Heves Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-25-26 / 224. szám

HÍRLAP, 1993. szeptember 25—26., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Immár 150 esztendős a Tivoli Japán történelemkönyvek A koppenhágai Tivoli — ímelynek neve már régen egy- ren kisbetűvel írandó fogalom- ná is lett — idén ünnepli fennál- ásának 150. évfordulóját. Mi­közben a másfél évszázad alatt átszólag alig változott valami a Ián főváros világhíres vidám­parkjában, valójában az utóbbi (ívekben lényeges átalakuláson tnegy át: őrzi eredeti romantiká­( át, s közben lassan nemzetközi kulturális központtá lesz. Vásári látványosságok, szabadtéri szúi- jadok, több tucatnyi étterem, gazi Commedia deli’ Arte, báb­színház, évi 400 ezer szál virág, számtalan szökőkút, számos ze­nekar — ez mind a Tivoli, de a Ti­voli jóval több ennél. A Tivoli ötlete Georg Cars- tensen dán építész agyában szü­letett meg, aki azzal vette rá az építkezésre az 1840-es években éz akkori uralkodót, VIII. Krisz­tiánt, hogy alattvalói tán keve­sebb gondot okoznának neki, ha lenne egy hely, ahol jól kimulat­hatnák magukat, és nem érnének rá a politikán tömi a fejüket. Hogy a dán politikára milyen hatással volt a Tivoli, azt nem tudni pontosan, de annyi bizo- hyos, hogy az 1843-ban megnyílt sarkot azóta több mint 270 mil­iő látogató kereste fel, s az elsők főzött volt Hans Christian An­dersen, a nagy dán mesemondó. Manapság a látogatók 40 száza­léka külföldi — tíz Koppenhágá­ba' érkező vendég közül kilenc biztosan elmegy a Tivoliba —, de (r koppenhágaiak is a maguké­nak tekintik, s legtöbben rend­szeresen járnak ide. A hírhedten extravagáns Carstensen — aki minden nap új fehér kesztyűt húzott, s egy üveg pezsgőből mindig csak egyetlen pohárral ivott — rossz igazgató­nak bizonyult, s alig hat év múl­tán kitette a szűrét az igazgatóta­nács. A mai igazgató, Niels-Jörgen Kaiser a dán tévé szórakoztató osztályának vezetői posztjáról 1975-ben szegődött ide, s nyom­ban hozzálátott a Tivoli kulturá­lis központtá alakításához. A park ma 200 zenészt foglalkoz­tat: saját szimfonikus zenekara, három népi zenekara és egy jazz- bandje szórakoztatja a közönsé­get a világ leghosszabb, négy és fél hónapos zenei szezonjában naponta többször, több szabad­téri színpadon. A gépzene — magnóról vagy lemezről — nem­csak bűnnek számít, hanem szi­gorúan tilos a Tivoliban. A park hagyományai még két dolgot tiltanak hallgatólagosan, de igen szigorúan: a neon fény­csöveket — a mesebeli esti látvá­nyosságot 110 ezer villanykörte adja —, s mindent, ami mű­anyagból készült. Kaiser talán legnagyobb vív­mánya a Tivoli Nemzetközi Ba­lett Fesztiválja: a hagyományt az akkor új igazgató 1976-ban ala­pozta meg, s a fesztiválon számos világhírű együttes szerepel éven­te. A Tivoli egyik fő attrakciója az 1874-ben alakult, úgyneve­zett Páva színház: a kínai stílusú épületet azért nevezik így, mert szabadtéri színpadának függö­nye egy kiterjesztett farkú pávát ábrázol. A színpadon évente 240 alkalommal adják elő panto­mimjüket az olasz Commedia deli’ Arte ismert alakjai: Pierrot, Columbine és a többiek. Igen népszerű a Tivoli gyer­mekek rezesbandája is: a 9-16 éves fiúk az angol királyi gárdát mintázó piros-fehér uniformis­ban és medvebőr süvegben, saját — népdaloktól Wagnerig teijedő — zenéjükre menetelnek végig naponta a parkon a látogatók nagy örömére. A