Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-03 / 256. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. november 3., szerda Ritka rovarok az ország legnagyobb gyűjteményéből Kitömött hóbagoly várja a láto­gatókat Egzotikus „fészekalják” (Fotó: Gál Gábor) Egzotikumok a gótikus palotában Az egri Dobó István Vármú­zeum gótikus palotájában két termet töltöttek meg foszforesz- káló ásványokkal, különleges ro­varokkal, óriás lepkékkel, a világ legnagyobb és legkisebb tojásai­val, a hópárduc, a tasmániai ör­dög, a repülő kutya bőrével, és különleges afrikai állatok szar­vaival. Az Egzotikumok című újon­nan nyílt kiállítást három múze­um gyűjteményéből állították össze. A különleges anyag legna­gyobb része a gyöngyösi Mátra Múzeum tulajdona. Természet- tudományi kiállításról lévén szó, ez nem is csoda, hiszen az ország második legnépesebb gyűjtemé­nyével rendelkezik. A népes kol­lekcióból elhozták a puhatestűek — csigák, rákok — ritka, egzoti­kus példányait. Ízelítőt kapunk dr. Németh Márton több mint 36 ezer tojásból álló gyűjteményé­ből, amelyet ennek a múzeum­nak ajándékozott, s halála után Gyöngyösre kerültek az ezernyi tojáshéjak. Megcsodálhatjuk, miből bújt elő a kis őszapó, a küszvágó csér, az erdei pityer, az emu vagy a strucc. Mint dr. Pócs Tamás, a biológiatudomány doktora megnyitójából megtud­tuk, a Mátra Múzeum rendelke­zik az ország legnagyobb rovar­gyűjteményével, szám szerint 242 ezer példányt őriznek. Eb­ből most itt láthatók a világ leg­nagyobb bogarai, és érdekesség­számba menő futrinkasorozatok kerültek a tárlókba. A miskolci Herman Ottó Mú­zeum rendhagyó módon mutatja be a különleges ásványokat. Egy sötétkamrába invitálja a látoga­tót, ahol ibolyántúli fénnyel vilá­gítják meg az ásványokat, ame­lyek ennek hatására különböző színekben foszforeszkálnak. Az egri Dobó István Vármú­zeum pedig dr. Nyíri Iván egri születésű szváziföldi pénzügyi tanácsadó afrikai trófeagyűjte­ményével járult hozzá az egzoti­kumok kiállításához. A különlegességek kedvelői márciusig nézhetik meg a termé­szet csodáinak gyűjteményét. (sárközi) A lét titka: a szenvedés Venczel József emlékezete Idén lenne nyolcvanéves a tár­sadalomtudomány és közélet ki­magasló egyénisége, Venczel Jó­zsef. Hányatott életének fonalát 1972-ben vágta el a halál. Őrá emlékeztek Hevesen egy egész napos rendezvénnyel a közel­múltban. 1913. november 4-én született Székelyföld utánozhatatlan stí­lusú és lelkű szögletében, a hu­morral is túlélni vágyó, példa­mutató városban, Csíkszeredán. „Csíkot maga a természet tette külön tartománnyá” — vallotta. Aki a csíksomlyoi passió szülő­hazájára gondol, tudja és érzi: a Maros és az Olt völgyében a lel­kiség és kultúra sajátos hagyo­mányokat őriz és terem ma is. A történeti időkben maradt a ket­tős vonás: székely és katolikus. Üj rajok keletkeznek és indulnak útra, s a helyben maradásban vagy vándorlásban ott őrzik a mélyen a Hargita tövében fakadt hagyományt es kultúrát. Venczel József élete a legfőbb példa erre. Középiskoláit a Csíkszeredái fő­gimnáziumban végezte. Itt talál­kozott szeretett tanárával, Do­mokos Pál Péterrel. Érettségi után felvételt nyer a kolozsvári tudományegyetem jogi karára, s megismeri Márton A ront, akinek — egy életre szólóan — hatókö­rébe kerül. Az általa szervezett főiskolai kör falusegítő-kutató programokat szervezett, pályá­zatokat írt ki a gyakorlati mun­kák megsegítésere. Venczel Jó­zsef életfeladatának választotta Márton Áron népnevelési rend­szerét. Hamarosan technikai szerkesztője és ifjúságpolitikai rovatvezetője lesz az Erdélyi Is­kola című folyóiratnak. Márton Áron ösztönzésére részt vett 1937 októberében azon a vásár­helyi találkozón, mely az erdélyi magyar társadalmi erők összefo­gását hirdette meg. A záróhatá­rozat megfogalmazói között ott találjuk az ő nevét is. Munkáiban fennen hirdeti az együtt élő vi­lágnézetek, vallások és népek megbékélését. Nem bélyegezhe­tő tehát „katolikus kutatónak”, bármennyire szorgalmazták is ellenségei, hiszen a felekezeti hovatartozásról például aligha fogalmazott valaki is nagyobb toleranciával, mint ő. ’ az 1935-44 között megjelent Hi­tel című nemzetpolitikai szemle is, mely az ökumenizmus jegyé­ben jelentette meg a különféle írásokat. A második világháború alatt és után a Teleki /wíezeí professzo­raként dolgozott, s ott volt teljes erővel a Bolyai Tudományegye­tem megszervezésénél is. Amikor 1945 novemberében Petru Groza miniszterelnök megalkotta az erdélyi magyarság felszámolására azt a határozatot, melyben abbeli kívánsága fogal­mazódott meg, hogy az erdélyi magyarság tartozzon Romániá­hoz, Venczel József, Márton Áron, Teleki Géza és több neves vezető tiltakozó memorandumot készített. Miután a kommunisták teljhatalomhoz jutottak, meg­kezdődött az irtohadjárat, leszá­molás mindazokkal, akik lelkiis­mereti okokból a Petru Groza- dokumentum ellen szavaztak. A fő vád ellenük az volt, hogy Rajk Lászlóval, Titóval és az amerikai imperialisták segítségével meg akarták buktatni a román kor­mányt. A kirakatper áldozatait 4-15 évi börtönbüntetésre, 12- 25 évi kényszermunkára, vagyon­elkobzásra és a perköltség meg­fizetésére ítélték. Közülük Szász Pál éhen halt a börtönben, Kur- kó Gyárfás megtébolyodott, Venczel József 12 ev után súlyos betegen szabadult. A ’60-as évek végéig a kolozsvári Állami Fil­harmónia részére kottákat má­solt, kerámiákon Ludas Matyi- kat festett. 1972. március 16-án kísérték utolsó útjára a házsongárdi te­metőbe. Márton Áron így bú­csúztatta: „Az emberi lét legkihí- vóbb botrányköve és legáthatol- hatatlanabb titka: a szenvedés. S a Te hited ezen az irgalmatlan sziklán sem tört meg. Még szoro­sabban karoltad át a keresztet, az Istent, aki keresztre feszítette ma- £aí- Sziki Károly N agy feladatra vállalkozott Sidney Pollack filmrendező, még ak­kor is, ha nem az egész maffiahálózatot akarta felgöngyölíteni, hanem annak csak egy kisebb szeletét: az ügyvédek mahinációit. A Cég című filmje ugyanis erről szól. Vagyis inkább csak jobb lenne, ha erről szólna, mert akkor talán hasonló élményeket élnénk át, mint mondjuk a Nagymenőknél vagy a Gengszterek klubjánál, hogy a Keresztapát már ne is említsük. Egy ilyen Cosa Nostra-film eleve érdekes, hisz oly keveset tudunk a tevé­kenységéről, hogy már a celluloidról jövő információk is szinte kielé­gítenek bennünket. Sajnos azonban Pollack nem vállalkozott arra, hogy klasszikus maffiafilmet készítsen, még csak arra sem, hogy ebből a fajtából vala­mi újat mutasson meg nekünk. Ó egy közhelyes témát választott, amely százszor, ezerszer üdvözölte már a nézőt a vászonról, mégpe­dig azt, hogy hogyan lesz a kisemberből hős. Nem is lenne még ez baj, ha az a kisember húsból meg vérből van, és nem olyan Atom Anti meg Superman keverék, mint Tom Cruise. (Amúgy nekem Cruise-sal semmi bajom, de kijárna már neki egy go­nosz-szerep, lassan megérdemelné...) Megint egy mesén ámulha- tunk, lépésről lépésre, ez egy végtelen történet, mindig belekapasz­kodik egy rendező, és maga felé gombolyítja a fonalat. Mesénk hőse most a szegénylegény, aki keserves munkával küzdötte fel magát a harvardosok legjobbjai közé. Teli van ambíciókkal, s mint férfi és csa­ládfenntartó is szeretne bizonyítani. Minden együtt van hát ahhoz, hogy a maffia emberei megkeressék, káprázatos ajánlatot tegyenek neki, és felfogadják a pénzüket tisztára mosó ügyvédeik baráti társa­ságába. Rossz lóra tettek. Egy idealistát szemeltek ki, aki a törvény utolsó vesszőjét is betartja, s amikor rájön, hogy hová került, azonnal csele­kedni kezd. Olyan tervet sző, amelyet sajnos a film végére sem sike­rült nekünk, nézőknek kibogoznunk (fő, hogy ők tudták, mikor mi következik...), így csak amúgy féligesen örülünk, amikor a végső pil­lanatban minden jóra fordul. Azért Gene Hackmantmég mindig szívesen látjuk — ebben is... —, és örvendezhetünk annak is, hogy Jeanne Tripplehornnal kibővült azon színésznők köre, akik nem babaarcú szépségek, inkább érdekes vonásaikkal és harmóniájukkal hívják fel magukra a figyelmet. Ez is valami. Doros Judit így lesz a kutyából megbízható jó barát ét Kedves Vásárlóink! Az AROMA KERESKEDELMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ÁRUBEMUTATÓT ÉS KÓSTOLÓT tart az „AVONMORE” homogénezett, pasztőrözött DOBOZOS TEJBŐL. A 1/2 és 1 literes kiszerelésű tej selymesen krémízű, szavatolt minőségű állapotban tartósítószer nélkül kerül a vásárlókhoz. SZERETETTEL VÁRJUK ÖNT IS HATVANRAN november 4-én (csütörtökön) 8 — 16 óráig a Dózsa György téri 1 /{( -áruházban, és 8 — 12 óráig a Béke út 22. sz. alatti ABC-áruházban. * * MINDEN 2 db 1 LITERES TEJ VÁSÁRLÁSAKOR AJÁNDÉKOT ADUNK! JufiSmm PÁSZTÓ KFT. V Amikor a kutyákról esik a szó, igaz az állítás, mely szerint az eb hű­ségesebb, jobb barát a legtöbb embernél. Mint falkaállat, gondol­kodás nélkül aláveti magát a „falkavezérnek”, vagyis az embernek, és hűséges hozzá élete végéig. Mind több kutyatulajdonos fedezi fel, hogy hűséges négylábú barátja nemcsak az otthon falai között, hanem a szabadidősportban vagy éppen nyaraláskor is kitűnő part­ner. A kutya azonban nem születik együtt ezekkel a tulajdonságok­kal, ahhoz, hogy emberi közös­ségbe mehessünk vele, tanítani, nevelni kell. Az az eb, amelyik az utcán séta közben egyik járdáról a másikra rohangál, a járókelők­re ugrál, üldözőbe veszi a kerék­párosokat, viselkedésével a gaz­dájáról állít ki rossz bizonyít­ványt. Felelősségtudattal bíró kutya- tulajdonos ennek elkerülésére szolid nevelésben részesíti ked­vencét, amely megtanítja a ku­tyával, hogyan kell más emberek jelenlétében viselkednie. Ez a tréning azonban semmi esetre se jelentsen szigorú dresszírozást, ún. „kemény kezet”, éppen el­lenkezőleg: a legcélravezetőbb módszer a türelem és az állattal való együttérzés. Szerencsére az ebek jelentős hányadánál köny- nyen megy a tanítás, mivel ösztö­nösen engedelmeskedik, hiszen a falkavezére tetszését szeretné elnyerni, ez a természet adta tu­lajdonság alárendeli őt az ember akaratának. Korai gyakorlatok Az állatoknál is pontosan olyan a tanulási folyamat, mint az embernél: az egyszer már rög­ződött szokásokat alig-alig lehet megváltoztatni. Érdemes tehát minél fiatalabb korban megkez­deni a kiskutya nevelését. Ha a kölyökkutyának tiltunk valamit, az anyakutya módszeré­vel járjunk el: a nyakánál kíméle­tesen megragadva a bundáját, el­távolítjuk, félretoljuk őt a tiltott helyről. Fontos, hogy azonnal cselekedjünk, amint valami rossz fát tett a tűzre, ugyanis a közvet­len kapcsolódás, a cselekedet és a számára kellemetlen nyakon- ragadás között felismeri az ösz- szefüggést, így lassan kialakul benne a felismerés: ezt nem sza­bad! Vigyázzunk azonban, hogy mindig következetesek legyünk a kis állat csínytevéseikor, ugyanis ha csupán a hangula­tunktól függően utasítjuk rend­re, csak azt érjük el, hogy a kutya ingerlékennyé, szófogadatlanná válik. Ha viszont valóban szük­séges a dorgálás, a kis kópé es­deklő tekintetét látva, bármilyen nehezünkre is esik, ne dédelges­sük. Nagyon fontos, hogy a kutya megtanulja a nevét. Éhhez vi­gyük őt hosszú pórázon sétálni, és miközben a nevén szóh'tjuk, húzzuk őt magunk felé. Amint az eb mellettünk van, alaposan di­csérjük meg, és ne takarékos­kodjunk a simogatással sem. Ki­egészíthetjük a jutalmazást vala­milyen kutyacsemegével is. Énnek az egyszerű mintának a segítségével — vagyis a bőséges jutalmazás, dicséret helyes ma­gatartáskor — taníthatjuk meg őt már a fontosabb kutyatudomá­nyokra is, mint az „ülni”, „he­lyedre”, „lábhoz”, parancssza­vak. Ez utóbbi különösen fontos városi sétára induláskor. A váro­si forgalomban azonban még a legkiválóbb modorú kutyára sem hagyatkozhatunk száz szá­zalékig, ezért minden esetben pórázra kötve vigyük őt sétál­ni. A másik tipikus városi problé­ma, hogy sűrűn beépített negye­dekben nehéz alkalmas helyet találni az állatnak, ahol a szük­ségletét elvégezheti. A játszótéri homokozók legyenek számára tiltott területek, még akkor is, ha tudjuk, hogy az állat természeté­nél fogva ezeket választaná, hi­szen itt lehet kaparni, elásni. Rá kell nevelni a kutyát, hogy a csa- tomanyílások rácsai fölött ürít­sen. Tanfolyamok híján a gazdira hárul a feladat, hogy türelmes gyakorlással e fontos tudnivaló­kat az állat elsajátítsa. Soha ne üssük meg a kutyát — még összetekert újsággal sem. A durvaság és verés nem segít, el­lenkezőleg: elvadítja és félőssé teszi az állatot, amely elveszíti a bizalmát az emberekben. Tipi­kusjelenség a veréssel nevelt ku­tya magatartása: félelemből tá­mad és harap. Ez az a helytelen magatartás, amelyet csakis a gaz­da rovására lehet írni, és az ilyen állatot alig, vagy egyáltalán nem lehet visszaszelídíteni. A legkisebb termetű kutya is biztonságérzetet nyújt gazdájá­nak. Kiképzésben nem részesült állat is ösztönösen védelmezi gazdáját, a falkavezért és annak háza táját, melyet természetesen saját, a betolakodóktól őrzendő birodalmának tekint. Kísérletek­kel bizonyították, hogy még a legkitűnőbb riasztóberendezé­sek mellett is betörők ellen a ku­tya a leghatásosabb védelem. Akinek azonban valódi őrző­védő kutyára van szüksége, nem elég az állat ösztönös védőter­mészetére hagyatkoznia. Aján­latos a kutyát kilenc hónapos ko­rától olyan speciális tanfolyam­ra beíratni, ahol célirányos ok­tatásban részesül, legtöbbször a gazdát is bevonva a munkába. Figyeljünk azonban arra, hogy ne csak a szorosan vett védő­őrző, hanem mindenre kiter­jedő kiképzést kapjon. Ez azt je­lenti, hogy ne támadásra nevel­jük az állatot, hanem feladata el­sősorban az éberség és a jelzés le­gyen. Néhány speciális területet kivéve, a csupán támadásra ki­képzett kutya nem ajánlott és nem is való a hétköznapi családi környezetbe, nem egy esetben a családtagokra is veszélyforrás le­het. Ennek elkerülésére a legmeg­felelőbb, ha kutyakiképző szak­emberekre bízzuk az állat okta­tását, kiknek szakértelme nyo­mán a szeleburdi kamaszból való megbízható, hű társ válik. A Cég

Next

/
Oldalképek
Tartalom