Heves Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-01 / 203. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1993. szeptember 1., szerda Urálon innen, Urálon túl (IV/2.) Mari = ember és férfi! Mari asszony népviseletben: vonásain jól nyomon követhető a csu- vas hatás őket. A 750 ezer fős lakosságból 342 ezren tartoznak a finnugor mari őslakossághoz, hasonló arányt képeznek az oroszok, de számottevő a tatárok és a csuva- sok jelenléte is. Ebből a keveredésből mindjárt következtethetünk is arra, hogy a csuvas hatás meglehetősen átformálta a marikat, akik emiatt nemigen hasonlítanak legközelebbi rokonaikhoz, a mordvinokhoz. Az erős mongoloid beütés mellett eltér az életmódjuk, a műveltségük, és kiváltképpen a nyelvük. Valamennyi finnugor nép közül a marik élnek a legintenzívebb kapcsolatban a törökséggel. A főváros, Joskar Ola a legújabb kori történelemben tulajdonképpen ugyanolyan változásokat élt át, mint a többi nagyváros. A lakótelepek — mint mindenhol — uniformizáltak, még az elrendezésük, az erkélyeik is pontos másai a több ezer kilométerre fekvő városokban felépítettekének. Nem csoda, hiszen ugyanabból a házgyárból származnak. Szinte hihetetlen egy magyar utazó számára, amikor egy Joskar Ola-i lakótelepen megpillantja Szombathely nevét. Nem titok: a két település testvér- városi kapcsolatokat ápol a hetvenes évek óta. László Erzsébet K omiföldtől, Sziktivkártól búcsúzunk egy nem mindennapi történettel. Tapasztalt helybéli vadászok körében köztudott, hogy a rénszarvas és a medve között óriási a különbség, legalábbis értékben kifejezve. Míg egy rénszarvas kilövéséért csupán egy dollárt kell fizetni, a medve elejtéséért ötszázat. Azt pedig végképp nem tudja a mesz- sziről érkezett utazó, hogy mi a legértékesebb a medvében. Alig hihető, amikor elárulják, de bizony a medve legdrágább szerve az epéje. Szakavatottak az állat lelövése után azonnal kiveszik a kisebb alma nagyságú epét, elkötik a végét, és gőz fölött lassan ki- csöpögtetik, amitől az anyag kocsonyássá válik. Amikor ezzel végeztek, újra visszatöltik az epehólyagba, s mindenféle nyavalyára, külső, belső betegség gyógyítására kiválóan alkalmasnak tartják. Értéke megegyezik az aranyéval. Utazzunk tovább Sziktivkár- ból (az ellentmondások városából, ahol a múlt és a jövő gyakorta találkozik) egy másik finnugor köztársaságba, Mariföldre. Ez az apró köztársaság szinte ellentéte a komiknak. Területe mindössze 23,2 ezer négyzetkilométer (a Komi Köztársaságé 414 ezer!). Természetes, hogy a marik helyzete, lehetőségei is sokkal korlátozottabbak ezáltal. Nézzük, mit is jelent a szó: mari? A mi nyel vünkre, fordítva érdekes fordulatot fedezhetünk fel. A „mari” ugyanis azt jelenti, „ember”, „férfi”. (Ugyanez nálunk szintén ember, de „nő”.) A marikat egyébként cseremiszeknek is nevezik, ám e szó eredete nem tisztázott. Ők maguk pedig kifejezetten nem szeretik ezt az elnevezést. A köztársaságról annyit tudnunk kell, hogy a Volga bal partján, a Vetluga és a Vjatka folyók határolta területen találjuk meg Múlt és jövő: Sziktivkár külvárosában a hetvenéves diktatúra viharait is átélt régi templom fölött gyakorta láthatók a közeli repülőtérről felszállt gépek Megméretnek a tévéstúdiók alkotásai Szüreti filmfesztivál Szekszárdon Minden jó, ha jó a vége Befejeződött a fesztivál Szombaton este a hideg idő ellenére is telt ház várta az egri táncdalfesztivál döntőjét, amely — a lapban már ismertetett okok miatt — körülbelül egyórás technikai szünet után vette kezdetét. Végül is huszonöt dal versenyzett a helyezésekért. Ismét felcsendültek a már ismerős dallamok, hallhatta kedvenceit a közönség, amely tapssal jelezte tetszését. A zsűri tagjai — köztük Csongrádi Kata, dr. Adamis Anna, Szigeti Ferenc, Payer András, Zilahy Mariann, Klapka György, Külföldi Győző, Bánki Árpád és Gyurkovics Tibor — a dalok elhangzása után vonultak vissza, hogy meghozzák a döntést. Ez idő alatt Marcellina és Csongrádi Kata szórakoztatta a közönséget: Marcellina stílust váltott, hosszú, fehér muszlinruhájából fekete csillogó bőrbe öltözve, öt fiú kíséretében táncolt- énekelt, szaxofonozott egy tech- no-pop számot. Először Csajkovszkij művét tolmácsolta, majd az Elmegyek című örökzöld sláger hasonló feldolgozását mutatta be, nagy sikert aratva. Csongrádi Kata épp ellenkezőleg, a lágy dallamok híve volt, fétje, S. Nagy István dalait énekelte „Kiskegyed” című kazettájáról. A középkorosztályt célozta meg a „Hull az elsárgult levél”, az „Azért vannak a jó barátok”, a „Kell, hogy várj...” című dalokkal, s még az ilyen késői órákban is fennlévő gyerekeket táncoltatta meg a Bamba Sambával. Közben megszületett a zsűri döntése, az előadók a színpadon köszönték meg a tapsot, dalaik elhangzásának sorrendjében. Szigeti Ferenc kapta a hálás feladatot, hogy kihirdesse a győzteseket: a hangszerelőket, a dal- szövegírókat, az előadókat és a legjobb együttest díjazták. A dalok versenyében az első helyezett a Bogolin Ágnes énekelte dal, a szerelem örökkévalóságáról szóló Mi egyek vagyunk című lírai szám lett. Hangszerelője az egri Csont István, szövegírója Kocsor Zsolt. A második helyezett dal — Gombos László előadásában — a nagy „Ő” fájó hiányát átélő ember érzéseit mutatta be, Ez az első éjszakám nélküled címmel. Hangszerelője Blum József, szövegírója Munkácsi Sándor. A harmadik helyezett a Bakter Brothers együttes előadásában a Bakterélet szépségeit ecsetelő dal lett. A vasutas nyugalmáról, a bakter háza előtt elszáguldó vonatokról, az anyósokról és a jófajta pálinkáról előadott számot Elek István hangszerelte, szövegét Tompa Mihály írta. A legjobb hangszerelő diját Dáni János kapta a Tél című dalért, amit Zareczky Miklós énekelt a hideggé vált sóhajtásokról, a lelkekig hatoló télről, a tétova reményekről. Az előadóknál külön díjazták a nőket és a férfiakat. Alex Tamás a Néma lány című dalban egykori plátói szerelmének állított emléket. Auth Csilla a Mint egy dal címmel énekelte lírai vallomását a zene szeretetéről, ami végigkíséri életünket, ami boldoggá tesz. A legjobb zenekar a Bakter Brothers lett: jelmezüket, megkapó előadásmódjukat, ötletességüket ismerték el a díjjal. A legjobb külföldi együttesnek járó dijat a Zsanna-produkció kapta. A három görkorcsolyás fiatal ukrán lány azt énekelte, hogy Minden nap kulcsra zárom a szívem. Az ünneplés és gratulációk után bejelentették: a gála- és díjkiosztó műsort a Budapest Kongresszusi Központban rendezik meg, ahol nemcsak a győztesek énekelnek, hanem fellép Késmárki Marika, Csongrádi Kata, Marcellina, Payer András, Mari Zsuzsi, Fekete Gyula, és sokan a könnyűzene kiválóságai közül, továbbá Éles István humorista. A reggelig tartó nosztalgia-diszkót Cintula vezeti majd. Császi Erzsébet Talán nem túlzás mindeddig egyedülálló vállalkozásnak nevezni azt a kezdeményezést, melyre mostanában készül a szekszárdi városi televízió. Az immár hagyományosnak tekinthető szüreti fesztiválhoz kapcsolódva ugyanis egy másik fesztivál, egy tévés seregszemle körvonalai is kezdenek kibontakozni az intézményben. Az ország valamennyi televíziós műhelyét érintő tervről Kis Pál István, a stúdió vezetője adott tájékoztatást. — A szüreti rendezvénysorozat előtti napokra időzítve, szeptember 13-16. között megpróbálkozunk egy filmestalálkozó összehozásával. Tesszük mindezt egyebek mellett azért, mert az ilyen jellegű fesztiválok mindeddig jórészt a Magyar Televízió berkeiben zajlottak le. Ezeket a kereteket szeretnénk kitágítani, teret adva mindazon vidéki tévéstúdióknak, amelyek úgy érzik, hogy eddigi alkotásaik érdemesek a közönség figyelmére. — Milyen műfajokban és milyen módon lehet nevezni? — A tervek szerint riport, dokumentumfilm és egyéb kategóriát különböztetnénk meg, ez utóbbiba gyakorlatilag bármi beletartozhat. Attól persze nem tartunk, hogy egész estét betöltő játékfilmmel nevezne valamelyik stúdió, már csak azért sem, mert az időtartam felső határa 25 perc. Az alsó határ nem esik korlátozás alá, akár egy másfél perces videoklipet is elfogadunk a jelentkezőktől. Valamennyi stúdió alanyi jogon mindegyik kategóriában egy-egy filmet nevezhet, minden további nevezés alkotásonként ezer forintba kerül.' A visszajelzés határideje szeptember elseje, az idő előrehaladott mivolta következtében megelégszünk egy telefonhívással is (06/74/315-865), de ha a közben elküldött levél késik pár napot, még azt is elfogadjuk. A lényeg az, hogy a benevezett filmek — melyek egyaránt készülhetnek U-Matci, VHS vagy 8-as technikával — szeptember 10-ig megérkezzenek hozzánk. — Ez a „hozzánk” mit jelent? — A szekszárdi városi televízióhoz, itt zajlanak egyébként — a Német Színházzal való együttműködésnek köszönhetően — a vetítések is, méghozzá úgy, hogy az alkotásokat a szekszárdiak is megtekinthetik. Az eddigi elképzelések szerint 13-án, 14-én és 15-én 18.00 órai kezdettel adjuk a kábelen a filmeket, amíg azok el nem fogynak. — Kiket sikerült megnyerni zsűritagoknak? — Reményeink szerint a szakma kiválóságai töltik be a bíráló- bizottság szerepkörét. Meghívtuk Apró Attila rendezőt, Német Károlyt, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának szerkesztőjét, Nemes Pétert, az Axel Springer Kft. human managerét, Peták István műsorigazgatót és Szabados Tamás operatőrt. Ők döntenek a három kategóriában — a győztesek egyébként 30 ezer forint pénzjutalomban részesülnek —, de ugyancsak pénzjutalmat, 15 ezer forintot kapnak a legjobb természetfilm, a legjobb sportfilm, valamint a privatizációval foglalkozó legjobb film alkotói is. A közönségdíjas munka díjazása 20 ezer forint. Reményeink szerint a versenyszervezés későbbi fázisában további felajánlások várhatók. — Jelenleg hol tart a szervezés folyamata? — Már küldtünk értesítést, illetve nevezési lapokat nyolcvan vidéki stúdiónak. Váijuk nemcsak a filmeket, hanem az alkotókat, a helyi televíziók képviselőit is, a szállás biztosított a Gemenc Hotelben. Bízunk abban, hogy minél többen tisztelnek meg bennünket jelenlétükkel, így is oldva azt az elszigeteltséget, mely sajnos adott esetben még ma is jellemző a vidéki televíziós műhelyekre. Szeri Árpád V árható volt, hogy a Lopakodó elnevezéssel bíró repülőgépről — vagy inkább repülő műszaki csodáról — is elkészül egy film, mint ahogyan jó néhány amerikai és szovjet elődjét is megismerhettük már a vásznon az idők során. A némi technikai érdeklődéssel megáldott nézők tehát akár azt is gondolhatták, hogy ebből a játékfilmből esetleg e „dizájnos” masina némely tulajdonságáról is megtudhatnak valamit, mondjuk, hogy tényleg olyan jól lopakodik-e, és tényleg olyan szuper a formája, nos, akik ilyenre számítottak, azok jókorát csalódtak. Hogy kedves ismerősöm szavait idézzem, a Lopakodó belső tere körülbelül úgy nézett ki, mint egy orosz szecskavágó, olyan sisakot meg, amilyent a pilóták hordtak a fejükön, körülbelül óvodáskorban skicceinek a gyerekek, amikor szabadjára engedik a fantáziájukat. Természettudományos csoda tehát nincs. Jó, nyugodjunk bele, különben is, ez játék, miért legyen köze a valósághoz? Nézzük meg inkább, hogy amennyiben „játék” — akkor hogyan szerepelnek benne a színészek? Nos, a jó fiú még csak azzal sem kápráztat el bennünket, hogy jóképű, mint ahogyan Alee Baldwin-nek például megbocsátjuk az esetleges gyengécske szereplését a megnyerő mosolya miatt. Könyörtelen dolog az esztétikai élmény, a szép embernek előnye van, ez csak olyankor mosódik el és válik észrevehetetlenné, ha a csúnya ember tehetséges, olyankor övé a szimpátiánk, még akkor is, ha a gonoszt formálja meg épp, szerepe szerint. Ráadásul a sztori is harmatgyenge, olyannyira, hogy még a rövid ismertetést sem érdemli meg. Es mindezek tetejébe olykor igen brutálisjelenetek veszik el az étvágyunkat, nemcsak a filmtől, hanem az esetleges uzsonnától is, bár azt épp nem mondhatni, hogy horroriszti- kus látványban lenne részünk. Inkább csak amolyan amatőr módon megcsinált verekedésekben szerencséltetnek, amelyek legfőbb erénye a nagyobb mennyiségben elhelyezett kecsöp-csorgás és folt. Mindezek után, ha esetleg még mindig kíváncsiak vagyunk a Lopakodóra, nem igazán tehetünk mást, mint hogy besétálunk a boltba, veszünk egy repülőskönyvet, aztán egy másikba, ott pedig megvásároljuk az összeállítható műanyag modellt. És este, amikor otthon minden elcsendesül, felkapcsoljuk a kislámpát (az lesz a Nap), felvesz- szük a motorossisakot (ennek híján esetleg egy úszósapkát), kezünkbe vesszük a kis lopakodónkat, és halkan elkezdünk búgni neki, hogy brümbrümbrüm... Doros Judit Ez a hangverseny más volt Nemcsak szokatlan időpontja miatt volt más ez a hangverseny, hanem a helyszíne miatt is. Ugyanis augusztus végső napjaiban, a hónap utolsó péntekien a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium dísztermében gyülekeztek a kora esti órákban a dalosok és a hallgatók, hogy átadják magukat nehány rövid negyedórára a dal, az éneklés örömének. Mondják, hogy a legszebb zeneforrás az emberi hang. Különösen, ha a nők és a férfiak együtt énekelnek, de ha azt még instrumentális muzsika is kibővíti, ennél többet még nem kívánhat a halandó ember a zenélésben. Mindez megigéződött a gimnáziumi hangversenyen is, amit az iskola Muzsikus Céh énekkara szervezett Holló Erzsébet karnagy vezetésével. Zongorán kísért dr. Mocsáry Lászlóné. Ők adták ennek a zenei élménynek az egyik részét. A másikat az a szokatlan körülmény, hogy az erdélyi Kézdivá- sárhely és a felvidéki Galánta ifjú dalosai is a gyöngyösiekkel együtt szólaltattak meg népünk dalait. Azt régóta mondjuk, hogy a művészet nem ismer országhatárokat. De arra ritkán találunk példát, hogy a határainkon túlról jött magyarok dobogóra lépjenek, és együtt énekeljenek azokkal a nyelvtestvéreikkel, akikkel ilyen közvetlen módon, ilyen testközelben csak ritka kivétel esetén zenghetik a dalt, Kodály, valamint Bartók és a szülőanyatói tanult nyelven. Mind a két vendégcsoport önállóan is szerepelt. Annyi melegséggel és olyan ékes magyarsággal daloltak, hogy nekem ósz- szeszorult a szívem őket hallgatva. Mert amikor közben behunytam a szemem, hihettem, hogy a Mátra valamelyik oldaláról származnak azok a fiatalok, hiszen ők is a „mi” nyelvünkön szólnak. És közben arra is gondoltam, miért kell egy ilyen találkozónak ritka kivételként adódnia? Miért kell ezért határsorompókat megnyitni? Miért nem lehet magától értetődő az, hogy én fogom a kalapom, és minden hivatalos papír nélkül átruccanok Erdélybe vagy a Kárpátaljára? Ahogy az ottaniak tenetnek ugyanezt, és tehetnék más országnak más nációi is? Szép volt ez a hangverseny, amely más volt a megszokottnál, mert ott azonos hangoltságú lelkek találkoztak, és azonos ritmusú szívek dobbantak össze és dobbantak együtt. S vajon mikor találkozunk újra? (g. mól.) r NYÁRVÉGI VÁSÁR A SULÁKNÁL! Belga padlószőnyegek 60 %-kal olcsóbban, tapéták pedig fóláron amíg a készlet tart! Minden szobai szőnyeg és padlószőnyeg 20 % engedménnyel kapható az egri SULÁK ÁRUHÁZBAN Pacsirta út 2. Tel.: 36/311 -699 Kárpótlási jegyét vásárlásnál felhasználhatja! k Ne feledje: SULÁKKAL jól jár! f