Tivoli egyben hatalmas vi­rágoskert is: főkertésze nevét a Guinness rekordok könyve is őr­zi, mert éppen a parkban ő állí­totta össze a világ legnagyobb vi­rágdekorációját több mint 25 ezer szál virágból. Húsz munka­társával gondoskodik a park rit­ka fáiról — a hagyomány úgy diktálja, hogy addig nem vágnak ki fát, amíg újat nem ültettek he­lyette — s ő ültet évente mintegy 400 ezer szál virágot, mindig más kompozícióban. A Tivoli három grafikust al­kalmaz (a műsorok plakátjait ma már sokan gyűjtik), s csapatnyi építész fáradozik a téli hónapok­ban a park kínai, japán, mór és dán stílusú épületeinek renová­lásán. Terjeszkedni nincs hová: a Tivoli, amely a múlt század dere­kán a 120 ezer lakosú dán fővá­ros peremén helyezkedett el, ma a milliós Koppenhágának éppen a központjában van. A 25 vásári mulatság közül a legnépszerűbb az 1914-ben épült, 720 méter hosszú hullám­vasút, s az új szellemvasút, amely az idei szezontól kezdve — ho­gyan is lehetne másként — An­dersen mesealakjait vonultatja fel. A Tivoliban egyébként ritka az újdonság — a sok színpad, cukrosbódé, emléktárgybolt, vá­sári mulatság, étterem, virág­ágyás és szökőkút között már nemigen fér el semmi —, de idén a szellemvasúton kívül az eddigi (tízezer helyet kínáló) 28 étte­rem mellett egy újabbat is meg­nyitottak a parkban lévő tavon horgonyzó, XVIII. századi fre­gattot mintázó, gyönyörű, Szent György III. névre keresztelt ha­jón. A névben a római III. azt jel­zi, hogy a hajó két hasonmás elődje 1887-ben, illetve 1991- ben elsüllyedt a tóban. A Tivoli — látogatói számát tekintve — a világ vidámparkjai között a hetedik helyen áll, évi négymillió szórakozni vágyóval. Az első helyen a kaliforniai Dis­neyland áll évi 12 millió látoga­tóval — mellesleg Walt Disney is megnézte a Tivolit, mielőtt hoz­zálátott a Disneyland építéséhez —, de Kaliforniában egész évben tart a mulatság. A Tivoli szezonja alig négy és fél hónapos: az első őszi esők idején bezár, és április­ban talán be sem köszöntene a tavasz Koppenhágában, ha nem kezdődnék éppen akkor ünne­pélyesen a Tivoli új szezonja. A Tivoli Kaiser vezetése alatt igazán jó üzletnek is bizonyult: éppen idén, az évfordulóra a park meg tudta vásárolni az ed­dig a várostól bérelt területét, s ehhez nem kevesebb, mint 40 millió dollárt kellett „megter­melnie”. A Tivoli egyébként részvény- társaság, s jegyzik a XVII. század közepe óta működő dán tőzsdén is, de részvényei nemigen forog­nak. A bevételek 1992-ben mint­egy 95 millió dollárt tettek ki, s a tízezer részvényesnek 14 száza­lék osztalékot tudtak fizetni be­lőle. A Tivoli részvényei ma a névértékűk 25-szörösét érik, és nincsenek kitéve a tőzsdei árfo­lyamon ingadozásainak. A főleg koppenhágai részvényesek ugyanis legfeljebb nászajándék­ba adják, vagy gyermekeikre örökítik, s nem adják el a papíro­kat, már csak azért sem, mert a Tivoli Koppenhága egyik nélkü­lözhetetlen, lényegi eleme, igazi INTÉZMÉNY. A japán kormánynak jogában áll felülvizsgálnia a történelem- könyveket, az oktatási miniszté­rium ellenőrzése nem tekinthető cenzúrázásnak — döntötte el Ja­pán Legfelsőbb Bírósága a szi­getország évtizedes tankönyvpe­rét. A bíróság ugyanakkor a „le­hető legkisebb méretű” beavat­kozásra szólította föl az oktatási minisztériumot. Vesztett tehát Szaburo Iena professzor, aki há­rom évtizeden át írta a történe­lemtankönyveket, és küzdött azért, hogy — mint mondta — a japán békealkotmány szellemé­ben írt művek kerüljenek az isko­lákba. A Tokiói Oktatási Egyetem nyugdíjas professzora az ötvenes években állt elő első „sokkoló” művével. — Japán háborús gene­rációja tudja, hogy mit jelent az államnak az oktatás felett gyako­rolt ellenőrzése — mondta, és új­szerű művet írt Japán újkori tör­ténelméről. Röviddel a könyv el­készülte után pereskednie kel­lett, ugyanis az oktatási miniszté­rium alapos változtatásokat esz­közölt a művön. Az 1962-ben írt tankönyvben többek között sze­repel az a megállapítás, hogy an­nak idején „a japán vezetés di­csőítette a szent háborút, a japán csapatok atrocitásait, vereségeit pedig elhallgatta, és az embere­ket ezzel olyan helyzetbe hozta, hogy nem volt más választásuk, mint a felelőtlen háború támoga­tása”. A minisztérium lektorai kifogásolták „az egyoldalú bírá­latot, Japán háborús szerepének nem megfelelő beállítását”, és kihúzatták a szövegből a „szent háború” és az „atrocitások” kife­jezést. Több száz helyen kellett a szerzőnek átírnia könyvét. Mindez csaknem három évti­zeddel ezelőtt történt, de az „új­kori japán történelemkönyv” azóta is a viták kereszttüzében áll. Először a tokiói kerületi bíró­ság döntött a szerző javára, majd e döntést felülvizsgálta a tokiói legfelsőbb bíróság, és nemrégi­ben mondta ki végleges ítéletét az ország Legfelső Bírósága. A legutóbbi pert a professzor már nem az állami lektorok egyes „korrekciói ellen” indította, ha­nem általában kérdőjelezte meg a kormány és az oktatási minisz­térium jogát a tankönyvek feletti ellenőrzésre. — A történelemkönyvek álla­mi ellenőrzése nem sérti a véle­ménynyilvánításhoz fűződő, al­kotmányban rögzített jogokat — mondta ki a bíróság, amely ugyanakkor arra szólította fel a minisztériumot, hogy a „lehető legkisebb mértékűre” korlátozza beavatkozásait. Nem egyértelmű tehát a kormány diadala — emeli ki a Japan Times című lap, utalva arra, hogy ezentúl egy-egy ese­mény definiálásába, minősítésé­be nem avatkozhat be a hatóság, hogy „ezzel elmossa Japánnak a múltban történtekért vállalt fe­lelősségét”. Jogában áll az állam­nak a jövőben is megítélnie a tan­könyvek tartalmát, de tartóz­kodnia kell az olyan beavatko­zástól, amely akadályozhatja a gyerekek szabad és független személyiséggé való fejlődését — húzza alá a Mainicsi Simbun kommentárjában. A vesztes tankönyvszerző ilyen szempontból nézve még a per győztesének is tekinthető, hi­szen — mint erre szintén a Maini­csi Simbun utal — a „tankönyv- szerzőknek és az állami lekto­roknak a történelmi igazságot kell a szem előtt tartamok, és ma­gától értetődő az is, hogy az ok­tatási minisztériumnak tartóz­kodnia kell az olyan változtatá­soktól, amelyek a kormánypárt politikai érdekeit fejezik ki”. Ez gyakorta előfordult társadalom- tudományi tankönyvek esetében — teszi hozzá a lap. Az elmúlt harminc évben, részben éppen Szaburo profes­szor pereinek köszönhetően, va­lamint a japán társadalom éret­tebbé válása jóvoltából, lényeges változáson ment át a japán okta­tási hatóság tankönyv-ellenőrzé­si gyakorlata. A húzásokról, vál­toztatásokról valamikor még a nyilvánosság teljes kizárásával döntöttek, ma már hozzáférhe­tők az eredeti és a módosított könyvek egyaránt. A Jomiuri Simbun is azt emeli ki a „törté­nelmi per” kapcsán, hogy eny­hült a szerzők és a lektorok kö­zötti nagyfokú múltbeli bizal­matlanság, továbbá, hogy az el­lenőrzés nyitottsága „a szerző­ket, lektorokat egyaránt jó minő­ségű történelemkönyvek írására ösztökéli”. Konstruktív párbeszéd indul­hat el a történelemkönyvek fe­lelősei között, és előítéletektől mentes művek kerülhetnek a diákok kezébe — hangsúlyozza a Jomiuri. Ezt a párbeszédet Japán már el is kezdte, és nemcsak ott­hon, hanem külföldön is, törté­nészek vitáját kezdeményezve a Japánban megjelenő tanköny­vek iránt nagy érdeklődést tanú­sító szomszédos országokkal, köztük Dél-Koreával is. Végül is tehát mindkét fél a per győztesé­nek tekinthető — ha beigazoló­dik a Japan Times jóslata —, és olyan könyvekből tanulhatnak majd a japán fiatalok, amelyek úgy készítik föl őket országuk jö­vőbeli globális felelősségére, hogy az ország múltjáról is a va­lóságnak megfelelő képet közve­títenek. Szaburo professzornak a felelősségről alkotott nézetei széles körben ismertté váltak az elmúlt évtizedekben. Japánnak — mint mondta — vállalnia kell a felelősséget azért, hogy közvetít­se az új generációnak azokat a történelmi tényeket, amelyek közt vannak büszkeségre feljo- gosítóak, de olyanok is, amelyek önvizsgálatra kell, hogy késztes­senek. Borús kilátások a XXI. századra Az Antenna Hungária Rt. ajánlata: antenna hungária A XXI. század közeledtével számos történész és társadalom- tudós borús képet fest a jövőről, jnondván: sok szörnyűség és Szenvedés vár még a Föld lakói- íja. Az egyik legborúlátóbb jósla­tot Paul Kennedy, a Yale egye­lem ismert történésze adta köz- |e. Kennedy nemrégiben jelen­tette meg a „A XXI. századra ké­szülve” című tanulmányát, amelyben elkeserítő kilátásokat Vázol fel a közeli jövő emberisé­ge számára... j Mint úja, a gazdag és szegény nemzetek között egyre mélyül piajd a szakadék, több milliárd ember táplálása megoldatlan marad a jövő túlzsúfolt világá­ban. A XXI. század világában or­szágok fognak felbomlani és ösz- Szeomolni azoknak a problé- láknak a súlya alatt, amelyeket multinacionális társaságok aesterkedése, valamint a kör­nyezet általános elpusztítása idéz tlő. i Az amerikai történész 1987- ben már nemzetközi vitát kavart akkor megjelent „A nagyhatal­mak tündöklése és bukása” című művével. Ebben olyan állás­pontra helyezkedett, hogy az Egyesült Államoknak — mint E iagyhatalomnak — meg vannak zámlálva a napjai. Ezúttal ismét okán vitába szálltak pesszimista nézeteivel. ; A The New York Times érté­kelése szerint a történész leg­újabb műve annyira elkeserítő, hogy olvasásának befejeztével az embernek ahhoz sem marad ere­je, hogy becsukja a könyvét. Kennedy erre azt válaszolta: ő csak arra akarta felhívni olvasói­nak figyelmét, hogy mi követ­kezhet be akkor, ha az emberiség nem fog össze még ebben az év­században a közös cselekvés ér­dekében. Kifejtette: ő pusztán azt vizsgálta meg, hogy hová ve­zetnek a jelenlegi folyamatok. Természetesen nem csupán Kennedy aggódik. Állítása sze­rint nagyon sokan legalább any- nyira félnek a jövőtől, mint ő... Példának hozta fel azt a szent­pétervári orosz taxisofőrt, aki ar­ra költi munkával megkeresett keményvalutáját, hogy élelmet és fegyvereket vásároljon. Ugyanis mindenképpen fel kell készülnie arra — mondta a gép­kocsivezető —, hogy elbariká- dozza magát hétvégi telkén, ha a helyzet a robbanás állapotába kerül majd. Kennedy könyvének mejele- nésével egy időben látott napvi­lágot egy hasonló témájú és hangvételű mű, „A fejlődés evo­lúciója” című tanulmány Owen Paepke-től. A szerző azon a véleményen van, hogy a gazdasági fejlődés a végéhez közeledik, ami egyete­mes csődhöz és a termelés vissza­eséséhez vezet majd... Mindez pedig olyan társadal­mat hoz: létre, amelyben egyre nehezebb munkát találni és a munkahelyet megtartani. A két pesszimista hangulatú tanulmány kiegészíti egymást, habár Paepke szerint a tudo­mány a jövő században még na­gyobb vívmányokat fog elérni, mint a mostaniban. Mint írja, a XXI. században a szülőknek alkalmuk lesz a „kro­moszómák olvasására”, azaz le­hetőségük nyílik arra, hogy utó­daikat kiemelkedő képességek­kel ruházzák fel. Ezenkívül — ál­lítja határozottan — a 2000. év­ben már számítógépet üdvözöl­hetünk sakkvilágbajnokként. Kennedy ezzel szemben nincs meggyőződve arról, hogy a kü­lönféle technológiai áttörések megoldhatják majd a népesség jelenlegi növekedésével kapcso­latos gondokat, és megelőzhetik azt a katasztrófát, amely a kör­nyezet elpusztításával minden népet fenyeget. Habár egyes or­szágok könnyebben birkóznak majd meg a problémákkal, mint mások, akadnak olyanok — hangsúlyozza —, amelyek egyál­talán nem lesznek képesek a ve­szélyek leküzdésére. A történész aggodalmai sorá­ban központi helyet foglal el a „weimari Oroszország”. Ezzel a német köztársaságra kíván utal­ni, amely Hitler 1933-as hata­lomra kerülésével összeomlott. Szavai szerint: — Most még adott a lehetőség, hogy beleszól­junk az ottani dolgok menetébe. De azt nem mondhatjuk meg, hogy meddig lesz adott a lehető­ség. Kennedy tanulmányában rá­mutat: a politikusoknak sokat kell majd foglalkozniuk a bukott állam elméletével, lényegesen többet, mint valaha. A tömeges népáramlás Európa első számú problémájává válik, amelyet je­lenleg úgy kezelnek, hogy min­denütt felélednek a káros nacio­nalista nézetek. A történész azzal zárja köny­vét, hogy a dolgok jelenlegi, meglehetősen elszomorító állása mellett az eljövendő század em­berei úgy tekintenek majd vissza a hidegháború korszakára, mint afféle régi szép időkre. — HELYI RÁDIÓ adóállomások tervezése, kivitelezése, üzemeltetése, karbantartása. — HELYI TELEVÍZIÓ adóállomások tervezése, kivitelezése, üzemeltetése, karbantartása. Ezekben a napokban Bajától Zalaegerszegig, Békéscsabától Veszprémig 103 helyi rádió- és televízióstúdió alapítását lehet megpályázni. A hamarosan záruló első fordulót rá néhány napra követi a második forduló — ne vesztegesse az időt! A pályázók számára az Antenna Hungária Rt. átfogó, szakszerű és kedvező árú szolgáltatásokat kínál: leveszi vállukról az ügyintézés gondját! — Az Antenna Hungária segítséget nyújt a pályázati nyomtatványok kitöltésében. — Az Antenna Hungária beszerzi a frekvenciaengedélyt és a sugárzási engedélyt. — Az Antenna Hungária kulcsra készen adja át a megrendelt rádió vagy televízió adóberendezést. — Az Antenna Hungária vállalja az adóberendezés üzemeltetését és karbantartását. — És mindehhez az Antenna Hungária még kedvező finanszírozási lehetőséget is ajánl! Helyi rádió- és televízió-adóállomás létesítése ügyében hívja bizalommal az Antenna Hungária Rt. Befektetési Főosztályán munkatársunkat, Strausz J ánosnét. Telefon: (1) 118-1233. Hétvégi fax és üzenetrögzítő: (1) 139-1008 % ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom