Heves Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-07-31-08-01 / 177. szám

HÍRLAP, 1993. július 31—augusztus 1., szombat—vasárnap 7. Síron túli üzletek Hamburgban minden negye­dik elhunytat névtelenül temetik el. Kiel és Hannover térségében minden második eltávozott jut erre a sorsra. A hamvaikat tartal­mazó urna közös sírba kerül, csak a temető igazgatósága isme­ri nyughelyüket. Hasonló ten­dencia mutatkozik Németország déli tartományaiban is, bár a konzervatív Stuttgartban a jelte­len sírok aránya egyelőre még csak három-négy százalék. A temetkezési kultúra válto­zásának egyik oka a társadalmi változásokban keresendő. A mai emberek egy része nem tud mit kezdeni a fényűző temetkezési kultusszal. Emellett a költségek is döntő szerepet játszanak. Drá­ga a temetés. Stuttgartban egy egyszerű sírhely 2800 márkába kerül, a hamvasztásos temetés 1920 márkába. Egy negyven év­re megvásárolt családi sírhelyért húszezer márkát kell leszurkolni a városi közigazgatásnak. A temetkezési vállalkozók is felhajtják az árakat, összekever­vén a kegyeletet a kapzsisággal. Az üzletág hivatalos képviselői szerint a vállalkozók húsz száza­léka tisztességtelen haszonra tör, ugyanazon koporsó ára cégen­ként akár ezer márkával is kü­lönbözhet. Az ügyintézési költ­ségek vagy a szállítás vonatkozá­sában gyakran több száz százalék is lehet az eltérés egyes cégek ajánlatai között. Egy tisztességes vállalat 10-15 százalékot keres egy-egy temetésen. Egyikük- masikuk mégis úgy érzi: nem fi­zetik meg eleggé. A hozzátarto­zóknak gyakran a temetkezési vállalatok alkalmazottai nyújta­nak először vigaszt. Ezért a „mi­nőséget” kínáló vállalkozások úgynevezett beszélgetőköröket szerveznek, amelyeknek célja: a f yász lelki feldolgozása. Egy ölni temetkezési vállalkozó még tovább ment: vállalta, hogy munkatársa a haldokló mellett van annak végső óráiban. Életbiztosítással foglalkozó társaságok bevonásával létezik a csoportos halálbiztosításnak is nevezhető szolgáltatás. Ez a te­metéssel járó költségekre nyújt fedezetet, tíz százalékkal elő­nyösebb feltételekkel, mintha az ügyfél egyénileg kötné meg a szerződést. Nagy a kereslet irán­ta, különösen az ötven év körüli­ek körében. Minél korábban kö­tik meg, annál alacsonyabb a ha­vi díj: tízezer márkás biztosítási összegre egy harmincéves 13,90 márkát fizet, egy ötvenéves már 29,60-at. A nők — mivel várható életkoruk magasabb — némileg alacsonyabb hozzájárulást fizet­nek. A temetési költségek viselője az adózásnál beszámíthatja a te­metés során felmerült kiadásait: levonják a hagyaték értékéből, csökken az örökség adóköteles része. Az adóhivatallal szemben tízezer márka temetési és hagya­tékfelosztási költségátalány ér­vényesíthető, akkor is, ha a te­metést a törvényes betegbiztosí­tó kifizetéséből fedezték. A te­metési költségeket ezenfelül a jövedelemadó megállapításakor is lehet érvényesíteni, mint rend­kívüli anyagi megterhelést. Meg akarta-e támadni Sztálin a németeket? Meg akarta-e támadni Sztálin a németeket? A kérdés nem új, a hitleri propaganda megelőző csapásnak is beállította „az oroszországi hadjáratot”, hogy a Szovjetunió lerohanásának egyéb motívumait most ne fesze­f essük. A vita a nyolcvanas évek özepén fellángolt, amikor egy Nyugatra szökött szovjet tiszt, Viktor Szuvorov 1985-ben egy brit szaklapban, majd egy könyvben közzétette feltételezé­seit. A Frankfurter Allgemeine Zeitung Szuvorov közléseit és a legújabb szovjet-orosz publiká­ciókat vegyítve, összemosva vizsgálta meg a kérdést, a szovjet diktátor halálának közelmúltbeli évfordulóján. A publikációk legújabbika az Österreichische Mintrische Ze- itschrift-ben (osztrák katonai fo­lyóirat) látott napvilágot: Valerij Danyilov hadtörténesz közli a szovjet vezérkar 1941 tavaszáról származó, Mérlegelések címmel készített memorandumát. Az irat állítólag hiteles, szerzői nem akárkik: Timosenko hadügyi népbiztos és Zsukov vezérkari főnök. A memorandumot a két tiszt feltehetően 1941. május 15- én adta át Sztálinnak, s valószí­nűleg ugyanarról a tervről van szó, amelyet Vlagyimir Karpov ezredes 1990-ben egy szovjet fo­lyóiratban már ismertetett, ak­kor még eredeti szöveg nélkül. Az osztrák folyóirat 1991-ben erről a publikációról is közölt is­mertetést, s abban még az olvas­ható, hogy Sztálin elutasította a támadási tervet, sehogy sem akarta provokálni Hitlert. Sztálin nem szignálta a „Mér­legelésekkel, de Danyilov sze­rint elképzelhetetlen, hogy Ti­mosenko és Zsukov ne az o meg­bízásából állította volna azt ösz- sze. Sztálin nem írta alá a memo­randumot, de azt megvalósítot­ták — állítja Szuvorov. A „Mér­legelések”-ben — a Frankfurter Allgemeine utánközlése nyo­mán — az olvasható, hogy a né­met hadvezetésnek nem szabad átengedni a kezdeményezést, az ellenséget még a felfejlődés sza­kaszában kell megelőzni, meg kell támadni, akkor, amikor még nem építette ki a frontot. A fo­csapást Nyugat-Ukrajna felől kell rámérni, a Szovjetunióhoz csatolt Lvov környékéről, egy másikat pedig Fehér-Oroszor­szágból kell indítani. A két of- fenzívával az első harminc nap­ban el kell érni az Ostrolenkát Olmoutz-cal összekötő képze­letbeli vonalat. A fő előrenyo­mulást a lengyel-szlovák határ mentén kell folytatni, el kell vág­ni Németországot a román kő­olajtól, el kell szakítani a német erőket a szövetséges magyar és román haderőtől. Erre 122 had­osztály állt volna rendelkezésre, a belorusz szakaszon 45. A német lapban közölt össze­állítás szerint a támadó alakza­tok kiépítése meg is kezdődött, a mozgósítást természetesen titok­ban tartották, annak gyakorlato­zás látszatát kellett keltenie. Má­jus végén csaknem 800 ezer tar­talékost hívtak be, május köze- étől a belső katonai körzetek­ül négy hadsereget, repülőegy­ségeket indítottak útnak, a nyu­gati katonai körzetekben lévő katonaságot pedig közvetlenül a határhoz „tolták . Danyilov ugyan megkockáz­tatja, hogy ezek a lázas mozgá­sok mégis az egyre nyilvánva­lóbb német támadási előkészüle­tek ellensúlyozására, a támadás felfogására zajlottak. Ennek el­lentmond — közli a FÁZ forrás- megjelölés nélkül —, hogy a fel­vonuló szovjet csapatokat nem csoportosították át védelemre. Az első hetek, hónapok óriási szovjet veszteségei, a német be­hatolás gyorsasaga is azzal ma­gyarázható, hogy az egységek tá­madásra, s nem védelemre vol­tak berendezkedve. A Szovjetunió megtámadásá­nak hírére Sztálin megzavaro­dott, valószínűleg lehetetlennek tartotta, hogy Hitler hamarabb készen álljon a támadásra, mint ő. De mikor is következett volna be a feltételezett szovjet táma­dás? A német lappublikációban legkésőbb 1941 szeptembere ol­vasható, tovább várni kontrapro­duktiv lett volna. Mindenesetre az időponttal kapcsolatban szov­jet dokumentum eddig még nem bukkant fel, a „Mérlegelesek”- ben sem említenek ilyesmit. Égi titkok________________________________________________________________________ Védelem atombombákkal A Föld tömege a felszínre zá­porozó mikrometeoritok miatt naponta kb. 500 tonnával nő. Ugyancsak figyelemre méltó az az anyagmennyiség, mely né­hány gramm tömegű hullócsil­lagként megfigyelhető részecs­kék formájában érkezik a világ­űrből. Ezek még nem jelente­nek semmiféle veszélyt. Köztu­dott, hogy a Naprendszer na­gyobb égitestjei — kisbolygók, üstökösök — keresztezhetik a Föld pályáját. Ezért előfordul­hat, hogy 200-300 évenként ejy 50 és 100 méter közötti átmérőjű test eltalálja a bolygónkat. Egy ilyen test becsapódásakor annyi energia szabadul fel, mint 15 mil­lió tonna TNT felrobbanásakor. Ez közel ezerszerese a Hirosimá­ra ledobott atombomba pusztító erejének. Az ilyen becsapódások azonban hihetetlenül ritkán kö­vetkeznek be, így kis kockázatot jelentenek. A NASA-szakértők számítása szerint annak a való­színűsége, hogy valaki egy éven belül áldozatává válik egy ilyen becsapódásnak, 1 a 30 millió­hoz. A kutatók szerint a Tunguz meteor ezek közé tartozott. A Los Alamos Nemzeti Labo­ratórium munkatársai egy átfogó tanulmányban hasonlították ösz- sze a különböző méretű, kémiai összetételű és sebességű behato­ló testek pusztító hatását az 1940 és ’50-es években végrehajtott légköri atomrobbantások adata­ival. A vizsgálat szerint a Tun- guz-test hatása legjobban egy másodpercenként 22 kilométe­res sebességgel érkező, és körül­belül 80 meter égitest hatásának felel meg. Nagyobb veszélyt jelentenek az 1 kilométer átmérőjű vagy an­nál nagyobb égitest-törmelekek. A becslések szerint egy ilyen be­csapódás bolygónk felszínébe csupán 500 ezer évenként követ­kezhet be. Ez esetben pedig leg­alább 1000 milliárd tonna TNT robbanásának megfelelő energia- mennyiség szabadul fel. Ezt az óriási erejű becsapódást — egyes kutatók szerint — az emberiség egynegyede nem élné túl. És an­nak az esélye, hogy valaki egy év leforgása alatt egy ilyen kataszt­rófa áldozatává válik, csupán 1:2 millióhoz. Ez a kockázat elha­nyagolhatónak tűnik, de csak addig, amíg a következő össze­hasonlítás adatait nem mérlegel­jük. A volt Nyugat-Németország 25 modem biztonságos atomre­aktorában csak 500 ezer éven­ként egyszer lehetséges egy ak­kora reaktorbaleset, mely 10 ha­lálos áldozatot követelne. Ezt összehasonlítva az átlagosan ugyanannyi idő alatt bekövetke­ző, az emberiség negyedét el­pusztító kozmikus katasztrófá­val — érzékelhetővé válik ez utóbbi sok nagyságrenddel na­f yobb kockázata. Más NASA- utatók szerint nem feltételezé­seket kell gyártani a pusztítás idejét és mértékét illetően, ha­nem tenni kell valamit. David Morisson véleménye szerint az egy kilométernél nagyobb égi­testeket figyelemmel kell kísérni. Egy másik N ASA-kutatócsoport már jóval korábban indítványoz­ta, hogy minden 50 méternél na­gyobb átmérőjű testet követni kell. Csakhogy ez a feladat ko­rántsem olyan egyszerű. Ezt a következő eset is jól bizonyítja. 1991 januárjában egy 10 kilomé­teres test száguldott el a Földtől 170 ezer kilométer távolságban. Í Ez a távolság nagyjából a Föld- lold távolság fele.) Sajnos, az objektumot a földközelsége előtt csak 12 órával sikerült felfedez­ni. Ez az idő rendkívül rövid ah­hoz, hogy veszély esetén az érin­tetteket figyelmeztetni lehessen, így merült fel annak a lehetősé­ge, hogy ezeket az apróbb égi­test-törmelékeket a Nap által fel­melegített felszínének infravörös sugárzása alapján derítsék fel. Csakhogy ez a megoldás egyelő­re rendkívül költségesnek bizo­nyulna. A Kaliforniai Műszaki Egyetemen számításokat végez­tek arra vonatkozóan, hogy a je­lenleg fegyverarzenállal felve­hetnek-e a küzdelmet a bolygón­kat összeütközéssel fenyegető kisbolygók és égitest-törmelé­kek ellen. Jelenleg kb. 150 olyan Óriáskráter Kanadában. A 65 km átmérőjű kráter olyan hatalmas, hogy csak űrfelvételeken figyelhető meg tisztán. A kráter becslések szerint 214 millió évvel ezelőtt keletkezett kisbolygót ismerünk, amelyek keresztezik a Föld pályáját. De az egy kilométernél nagyobb át­mérőjű darabok teljes száma 2000 körül is lehet. A meteoritot 1903-ban találták Mexikóban A kutatók szerint egy Földet veszélyeztető, kb. 100 méter át­mérőjű égitestnél egy 200 kg tö­megű rakétával el lehetne érni a kívánt hatást (fel lehetne rob­bantani). A nagyobb testek ese­tében már atombombákra lenne szükség. A kisbolygó közelébe juttatnak a bombát, és ott rob­bantanák fel... A robbanás kö­vetkeztében a kisbolygó felszíné­nek a robbanás felőli oldala hir­telen felforrósodik, és pillanatok alatt elpárolog. A felszabaduló anyag egy irányban történő hir­telen kiaramlasa az impulzus megmaradása törvénye követ­keztében kilendítené pályájáról a kisbolygót. A mentőakcióhoz az égitest tömegétől függően 10 kilotonna és 100 megatonna kö­zötti robbanóerejű bombát kelle­ne felhasználni. Befejezésül: meglepő továbbá az a tény, hogy a volt Szovjetunióban már 1991- ben tartottak egy össz-szövetségi konferenciát, melynek témája a „világűrből érkező kozmikus vendégek” reális veszélye. Ek­kortájt még csak 107, Földet megközelítő kisbolygót ismer­tek. De a szakértők már ekkor is hangoztatták, hogy becslésük szerint legalább 20-szor ennyi olyan égitest létezik, amelynek pályája közelít, vagy keresztezi a Földet. v Tana Judit A FÜZES SZÖVKER RT. 10. sz. Áruház ruházati és cipőosztályán NYÁRI VÁSÁR augusztus 2-14. között. A CIPŐOSZTÁLYON minden szandál és nyári cipő 30 %-os ENGEDMÉNNYEL egyes férficipők reklámáron. A RUHÁZATI OSZTÁLYON konfekcionált, kötött nyári áruk 30 %-os ENGEDMÉNNYEL. Köszönjük, ha nálunk vásárol. j-----------------------------------------------------------------­------------v A ugusztus 2-án nyílik Makiáron (Széchenyi u. 18. sz.) a Füzesabonyi Tüzép-telep lerakata. Kínálatunk: cement, mész, téglák, hullámpala, betonáruk, farostlemez, faforgácslap, vasáruk. Tüzelőanyag-megrendelés felvétele. Már Makiáron is „ott, ahol a fecske száll... ránk talál”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom