Heves Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-29 / 227. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. szeptember 29., szerda „Szüret a művészetben” Bacchus a barokk városban A hetekig tartó egri szüreti mulatságokban, felvo­nulások és Dobó-téri vigasságok között egy kiállí­tás is nyílt a Megyei Művelődési Központban „Szüret a művészetben” címmel. Nyilván komoly szervezési munka előzte meg ennek a tárlatnak a létrejöttét, mert Nógrádből is érkeztek művek a megalapozottnak tűnt eseményre. Akad itt látni- és szemlélni való azoknak, akik a téma kapcsán is vártak nívós alkotásokra. eyy mozi Jurrasic park A Parlament kulisszatitkaiból Változások a házszabályban Amióta felépült a Parlament, azóta szinte folyamatosan dol­goznak belső és külső karbantar­tásán. Valahogy így van ez a ház­szabállyal is: állandóan korsze­rűsítésre szorul. A most napiren­den lévő javaslat például növelni kívánja a frakciók szerepét, s en­nek megfelelően 10-ről 15 főre emelkedne a frakció alapításá­hoz, fenntartásához szükséges létszám. Két nagyon fontos egyszerűsí­tés is szerepel a javaslatban. Az egyik lehetővé teszi, hogy a ház- bizottságban már előzetsen le­zajlott egyeztetés alapján az el­nök maga határozza meg az ülés napirendjét. Szavazásra csak ak­kor kerülne sor, ha valamelyik frakcióvezetőnek ellenvélemé­nye van. A másik javaslattal korlátozni szeretnék a képviselői indítvá­nyok benyújtásának eddig szinte parttalan lehetőségét. Több or­szágban már bevált megoldást alkalmazva, a plénum elé csak akkor kerülhetne képviselői in­dítvány, ha azzal az illetékes bi­zottság is egyetért. Változás várható a napirend előtti felszólalások rendjében is. Ennek lényege, hogy napirend előtt csak a frakciók által fontos­nak tartott kérdésben, a frakció- vezetők vagy helyetteseik szólal­hatnak fel. A képviselők joga en­nek ellenére nem csorbul, mert ha ezenkívül is lesz mondaniva­lójuk, akkor napirend után kap­hatnak szót. Megváltozik a név szerinti sza­vazás rendje is. Az eddig igen sok időt igénybevevő procedura fel­tételei ma igen bonyolultak. Ak­kor, amikor a gépi szavazás név szerinti eredménye bárki számá­ra hozzáférhető és a sajtóban is közzétehető, a név szerinti sza­vazási mód jelentősége csök­kent. E témában két javaslat kö­zül kell választani: az egyik sze­rint 30, a másik szerint 50 képvi­selő írásbeli indítványára lehes­sen elrendelni a szavazásnak ezt a formáját, azzal kiegészítve, hogy minden törvényjavaslat esetében csak egyszer élhessenek a hona­tyák e jogukkal. Egyszerűsítik és gyorsítják a kivételes eljárás szabályait is. Ez­után a módosító javaslatokról az ügy előkészítésére kijelölt bizott­ságon belül folyik majd a vita. A plénum, a vitát követően, kizá­rólag a bizottság által támogatott módosító javaslatokról, illetve a javaslat egészéről szavaz majd. Új vitaformát is bevezet a tör­vényjavaslat. Eddig ismert inter- pellálások és kérdések mellett megjelenik a „politikai vita” is. A tervezet szerint a kormány, vagy a képviselők legalább 2/5- ének írásbeli indítványára, vala­milyen átfogó politikai ügyben, az Országgyűlés vitát tarthat. A politikai vita a kormány nyilat­kozatával kezdődik és viszontvá­laszával zárul. A törvényjavaslatot a hatpárti ügyrendi bizottság már elfogad­ta. Remélhetőleg szentesíti majd az Országgyűlés is. Koós Tamás (Ferenczy Europress) Néhány hete megjelent egy verseskötet Egerben. Szerzője: Bányász István, a könyv címe pedig az, hogy: „Hozd a bábu­kat”. Habár a helyszín tán nem is olyan fontos. Mondják, Cegléd­ről is csak annyit látni a világból, mint Párizsból. Eléggé ismerem a költőt. Tu­dom, milyen üldögélni vele ven­déglők asztalánál vagy a vízpar­ton a pecabotok mellett, várva a kapást. S azt is bátran állíthatom, hogy rendszerint nincsen kapás, nincsen hal, de a vizet nézve — közben — sok minden kiderül azért. Hogy onnét is csak annyit látni a világból, például. — Ha egymillió évig ülnénk itt, egyszer biztosan erre tévedne egy hal — mondták neki néhány évvel ezelőtt. Egymillió év pedig nagy idő. S hogy mi van közben? Vers van. Föld van. Kék ég és tenger van. És nők is vannak. Aztán az ember azt veszi észre (lassan?, hirtelen?), hogy nem is olyan fontos az a hal. Hogy ami fontos, az nem hal. Ha egy kis idejük van — az egymillió évből — forgassák oly­kor ezt a kötetet. Nemcsak azért, mert a versek gyönyörűek, ha­nem mert — van időnk... Olvas­sák tehát érdeklődéssel. Nem lesz nehéz. H.A. ARS POETICA akkor inkább a föld akárha sóval is behintett mint a galambrajok villogó vakui az összefolyó égtől néhány centire inkább a léptek bizonytalan kopogó bakái mint a szárnyalás az egyre sűrülő semmibe inkább felfénylő reggelekben hazányi széles szabad terek pacái nem lökhajtásosokkal összekarcolt nyári ég inkább reccsenő gerinccel naponta fölállni s az elfeketülő földdel szemben pár percet állni még inkább olcsó kocsmák mocskos abroszain robbanó könny mint az időn e piszkossárga lék PENELOPE Naphosszat kémlelem a tengert; szemem belefájdul az erőlködésbe, míg befogja a víz fölött egy vékonyka csíkját a végtelennek­Ténfergek az öböl medűzáktól koszoszöld tükre fölött őgyelgő semmittevők, agresszív zsibárusok, fecsegő hülyék közt a parton­Karácsonyodik. Ma csak néhány hajó érkezett; az utolsó is bevitorlázott alkonyatra nélküled ércnél súlyosabb rakományával a hiányoddal — F elejtsük most el a piszkos anyagiakat, tekintsünk el attól, hogy Spielberg legújabb filmje már az első héten többet hozott a kony­hára minden eddigi celluloid-alkotásnál, s csukjuk be a szemünket, ha azt kellene látnunk, miféle gumiőrületek és plüssmicsodák míme­lik a dínóságot vagy az őskort a trafikban, reptéri shopokban. Spon- gya minderre, koncentráljunk csak a filmre, még akkor is, ha nehéz a művet kiszakítani a köré mázolt üzleti és giccsvilágból. Azzal ugyebár nem mondunk senkinek semmit, hogy Steven Spielberg új munkája abszolút profi. Itt persze botorság lenne egyet­len névvel azonosítani a sikert, számos helyen olvashattuk már, ki, hány évig dolgozott azon, hogy a Jura-park ily tökéletesre sikeredjen. És ugyebár színészek nélkül az egész csak egy természetfilm-kitaláció lenne, mégis... a látványfilmek papájának oroszlánrész jut a dicsőség­ből. Valószínűleg az őgyermeteg lelkivilága nélkül még ma is dizájní- tott műszörnyeket nézegethetnénk, nem pedig ezeket az aranyos cuki kis dinoszauruszokat. Ha elfogadjuk, hogy ez az egész egy gyönyörű mese, a technikai készlettel kellően kiszínezve — akkor nincs különösebb gondunk, be­ülünk, tátjuk a szánkat, kijövünk és jó. Ám ha kicsit mélyebbre tú­runk, akkor bizony marad nekünk néhány megválaszolatlan kérdés. Ha realisták kívánunk maradni az adott kereteken belül, akkor lega­lábbis csodálkoznunk kell azon aprócska tényen, hogy a filmben egy Tim nevű kisfiút először is félig agyoncsap egy T-Rex típusú őslény, majd autóstúl belesuhintja a szakadékba. Ezt követően a gyerek fennakad egy faágon, leviszik, mire rázuhan az autó. Még mindig él. Nem baj, felmászatják egy kerítésre, jó magasra, s a drótokba pont akkor vezetnek áramot, amikor Tim még kapaszkodik. Kap tízezer voltot. Megússza. Végül majdnem felnyársalja egy dino-csontváz, de sebaj, a film végén, habár kissé megrogyva, mégiscsak győz a gyerek a halállal szemben. Mindeközben a rossz felnőttek elesnek, a jók pedig kisebb sebeket szereznek a csata során. Tehát a kérdés az: vajon a tíz éven aluliak vagy a dinoszauruszok halhatatlanságáról kell itt most nekünk elmélkednünk?Esetleg arról a talányról, amely ugyancsak hangúlyos perceket kap a történetből: vagyis, hogy miért nem szereti a romantikus lelkű tudós a gyerekeket? Itt kapunk néhány magyarázatot, amely szerint az apróságok zöme kiszámíthatatlan, zajos, ráadásul büdös is — dehát valljuk be, ezek a problémák mind megoldódnak, amikor a sors szeszélye folytán épp egy ilyen csacsogó konfliktusgombócot kell megmentenie Grant pro­fesszornak. Úgyhogy, mégiscsak az a legjobb, ha nem kérdezősködünk ma­gunkban, nem nyavajgunk megint a steril embertípusokon és kiszá­mítható történeteken. Élvezzük csak a mesét, amíg lehet, és ne gon­doljunk a hátborzongató jövőre, amikor majd egy őrült zseni tényleg dinoszauruszokkal tömi meg az állatkertjét. Doros Judit N em véletlenül emeltük ki beszámolónk címében Bac- chust. A keramikusok — a Szil­vásváradon élő és dolgozó Deb- reczeni Zsóka és Pelcz Zoltán — „Bacchus és felesége” feliratot viselő kerámiája fejezi ki talán a legtömörebben, kitűnő fogalma­zásban, amit az utókor a görög istenről, erről a kissé részeges fajtáról, de mindenképpen a sza­badosság, a dőzsölés felé hajló alakról elmesélhet. Főleg, ha kö­tőféknek, szabályozónak bele­jön a képbe a feleség, mert az sincs manapság kizárva, hogy a korhely együtt iszik az asszony­nyal. Más alapállásból, más lelki tartalmakkal közeh't a szüret hangulatához, két lányalakjával Oskóné Bódi Klára. A Menádok ékszerrel a nyakukban, de ujjaik közt szőlőleveleket és -fürtöket tartva, áttetsző ruhákban a ma­gány várakozásával állnak el- ibénk, érett fiatalságukkal ter­mékenységet sugalló tisztasá­gukkal részt kérve abból a buja­ságból is, amit az ismeretlen má­mor öröme rejt még előlük... S mintha ezen a szálon indulna el Erdős Júlia is a „Kert a magas­ban” című textiljével. A képzelet meglódult a jóhu­Drozsnyik István: Piás UFÓ Oskóné Bódi Klára: Menádok (Gál Gábor repro­dukciói) morú Drozsnyik Istvánnál, aki „Piás UFO” című képén úgy áb­rázol egy párt, mintha itt járkálna a Földön, és nem is véletlenül té­vedt volna be a Szépasszony- völgybe, hogy emberi szintre le- kótyagosodjon. Sándor Zsuzsa és Réti Zoltán szinte „ráálltak” a témára, és a maguk módján han­gulatteremtő elevenséggel kala­uzolnak le minket a Pincemély­be, vezetnek ki a dombokra, a szőlőkapálók közé, mert szőlő­metszéstől szüretelésig gyönyörű ez a szakma, mármint a szőlőmű­velés. Díjazták Pataki József „Egri pincék” cím alatt kiállított tűzzo­mánc-sorozatát is. A kései kez­dés ellenére érett stílust alakított ki magának a tanár-művész, elhi­teti velünk, hogy ismeri-meglelte az egri pincéknek, ennek a hívo­gató tufarengetegnek a belsejét is. A kiállítás slágere — hogy ezt a csúnya szót használjuk — Bagi András fafaragó Salgótarjánból. Még emlékszünk, mennyire örültünk annak, amikor Asztalos Joachim Párádról egy tárlat ere­jéig bekéredzett Egerbe, és máris vitte őt a hír Pestig, a nagy meg­rendelésekig. Reméljük, hogy Bagi munkái is megszólítják azo­kat, akik tudnak mit kezdeni a „Bujáki szürettel”, vagy a nagy alakú relieffel, amely mozgal­masságával, naív, de erőteljes előadásával hat a kíváncsiskodó­ra. Feltűnt nekünk, hogy ez a rek­lámnak is kiváló alkalom nem késztette jelentkezésre több olyan művészünket, közel-távol- ból, akik azért idetartozónak ér­zik magukat. Talán úgy érezték, hogy a téma kötése nem engedi mozogni a képzeletüket, netán idegennek hatott számukra a té­makör. Vagy megelégelték azo­kat a dijakat, amiket a területi tárlaton begyűjthettek? Az al­kalmat mindig is meg kell ragad­ni, amikor a közönséggel talál­kozhatnak. Vagy úgy érezték, hogy ez megrendelés, kifejezet­Bagi András: Bujáki szüret ten harsány idegenforgalmi pro­paganda céljaira...? Igaz, itt absztrakciókkal nehezen lehet valamit is kezdeni, annyira föld- szagú a témakör. Vagy az a gond, hogy az egri művészek élete még mindig problematikus, valahogy nem akar összejönni a képlet, amelyben a mecenatúra és az al­kotók a helyükre kerülhetné­nek? A kérdéseket nem Bacchus sugallta nekünk! A kiállítást nagy körültekin­téssel és a művekben fellelhető tartalmakat is figyelembe véve rendezte meg dr. Ludányi Gabri­ella. Farkas András Egri költő kötete Bányász István: Hozd a bábukat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom