Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-24-26 / 300. szám

HÍRLAP, 1993. december 24—26., karácsony

SPORT

15

Család a családban

A legnagyobb öröm az együttlét

Az egri birkózás eddigi több mint két évtizedes történetében számos példa volt arra, hogy fiútestvérek „ragadtak meg” a szőnyegen, és értek el kiemelkedő sikereket. Néhányan a nemzetközi küzdőtereken is derekasan helytálltak, de országos hírnévre, magyar bajnoki érmekre és helyezésekre sokan szert tettek. Napjainkban a Virág testvéreket hozhatjuk fel leginkább példaként előbbiek igazolására. Az Egri Vasas birkózóinak nagy családjában, egy szőkébb családi otthonban vált a mindennapok gyakorlatává annak velejárója, hogy a fiúk birkóznak. Erről beszélgettünk a szülőkkel.

A tíz évvel ezelőtti kezdésről az édesapa, Virág Lajos, az egri kórház műszerésze, aki korábban is mindig szerette a sportot, a következőket mondta:

— Az év legjobb sportolóinak díjátadó ünnepségét néztük a televízióban, amikor megjegyeztem a nagyobb fiamnak: látod, milyen erősek, jó felépítésűek a birkózók, te is lehetsz olyan, csak rajtad múlik. Csaba a következő évet már az edzőteremben kezdte.

— A nagyobbik fiút azért nem találtuk otthon, mert szeptembertől Budapesten tanul a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán, informatika szakon. A legjobb eredményeit azonban nélküle is számba vehetjük.

— Csabi annak idején megnyerte az országos úttörő-olimpiát, kétszeres serdülő és egyszeres ifjúsági magyar bajnok. A serdülő világbajnokságon negyedik és ötödik helyezést ért el, hiszen kötött- és szabadfogásban is indult. Tavaly az ifjúsági vb-n Kolumbiában hatodik lett. Nagy öröm számunkra, hogy elnyerte a „Magyar Köztársaság Jó Tanulója — Jó Sportolója” kitüntető címet, miközben a GMSZ-ben végezte a középiskolai tanulmányait.

— Amit az emlékezetes tévés díjkiosztót nézve tíz évvel ezelőtt remélt, azt visszakapta a gyermekei által?

— Amikor csak tehetem, elmegyek a versenyeikre. Az eredményeiknek nagyon örülünk, ez természetes. Volt ok persze már bosszankodásra is, de az együtt jár a sportolással. A birkózás nagy önfegyelmet, kitartást kíván, az elvégzett munka meghozza a gyümölcsét. Soha nem állítjuk a fiúkat olyan feladat elé, ami esetleg meghaladja képességeiket. Minden verseny előtt csak azt kérjük tőlük, vigyázzanak magukra, bajuk ne essen.

— Az édesanya, aki szintén kórházi dolgozó, mint laborasz- szisztens, gyorsan magyarázatot ad arra, hogy miért vált otthoni szurkolóvá.

— Kezdetben én is elmentem az egri versenyekre, de rossz kabalának bizonyultam, és inkább távol maradok ezektől az eseményektől.

— Kellett-e valaha őket ösztönözni arra, hogy menjenek edzésre, hiszen a kemény munkát nem mindegyik gyermek szereti?

— Amikor elkezdték — Csaba után nem sokkal Lajos is —, voltak húzódozások, de felhívtam a figyelmüket: ha vállaltátok, tessék menni, nem szabad feladni. Később már nem volt ilyen gond, mert nagyon megszerették a birkózótarsaikat, az edzőjüket pedig — legtöbbet Szombathy Kálmán foglalkozik velük — jó értelemben vett barátjuknak tekintik. Úgy látom, ez a viszony kölcsönös az edző részéről is. Jellemző, hogy Csabi egy iskolai dolgozatában, amikor a példaképről kellett írni, az edzőjét fogalmazta meg.

— Itthon milyenek a fiúk?

— Néha még a szobájukban is edzést tartanak. Addig nincs baj, amíg a dulakodás — ők így nevezik — nem fajul el. Egyébként szolgálatkész, rendes gyerekek mindketten. Lali például a főzésben is közreműködik.

Az egri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola öteves szakán harmadikos Lali, súlycsoportjának idei serdülő magyar bajnoka, azért maradt ki a családi beszélgetésből — még jó, hogy a családi fotó elkészítésére egy héttel korábban gondoltunk —, mert az ifjúsági válogatottal edzőtáborozik, csak közvetlenül karácsony előtt érkezik haza. Neki főleg jó esztendeje volt 1993? — fordulok kérdőn az édesanyához.

— Ő mindig azt érezte korábban, hogy sok a pótolnivalója Csabával szemben. A magyar bajnoki címén túl mindannyiunknak nagy örömet szerzett azzal, hogy ott volt azok között, akik elsőként elnyerték a „Heves megye Jó Tanulója — Jó Sportolója” kitüntetést. Ezzel a szőnyef

en és a tanulásban is helyreállt özöttük az egyensúly, ez az ő kis versenyük.

— Az ünnep mit jelent majd a családnak? — várom a választ a két szülőtől.

— Itthon leszünk, együtt fizikailag és lelkiekben is. Jó lesz leülni négyesben a terített asztalhoz, amire ritkán van példa, hiszen a hétvégeken általában versenyen vannak a fiúk.

— Lesz valami különlegesség az ünnepi alkalomra?

— Rántott hal az állandó menü ilyenkor, de nálunk is előtérbe kerülnek a különböző finomságok, a mákos, diós bejgli. Van még egy megszokott készítményünk, az egész család nagyon szereti, mi úgy nevezzük: virsli kabátban. A kabát szerepét tészta tölti be, jókat szoktunk belőle falatozni. A legnagyobb öröm azonban az, hogy együtt lehetünk, ami boldoggá teszi a karácsonyt.

Fesztbaum Béla

A Virág család sportja a birkózás, az „akciót” Csaba (a kép bal szélén) indította el

(Fotó: Szántó György)

Előleg a röplabdásoknak

A napokban tartotta évzáró közgyűlését Eger város közgyűlése, amelyen sporttéma is került a képviselők elé. Dr. Ringelhann György polgármester sürgősségi indítványként sporttámogatás megelőlegezésére tett javaslatot, az Eger SE röplabda-szakosztálya számára. A kritikus anyagi helyzetbe került együttesnek 500 ezer forintra lenne szüksége, s ezt az összeget az általános tartalékból biztosítanák.

Részlet az indítványból:

„Amennyiben a Szuper Kupaszereplés folytatása lehetetlenné válik, úgy a mérhetetlen erkölcsi káron kívül pénzbüntetésre is számíthat az Eger SE női röplabdacsapata, és nem folytathatja szereplését a magyar bajnokság első osztályában.”

A közgyűlés a félmilliós rendkívüli támogatást megszavazta — a jövő évi sporttámogatás terhére —, vagyis a „tűzoltás” első szakasza eredménnyel zárult.

A főtitkár

Közelről csodálhatta Kádasékat

Dr. Székely Ferenc, a megyei úszó- és vízilabda-szövetség főtitkára a bankszakmában is letette a névjegyét

Egri úszók és vízilabdázók egy csoportja 1947-ben, az Eger — Bécs városok közötti úszóviadalon. A kép előterében Székely Ferenc, tőle jobbra Kádas Géza és Pók Pál.

Azt bizonyára csak kevesen tudnák kapásból megmondani, hogy ki is a Heves Megyei Úszó- és Vízilabda-Szövetség főtitkára. Az a kérdés már jóval sikeresebb választ igémé, hogy ki alapította meg, kinek a kezdeményezőkészségének köszönhető a megyei Sportmúzeum létrejötte, amiért méltán részesült dr. Székely Ferenc a Magyar Sportért kormánykitüntetésben. Talán még ennél is többen ismerik azonban őt a vízilabda-mérkőzésekről, ahol a főtitkár kommentálja a találkozón zajló eseményeket.

— Szívesen szerepel a nyilvánosság előtt? — kérdeztük a „vizesek” megyei szövetségének főtitkárát.

— Természetesen igen. A hatvanas évek úszóversenyein többnyire én voltam a bemondó, úgyhogy megfelelő tapasztalatra tehettem szert ezen a téren. Mivel nemcsak az úszás, hanem a vízilabda is közel áll a szívemhez, ezért nem jelent problémát a „konferanszié” szerepe az OB I-es öszecsapásokon.

— Mondandóját időnként eredeti humorral fűszerezi...

— Igyekszik az ember a mécseseken a szurkolókban is felgyülemlő feszültséget feloldani. Már jó húsz éve annak, hogy az Egyesült Államokban jártam, ahol Los Angelesben több úszóviadalt is láttam. Ezeken nemcsak bemutatták az indulókat, ahogy az Európában szokásos, hanem végigközvetítették az egész viadalt. Nagyon megtetszett ez a stílus, ezt próbáltam meg átültetni, természetesen az itteni ízlésnek megfelelően.

— Milyen sportmúlttal rendelkezik a megyei szövetség főtitkára?

— Különösebben nincs mit dicsekednem, hiszen közepes úszó voltam. Elsősorban a hosz- szabb távokon álltam rajthoz, s a legjobb eredményem az ifjúsági bajnokságon, váltóban egy bronzérem. Amikor bevonultam már vízilabdásként tartottak számon, s 1953-ban a gyöngyösi pólócsapatban játszottam a területi bajnokságban. Ez volt Gyöngyös egyetlen vízilabdacsapata a város sporttörténetében. A területi bajnokságot megnyertük, de az osztályozón, az OB II-be kerülésért, elbuktunk.

— AzSO-es években az egri uszodában lépten-nyomon sztárokba lehetett botlani. Milyen hatással voltak a siheder Székelyre?

— Már 1946-tól szinte lakója voltam az egri uszodának, így kiválóságok egész sorának a sport- pályafutását kísérhettem figyelemmel. Örök emlék számomra, hogy a londoni olimpia után micsoda ünnepléssel fogadta a város olimpikonjainkat. A Líceum sarkától fiáker vitte őket hazáig, s engem az a megtiszteltetés ért, hogy az olimpiai bronzérmes Kádas Géza és Pók Pál mellé ülhettem. Szintén emlékezetes eseménye életemnek, hogy nyomon követhettem a hazai vizeken páratlan Kádas — Szilárdvetélkedést. A fővárosiak sprintere sehogy sem nyugodott bele, hogy az egri úszó gyorsabb nála, mindenképpen le akarta győzni. Olyan híres edző vezette a foglalkozásait, mint Hunyadfy, aki egy ízben képes volt hosszabb időre leutazni Egerbe, csakhogy megismerhesse Kádas robbanékony- ságának a titkát. Bakó Jenő, Kádas edzője mindent elkövetett,

csakhogy elvonja a figyelmét. Hol egy kávé, hol egy pohár bor volt az ürügy, amivel el tudta csalni a medence mellől a fővárosi trénert. Nem is sikerült semmit sem kiszimatolnia, és dolga- végezetlen távozott Egerből.

— Ügy hozta a sors, hogy egy időre távol sodródott az uszodától. Mi történt a „civil” életében?

— Bár mindig is közgazdász szerettem volna lenni, az életem úgy alakult, hogy agrármérnöki diplomát szereztem. Szaktudásomat, szervezési készségemet több megyei mezőgazdasági kiállítás tette próbára, sőt még a Vadászati Világkiállítás stábjában is helyet kaptam. Ezenkívül szerveztem nemzetközi mező- gazdasági filmszemlét, borversenyeket, és a FAO szőlészeti-borászati világkiállításának megrendezésében is részt vettem.

— Hogyan került a bankszakmába?

— Már hat éve annak, hogy felkértek: hozzam létre az Agrobank észak-magyarországi hálózatát. Számos buktatón átevic- kélve jött létre a területi rendszer. Az Agrobank volt az első olyan pénzintézet a városban, amely szinte a nulláról indulva, részvényesek beszervezésével kezdte meg terjeszkedését. Tavaly ennek vezetőjeként vonultam nyugdíjba.

— Gondolom, így több időt fordíthat szeretett sportágaira.

— Feltétlenül. Igyekszem

szaktudásomat jól kamatoztatni, például a pénzügyi háttér megteremtése érdekében egy alapítványt is életre hívtam, amióta főtitkár vagyok.

— Bízvást tekinthető eddigi munkássága főművének a Sportmúzeum. Milyen fejlesztéseken töri a fejét jelenleg?

— Acz egri sportolók nemzetközi szerepléséről szeretnék egy dokumentumfilmet csinálni, s az ügynek már meg is nyertem Csőke Józsefet, az ismert operatőrt. A megnyitó óta már sikerült kapcsolatba lépni a NOB lausan- ne-i múzeumával, remélem, hogy együttműködésünk gyümölcsöző lesz. Friss hír az is, hogy a Magyar Olimpiai Akadémia a Sportmúzeum felavatásának évfordulóján Egerben tartja kihelyezett ülését.

— Úgy tudom, egy átfogó vízilabda-történeti könyv megszületésénél is bábáskodott az utóbbi hónapokban.

— Varga Lajos sporttörténész kapott megbízást, hogy készítse el az „ESE vízilabda-krónika 1920-1993” című könyvet. Ehhez teljes egészében én szolgáltattam a képanyagot. A bemutató január közepére várható.

— Mennyire derűlátó, ha az új egri fedett uszodáról esik szó?

— Bízom benne, hogy hamarosan tető alá kerül, s mint főtitkár, komoly nemzetközi viadalok szervezésében működhetek közre. Buttinger László

’93 legjobb férfi sportolója

Atom Anti „megdobta” a mezőnyt

— Nem ért váratlanul a jó hír — mondta Kovács Antal, a paksiak 95 kg-os súlycsoportban versengő cselgáncsozója az MTI munkatársának kérdésére. — Már napokkal ezelőtt kaptam jelzést, hogy várhatóan én leszek 1993 legjobb férfi sportolója Magyarországon.

— A maga nemében páratlan, hogy élete első olimpiáján zökkenő nélkül végig verte az egész mezőnyt, majd az idei őszi, ha- miltoni világbajnokságon — vb- újoncként! — szintén móresre tanította a 95 kg legjobbjait. A kérdés adódik: mikor lesz végre Eu- rópa-bajnok is?

— Egyértelműen „olimpiacentrikus” vagyok. Ha lesz még vb-aranyam, az öröm; amennyiben az öreg kontinensen is a leg- jobbá küzdőm magam, az is kedves dolog lenne. Ám ha az 1996- os atlantai olimpiáig egyetlen érmet sem szerzek, viszont az Egyesült Államokban megvédem barcelonai címemet, akkor tökéletesen elégedett emberként jövök haza.

— Kovács Antal rendhagyó

sportember, lélegzetelállító nyugalommal, kifinomult technikával veszi a világversenyes akadályokat. Túlzás-e azt feltételezni, hogy egykoron, 2000-ben háromszoros olimpiai bajnokként hagy fel a judóval?

— Igen, gondolok az ezredfordulósjátékokra, és motivál is: Atlanta, utána Sydney. Pályafutásom vége? A cselgáncssportban soha nem volt háromszoros olimpiai aranyérmes. Lehet, éppen én leszek az. Addig folytatom a judot, amíg értelmét látom. A legnagyobb öröm az, ha egy-egy paksi szürke hétköznapon, edzés végén, a fáradtságtól elpilledve lebotorkálok a tatamiról. Ez az, ami a cselgáncs lényege. Hogy minden tréningen igyekszem mindent kiadni magamból. Ez egyfajta elhivatottság. Ami ehhez erőt ad, az a hitem. Hívő ember vagyok, Isten segített eddigi utamon. Rendszeresen járok templomba, gyermekkoromban éveken keresztül ministráltam.

— Melyik volt az értékesebb diadala: a barcelonai olimpiai,

vagy az idei hamiltoni világbajnoki címe?

— Barcelona után sokan mondták: sporttörténelmet írtam. Lehet, hogy ez így van, de én nem kedvelem a túlzó jelzőket. Minden cselgáncstudományomat Hangyási Lászlónak, paksi egyesületi mesteremnek köszönhetem. Óriási szerencse, hogy a válogatott vezetőedzőjévé is őt nevezték ki.

— Kovács Antalt „Atom Antiként” ismeri-kedveli az ország. Ki keresztelte el?

— Sokan úgy tudják, barcelonai olimpiai diadalom napjaiban kaptam azt tudósító magyar újságíróktól. Nem így van. Egy ajkai edző, Farkas Imre „aggatta rám” évekkel ezelőtt, amikor rámenős cselgáncsstílusomat látta.

— Miként ünnepli mostani választásos elsőségét?

— Menyasszonyommal, Ágival elmegyünk egy csendes helyre. Amellett kocsit cserélek. A Seat Toledo helyett a Citroen Xanthia típusú volánja mögé ülök. Remek kocsi, a Citroen amúgy is a mániám — a Metro

Car Kft. teszi lehetővé a cserét szponzori támogatásával. Kíváncsian várom, a kötelező biztosításom terhére rendezni tu- dom-e a Seat Toledóm kárát. Tökéletesen száraz időben a minap valaki hátulról csúnyán „elkapott”, ne is kérdezze, mekkora a károm — elrémisztő összeg.

Fia elsőségét hallva röviden nyilatkozott Kovács Antal özvegy édesanyja is.

— Anti megszállott cselgán- csozó — mondta. — Amióta először meglátogatta a cselgáncstermet, ez a tűz jellemzi, őszintén megmondom, sohasem hittem abban, hogy ilyen remek eredményeket ér majd el. Nem kaphattuk meg a sorstól azt a kegyet, hogy néhai féljem megérhesse sikereit. Nem sokkal azelőtt hunyt el, hogy a tavalyi párizsi Eb-n világversenyes újoncként bronzérmet szerzett. Most kettőzött figyelemmel készítem el az ünnepekre kedvenceit, a brassói aprópecsenyét és az aranygaluskát.