Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-13 / 239. szám

HORIZONT HÍRLAP, 1993. október 13., szerda Egri „monitorok” a kambodzsai választásokon A nemzetközi csapat néhány tagja, akik fegyver nélkül is biztosítot­ták a rendet Kambodzsában hosszú évtizedek után tartottak ismét választásokat az idén. A távol-keleti állam sajátos körülményei szükségessé tették, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete felügyelje a szava­zások lebonyolítását. Ennek érdekében külön missziót határoztak el, s a rendőri megfigyelők, a biztosításban résztvevők között ott volt a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság két főhadnagya is. Tőlük érdeklődtünk az ázsiai országban teljesített szolgálatukról. A megyei főkapitányság bűn­ügyi osztályának nyomozója, Mór Csaba r. főhadnagy már 1992 júniusa óta részese volt a missziónak, a HRFK gazdaság­védelmi osztályának kiemelt fő­nyomozója, Debreceni Nándorr. főhadnagy pedig idén március elején csatlakozott az ENSZ- megfigyelőkhöz. — Természetesnek tűnik a kí­váncsiság: vajon mi indít egy ma­gyar rendőrt arra, hogy az isme­retlen, veszélyes, távoli tájon te­gyen eleget egy korántsem egy­szerű megbízatásnak? Debreceni Nándor: — Egy­részt megfeleltem a kiírásban szereplő feltételeknek, másrészt levélben tartottam a kapcsolatot Csabával, s az általa leírtakból úgy éreztem, ez olyan feladat, amit érdemes megpróbálni. Jó volt ez a nyelvgyakorlás, s más országokbeli rendőrségek meg­ismerése miatt is. Mór Csaba: — Még a múlt év februárjában jött a főkapitány­ságra a körlevél, s az előbbi okok miatt is én is próbára akartam tenni magam. Tavaly áprilisban volt Budapesten egy szűrő, fizi­kai, pszichológiai, egészségügyi és nyelvi felmerő. Száz személyt választottak ki, ennyi volt a ma­gyar kontingens létszáma. Elő­ször negyvenen mentek, majd jú­niusban a további hatvan utazó között voltam én is. Tizennégy órás repülőút után érkeztünk meg Thaiföld fővárosába, Bang­kokba, ahonnan Phnom Penhbe repültünk. A kambodzsai fővá­ros volt a helyszíne a kéthetes tá­jékoztatónak, amelyből megtud­hattuk, hogyan hárítsuk el az ak­na- és fertőzésveszélyt, s persze, hogy mi lesz a teendőnk. — Milyen egységben szolgál­tak a magyar rendőrök? M. Cs.: — Az ENSZ Civilian Police, azaz CIVPOL részlegé­nél. Egyébként a nemzetközi csoportok — amelyeknek tagjai 24 országból jöttek — különböző tartományokba kerültek. így mi is. A miénk Kompong Csan volt. — Akkor még majdnem egy esztendő volt hátra a választáso­kig. Mivel foglalkoztak? M. Cs.: — A tartományhoz 16 járás tartozott. A feladatunk sze­rint az egyikben ellenőriztük, fel­ügyeltük^ helyi rendőrség mun­káját. Úgynevezett monitorok, azaz megfigyelők voltunk. Konkrét intézkedési joggal nem rendelkeztünk, fegyverünk sem volt, ha valamilyen gondot ész­leltünk, azt jeleztük a felső veze­tésnek. Továbbá járőröztünk, te­hát a legfontosabb maga a jelen­lét vol! Az a tény, hogy olyan fal­vakban is megfordultunk, ahol addig a madár se járt, népszerű­sítette az ENSZ-et, de hatással volt a kormányerőkkel szemben­álló csapatokra, a különböző rablócsoportokra is. Kénytele­nek voltak visszafogni magukat. Ahol mi megjelentünk, ott csök­kent a támadások száma, nyu- godtabb lett az