Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-12 / 264. szám
HÍRLAP, 1993. november 12., péntek HATVAN ÉS KÖRZETE 13. Karácsonyi vásárt rendeznek Hatvanban december 9. és 12. között a belvárosban. A szervezők november 20-ig várják az érdeklődő, illetve az árusítani kívánó kereskedők jelentkezését a 38/341-275-ös telefonszámon. Eszkimó asszony fázik Xantus János régebben készült nagy sikerű filmjét — amelyben a Trabant együttes muzsikál —, az „Eszkimó asz- szony fázik” címűt tűzi műsorára ma este 18 órakor Hatvanban a videó-filmklub. A vetítés az Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Házban lesz, s előtte Bocsa Tibor újságíró, nyomdász mond bevezetőt. Nyugdíjasok találkoztak Rendszeresen megrendezi nyugdíjas-találkozóit a Mátra Cukor Rt. Hatvani Gyára. Ebben az esztendőben 420-an kaptak meghívót, s a többség el is fogadta az invitálást. Az idős embereket több vezető is köszöntötte, majd az egykori dolgozók végigjárták a gyárat, s miután szórakoztató programot élveztek végig, jó hangulatban meg vacsoráztak. Véradók ünnepsége November 27-e a véradók napja. Ebből az alkalomból az országosan is kiemelkedő véradók tiszteletére november 25- én ünnepséget szervez a hatvani Vöröskereszt. Az eseményen azokat köszöntik, akiknek a jóvoltából eddig egyetlen műtétet sem kellett elhalasztani a Zagyva-parti város kórházában. Apci vásár Időről időre megrendezik a nagy népszerűségnek örvendő állat- és kirakodóvásárt Hatvan környékén. Ezúttal Apcon lesz ilyen esemény, szombatra várják a kereskedőket és a vásárlókat. Zöldkönyves tanfolyam Feltételes forgalmú növényvédő szerek vásárlásához szükséges igazolványt lehet beszerezni az úgynevezett „zöldkönyves” tanfolyamokon. Erre kínálkozik remek alkalom Csányban, ahol a jelentkezésektől függően november második felében indítanak ilyet. Érdeklődni és jelentkezni Óvári Lászlónénál lehet, aki az említett községben, a Vasút utca 50-ben lakik. Adómorál Heves megyében Vajon milyen kedvvel adóznak megyénk polgárai, akaró- dzik-e nekik, vagy úgy kell őket odarángatni? Ezekre a kérdésekre is választ kapnak azok, akik elmennek jövő csütörtökön délután 18 órakor a hatvani könyvtár és közösségi házba, ahol a helyi TIT szervezésében tartják a „Látlelet a magyar gazdaságról” című sorozat újabb előadását. A vendég ezúttal Zagyva Béla, az APEH Heves Megyei Igazgatóságának vezetője lesz. Vetít a HIT Gyülekezete Ingyenes vetítéseket szervez a HIT hatvani gyülekezete az Ady Endre Könyvtár és Közösségi Házban. Legközelebb november 16-án vetítik a „Ben Hur”-t, 23- án a „Tűzszekerek”-et, 30-án pedig a „Hegedűs a háztetőn”-t. Premier Hatvanban is Indián dsz Csoda Rózsaszentmártonban (Folytatás az 1. oldalról) — A professzor úr szanatóriumi utókezelést javasolt — folytatta Morvái Gyuláné. — De en azt mondtam, nem adom oda. Féltem, hogy lelkileg teljesen ösz- szetörik a kisfiámat. Inkább fogadok mellé valakit, de legyen velünk. Ebben a faluban nagyon rendes emberek élnek. Adakoztak, gyűjtöttek, mert tudták, nem állunk jól anyagilag. Kölcsönből épült a házunk. A férjem három műszakban pályalakatos Visontán, én varrónőként dolgoztam Gyuszika betegségéig, de most gyesen vagyok vele. Szerencsére visszavárnak a kft.-be, ha meggyógyul a gyerek. — Ügy latom, a legjobb úton halad afelé... — Hála Becze Pistának. Amikor kihoztuk Gyuszikát a kórházból, az orvosok azt mondták, egy évbe is beletelik, míg fel tud majd állni. Pelenkázni kellett, és rettenetes fájdalmai voltak. A doktor nénink ajánlotta Pistát. Ő tanította meg nekem, hogyan, s hol masszírozzam a gyereket, mert ha valaki csak hozzáért, már ordított kínjában. Huszonnégy órából húszat tornáztattam. Pista minden áldott nap eljött, és irányított. Végre kezdtek enyhülni a görcsök, és akkor már Gyuszika hagyta, hogy Pista bácsi tornáztassa. Most már valósággal rajong érte. Nem is csodálom, hiszen végtelenül jó ember. Az egész nyarat itt töltötte, s mióta megkezdődött az iskola, háromszor is eljön egy héten. Most már tud járni a kisfiam, s a bal kezével megtanult írni. A jobb keze talán sose lesz egészen rendes, ott maradt valami. Pista nemcsak mozgatja őt, hanem játszik is vele, sakkoznak, viszi magával horgászni, gyakorolják a szorzótáblát. És kepzelje! Nem hajlandó semmit elfogadni! Inkább ő hoz csokit. Rettenetesen szégyellem. Ki csinál valamit is ingyen a mai világban? — Mikor mehet majd iskolába Gyuszika? — Akár már most kezdhetett volna, de nagyon féltjük. Erőtlen még, s hosszú neki végigülni az órákat. Rita és Piroska tanárnők járnak hozzá, és segítik, nehogy lemaradjon. A második félévtől azonban már iskolás lesz megint. Becze IstvántEcséden értük el az iskolában. Kézilabda-edzést tartott. Hallani se akart arról, hogy az újságba kerüljön. — Ugyan már! Nem hiányzik, hogy azt mondják az emberek: Becze már megint „bőcsködik” — mondta. Aztán sietve megmaf arázta: Kovászna megyében rdély), ahonnan csaladjával 90-ben áttelepült, így nevezik a tudálékoskodókat, bölcselke- dőket. — Semmi különöset nem csináltam. Otthon a tornatanári diplomám mellé megszereztem a gyógytomászi szakvizsgát is. Szív- és érrendszeri betegekkel foglalkoztam, gerincferduléses, lúdtalpas gyerekeket tornáztattam. Gyuszikát el sem vállalhattam volna. Csak megsajnáltam őt. Beszéljünk inkább másról! Például, hogy milyen jó lenne, ha az ecsédi iskolásoknak is lenne tornaterme. Jöjjön, nézze meg azt a szűk kis szobát, ahol dolgozunk, ha beáll a rossz idő. Kétségtelen, hogy pici a helyiség. Amint ott álldogálunk, s Becze tanár urat faggatom, hogy ellenkezése ellenére csak azért is megtudjak még róla valamit, így szól hozzám: — Gyerünk a friss levegőre! Legalább szemmel tarthatom a G yerekeket, maga pedig rágyújt- at. — Miből gondolja, hogy cigarettázom ? — Látom a színén. Meghökkent az észrevételével. Lehet, hogy ez az ember tényleg mágus? Az udvaron a kispadra telepszünk. Becze tanár ur sípol és integet, a diákok teljes gőzzel haj- kurásszák a labdát. — Várakozáson felüli létszám jött össze, százhúszan jelentkeztek, amikor meghirdettem az edzést. Elég zsúfolt az időbeosztásom, de szívesen csinálom. Szerencsére a családom megértő. A feleségem is tornatanár Rózsaszentmartonban, a nagyobbik lányom is az szeretne lenni. Arra készül, hogy visszamenjen Bukarestbe, az egyetemre. Hiába mondom neki: örüljön, hogy itt vagyunk, nem érdekli. A kisebbik meg gimnazista, ő majd később gondolkodik a továbbtanulásról Egy vérző térdű kislány szalad hozzánk. — Fuss be, mosd meg, és ne sírj! Ez nem kézimunka-óra — kialt utána Becze István. — Az edzéshez önfegyelem és kitartás kell. Ezt mondom Gyuszikának is. Ő most már azt gondolja, meggyógyult, és kész. Tovább kell dolgoznia, hogy teljesen helyrejöjjön. Én magam se vártam ilyen gyors javulást. Amikor néhány hónap szívós munka után először felállt, felkaptam, és magamhoz szorítottam. „Te állsz?”, kérdeztem tőle, és teleszaladt a szemem könnyel. Nincs ennél nagyobb boldogság, higy- gye 'el! Ezekért a pillanatokért csinálom. Négyessy Zita Bemutatták az Indián tél című filmet. A főszereplő Eperjes Károly, egy bohókas figurát alakít, aki olykor talpig feketében, kalappal a fején mászkál, máskor hatalmas tolldíszekkel, s nem tud beszélgetni senkivel, csak a gyerekekkel, mert mások egyszerűen vagy hülyének, vagy herének nézik. Talán Hatvanon kívül kevesen tudják: az indián nem kitalált alak, hanem a valóságból mintázták, ő Gecsei tamás, akit valószínűleg mindenki ismer a Zagyva-parti városban, s az is ugyanolyan valószínű, hogy megítélése nem egységes a helyszínen. Mint ahogy a filmé sem az. Eperjes Károly például úgy nyilatkozott a televízióban, hogy ilyen jó forgatókönyvet még életeben nem olvasott, s szerinte a film is az egyik legjobb, amelyikben valaha is játszott. Ezzel szemben Bojár Iván András így ír a Magyar Narancsban: „A forgatókönyv, bár gyenge, hiányos, lehetett volna jó is akár, magában hordozta ennek esélyét... Ez az indiánosdi, így megjelenítve — lehet száz hasonló megtörtént — a nevetségesség határát súrolja. A magányosan élő Epetjes- indián látványa, hogy a Zemplén déli lejtőin közösségi rituálékat agyai ki magának, s gyakorolja is azokat — szigorúan egyedül —, a kínos érzés ritka élményével gazdagít.” A filmet bemutatták Hatvanban is, s a bemutató után több diák úgy nyilatkozott, hogy bár Messze van még96, de ahhoz, hogy a világkiállítás sikeres legyen, már most készülődni kell az eseményre. Ezért fogott össze a Mátraaljai Önkormányzatok Szövetsége, hogy kidolgozzák a programot, amellyel a nagyközönség elé állhatnak. A helyi elképzelésekről Matiszlovicsné Horváth Évát, a hatvani Városi Művelődési Központ igazgatóját kérdeztük. — A mátraaljai szövetséghez tizenegy település tartozik — mondja. — Közös célunk, hogy pályázatunk szerint bemutassuk lakóhelyünket. Három témakört érintünk, így a „Borbafi az igazság” címmel a szőlő- és bortermelést, valamint az „Élet a Mát- raalján” keretében a vadászatot és a néphagyományokat. Terveinket elfogadta a világkiállítási programiroda miskolci megbíGecsei Tamás nem csinálnák azt, amit Gecsei, mégis irigylik azért, mert „szabadon él, kivonult a társadalomból, nincsenek kötöttségei”. Ezt mondja Erdélyi János is, aki Zsigmond Dezsővel együtt már korábban is rendezett az indiánról egy dokumentumfilmet „Kisvárosi mohikán” címmel: „Nálunk nincsenek szabadságmítoszok. A mi rónáinkon lehet, hogy utoljára csak Petőfi érezhette szabadnak magát, azóta meg nincs más, csak bezártság és elnyomás. A mi indiánunk egy kicsit cowboy is, meg szelíd motoros is.” zottja, most ezek kidolgozásán fáradozunk. Januárig el kell készítenünk a naprakész kínálatot, addig meg kell szereznünk a kiállítóink szándéknyilatkozatát is. — Mit tudhaturtk a részletekről? — Szeretnénk megnyerni Hatvan testvérvárosait: a finneket, a hollandokat, az olaszokat, a franciákat és a határon túl élő magyarságot is, hogy képviseltessek magukat a rendezvényen. Bemutatnánk városukat, az ott élő emberek szokásait. Lesz majd kirakodóvásár, s a helyi és külföldi kézművesek a vendégek előtt készítik el munkájukat. A vadásztrófeákat a Grassalko- vich-kastélyban tekinthetik meg az érdeklődők. Rendezvényeinken kórusok és kamarazenekarok lépnek fel. A galériába a szőlőtermesztést megjelenítő festMindenesetre annak ellenére, hogy sokszor látják a hatvaniak, Gecsei tartózkodási helyét soha nem sikerül pontosan meghatározni. Pórul járt már vele az egri televízió, s mi is. Mígnem egyszer fotósunk elkapta, s kérte, hogy várja meg e sorok íróját. Picit várt, aztán eltűnt. Erdélyi szerint ez benne a jó, hogy van, és még sincs, hogy ő indián, s ez nekünk is jó, hogy van indiánunk. Mi azért szívesen bemutatnánk hosszasabban is. Tamás jelentkezz! Hagyj üzenetet a zálogházban! Uff! Kovács Attila mények, grafikák, kisplasztikák és szobrok kerülnek. A néphagyományokat „élőben” akarjuk a világgal megismertetni, például a boldogi lakodalmas a külföldiek számára érdekes látványosságnak ígérkezik. Néptáncosainknak többször is alkalma nyílik majd arra, hogy a pódiumra lépjenek. A világkiállítás idejére versenyt hirdetünk, ahol a nép- művészeti babák készítői összemérhetik ügyességüket. — Mennyibe kerül ez a programsorozata városnak? — Költségbecslésünk hat és fél millió forint. Ezekre a tervekre 2 millió forintot szavazott meg az önkormányzat, a többit pályázat útján kívánjuk megszerezni, továbbá adományokból és szponzoroktól remélünk támogatást. (né-zi) Az Expóra Készülnek Ismerjen meg minket a világ! Gondűző délután Apcon — az idősekért Kedves hangú levelet kaptunk Apcról, Benusné Nagy Esztertől, az idősek klubjának munkatársától. Ebből megtudhattuk, hogy a faluban megünnepelték az idősek napját. A műsorról Serfőző Gábor szakközépiskolás fiú gondoskodott: szavalt, zongorázott és citerázott. Benusné levelében arra is kitért, hogy a klub immár öt esztendeje működik, s a korosabb emberek örömmel találkoznak itt nap mint nap. Kézimunkáznak, kötnek, horgolnak, kártyáznak, sakkoznak, s ami a legfontosabb, nincsenek egyedül. Évente több alkalommal kirándulni mennek, és különböző programokon vesznek részt. Sok esetben óvodások és kisiskolások is meglátogatják az öregeket. Hetente egy alkalommal felkeresi őket dr. Bulcsu Elemérháziorvos is, aki meghallgatja panaszukat, és segít bajaikon. Az idősek klubjában — levélírónkon túl — még két asszony, Báthy Istvánné és Cseh Mihály- né dolgozik, s azon fáradoznak, hogy a nénik és bácsik jól érezzék magukat. Családias hangulat az apci idősek klubjában (Fotó: Rohács Eszter) Nyugodjon mindenki békében! Ezen a csányi emlékművön — ha közelebbről megnézzük — láthatjuk egy szovjet katona fényképét. Nyilván ő szabadította fel Csányt a náci iga alól — vélhetnénk, de nem. A fáma szerint ugyanis akkoriban, amikor ezt az obeliszket emelték, minden falunak így kellett cselekednie, s amelyiknek nem volt hőse, az kapott. így került Csányba is ennek a szimpatikus, fiatal szoldátnak a képmása. Nemrégiben arrajártunkban valaki felvetette, hogy ennek már nem lenne itt a helye. A polgármesteri hivatalban megtudtuk, hogy nincs bontási szándékuk. Tegyük hozzá: igazuk van. Nyugodjon mindenki békében. Az a fiú is, aki valószínűleg soha nem gondolta volna, hogy évtizedek múlva is az ő fényképét nézegetik az arra tévedők a dinnye egyik hazájában, Csányban.
