Heves Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-14-15 / 189. szám
HÍRLAP, 1993. augusztus 14-15., szombat-vasárnap HATVAN ÉS KÖRZETE 5. A pincesor A falusi turizmus számára vonzó lehet Az úgynevezett falusi turizmusra készülnek már Szűcsiben. A polgármester, Kulcsár Károly szerint a falu vonzó lehet a turisták számára, különösen azért, mert kitűnő boraik vannak, s csábító borházak, pincék is várják az oda látogatókat, akiket bármelyik gazda szívesen megkínál egy-egy pohár borral. Tervezik még, hogy a közeljövőben egy szállót is kialakítanak a vendégek számára. Oláh Lászltíné és kislánya, Anita (Fotó: Perl Márton) Immár másodszor A Hírlap szűcsi nyertesei Amióta összeházasodtak — s ennek már több mint két évtizede —, azóta járatják a Hírlapot, s elődjét, a Népújságot Szűcsiben Oláh Lászlóék. Ők azonban nem csupán a friss híreket olvassák el belőle, hanem időről időre részt vesznek a lap által meghirdetett akciókban, vetélkedőkben, nemrégiben például a most hetedik osztályba lépő kislányuk, Anita fejtette meg szerencsésen egyik keresztrejtvényünket, s nyert azzal könyvutalványt. Most azonban úgy nyertek, hogy előtte szinte nem is kellett tenniük semmit, csupán bizonyítani azt, hogy hűséges előfizetőink, hiszen azok között sorsoltunk ajándékokat, akiknek postán érkezik a Heves Megyei Hírlap. A számítógép egyszer csak az ő nevüket „dobta ki”, s így azóta már egy elektromos rovarirtó boldog tulajdonosai. Igaz, hogy ottjártunkkor büszkén mutatták jó levegőjű, tiszta lakásukat, ahol ritka vendég a légy vagy a szúnyog, mégis igencsak megörültek, amikor átvették a dijat. Hogy valaki több mint húsz esztendő alatt kétszer nyer, csupán viszonyítás kérdése, hogy sok-e, avagy kevés. Kérdezzünk meg erről például egy lottózót, aki ugyanennyi idő alatt talán egyszer zsebelt be ketteséért ki- lencvenhárom forintot. De akad olyan ember is, aki vásárol egy sorsjegyet, s másnapra már jelentősen emelkedik az életszínvonala, azaz egymillió forintjával a létminimum fölé kerül. Oláhék mindenesetre tovább járatják a Hírlapot, azt olvassa a félj, aki rendész a gyöngyösi húsiparnál, az asszony, aki művese- készülékek előállításában vesz részt a Rolitron elnevezésű cégnél, 22 éves fiuk, s a már említett csinos fiatal hölgy: Anita. Ha persze már ott jártunk, akkor tudakozódtunk arról is, mi a véleményük a lapról. Azt mondták: különösen az tetszik nekik, hogy a világ összes újságja közül szinte csak a Hírlap szokott írni Szűcsiről is. És ez bizony teljesen igaz... (kova) „fkz ifjúságot hitre kell nevelni...” M., mint Mihály Amikor a tavasszal Barotai atya búcsúzott Lőrincitől, úgv jellemezte az utódját, mint fiatal, agilis embert. Karácsondi Mihály tisztelendő urat felkeresve mi is tapasztalhattuk, hogy csendes, ám határozott személyiséggel van dolgunk. Ahogy mesel az életéről, hitvallásáról, egy még viszonylag rövid, ám annál tartalmasabb életpálya bontakozik ki előttünk. — Ha úgy vesszük, Lőrinci nem volt ismeretlen hely a számomra, hiszen alig néhány kilométernyire, Kartalon születtem — kezdi. — Az más kérdés, hogy a helyi vallási életről keveset tudtam. Jártam itt néhányszor helyettesíteni, ennyi az egész. Ez sem a végleges helyem, de hogy meddig maradok, a jövő dönti el. — Amikor ide helyezték, milyen várakozásokkal nézett a munkája elé? — Akárhová kerülök, a feladatomat el kell végezni, bármenynyi ideig maradok is. Az egyik legfontosabb a gyermekekkel, az ifjúsággal való foglalkozás, törődés. Itt, Lőrinciben — akárcsak az ország más részein — az idősebb korosztály még őrzi a vallásosságát. A legtöbb gond a középgenerációval van. Ők olyan szellemben nevelkedtek, amely az ateizmust, az Isten tagadásai helyezte előtérbe. A fiatalokra ez már kevésbé jellemző, Lőrinciben pedig várakozáson felül jó a helyzet. Fontos tényező a szülők felelőssége is. — Mondana még néhány bemutatkozó szót magáról? — Mint említettem, Kartalon születtem, s tizennégy éves koromig éltem ott. Kecskeméten, a piaristáknál érettségiztem, majd egyetemre jelentkeztem, ahová fel is vettek. Előtte persze le kellett szolgálnom a katonaidőt. Ekkor még nem úgy nézett ki, hogy valaha pap lesz belőlem... Egy évig jártam matematikaföldrajz szakra, de már éreztem, hogy máshol a helyem. Láttam a fiatalokat, amint cél nélkül, máról holnapra élnek. A szüleim nem szóltak bele a választásomba, így aztán a nyári vakáció idején átiratkoztam az egriszemináriumba, ahol 1984-ben szenteltek pappá. Jó visszatekinteni arra az ót évre, és szinte kívülállóként látni, hogyan formálódott — félig-meddig tudatosan — a személyiségem. — Aki ezt a hivatást választja, annak számolnia kell azzal, hogy viszonylag kevés időt tölthet el egyazon helyen. Az Ón esetében melyek voltak pályája főbb állomásai? — Elsőként Kistarcsára helyeztek, ahol három évig szolgáltam. Ahogy mondani szokás, az első szerelem a legszebb, s így voltam ezzel én is... Rengeteg szép élményem van erről a településről. Ezt követően Hatvan, maid Kispest következett. Vidéki ember lévén féltem Budapesttől, és végül nehéz volt onnan eljönni. — A szentbeszédeiben, írásaiban gyakran emlegeti a gyermekeket... atya — Bennük találom a legnagyobb örömet. Jól nyomon követhető, amint formálódik a jellemük, és őszintén kifejezik az érzelmeiket. Szívesen vagyok közöttük, próbálom segíteni a fejlődésüket. Jézus is mondta, hogy övé az Isten országa. — Ha kell, beáll közéjük játszani is? — Bosco Szent János szerint három dolog kell a gyermekek neveléséhez: imádság, munka és játék. Ezek egyike sem hiányozhat, ám ha mind együtt van, egészséges felnőttekké válhatnak. — A lőrincieknek szánt írásaiban csak egy M. betűt ír a neve helyére. Miért? — Mert úgy tartom, nem az a lényeg, ki mondja el a fontosnak vélt dolgokat, hanem, hogy azok az igazságot tartalmazzák. A személy csak másodlagos. — Ón ismert a magyarság sorsa iránti érzékenységéről. E kérdéssel kapcsolatosan mi foglalkoztatja mostanában? — Ha nem ragadjuk meg az alkalmat, hogy megtaláljuk elkallódott hitünket, alckor elveszhetünk. Van egy térkép Pots- damban, amelyen nem szerepel Magyarország... Ne akaijuk, hogy ez valósággá váljék! Eddig is a hitünk segített a fennmaradásban, ezután is így kell, hogy legyen. A reménységet és a küzdeni tudást illetően — sajnos — kevés biztató jelet látok. Szent István ünnepére készülve, e gondolatok aggasztanak leginkább. Tari Ottó Csányi dinnye a Balatontól Szegedig Szent György napja óta a szabadban érleli a nap sugara a szorgalmas csányi vándorkertészek dinnyepalántáit. De nem csupán a Heves megyei kisközség határában, mint arra a tájékozatlan ember gondolhat. A szükség ugyanis több száz éves hagyománnyá érlelte az egykor szekerekre, ma pedig kis teherautókra szálló földművesek elhatározását: ha helyben nincsen elegendő munka és föld, a juss nélkül maradóknak máshol kell szerencsét próbálniuk. így aztán melegebb vidékek felé vándoroltak, ki csupán a Jászságba, ki egészen le Szegedig. Ma a falu munkaképes felnőtt lakosságának csaknem a fele ülteti családjával együtt a „hevesi mézédeset” az ország minden táján, nemzedékről nemzedékre szálló módszerekkel. A parlagon hagyott földet még az ősapáktól tanultak szerint, az egykor használatos eszközökkel felkockázzák, s üvegházakba — fóliasátrakba — hordják. Akkor füvestől megfordítják, és a gyepkocka hátába szúrják a magvakat. Ott az ásványokban gazdag termőföldben aztán gyorsan, egy hónap alatt szárba szöknek az erős kis palánták, s májusban már ki is ültethetik ezeket a szabad ég alá. Dinnye aztán ilyenkor, au- usztusban lesz belőlük, úgy- ogy csak szeptemberben költöznek vissza a vándorkertészek, amikorra már értékesítik a terményt. Akkor aztán következik egy rövidke téli nyugalom, s néhány hónap múlva ismét útra kelnek. Sokan az út mentén is árulnak (Fotó: Perl Márton) Múltidéző: hatvani vérfürdő 1919-ben A Tanácsköztársaság megszűnése viharos gyorsasággal következett be Hatvanban: július 27-re még politikai nagygyűlést hirdettek Nyisztor György részvételével, augusztus 2-án meg már itt voltak a román hadsereg egységei. A bevonuló román tisztek kétszeresen is gyűlölték a magyar vöröskatonákat: gyűlölték őket mint forradalmárokat, és mint magyarokat. Dühüknek több mint 50 ember esett áldozatul. Közöttük volt az a negyvenkilenc lábadozó sebesült, aki a me- zőkö vesdi katonakórház ápoltj a- ként várta, hogy miként alakul a hadihelyzet. Amikor a Vörös Hadsereg ellenállásának összeomlása nyilvánvalóvá vált, a kórház parancsnoksága elhatározta a kiürítést. Július 30-án Egerbe vonultak, ahol a súlyos betegeket elhelyezték a kórházban, akik pedig vállalni tudták az utazást, szekereken és gyalogosan útnak indultak Budapest felé. Augusztus 2-án szerencsésen megérkeztek Gyöngyösre, de vesztükre még aznap továbbindultak abban a reményben, hogy Hatvanon keresztül eljuthatnak a fővárosba. Amikor Hatvan határába értek, román lovasok tartóztatták fel őket, majd mindannyiukat fogolyként kísérték a községi istálló udvarába. Még aznap este megkezdték a foglyok kihallgatását, miközben ütötték-verték őket. A kegyetlenkedők nem kímélték a sebesülteket, de még az ápolónőket sem. Másnap, augusztus 3-án — vasárnap — reggel megjelent a helyszínen a városparancsnok, és parancsot adott a foglyok kivégzésére. A környék lakói azonban tudomást szereztek a készülődő szörnyűségről, s egyre nagyobb tömegben gyülekeztek össze, és hangos tiltakozásukkal ideiglenesen meg tudták akadályozni a mészárlást. A kivégzőosztag parancsnoka meghátrált ugyan, de nem mondott le az aljas parancs végrehajtásáról. Az izgatott tömeg megnyugtatására kihirdette, hogy a foglyokat nem fogják kivégezni, hanem Szolnokra kísérik hadifogolytáborba. Nem sokkal később láthatták is az emberek, hogy a foglyokat csoportba terelték, és fegyveres román lovasok kíséretében megindították a Jászberény felé vezető úton. A községből kiérve a román katonák parancsnoka levetette a jámborság álarcát. Parancsot adott a raboknak, hogy futólépésben haladjanak. Az elgyötört, félig gyógyult emberek nem sokáig bírták a türelmetlenségből követelt iramot, hiába ösztökélték őket fegyverrel, ütleggel. A parancsnok, amikor elértek a csányi-jászberényi útelágazáshoz, letereltette a foglyokat a Ra- kottyás-dűlőbe. Ott négyes sorokba állíttatta őket, majd hátulról sortüzet vezényelt. A gyalázatos mészárlást betetőzték azzal, hogy sorra nézték az elesetteket, és az életben maradottakat felkoncolták. Két román katonát visszahagytak, hogy figyeljék meg, nem élte-e túl valaki a tö- meggyükosságot. A román betolakodók vérengzése nem merült ki a mezőkövesdi kórház ápoltjainak és ápolóinak lemészárlásával. Nem egyedülálló túlkapás történt. Ezt támasztja alá az, hogy a románok a bevonulásuk után a hatvani kastélyban berendezett hadikórház betegei közül is többet agyonlőttek. Kiss Istvánné, aki szemtanúja volt ennek, a következőket mondta el az esetről: — 1919-ben, amikor a románok bejöttek, a kastélyban kórház volt, amelyben sebesült vöröskatonákat gyógyítottak. A lábadozó sebesültek a kastély kertjében sétálgattak, kártyázgattak. Egyszer csak jöttek a román katonák, összefogták és agyonlövöldözték őket. Mi a mostani Balassi utcában meghallottuk a lövéseket. Sokan odaszaladtunk a kerítéshez, és láttuk, mit csinálnak... Sírtunk, kiabáltunk, könyörögtünk a románoknak, hogy ne öljék meg őket, de azok nem törődtek velünk. Nem tudom, hányat öltek meg, de lehettek azok húszán is. Kókai Sándoré lmondta, hogy ő titokban végignézte a nagy vérengzést a Rakottyásban. Tudomása van arról, hogy egy vöröskatonát, aki életben maradt, bevittek a kastélyba, és ott lőtték agyon a románok. Juhász József elmondása szerint szintén tanúja volt annak, amint a Hatvan főutcáján áthaladó szekérről a román katonák leszállítottak egy fegyvertelen vöröskatonát, és a felesége szeme láttára kivégezték a postával szemben, a kastély falánál. A románok végezték ki Szénási László vasutast is, aki kezet emelt egy garázdálkodó román katonára. A tragikus eseményeket nem azért elevenítjük fel, hogy a románok elleni gyűlöletre izgassunk. Éppen ellenkezőleg. Az a véleményünk, hogy a magyaroknak és a románoknak meg kell békülniök, ha európai módon akarnak élni, mint ahogyan a németek és a franciák is meg tudták tenni azt. Nemrég olvashattuk a Históriában, hogy egyes román történészek szerint a román királyi hadsereg 1919-ben szabadságot hozott a magyaroknak. Az ilyen állítások nem jól szolgálják a megbékélést. Az igazat kell kimondani, akkor lehet eltemetni a régi sérelmeket. De térjünk vissza a véres eseményekhez: a fegyvereket közkatonák irányították áldozataikra. Mégsem ők voltak az igazi bűnösök, hanem azok, akik a parancsot kiadták. Ma még nem tudjuk pontosan, hogy kik voltak azok a parancsnokok és beosztott tisztek, akik személy szerint is elsősorban felelősek a Hatvanban elkövetett háborús bűntettekért. A hírlapok közléseiből két felelős beosztású tiszt neve ismeretes: Murozi királyi román ezredes volt a Hatvan- Vác-Salgótar- ján kerületét megszálló román hadsereg parancsnoka. A másik Davidzrlu tábornok, aki a hatvani Deutsch-kastélyban székelt, mint a román főparancsnokság parancsnoka. Németi Gábor Apci falunap Szeptember végén falunapot szervez az Apci Hírek című helyi lap szerkesztősége. A tervek szerint változatos programokkal várják majd a közönséget. Lesz többek között zenés műsor, programok a gyerekek számára, kutyaszépségverseny, sportrendezvények és bál. A kezdeményezők kérik a vállalkozókat, hogy ajándékokkal támogassák a programot, hogy minél értékesebb dijakat tudjanak a vetélkedő résztvevői között szétosztani. Hatvani kiállítás Még a nyár végéig megtekinthető Nagy Józ.ve/kiállítása a hatvani ifjúsági házban. Az idős művész főként tájképeket, csendéleteket álmodott a vásznakra. Életmód-tábor Yörösmajorban A Hatvan melleti vörösmajori kastélykertben nemrégiben életmód-tábort szervezett dr. Tokai Piroska gyermekorvos. A negyven résztvevő kisdiák sokat sportol, megismerkedtek a jógával és részt vettek természetismereti kiselőadásokon is. A programban szerepelt még madárbefogás Gödöllőn, arborétumlátogatás és kenyérsütés. A költségeket a szülők mellett a Lőrinci Kultúrájáért és Sportjáért Alapítvány, valamint a Selypi Kinizsi Sportkör fedezte. Változó szemétszállítás Mindeddig a Rumpold-For- bán Kft. végezte a szemétszállítást Apcon. Nemrégiben azonban új vállalkozó kezébe adták ezt a munkát, ezentúl Varga Sán- dorné gyöngyöspatai vállalkozó látja el a feladatot. A szemetet minden héten hétfőn viszik el. Szentkúti búcsú Hatvantól csupán egy rövid utazással el lehet érni Szentkútot, ahol minden esztendőben hagyományosan nagy búcsút rendeznek. így lesz ez az idén is, amikor is vasárnap látogatnak oda a zarándokok, hogy részt vegyenek a misén, s az azt követő körmeneten. Megyénkből is többen utaznak oda, így többek között Hatvanból és Boldogról is. Az eseményen az előzetes hírek szerint részt vesz Torgyán József és a kisgazdapárt vezetése is. Segítettek az olvasók Több mint 270-en küldtek pénzadományt a Lőrinci Hírek című lokálpatrióta újság számára a városból és környékéről. Az összeg csaknem százezer forintra rúg, így a szerkesztők nemrégiben egy rendkívüli számot is ki tudtak adni. "^EURO SUPER SHOP!^ Bálásruha-vásár! A Technika Házában Eger, Klapka Gy. u. 1. sz. augusztus 16-án (hétfőn) 8-18 óráig Válogatott extra minőségű, egyedi darabok! Nézze meg, nem bánja meg!
