Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-13 / 290. szám
HÍRLAP, 1993. december 13., hétfő FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Megegyezés helyett bíróság Dicsérték az önkormányzat munkáját Ki akarták vágatni a fákat Sarudon Önkormányzati ülés Aldebrőn December 16-án, csütörtökön 16.30 órai kezdettel képviselő- testületi ülést tart Aldebrő ön- kormányzata. Napirenden a polgármester és a körjegyző beszámolója szerepel az idén végzett munkáról, de javaslatot tesznek a jövő évi tervekre. Újra a rendezési tervről December 15-én, szerdán folytatják a tárgyalásokat a Ti- sza-tó rendezési tervéről Poroszlón. A Környezetvédelmi Minisztérium, a Nemzeti Park munkatársai, polgármesterek, tervezők, építészek és tulajdonosok ülnek össze a tervek pontosítására. „Mikulási ajándék” Az elmúlt héten 15 újabb telefonkészüléket szerelt be Újlő- rincfalván a Matáv. A „Mikulásnapi” ajándékként bevezetett crossbar-vonalak száma így 49- re emelkedett a kis létszámú településen. Árverés Ostoroson Sikeres árverést tartottak az elmúlt héten Ostoroson, ahol a licitálásra bocsátott földek most már szinte maradéktalanul elkeltek. A jövő évi költségvetésről Az 1994-es költségvetésről és annak tervezetéről tárgyalnak holnap, kedden 15 órától a felső- tárkányi önkormányzati ülésen. Műsor és szaloncukor December 23-án, 18 órai kezdettel karácsonyi ünnepséget rendeznek Újlőrincfalván, ahol a helyi fiatalok adnak műsort, majd a sarudi tűzoltózenekar szórakoztatja a jelenlévőket. Ekkor kapják mega családok az egy kilogramm ajándék-szaloncukrot az önkormányzattól. A besenyőtelki Csapó János törékeny virágokkal bíbelődik. Lehet, ez eleinte szokatlan volt számára, hiszen hosszú évekig nehézgépkezelőként dolgozott a helyi téeszben. Évek óta átalakulóban vannak a szövetkezetek, s ő és két társa is egy új rendszerben kezdett el a dolgozni 1989- ben. Bérbe vették a traktorokat a termelőszövetkezettől, s költség- térítéses rendszerben művelték a besenyőtelki határt. De a rendszer nem működött gördülékenyen, s a három traktoros elégedetlenkedni kezdett. — Szerződést kötöttünk a té- esszel — meséli Csapó János —, de a szerződés pontjait nem tartották be. Átvételkor nem mérték fel a gépek állapotát, s amikor elromlott, mindent nekünk kellett fizetnünk. Havonta kellett volna elszámolást készíteni, s eszerint kaptuk volna a pénzünket, de ez sem történt meg soha időben. A munkalapokat csak háromhavonta számolták el. A javításokkal és a műhelyköltségekkel is állandóan gond volt: utólag mindig többet számláztak, mint amennyit ott voltunk. — Végül is nem kapták rendesen a bérüket? — Azt megkaptuk, de járt volna hármunknak három évre 1,2 millió forint költségtérítés, amiből én eddig 70 ezer forintot kaptam kézhez, s a többiek sem jártak jobban. — Ezért hagyta ott a szövetkezetei? — Az állandó viták és a kevés pénz miatt. Indult ez a magán- vállalkozás, s ide társultam be. 1991-ben hagytam el a szövetkezetét, akkor az elnök azt ígérte, nem lesz ebből semmilyen hátrányom. Nem maradok ki a vagyonnevesítésből, és a részaránytulajdont is megkapom. Ehhez képest mindenből kimaradtam. Nem szólt, hogy adjam be az igényemet. Bessenyi Gyula, a Besenyőtelki Lenin Termelőszövetkezet elnöke azt mondja, Faragó úr minden fillért megkapott, ami járt neki, s erről egy jegyzőkönyvet is mutatott, amit mind a három dolgozó aláírt. — Mást mondani nem tudok. Faragó János megszüntette szö(Fotó: Gál Gábor) vetkezeti tagságát, s mi mindenben a legkörültekintőbben jártunk el. A kárpótlási törvény azután jött ki, miután Csapó úr kilépett tőlünk, s akkor jelentek meg a szövetkezet átalakulásával foglalkozó jogszabályok is. Ezek csak a tagokra vonatkoznak. A vagyonnevesítést pedig senki nem veszti el, az ő része is megvan 421.516 forint értékben. Higgye el, ezek a kérdések, főként a kárpótlás, ebben a faluban igen kényes kérdés, ezért mi mindenben a közvélemény bevonásával jártunk el. Besenyő- telken sok a sértett ember, itt sokan élnek, akikre rásütötték, hogy kulák, internálták, meghurcolták őket. Ennek ellenére minden hangos vita nélkül sikerült a földeket elosztani: a kárpótlásra kijelölt területek 90 százaléka kelt el, ami országosan is a legmagasabb arány. — Mégis, mit tud mondani Csapó úr panaszára? — Ha úgy gondolja, hogy sérelem érte, forduljon bírósághoz. Ott majd eldöntik, kinek van igaza... / (sárközi) Ha sportnyelven kellene beszélni, biztos, hogy nagyarányban lehetne a sarudi önkormányzat javára ítélni a győzelmet. Ez ugyanis a mérlege az utóbbi hetek történéseinek a községben, ahol nemrégen nagy érdeklődés mellett tartottak falugyűlést. Ahogy Kiss István polgármester sorolja az eseményeket, igencsak meglepődtek az önkormányzat tagjai, amikor beszámolója során, majd a végén is sokan közbekiáltva mondták: jól dolgoztatok, a döntésetekkel egyetértünk. Erre a dicséretre ugyanis nem számítottak. — Miről is volt lényegében szó? — Rendkívüli jelentőségű beruházás indítását határozta el a képviselő-testület a gázprogramhoz való csatlakozással, és ehhez a falu lakosainak is „áldásukat” kellett adniuk, hogy a környékbeli 9 község összefogásával, zártkörű részvénytársaság formájában településünkön is elkezdődhessenek a munkálatok — kapjuk a választ. — Sok pénz befektetéséből, előteremtéséről van szó. A cehhet a lakossággal együtt kell állni. Szerencsénkre a füzesabonyi OTP kedvezményes hitellel segít rajtunk. Az ügyintézést helyben, a polgármesteri hivatal végzi. Úgy akaijuk, hogy jövő év októberétől már gázzal fűthessenek a sarudi lakosok és az üdülők is. — Persze, ezen a gyűlésen a telefonhálózat fejlesztéséről is beszéltünk, ami a Matáv jóvoltából szervezetten, gyorsan, a lakosság megelégedettségére zaj-* lőtt le. Sikerült minden lakossági igényt kielégíteni. Az összes vonalak kiépítése — az üdülőterületünkön — így is csak jövő évre fejeződhet be. — Ez eddig 2-0 az önkormányzat javára... — Igen! — folytatja a polgár- mester. — Kedvezően fogadták el azt a bejelentésünket is, hogy Újlőrincfalvával együtt a térségből mi is bekerültünk a hátrányos helyzetű falvak sorába, ami teljes mértékben tükrözi a valós helyzetet, de ez a besorolás biztonságosabbá teszi munkánkat, főleg az intézmények működtetése és a fejlesztési feladataink végrehajtásában. Később megtudjuk, hogy Ro- bur kisbuszt vásároltak a sportolók a pávakör, a nyugdíjasklub, az iskolások utaztatásának megkönnyítésére, és a közelgő karácsonyi ünnepek alkalmából a gyerekek, valamint a 70 éven felüli idősek ajándékcsomagot, utalványt kapnak, olyan mértékben, ahogy azt a község pénztárcája megengedi. Ezért vették nagy köszönettel a Svájcból érkezett különböző ajándékokat, karácsonyfadíszeket is, mert ez utóbbiakból az iskola előtt lévő fenyőfát felöltöztetik, hogy az a község ünnepének tiszteletét emelje. Gondoltak persze a Ti- sza-tóra és környékére is. Az illetékes szervekkel már megegyeztek, hogy a vízszint csökkenése után a szabad strand esedékes felújítását, karbantartását elvégzik. — S hol vannak a „fekete pontok”, a kapott „gólok” elrejtve? — Sajnos, a szociális feszültségek nálunk is tovább nőnek, az önkormányzat részéről már elérték a kezelhetőség végső határát. A munkanélküli-segélyezés, a jövedelempótló támogatás és az eseti segélyezés csak átmeneti megoldást jelent. Sokkal nagyobb gondot kellene fordítani a még meglévő munkahelyek megőrzésére, a kisvállalkozások valódi, kézzelfogható támogatására. — Hétköznapibb a másik. A kerékpárút építésénél a hirtelen beköszöntött tél mellett a bürokrácia is kemény ellenfélnek bizonyul. Meghökkentő az a mentalitás, ami az érintett szervektől megnyilvánul a kivitelezés során. Először a falu ékességét jelentő fák kivágására akarták az önkormányzatot rákényszeríteni, később pedig a zajló munkák során gördítettek akadályokat, különböző kifogásokat a hivatal elé. Az építőanyagok lerakásánál például arra hivatkoztak, hogy övék az út. Igen, de nyáron ki vágatta le a füvet az árokparton, télen pedig ki takarítja le, sózza ezeket az utakat? Hát persze, az önkormányzat... — adta meg végül is a választ a kérdésre a polgármester. (fazekas) Üj székházat építenek Cél: a lakosság szakszerű, udvarias kiszolgálása A kisebb településeken nagy az információéhség Beszélgetés Pócsfalvi Csabával, a Népjóléti Minisztérium főtanácsosával Mai gazdasági életünkben talán a kelleténél is nagyobb hangsúlyt helyeznek pénzintézeteink ténykedésére. Van, aki az ott elhelyezett betétek biztonságáért aggódik, más a termelésben való jelentősebb részvételüket hiányolja, de számottevő azok száma is, akik felületes ismereteik alapján, elhamarkodottan ítélkeznek a szövetkezetek működéséről. Füzesabonyban jelenleg két pénzintézet működik: a Füzesabony és Vidéke Takarékszövetkezet, valamint az OTP Füzesabonyi Fiókja. Tudósítónk az utóbbi vezetőjét kereste meg: Zelei Pál készségesen adott tájékoztatást munkájukról. — A füzesabonyi fiók 1958- ban alakult. Az OTP akkortájt még csak 6-7 dolgozóval látta el itt a pénzügyi szolgáltatásokat, noha néhány betétkönyvön és pár ezer forinton kívül más nem is szerepelt állományunkban — mondta bevezetőként. — Később a hírverés és a takarékos életmód eredményeként bővültek a szolgáltatásaink is... 1965- ben költöztünk a jelenlegi helyünkre, ami akkoriban megfelelt á feltételeknek és a forgalomnak, amely a takarékbetétek gyűjtéséből, a rövid lejáratú hitelek és építési kölcsönök folyósításából és a szerencsejátékok lebonyolításából állt. A ’70-es években megkaptuk a jogot az MNB-től a tanácsi, majd az ön- kormányzati számlák vezetésére. — Időközben bővültek egyéb szolgáltatásaink is: foglalkozunk valuta-deviza számlavezetéssel, értékpapírok forgalmazásával, kárpótlási jegyek beváltásával, vállalkozói és önkormányzati hitelek folyósításával. S ma már tizenhét szakember áll az ügyfelek rendelkezésére, hogy maradéktalanul megfeleljenek a hozzánk fordulók elvárásainak. — Miként értékeli az idei év gazdálkodását: melyek voltak a fontosabb pénzügyi „akciók”? — A betétállományunk 380 millió forintra emelkedett. Ez — nagyságrendjét tekintve — az előző év azonos időszakához képest 40 milliós növekedést jelent. Úgy érzem, érdemes kiemelni, hogy a fiók Füzesabony és a körzet gázprogramjában aktív szerepet vállalt a közelmúltban. Jelenleg a sarudi hálózat megvalósulásában veszünk részt. Éppen a minap volt egy falugyűlés, ahol a résztvevők úgy döntöttek, hogy a pénzügyi lebonyolítást mi végezzük: lakóházanként 50 ezer forint kedvezményes hitellel segítjük a helybelieket. Ez 30 százalékos állami támogatást élvez, 28+1 százalékos kamattal lehet számolni. A közterületi gázmű átadása után a belső szerelési munkákra ugyancsak kezdvezményes hitelt biztosítunk ügyfeleinknek 200 ezer forint felső határig. Mindemellett tavasszal a sarudi telefonhálózat bevezetését is segíthettük: négymilliós hitellel... Tavaly kilencszáz esetben folyósítottunk építési kölcsönt, az mintegy 80 millió forint kiadását jelentette, az idén ez nagyságrendileg a felére mérséklődött. Ami nagymértékben betudható annak, hogy a közterületi gázprogram nagyrészt már befejeződött. — Mennyiben bővült a pénzügyi szolgáltatásaik skálája? — Mint emh'tettem, a fiók megkapta a devizaszámla-vezetés jogát, így 2100 számlát vezetünk tavaly március óta. A kárpótlási jegyek kapcsán három és fél ezer ügyfélnek 190 millió forintot fizettek ki a kollégáim. Természetesen foglalkozunk ezek visszaváltásával is a jelenlegi 60 százalékos árfolyamon... Igen élénk az érdeklődés a vállalkozók körében a hitelfolyósítások iránt. Ebben az évben 50 személynek 60 millió forint körüli vállalkozói hitelt nyújtottunk. Számos vendéglátóipari egység vásárlására, illetve forgóeszköz és árukészlet beszerzésére nyújtottunk hitelt, de volt már néhány mezőgazdasági jellegű beruházás is. — Melyek a jövő évi elképzeléseik? — A továbbiakban is elsőrendű feladatunk a lakosság szakszerű, udvarias kiszolgálása. A jelenlegi szűkös helyiségünk már nem teszi lehetővé a korszerű és kulturált ügyfélszolgálatot, ezért tervezzük egy új székház építését, amihez a takarékpénztár központjának jóváhagyását várjuk. Szajlai Csaba A közelmúltban lakossági fórumot szervezett Aldebro ön- kormányzata és a Népjóléti Minisztérium. A tanácskozás célja az volt, hogy a helybeliekkel együtt megvitassák az időskorúak és a munkanélküliek támogatási rendszerét. Lapunk képviselője Pócsfalvi Csaba minisztériumi főtanácsossal beszélgetett az eseményt követően. — Milyen tapasztalatok birtokában tér vissza a fővárosba? — Mindenekelőtt azzal, hogy Aldebrőn — hasonlóan más kisebb településhez — nagy információéhség van. Hiányoznak azok a klubok, azok a rendezvények, ahonnét napi ismereteket lehet szerezni. Örülök, hogy az itteniek részéről szociális és munkaügyi előadásra merült fel igény. Mindezt összességében úgy értékelem, hogy egyszerre két hátrányos helyzetű réteg napi problémáit sikerült feltárni. Elég példaként említeni az idősek és a munkanélküliek foglalkoztatását, alkalmasint egyszerre, de nem egymás kárára. Tehát: az elhangzott sérelmeket, módosításokat, ötleteket feltétlenül továbbítani fogom. — ...azonban a megjelentek közül jó néhányon nap mint nap megélhetési, fenntartási problémákkal szembesülnek. Úgy gondolja, sikeres lesz a közvetítés? — Minden bizonnyal. Jómagam a Munkanélküliek Érdek- védelmi Szövetségének az ügyvezetője és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat képviselője is vagyok. Sajnos, amit mondott, az nem új keletű, viszont az említett szervezetek alkalmasak arra, hogy nemcsak megjelenítsék a problémákat, hanem hathatósan orvosolják is azokat. És ami a legfontosabb: rámutassanak az esetleges hiányosságokra. — Melyek ezek? — A pályakezdő fiatalokkal kapcsolatos anomáliák, az alulképzettség, a munkába állók „pályára” állítása, az önkormányzatok szociális, elhelyezéssel összefüggő feladatai... Mindezekre ügyelnünk kell, ha a foglalkoztatási törvényt módosítjuk, amelyre még ebben a ciklusban van remény. — Ön miképpen foglalná ösz- sze a gazdasági nehézségeket, a munkanélküliség alakulását? — Több éve foglalkozom ezzel a nehéz, átmeneti állapottal. A munkanélküliség ily mértékű alakulását leginkább a gazdasági szerkezet hiányosságai okozták. Hiszen sem „piac”, sem „gazdaság” nem volt abban a szocializmusban, amelyben eddig élhettünk. Noha a foglalkoztatás teljes mértékben megvalósult, beláthatjuk: ez torz, hamis folyamatokat eredményezett. Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy észlelhetően jelen voltak és vannak a mentalitásbeli problémák is. A felsoroltakon túl szükséges megemlíteni, hogy a keleti piacok elvesztése után rögvest alkalmazkodni kellett a nyugati igényekhez. Ez pedig nem ment mindig zökkenőmentesen, bár jelenleg termelésünk mintegy 70 százaléka kerül Nyugatra, 8-9 százaléka pedig az egykori szocialista országokba. Utóbbinál ugyan van piac, de nincs „fizetés”. — Minisztériumi főtanácsosként mi a véleménye az alkalmazott szociális törvényről, illetve terveznek-e változtatást? — Mint minden — ellátással foglalkozó — törvény: ez is támadható. Változtatást természetesen tervezünk. Célunk, hogy javító célzatú legyen ez a törvénykezés, és ami fontos: tényleges rászorultságot fejezzen ki. Nagy hangsúlyt fektetünk a szolidaritásra, a szociális és egészségügyi ellátás csorbulásának a kiküszöbölésére. Az elképzelések szerint külön lesz választva a munkanélküliség kezelése a szociális problémáktól. Nagyobb szerepet várunk a szociális foglalkoztatástól, a nonprofit-tevé- kenységtől. A képzéseket sokkal hatékonyabbá, úgymond piaco- rientáltabbá kívánjuk formálni. — Szerepel-e jövő évi „naptárukban” az aldebrői fórumhoz hasonló rendezvények szervezése? — Természetesen. Azok a szervezetek, amelyek képviselőjeként veszek részt, az ország minden egyes településein megjelennek, fórumokat tartanak majd. Közös, együttes megoldásokon akarunk gondolkodni: társadalmi szervezetekkel: egyházakkal és pártokkal karöltve! Sz. Cs. Isapó János áttért a virágokra