élet. Ezt a helyi vezetők többször is hangoztat­ták, khmer tolmácsaink révén. — Mi volt a „divat”, vagyis az ENSZ-öltözet? M. Cs.: — Katonai trópusi egyenruhában jártunk, magyar címerrel. Egységes volt a Kék sapka, az ENSZ fő jelképe. Kar­szalagot is viseltünk, Police és UNTAC felirattal. Ez utóbbi a nemzetközi szervezet Kambo­dzsában tartózkodó ideiglenes részlegének neve volt. — Miként fogadta az ENSZ- misszióbelieket a helyi lakosság? M. Cs.: — A fehér ember az ázsiaiban mindig csodálatot vált ki. Kambodzsa az ellentmondá­sok országa, hiszen a lakhatat­lannak tűnő nádkunyhókban — legalábbis néhányban — megta­lálható a rádió, a színes tévé is. A hírek tehát megelőztek bennün­ket, tudtak rólunk. Ellenőrzést végeznek az ENSZ-missziósok Kambodzsában D. N.: — Ismerni kell a válasz­hoz az ottani viszonyokat. A kambodzsai élet igen visszás az európai ember számára. Húsz éve kezdődött a vörös khmerek terrorja. A társadalmi élet a nul­lával vált egyenlővé. A férfiak je­lentős részét likvidálták, a meg- maradtakat kommunákba haj­tották. Az ideológiájuk szerint még családra sincs szükség. En­nek megfelelő a falvakban ta­pasztalható családkép: egy öz­vegy anya egyedül neveli több gyermekét. A náci időkre emlé­keztet az egész... Kettősség él ott az emberekben. Részben a vörös khmerek által száműzött Noro­dom Szihanuk iránti tisztelet, részben a lakosságot a vörös khmerek rémuralma alól vietna­mi segítséggel felszabadító kor­mányhoz való hűség. Ez előbb- utóbb konfliktushoz vezet. A khmer nép, ez ugyanis a kambo­dzsai nép, nagyon szegény, na­gyon puritán. Az idegenben a megváltót látják! — Szó volt róla, hogy a lakos­ság tudott a misszióról Vajon is­merte a célját is? M. Cs.: — Eleinte nem való­színű. Nekünk épp az volt a ten­nivalónk, hogy előkészítsük a vá­lasztásokat. D. N.: — Tudni kell, hogy Kambodzsában nagyon hosszú ideje nem volt választás. A roya- lizmus és a köztársaság csírái vál­togatták egymást évek óta. Viet­nami segédlettel létrejött ugyan valami demokráciának nevezett alakulat, ám ez nem bizonyult a khmer nép számára megfelelő­nek. Kibontakozott a korrupció, ami a helyieket életbevágóan érintette. Ekkor született az 1991-es párizsi békeszerződés. M. Cs.: — A Pol Pót rezsim uralma idején mintegy három­millió embert pusztítottak el.. Nagyon sok külföldi állampolgár élt kintlétünk alatt az országban. Főleg vietnamiak, kisebb arány­ban kínaiak. Fontossá vált tehát annak összeírása, hogy ki az, aki kambodzsai, és ki szavazhat kö­zülük. A regisztrálás 1992 no­vemberétől 1993 január végéig tartott. Mi biztosítottuk az össze- írókat. Pagodákban, iskolákban fényképes igazolványokat készí­tettek a lakokról, rögzítették az adataikat, s azt, hogy jogosulta­k-e a szavazásra. Azután ezekkel mentek választani. Ily módon ki lehetett zárni minden manipulá­ciót! — Bonyodalmak nélkül vég­bemehetett az előkészítés? M. Cs.: — Azért adódtak problémák. Bár a vörös khmerek is hozzájárultak Párizsban a vá­lasztásokhoz, ám amikor erre sor került, próbálták akadályozni a hatóságok és az ENSZ munká­ját. Útelzárásokkal, fenyegeté­sekkel, hogy elviszik az eleimet. Ez utóbbi gyilkossággal ér fel, hisz a kambodzsaiaknak az éle­lem valóban az életet jelentilláén februártól