Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-27 / 250. szám

HÍRLAP, 1993. október 27., szerda HATVAN ÉS KÖRZETE Elkésett, mégis megtapsolták Kupa Mihály a gazdasági helyzetről Egy felszólalás, egy falat — Kupa Mihály egy korábbi rendezvényen (Fotó: Szántó György) A pénzügyi tárca egykori irá­nyítójának változatlanul jó a hu­morérzéké. Amikor — mintegy háromnegyed órás késéssel — megérkezett a hatvani városi könyvtár által rendezett előadás­ra, azzal utasította el az őt kö­szöntő ütemes vastapsot, hogy korai még, s különben sem vá­lasztási nagygyűlést tartanak. Ezzel megadta az alaphangot mondanivalójához, és az azt kö­vető kérdésekhez is. Amúgy a jövőt illetően is de­rűlátó. A súlyos gazdasági hely­zetet górcső alá véve is úgy gon­dolja, van remény a kilábalásra. „Ennek egyik feltétele, hogy di­lettánsok helyett szakértők kezé­be kell adni a gazdaság irányítá­sát”— mondta. A bajok fő okául az inflációs folyamatok megfor­dulását, a költségvetés hiányát, valamint a kamatok növekedését nevezte meg, de az agrárágazat­ban jelentkező gondok is súlyos­bítják a helyzetet. Kupa Mihály úgy látja, mintegy 3-5 év kell a felkapaszkodáshoz, a verseny­képesség eléréséhez. A privati­zációról szólva kijelentette, a fo­lyamat ellentmondásos, mert el is akarnak adni, meg nem is. Saj­nos — állította —, a magyar gaz­daságban gyenge a pront-moti- vácio, a bankok túlzottan likvi­dek, és nincsenek valós tulajdo­nosok sem, akik számon kérnék a pénzintézetek működését. Egy kérdésre válaszolva az ex- pénzúgyminiszter elmondta: várhatóan indulni fog a követke­ző parlamenti választásokon. Mint kifejtette: felkérés esetén szívesen vállalna szerepet egy Fodor Gábor vagy Németh Mik­lós által vezetett kormányban, de nem szívesen működne együtt — többek között — Antall Józseffel és Horn Gyulával. A jó hangulatú beszélgetésen — ahol még viccmesélésre is fu­totta az erejéből — az is elhang­zott, hogy a jelenlegi politikai erőknek nincs kiforrott gazdasá­gi programjuk, csupán választási ígéretekkel rendelkeznek. (tari) Magyar alkotások Hatvanban Filmklub az Apolló moziban Novemberben kezdődik a hatvani Apolló mozi filmklubja, amelyet a városi TIT-tel közösen szerveztek. November 4-én mu­tatják be az első alkotást, Szabó Ildikó Gyerekgyilkosságok című filmjét, amely több nemzetközi dijat is kapott már, s egy 12 éves, igen magányos kisfiú a főszerep­lője. Ugyanabban a hónapban tekinthetik meg az érdeklődők Sopsits Árpád „Video blues”-át, s Szomjas György Roncsfilmjét. Decemberben lesz látható a vásznon Kardos Ferenc munkája, az Iskolakerülők, s Zsombolyai János alkotása, a Kovács Éva- story. Valamennyi film az utóbbi időszak magyar termésének eredménye. Mádl Ferenc Hatvanban „Az oktatásügy stratégiai ágazat...” Noha a közoktatás mellett a kultúra is a tárca hatáskörébe tartozik, mégis zömmel a peda­§ ógia területén dolgozó szakem- erek vettek részt azon az elő­adáson, amelyen Mádl Ferenc kultuszminiszter a hozzá intézett kérdésekre is válaszolt. A Dam­janich János Szakmunkásképző Intézet aulájában megrendezett fórum szépszámú hallgatósága élt az első kézből való informáló­dás lehetőségével. Ám hogy a kapott feleletek csökkentík-e vagy növelik a meglévő kérdője­lek számát, azt — mint az általá­nos véleményekből kitűnt — a gyakorlat dönti majd el. A miniszteri tájékoztatót megelőzően az érintettek köré­ben arra kerestük a választ: mit várnak a találkozótól? A legtöb­ben az új oktatási törvényhez kapcsolódta bizonytalanságok­ról, hiányosságokról beszéltek, és — mivel az átállási idő rövid­sége miatt tervezésre alig van le­hetőségük — az e téren jelentke­ző gondokhoz szerettek volna támpontokat kapni. Mádl Ferenc számokkal kezd­te mondanivalóját. Rámutatott, hogy a kormány stratégiai ága­zatnak tekinti az oktatásügyet, ami abból is kitűnik, hogy míg a rendszerváltás előtt a nemzeti jö­vedelem négy százalékát fordí­tották az ágazatra, napjainkra ennek már csaknem a duplájánál tartanak. Igaz — tette hozzá, mintegy megelőzve az aggályos­kodókat —, ez abszolút érték, miután az össznépi produktum is jelentősen csökkent a kérdéses időszakban. A tárca irányítója igyekezett megnyugtatni a pedagógusokat, hogy nem kell számolniuk jelen­tősebb munkaerő-leépítéssel. Újfent biztosította a közalkal­mazottakat arról is, hogy meg­kapják a január 1-jétől esedékes béremelésüket, ám lapunknak arra a kérdésére, hogy a bérfej­lesztést — saját erőből — már ko­rábban vállaló önkormányzatok részesülnek-e valamiféle támo­gatásban, a miniszter nemmel válaszolt. Az anyagiaknál ma­radva viszont leszögezte: néhány speciális ágazat kivételével az alapvető oktatás ingyenes ma­rad, és a kormány törekvései kö­zé tartozik az is, hogy a tan­könyvtámogatás közvetlenül a szülőkhöz kerüljön, ne a kiadók nyeljék le a hasznot. Az idén ezt még nem sikerült megvalósíta­ni. Az egyházi oktatással kapcso­latosan elhangzott: a több mint másfél milliós — óvodásoktól az egyetemistákig terjedő — diák­ságból napjainkban mindössze negyvenezren járnak valamilyen S lekezeli intézménybe, ezért — ádl Ferenc szavaival — bármi­féle kurzus emlegetése nem egyéb cinizmusnál. Véleménye szerint a 9-10. osztály bevezeté­sét kritizálni is sértő, miután a nemzet műveltségének a fokozá­sa a kormányzat alapvető céljai közé tartozik. A jelenlévő pedagógusok kö­rében a legnagyobb sikert talán az a bejelentés aratta, amikor a miniszter közölte: a Nemzeti A laptanterv még az év vége előtt elkészül. A hírt fenntartással fo­gadók szerint viszont lehetséges, hogy a választások után ismét módosítani kell majd az addig éppen csak „bejáratott” struktú­rán... Egy kérdésre válaszolva Mádl Ferenc elmondta: a közok­tatási törvény módosításában készül egy javaslat az úgyneve­zett „F” kategória — amely a két­diplomások, illetve a tudomány- egyetemet végzett pedagógusok diszkriminatív megkülönbözte­tését vonja maga után — megvál­toztatására. A Grassalkovich-kastély megmentésén a kormányzat is gondolkodik, tájékoztatott a mi­niszter. A műemlék jó eséllyel számíthat a tárcától támogatás­ra, s a munkálatok elvégzését célszerű lenne a honfoglalás 1100. évfordulójára — 1996-ra — időzíteni. Ami a minisztérium pénzügyi lehetőségeit illeti: igaz ugyan, hogy a költségvetés-ter­vezet szerint a bázistámogatás­hoz képest 20 százalékkal többet kapnának a többi tárcánál, ám a megoldásra váró feladatok isme­reteben elmondható, hogy az ösz- szeg így is jóval a kívánatos szint alatt marad — fejezte be előadá­sát Mádl Ferenc. Fari Ottó Herédi találkozó Miről tárgyaltak a polgármesterek? A Heves Megyei Önkormány­zati Hivatal szakmai napra hívta össze Hatvan és a környező tele­pülések — Lőrinci, Boldog, Csány, Hort, Ecséd, Rózsaszent- márton, Petőfibánya, Apc, Zagyvaszántó és Nagykökényes — polgármestereit a közelmúlt­ban Herédre. A tanácskozáson jelen volt a földhivatal képvisele­tében Kocsis Gyula, a köztársa­sági megbízott irodájának he­lyettes vezetője, dr. Szecskó Jó­zsef, valamint dr. Jakab István, a megyei közgyűlés elnöke és dr. Fass Géza főjegyző is. A megbe­szélést a helyi polgármester, Te­mesvári József vezette. Az ülésen a helyi kormányza­tok előtt álló feladatokról, ezen belül az egészségügyi, szociális, művelődési, oktatási, pénzügyi, vállalkozási, jogi és földügyi kér­désekről esett szó. A résztvevők az új ismeretek megszerzése után kicserélhették tapasztalataikat, elmondhatták gondjaikat, és megtekintették a vendéglátó község legújabb büszkeségét, a nemregiben átadott tornacsar­nokot. A helyszínen Micsinai Béla, a művelődési központ igazgatója fogadta őket, s végigkísérte a tár­saságot az impozáns sportlétesít­ményben. Elmondta: a herédiek nagyon örülnek, hogy végre ked­vükre edzhetnek. Különféle szakkörök működnek máris, így például aerobic a lányoknak, asz- szonyoknak, valamint távol-ke­leti küzdősportok a férfiaknak. Vagyis nemcsak az iskolások, ha­nem minden bizonnyal a felnőt­tek is erősek és egészségesek lesznek Fleréden. Hatvanban is megvetette lábát a CEDC Extra házak — extra áron Charles Palasty elnök és Bódi Károly ügyvezető, a kanadai Eu­rópai Fejlesztési Társaság (CEDC) vezetői múlt hét végén Hatvanba látogattak, hogy az Esze Tamás utcában tavaly léte­sített mintaházak, illetve lakások folyamatos építésének munkáit egyeztessék a városi vezetőkkel. A Szinyei András polgármester­rel folytatott eszmecsere kapcsán tájékoztathatjuk olvasóinkat, hogy az önkormányzat a már említett Esze Tamás útból egy további utcát nyit, azok telkeit értékesíti, éspedig oly módon, hogy itt csak a CEDC által vállalt és Európában egyedül forgalma­zott háztípusok épülhetnek, amelyeket a Royal Building Sis- tem technológiájával állítanának elő. Milyen eljárást tartalmaz ez a típusú építkezés? — Elsődleges meghatározója a vállalkozásnak, hogy már maga az épületszerkezet teljesen új technológiával készül, Európá­ban teljesen új stílusban, aminek legfőbb jellemzője a gyorsaság, a tartósság és az alacsony fenntar­tási költség. Sőt hozzátehetjük, hogy minden vásárló kulcsra kész állapotban veheti át a házat, amelynek árában benne foglalta­tik az alapozás éppenúgy, mint a külső-belső burkolat, a beépített konyhabútor, a vízrendszer, méghozzá a komplett villanysze­relés világítótesteivel együtt. De nem kell a vevőknek padlósző­nyegről, elektromos fűtési rend­szerről se gondoskodniuk, a vi­zesblokkok pedig kerámiapad- lósak lesznek mindenütt. Érdeklődésünk során azt is megtudtuk, hogy az így létesülő családi otthonok viszonylag ked­vezményes áron jutnak az építte­tőknek. Például a jelzett felsze­relésekkel kivitelezett száz négy­zetméternyi lakóépület 4 millió 198 ezer forintba kerül, s ami még kedvező: három hónapon belül —10 éves szerkezeti garan­ciával együtt — beköltözhető. Egyébként Szinyei András pol­gármester szerint e téma kapcsán elmondhatjuk, hogy akik érdek­lődnek a vállalkozás iránt, azok Hatvanban, az Esze Tamás utcá­ban már felépült mintaházaknál juthatnak részletes információ­hoz. Nos, kedves olvasó, itt a le­hetőség, hogy extra otthonhoz jusson. Nem kell hozzá más — csak forint! Hogy a milliók nehe­zen hozhatók össze? Ezt nem vi­tatjuk, legfeljebb a kurta kutyára utalunk, amelyik addig kapar­hat, míg be nem hajtja a megkí­vánt finom falatot. Ám úgy vél­jük, hogy az extra kivitel sok mindenért kárpótolja azokat, akik össze tudják kuporgatni egy-egy, akár különböző méretű és alapterületű CEDC-ház vá­sárlási árát. (moldvay) Csiribi-csínba Bűvész érkezett a faluba. A kisbíró kidobolta a különleges eseményt, s az esti mulatságra összesereglett a település apraja- nagyja. Ki mivel tudott, azzal fi­zetett, hogy láthassa a csodát. A varázsló — az inflálódó pengő helyett — jószívvel fogadta a ter­mészetbeni adományokat: a táb­la szalonnát, a rőfnyi kolbászt, a káráló és hápogó szárnyasokat. Dugig telt a nagyterem az ér­deklődőkkel. A szemfényvesztő a porondra lépett. Üdvözléskép­pen megemelte cilinderét, s egy parányi kisnyúl kandikált elő be­lőle. „Hűűű!” — ámuldoztak a gyerekek, „ügyes!” — mormog­tak a nagypapák. Bekapott há­rom szikrázó üveggolyót, s mire megperdült saját tengelye körül, ötöt köpött ki — „ki látott már ilyet?!” lelkendezett a publikum. Az est fénypontja csak eztán kö­vetkezett. Megpödörte cincér- bajúszát, lekapta magáról ma­laclopóköpönyegét, s teleszívta tüdejét levegővel. Majd’ szétre­pedt mellkasán az ing, behajh'tott kaiján ugrándozott a muszklija: „micsoda délceg férfi!” — hüle- deztek az asszonyok. A mutatványos önként jelent­kezőket kért, a falu legtermete- sebbjeit. — Én most kimegyek innen, maguk pedig vigyázzanak, ne tudjak bejönni — mondta nekik. — Mire a közönség százig szá­mol, ismét a teremben leszek. A vállalkozó legények nekive­tették vállukat az ajtónak, a né­zősereg visongva számolt: „...ki­lencvennyolc, kilencvenkilenc, száz!” Az izompacsirta sehol. „Hi-hi-hi, kifogtunk rajta!” — örvendeztek az emberek. Aztán kitárták az ajtót, még az utcára is kinéztek, de a bűvészt a föld nyelte el. „No, ez lóvá tett minket!” — állapították meg, és méltatlankodva hazaindultak. A mai mágus nem kürtőka­lapban és pelerinben érkezik sze­kéren, hanem jólszabott öltöny­ben, Toyotával. Nem mondja: „csak a kezemet figyeljék!”, mégis mindenki azt nézi — majd minden ujján vastag aranygyűrű. Az ő attrakciójának címe: mun­kahelyteremtő beruházás. Nem nyulakkal kápráztat, hanem nyugati megrendeléssel, be nem jelentett menekültekkel csinál kunsztokat. Közönsége: az egész falu. * A helybéli asszonyok a mun­kájukat, a szövetkezet a helyisé­get, a polgármesteri hivatal az ebédet és a szállást adja, „hozómra”, hogy láthassák és részesei lehessen a produkció­nak. Aztán hiába nyomják a varró­gépet — elmarad a fizetés, a bér­leti díj sosem kerül a bankszám­lára, s a kölcsönt is bottal ütheti a hivatal. Elmarad a csoda. (né-zi) MÁY-nyugdijasok taggyűlése Csaknem ezren tagjai a MÁV- szakszervezet hatvani önálló nyugdíjas-szakszervezetének. A vezetőség és tanácsadóik min­den szerdán délelőtt fogadóna­pot tartanak, ahol a tagság felke­resheti őket ügyes-bajos gondja­ikkal a MÁV helyi művelődési házában. Az elnök, B. Nagy Ká­roly, november 4-én beszámolót is tart, amikor is délután 2 órakor várja az érdeklődőket. Erdélyben a lőrinci diákok Erdélyben jártak nemrégiben a lőrinci Március 15. Szakközép- iskola diákjai. A tanulók előbb a kézdi vásárh elyi testvériskoláj u- kat keresték fel, ahol kézilabdá­ban és labdarúgásban mérték ösz- sze erejüket a helyiekkel, akik a tavasszal voltak hasonló rendez­vényen Lőrinciben. A fiatalok ezután még felkeresték a Hargi­tát, a Szent Anna-tókörnyékét, s a nagyobb városokat: Maros vá­sárhelyet, Kolozsvártés Nagyvá­radot. Új képviselő Ismeretes, hogy nemrégiben elhunyt a megyei közgyűlés egyik képviselője, s helyére most új embernek kellett kerülnie. A listán a soron következő politi­kus Kulcsár Károly, Szűcsi pol­gármestere volt, aki már el is fog­lalta helyét a megye legutóbbi közgyűlésén. Megjelent a Lőrinci Hírei Megjelent megyénk legfiata­labb városának népszerű lokál- patrióta újságja, a Lőrinci Hírei. A lapban tudósítanak a helyi pártok, egyesületek rendezvé­nyeiről, írnak arról, hogy mi is az az iskolaszék, s játékon is nyer­hetnek az olvasók értékes nyere­ményt. Látlelet a magyar gazdaságról December 17-ig tart még Hat­vanban, a városi könyvtárban a Látlelet a magyar gazdaságról” című sorozat, amelyről eddig is többször beszámoltunk. Novem­berben és decemberben még ösz- szesen heten vendégeskednek a Zagyva-parti városban, közöt­tük Hágelmayer István, az Álla­mi Szám vevőszék elnöke, Zagy­va Béla, az APEH megyei igaz­gatója és Bogár László, a Nem­zetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának államtitkára. Az idén itt pihennek a gépek (Folytatás az 1. oldalról) — A műszaki okokról pedig annyit, hogy az aszály miatt a Zagyvának szinte nincs vízhoza­ma. Hatvanban szerencsésebb helyzetben vagyunk, itt az ülepí­tőtavakból is menthetünk vizet. S ami talán a legfontosabb: a Quentin típusú gép, amelynek a segítségével a melaszból cukrot nyerünk, itt sokkal jobb állapo­tú, mint Selypen. — Az imént említette, hogy a társgyárban csak az üzem nem dolgozik. Amikor ott jártam, lát­tam, hogy a kapun répával meg­rakott teherautók futnak be. — Valóban, a közúton szállí­tott répa egy részét ők fogadják. Erre vonatkozott a beruházá­sunk is, s mondhatom: európai szintű számítógépes fogadó- rendszer létesült ott. Továbbá a laboratórium is dolgozik, amely a termés cukortartalmát vizsgál­ja, s náluk van a készáruraktár és a „kiszerelőüzem” is. Tehát Sely­pen sem áll az élet. — Végül is hány embert érint az ingázás? — Százhuszonnyolcán járnak át, s főként azok, akik közvetle­nül a cukorgyártással foglalkoz­tak. Itt is hasonló munkát végez­nek, három műszakban, s nem szenvednek keresetkiesést. Ez- inkább az alkalmi munkásokat és a nyugdíjasokat sújtja, akik a korábbi évekhez hasonlóan az idén is számítottak a kampányra. Az aktív dolgozók közül senkit sem kellett elküldenünk. Ha el­fogyna a répa, akkor sem rövidül majd a kampány, mert sűrűlevet hozunk be Lengyelországból és Franciaországból. A későbbiek­ben pedig a karbantartási mun­kákat végezzük majd el. — Ez azt jelenti, hogy nem kell létszámleépítéstől tartani? — Csak néhány százalékos el­bocsátásról lehet szó, mert a tu­lajdonosok azt várják tőlünk, hogy minél hatékonyabb legyen a munkavégzés. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem kizá­rólag a selypieket érinti... — ...Félreértett. Engem a hat­vaniak sorsa legalább annyira ér­dekel. — Részvénytársaságunk ve­zetése mindig rendkívül humá­nusan járt el, hiszen nagyarány­ban alkalmaztuk a korkedvez­ményes nyugdíjazást, s önálló kft.-ket alapítottunk azokból a részlegekbe^, amelyek nem kap­csolódtak szorosan a gyártáshoz. — Érthetem ez alatt, hogy így néma cukorgyár küldi el a dolgo - zóit, hanem majd ezek a kft.-k? — Szó sincs erről. Továbbra is annyian dolgoznak ott, mint ko­rábban. — Tételezzük fel, hogy jövőre is rossz lesz a termés... — Ne fessük az ördögöt a fal­ra. Ha mégis bekövetkeznék, ak­kor Selyp dolgozik majd. — S ha a hatvaniak bebizo­nyítják, hogy az úgynevezett technológiai paramétereik job­bak, vagyis beváltják a hozzájuk fűzött reményeket? — Nem lehet Selypet kiütni, ott is emberek dolgoznak. A munkásgyűlésen ígéretet tettem, s azt be is tartom... Négyessy Zita i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom