Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-17 / 268. szám
HÍRLAP, 1993. november 17., szerda SPORT 11. Megyei labdarúgóbajnokság II. osztály Makiáron nyert a Petofibánya A megyei labdarúgó-bajnokság II. osztályának 14. fordulójában a nagy havazás miatt csak egyetlen mérkőzést tudtak lejátszani még a szombati napon, Makiáron. A játékban nem sok öröme telt a hazai nézőknek, hiszen a Petofibánya fölényes győzelemmel végzett a sűrű hóesésben. A mérkőzésről a következő tudósítást kaptuk: Makiár — Petofibánya 1-4 (0-1) Makiár, 50 néző, V.: Buda. Makiár: Misz — Fazekas, Su- mi (Megyesfalvi), Alter (Szigetvári), Kovács, Pintér, Heninger, Képes, Parádi, Nyeste (Nagyfejed), Németh. Edző: Szepesi Tibor. Petofibánya: Molnár — Bozó, Sirkó, Hinics, Jónás, Smid, Laczkó, Nagy, Ugrai, Jancsó, Karóczkai ((Kotrócz). Edző: Osztafi András. Már a 3. percben gólt kapott a Makiár, majd Sumi és Alter súlyosan megsérült, ezzel megbomlott a csapat egysége. A vendégek szoros védekezésből indították rohamaikat, és teljesen megérdemelten nyertek. G.: Szigetvári, illetve Jancsó, Nagy, Ugrai, Kotrócz. Jók: Fazekas, Szigetvári, illetve az egész vendégcsapat. Ifik: 0-8. Misz György A forduló többi mérkőzése a pályák használhatatlansága miatt elmaradt. Megyei asztalitenisz csapatbajnokság Csak győzni tudtak a gyöngyösiek A Heves Megyei Asztalitenisz Szövetség többéves szünet után újra megrendezi a megyei férfi asztalitenisz csapatbajnokságot, amelynek első összevont fordulóit a hét végén Karácsondon tartották meg. A gyöngyösiek MSE I. néven indult csapata három mérkőzésből három győzelemmel rajtolt. Az eredmények: Bélapátfalva II. — Lőrinci II. 5:0, MSE I. — Hatvani Vasutas 5:4, MSE II. — HMÖ SE II. 5:2, Karácsond II. —Lőrinci II. 5:0, Bélapátfalva — Gránitsped 5:3, Hatvani Vasutas - MSE II. 5:0, MSE I. - HMÖ SE II. 5:0, Lőrinci II. — Gránitsped 0:5, Hatvani Vasutas — Karácsond II. 5:3, MSE I. — Gránitsped 5:0, Lőrinci II. — MSE II. 5:4, Karácsond II. - HMÖ SE II. 5:3, Karácsond II. — Gránitsped 5:1. A bajnokság következő fordulóját november 28-án, a hatvani 4-es iskola tornatermében rendezik meg. Az MLSZ határozata: Az elmaradt csatákról a klubok Kedden ülést tartott a Magyar Labdarúgó Szövetség Végrehajtó Bizottsága. A testület tanulmányozta a dr. Török Ferenc által beteijesztett, a profi labdarúgók licenc-elképzelését tartalmazó anyagot. Felkérte az NB I-es, valamint az NB Il-es Ligát, hogy legközelebbi ülésén foglalkozzon az előterjesztéssel. Szóba kerültek a december 17-én sorra kerülő országos szakmai labdarúgó értekezlet megrendezésének részletei is. döntenek A Végrehajtó Bizottság eszmét cserélt a rendkívüli időjárás nyomán előállt helyzetről. Úgy döntött, a november 24-i, illetve a november 27-28-i Magyar Kupa-fordulót „ áthelyezi ” tavaszra. A november 17-ére kiirt Diósgyőr — MTK kupamérkőzést (az szintén elmaradt) azonban még az idén le kell játszani, a két klub közötti közös megegyezés alapján. Az NB 1.14. fordulójából elmaradt találkozókat szintén az érintett egyesületek közös megegyezése szerint, még idén meg kell rendezni. A 15. fordulóra az eredeti kiírás szerinti időpontokban kerül sor. Ha a pályák játékra nem alkalmasak, szintén a két csapat határozza meg az új időpontot. Amennyiben egy együttesnek két elmaradt mérkőzése lesz, akkor előbb az első elmaradt összecsapást kell „pótolnia”. (MTI) Tegnap játszották a labdarúgó NB II.-ben: Kaba — Hajdúnánás 1-1 (1-1) Rourke Hamburgban állja a pofonokat Filmsztár a szoritóban Szombaton nem a filmvásznon, hanem Hamburgban, ököl- vívó-szorítóban szerepel Mickey Rourke amerikai filmsztár. Méghozzá premiert ünnepel a ”9 es fél hét’* című film csillaga: Európában először lép kötelek közé. Hamburg ad otthont a német Markus Bott és a címvédő, az argentin Nelson Giovannini közötti kisnehézsúlyú profi világ- bajnoki mérkőzésnek, s ezen ösz- szecsapás egyik ’’kiegészítő műsorszáma” lesz Rourke csatája. A 37 éves filmsztár vetélytársa egyelőre ismeretlen. A 6:3-ról Öcsivel (11/1.) „Nem ismertük a félelmet és féltékenységet” 1953. november 25., London, Wembley-stadion: Magyarország labdarúgó-válogatottja barátságos 90 perc keretében 6:3-ra legyőzte Angliát. Az 1952-ben olimpiai bajnoki aranyérmet szerzett, Sebes Gusztáv szövetségi kapitány által felkészített „Aranycsapat” sporttörténelmet Irt. Kerek 90 éves hazai angol veretlenségi sorozatot „szakított darabokra” az angol ködben a magyar válogatott. A Wembley egyik hőse, két gól szerzője, Puskás Ferenc (66) emlékezett vissza a 40 évvel ezelőtti fényes londoni diadalra. De az MTI-nek adott interjújában sok másról is vallott a népszerű „Öcsi”. — Amikor Stanley Rous, az angol szövetség akkori főtitkára Helsinkiben meghívta a magyar válogatottat, Önöket mennyiben befolyásolta, hogy az „oroszlánbarlangba” látogatnak el, volt-e félsz? — A helsinki meghívásról mi nem tudtunk. Csak 1953-ban hallottam róla jómagam is. Nem mondhatnám, hogy megijedtünk. A mi időnkben egyszerűen nem ismertük ezt a fogalmat: félelem. Némi gond persze volt, hiszen London előtt, november 15-én a Népstadionban csak 2:2-t értünk el a svédek ellen. A sajtó mindennek elmondott bennünket, csak esélyesnek nem nevezett a Wembley előtt. — Mit tudott az angol válogatottról, játékerejéről, futballistáiról? — Nem ismertem őket. Társaim is hasonlóan voltak ezzel. Drukk — egy kicsi — ezért akadt. Bár én mindig úgy voltam vele, kimegyek a gyepre, és csinálom a dolgomat. Azután hogy abból jó sül-e ki vagy sem, ezt a mérkőzések előtt talán az „égiek” tudták... Ha nem ment a játék, hát nem ment... Igyekeztem kimagyarázni magam. Például hogy kemény volt a fedezet, meg ilyesmi. De hát szerencsére akkoriban jól ment. — Mit tudtak arról, az angolok mekkora pénzbeni juttatásban részesülnek az esetleges győzelemért? S ha már az anyagiak: Önöknek mennyit „ ígértek ”? — Tízezer forintot ajánlottak fel. Persze fejenként. Nem emlékszem, akkoriban ez mit is ért. Ez a pénz azután drasztikusan emelkedett, amikor a 6:3 „visz- szavágóján”, Budapesten 7:l-re nyertünk. A 7:1 után 110 ezer volt a legnagyobb összeg, amit játékos kapott, 75 ezer pedig a legkisebb. Ezeket a prémiumokat azután lakásba, házba, ingatlanba fektettük be. — A magyar gárda London előtt 1950 óta veretlen volt. A jó kollektíva összetevői? — Ismeretlen volt a féltékenység. Nem zsörtölődött senki a másikkal. Minden posztra akadt egy-két megfelelő képességű és képzettségű játékos. Az akkori sportvezetés jól tette a dolgát, a semmiből építkezett; nemcsak a futballban alakítottak ki ismert magyar élsportolói kört. — Az „Aranycsapat” egyfajta megismételhetetlen csoda, amennyiben az együttes és a tehetséges Sebes Gusztáv egymásra lelt? — Sebes nagy türelemmel, nyugalommal dolgozott velünk, tójárta „odafönn”, ami kellett a zökkenőmentes élethez, munkához. Az 1954-es vb-döntő kudarcáért nem ő volt a hibás, hanem mi, játékosok, mert nem rúgtuk be a helyzeteket. — Hogyan alakult ki az „Aranycsapat”? — 1949-50-ben a nagy egyéniségek (Deák, Szusza, s még sorolhatnám) már kezdtek kiöregedni. Budai, Kocsis, Czibor együtt játszott a Ferencvárosban, ismerték egymást. Ha eleinte nem is futballoztak kiemelkedően, Sebes tudta: az idő meghozza az egységet. így alakult ki egy jó „galeri”, aminek én is tagja lehettem. Sebes becsülte a játékost, mi pedig becsültük őt. Ez manapság sajnos fura vonalon szalad... — Ön mind a Honvédnak, mind a válogatottnak „frontembere” volt. Minek köszönhetően? — Tán a jó kedélyemnek...? Nem bántottam soha senkit, nem lógtam ki a sorból, nem vártam el előjogokat, előnyöket. Talán ezért becsültek a társak. Ezért esett meg, hogy ha „elkaptuk a fonal végét”, akkor nem nagyon állhatott meg előttünk senki. A JÁTÉK az, amit mindennél jobban szerettünk. (Folytatjuk) V¥^K7APTI T A TOTÓ T JLJüJuntU JL v Megérte a hótűrást Az egri Bánfalvi (6-os) a mezőny egyik legjobbja volt a kerületiek ellen. Képünkön saját kapuja előtt próbál közbeavatkozni. (Fotó: Szántó György) Késlekedve nyitottak kaput vasárnap az Eger SE — III. kér. TVE NB Il-es mérkőzés rendezői, de aztán alig negyedóra alatt bejutottak rajta 4-500-an olyanok, akik bíztak abban, hogy megtartják a meccset. A bizonytalanság háromnegyed egyig tartott, hiszen bár viszonylag jól sikerült eltakarítani a salakos pályát, a hidegebbre fordult idő következtében jegessé vált a talaj. Rákosi Gyula, a kerületiek edzője a játéktér hitelessége után érdeklődött, majd azért aggódott, hogy közel van a vízlevezető árok, ami balesetveszélyes. Amikor azonban látta, hogy „fiai” egyre intenzívebben melegítenek, csak annyit mondott: játszottunk mi már ettől rosszabb pályán is. Valami hasonló fogalmazódott meg az érdekeltek mindegyikének gondolatában, mert ha kis késéssel is, de csak sípjába fújt Szilágyi S. játékvezető, aki ahogy megérkezett — még az átöltözésé előtt —, alaposan szemrevételezte a küzdőteret, és bizakodóvá vált. A csapatok aztán mit sem törődve a nehézségekkel — a kerületi játékosok hallani sem akartak a mérkőzés elhalasztásáról —, elkezdtek futballozni. A tapogatózó időszakban az Eger SE kapcsolt nagyobb sebességre, és két-három biztos gólhelyzetet is kidolgozott. Persze, a lehetőségek elmulasztásában már ismerjük az ESE-t. Szerencsére a csapat lendületben maradt, és egy szép akció végén — Bánfalvinak több kitűnő beadása volt a mérkőzésen — Baranyi fejjel megszerezte a vezetést. A legalább egy pontért Egerbe érkező bajnokjelölt nem hagyta annyiban a dolgot, de meglehetősen szerencsés góllal egyenlített, hiszen valójában az egész hazai védelem hibázott, élén a kapussal. Mégis, Vojte- kovszkiék továbbra sem mondtak le a győzelemről, és bár többet birtokolták a labdát, sajnos nem sikerült megszerezniük a másik pontot, pedig ezúttal megérdemelték volna. Azt is mondhatnánk, az Eger úgy járt, mint az ősszel többször is. Meglepő viszont — ami a csapat értékeiről mégiscsak elárul valamit — a csoport első helyezettjével szembeni jó játék, amit a máskor joggal elégedetlen szurkolók is elismertek. Lehetett játszani a pályán, jó volt az iram, változatos, nagyrészt sportszerű volt a küzdelem. A fagyoskodó nézők nem bánták meg, hogy az év utolsó hazai bajnoki mérkőzésére kilátogattak. Az más dolog, hogy a látottak nem javíthattak döntően a csapat helyzetén. Tavasszal ismét a kiesés elkerülése lesz a cél. Mint tavaly. (fesztbaum ) Alkalmi pályán vesztett az Apc A szüntelen hóesés ellenére felkerekedett az elmúlt szombaton Apc csapata, hogy elutazzon soron következő NB III-as bajnoki mérkőzésére a Dunakeszi otthonába. Az országos helyzet ott is adott volt, a vendéglátók igyekeztek játékra alkalmassá termi a pályát, de a füves játéktérrel nem boldogultak. A salakosra irányult ezért a figyelem, azt takarították, hengerezték, csakhogy pattanjon rajta a labda. Nagyon sokjóindulatra volt szükség Jónás játékvezető részéről, hogy elfogadja a játékteret, ami csak bizonyos részeiben hasonlított futballpá- lyához. Mint Almási József, az Apci TE klubvezetője elmondta, a játékteret úgy sikerült — salakkal és szénporral — felvonalazni, hogy az egyik térfél szemmel láthatóan nagyobbra sikeredett, mint a másik. A kisebb termetű játékosok (az ifjúságiak mérkőzése szánalmas volt) szinte térdig jártak a hóban, a labda útja teljesen kiszámíthatatlan és bizonytalan volt. A második játékrészben végig arra lehetett számítani, hogy a bíró félbeszakítja a mérkőzést, de aztán túlságosan is azt célozta, legyenek túl mind a kilencven percen. Már a szünetben arra f ;ondoltak, mondta az apciak vezetője, hogy nem esz folytatás, mivel a két csapat kiment a pályára, a játékvezetői hármas pedig visszament az öltözőbe. Alkalmi pályán, irreális körülmények között vesztett az Apc, úgy is mondhatnánk, hogy a szerencsésebb hazai csapat nyert. A Mátra-csoport- ban nyolc mérkőzésből csak hármat játszottak le, az ismert okok miatt. Füzesabonyban hiába várták a Bagót, nem érkezett meg. A Tenk el sem utazott Szolnokra, ahonnan értesítést kapott: ne menjen, mert lehetetlen játszani. Gyöngyösön is megpróbálták legalább a salakpályát alkalmassá tenni, de fölöslegesen nem dacoltak a rendkívüli időjárással. Nem szolgáltathatunk igazságot az apciak esetében, mindenesetre különös, hogy a fővárosban és közelében sem NB I-es, sem NB Il-es mérkőzést nem tudtak lebonyolítani. A Pest megyei bajnokságban is valamennyi mérkőzés elmaradt. (fb) Mikó megint beindult... Szépen búcsúzott közönségétől az Építők gárdája, hiszen a megyei bajnokság I. osztályában a csonka 14. forduló legnagyobb gólkúlönbségű győzelmét aratta. A Domoszló elleni találkozón született egy rekord, még ha az „csupán” egyéni is. Mikó Attila nem kevesebb, mint ötször talált be Likker kapujába. Mondhatjuk azt is, hogy ilyen csatárokról álmodnak az edzők... Ámde hallgassuk meg a legilletékesebbet, a gólvágó labdarúgót. — Nagyon örültem, hogy eny- nyire eredményes voltam ezen a meccsen, mert még soha nem értem el öt gólt bajnoki találkozón. — Mennyi volt az eddigi legtöbb? — Három, de ez nem mester- hármas volt. — Volt-e olyan a találatok között, amely fordulópontot eredményezett a mérkőzésen? — Egy-egyes állásnál sikerült bevennem a domoszlói kaput. Ügy érzem, ez fontos gól volt, mert átbillentette a csapatot a holtponton. — Nem mindig ment ilyen jól, sőt a legtöbbször nem ment ilyen jól... — A helyzeteim máskor is lámpalázas típus vagyok, de a Domoszló ellen valami soha nem tapasztalt nyugalom szállt meg. Ennek a hirtelen jött hidegvérnek köszönhetem a gólokat, no meg a társaimnak, mert a fociban egymagában nem sokra megy az ember. — Ez azt jelenti, hogy nem is maradt ki gólszerzési lehetősége ? — Sajnos, nem azt jelenti. Hidegvér ide, hidegvér oda, rúghattam volna többet is, ha valamennyi helyzetet sikerül gólra váltani. — Úgy tűnik, pont a végére lendült bele. —■ Az NB Ill-ban is előfordult már velem ilyesmi, hogy az utolsó meccseken kezdtem el rugdosni a gólokat. (butt inger) Az úszók nem utaznak... Egy szlovén kisvárosba, Cetjébe szólt az egri úszók meghívása, a hét végén sorra kerülő nemzetközi versenyre. A házigazdák kilenc egri sportolót és edzőiket látták volna vendégül, ám a mostoha időjárási viszonyok miatt a szakosztályvezetés úgy határozott, hogy Karanyiczék nem utaznak. Értékes „deltás” helyezések A napokban a fővárosban rendezték meg az országos, nyílt fekvenyomó bajnokságot, amelyen az egri Delta SE sportolói is indultak. A 60 kg-osok súlycsoportjában Lázár Tibor kereken egy mázsás teljesítménnyel az ötödik helyet szerezte meg, csakúgy, mint klubtársa, Becskei Lajos, aki a 67,5 kg-osok között 122,5 kilót teljesített. Felvételizők figyelmébe Az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola előkészítő tanfolyamot indít mindazok számára, akik jövőre a testnevelés szakra kívánnak jelentkezni. Érdeklődni és jelentkezni november 22-ig lehet Bocz Árpádnál (Eger, Leányka u. 6. Tel.: 36/ 412-399). Kártyás Witt Több sportcsillag után egy újabb jelent meg a brit távközlésben — pontosabban a telefon- kártyákon. A kétszeres olimpiai bajnok német műkorcsolyázónő, a profiskodás után újból az amatőrök táborába visszatérni kívánó Katarina Witt érdemelte ki, hogy arcképe díszítse a telefon- kártyákat. Witt olyan kitűnőségekhez csatlakozik a kártyákon, mint a labdarúgó Toni Schumacher és Uwe Seeler, az úszó Franziska van Almsick. Nem lesz lapp tábor Lillehammerben Pénzhiányban szenvednek a rénszarvastenyésztő lappok, ezért egyelőre úgy tűnik, elmarad a lillehammeri téli olimpia idejére tervezett demonstrációjuk. Az északnorvég, svéd, finn és orosz területeken letelepedett népcsoport a játékok idején nomád táborhelyet akart építeni a legnagyobb norvég tó, a Mjösa befagyott vizén, hogy így mutassa meg a világnak ősi kultúráját. Igen ám, de a 8 millió norvég koronás beruházáshoz még másfél millió korona hiányzik, így ha nem jelentkezik tehetős, lappokkal szimpatizáló szponzor, a nagy terv meghiúsul. Meghalt Bobby Lewis Halálhír az amerikai ökölvívás világából: szívbetegsége következtében, 63 éves korában elhunyt Bobby Lewis. Lewis az 1968-as mexikói olimpián aranyérmet szerzett George Foreman, majd 1972-től az Amerikai Egyesült Államok ökölvívó olimpiai válogatottjának edzője volt. Egy 1986-os szívrohamát követően rohamosan romlott az állapota. Az orvosok olyan súlyosnak ítélték meg helyzetét, hogy beteg szívét megműtötték. Ezt a sebészi beavatkozást nem viselte el a kiváló edző.