májusig a választás le­bonyolításának szervezésében vettünk részt. Kijelölték a vá­lasztási biztosokat, kialakultak a helyi stábok, amelyek megismer­kedtek a szabályokkal, az ügy­menettel. — Volt-e valamiféle kam­pány? D. N.: — Hogyne, amikor én március elején kiértem, már ja­vában tartott a pártok kortes­hadjárata. Persze, nem úgy, mint nálunk. Teherautókon, személy- gépkocsikon, rájuk szerelt giga- fonokkal, néhány pártvezetovel járták a településeket. Minket a jelentősebb pártok biztosítására rendeltek ki. — Melyek voltak ezek? D. N.: — A Hun Sen vezette CPP, a kormányzó Kambodzsai Néppárt, a Norodom Ranarridh (Szihanuk egyik fia) irányította FUNCINPEC, vagyis a Royalis­ta Párt és a BLDP, a Buddhista Liberális Demokrata Párt. — Miben különbözik az otta­ni választás, mondjuk, a miénk­től? D. N.: — Gyermekkornak ott sem voksolhattak, de egészség- ügyi kizáró ok nincs, tehat elme­betegek is szavaztak. A megkü- lönbóztethetóség kedvéért min­den választópolgár bal hüvelyk­ujját fluoreszkáló folyadékba mártották, s így egy hétig UV- lámpával kideríthető volt, ha va­laki kétszer akart az urnához já­rulni. Ezzel akadtak gondok is. Nagyon vallásos népről van szó, nagy a tekintélyük a papoknak, azaz a boncoknak. Okét nő nem érintheti. Na most az egyik he­lyen csak lányok voltak a szava­zóhely apparátusában. Úgy kel­lett hívni a hüvelykujjas megol­dáshoz máshonnan férfiakat... Mivel a lakók legalább 60 száza­léka analfabéta, ezért piktogra- mokon is jelölték az egyes pár­tokat. Egyébként 98 százalékos volt a részvételi arány, ezért egy- egy választókerületben három napig is eltartott a választás. — A szavazás végeredménye? D. N.: - A FUNCINPEC nyert, de erős maradt a CPP is. így aztán Norodom Szihanuk lett a miniszterelnök, majd az állam­elnök (azóta már király — A szerkA Ranarridh fia az egyik, Hun Sen pedig a másik helyette­se. Később mellesleg az a három tartomány, ahol a CPP győzött, el akart szakadni az államtól, s emiatt megmozdulásokra is sor került. Érdekesség, hogy a CPP vezetéséhez tartozott Szihanuk másik fia, aki utóbb kénytelen volt elmenekülni. — Voltak-e atrocitások a vá­lasztások alatt? D. N.: — Bár a vörös khmerek fenyegetőztek támadásokkal, de végül jórészt békésen zajlottak a szavazások. S ez volt a cél. Oly­kor előfordult itt-ott villongás, de szavazóhelyet nemigen ért tá­madás. Legalábbis a környékün­kön. — Misszióbeli magyar rend­őröket viszont igen... M. Cs.: — Erről tulajdonkép­pen mi is csak annyit tudtunk, amit híradókban láthattunk, új­ságokban olvashattunk. De azért siettünk levélben, telefonon megnyugtatni az otthoniakat, hogy nem esett bajunk. — Ha adódna újabb hasonló lehetőség, vállalkozndnak-e rá? M. Cs.: — Nehéz erre vála­szolni, így, most... Tudni kell azt is, milyen misszióról van szó... Ha lehet, most nem felelnék erre a kérdésre. D. N.: — Ennél keményebb helyre, még ha éleslövészetet is gyakorolnának az ember feje fö­lött, akkor sem mehetnék. Ha a felsőbb rendőri szervek igényt tartanak rám, én még egyszer megpróbálom! A korom még engedi... Szalay Zoltán ecjif mofi Chaplin A z ember lassan annyira elszokik a valóságos filmektől, az igazi mozitól, hogy ha véletlenül egy ilyet talál, először el se hiszi, utána is csak óvatosan örül, mígnem végre felszabadultan boldog le­het, hogy igen, nem csalás, nem ámítás, filmet látott. Richard A ttenborough most ilyen meglepetéssel szolgált nekünk, a Chaplin című alkotással. Nem lehetett könnyű dolga, hiszen bármi­kor beleeshetett volna abba a csapdába, hogy egy legenda agyony- nyomja, s akkor ez a mű sem lett volna más, mint egy üzleti kényszer­ből létrejött szériadarab. (Mellesleg, ha már a pénzhez kanyarod­tunk: mint a valóban értékes munkák legtöbbje, bizonyára ez sem hoz majd sok pénzt a konyhára. Abból gondolom, hogy a Chaplint körül­belül harmincadmagammal néztem meg, miközben a Jura-park, tud­juk, milyen tumultust váltott ki...) Nos, Chaplin nem nyomta agyon Attenborough-t, sőt mi több, Ro­bert Downey jr.-t sem, aki a címszerepben pompázatos. Olyan em­berséggel és alázattal nyúl a nagy elődhöz — miközben nem felejt el mókázni és nevettetni —, ahogyan csak az igazán tehetséges színé­szek tudnak. Azt csinál a testével, amit akar, mint ahogyan Chaplin is ezt tette. Nem tudni, mennyi gyakorlás előzte meg ezt a tökéletes tel­jesítményt, nekünk végtére is a végeredmény a fontos, vagyis az, hogy ez esetben Robert Downey és Charlie Chaplin egy ember, olykor még azt sem tudjuk, melyikük volt „előbb”. Van tehát egy nagyon jó főszereplő, és vannak legalább olyan jó más szereplők: Anthony Hopkins, a visszafogott életrajzíró, Geraldi­ne Chaplin, mint a saját őrült-érzékeny nagyanyja, Dan Aykroyd, a némafilmek atyja — és a nők. A fiatalok, a már-már gyerekek, a hié­nák, a hisztisek, az aggódók és a szeretők. Közülük is talán a legfonto­sabb, a Moira Kelly &Ital megjelenített utolsó asszony, a nagy komédi­ás hű társa az élet alkonyán. Látni, hogy ezek a színészek élvezettel játszottak ebben a filmben, méghozzá azért, mert irányítójuk valóban tudta, hogy mit akar. Szép, szolid és érzékeny alkotást, amelyben nincs (vagy ha van, akkor na­gyon nehéz észrevenni) egyetlen őszintéden gesztus, szempillantás vagy arcjáték. Ezek az emberek merték átadni magukat az érzelmeik­nek, miközben saját egyéniségüket megőrizve, egy más kor már-már elfeledett alakjainak bőrébe bújtak. Hogy Chaplin fontos színész volt, az nem ebből a filmből derül ki számunkra. De hogy egy konkrétan már nem létező embert megsze­retünk — vagy újból megszeretünk —, az már ennek a mostani alko­tásnak az érdeme, erénye, dicsősége. Doros Judit Mindenkiben magas szintű képességek rejlenek ősi és mai energiaközpontok titkai Lehetne megszállott is, hiszen néhány perces beszélgetés után sejthető, hogy erős küldetéstu­dat vezérli. Mégsem az, mert ne­mes missziójához sokrétű reális­meretek társulnak, azaz jártas mind a korszerű fizika, mind a kémia birodalmában. A budapesti Tálas László ezért még inkább megnyerő al­kat. Évtizedek óta — sokáig ter­mészetesen rangrejtve — foglal­kozott azokkal a kérdésekkel, amelyek iránt mostanság egyre többen érdeklődnek. Ezt a szellemi pezsdülést mindjárt magyarázza: — A legtöbben még nem lelik helyüket, nincsenek tisztában azzal, hogy miért lettek, miért születnek folyvást újra, mi a fel­adatuk. Ok is rádöbbennek majd arra, hogy az evolúció, a Nean- der-völgytól máig ívelő út nem volt hiába, s azt is felfedezik, hogy mindnyájukban magas szintű