt. A már koránt­sem bakfiskorú hölgy napjaink­ban meglelte ezt az emléket, s ez felvillantotta számára a ride­gen arculcsapott fiatalságát. Kell-e ennél cáfolhatatla­nabb vádirat? A műsor végén megszólaltat­ták Müller Pétert, akinek nem­rég jelent meg sodró lendületű, gondolatgazdag, mindenki számára megtisztulást ígérő új könyve, amelyben azt vizsgálja, bogy honnan jöttünk, hová tar­tunk, mi a célunk, feladatunk pillanatnyi testünkben. A neves író önmaga iránt is kíméletlen őszinteséggel hangsúlyozta: csak akkor juthatunk magasabb szintre, boldogítóbb grádusra, ha nem vetjük el a szeretet tör­vényét, az ítélkezést elutasító segítőkész alapállást. Kár, hogy a riporter nem elég alaposan ké­szült fel, ám a lényeget így is érintette ez a diskurzus. Arra mindenképpen jó volt, hogy elgondolkodtasson, s ösz­tönözzön: minél hamarabb ve­gyük meg ezt a kötetet. Pallérozásunkra... Vakvágányon Nem kívánok igazságot szol­gáltatni - mindenekelőtt precíz információk híján - a Szabad­ság téri tévé-székházban zajló vitákban. Csak annyit jegyzek meg ezekkel kapcsolatban, hogy a csakazértis győzelmi vágy lélekölő érzés, s rombolja az ellenfelek karakterét. Ráadásul - s ez törvényszerű - egyre silányabb a kínálat. Em­legethetném a bárgyúsági nívó­díjat érdemlő Kisvárost, szomo- roghatnék a különben tehetsé­ges Bertha Bulcsu által jegyzett Oregberény című satnya, felszí­nes álrendszerváltási krónika jellegtelensége miatt. Mégsem teszem, csak az döbbent meg, hogy az aligha szakember alel- nök egy alkalommal a nézett­ségi mutatók felfelé íveléséről szólt. Hát kérem, ez bizony megkérdőjelezhető. Nem százezrek, hanem mil­liók által. Ezért különösképp fájlaljuk - de hát ilyen az élet -, hogy vé­get ért a zömében frappánsan megmunkált A Guldenburgok öröksége, ez a német sorozat. A zárófejezet tanulsága meg­szívlelendő: a pénz és a hatalom nem nemesít, hiszen az érte ví­vott ádáz küzdelem megnyomo­rítja, olykor tönkrezúzza a résztvevőket. A nézőknek feles­leges a részleteket emlegetni, inkább a mondandót húznám alá, mert ez az intelem helytől, kortól független, azaz örök ér­vényű. Ha okulnánk belőle, ak­kor a céltalanul kialakított bás­tyák mögül nem lövöldöznénk egymásra, hanem mindnyájan azért szorgoskodnánk, hogy el­viselhető légkör uralkodjék eb­ben a tengernyit senyvedett honban... Pécsi István Az éhség rossz tanácsadó Fogyókúra, kedvtelésből Valóban nagyon egyszerű volna? A könyv címe: Mitől fogy­tam le... Elmeséli: Pécsi Ildikó. El is mesélte az Astoria Szállo­dában rendezett sajtótájékozta­tón, ahol mindenki láthatta az eredményt is, ami - vallja Ildikó - ez idő szerint már mínusz 30 kiló. Bár a könyv kedves, érde­kes, szövege megeleveníti a művésznő temperamentumos, immár csak átvitt értelemben lehengerlő egyéniségét, ezúttal inkább azzal foglalkozunk: mi­kor, miért szánta el magát a fo­gyókúrára?- Évtizedek folyamán ke­mény elhatározással sokszor el­kezdtem, megpróbáltam erőt venni magamon, de aki ismer, tudja, hogy ezek a nagy foga­dalmak nálam eleve halálra vol­tak ítélve. Erőszakkal nem ment, bármilyen fanatikus vol­tam is, a bennem lakó kisördög pár nap után mindig rábírt az árulásra. Mert amikor este ha­zaértem a színházból, drága kiskutyám, Zazi addig el nem mozdult a spájz ajtóból, amíg be nem mentünk enni.. Nos, szegény Zazi meghalt, ezzel a csábítás is megszűnt.- Tehát Zazi lett volna az akadály?- Inkább ürügy. De hogy az elején kezdjem, egy véletlen fo­lyamán megkeresett egy fiatal orvosnő, és felajánlotta a segít­ségét. így kezdődött, de végül mégis egyedül, saját belátásom szerint fogtam hozzá. Felismer­tem, hogy ötven év után - hiszen már 53 éves vagyok - változ­tatni kell az életmódon a to­vábbi sorsom kedvéért.- Valami intő jel késztette? Magas koleszterinszint, vagy egyéb?- Nem. Semmi bajom sem volt, a koleszterinemet soha nem mérték, nem vagyok or­voshoz járó típus. Egyszerűen a szezon után, júniusban elhatá­roztam. A két férfi - Lajosom és Csabám - is rábeszélt, elkezdtek módszeresen tornáztatni, én meg kialakítottam a saját szá­jam íze szerinti diétát, amit bárki kedvére tanulmányozhat a könyvemben leírt számtalan re­ceptből.- Valóban ilyen egyszerű volna?- Igen. Sőt, rövidesen kifeje­zetten tetszeni kezdett nekem. Például azért, amit talán ma­gamnak sem vallottam be: könnyebbé vált az öltözködé­sem. Végre tudtam nemcsak XXL-es ruhákat venni! Szem­beálltam a tükörrel, és jópofán néztem ki. Persze, ennek díjazá­sához is szükséges egy bizo­nyos életkor, mert fiatalon az ember mindig jól néz ki...- Ha jól számolom, június óta 5 hónap telt el. Kilóban mennyi ez?- Most már harmincnál tar­tok.- Folytatás következik?- Persze. Mert éppen az benne a jó, hogy valósággal él­vezem a dolgot. Soha nem kí­noztam magam a kalóriák szám­lálásával, egy percig sem szen­vedtem az éhségtől. Zöldség, rizs, sőt kenyér is volt az étren­demben korlátlan mennyiség­ben. Imádom a rizst, amit a Herbária fűszereivel kedvemre megbolondítok. Kedvencem a szezámmagos kenyér, zsemle. Persze szigorúan zsír, állati fe­hérje nélkül, csak zöldséggel.- Nem hiányzik az édesség?- Fagylaltot eszem, van úgy, hogy egész nap csak fagylalton élek. Alapszabály: éhesnek lenni nem szabad, az éhség rossz tanácsadó. Attól könnyen elkárhozik az ember. De ha tele van a gyomra, képes ellenállni a legcsábítóbb rántott szeletnek is.- Mi lesz a nézők számára megszokott Pécsi Ildikó-kép- pel?- Egyelőre még a harminc kiló mínusszal is jócskán felis­merhető vagyok. Lukács Mária (FEB) Filmpremierek Felelősségük teljes tudatában Richard Parker és felesége, a vonzó Priscilla látszólag min­dent elértek, ami csak boldoggá tehet egy házasságot. Még egy kicsit többet kívánnak az élet­től, több románcot, kalandot. Amikor a szomszédságukba költözik Eddy és Kay, a két pár nagyon hamar megtalálja a hangot egymással. Együttléteik lassan-lassan rejtett rande­vúkká alakulnak... Egy végzetes napon pedig Richard bevallja Eddynek, halálosan szereti Kayt. Legnagyobb meglepeté­sére a szomszéd elárulja neki, hogy hasonlóan érez Priscilla iránt. A két férfi megkönnyeb­bülve egyezséget köt a feleség­cseréről, de Richard észreveszi, hogy a dolgok nem úgy alakul­nak, mint tervezte. Le tudja-e vajon győzni a sötét erőket, s 1 meg tudja-e úszni élve ő és csa­ládja a kalandot. A filmmel az egri Uránia mozi nézői ismer­kedhetnek meg. A film a legendának számító Tina Turner életének igaz törté­nete. Pályája kezdetén, majd Ike Tumerrel kötött házassága alatt a megszokott módon kísérti meg és csábítja el a siker, de a világhír kapujában álló éne­kesnő szerfölött keserves árat ad karrierjéért. Testileg, lelkileg összetörve, gyakorlatilag telje­sen nulláról kellett újraindíta­nia, hogy egészen kivételes te­hetségének hála - ismét a csúcsra juthasson. A film egy nem mindennapi asszony nem mindennapi akaraterejére össz­pontosít... A vérpezsdítő rock and roll-betétekkel és fergete­ges táncjelenetekkel dúsított filmet az egri Uránia mozi mu­tatja be. Tina

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom