Heves Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-18 / 192. szám
HÍRLAP, 1993. augusztus 18., szerda HEVES ÉS KÖRZETE 5. A paraszti szőttestől a népi iparművészetig A szépség tárlata Hevesen munkájáról Erk önkormányzatának képviselői a legutóbbi testületi ülésen beszámolót hallgattak meg a tarnamérai rendőrőrs munkájáról annak parancsnokától, Kis István őrnagytól. A képviselő- testület a jelenlévő dr. Francsics Ottó hevesi rendőrkapitánynak javasolta az Örs valamennyi dolgozójának anyagi elismerését és előléptetését. Kezdeményezték továbbá egy rádióadó beszerzését is a testület számára, amelyet az illetékes önkormányzatok együttesen vásárolnának meg. Ütátadás Hevesvezekényben Jövő héten szerdán, augusztus 25-én adják át az újonnan kialakított Toldi utcát Hevesvezekényben. Az út mintegy 800 ezer forintba került, ezt az összeget pedig pályázat útján nyerte el a község a közlekedési tárcától. A költségvetés alakulásáról Az elmúlt héten testületi ülést tartottak Átány önkormányzatának képviselői, amelyen csupán egyetlen napirendi pont szerepelt. A község vezetői az ezévi költségvetés első félévi végrehajtását beszélték meg. Épül a tornaszoba A hevesvezekényi általános iskolában a tanévkezdésre, szeptember elsejére tervezik a most épülő tornaszoba átadását. A község a budapesti Szerencsealaptól nyert 150 ezer forinton a napokban vásárolta meg a megfelelő berendezéseket, tornaszereket. Ugyancsak 150 ezerbe került egy tanteremnek az erre a célra való átalakítása is. Az embert elkápráztatják a színek, a minták. Szinte nem nyugodhat sokáig egyetlen szőttesen sem a szem, máris a másikra vonzza a tekintetet a motívumok szépsége. Egy konferencia ajándéka ez a kiállítás, amely a hevesi művelődési központban bűvöli el a látogatót, s ejti rabul még azt is, aki korábban ritkán állt meg egy-egy ilyen paraván előtt... A gazdag anyagot bemutató tárlat előzménye az a konferencia, amely már a címével is sokat sejtet a szépségről: „Szőttesek tegnap és óta ”. Első alkalommal vállalkozott rá a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet, valamint a város önkormányzata, hogy megrendezze a mai takácsok, a népművészek, a néprajzosok, a kézművesek és a muzeológusok randevúját, hogy szót váltsanak a témáról, amely ugyancsak tág teret ölel fel: a paraszti szőttestől a népi iparművészeiig. Elaődás hangzott el itt — augusztus 11. és 14. között — eme kultúrális örökségünk jelentőségéről, az elfelejtett, vagy a kevésbé ismert szőttestechnikákról, a takácshagyományokról, valamint arról, hogy milyen helye és szerepe van ezeknek a színekbe szőtt álmoknak napjaink lakáskultúrájában. A sikeres — s bizonyára hagyományt teremtő — konferenciáról a rendező helyi népművészeti és háziipari szövetkezet elnökétől, Báder Miklósnétólkér- tünk öszegzést. — A téma iránti érdeklődést bizonyítja, hogy volt olyan programunk, amelyen hetven-hetve- nöten vettek részt szerte az országból. — Mi vonzotta végül is ide az érdeklődő szakembereket? — Sokak számára fontos, hogy milyen a mai gyűjteményanyag, mennyire tudunk visszanézni a múltba. Nagy érdeklődésre tart számot egy-egy ilyen találkozó alkalmával a gyűjtemény elemzése, a mintaelemzés lehetősége. — Ehhez jó alapot jelentett, gondolom, maga a gazdag össe- zállítású kiállítás... — Valóban a konferenciához kapcsolódott a változatos anyag bemutatása. A kiállítás három részből áll: egyrészt az ország tájegységeit — Sárköz, Palócföld, Debrecen, Hetés, Paszab, Makó, Mezőberény — mutatja be, másrészt Heves ad ízelítőt az itteni, s mátrai hagyományápolásból, s a gyűjtések, a takácsminták megőrzésének eredményeiből. Ezen túl a ránk jellemző átányi kerekrózsás motívumok további feldolgozásáról. Harmadrészt- pedig újszerű a kiállításon a mai alkotások enteriőr-szerű bemutatása: láthatók itt a nappali, a háló-, a gyermekszobák, valamint a konyhák berendezéseit díszítő önálló textíliák, takarók, függönyök. — Kik voltak a konferencia legnevesebb reprezentánsai? — A mesterek, közülük is Pa- szabról Vattai Jánosné, de ott voltak a legnagyobb néprajzosok, akik részben alkotók is, mint dr. Flórián Mária, vagy a Néprajzi Múzeum főigazgatója, dr. Hofer Tamás. A kiállítók és az alkotók között ott található a hevesi Fülöp Pálné, Fülöp Vera, Hegedűs Jánosné, Hegedűs Éva, s több, mint tizenöten készültek munkáikkal a szövetkezet művészei közül is. — Meddig tekinthető meg ez a valóban szemet gyönyörködtető kiállítás? — Mindenkit szeretettel várunk szeptember 15-ig, akkor zár ez a bemutató, amelynek mintegy kétszáz négyzetmérén több száz alkotással, mintával ismerkedhetnek meg az érdeklődők. (szilvás) A tűzzománc-készítő A kiskörei Honvisák Jánosné mindössze öt éve foglalkozik autodidakta módon a tűzzománctechnikával, de lakását mégis olyan gyönyörű tűzzománcok díszítik, mintha egész életében ezt tanulta volna. A tanítónő elsődleges feladatának ennek ellenére a pedagógiai munkáját tekinti. Mint mondja, a főiskola elvégzése után el nem tudta képzelni, hogy ne tanítson, de azt sem, hogy ne a szülőfaluja, Kisköre iskolájában. — Ahogyan a munkáit elnézegetem, maga inkább képző- művészetet tanulhatott volna inkább, mint pedagógiát... — Viszont még a középiskolában sem tanultam rajzot, mivel a kisújszállási közgazdasági szak- középiskolában ezt a tárgyat nem tanítják... Vonzott a képzőművészet már akkor is, de kénytelen voltam kereső foglalkozás után nézni, mivel az otthoni anyagi helyzet miatt nem engedhettem meg azt a luxust, hogy az édesanyám tartson el. Aztán elvégeztem a jászberényi tanítóképző főiskolát, ahol megismerkedtem a népművészettel. Ennek nagy hasznát láttam, hiszen Kiskörén népi díszítőművészeti szakkört vezettem gyerekeknek, és később már felnőtteknek is, a hevesi szociális otthonban. A helybeli szakkörösökkel közösen pedig hat éve létrehoztunk egy falumúzeumot a település régiségeiből. Mivel a szívügyemnek tekintem, azóta is figyelemmel kisérem a múzeum életét... — Lassan-lassan közeledünk a tűzzománcokhoz... — ...Nagyon szívesen készítettem különböző dísztárgyakat bőrből, textilből, s mindig lehetett újat tanulni. Ezért a zebegé- nyi képzőművészeti szabadiskolába jártam nyaranta, és sokszor látogattam el Tisza kürtre is, ahol hasonló képzés folyik, főleg rajztanároknak. És öt évvel ezelőtt, egy zebegényi táborozás alkalmával láttam meg a tűzzománcokat, s akkor azt mondtam magamban, hogy ha törik, ha szakad, de nekem ezt csinálnom kell... S azóta sem lehet azt mondani, hogy mindent tudok erről a technikáról, hiszen nagyon sok tapasztalatra van szükség az anyag megismeréséhez. — Voltak már önálló tárlatai is? — Hogyne, a környékbeli falvakban és Hevesen. Jelenleg a Szolnokon megrendezett Országos Amatőr Képzőművészeti Kiállításon látható egy munkám... — Az iskolában tanítónő, tehát első-negyedik osztályos gyerekeket tanít. Rajzórákat is tart? Hiszen mindezek alapján minden képessége megvan hozzá... — Nem, az iskolában nincs rajztanár. Ezt a hiányt pótolja, hogy művészeti tábort vezetek a községben, elsősorban helyiek-1 nek, de ezen a nyáron foglalkoztam hevesi, tiszanánai diákokkal is. A gyerekek sokféle technikával megismerkedhettek, természetesen a tűzzománc mellett festettek, rajzoltak, batikoltak, linót metszettek. A tábor a helyi önkormányzat segítségével és pályázati pénzből valósult meg. S a pénzre nagy szükség volt, hiszen a gyerekek nagyon élvezték a tűzzománc-készítést, és ezzel az egyetlen probléma az, hogy anyagigényes, vagyis drága... De én olyan sok mindent kipróbáltam már, hogy biztosan állíthatom: maradok a tűzzománcnál... Honvisák Jánosné a kemence mellett A zsilipkamra 14 méter mély. S itt normális eset- Úgy tűnik, hogy az alkatrészekre valóban ráfér a ben víz szokott lenni... felújítás Felújítják a zsilipkamrát Amint arról korábban hírt adtunk, a napokban zajlik a kiskörei vízlépcső hajózsilipének felújítása. Ezt a munkát kb. hat évente végzik el a szakemberek, így az 1973-ban átadott duzzasztómé fennállása óta ez a harmadik „renoválás”. S ez rá is fér a zsilipkamrára, hiszen egy év alatt méterenként 4-5 köbméter iszap gyűlik össze benne. — De most az átlagosnál kevesebb iszapot tapasztaltunk — jegyzi meg Timkó János műhelyvezető, akit arra kértünk, hogy szedje Sorrendbe a munka különböző fázisait. — Először is elhelyezzük az ideiglenes elzárókat, amelyeknek a helyes illeszkedését búvárokkal ellenőriztetjük. Ezután víztelenítjük a zsilipet, és iszpa- talanítjuk a felvízi- és alvízi tam- kapukat. A tisztítás, mosás után az összes acélszerkezet korrózióvédelme következik, majd megvizsgáljuk az összes hidraulikus berendezést is. Ezután végezzük el magát a felújítást, amelynek során minden mozgó alkatrészt ellenőriznünk, s ha szükséges javítanunk kell. Ezek után — még „szárazon” — funkciópróbát tartunk, majd újra vízzel árasztjuk el a zsilipkamrát. Erre valószínűleg szeptember 24-én kerül majd sor. Kiszedjük az ideilglenes elzárókat, és e’zután újabb — már „vizes” — funkciópróba következik. Ha ez is megvan, indulhat a zsilipezés... Dózsa László és ifj. Tóth János „keverők” A Jagdfeld-Hungária növelte a termelést A híres gofri már itthon is... Amint arról korábban már hírt adtunk lapunkban, Hevesen nyitotta meg első magyar üzemét a német Jagdfeld cég. A Martin Kivimets igazgatása alatt álló Jagdfeld-Hungária azóta is az egyetlen magyarországi egysége a német vállalatnak. Azonban míg azóta csak külföldre szállították a „J-H” ismert és közkedvelt termékét, a gofrit, mintegy négy hónapja már belföldön is értékesítik. A huszonöt dolgozót foglalkoztató gyárban így természetszerűleg növelték a termelést. Hiszen a helyi és az országos ellátáson túl rendszeresen szállítanak termékeikből Németországba, Lengyelországba, Csehországba, Szlovákiába, Romániába, de a Jagdfeld-készítmények Amerikába is eljutnak. Amint azt egy alkalmazott számunkra kiszámolta, a megemelkedett termelési szám a következő: egy műszakban 12-13 raklap áru készül, egy raklapon 42 doboz fér el, egy dobozban 22 csomag van, és egy csomagban 12 darab gofri található... Aki teheti, számoljon utána... A tésztát szinte még langymelegen csomagolják... (Fotó: Gál Gábor)