képességek rejlenek, azaz tagadva, elfojtva is ott az isteni szikra. E felismerés indokolja azt, hogy egyre széleskörűbb a vizsgálódás, a kíváncsiság,s szin­te gomba módra gyarapodnak azok a csoportok, körök, egye­sületek, amelyek megkönnyítik az eligazodást. Folytatná, de megszakítom, mivel az energiaközpontok titka izgat. Válasza — akárcsak más­kor — precíz, körültekintő, pon­tos. Annak tolmácsolásában leg­feljebb a zsurnaliszta tévedhet. — A lényeg az, hogy az isteni energia leáramlik a létbe, s eköz­ben „testesül.” Méghozzá hár­mas tagozódásban. A legtisztább az éten, ezt követi a spiritual, a legtöményebb az anyag. Vilá­gunk voltaképpen sűrűsödött is­teni éteri energia, ezért mondja a Szentírás is, hogy benne élünk, mozgunk és vagyunk. A földi ta­gozódás is az előbbivel azonos. Most csak arra utalok, hogy a ké­reg fortyogó lávájában lelhető a spirítuál. A hajdani — például az egyiptomi papok — tisztában voltak mindezzel, és különböző berendezéseket is készítettek. Vagyis kiszűrték a megfelelő frekvenciákat, amiket aztán a szerkezetek révén mint erősítő hatást kamatoztattak. Itt a temp­lomok alatti centrumokra cél­zok. Egyébként a légkör minde­nütt sajátos. Ebben sincs semmi különös, hiszen a vezetékek, a centrumokból leágazó oldalágak ideákat keltő rezgéseket kon­centrálnak, sugároznak. Ilyen a békesség, a szeretet, az ember­ség. Máris visszakapcsol jelenünk­re, s így fogalmaz: — A cél az, hogy — nevezhet­jük felsőbb parancsnak is — mű­ködésbe hozzuk a nem funkcio- nálókat, s megfordítsuk azokat, amelyek negatív indulatokat hat­ványoznak. Ilyenek is akadnak, sőt készülnek is, mégpedig a lé- tesülés finomabb dimenzióiban tevékenykedő, tisztátalan tuda­tok révén. Fontos az, hogy az ösz- szes áthangolható. Ehhez azon­ban szükséges a felkészültség, mindenekelőtt az, hogy behatá­roljuk ezeket a helyeket. Nos, az általam, illetve kollégáim által vezetett kurzusokon minden jó szándékú jelentkező elsajátíthat­ja a fortélyokat. Már eddig is szá­mosán akadtak, akik felszabadí­tott jobb agyféltekéjük segítsé­gével, az agykontroliból ismert alfa- és téta-szint elérésével — ez begyakorolható — eljutottak egy magasabb fokozatra. Érzékelhe­tik az aurát, tudatuk megtapasz­talhatja a fentebbi régiókat. Eh­hez nélkülözhetetlen a minde­nütt oktatott testelhagyási tech­nika, s az a védelem, amelyben hallgatóim részesülnek. Nem említi, de utalok rá, hogy mindezt ellenszolgáltatás, térítés nélkül teszi. — Csak így képzelhető el, hi­szen e téren súlyos vétség a ku- fárkodás. Aki a felvilágosításra, a tanításra esküdött, annak le kell vetnie az anyagiasság vissza­húzó béklyóit. Másképp aligha tolmácsolhatná azt, amit kapott, s aligha vennék közhasznú jelzéseit. Tiszteletre méltó önzetlen- ség. Pécsi István Az Egri Egészség- és Környe­zetvédő Egyesület tagjai, vala­mint a dohánygyári dolgozók e riport alanyával találkozhatnak október 16-án szombaton, és 17- én vasárnap az egri Bornemissza Gergely Szakképzési Intézet kol­légiumának első emeleti nagyta- nulójában — a Kertész utca 128. szám alatt — reggel 9-től este 5 óráig. A kétnapos kurzusra a be­lépők még korlátozott számban átvehetők kezdés előtt a helyszínen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom