Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-02 / 281. szám
4. : ;; 7ÍM HORIZONT HÍRLAP, 1993. december 2., csütörtök Megéri-e vagy nem a telefonfejlesztés? A helyi telefonvonalak kiépítésére szeptemberben koncessziós pályázatot út ki a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter. Az ország 54 körzetéből 25-ben kérték az önkormányzatok a pályázatok kiírását. Annak reményében tették ezt, hogy legkésőbb 1997. II. felétől minden igénylő a saját készülékéről telefonálhat. Csakhogy ez a remény — a pályázó telefontársaságok szerint — veszélyben van! A lehetséges befektetők közül ketten is azt vallják: nincs elég garancia a pályázati kiírásban arra, hogy három éven belül valóban telefont szerelhetnek be valamennyi lakásba. A Rába-Com Rt. és a Pilistáv Kft. vezetői szerint a kiírásból hiányzik számos olyan alapinformáció, amely nélkül nem lehet pontos üzleti, pénzügyi tervet készíteni. Ennek hiányában viszont nem számíthatnak eredményes elbírálásra. Ha viszont a bírálóbizottság nem talál elfogadható pályázatot, automatikusan a jelenleg monopolhelyzetben levő Matávot bízza meg a telefonszolgáltatás megszervezésével. A Matávot azonban — mivel nem pályázaton nyeri ezt a lehetőséget — semmi sem kötelezi az 1997-es határidő betartására! Néhány adat az ország jelenlegi telefonhelyzetéről. A sárvári körzethez például 60 település tartozik. Az itt lakó 70 ezer ember számára mindössze 2700 vonalat rendszeresített a Matáv az elmúlt évtizedekben. A beszélgetések az elavult kézi kapcsolású központon keresztül bonyolódnak. A szentendrei körzetben már valamivel jobb a helyzet, nyilván Budapest közelségének köszönhetően. Ebben a térségben 25 település 100 ezer lakójának 8 ezer készüléket szerelt fel a Matáv. Az egyre több telefonigény kielégítése azonban a jelenlegi keretek között, fejlesztés, befektetés nélkül nem lehetséges. A pályázat benyújtásához hiányzó alapinformációk — árak, műszaki adatok — közül a legfontosabb: a díjmegosztás aránya, vagyis, hogy mennyit kell a különböző telefontársaságoknak fizetniük az országos gerinchálózat használatáért, és mennyi marad az ő kasszájukban? A lehetséges befektetők pontos díjtételek ismeretének hiányában nem tudják felmérni, hogy érdemes vállalkozniuk, vagy sem? Megéri-e több milliárd forintot beruházni ebbe az üzletbe? Ha úgy látják, hogy nem éri meg, mert bizonytalan a megtérülés, akkor továbbra is telefon nélkül maradunk. Egy infrastrukturálisan elmaradott ország pedig továbbra sem lesz vonzó a külföldi befektetőknek... d. Zs. Fénylik a kereszt titka A sokadik gazdátlan kápolna Lehet, hogy aki Heves megyében él évtizedek óta, netán itt született, annak már fel sem tűnik, micsoda pazarlás történt (történik) műemlékekben ezen a tájon. Egy-egy kastélyt, kápolnát, tájházat megmentettek már az enyészettől, s aligha vonja bárki is kétségbe, hogy tervszerűen készülnek a többi elhanyagolt, évszázados építészeti műremekek helyrehozatalán, de mindez nagyon lassúnak tűnik a türelmetlen kívülálló számára. Jómagam, aki csak néhány éve ismerkedem Heves megyével, a türelmetlenek közé tartozom, s egyben rendkívül optimista is vagyok, mert amíg csak keseregtem a hanyi kápolna romjainak láttán, gondos kezek helyreállították azt eredeti for- májáfetth'.i3($-egy kastély és tájház (lásd: egerszalóki!) felújító munkálatait figyelve és a végeredményében gyönyörködve, méltán lehetne csak optimista a betolakodó átutazó. Csak sajnos az ellenpélda, a pusztulás látványa egyelőre erősebb! Évek óta foglalkoztat például a Gyöngyös határában romosodó kápolna sorsa. Pontos helyrajzát a 80-as és 81-es kilométert jelző táblával tudnám megadni, vagyis a 3-as úton Budapest felé haladva nem Abasár felé kell lefordulni, hanem balra, sárban- porban megközelíteni. Mikor milyen idő jár errefelé. Mérgezett terület Valamikor kőtörmelékkel segítették itt a könnyebb közlekedést, erről tanúskodik néhány ki- sebb-nagyobb gödör. A „behajtani tilos” és a „mérgezett terület” feliratú táblák riogatják az erre tévedőt, de néhány felbukkanó komor gazdán kívül semmi meghátrálásra ösztönző jelenségbe nem botlottam. (A puska még nem került elő.) Falaiban és tetőzetében ép barokk kápolna fogadott, de belül már romosodik, a falfestés lekopott, az ajtót és ablakokat feltüzelték. Néhány méterre a bejárattól gyönyörű díszítésű szabadtéri szószék. Tehát búcsújáró hely volt ez valamikor. Közelben egy majdnem ép Jézus-kereszt. A kápolna mögötti egykori remeteház (az idők folyamán csőszkunyhóvá alakult) összeszakadt állapotban. Egy halom rozsdás drót, autóalkatrész-bádog és egyéb hulladék jelzi a"* nagyüzemi ember igénytelen kéznyomát. A szépen gondozott magánterületekkel szembeni elvadult, műveletlen szőlőterületen hangoskodó embereket kérdezem a kápolna múltjáról és sorsáról. — Nem sokat tudunk róla — válaszolnak a kétkezi munkások gyanakodva, hogy valami rosszra akarom őket rávenni. — Búcsújáró hely vót ez valamikor. A Csabagyöngye akkor kezdett érni, nyárkor, mikor gyüttek erre a vallásosok. — Kérdezze a gyöngyöshalásziakat, ők tán többet tudnak róla. Mondják azt is, hogy Orczy báró és Herceg Anna tulajdona vót valamikor, mielőtt a téeszé lett. A hangos emberek közönyével lehűtve Gyöngyösnek veszem az irányt. Nem messze, már a visszafelé vezető út mellett, szomorú eperfa alatt, ledőlt oszlopok tövében egy kőtábla dacol az idővel: „Fénylik a kereszt titka, s e helyen fogsz győzni. Az Isten dicsőségére állította Szűts Ferenc és neje, Pataki Mária 1886-ik évben”. Sziki Károly HANG-KÉP Szükségtelen szekértáborok Lassan belezsibbadunk a hatványozódó zűrzavarba, a szinte fékezhetetlen indulatorgiába. Törvényszerű nemcsak az elfá- sulás, hanem az egészséges felülemelkedés, békesóvárgás is. Már közömbös számunkra, hogy a szekértáborokba szerveződött „honfiak” közül kinek hány százalékban dukál a részigazság. Annál inkább kívánjuk azt, hogy minden érintett fejezze be a sanda nyilazást, az orozva „lövöldözést”, s olyan választási versengés bontakozzék ki, ahol a legjobbnak méltán jut a győzelmi medál. Azért, mert korrektül, a mások tisztességét be nem sároz- va küzd azért a jelképes babérért, mert együttérez a társadalom perifériájára szorult milliókkal, s kizárólag arra törekszik, hogy a többinél tartalmasabb, kézzelfoghatóbb programmal keltse fel maga iránt az érdeklődést, a szimpátiát. Figyelem a Vasárnapi Újság, a 168 óra adásait. Érzékelem a hovatartozást, és kizárólag azt kutatom, hogy mennyire érvényesül az örök etikai regulák ereje. Nem a szándékot vitatom, hanem a megvalósulás, az eredmény szomorít el néha. Nehezen értem meg azt, hogy miért nem szabadulunk meg az elmúlt 45 esztendő kórus beidegződéseitől. Miért a már megszokott módszerekkel és fegyverekkel birkózunk egymással, köpenyünk színétől függetlenül. Nem szül megnyugvást az, ha számosán úgy vélik, hogy friss pozícióik megkövetelik a nyers ítélkezést, az ellenérdekű fél lehetőleg minél tökéletesebb sértését, hántását, megalázását. Illene rádöbbenni, hogy erre semmiféle pártigazolvány nem adhat menlevelet. Becsüljük meg a gondolkodó, a tépelődő, az útkereső, a gyötrődő embert — akár értelmiségi, akár fizikai munkás —, toleráljuk másságát, különállását, egyéni meglátásait. Akkor is, ha nem csapódik egyetlen gárdához sem, ha csupán a demokráciára hivatkozva — miért ne tehetné — érvényesítené jogait. Nincs más irány, mert a többi ösvény garantált zsákutcába ível. Lehet, hogy ezt sokan megkérdőjelezik, de később rájönnek — ezt hangsúlyozza majd az élet —, hogy a polgártársaknak okozott keserűség bumeráng, s végül mi adózunk érte. Méghozzá emelt áron... Humor nélkül ígérem: legközelebb már nem nézem a Parabola vérszegény kínálatát. Az első csalódás még hagyott bennem némi bizakodást, a legutóbbi program azonban meggyőzött arról, hogv a műsort menedzselők olyanok mint a Bourbonok, nem haji adók tanulni az elkövetett hib;í . ból, s ott folytatják, ahol koráb un abbahagyták. A főszerkesztői ti ellátó Chrudinák Alajostiu 11 senkinek sem bemutatni ;ilékezünk még Arafatot, k ,:dfit aj- nározó riportjaira. Tehetségét aligha kérdőjelezzük meg, túlzottan politikai színezetű alapállásának viszont egyáltalán nem örvendezünk. Különösképp akkor, ha ez egy közéleti görbe tükörnek szánt produkciót hat át. Olyannyira, hogy a humornak szikráját sem leljük, bármennyire is nyomozunk utána. Aki derűt akar fakasztani, akinek képességei, ironikus adottságai kiemelkedőek, nem láncolja magát sehová, csupán a humánum előírásainak tesz eleget. Méghozzá maradéktalanul. Sajnos, nincs ezzel tisztában a zseninek aligha nevezhető — még a legnagyobb jóindulattal se — Szuhay Balázs, aki a képernyőn vagdalkózott, esetlenke- dett, igazolva, hogy a nagy szellemi osztozkodáskor meglehetősen szerényen várt arra, amíg sorra jutott. Ez végtére is magánügy, az viszont nem, hogy korántsem lengte át szívmelengető atmoszféra. A november 27-i bemutatkozásban nyerssé, ám mégis sutává formálódott a már-már senkit sem izgató Egyenleg-sztori. Annyit azért elértek, hogy szemléletükkel ne értsünk egyet, s mereven elutasítsuk a kivagyi csapkodást, a „ki a legény a gáton?” töltésű pózolás csakazértis önmutogató allűrjeit. Ráadásul az egyéb blokkok is ízetlenre, színtelenre, stílustalanra torzultak, sorvadtak. Mondhatnánk: ilyenek a túlteljesítő zsoldosok. Ez se gond, csak az, hogy miért csinálják mindezt főidőben. Nem sokkal este nyolc után. Ki tudja még, meddig... Pécsi István Filmpremierek A csodálatos mesefigurák Aladdin A Disney rajzfilmes gárdája ezúttal a meseirodalom egyik legfényesebb gyöngyszemét választotta ki, hogy a maga sajátos módján megalkossa a kaland, varázslat, romantika, humor és zene sajátos darabját, az Aladdin című filmet. A történet színtere a romantikus arab királyság, Agraba. Itt él Aladdin, a rongyos, de talpraesett utcagyerek, aki arról álmodozik, hogy egyszer majd gazdag lesz, és feleségül veheti a szultán gyönyörűséges leányát, Jázmin hercegnőt. A sors azonban közbeszól, és birtokába jut a Csodalámpának... Az Aladdin rajzfilm 1993-ban a legjobb filmdal és a legjobb filmzene Oscar-dijával kitüntetett alkotás. A filmet az egri Uránia mozi mutatja be. Made in America Sarah Mathews (Whoopi Goldberg) tehetséges, független színes bőrű nő, aki egyszerre akar mindent: üzleti sikert, füg- etlenséget és családot. Üzleti si- erei valóban jelentősek, magánéletében azonban nem jól alakulnak a dolgok. Férje meghalt, mielőtt gyermeke megszületett volna. Egy spermabankhoz fordult tehát, és a legjobbat kérte: eszes legyen, fekete, és ne túl magas. Ezen ügylet eredményeképpen született gyönyörű lánya, Zora, aki mostanra magabiztos fiatal nővé serdült. A lány eddig azt hitte, hogy az apja az elhunyt Mr. Mathews. Zora azonban váratlanul rájön az igazságra, s az is kiderül, ki az igazi apa. A Made in America romantikus hangsúlya lyal és modern humorral rajzol érdekes képet a családi életről. A vígjátékot az egri Uránia mozi mutatja be. A KIA pályázati felhívása Harmincmillió az ifjúságért A Központi Ifjúsági Alap pályázatának célja az ifjúsági vezetők és szakemberek tapasztalat- szerzésének támogatása, kapcsolataik kiszélesítése, valamint a hazai ifjúsági szervezetek nemzetközi szervezetekhez való csatlakozásának segítése. A rendelkezésre álló pénzkeret 30 millió forint. Magyarországi jogi és természetes személyek olyan tevékenységekkel pályázhatnak, amelyekben a résztvevők döntő többsége 14-30 év közötti fiatal. Azonban nem kaphatnak támogatást országos hatáskörű szervek profiljába tartozó tevékenységek, mint például művészeti, sport és oktatási kapcsolatok, üzleti vállalkozások, turizmus, munkavállalás, vagy az Európai Ifjúsági Alapítvány támogatásában részesült projektek. De előnyt élveznek a nemzetiségi kapcsolatok erősítését célzó ifjúsági cserék, ifjúsági vezetők képzése, ifjúságkutatás, mozgáskorlátozottak, illetve nevelőotthoni fiatalok cseréi. További előnyben részesülnek, s ezért a kizáró kritériumok alól mentesítést kapnak az alábbi országokkal folytatott cserekapcsolatok: Albánia, Belorusszia, Bulgária, Csehország, Szlovákia, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Oroszország, Románia, Szlovénia és Ukrajna. A csoportok létszámától függetlenül csak 50 főig adható támogatás. A pályázatot űrlapon lehet benyújtani, amely az Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodákban, a megyei önkormányzatoknál, az országos ifjúsági szervezeteknél, valamint a Miniszterelnöki Hivatal Ifjúsági Koordinációs Titkárságánál kapható. A pályázatot december 15-ig lehet beküldeni az MH Ifjúsági Koordinációs Titkárságához (1357 Budapest, Pf. 2). A borítékon kérik feltüntetni: KIA-1I1. Európa projekt. Czeizel Endre az emberi sejt másolásáról Az „embergyártás” félelmetes lehetőségei Az egri színház pályázata Ludas Matyi Az egri Gárdonyi Géza Színház minden évadban bemutat egy gyermekeknek szóló darabot: jövőre, január 28-án például Móricz Zsigmond Lúdas Matyi című „régimódi komédiáját” tűzik műsorukra. Immár hagyománnyá vált, hogy a darabhoz kapcsolódóan rajzpályázatot hirdetnek általános iskolás gyermekeknek, akik olvasmányaik alapján lerajzolhatják a műhöz kapcsolódó élményeiket, esetleg a színpadi megvalósításra vonatkozó elképzeléseiket. A művekből a színház előcsarnokában kiállítást rendeznek, amit a bemutató előadás napján nyitnak meg. A beérkező alkotásokat az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola tanárának elbírálása alapján díjazzák, s a legjobb munkák készítőit meghívják a premierre is. Pályázni „Lúdas Matyi” címmel, A3-as rajzlapon, 1994. január 15-ig beküldött, bármilyen technikával készült alkotással lehet. A jelentkezéseket a Gárdonyi Géza Színház címére kell elküldeni (3301 Eger, Pf. 193.), vagy személyesen leadhatják a titkárságon is. A szervezők kérik, hogy a gyerekek a rajzok hátlapján tüntessék fel nevüket, életkorukat, iskolájukat, illetve rajztanáruk nevét. Az Amerikából érkezett hír valóban szenzációs: a George Washington Egyetem orvosi laboratóriumában — a világon először — emberi embrióból származó sejtet másoltak. A szakmai berkekben klónozásnak nevezett, „az embergyártás” lehetőségét előrevetítő eljárásról kérdeztük dr. Czeizel Endre genetikust. — Hogy valójában tudományos sikerről van-e szó, nem tudom eldönteni, hiszen az esetről csak annyit tudok, ami az újságokban megjelent. A szenzációsnak minősíthető sejtkopírozásról megalapozottan csak akkor lehet véleményt mondani, ha majd arról tudományos igényű tájékoztatást is kapunk. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy génelőállítással már régen próbálkoznak a tudósok. Csaknem két évtizeddel ezelőtt a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Intézetében már izoláltak gént, később pedig magával a gén előállításával is próbálkoztak. A sejtbiológusok — nevezetesen Arthur Kornberg Nobel- dijas kutató — a következő lépésben már nemcsak gént, hanem mesterséges DNS-moleku- lát is létrehozott. A gén pedig nem más, mint a DNS egy bizonyos darabja. A „magasabb fokozatot” jelentő sejt előállításának kísérletei természetesen az állatokon kezdődtek. Előbb békából, majd egérből sikerült új sejtet előállítani. — Orvosgenetikusként miben látja az emberi sejt „másolásának” jelentőségét? — Szűkebb szakterületemet, a veleszületett rendellenességek vizsgálatát illetően óriási lépés lenne, ha végre ki lehetne zárni az életképtelenséget okozó géneket. Jelenlegi ismereteink szerint még csak az anyaméhben fejlődő magzatról tudjuk megállapítani a leggyakoribb fejlődési rendellenességeket, a nyitott gerincet, a koponyahiányt, a farkastorkot. Ha már a teherbeesés előtt lenne mód a gének, sejtek vizsgálatára, sok szomorúságot, nyomorúságot meg tudnánk előzni. A sejtmásolás, -kopíro- zás félelmetes lehetőség, egy valóságos biológiai atombomba. Mai tudásunkkal nehezen tudjuk felfogni, hogy a tudomány végtelen távlatai milyen rendkívül veszélyesek lehetnek. Még belegondolni sem szabad, mi lenne, ha az „embergyártás” lehetősége „rossz” kezekbe kerülne, és nem Albert Einsteinhez, Albert Schweitzerhez hasonló zseniket állítanak elő, hanem például új Hitlereket. — Fel kellene tehát függeszteni a sejtbiológiával kapcsolatos kutatásokat? — Erről szó sem lehet! De annak ismeretében, hogy a sejtko- pírozás akár néhány évtized múlva megszokott, mindennapos módszer lehet, nem árt félni. Hadd hivatkozzak Hirosimára. Robert Oppenheimer, az atombomba egyik „atyja” a következőkben fogalmazta meg a magenergiában rejlő félelmetes lehetőséget: az atom teljes szabadságot adhat az emberiségnek, de el is pusztíthatja a Földet. A biológiában nem ismétlődhet meg az, ami a fizikában előfordult! Nem szabad, hogy a jövőt szolgáló felismerést, a sejtkopírozást ne az emberiség javára, hanem ellene használják fel. (FEB)
