Heves Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-11-12 / 289. szám
HÍRLAP, 1993. december 11—12., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. bt *6 i *5 äl = © E 3® í* y C y N m sö 3« lx Tízesekké! nem könnyű Miről vallanak a számok? A tarot a jövőt fürkészi Manapság egyre gyarapszik az ezotérikát kedvelők tábora. Érthető, hiszen zűrzavaros a jelen, bizonytalan a holnap, s a rossz hangulatú, az illúziójukat vesztett emberek keresnek valamiféle szellemi, erkölcsi fogódzót. Gyarapszik is a sarlatánok száma, azoké, akik megvámolják a tétovázókat, a segítségre, a felkarolásra szorulókat. Szerencsére olyanok is akadnak, mint a Budapesten élő, a 73 esztendeje ellenére is fiatalos Váczi Klára, aki nemcsak kiváló grafológus — effélék is alig akadnak e kies hazában —, hanem jeleskedik az asztrológiában, a tenyérelemzésben, s a tarotban is. 1. Nem említettem a számmisztikát, pedig e területen is igen otthonosan mozog. Ezért kár, hogy egri bemutatkozására — október végén — olyan kevesen voltak kíváncsiak. Jól jártak viszont azok, akik részt vettek az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület által rendezett rendezvényen, hiszen nemcsak ismereteiket gyarapították, hanem bepillanthattak a világunkat mozgató, a karakterünket befolyásoló erők titkaiba is, s ráadásként elsajátíthattak néhány olyan tippet, amelyet később sokrétűen kamatoztathatnak. Ez a varázslatos, kedves, közvetlen, egyéni humorú, életvidám hölgy lényéből fakadóan mellőzött minden fontoskodást, pózolást. Neki köszönhető, hogy a nyilvános riport kedélyes diskurzussá formálódott, s irigylendő légkör uralta az egész délelőttöt. 2. Legnagyobb érdeklődést a számmisztika váltotta ki, holott eredetileg nem erről óhajtott hangsúlyosan szólni. Kihívott egy jelentkezőt. Felíratta vele teljes születési időpontját, s aztán indult a „bűvö- lés”. Két módon is összeadta a számokat, s mindenki rájöhetett, hogy az eredmény akkor is ugyanaz, ha a matematika ezt megkérdőjelezné. Ez az egy mozzanat is jelezte, hogy ez az ősi tudomány nem szemfényvesztés, egyáltalán nem valami ámításféle. Menet közben azért bevetette Kepler művészetét is, s aztán nem maradt adós az indoklással sem. — Csak néhány jellemző dolgot említek. Akik kettesek, hármasok és négyesek, megtestesítik a megbízható átlagembert, azokat, akikre épül a társadalom, sőt a család is. Nevezhetném őket a jelképes fák gyökereinek. Belőlük verbuválódnak az ideális férjek és feleségek. Nem jellemző ez a hatosokra, hetesekre, nyolcasokra. A kilencesek és a tízesek — különösképp az utóbbiak — a saját praxisom szerint különös sorsú, szuverén karakterek. Mindig megjegyzem, hogy olyanok, akik mellett lehet élni, de velük aligha. Nem viselik el a függőséget, a drillt, az utasításokat. Szeretik a szabadságot, az önállóságot, az alkotás, a teremtés fantáziagazdagságát. Belőlük válnak — hacsak nem úsz- szák meg ezt a szolgálatot — a legrosszabb kiskatonák. Őket fényűik leggyakrabban, ők kapnak igen ritkán eltávozást. Egyébként érdekes volna a honvédségnél ilyen szempontok szerint is megvizsgálni a helyzetet. Már csak azért is, mert a bánásmódot ehhez a szituációhoz lehetne igazítani, azaz kevesebb lenne a lé- lekgyötrő konfliktus. Mindenesetre azt tanácsolnám az olyan asszonyoknak, akiknek párjai e körbe tartoznak, hogy ne nagyon nyomozzanak utánuk, mert nem tűrik a csakazértis ellenőrzést. Rájuk kell hagyni a dolgokat, mert ha nem ez történik, akkor oda a béke, a harmónia, és nem egy esetben a házasság is. 3. A táblánál álló ötös számos kellemes információval szembesülhetett. A vendég jóvoltából megismerhettük vonzó vonásait. Most már egyre többen kérdeztek, s természetesen sorjáztak is a válaszok. — Az az ideális, ha az előbbi jegyekkel harmonizálnak a házszámok, a rendszámok, s a döntések kivitelezésére szánt időpontok. Egyáltalán nem mindegy, hogy mikor mondják ki a felek a boldogító igent. Bizony, nemegyszer jönnek hozzám ifjú szerelmesek, s tudakolóznak arról, hogy mi vár rájuk. Néha nem közölhetem a nyers tényeket, nem utalok arra, hogy semmivé foszlik a nagy érzés. Hadd maradjanak meg illúzióik, hadd tapasztaljanak meg minden élményt, hiszen ekként teljesítik feladatukat, ily módon lesz köny- nyebb nekik következő életükben. 4. Végül mindnyájunkat megbabonázott azzal a tarottal, amelynek — a kifejezés nem túlzás — szinte egyetlen hazai mestere. — Aki elsajátítja az ősi kártya kezelésének legapróbb tudnivalóit is — hosszú esztendők szükségesek ehhez —, s tisztában van a chiromantia, a már említett asztrológia fogásaival is, mindenképpen magasabb szférákba emelkedhet, s megvilágosodhat előtte a jövő számos tendenciája, ami nem árt, hiszen iránytű birtokában valamennyien köny- nyebben boldogulunk, s hamarabb jutunk el ahhoz a megtisztuláshoz, ahhoz a katarzishoz, amely nélkül csak fehér bottal botorkálok lennénk. 5. Pillanatnyilag fura dolgok azért vannak. Megfogta az egyik résztvevő kezét, aki felszólítására közölte születési adatait, s ő úgy olvasott az illető tegnapjaiban, jelenében, mint egy könyvben. — Ezt minősítem intuíciónak. Bizonyára létezik racionális indoklás is, mert csodák nincsenek, csak most még megfejthetetlen titkok. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy ekként is használhatok polgártársaimnak. Mennyire igaz... Pécsi István Üj Raszputyinok Az egész volt Szovjetunió területén hemzsegnek a sámánok, varázslók, jósok és kuruzslók. Van, aki a televízión keresztül gyógyít, van, aki kis falvakban tevékenykedik. Az orosz lélekben él a vágy, hogy olyan hitet élhessen, ami nem politikai hatalomtól függ- (FEB-fotó) Tóth Béla: Capriccio i. — Hát ez sem különb a többinél! — kiáltja a boltozatos mellű, gránitarcú óriás. 1804 májusa. Méregerős feketekávé ömlik a adlón, a széttört csésze darabjai özött. Egy szimfónia partitúrája Ludwig von Beethoven úr csizmája alatt, pontosabban a címe: Symphonia Bonaparte. 1804 májusa. Az első konzul császárrá koronáztatja magát. Népek szabadságának megvalósítója? A Marius-arcú vezer? Irtózatos Beethoven csalódása. De az Ervica túléli a modem Caesar tündöklését. A gyógyíthatatlan süketséggel kínlódó, egyre magányosabb férfi Heiliegenstadt relé gyalogol. Zárkózott arca nem árulja el gondolatait. Kitér a zárt hintó elől, ami a Lichnowsky-címert hordja. Az pedig felvenné. Délelőtt a császárvarosban épp Edward hercegnek mondta: „írja le, amit közölni akar. Én már majdnem süket vagyok!” így hát inkább a szőlőskertek felé fordítja szemét. Mire gondol? Egyenlőség, testvériség, szabadság? Mibe kerül ez még az emberiségnek? Birkózás a sorssal, a nemezissei. Hogyan „kopog, dörömböl” az ember aj táj an? Négy koppanás... sokszor. De megéri. Győzelem-finálé a vége. Legfeljebb... majd a huszadik században. Testvériség, Testvériség... Grinzing felől szőlővirág-illatot hajt a szél. 1791, Bécs. Szabadkőműves bizakodás, megfoghatatlan Mozart-muzsika. Sarast- ro, Tamino, Kedves Papageno... Mi hát a vége? Szőlővirág-illatú, ogány öröm. Zsarnokok nélSzámára már nem létezik Bonaparte, csak az öt vonal. És az emberrel énekeljen az Orchester minden hangszere. Örömöt... mindenkinek. Fekete felleghajtóján még taszít egyet a szél. Előtte, utána még a Sors kopogtat, de már érzi, látja, hallja azt az örömöt. Lelkében már a Kilencedik énekel. II. A császári hadsereg ütegeinek tűzereje most is nyomasztó. Lassan mozdul a tábornoki látcső. Délről Kaiserja:ger-rajvonalak, nyugat felől „felfejlődő” ulánu- sok. De amíg a sorezredekkel találkoznak... Elég lusta manőver. „Eh, akár Győrig is eljuthatunk. Nos, mit szól majd ehhez Hay- nau?” — Klapka Komáromra támaszkodik. Tartalékaiból rohamra indul a szárnyak felé két huszárszázad, közepén egy gyalogzászlóalj. Az erődágyúk záró- tüze támogatja őket. Sebesült honvédek tartanak a vár felé. Kevés a hordágy. Ami van, inkább csak puskákból hevenyészett. Lőtt lábú főhadnagy szeme nem látja a lőfüstös eget. Csak a szuronyt szegező honvédeket. Csak a szemét tudja oldalra fordítani, testét nem engedi a hordágy. Emitt jászkun huszárok. Az egyik megismeri: Egressy főhadnagy. Fent srapnell robban, de Egressy már csak belül hallja indulója ritmusát. Meg azt, hogy magyarok... nem felejtitek el a Klapka-indulót, ha meghalljátok. Azt hiszitek, hogy veletek született. Szárazát nyel. Szájában keserű, fémes íz. Sándor, Sándor... Te megértenéd, mert... mert „E pirulás vér, harag és szégyen A fölébredt nemzetek szemében” ...ha még Bem tisztje vagy. Ma még élsz. Mi lehet Veled...? ...És a nagy, közös sírra boruló fekete-sárga csendből mégis melódia röpül: „Hazám, hazám, te mindenem...” Magyarország nagyura, Bánk bán tőrt emel. Erkel csak öt vonalat, és hiszi, hogy nem reménytelenül. Mert ha más nem, majd — a huszadik század... Pedig a lecsapódó penge útját az immár nagyon csendes Európában ó, de régóta figyeli egy düsseldorfi német költő. „Ha e szót hallom: „magyarok” Szűknek érzem német zekémet, Keblemben tenger kavarog, és mintha trombiták köszöntenének! a harci dal, a vad s kemény ének a Nibelungok alkonyáról” 1. A Zeneakadémia előtt lepkék, bogarak kavarognak a lámpák fényudvarában. Konflis kocog, öreg szürke taxi előz; közelről vaníliafagylalt illata, messziről pincelakás lecsószaga, meg egy verkli hangja: „Ott, ahol az ember felmászott a fára A Turulmadárra, ott van Budapest Ott, ahol a sárga villamosok járnak A boltok bezárnak, ott van Budapest...” Két férfi vissza-visszanéz. — No, ezt már egy pár éve hallom... A daliamat meg éppenséggel Mozarttól emele el jó Abraham Pál... — ... és hogy befejezzem: akár Ázsiába, a mohamedán világba is el kell küldeni a fiatalokat, Zoltán. Keressék csak ők is a pentatont. Mert megtalálják. Szakállas társra megérinti a vállát: — A szomszéd népekkel most nehezebb. A politikacsinálók miatt. Ugyan már... A szlovákok talán falhoz állítják népdalaink számtalan dallamát, mert ők is dalolják? Mert az övék is? És megfordítva ugyanaz? Ez szép és örök. Kényszerpolitika nem ronthatja. Mi is elmegyünk még Erdélybe, de Moldvába, a Havasalföldre is, Béla. — Jó estét kívánunk... — Jó estét. Hm... Önök még nem vizsgáztak, barátaim. Feliratkoztak? — Tisztelettel... igen. Csak nem tudjuk, hogy... Bartók fehér aszkétafeje közelebb hajol: — Mi bajuk? — Megvertek a turulisták. A tanár úr román táncai miatt. — Istenem... barbárság Mária Országában... Most hova mennek, barátaim? — Az is lehet, hogy oda, ahová a tanár urak... „Foglalj, helyet. Kezdd el a mesét szépen, Mi hallgatunk...” 2. Az arckoponya váll-lapot visel. Csengőgombok az asztalán, egy doboz Csongor szivar, tört hegyű ceruzák, Remington írógép, egy fáradt gumibot, egy TT- pisztoly. Csak a csőben van töltény. A tár helyén egy pár óvszer. Ezen még most is relröhög. — Na, kezhessük élűről is... — Kiss Pál, elsőéves latin-történelem szakos bölcsészhallgató vagyok. — „Piszokmocsok ellenforradalmár vagyok”... hehe... miért nem ezt mondod, paszúly? Kell még egy saller? Stukker volt nálad még november húszadikán is! Rutinosan, takarékosan, visz- szakézzel ütött. Aztán szőrös ujjait megnyalja, a fiú ismét a padlón volt. De visszamászott a székre. Jobb arcán valami lógott. A szeme. — Lenyelted a papújaidat. Fene a gusztusodat. Na, ezekre vagyok én kíváncsi. Mert csak ez az izé maradt, miszerint hogyaz- isten: „E pirulás vér, harag és szégyen A fölébredt nemzetek szemében” — Te írtad? — Én. Az arckoponya felállt. Kijjebb húzta az ablakot. Kora nyári, jó illatok áradtak. Mögötte nehéz bűz, tegnapi rumok eijedő szaga maradt. De őt már utcai hangszórók édes, édes zenéje frissítette. „Hej, te puska, puska nagy, Nem csinos kis fruska vagy...” Mimi, a „mami” Görögország politikai fordulatot hozó választásai mögött nem kellett sokáig keresni a nőt. Andreasz Papandreu, a miniszterelnöki székbe ismét visszatérő 74 éves szocialista politikus így nyilatkozott éppen feleannyi idős feleségéről: „Mindaz, amivel életem megmentéséhez és választási győzelmemhez hozzájárult, felbecsülhetetlen értékű...” Papandreu 1985-ben hivatalos indiai látogatásán, a kormánygépen szolgálatot teljesítő stewardessként ismerte meg a csinos, fiatal, de nála jóval magasabb és testesebb, 103 cm mellbőségű Dimitra Lianit. Attól kezdve a már kétszer elvált légikísérőnek bérelt helye volt a kormányfő gépén. Mindez nem váltott ki különösebb szenzációt, miután Papandreu mindig szoknyavadász hírében állt, de a Margaret Chant amerikai profesz- szornővel 1951-ben kötött házassága sohasem került igazán válságba. Akkor figyeltek fel a viszonyra, amikor az „élesben” folytatódott. A Papandreu házaspár különvált, s 1988-ban, az Éurópai Közösségek rhodoszi csúcsértekezletén a házigazda görög miniszterelnök mellett a reflektorfényben feltűnt új élettársa. Jobb kezén a kormányfőtől kapott arany láncocskát viselte, ami „görögül” azt jelenti, hogy nincsenek törvényesen megesküdve. 1989-ben Papandreu életének mélypontjára került: leváltották a miniszterelnökségről, perbe fogták anyagi visszaélések miatt (később felmentették), pártja választási kudarcot szenvedett, s egy súlyos szívoperáció után kétszer is halálközelbe került az intenzív osztályon. Talán mindez közrejátszott, hogy feleségül vette Dimitrát. (FEB) Hírek hírességekről Hamisak azok a híresztelések, hogy az Egyesült Államok elnöke minden percét a politikának szenteli. Bili Clinton még most is szakít magának majd minden este időt egy videofilm megtekintésére. Sőt olykor kettőt egymás után is megnéz. Másik szenvedélyéről, a szivarozásról viszont le kell mondania, felesége, Hillary ugyanis a Fehér Ház teljes területén betiltotta a dohányzást. íme, az elnöki teljhatalom megnyirbálása... * II. Konsztantin, Görögország exkirálya ismét megerősítette: hajlandó újból elfoglalni a trónt. A Londonban élő 52 esztendős egykori uralkodó azt nyilatkozta, hogy sorsa a görög nép kezében van. „Ha úgy döntenek, hogy jobb nekik a republika, akkor sem fogok könnyeket hullajtani, ám ha az államforma megváltoztatása mellett voksolnának, boldogan térek vissza, hogy szolgálhassam őket.” * Megbotránkoztatta az angol királyi házat a Benetton cég. A termékeik népszerűsítését szolgáló Colors című lapban — egymillió a példányszáma! — ugyanis több híresség mellett Erzsébet királynő arcmását is komputer által torzítva jelenítették meg. A brit uralkodót a kiadványban negroid vonásokkal ruházták fel, ugyanakkor a pápát kínaivá, Michael Jacksont fehér emberré. Arnold Schwarzeneg- gert meg ébenfekete izompacsirtává alakították. Égy hírlik, a Buckingham palota jogi lépéseket kezdeményez a Benettonnal szemben. * Minden ellenkező híreszteléssel szemben — közli a Star című amerikai lap — Albert monacói herceg és Claudia Schiffernémet fotómodell még az idén megtartja eljegyzését. Az ember ugyan már hajlamos kételkedni, mindenesetre a herceg-édesapa, Rainer boldog lenne, hiszen ahogy ő mondja: „Claudia csodálatos nő, nemcsak szép, de okos is. Pontosan az az asszony, akire fiamnak szüksége van, ha méltó uralkodó akar lenni.” Az amerikai lap azt is tudni véli, hogy a boldogító igen kimondásához a 22 esztendős Claudia négy feltételt szabott. Ragaszkodik az egyházi esküvőhöz Monaco katedrálisában, kikötötte, hogy foglalkozását tovább gyakorolhassa, gyerekről leghamarabb öt esztendő múlva lehet szó, s végül a legsúlyosabb kitétel: a házasság megkötése előtt szó sem lehet szexről. * „Andrew a legjobb barátom, igazán nagyszerű ember. ” Ezt a mondatot a 33 esztendős angol hercegről — talán meglepő, de a tőle külön élő felesége, Fergie mondta. A kijelentés a hercegné azon „ reklámkampányának ” része, amellyel imázsát a közvélemény szemében javítani szeretné. Ugyanezen okból íróasztalán csak férjéről és gyermekeiről tart képeket, barátjáról, John Bryan- ról szó sem esik. Fergie a boszniai gyermekek megsegítésére néhány hete jótékony célú akciót kezdeményezett, amelynek keretében a mostani kórház kis betegei között kétszáz luxuskivitelű játékmacit már szét is osztottak. A hercegné azzal magyarázza hirtelen színeváltozását, hogy rájött: meglehetősen zavaros életet élt eddig, de tanult a hibájából, s váltani akar. (FEB)
