Heves Megyei Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-18-19 / 218. szám
HÍRLAP, 1993. szeptember 18—19., szombat—vasárnap PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5 Tető alatt a tornaterem Régi álom valósul meg Szilvásváradon a tornaterem építésével, amely könnyebbé és hatékonyabbá teszi az általános iskolában zajló testnevelő munkát, és komfortos körülményeket biztosít a tömegsport-rendezvényekhez, sportköri edzésekhez is. Jelenleg már tető alatt van az épület, és a belső munkákat végzik a szakemberek, így még az idén birtokukba vehetik a tornatermet a diákok és a pedagógusok. Kész a szalóki gerincvezeték Ismét veszély nélkül lehet közlekedni Egerszalókon: betemették ugyanis a gázvezeték fektetéséhez ásott árkokat és munkagödröket, aszfalttal bontották az utat. Jelentős lépéséhez érkezett tehát a beruházás: a műszaki átadás után használatbavételi engedélyért folyamodik az önkormányzat, és ha ez megvan, megkezdődhet a lakások rákapcsolása a gerincvezetékre. Derecskén a foglalkoztatásról A közeli ipari üzemek és bányák csődje, átalakulása érezhetően megnövelte a munkanélküliek számát Mátraderecskén is. Az állásnélküliek gondjainak orvoslása nem egyszerű feladat, így a következő önkormányzati ülésen éppen ez lesz a fő téma. Jelenleg egyébként tizenegy embert foglalkoztat közhasznú munkán a polgármesteri hivatal, de a munkanélküliek száma ennél jóval magasabb a községben. Péterkei programok Itt az ősz, újra indítja klubjait, tanfolyamait a pétervásárai művelődési ház is. Új szervezeti keretek között kezdi meg működését a népszerű sakk-kör, amely péntekenként délután 5 és este 8 óra között váija a királyi játék helyi szerelmeseit. A hónap végén újra indul a zongoraoktatás is, amelyre mind a tavaly végzetteket, mind az új jelentkezőket váiják. Októberben — megfelelő számú jelentkező esetén — társastánc-, illetve gépjármű-vezetői tanfolyam is kezdődik a városban. A vízről — Nagyvisnyón A községben a legfontosabb beruházás az ivóvíz-, illetve a szennyvízvezetékek párhuzamos építése. Az előbbi egészséges vizet biztosít majd a háztartásoknak, az utóbbi pedig megelőzi a talajvíz nitrátosodását, fertőződését. A munkálatok azonban némiképp késnek, így lehet, hogy nem sikerül az eredetileg tervezett határidőre, december 31-re elkészülni a gerincvezetékekkel. A beruházás helyzetét szerdai ülésén tekinti át az ön- kormányzat. Műszaki átadás Annak idején egy hosszabb írásban számoltunk be arról, hogy késik a vezetékes ivóvízhálózat kiépítése Szajlán és Terpe- sen. A munkával az akkori kivitelezőnek elvileg már a múlt évben el kellett volna készülnie, ám a cég csődbe jutott. A helyiek meg nem tehettek mást, panaszkodtak, hiszen a pénzt befizették, a víz viszont csak nem akart kicsordulni a csapokból. Jóval örömtelibb eseményről adhatott hírt a napokban Sály István terpesi polgármester. Miután a Terpes-Szajla-Kisfüzes — merthogy ezen utóbbi település is részese a beruházásnak — víztársulat új kivitelezőt talált, gyorsan haladtak a munkálatok. Az UKÉP Kft. által épített ivóvíz- hálózat műszaki átadása és átvételenz elmúlt héten pénteken zajlott le. Füstölt pisztráng az erdészlakból Igaz történet egy sikeres vállalkozásról „Szilvásvárad! füstölt pisztráng...” A Skála Áruház finomkodó vásárlói aligha gondolnak az ízléses kis csomag felirata nyomán a faluszéli erdészlakra. Mást kapcsol képzeletük vacsora közben is a finom falatokhoz: a Szalajka-völgvet, a Fátyol-vízesést meg a pisztrángtenyészetet. Sáfrány László erdőmémök megszokta már, hogy misztifikálják az emberek, amit ő csinál. Nem is tiltakozik: végső soron tényleg nem mindennapi a munkája. — Soproni diák voltam még, mikor elköteleztem magam a pisztrángtenyésztéssel: az idő tájt édesapám vezette a Szalajka- völgyi telepet. Szinte természetes volt számomra, hogy felváltom őt a posztján, ha az iskoláimmal végzek... Diplomamunkáját is erről írta, s hogy hazajött, tényleg mellészegődött az édesapjának; igyekezett megtanulni tőle mindent, amit az csak képes volt átadni, s mert fűtötte a kezők láza, külhonba ment az ősi mesterlegények példáján, hogy még többet tapasztaljon. Szabadságot kért hát cégétől, lemondott minden passziójáról, s az évek hosz- szú során élére rakott garasokból — saját költségén — kereste föl az osztrákok, majd némethon és Belgium legnevezetesebb tenyésztőit. Dolgozott náluk, s készült a jövőre. (Úti beszámolóját, mikor hazajött, főnökei arra sem tartották érdemesnek, hogy beleolvassanak: dehogyis hagyták volna ki másként a benne foglaltak kínálatát. De rég volt, fátylat a múltra!) Édesapja időközben nyugdíjba ment, ő pedig, a frissen avatott erdőmémök, hamarosan egyedül vezette az erdő- gazdaság Szalaj ka-völgyi piszt- rángosát. — 1990-et írtunk. Alig voltam idehaza néhány hónapot, amikor—jócskán más szelek fújtak már akkor Magyarország gazdasági életében — a telep megszüntetéséről kezdtek suttogni a gazdaság központjában. Szerencsére csak tulajdonosváltásról, még pontosabban: bérbeadásról volt szó. Sok álmatlan éjszakája volt akkoriban Sáfrányéknak. Nemcsak a szűk családnak, de még a rokonságnak is. Nagy volt a tét, s még nagyobb az összeg, amit a gazdaság kért a bérlet fejében. Végül döntöttek, s az akkor harmincéves fiatalember bérbe vette a tenyésztelepet. Pedig dehogy volt megráateljes pénze...! Sekkorra érett be az úti jelentésben leírt jövőkép. Sáfrány László szakmérnöki képzésre jelentkezik, amit aztán tisztességgel el is végez. Tanulmányaiból, a külföldön látottakból — de még inkább saját kútfőjéből — eredően teljesen nyilvánvaló volt számára, hogy nem elég „megtermelni az élő húst”: fel is kell azt dolgoznia, ha a piacon akar maradni! S mára gyakorta hívja versenyre a kelő napot, nagy teljesítményű elemlámpát vásárolt, hogy éjszaka is lásson, ha úgy kívánja a haltenyésztő-tisztesség. Keményen harcolt. Mindig feljebb emeli a lécet: lakásának udvarára előbb a falazóanyag, később a nyílászáró, azután meg a műszaki felszerelés is megérkezik egy halfüstölőhöz. Az egykoron megálmodott „Sáfrány Pisztrángtenyészet” a célegyenesbe fordul. — Az élő hal értékesítése mellett nyilvánvalóan ellátom a környéket konyhakész pisztránggal is, de a legjavát most már füstölőre küldöm. Ezt láthatják a pestiek a Skálában meg a színvonalasabb éttermekben; ezt árulták nem olyan túl rég Jászberényben, s ha valaki már repülőgépen evett füstölt pisztrángot, hát az is a mi termékünket fogyasztotta. Legújabb vívmánya a mozgó áruda. Négy keréken guruló, autóba szerelt hűtőpultot képzeljen maga elé az olvasó, széles választékával a jegelt, sült és füstölt halaknak. Tisztán, frissen, ízlésesen, mint a fagyisok szokták. Mindemellett kapcsolatot tart fenn más haltenyésztőkkel, mert az épületben duruzsoló füstölőnek éppoly étvágya van a harcsára, az angolnára, hekkre, mint az egyéb halfélékre... Napi 4-5 órát alszik, s ahová teheti (mily ritkán esik is meg), magával viszi nagyobb lányát; legalább akkor együtt vannak. Folyékonyan tárgyal németül, de nincs rá ideje, hogy vizsgát tegyen belőle. Felesége — mellesleg ő is elvégezte férje mellett a halászati szakmérnökit — a cég könyvelését végzi. Úgy lehet, őt is megigézte az időközben kialakult füstölőüzem: a jéggép, a hűtőkamra, a mosogató meg a sok minden, az alig kétszemélyes irodával, benne telefonok, fax meg a számítógép, fölötte pedig a cégjelzés, hogy hírül adja: itt készül a szilvásvárnál füstölt pisztráng... Hubai Grúber Miklós A Rajna melletti német város A meleg fogadtatás a jó kapcsolat alapja Német vendégek Párádon Életkép Bad Breisigből A nyár közepén Párádról egy küldöttség utazott Németország egyik kisvárosába, a Rajna mellett fekvő Bad Breisigbe, a két település ugyanis — ahogyan azt akkor meg is írtuk — testvéri kapcsolatot alakított ki egymással. Ebben a bonni magyar nagy- követség volt segítségükre, ugyanis — mintegy — „kiközvetítette” egymásnak a német várost és a magyar nagyközséget. Mindazonáltal a parádiak látogatása alkalmával a szokásoktól eltérően nem született egy,, a kontaktust hivatalos formába öntő szerződés, s a felek egyöntetű véleménye, hogy erre nincsen is szükség. Mint azt annak idején Nagy Oszkár parádi polgármester lapunknak elmondta, ők is és Bad Breisig-i vendéglátóik is úgy gondolták: nem a hivatalos papírokon, szerződéseken van a hangsúly, hanem az emberi kapcsolatok a legértékesebbek. A fentieket megerősíteni látszik, hogy a németek — élükön Hubert Busch polgármesterrel — hamar viszonozták a látogatást. A Bad Breisigből érkezett delegáció az elmúlt hét végén töltött el néhány napot Párádon, ahol alkalmuk nyílott megismerkedni a település életével s a helybéliekkel, nem utolsósorban az ön- kormányzati testület tagjaival. Természetesen megtekintették a nevezetességeket, s a házigazdák bemutatták a környéket is, többek között jártak például vendégeikkel a Mátrában, Kékestetőn. Az elutazást megelőző nap estéjén pedig búcsúvacsorát rendeztek tiszteletükre a Mátra Panzióban: itt egyúttal egy rövid sajtó- tájékoztatóra is sor került. Az esemény Bad Breisig polgármesterének köszöntőjével kezdődött, aki mindenekelőtt leszögezte: „teljesen odavannak” attól a barátságos, meleg fogadtatástól, amelyben Párádon részük volt. Meggyőződhetett arról is — mondta —, hogy ez a nagyszerű vendéglátás, vendég- szeretet, amit itt tapasztaltak, elegendő alap lesz arra, hogy remek kapcsolat épülhessen ki a települések között. Kérdésekre válaszolva Hubert Busch később kifejtette: nincs jelentősége annak, hogy egy település mekkora, város-e avagy község, hiszen a jó kapcsolat nem ezen múlik. S hogy mi lesz a jövőben, folytatódik-e az együttműködés, várhatóak-e például újabb cserelátogatások? Válaszul, a Mátra Panzióban a vendégeket szórakoztató parádi népi együttest ott a helyszínen azonmód meg is hívták Bad Breisigbe... (rénes) Huszonöt éves verpeléti üzletember Kinyitott a „Mazsola” Hamar megkedvelték a ialu első olyan üzletét, amely vasárnap is nyitva tart A hét elején fogadta először a vásárlókat a Verpelét központjában nyílott új mini-élelmiszerúz- let, a „Mazsola ABC”. A tulajdonos, Dusek Zoltán egy régi lakóház helyén alakította ki a boltot: a koros épületet tavasszal kezdték bontani, s hamar fel is húzták az új falait. Amint a huszonöt esztendős vállalkozó elmondta, már az első napokban szép volt a forgalom, úgy tűnik: bejön, amire számított, az tudniillik, hogy nem csupán a verpelétiek, hanem a településen átutazók, a kirándulók, vagy például a szemközt fekvő Kovácsmúzeum látogatói is felkeresik a kívülről is igen tetszetős üzletet. S a későbbiekben nyilván lendít majd a dolgon az is, hogy — a községben egyedül — vasárnap is nyitva tart a „Mazsola”, ahol amúgy mindig friss kenyeret lehet kapni, négyfélét méghozzá, a helyi pékeknek köszönhetően. Dusek Zoltán — akit egyébként a verpeléti takarékszövetkezet segített elképzelései megvalósításában — azt tervezi, hogy rövidesen baromfiboltot nyit a kis ABC mellett, majd pedig, mivel a telek hátsó része még beépíthető, arrafelé bővíti az üzletet. Akkor pedig bizonyosan a jelenlegi két — előzőleg munkanélküli — alkalmazottnál több embert is foglalkoztathat. Mének szépségversenye A vadászkutya-bemutatót a jászberényi huszárok és huszárlányok követték, s a versenyen megjelent összes fogatot a pályára vezették. Az eredményhirdetés sem jelentett unalmas protokollt, hiszen minden fogat ünnepi díszben vonult végig, s ez alkalommal mindenki közelről is szemügyre vehette a vagyont érő fogatokat, a gyönyörű méneket és a díszes lószerszámokat. Ezúttal a közönségnek is volt lehetősége a szavazásra, a kiírt szépségverseny eredményét dönthette el: nem a bakon ülők férfiúi erényeire lehetett voksolni, hanem arra, hogy melyik fogat nyerte el leginkább tetszésüket. Ez alapján a legszebb négyes fogatnak Bozsik Józseféb'vzonyxút, ezt 560-an ítélték így. A legszebb kettes fogatot pedig Dallos Andor állította ki, amelyre 347-en szavaztak. A szépségverseny érdekessége, hogy mindkét nyertes fogatot lipicai lovak húzták, ami csak emelte a látványt. A hölgyközönség véleménye szerint a két hajtó sem rontott az összképen.- s Nagy felhajtás volt a szilvásvárnál fogathajtáson. Akik nem követték végig a mostani, háromnapos versengést, azoknak is nagy látványosságban volt részük a zárónapon, amikor az ünnepélyes eredményhirdetés ürügyén kellemes műsorokkal szórakoztatták a lószerető nagyérdeműt. Dallos Andor fogata a szilvásváradi lipicai lovakkal (Fotó: Szántó György)
