Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-13 / 239. szám

HORIZONT

HÍRLAP, 1993. október 13., szerda

Egri „monitorok” a kambodzsai választásokon

A nemzetközi csapat néhány tagja, akik fegyver nélkül is biztosították a rendet

Kambodzsában hosszú évtizedek után tartottak ismét választásokat az idén. A távol-keleti állam sajátos körülményei szükségessé tették, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete felügyelje a szavazások lebonyolítását. Ennek érdekében külön missziót határoztak el, s a rendőri megfigyelők, a biztosításban résztvevők között ott volt a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság két főhadnagya is. Tőlük érdeklődtünk az ázsiai országban teljesített szolgálatukról.

A megyei főkapitányság bűnügyi osztályának nyomozója, Mór Csaba r. főhadnagy már 1992 júniusa óta részese volt a missziónak, a HRFK gazdaságvédelmi osztályának kiemelt főnyomozója, Debreceni Nándorr. főhadnagy pedig idén március elején csatlakozott az ENSZ- megfigyelőkhöz.

— Természetesnek tűnik a kíváncsiság: vajon mi indít egy magyar rendőrt arra, hogy az ismeretlen, veszélyes, távoli tájon tegyen eleget egy korántsem egyszerű megbízatásnak?

Debreceni Nándor: — Egyrészt megfeleltem a kiírásban szereplő feltételeknek, másrészt levélben tartottam a kapcsolatot Csabával, s az általa leírtakból úgy éreztem, ez olyan feladat, amit érdemes megpróbálni. Jó volt ez a nyelvgyakorlás, s más országokbeli rendőrségek megismerése miatt is.

Mór Csaba: — Még a múlt év februárjában jött a főkapitányságra a körlevél, s az előbbi okok miatt is én is próbára akartam tenni magam. Tavaly áprilisban volt Budapesten egy szűrő, fizikai, pszichológiai, egészségügyi és nyelvi felmerő. Száz személyt választottak ki, ennyi volt a magyar kontingens létszáma. Először negyvenen mentek, majd júniusban a további hatvan utazó között voltam én is. Tizennégy órás repülőút után érkeztünk meg Thaiföld fővárosába, Bangkokba, ahonnan Phnom Penhbe repültünk. A kambodzsai főváros volt a helyszíne a kéthetes tájékoztatónak, amelyből megtudhattuk, hogyan hárítsuk el az akna- és fertőzésveszélyt, s persze, hogy mi lesz a teendőnk.

— Milyen egységben szolgáltak a magyar rendőrök?

M. Cs.: — Az ENSZ Civilian Police, azaz CIVPOL részlegénél. Egyébként a nemzetközi csoportok — amelyeknek tagjai 24 országból jöttek — különböző tartományokba kerültek. így mi is. A miénk Kompong Csan volt.

— Akkor még majdnem egy esztendő volt hátra a választásokig. Mivel foglalkoztak?

M. Cs.: — A tartományhoz 16 járás tartozott. A feladatunk szerint az egyikben ellenőriztük, felügyeltük^ helyi rendőrség munkáját. Úgynevezett monitorok, azaz megfigyelők voltunk. Konkrét intézkedési joggal nem rendelkeztünk, fegyverünk sem volt, ha valamilyen gondot észleltünk, azt jeleztük a felső vezetésnek. Továbbá járőröztünk, tehát a legfontosabb maga a jelenlét vol! Az a tény, hogy olyan falvakban is megfordultunk, ahol addig a madár se járt, népszerűsítette az ENSZ-et, de hatással volt a kormányerőkkel szembenálló csapatokra, a különböző rablócsoportokra is. Kénytelenek voltak visszafogni magukat. Ahol mi megjelentünk, ott csökkent a támadások száma, nyu- godtabb lett az élet. Ezt a helyi vezetők többször is hangoztatták, khmer tolmácsaink révén.

— Mi volt a „divat”, vagyis az ENSZ-öltözet?

M. Cs.: — Katonai trópusi egyenruhában jártunk, magyar címerrel. Egységes volt a Kék sapka, az ENSZ fő jelképe. Karszalagot is viseltünk, Police és UNTAC felirattal. Ez utóbbi a nemzetközi szervezet Kambodzsában tartózkodó ideiglenes részlegének neve volt.

— Miként fogadta az ENSZ- misszióbelieket a helyi lakosság?

M. Cs.: — A fehér ember az ázsiaiban mindig csodálatot vált ki. Kambodzsa az ellentmondások országa, hiszen a lakhatatlannak tűnő nádkunyhókban — legalábbis néhányban — megtalálható a rádió, a színes tévé is. A hírek tehát megelőztek bennünket, tudtak rólunk.

Ellenőrzést végeznek az ENSZ-missziósok Kambodzsában

D. N.: — Ismerni kell a válaszhoz az ottani viszonyokat. A kambodzsai élet igen visszás az európai ember számára. Húsz éve kezdődött a vörös khmerek terrorja. A társadalmi élet a nullával vált egyenlővé. A férfiak jelentős részét likvidálták, a meg- maradtakat kommunákba hajtották. Az ideológiájuk szerint még családra sincs szükség. Ennek megfelelő a falvakban tapasztalható családkép: egy özvegy anya egyedül neveli több gyermekét. A náci időkre emlékeztet az egész... Kettősség él ott az emberekben. Részben a vörös khmerek által száműzött Norodom Szihanuk iránti tisztelet, részben a lakosságot a vörös khmerek rémuralma alól vietnami segítséggel felszabadító kormányhoz való hűség. Ez előbb- utóbb konfliktushoz vezet. A khmer nép, ez ugyanis a kambodzsai nép, nagyon szegény, nagyon puritán. Az idegenben a megváltót látják!

— Szó volt róla, hogy a lakosság tudott a misszióról Vajon ismerte a célját is?

M. Cs.: — Eleinte nem valószínű. Nekünk épp az volt a tennivalónk, hogy előkészítsük a választásokat.

D. N.: — Tudni kell, hogy Kambodzsában nagyon hosszú ideje nem volt választás. A roya- lizmus és a köztársaság csírái váltogatták egymást évek óta. Vietnami segédlettel létrejött ugyan valami demokráciának nevezett alakulat, ám ez nem bizonyult a khmer nép számára megfelelőnek. Kibontakozott a korrupció, ami a helyieket életbevágóan érintette. Ekkor született az 1991-es párizsi békeszerződés.

M. Cs.: — A Pol Pót rezsim uralma idején mintegy hárommillió embert pusztítottak el.. Nagyon sok külföldi állampolgár élt kintlétünk alatt az országban. Főleg vietnamiak, kisebb arányban kínaiak. Fontossá vált tehát annak összeírása, hogy ki az, aki kambodzsai, és ki szavazhat közülük. A regisztrálás 1992 novemberétől 1993 január végéig tartott. Mi biztosítottuk az össze- írókat. Pagodákban, iskolákban fényképes igazolványokat készítettek a lakokról, rögzítették az adataikat, s azt, hogy jogosultak-e a szavazásra. Azután ezekkel mentek választani. Ily módon ki lehetett zárni minden manipulációt!

— Bonyodalmak nélkül végbemehetett az előkészítés?

M. Cs.: — Azért adódtak problémák. Bár a vörös khmerek is hozzájárultak Párizsban a választásokhoz, ám amikor erre sor került, próbálták akadályozni a hatóságok és az ENSZ munkáját. Útelzárásokkal, fenyegetésekkel, hogy elviszik az eleimet. Ez utóbbi gyilkossággal ér fel, hisz a kambodzsaiaknak az élelem valóban az életet jelentilláén februártól májusig a választás lebonyolításának szervezésében vettünk részt. Kijelölték a választási biztosokat, kialakultak a helyi stábok, amelyek megismerkedtek a szabályokkal, az ügymenettel.

— Volt-e valamiféle kampány?

D. N.: — Hogyne, amikor én március elején kiértem, már javában tartott a pártok korteshadjárata. Persze, nem úgy, mint nálunk. Teherautókon, személy- gépkocsikon, rájuk szerelt giga- fonokkal, néhány pártvezetovel járták a településeket. Minket a jelentősebb pártok biztosítására rendeltek ki.

— Melyek voltak ezek?

D. N.: — A Hun Sen vezette CPP, a kormányzó Kambodzsai Néppárt, a Norodom Ranarridh (Szihanuk egyik fia) irányította FUNCINPEC, vagyis a Royalista Párt és a BLDP, a Buddhista Liberális Demokrata Párt.

— Miben különbözik az ottani választás, mondjuk, a miénktől?

D. N.: — Gyermekkornak ott sem voksolhattak, de egészség- ügyi kizáró ok nincs, tehat elmebetegek is szavaztak. A megkü- lönbóztethetóség kedvéért minden választópolgár bal hüvelykujját fluoreszkáló folyadékba mártották, s így egy hétig UV- lámpával kideríthető volt, ha valaki kétszer akart az urnához járulni. Ezzel akadtak gondok is. Nagyon vallásos népről van szó, nagy a tekintélyük a papoknak, azaz a boncoknak. Okét nő nem érintheti. Na most az egyik helyen csak lányok voltak a szavazóhely apparátusában. Úgy kellett hívni a hüvelykujjas megoldáshoz máshonnan férfiakat... Mivel a lakók legalább 60 százaléka analfabéta, ezért piktogra- mokon is jelölték az egyes pártokat. Egyébként 98 százalékos volt a részvételi arány, ezért egy- egy választókerületben három napig is eltartott a választás.

— A szavazás végeredménye?

D. N.: - A FUNCINPEC

nyert, de erős maradt a CPP is. így aztán Norodom Szihanuk lett a miniszterelnök, majd az államelnök (azóta már király — A szerkA Ranarridh fia az egyik, Hun Sen pedig a másik helyettese. Később mellesleg az a három tartomány, ahol a CPP győzött, el akart szakadni az államtól, s emiatt megmozdulásokra is sor került. Érdekesség, hogy a CPP vezetéséhez tartozott Szihanuk másik fia, aki utóbb kénytelen volt elmenekülni.

— Voltak-e atrocitások a választások alatt?

D. N.: — Bár a vörös khmerek fenyegetőztek támadásokkal, de végül jórészt békésen zajlottak a szavazások. S ez volt a cél. Olykor előfordult itt-ott villongás, de szavazóhelyet nemigen ért támadás. Legalábbis a környékünkön.

— Misszióbeli magyar rendőröket viszont igen...

M. Cs.: — Erről tulajdonképpen mi is csak annyit tudtunk, amit híradókban láthattunk, újságokban olvashattunk. De azért siettünk levélben, telefonon megnyugtatni az otthoniakat, hogy nem esett bajunk.

— Ha adódna újabb hasonló lehetőség, vállalkozndnak-e rá?

M. Cs.: — Nehéz erre válaszolni, így, most... Tudni kell azt is, milyen misszióról van szó... Ha lehet, most nem felelnék erre a kérdésre.

D. N.: — Ennél keményebb helyre, még ha éleslövészetet is gyakorolnának az ember feje fölött, akkor sem mehetnék. Ha a felsőbb rendőri szervek igényt tartanak rám, én még egyszer megpróbálom! A korom még engedi...

Szalay Zoltán

ecjif mofi

Chaplin

A

z ember lassan annyira elszokik a valóságos filmektől, az igazi mozitól, hogy ha véletlenül egy ilyet talál, először el se hiszi, utána is csak óvatosan örül, mígnem végre felszabadultan boldog lehet, hogy igen, nem csalás, nem ámítás, filmet látott.

Richard A ttenborough most ilyen meglepetéssel szolgált nekünk, a Chaplin című alkotással. Nem lehetett könnyű dolga, hiszen bármikor beleeshetett volna abba a csapdába, hogy egy legenda agyony- nyomja, s akkor ez a mű sem lett volna más, mint egy üzleti kényszerből létrejött szériadarab. (Mellesleg, ha már a pénzhez kanyarodtunk: mint a valóban értékes munkák legtöbbje, bizonyára ez sem hoz majd sok pénzt a konyhára. Abból gondolom, hogy a Chaplint körülbelül harmincadmagammal néztem meg, miközben a Jura-park, tudjuk, milyen tumultust váltott ki...)

Nos, Chaplin nem nyomta agyon Attenborough-t, sőt mi több, Robert Downey jr.-t sem, aki a címszerepben pompázatos. Olyan emberséggel és alázattal nyúl a nagy elődhöz — miközben nem felejt el mókázni és nevettetni —, ahogyan csak az igazán tehetséges színészek tudnak. Azt csinál a testével, amit akar, mint ahogyan Chaplin is ezt tette. Nem tudni, mennyi gyakorlás előzte meg ezt a tökéletes teljesítményt, nekünk végtére is a végeredmény a fontos, vagyis az, hogy ez esetben Robert Downey és Charlie Chaplin egy ember, olykor még azt sem tudjuk, melyikük volt „előbb”.

Van tehát egy nagyon jó főszereplő, és vannak legalább olyan jó más szereplők: Anthony Hopkins, a visszafogott életrajzíró, Geraldine Chaplin, mint a saját őrült-érzékeny nagyanyja, Dan Aykroyd, a némafilmek atyja — és a nők. A fiatalok, a már-már gyerekek, a hiénák, a hisztisek, az aggódók és a szeretők. Közülük is talán a legfontosabb, a Moira Kelly &Ital megjelenített utolsó asszony, a nagy komédiás hű társa az élet alkonyán.

Látni, hogy ezek a színészek élvezettel játszottak ebben a filmben, méghozzá azért, mert irányítójuk valóban tudta, hogy mit akar. Szép, szolid és érzékeny alkotást, amelyben nincs (vagy ha van, akkor nagyon nehéz észrevenni) egyetlen őszintéden gesztus, szempillantás vagy arcjáték. Ezek az emberek merték átadni magukat az érzelmeiknek, miközben saját egyéniségüket megőrizve, egy más kor már-már elfeledett alakjainak bőrébe bújtak.

Hogy Chaplin fontos színész volt, az nem ebből a filmből derül ki számunkra. De hogy egy konkrétan már nem létező embert megszeretünk — vagy újból megszeretünk —, az már ennek a mostani alkotásnak az érdeme, erénye, dicsősége.

Doros Judit

Mindenkiben magas szintű képességek rejlenek

ősi és mai energiaközpontok titkai

Lehetne megszállott is, hiszen néhány perces beszélgetés után sejthető, hogy erős küldetéstudat vezérli. Mégsem az, mert nemes missziójához sokrétű reálismeretek társulnak, azaz jártas mind a korszerű fizika, mind a kémia birodalmában.

A budapesti Tálas László ezért még inkább megnyerő alkat. Évtizedek óta — sokáig természetesen rangrejtve — foglalkozott azokkal a kérdésekkel, amelyek iránt mostanság egyre többen érdeklődnek.

Ezt a szellemi pezsdülést mindjárt magyarázza:

— A legtöbben még nem lelik helyüket, nincsenek tisztában azzal, hogy miért lettek, miért születnek folyvást újra, mi a feladatuk. Ok is rádöbbennek majd arra, hogy az evolúció, a Nean- der-völgytól máig ívelő út nem volt hiába, s azt is felfedezik, hogy mindnyájukban magas szintű képességek rejlenek, azaz tagadva, elfojtva is ott az isteni szikra. E felismerés indokolja azt, hogy egyre széleskörűbb a vizsgálódás, a kíváncsiság,s szinte gomba módra gyarapodnak azok a csoportok, körök, egyesületek, amelyek megkönnyítik az eligazodást.

Folytatná, de megszakítom, mivel az energiaközpontok titka izgat. Válasza — akárcsak máskor — precíz, körültekintő, pontos. Annak tolmácsolásában legfeljebb a zsurnaliszta tévedhet.

— A lényeg az, hogy az isteni energia leáramlik a létbe, s eközben „testesül.” Méghozzá hármas tagozódásban. A legtisztább az éten, ezt követi a spiritual, a legtöményebb az anyag. Világunk voltaképpen sűrűsödött isteni éteri energia, ezért mondja a Szentírás is, hogy benne élünk, mozgunk és vagyunk. A földi tagozódás is az előbbivel azonos. Most csak arra utalok, hogy a kéreg fortyogó lávájában lelhető a spirítuál. A hajdani — például az egyiptomi papok — tisztában voltak mindezzel, és különböző berendezéseket is készítettek. Vagyis kiszűrték a megfelelő frekvenciákat, amiket aztán a szerkezetek révén mint erősítő hatást kamatoztattak. Itt a templomok alatti centrumokra célzok. Egyébként a légkör mindenütt sajátos. Ebben sincs semmi különös, hiszen a vezetékek, a

centrumokból leágazó oldalágak ideákat keltő rezgéseket koncentrálnak, sugároznak. Ilyen a békesség, a szeretet, az emberség.

Máris visszakapcsol jelenünkre, s így fogalmaz:

— A cél az, hogy — nevezhetjük felsőbb parancsnak is — működésbe hozzuk a nem funkcio- nálókat, s megfordítsuk azokat, amelyek negatív indulatokat hatványoznak. Ilyenek is akadnak, sőt készülnek is, mégpedig a lé- tesülés finomabb dimenzióiban tevékenykedő, tisztátalan tudatok révén. Fontos az, hogy az ösz- szes áthangolható. Ehhez azonban szükséges a felkészültség, mindenekelőtt az, hogy behatároljuk ezeket a helyeket. Nos, az általam, illetve kollégáim által vezetett kurzusokon minden jó szándékú jelentkező elsajátíthatja a fortélyokat. Már eddig is számosán akadtak, akik felszabadított jobb agyféltekéjük segítségével, az agykontroliból ismert alfa- és téta-szint elérésével — ez begyakorolható — eljutottak egy magasabb fokozatra. Érzékelhetik az aurát, tudatuk megtapasztalhatja a fentebbi régiókat. Ehhez nélkülözhetetlen a mindenütt oktatott testelhagyási technika, s az a védelem, amelyben hallgatóim részesülnek.

Nem említi, de utalok rá, hogy mindezt ellenszolgáltatás, térítés nélkül teszi.

— Csak így képzelhető el, hiszen e téren súlyos vétség a ku- fárkodás. Aki a felvilágosításra, a tanításra esküdött, annak le kell vetnie az anyagiasság visszahúzó béklyóit. Másképp aligha tolmácsolhatná azt, amit kapott, s aligha vennék közhasznú jelzéseit.

Tiszteletre méltó önzetlen- ség.

Pécsi István

Az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület tagjai, valamint a dohánygyári dolgozók e riport alanyával találkozhatnak október 16-án szombaton, és 17- én vasárnap az egri Bornemissza Gergely Szakképzési Intézet kollégiumának első emeleti nagyta- nulójában — a Kertész utca 128. szám alatt — reggel 9-től este 5 óráig. A kétnapos kurzusra a belépők még korlátozott számban átvehetők kezdés előtt a helyszínen.