Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-09 / 261. szám

HÍRLAP, 1993. november 9., kedd GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Solymosi busszal az operettszínházba Gyöngyössolymoson is ha­gyományosak már az autóbuszos színházlátogatások. Legköze­lebb november 13-án gurul a tár­sasgépkocsi a solymosiakkal, akik ezúttal a Fővárosi Operett­színház bemutató előadásában tekintik meg a Leányvásárt. Halászi fejlesztések Gyöngyöshalász új gázháló­zatára kapcsolják a helyi műve­lődési házat, az anya- és gyer­mekvédő intézményt, illetve en­nek szolgálati lakását is. Az ön- kormányzat már megrendelte a szükséges kiviteli programot, amelynek alapján még az idén az említett helyek is a korszerűbb tüzelőanyaghoz jutnak. Yisontai ajándék A visontai önkormányzat újabb nemes gesztusa a lakosság részére, hogy a gázprogram meg­valósításához portánként átvál­lalt 50 ezer forinthoz hasonló ösz- szeggel támogatja a szennyvíz- hálózat kiépítését is a községben. Az Abasárral közös beruházás­hoz egyébként a megbízott Cir- kobau már a kiviteli terveket ké­szíti. Épül a tornaterem Nagyrédén Jelentős vállalkozásba fogott a nagyrédei önkormányzat, ami­kor a szülők és a tanárok egyetér­tésétől kísérve egy új tornaterem felépítéséről döntött. Az általá­nos iskola igazgatónőjétől meg­tudtuk: két hete kezdték el a munkákat, az alapozásnál tarta­nak, s reményeik szerint 1995. tavaszán már ebben a létesít­ményben tornázhatnak a község diákjai, illetve a délutáni szabad­időkben akár a felnőttek is. Lemezbemutató — máskor November 12-re hirdette meg a gyöngyösi Török Ignác Sza­badidőközpont azt a programot, amelyen a „Toborzó párnacsatá­ra” című lemezbemutatót tartot­ták volna. Az intézmény munka­társai arról értesítették lapunkat, hogy az időpont megváltozott, így november 23-án élvezhetik majd a gyerekek Mikola Péter zenés-játékos műsorát, s a Ráto- nyi Róbert hangszerelte felvéte­lek bemutatóját. A 125 milliomodik tonna után Nagy számok árnyékában Szürke októberi nap volt. Né­hány vezetőn kívül senki nem tudta a Mátrai Erőmű Részvény- társaság visontai bányaüzemé­ben, hogy valami különleges tör­tént. Már ha a nagy számok mö­gött rejtőző munka értéke neve­zetessé tehet egy hétköznapot. A visontai bánya kitermelte, és átadta az erőműnek a 125 mil­liomodik tonna lignitet. Ennek kapcsán érdemes feleleveníteni kissé az üzem történetét. — A nagygépes meddőterme­lés, a lignittelepeket takaró föld­tömeg letakantása 1967 nyarán kezdődött el Visontán — kezdte Bolla Dezső termelési osztályve­zető. — Az első széntermelési nap: 1969. július 14-e volt. A technikai berendezések az évek során gyarapodtak, nőtt a terme­lési gyakorlat, mígnem a lignit­termelés 1982-re elérte a csúcs­pontját: 7 millió 370 ezer tonna szenet sikerült kibányászni és az erőműbe továbbítani. Volt hó­nap, amikor 758 ezer tonna, volt nap, amikor 37,5 ezer, és mű­szak, amelynek során 14 ezer tonna lignit került át az erőműbe. — Miért nem sikerült az azóta eltelt több mint tíz év alatt ezt az éves termelési rekordot megdön- teni? — Kezdetben a geológiai és műszaki körülmények jóval ked­vezőbbek voltak. Napjainkra a bánya előrehaladásával nemcsak a szénszállítás távolsága nőtt meg, hanem a gépek állapota is romlott. A geológiai viszonyok sokszor nehezen kezelhetők, és a gazdasági háttér is egyre gondo­sabb, körültekintőbb munkát igényel. Eddig mintegy 930 mil­lió köbméter meddőt kellett megmozgatni ahhoz, hogy a 125 millió tonna lignit az erőmű ka­zánjaiban elégethető legyen, és végtermékként az országos villa­mos hálózatba kerüljön, mint elektromos energia. — A jövő az Önök számára tartogat-e újabb „csúcsokat”? — A Mátrai Erőmű RT. az or­szág eredményesen gazdálkodó egységei közé tartozik. Az erő­műtől az országos hálózatba igé­nyelt energia a biztosíték arra, hogy a visontai bányászkodás még az ezredforduló után is fennmarad. így a további terme­lési csúcsok sem elérhetetlenek. A munkánkat, az eredménye­sebb gazdálkodást pedig nem kis mértékben elősegíti az év során létrejött bánya-erőmű integrá­ció. Szürke októberi nap volt. Ahogy a dolgozók, úgy a gépek sem álltak meg egy percre sem ünnepelni. A külfejtéses bánya erőt és embert próbáló, mostoha körülményei között megkezdték Visontán a 126 milliomodik ton­na lignit kitermelését. M.G.K. A „törpeerőmű” építése A bankok nem támogatták... (Tudósítónktól) „Törpeerőműnek” nevezte a késő estébe nyúló sajtótájékozta­tón — és az „erőműlátogatáson” — dr. Szűcs István, az energeti­káért felelős államtitkár a THÜR Rt-nél átadott létesít­ményt. Valóban annak nevezhető, ha csak a műszaki paramétereit néz­zük Magyarország első magán­kézben lévő erőművének, amelynek beépített teljesítménye több, mint egy Megawatt. (Érde­mes megjegyezni, hogy a csak­nem 15 kilométerre lévő visontai Mátrai Erőmű 800 Megawatt beépített teljesítményű; a ma­gyar villamosenergia-rendszer- nek egyébként több, mint 7 ezer Megawatt a beépített teljesítmé­nye.) Törpe tehát, de úttörő vállal­kozás volta maitt mégis óriás. Molnár Gábor, a THUR Rt. el­nök-vezérigazgatója szerint nagy szükség volt rá, mert — annak el­lenére, hogy energiatakarékos berendezéseket válogattak össze például a nyugat-európai szín­vonalú sertésvágó-üzem létesíté­sekor — nőtt az energiafelhasz­nálás. Felvették a kapcsolatot a gázmotorok szállítójával, az osztrák Jenbacher céggel. Láng József, a tulajdonos ATT-JES Kft. részéről a blokkfűtő-erőmű környezetvédelmi paramétereit hangsúlyozta: ezek már most ki­elégítik az 1996-ban, Kaliforniá­ban életbe lépő levegőtisztaság­védelmi normákat. Közismert, az amerikai környezetvédelmi határértékek a legszigorúbbak a világon. Megtudtuk, hogy a „gyöngyö­si törpe” létesítésével nem épült villamos távvezeték a Sárhegy alján. Érdekes még az is, hogy hétközben öt ember „másodál­lásban” ellátja az üzemviteli fel­adatokat, hétvégén automatiku­san termel az erőmű. Létesítése mentességet kapott az energia- törvény alól, ez is egyedülálló­nak tekinthető Magyarországon. Amíg az égjük államtitkár elő­adásában bank-konszolidációról beszélt, Láng József azt is el­mondta, hogy egyedülálló vállal­kozásukat egyetlen bank sem tá­mogatta hitellel, ami azért elgon­dolkodtató. A tulajdonosok sa­ját maguk szedték össze a pénzt. Még az a szerencse, hogy az IKM 18,6 M Ft, vissza nem térítendő támogatást biztosított a Befekte­tés Ösztönzési Alapból, amíg a környezetvédelmi tárca 5 millió forintot adott kamatmentesen, de ezt 1995-ig vissza kell az ATT-JES Kft-nek fizetni. Korcsog Béla Kincses Mátránk Kórház, ahol a klíma is gyógyít Ha a Mátrát emlegetik, bizo­nyos, hogy Kékestető is szóba ke­rül. Kis hazánk legmagasabb he­lyét életében legalább egyszer iparkodik ki-ki felkeresni. Saj­nos sokkal többet nem kap a tú­rista, inkább a beteg ember hálál­kodhat sorsának, hogy eljutott ide. Nem túl régi a felismerés, hogy az Alföldről egyedülállóan kiemelkedő sajátos peremhegy­ség földrajzi helyzete olyan élet­tani ingerek kiváltását eredmé­nyezi, amelyekhez hasonlóakra csak Szlovákiában, Ausztriában és Svájban akad példa. Jellemző a magaslati klímára, hogy a nap­sütéses órák száma meghaladja az évi kétezret, amit kiváltkép­pen szeptember-október hóna­pokban és januártól március vé­géig lehet élvezni. Kiegyenlített a hőmérséklet napi ingadozása, ál­talában nyáron sincs melegebb +25foknál, s télen sem igen süly- lyed a mérő higanyszála -15 alá. Alacsony a páranyomás és ma­gas a nedvességtartalom. A gyógyhatás kihasználására 1932-ben épült a szanatórium „A” szárnya, s hat esztendővel később bővítették a „B”-vel. A Csonka-féle családi részvénytár­saság vállalkozásában született létesítményekhez Gyöngyös in­gyen adta a 6 ezer négyszögöles erdőt a területről és a hozzá veze­tő bekötő útról kitermelt fával együtt, hogy három évtized múl­va a hely ismét a város tulajdoná­ba kerüljön. Az intézet a II. vi­lágháború idején egy évig hadi­kórházként működött, 1949- ben az államé lett, s 1950-től az Egészségügyi Minisztérium fel­ügyelete mellett folytatja áldásos tevékenységét. A későbbi fej­lesztések során 1958-ban az or­szág akkori legkorszerűbb izotó­pos laboratóriumával gazdago­dott, 1962-64 között 12 új forrás bekapcsolásávals két, egyenként ezer köbméteres tározó felépíté­sével biztonságossá tették vízel­látását, 1972-ben orvos-nővér­szállás, 1974-ben — a kórházi szárnyak összekötésével — diag­nosztikai és therápiás részleg gyarapította tovább a létesítmé­nyeket, amiket utóbb adminiszt­rációs, gazdasági épületek is kö­vettek. Napjaink fejlődésének legfris­sebb eredménye a kicserélt, s már sokkal inkább egy igazi, ele­gáns hotel, mintsem valamiféle kórház benyomását keltő, az idei nyáron hivatalosan is avatott mo­dern „B” épület, amely a 80-as években felújított „A” szárnnyal együtt ismét zavartalanul szol­gálja a gyógyítást. Az izotópos diagnosztikában és az allergoló- giai vizsgálatokban a szanatóri­um regionális feladatokat is ellát, a betegség feltárását cytológiai, ultrahangos lehetőségek segítik. A légzőszervi és pajzsmirigy rendellenességek kezelését, gyó­gyítását jól illusztrálja, hogy amíg az intézet első évtizedében összesen 754 személy fordult meg a falak között, napjainkban az egyéni és tereminhalatórium- ban évi 10-12 ezer embert fogad­nak, míg a fizikótherápiás rész­leg 3-4 ezer pácienssel foglalko­zik. Szoros az együttműködés a gyöngyösi kórház orvosaival, a tapasztalatok átadására, gyara­pítására rendszeresek az orszá­gos szakmai kongresszusok. S határozott törekvése a kékestetői intézetnek, hogy a kedvező kli­matikus adottságokat még job­ban felhasználja a rehabilitáció­hoz.-Így­Vigyázat: nem kávéház! A Polgári Kávéház — a gyön­gyösi Török Ignác úton — az el­nevezésével több, mint alkalmas arra, hogy az erre tévedő idege­neket megtévessze. Most meg­osztjuk most olvasóinkkal, hogy e hely miért váltott ki belőlünk elégedetlenséget. E kávéházban arra kérdésre, milyen kávét tudnak kínálni, a pincérlány meghökkenve fel­vonja a szemöldökét: „Mi­lyet?. ..hát kávét... de ezt talán el is felejtettük volna, ha nem ér­nek utána még otrombább élmé­nyek. A kislány ugyanis megkér­dezte, hány cukorral isszuk, s né­hány perc múlva már úgy hozta ki, hogy az édesítőszert eleve be­lekeverte. Ahol ilyen galádságra képesek, ott egyéb borzalmak is előfordulnak. A fekete langyos volt, és inkább sötétbarna. Az íze...hát..., tán még a mosogatóié is zamatosabb tud lenni olykor. A tejszínről pedig nem ártana le­venni az árát, hogy hét forint, nem a boltban vagyunk, mi kö­zünk hozzá? Ahogy ez a hely kinézett, an­nak semmi köze nem volt a kávé­házhoz. Ami nem is volna baj, csak akkor nem szabad áltatni azokat, akik először lépnek be ide, valamiféle megnyugvásra és egy csésze erős frissítőre vágyva. Akkor már tisztességesebb, ha kiírják a cégtáblára: „kocs­ma... (doros) Közhírré tétetik — így és másképp Alig száz méteren belül a plakátragasz­tás, a programok közreadásának kétféle módját tapasztalni Gyöngyösön. A piac mellett látható az egyik, s rá merőlegesen, a Fő térre vezető utcában a másik. Az égjük egy esztétikus tábla, amely ugyan viszonylag kevés helyet kínál, ám mégis rendezett, a hirdetmény szemma­gasságban fekszik, jól olvasható. A másik egy bódé oldalfala, rajta már-már több­éves ragaszok, málló cetlik, cafrangos híradások. Azt nem áruljuk el, hogy nekünk me­lyik tetszik jobban. Ám azt tapasztaltuk, hogy ezt az utóbbi módszert — a kuszát és hányavetit — többen alkalmazzák a város­ban, mint az előbbit. Nem biztos, hogy ők a vétkesek. Talán táblából van kevés. Rendesen... ...és rendet lenül Német vendégegyüttessel Dalos napok Gyöngyösön Búcsú - a viszontlátás reményében A németországi stockheim- kreuzaui vendégkórust komoly szakmai és meleg baráti szálak fűzik a gyöngyösi Cantus Corvi- nushoz. Közös fellépéseiket az elmúlt hónapban szépszámú és értő kö­zönség élvezte, amikor a Szent Bertalan-templomban elhang­zott Mozart Missa Brevise (D- dúr) és Handel Messiás című oratóriumából a legendás Halle- luja-kórus. Mindkét mű előadá­sánál a Musica Mansueta kama­razenekar működött közre. A Mozart-misét Holló Erzsé­bet karnagy, a Handel-oratóri- umrészletet a stockheimi kórus fiatal dirigense, René Rolle vezé­nyelte. Kodály Esti dalának eléneklé­se után az ifjú és rendkívül tehet­séges orgonaművész-karnagy lé­legzetelállító improvizációt mu­tatott be a Kodály-kórusmű dal­lamára. Harmóniailag és technikailag érett és pontosan fogalmazott zenei frázisok hangzottak fel, melyek hömpölygő áradata ma­gával ragadta a hallgatóságot. Egyedülálló zenei élmény volt. Másnap este a Mátra Művelő­dési Központban ismét közös fellépésre került sor. A vendégek az együttlét nap­jaiban szüreten vettek részt, majd bensőséges hangulatú, da­los búcsúesten köszöntek el egy­mástól a mielőbbi viszontlátás reményében. A színek segítségével Nagyrédétől Nagyrédéig Boldog lehet az a szerencsés halandó, aki élete útján, sikerei nyomán vissza-visszatérhet azok közé, akik közül elindult, akik­nek érzés- és gondolatvilágát lel­ke mélyén magával vitte kísérő­ül. Ilyen személy Molnár József festő, aki Nagyrédéről indult, majd az egri középiskolán át ve­zetett az útja a fővárosba, hogy képességeit ott fejlessze, teljesít­se ki... Most pedig visszatért Nagjrédére egy rövidke időre, hogy legújabb képeit itt mutassa be, mintegy jelentve a rokonok­nak és ismmerősöknek: ezt értem el, ez vagyok ma, ezt tudom nek­tek nyújtani a színek, a festészet segítségével. Senkit nem ismerek olyan jól az ecsetforgatók közül, mint őt. A róla szóló emlékeim a gyerek­korig nyúlnak vissza, hiszen esz- mélésünk kezdete, a középisko­lai időszak egjüitt telt el mindket­tőnknél Egerben. Később szinte minden kiálh'tását láthattam, és bár igyekeztem elfogulatlan len­ni, s magam szerény eszközeivel a gondolataimat is hozzáfűzhet­tem a látottakhoz. Molnár József akkor sem sza­kadt el Nagyrédétől, a mátrai táj­tól, amikor a fővárosban élt, al­kotott és tanított. Témái között mindig ott volt a rédei hétközna­pok és ünnepek felvillanása. A szüret és a lakodalom rendre visz- szatért a vászain. Olyan szeretet­tel és megelevenítő erővel tudta ezeket ábrázolni, hogy aki a va­lóságban egyiknek sem volt ré­szese, az is bele tudta magát élni ezekbe az eseményekbe. Az állandó témáknak azon­ban volt egy nagyon sajátos vo­násuk. Mindig hűen kifejezték a festő hangulatát, lelki és közéleti állapotát. Nemrég még csupa szürke és még szürkébb szürkébe hajló színek uralkodtak a vász­nain. És most...? Láss csodát: derű, napfény, világító színvilág járja át minden képét. Megfor­dult a világ a festő körül, és meg­fordult ebben a megváltozott vi­lágban az alkotó lelkisége is. Már ragyognak a képein Velence fé­nyei, a lakodalmas menet nász­népének emberkaréja, a szőlős­dombok aljában sorjázó pince­szer mesébe illő présházai, mint­ha valamennyi mézeskalácsból formálódott volna. . A nagyrédei önálló kiállítása már a megnyitó időpontjában is nagy érdeklődést keltett. Eljöt­tek őt köszönteni a rokonok és is­merősök, de ott voltak azok a művésztársak is, akik a távolabbi tájakról érkeztek művet és alko­tót látni és elismerni. Mindez bi- zonyítja, hogy nemcsak testben, hanem lélekben is ismét hazatért azok közé, akikből vétetett, hogy tanúságot tegyen: ez vagyok én, ezt tudom elétek tárni —fogadjá­tok szeretettel tőlem. (gmf)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom