Heves Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-19-20 / 193. szám
HÍRLAP, 1993. augusztus 19-20., csütörtök-péntek ÜNNEPI MAGAZIN 9. Az Univerzum bőkezű Megcsapolható-e az energiatenger? Világszemlélet, tudományos töltéssel Régen kerestem ezt a csoportot. Teltek az évek, s elfogadtam, hogy ez az annyira óhajtott kapcsolat mégsem jött létre. Valami mindig visszahúzott. Sejtettem: még nem érett erre az idő, ám azt is tudtam: ami késik, nem múlik. így hát el is érkezett az a nap... 1. Valóságos lombkatedrális a budapesti Erdőalja út. Abban az óriás kerttel övezett, egyedi ízlést tükröző, szemet gyönyörködtető hajlékban Brezovits Lászlót nem lelem. Hát persze: nem várhatott másfél órát rám. Édesanyja fogad, aki úgy lát vendégül, mintha sokszor jártam volna itt. Abban már nincs semmi meglepő, hogy a diskurzus is folytatásnak tűnik, pedig nem az. Egy hét múlva üdvözöltük egymást, s néhány perc alatt varázslatos légkör formálódott. A mondatokat nem kellett befejezni, hiszen nyilvánvaló volt a zárás. Fura szituáció. Egy fizikában jártas gépészmérnök, egy fiatal tudós szembesült azzal, aki túljutott az ötve- nen, aki humán érdeklődésű, aki szinte tinédzser korától a spiritualizmus híve. Átvitt éretelemben tűz és víz. Ilyenkor összecsapnak az indulatok, sistereg a levegő. S mindennek jele se... 2. Az ellentmondás rögvest feloldódott: — Tulajdonképpen szép létszámú team-ünket — közéjük tartozik Egely György is — izgatják a természetfelettinek minősített jelenségek. Nem utasítjuk el ezeket, hanem alaposan vizsgálódunk, s nyomozunk a magyarázat után. No igen, titkok nincsenek, csak megfejteden talányok. Hát persze, hogy egyetértettünk. 3. Aztán következett a fokozatos előrehaladás, mert hát nem tegnap tanultam Newton tudományát. Megérte a szellemi torna, hiszen kikötöttünk a Világ- egyetem látszólagos rejtélyeinél.> — Az Univerzum maga az energiatenger. Ez — a hullámjelenség természetéből adódóan — folyamatosan minden irányba terjed. Pillanatnyilag a paraje- lenségek kategóriájába sorolják a még nem értelemezett formákat. Kár, hogy az arra hivatottak adósak ezek objektív feldolgozásával, rendszerbe foglalásával. Dőreség lenne azt propagálni, hogy amit nem értünk, aminek még nem leljük okát, az nincs is. Szerintünk akkor lennénk méltók önmagunkhoz, ha elzárkózás helyett az olykor felesleges kérdéseket boncolgató szervezetek e fehér foltok felderítésére koncentrálnának. 4. Ez a gárda — többek között — úgynevezett szabadenergia hasznosítással foglalkozik. Riportalanyom elkápráztatott azzal, hogy ezzel a korlátlan mennyiségű kinccsel sáfárkodva benzin nélkül működnek az autók, tüzelő, illetve gáz nélkül fűt- hetők a lakások. Áztán az anti- gravitációs erő kamatoztatása, a tárgyak, a különböző épületek lebegtetése... 5. Nem először léptek közönség elé, ahol bemutatták az általuk fabrikált szerkezeteket, — Mindjárt tisztázzuk azt, hogy legfeljebb nyitottak vagyunk, de nem úttörők. Utalhatnék a hajdani jógik, lámák adottságaira. Beszélhetnék az egykori ipari forradalom feltalálóiról, az örökmozgó — egyébként ez sem szamárság — problémáiról, sorolhatnám Faraday, Maxwell nevét. Izgalmas kísérleteket végeztek olyan generátorokkal, amelyek a tér energiájának jelenlétét mutatták. Aztán kiemelhetném Nicola Teslát, aki több átalakítót is szabadalmaztatott. Ötletét, illetve működő modelljét a Wes- tenghouse cég megvásárolta. Sajnos csak azért, hogy elfektesse, hiszen ez a vállalat a villanyáramra összpontosított. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam, s körvonalaztam a jelenlegi gondokat is... 6. Az a délelőtt emlékezetes marad számomra. Hiába a tárgyszerűség, mégis valamiféle eufória kerített hatalmába. Igen: a két parton állóknak közelíteniük illene egymáshoz. Ekként morfondíroztam, s akaratlanul is megerősített. — Bármekkora is a közön- bösség, az érdektelenség, a jövő mégis az effajta szemléleten alapuló összhanggé. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy az előbb említett szuperkinccsel csak tiszta emberek sáfárkodhatnak önzetlenül. Azok, akiknek semmi közük a kicsinyességhez, az intrikussághoz, a penetráns politikai csatározásokhoz, akikben ott rezdül az isteni szikra, az Univerzum lényege, akik a tettekben megmutatkozó szeretet sarzsi nélküli névtelen apostolai, akik dolgoznak azért, hogy váljék valóra az ősi álom, s a békesség uralkodjék ezen az aprócska bolygón. Akárcsak a perpetum mobilénék is nevezhető Nagy Teljességben. 7. Azokban a másutt kánikulába ájult órában valami ilyesféle hatott át. Hogy sohase felejtsem... Pécsi István * * * E riport alanyával találkozhatnak az érdeklődők — a Hevesi Naplő és az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében — augusztus 25-én, szerdán délután 4 órakor az Egri Dohánygyár kultúrtermében. Vele az előbbi írás szerzője készít nyilvános interjút, s arra is lehetőség adódik, hogy a különböző nézetek egészségesen ütközzenek. Az egyesületi tagok és az üzemi dolgozók a dr. Nagy János utca felőli portán vehetik át ingyenes belépőiket mától — szombat és vasárnap kivételével — naponta reggel 6-tól este 6 óráig. Gyöngyös műemlékei Végre: reneszánsz A város vezetőinek műemlékek, jelesen az egyházi műemlékek iránti érdeklődése — rövid időre — 1967-ben nőtt meg. Ez egy rendkívüli esemény miatt történt. Június elején erős titoktartással a Szt, Bertalan-, vagy Nagytemplom kanonok főesperes plébánosa, Katona István, helybéli kőművesmesterekkel hozzálátott a felbecsülhetetlen értékű római katolikus egyházi kincsek feltárásáhbz. (E kincseket 1944. novemberében, a közelgő háborús front miatt rejtette el a már nagyon beteg felsővárosi plébános, Monostori Adorján.) A kincsek előkerülése lázba hozta a város vezetőit, de a szenzáció már nem járt az elhelyezésükkel kapcsolatos műemlékvédelmi ügyek megoldásához. Katona plébános, noha az elődei elmondása alapján pontosan ismerte a rejtekhelyét — az állam és az egyház kapcsolatát csak az 1960-as évek második felében látta úgy, hogy felfedje a titkot. Ezt nem is a tulajdonjog miatt halogatta, hiszen az államosítás igénye akkoriban már nem fenyegette az egyházi értékeket. Nem is az egyházi felettesektől tartott, mert az egri érsek beleegyezett a feltárásba. Az aggasztotta Kotonát, hogy a városközpontban nincs megfelelő, kiállítási célra megnyitható helyiség, ahol egyházi védelem alatt állhatnak a kincsek. Ugyanis egyetlen tárgyat sem szándékozott tezaurálni, hanem valamennyit be akarta mutatni, ezzel megteremtve az alapját a gyöngyösi egyházi emlékek gyűjteményének. Hiába volt helyben a plébániai, emeleti díszterem, vagy Szt. Korona-terem, mert arra vonatkozóan még az 1950-es évek óta kényszerű, meghatározatlan időre szóló szerződés kötötte a kezét; helybeli polgári szervek, vállalatok rendeztek benne különféle összejöveteleket. Elképzelése a következő volt: helyreállíttatja a romos Szt. Erzsébet-templomot, és ott helyezi el a kincseket a városi egyházi gyűjtemények között. Katona azonban tovább is tapasztalhatta, a templom helyreállítása megoldhatatlan gondot jelent, hiszen sehonnan nincs pénz a rekonstrukcióhoz. Továbbá, a templom — a város hozzájárűlá- sával — akkoriban raktár volt. Másik terve nem saját elgondolásé volt, hanem a harmincas évek gyarkolatának felújítása. Ugyanis a Nagy-templom északi és déli karzatán, folyosóján 1934. augusztus 12-én megnyitott templomi múzeumi gyűjteményben egyszer már helyet kapott a kincstár is. Most a karzati elhelyezését azért nem engedélyezte az egyházmegyei hivatal, mert nem zárt, hanem nyitott, állandóan látogatható kincstári kiállításról volt szó. Az állandó látogatás pedig zavarta volna “a szentmisék és szertartások rend-’ jét. Végül mégis sikerült a Szt. Korona-termet úgy berendezni, hogy az 1967. június 13-án feltárt kincsek ott teljes biztonságba kerülhettek, de a gyűjtemény zárt jellegű maradt. Bár a városi tanács ebben az ügyben érdemlegeset nem tett, belátta, hogy a műemlékek védelmében lépnie kell, hiszen az egyben helyi idegenforgalmunk érdeke is. Ekkor fogott a megyében is egyedüli műemléki értéket képviselő Nepomuki Szt. János- kápolna felújításához. Többre azonban már a város pénze nem futotta. Az. 1980-as évek elején ismét az egyházak kezdeményezték a műemlékek felújítását. Berzétei László református esperes zömében a hívek adományából helyreállíttatta a templom belsejét. 1983 tavaszán Katona főesperes a Nagy-templom 1922-ben hevenyészve befedett két tornyát, sisakját javíttatta. 1986- ban újbóli átrendezés után, most már a nagyközönségnek is megnyitotta a Szt. Korona-teremben a felsővárosi egyházi kincsátrat, és felújíttatta a Szentháromságszobrot. Az 1980-as évek közepén — első esetben Gyöngyös 2. világháború utáni történetében — Csépány István helybéli lakos saját pénzén helyrehozatta a Szt. Orbán-templomot. 1984/1985-ben az alsóvárosi róm. kát. plébános, Miterli György átfogó műemlékvédelmi tervet dolgozott ki, amelyet az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség is elismeréssel fogadott. Ennek alapján Miterli plébános 1987-ben helyrehozatta a Sarlós Boldogasszony-, vagy Ferences-templom homlokzatát, majd a díszeket, szobrokat, 1990-ben pedig a nagytornyot és a templom déli, külső oldalát. Az ezekhez szükséges pénzt szintén a hívek adományozták. Ez az elkezdett műemléki helyreállíttás, de legfőképp a megváltozott politikai és társadalmi légkör lehetővé tette, hogy négy évtized múltán, azév augusztus 2-án ide és a kolostorba fráter P. Posta Benjámin vezetésével visszatérhettek a ferencesek — a ferences élet. Az utóbbi három évben szinte mgszakítás nélkül folyik az egyházi műemlékek rekonstrukciója. Szorgalmazója dr. Nagy Lajos apát plébános. 1991 tavaszán elindította a Nagy-templom több mint félévszázada tervezett főhomlokzati és két tornyában felújítását, tetőszerkezetének kijavítását, cserepezését. A Nagy-templom külső renoválásakor több, hajdani építmény műemléki feltárása indulhatott meg. Ezek szakszerű feltárása és megmentése, konzerválása dr. Valter Ilona régész irányításával napjainkban-is folyik. Az idén meg a Szt. Erzsébet- templomot szinte a romjaiból élesztik újjá. Az egyházi műemlékek felújításáért az utóbbi években tett helybeli erőfeszítésekre az országos hatóságok is felfigyeltek. Ebből következően 1992-ben Gyöngyösön rendezték meg az Országos Egyházművészeti Tanács konferenciáját, idén tavasz- szal a Műemléki világnap országos tanácskozását. Reméljük, nem kell évtizedeket várnunk és Gyöngyös mindegyik helyreállított egyházi műemlékében, az ortodox, vagy görög-keleti templomban, a Kálvária-együttesben és a többiben is gyönyörködhetünk. dr. Misóczki Lajos Egy nap alatt a Föld körül Japánban, a Tobu parkban fclpítették a világ látványosságait. A park bejáratánál óriási földgömb hirdeti, hogy' Egy nap alatt a Föld körül. Ila valaki belépőt vált a parkba, egy nap alatt körbesétálva, megcsodálhatja a világ leghíresebb épületeit, nemzeti parkjait és más látványosságait. (FEBfotó) Elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok... A 70 éves Vittorio Gassman az öregségről A közelmúltban lépte át a 70. életév kapuját Vittoria Gassman, a világszerte népszerű filmszínész, rendező, aki mellesleg a színészvilág egyik legnagyobb mókamestere is. A kerek évforduló egyszeri és komoly alkalmából azonban az ünnepelt ráállt — ha nem is könnyen —, hogy tréfás kedvét félretéve nyilatkozzék koráról és az öregedésről. — Ön tíz éve valósággal depresszióba esett, most meg olyan, mintha újjászületett volna. Hogyan sikerült ez? — Megbékéltem a korommal. Nem igaz az, hogy az ember min- nél öregebb lesz, annál okosabb. Éppen ellenkezőleg... Oly módon születtem újjá, hogy lemondtam a szüntelen görcsös erőfeszítésről, amellyel bizonygatni akartam: még mindig erős és legyőzhetetlen vagyok. Szóval, elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok. — Az öregkor küszöbén sokan a vallásban keresnek menedéket, olyanok is, akik fiatalon kérlelhetelen ateisták yoltak. Mi a véleménye az ilyen késői megtérésről? — Kétségtelen, hogy jó dolog, ha valaki egy istenség védelmébe helyezheti magát. Nehéz időszakomban ez nekem is vigaszt nyújtott. Ne legyünk túlságosan szigorúak a lelkiismeretünkkel — ha valaki reménykedik a túlvilágban, szíve joga, tegye azt. Én csak félig lettem hívő, a hitem tele van homállyal. Irigylem azokat, akik kétely nélkül tudják megközelíteni Istent. — Milyen hibákat kell elkerülniük az öregeknek? — Például azt, hogy csak a velük egykorúak társaságát keresik. Holott a fiatalok jelentik a menedéket, ők nem hagynak megöregedni. Persze két veszélyt azért el kell kerülni. Ne játsszuk meg társaságukban a nagyokos öreget, aki mindent tud. S a húszévest sem, mert az hamis és visz- szatetsző. Viszont a játékosság és a humor, az irónia kortalan. — Ön mitől fél? — A pokoltól. Olyannak képzelem, amilyennek gyerekkori könyveim illusztrációin láttam: hatalmas, vörös lángok lobognak, az ördögök meg vasvillával szúrkálnak bennünket. Szörnyű, nem? Esztétikailag ugyanakkor elllenállhatatlanul vonzó. Főként ha nem engem szúrkálnak.... (FEB)
