Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-22-24 / 247. szám

HÍRLAP, 1993. október 22—24., péntek—vasárnap SPORT 15. Ünnepi sportműsor Kenyér, labda, ecset és egyéb régiségek A recski labdarúgás jóval több mint ötvenesztendős története során Bódi néven számos helybéli szüle­tésű játékos nyújtott már maradandót az egykori kántorbirtoki lucernásból lett futballpályán. Az 1970-80-as években Bódi István és öccse, Bódi József volt tagja annak a jó hírű csapatnak, amely NB III-asként még az NB II-vel is kacérkodott. A kitűnő Ércbányász gárda utolsó mohikánja, a „kis” Bódi még mindig rúgja a labdát, nem is akárhogyan. Péntek Kézilabda: Egri Kézilabda Club — Balmazújváros, NB Il-es férfimérkőzés, Eger, körcsar­nok, 17. Szombat Asztalitenisz: Egri Áfész I. — Tabán SE I., NB I/B-s női mér­kőzés, Eger, dr. Ruttkay Vilmos játékcsarnok, 11. Egri Áfész II. — MNB, NB Il-es női mérkőzés, Eger, dr. Ruttkay Vilmos játék- csarnok 14. Birkózás: Egri Vasas — Nagy­kőrös, NB Il-es csb-mérkőzés, Eger, 9-es iskola, 11. Kézilabda: Füzesabony — Tűrkeve, NB I/B-s női mérkő­zés, 15. Megyei bajnoki férfimér­kőzések: Verpelét — Egri TK, 15, Dormánd — Gyöngyösi Fő­iskola, 15. Ökölvívás: serdülő magyar bajnokság, Gyöngyös, szakkép­zési intézet, 16. Labdarúgás: megyei II. osz­tály (13.30): Átány — Gyöngyö­si Energia, Apella — H. Loko­motív. Eger körzet, I. osztály: Egerbocs — Szilvásvárad, 13.30. II. osztály (13.30): Andomaktá- lya II. — Pétervására II., Váraszó — Mátraballa. Heves-kupa (14): Szihalom — Boconád, Hevesve- zekény — Kisköre. Vasárnap Kézilabda: Füzesabony — Csépány KK, NB Il-es férfimér­kőzés, 15. Megyei bajnoki mér­kőzések, férfiak: Hatvan — He­ves 12, Pásztó — Egri Forgácso­ló, 11. Nők: Hatvan — Hatvani AFSC, 9.40, FSC II. - Tiszafü­red II., 10. Ökölvívás: serdülő magyar bajnokság, Gyöngyös, szakkép­zési intézet, 8.30. Sakk: megyei bajnoki mérkő­zések: Makiár — Bélapátfalva, Egri Vasas — Hatvan, Pétervásá­ra — Gyöngyös II., HMÖ SE II. — Párád. Egységes kezdés: 9 órakor. Rögbi: Gyöngyösi Rögbi Klub — Zöld Sólymok, NB Il-es mérkőzés, Gyöngyös, Kitérő­gyári pálya, 14. Természetjárás: 20 km-es tú­ra. Találkozó: egri autóbusz-ál­lomás, 8.40. Labdarúgás: megyei II. osz­tály (13.30): Istenmezeje — Er­dőtelek, Atkár — Makiár, Párád — Tárnáméra, Petőfibánya — Gyöngyöspata, Gyöngyösoroszi — Szűcsi. Gyöngyös körzet (13.30) : Vámosgyörk — Heréd, Rózsaszentmárton — Visznek, Karácsond — Adács, Abasár — Detk, Gyöngyössolymos — Ecséd. A Gyöngyöstaiján sza­badnapos. Eger körzet, I. osztály (13.30) : Balaton — Noszvaj, Egercsehi — Egerbakta, Eger- szólát — Andornaktálya, Kisná- na — Vécs. A Kerecsend szabad­napos. II. osztály (13.30): Bükk­szék — Verpelét, Demjén — He­vesaranyos, Dohánygyár Eger — Szajla, Egerszalók — Mikófalva, Felsőtárkány II. — Márkáz. Saját pékségében nyitottam rá ajtót a minap az esti órákban, hogy elbeszélgessünk. Zsemle­tésztával bíbelődött, így kis tü­relmet kért, majd néhány perc múltán az üzlethelyiség pultjá­nak két oldalán helyet foglal­tunk. — Jól nézel ki fülig lisztesen. Ez egészen más, mint a focista­szerelés. Valójában hogyan vá­lasztottad a pékmesterséget? — Négyen vagyunk testvérek, és édesanyám úgy találta jónak annak idején, hogy pék legyek. Mondván: „amíg élsz, kenyér lesz a kezedben.” — Hogyan lehet ezt az éjsza­kai foglalkozást összeegyeztetni a focival? — A mostanit már lehet, a ré­git viszont nem lehetett. Sátoral­jaújhelyen voltam tanuló, ami­kor felszabadultam, Diósgyőrbe kerültem futballozni. Vagyis azonnal a labdarúgás lett a „ke­nyerem”, noha sohasem éltem csupán abból. Mezőkövesden katonáskodtam, jó csapata volt a Trencsényi SE-nek. Diósgyőr­ben vártak vissza, de én hazajöt­tem Recskre, mert akkor szer­vezték azt az együttest, amely később oly sok szép sikert ért el. — Valójában mi volt a ked­venc posztod, hiszen játszottál csatárt, középhátvédet, most pe­dig beállás vagy. — A bal oldali középpálya és a 10-es számú mez jelentette ne­kem a legtöbbet a labdarúgás­ban. Ahogy már számot vetet­tem a történtekkel, nyolc évig tartott az egyértelműen sikeres időszak. Büszke vagyok arra, hogy 1975-ben megyei gólkirály lettem 34 góllal. — Annak idején a mesterséged szóba sem került? — Az Ércbányánál dolgoz­tam raktárban. Amikor eljött a váltás ideje, előbb farmergazdál­kodásba kezdtem a bátyámmal, de nem volt kifizetődő. Érken ta­nyáztunk, és hívtak is focizni a környékbeliek. Tamaörsön ját­szottam egy félidőt. Azért csak annyit, mert hazatértünk. Aztán vetődött fel a pékség. Nagy anyagi befektetésre volt szükség, de most már lassan egyenesbeju­tunk. A feleségem, a sógornőm és még egy közeli ismerős is segít, tőle sok útmutatást kaptam a gyakorlati munkához, hiszen majdnem húsz év múltán kanya­rodtam vissza az édesanyám által választott szakmához. — A labdarúgással azonban eddig nem szakítottál. — Baráti alapon játszottunk egy ideig Hasznoson Maksóval és Megyesivel, majd Párádra iga­zoltam. Ez év elején nagy gond­ba került a Recsk, hiszen többjá­tékos elment, mert anyagi gon­dok jelentkeztek a klubnál. Alig tudott kiállni a csapat. Hívtak, hogy segítsek, és én nem tudtam nemet mondani. Egyre jobban játékba lendültem, örülök, hogy dobogón végzett a csapat. Szíve­sen játszok Kolozsváriákkal és a többiekkel. Van néhány ügyes fiú, most Pápai és Béres szokta viselni a 10-es mezt, én az 5-öst húzom magamra. Hetente két­szer edzek, és bár késő estig dol­gozom, az itteni munkamegosz­tás jóvoltából pihenten állhatok a csapat rendelkezésére. — Meddig? — Nem tudom. Azon viszont mosolyogni szoktam, hogy ha tervezik a jövő recski csapatát a játékosok és a vezetők, az én posztomnál nem keresik az utó­dom. Pedig rövidesen csak szük­ség lesz helyettesítőre, hiszen szeptemberben elmúltam 40 éves. — Eddig meglehetősen titok­ban maradt Recsken is, hogy ügyesen forgatod az ecsetet, vagyis festegetsz. — Gyermekkori mániám a festészet. Olajjal és temperával egyaránt dolgozok. Számos fest­ményem van, főleg otthon, de Parádfürdőn a Salátabárban is látható munkám, kölcsönbe ad­va. Egyébként a focisták sem tudták, hogy festek, legfeljebb megcsodálták, ha nálam jártak. Eddig kedvtelésből fogtam ecse­tet, de újabban kaptam egy meg­rendelést a József Attila Színház­tól. Nem tudom még, mi lesz eb­ből az üzletből. — Tettél már pénzzé fest­ményt? — Nem. Sajnálom a munkái­mat. Nem tudok tőlük megválni. Úgy érzem, hogy hozzám tartoz­nak, nincs szivem továbbadni azokat. — Ha ennyire szereted a festé­szetet, miért nem mentél olyan pályára? — Mert a focit mindennél job­ban szeretem. — Van-e titka a hosszú pálya­futásnak? — Csak a sportszerű életmód, A „kis” Bódi az pedig nem titok. Az a gya­núm, hogy sokat csökkent a szín­vonal. Ellenkező esetben a „negyvenesek” már nem felelné­nek meg a követelményeknek. — És ha egyszer mégis szögre akasztod a stoplis cipőt? — Akkor irány a kispálya és a teremfoci, a Bányász Öregfiúk­kal. — Előbbiekből következően nem szoktál unatkozni. — A pékségből származik a megélhetés, a foci és a festészet csak szórakozás és kikapcsoló­dás. Ha festek, elfelejtem a vilá­got. Valamit azonban még nem érintettünk a beszélgetésben! — Mit? — Azt, hogy régiségeket gyűj­tök. — Erre valóban nem voltam felkészülve. — Sokféle tárgy „beszél” a múltról. Szintúgy enyéim, mint a festmények és a labda. Ézek az én őszinte barátaim. Ezekkel együtt kiegyensúlyozott, harmo­nikus az életem. — Hogyan lehet megférni előbbiekkel egy kétszobás lakás­ban? — A feleségem tudna erre igazi választ adni, mivel még kerülgetnie kell a lányunk agyag­ból es bőrből készült munkait is... Fesztbaum Béla Ők és mi Tagadhatatlan, hogy a nemzeti ünnep „súgja” soraimat, mégis olyasmiről olvashatnak most, amit nem feltétlenül szükséges nemzetiszínű gondola­toknak nevezni, merthogy nem tartanak rá igényt. Kézenfekvő, hogy amikor fennkölt beszédekkel ünnepel a nemzet, akkor a sportújságíró eltöpreng azon, hogy a sport ugyan mivel járul hozzá magyar­ságtudatunk megerősödéséhez, egyáltalán ahhoz az emelkedett hangulathoz, ami nélkül nem ünnep az ünnep. Nem sok időbe telik, hogy azonnal rájöj­jön: erre igazából a sportnak az a részé képes, amit élsportnak szoktunk titulálni. Az emlékezet ugyan­is meglehetősen válogatós, kíméletlenül kiszólja magából a megőrzésre méltatlan dolgokat. A nagy versenyeken aratott nagy győzelmek viszont eleve­nen élnek, és alkalmasak arra, hogy izmosabbá te­gyék nemzeti önérzetünket. Barcelona csodálatos magyar sikerként vonul be minden krónikáskönyv­be, szerkesszék bárhol is a világon. Nem magunkat kell dicsérni, megteszik ezt helyettünk a tények. Et­től kezdve már csak egy képzeletbeli, aprócska ug­rás, s máris ott tartunk, hogy miért ne menne más­hol, ha egyszer a sportban ilyen kiváló teljesítmény­re vagyunk képesek. Végre egy terület, anol a nagy­hatalmakkal is felvesszük a versenyt, s ez már szinte hagyomány, melyet évtizedek olimpiáin ápoltunk, érmek garmadájával ékesítettünk... Makacsul visszatér a gondolat, már-már rögesz­mévé válik. Az nem létezik, hogy a sportban olyan nagyszerűek vagyunk, másban meg... Hiszen azok a tulajdonságok, amelyek a kiugró eredmények el­éréséhez nélkülözhetetlenek — akarat, szorgalom, becsvágy, küzdeni tudás —, mind-mind átválthatok az élet egyéb területein is, foglalkozzon bármivel az ember. Akkor hát miért nem? Aztán a szürkeállomány legmélyén felsejlik vala­mi, rávilágítva a hiú ábrándozás hiábavalóságára. Mert fogalmazhatunk mi többes szám első sze­mélyben, amikor a kiváló teljesítményekről beszé­lünk, azért mégiscsak az a kegyetlen valóság, hogy ezeket a magyar lakosság százalékban bajosan kife­jezhető, elenyészően kis része vívia ki — a magyar­ságnak. A többiek bizony — tisztelet a kivételnek — csak beszélnek, elmélkednek róluk, uram bocsá kérkednek velük, mondván: lám-lám, mire képes a magyar, milyen nagyszerűek is vagyunk mi. Holott a nagyszerűek nem mi vagyunk, hanem ők, az ün­nepeinknek is fényt adó sportolók. A kevesek, akik dicsőséget szereznek nekünk, s bár ez nekik való­színűleg meg sem fordul a fejükben, nyugodtan ne­vezhetjük őket hazafiaknak is. Pedig talán többre mennénk, ha sok-sok hétköz­napi hazafival rendelkeznénk, akik pontosan tud­nák, hogy mit szeretnének elérni, és látnák az oda vezető utat is. Látnák, hogyan kell élniük napjaikat, s erre módjuk is lenne. Mert a biológiai vagyon egy nagyon elvont fogalom, de végtelenül egyszerűvé válik, ha arra gondolunk, hogy minden egyes em­ber, ha úgy tetszik, állampolgár egészségéből, erőn­léti szintjéből adódik össze. Ami nálunk — még mindig — csaknem a nullával egyenlő. Németországban a népesség nyolcvan százaléka sportol, többségében nemcsak a saját szakállára, hanem egyesületi keretek között. Magyarországon ugyanez az arány 10-12 százalék, vagyis tíz magyar közül egyetlenegy mozog rendszeresen, ha úgy tet­szik, tervszerűen, meghatározott céllal. S ez nem feltétlenül csak a csúcsdöntés lehet. Tévedés azt hinni, hogy az 1100 tornaterem fel­épülése automatikusan javít a helyzeten. Megszok- hatja valaki a mindennapi mozgást diákkorában, arról később le is lehet szokni, ezt nem egy élsporto­ló elszomorító példája mutatja. Igazi változás akkor következhet be, ha a felnőtteknek is marad energiá­juk a testük „olajozására”, arra, hogy idősebb kor­ban is jól működjön a gépezet. Mindez pedig nem csupán belátás és létesítmény, hanem idő és pénz dolga is. Ehhez kevés négy-öt év sportolás az ifjú­korban, ehhez egy életprogram szükségeltetik. Hogy a sport ne csak az ünnepnapokat — s akkor is csak a lelátón szotyolázva, szitkozódva — jelentse a magyar ember számára, hanem a testmozgást a hétköznapokon, akár a „sportelmélet” rovására. Mert ehhez már kell akarat és küzdeni tudás. Nem az övék - a miénk... ßuttinger László Vízilabda OB I. Hol. ha nem itt...? Voltaképpen az lenne a legké­zenfekvőbb, ha már jó előre el is könyvelnénk azt a két pontot, amit az Eger SE vízilabdacsapa­ta szombaton este a Bp. Sparta- custól el fog hozni. A seregnajtó, tavaly még OB I/B-s Szpari azonban érthető módon szeretne megragadni az első osztályban, s ennek érdekében több fiatal köl- csönjátékost is „beszerzett”. En­nek eredménye, hogy a Szeged a múlt héten csak veres verejték­kel, egyetlen góllal jutott a két ponthoz a Kőér utcában. Gyulavári Zoltán edző el­mondta, hogy Bolya lábsérülése miatt — szerencsétlen kerékpár­balesete volt — hosszabb időre kiesett a hadra foghatók sorából. Tűzkő és Schmidt úgyszólván egész héten betegeskedett, mert hát itt van az ősz, fedett meg nincs. Pályáról Labdarúgó NB /., szombat: Siófok — Haladás, 16, Kispest-H. — Sopron, 13.30, MTK — Vasas 13.30, Új­pest — Ferencváros, 16, Pécs — Debrecen, 13.30, Vác — BVSC, 13.30, Békéscsaba - Csepel, 13.30, RábaETO — Videoton, 11. Labdarúgó NB II. keleti-csoport, szombat (13.30): Tiszakécske — Diósgyőr, Nyíregyháza — Szarvas. Va­sárnap (13.30): Tisza vasvári — Balmazújváros, Szeged — REAC, III. kér. TVE — Hajdúnánás, Gödöllő — Ka- ba, Kazincbarcika — Kiskőrös, FC Hatvan — Eger SE. Labdarúgó NB III., Mátra-csoport, szombat (13): SBTC — Füzesabony, Jancsó (Inges, Sebestyén), Jász­berény — Karcag, Apc — Pásztó, Farkas (Török, Kor­— pályára mos), Szécsény — Dunakeszi, Kartal — Szolnoki Cukor. Vasárnap (13): Gyöngyösi SE — Szolnoki MÁV-MTE, Gál (Bogár, Fekete), Bag — Monor, Tenk — Balassa­gyarmat, Holló (Darnyik, Horinka). Megyei I. osztály, szombat (13.30): Bélapátfalva — Kompolt, Gombos (Bartos, Sipeki), Sírok — Selyp, Je­néi (Tóth B., Berta), Besenyőtelek — Nagyréde, Pest m-ijv., Novaj — Felsőtárkány, Borsod m-i jv. Vasárnap (13.30): Tamalelesz — Heves, Lánczos (Kovács L., Bu­da), Tamaörs — Pétervására, Dévai (Ducsai, Jenei), Domoszló — Recsk, Nógrád m-ijv., Poroszló — Gyön­gyöshalász, Szolnok m-i jv. NB 11-es utánpótlás-mérkőzések, szombat: Eger SE — Balmazújváros, Északi-ltp., 11 és 13. FUTBALL- FOCI­LABDARÚGÁS - FUTBALL ­FOCI- LABDARÚGÁS- FUTBALL FC Hatvan — Eger SE Enyhén szólva nincsenek jó „passzban” megyénk NB Il-es csapatai, már az a kettő, ami (még) van. Az FC Hatvan—ese­tében tőle szokatlanul sok kapott góllal — a középmezőnyben ta­nyázik, az Eger SE — hálójában toronymagasan legtöbb góllal — az utolsó előtti. Egy hete mind­két gárda vereséget szenvedett, becsületgóljuk is öngólként ke­rült az ellenfél kapujába. Az FC Hatvan legutóbb is folytatta azt az őszi rossz szoká­sát, hogy idegenben gyorsan „le­rendezi” a két pont sorsát, Kis­kőrösön is már a 35. percben 3-1-re vezettek a hazaiak. Az Eger SE sorozatos balsike­reivel elfoglalta NB III-as pozíci­óját, már csak a nyeretlen Szege­det előzik meg a piros-kékek. A védelem meglehetősen gólké­pes, nem annyira viszont a táma­dósor. Legfeljebb a biztos gól­helyzetek kihagyásában tűnnek ki az elöl lévők. Az, hogy ki a fe­lelőse az egri futball tartós hul­lámvölgyének — mivel a kérdés meglehetősen összetett —, nehéz lenne egyértelműen megvála­szolni. Nagy valószínűséggel nem csupán Kiss Tibor edzőn, akin mindenért elverik a „port”. A bajnokság tizenegyedik for­dulójában, vasárnap megyei „rangadóra” kerül sor Hatvan­ban. A haziak elsődlegesen nyer­ni szeretnének, az Eger döntet­lennel is beérné. A közelmúltban általában szoros eredményt ho­zott a két csapat találkozója. A legutóbbi hat mérkőzésből kettő végződött 1-1-re, kétszer az Eger, egyszer a Hatvan nyert 1-0-ra. Ez utóbbi idén tavasszal történt. Egyszer kicsúszott a Hatvannak, 1991 tavaszán 3-0- ra verték a megyeszékhelyi gár­dát. Jó lenne, ha mostani összecsa­pásuk legalább valami melegsé­get nyújtana, a feltehetőleg nyir­kos időben. A két pont úgyis me­gyén belül marad... Húzzunk egyet a sisakszíj on! A labdarúgó NB III. tizen­egyedik fordulójában nagy fel­adat vár a Füzesabonyra, hiszen a Mátra-csoport listavezetőjé­hez, az eddig veretlen, és az első számú bajnokesélyes SBTC ott­honába utazik. A tarjániak kivá­ló gólkülönbsége (30-4) azt mu­tatja, hogy minden csapatrészük jobb az átlagnál. Az abonyi vé­delemnek bizonyára meggyűlik majd a baja Horváth Zsolttal, aki számolatlanul rúgja a gólokat hétről hétre. Feltehetőleg külön őrzőt állít majd mellé Albert Csaba edző. Az Apcnak a második helye­zett — szintén nógrádi együttes —, a Pásztó lesz az ellenfele. Az apciak annyival vannak kedve­zőbb helyzetben, mint az abonyi- ak, hogy a hazai pálya előnyével bírnak, de gólt rúgni nehéz lesz a pásztóiaknak, akik eddig — mint az SBTC — szintén csak négy gólt kaptak. Döntetlen körüli eredményre számítunk, az Apc győzelme igazán szép fegyver­tény lenne. Az újoncként dicséretesen szereplő Tenk a Balassagyarma­tot fogadja. A gyarmatiak meg­torpantak az utóbbi hetekben, ezt lenne jó kihasználni a tenki- eknek, akik egy hete bravúros győzelmet arattak Monoron. Jó lehetőség adódik Mudriczkiék számára, hogy az eddigitől is na­gyobb tekintélyt vívjanak ki ma­guknak. Gyöngyösön a Szolnoki MÁ V-MTE vendégszerepei va­sárnap. Vígh Tibor, a szolnokiak edzője legutóbb ellenfélnézőbe készülhetett a gyöngyösi kirán­dulásra. Ennek ellenére főleg győzni akarásban okozhatnak majd számára meglepetést Szer­dahelyiék. A Tisza-partiak négy mérkőzést nyertek „zsinórban”, és gólt sem kaptak. Jó lenne őket megállítani. A tizedik fordulóban a GYSE kivételével nyertek NB III-as csapataink. Egy japán közmon­dás szerint: győzelem esetén húzz még egyet a sisakszíjadon! Főleg az Apc és a Tenk figyelmé­be ajánljuk a távol-keleti böl­csességet. Persze, másnak sem árt... Sírokban az éllovas A megyei bajnokság I. osztá­lyában immár túl vagyunk az őszi szezon kétharmadán, hiszen a hét végén all. forduló mérkőzé­seit vívják a csapatok. Ilyenkor már elképzelhető a számvetés, de ha az nem is, legalább az eddi­giek röpke összegzése. Ha ezt megtesszük, akkor azt látjuk, hogy még nem kevesebb, mint hét csapat ott van közvetlenül a tűz közelében, reálisan igényt tartva az idénybeli elsőségre. A Selyp úgy kezdte az őszt, hogy közhírré tették: nincs mese, ők a bajnoki elmet meg fogják szerezni. Kezdeti botladozás után — de sokan a fejükre olvas­ták akkor a könnyelmű kijelen­téseket?! — jelenleg ők vannak a legkedvezőbb pozícióban, veze­tik a mezőnyt, s minden remé­nyük megvan arra, hogy a szom­bati, siroki vizit után sem válto­zik a helyzet. Az azonos pont­számmal álló riválisok közül egyedül a Besenyőtelek játszik otthon, Kiss János legénysége a Nagyrédét fogadja, s joggal táp­lál győzelmi reményeket. A Fel­sőtárkány a gyengélkedő Novaj- nál, a Recsk pedig Domoszlón kísérli meg a versenyben mara­dást. Érdemes még odafigyelni a remeklő újoncra, a Pétervásárá- ra, és a korábban a bajnokság egyik esélyesének kikiáltott Bélapátfalvára. A bélkőaljiak ezúttal szusszanhatnak egyet, hi­szen a csaknem sereghajtó Kom- poltot látják vendégül. Nem így a Péterke, amely Tarnaörsre láto­gat, ahol a Recsk is elvérzett né­hány hete. Tippjeink: Bélapátfalva — Kompolt 1, Sírok — Selyp 2, Be­senyőtelek — Nagyréde 1, Novaj — Éelsőtárkány 1, Tamalelesz — Heves X, Tamaörs — Pétervásá­ra 1, Domoszló — Recsk 2, Po­roszló — Gyöngyöshalász 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom