Heves Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-14-15 / 189. szám
A CTCMTAi C7CMDI' "I* -ijjjlltlfl ft Vli HÍRLAP, 1993. augusztus 14-15., szombatDADA: Egerben, a 12-es általános iskolában tervezik bevezetni Hasznos program az egészséges nemzedékekért Heiter Sándor: „Nem mindegy, hogyan nőnek fel gyermekeink, mennyire egészségesek...” (Fotó: Verebélyi András) Napjaink egyre nagyobb veszélye — többek között — a kábítószer és az AIDS. Különösen a felnövekvő nemzedéket kell óvnunk a különféle káros hatásoktól. Az Egyesült Államokban már korábban kitalálták azt a programot, amellyel igyekeznek megelőzni a gyerekek esetében a bajt. Ezt DARE (ejtsd: dér) betűszóval illették, ennek fordítása pedig nem más, mint hogy „Mondjál nemet!”. Az USA-beli elképzelés mintájára Magyar- országon is létrehoztak hasonló oktatási megoldást. Az úgynevezett DADA (a Dohányzás, Alkohol, Drog, AIDS kezdőbetűi) rendszer egyik szülőatyjával, Heiter Sándor r. őrnaggyal, a Veszprém Megyei Rendőrfőkapitányság bűnmegelőzési alosztályának vezetőjével az elmúlt esztendőben kipróbált új ötlet hátteréről beszélgettünk. Heiter Sándor r. őrnagy immár két évtizede dolgozik rendőri pályán. Előzőleg gazdaság- védelmi feladatokat látott el, s 1990-ben került át a bűnmegelőzési területre. — Ez az új oktatási rendszer nyilván nem volt ismert hazánkban. Hogyan sikerült a megfelelő alapokat megszerezni kialakításához? — Tulajdonképpen egy véletlen folytán, a Veszprém megyei főkapitány kint járt az USA-ban, s hozott egy olyan szórólapot, amely a DARE-programot ismerteti. A szövegben az állt, hogy maga a betűszó ennyit tesz: „Mondjál nemet!” A témakörökkel kapcsolatos képzést már az óvodáskorban elkezdik Amerikában, s folytatják az alsófokú iskolában is. Ezután próbáltam felvenni a kapcsolatot a kinti kollégákkal, ez azonban először nem sikerült. Később ismeretség révén megkaptam a teljes angol nyelvű oktatási anyagot. Lefor- díttattam, s nagyon jónak tartottam. Javaslatomra a helyi vezetés is egyetértett azzal, hogy keressem meg a lehetőségeket e program itthoni bevezetéséhez. A továbblépést 1992 tavasza hozta, amikor a Budapesti Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztályával sikerült megállapodni: közösen módot teremtünk arra, hogy létrehozzunk egy, az elindulást finanszírozó alapítványt. Itt a teljes anyag kinyomtatásáról, a szükséges munkalapok előállításáról volt szó. — Bizonyára nem estek abba a hibába, hogy egy az egyben vették át az amerikai ötletet... — Tavaly nyáron a DARE- programot átültettük a magyar viszonyokra. Ezután elhatároztuk, hogy két helyen, Budapesten és Veszprémben megszervezzük a kísérleti oktatást. Az 1992-93-as tanévben a főváros három általános iskolájának 1-2. és 5-6., míg Veszprémben két ilyen intézmény 1-2. és 5. osztályaiban vezettük be a képzést. — Mi valójában az eltérés a magyar programban az amerikaihoz képest? — A miénkben már szerepel az AIDS-szel kapcsolatos felvilágosítás is. Tehát a dohányzás, az alkohol és a drogok elleni küzdelem kibővül a korunk veszedelmével szembeni csatával. Ugyanis a nyolcadik osztályokban — ha érintőlegesen is — már konkrét formában szó esik az AIDS-ről. — Miként foglalható össze röviden a DADA betűszóval fémjelzett magyar program lényege? — Mindenekelőtt azért lehet szimpatikus ez az anyag, mert nem igazán azzal foglalkozik, hogy mi egy kábítószer, milyen fiziológiai és egyéb hatásai vannak, hanem a Nem kimondására okít. Egyszerűen arra tanítja a gyerekeket, hogy ami számukra nem természetes, nem szükséges az életfunkciójukhoz, mindazt képesek legyenek elhárítani maguktól, megtagadni! Határozott ellenállásra neveli tehát már kiskorukban őket. A lényegét egyébként 17 pontban lehetne összefoglalni. De röviden az mondható el róla: minden olyan élethelyzet benne található, ami a mai gyermek számára lehetővé teszi, hogy önmaga is ellent tudjon állni bizonyos dolgoknak. Fellelhetők benne közlekedéssel kapcsolatos viselkedési formák, és még sok egyéb olyan szituáció, amelyek révén a programban résztvevők önértékelése, önbecsülése fejlődik. A legkisebbeknél rengeteg képes ábrával, a nagyobbaknál igen sok szituációs játékkal épül egymásra az egész oktatási anyag. — Esetleg konkrét példákat is kaphatunk? — Ötödik osztályban hallhatják a gyerekek például azt, hogyan álljanak ellent a baráti nyomásnak, ha cigarettával akarják őket kínálni?! Mi elmondjuk nekik magát a helyzetet, hogy lemész a játszótérre, ott kerékpározol, közben idősebbek lépnek oda hozzád, s közlik veled: itt csak akkor biciklizhetsz, ha elszívsz velük egy cigarettát. Ezután a srácok saját elképzeléseikről számolnak be, hogyan oldanák meg ezt a helyzetet. A végén mindezt értékeljük, s persze szó esik arról is, miért vannak különféle szabályok az életünkben. De az első osztályosoknál például mindjárt azzal a kérdéskörrel kezdjük a kurzust, hogy kitől fogadjon el gyógyszert a gyermek. Ok maguk is mondják már, hogy csak szülőktől vagy az orvostól, esetleg a tanító nénitől, netán a nagyobbik testvértől. A tapasztalat az, hogy rendkívül megmozgatja minden egyes téma a fantáziájukat. — Épp erről óhajtottam kérdezni: mennyire sikerült elfogadtatni mindezt a diákokkal, a pedagógusokkal, a szülőkkel? — A gyerekek kifejezetten élvezik ezeket az órákat, amelyekből 7-8 van egy tanévben. Megbeszéltük az egészet az iskolák vezetőivel, az osztályfőnökökkel is, de szülői értekezleteken is ismertettük. A tanárok úgy vélekedtek : beleillik ez az iskolák oktatási-nevelési programjába. A szülők is örültek neki, sőt mások is megtudták ezt a kísérletet, s azt kérdezték, náluk miért nincs. Sajnos, egyelőre nem volt többre anyagi lehetőség... Egyébként el kell mondanom: lényeges eleme a DADA-programnak, hogy csak rendőr oktathatja, és kizárólag egyenruhában! Ennek az a jelentősége, hogy a gyerek jobban bízik az egyenruhás rendőrben, bátrabban mer hozzáfordulni, de ugyanakkor a bűnüldöző hatóság image-ét is növelni lehet. — Milyen lehetőség van e kedvező fogadtatás után a program kiterjesztésére? — A következő tanévben Veszprémben még három iskolát tudunk bekapcsolni. Lehetőség van annak megszervezésére, hogy más megyékben is elkezdhessék tanítani a DADA-progra- mot. A legnagyobb gond egyelőre az, hogy van-e, aki valóban tudja oktatni. Úgy látom, a rendőri vezetés pozitívan áll a kérdéshez. Mi magunk koordinációs irodát kívánunk létrehozni az országban, az Országos Rendőrfőkapitányság bűnmegelőzési osztályának irányítása alatt. Tervünk szerint régiókra osztjuk Magyarországot, segítjük az egyeztetéseket, s felkészítést tartunk kollégáinknak. Jó lenne megteremteni egy központi alapítványt is, hogy a későbbiekben ne legyenek anyagi gondjaink. Úgy vélem, sikerüFtámogatókat szereznünk a különféle cégeknél is, hiszen ott is szülők, nagyszülők dolgoznak, s egyáltalán nem mindegy, hogyan-nőnek fel gyermekeink. Elriasztó példa: készítettünk Veszprémben egy felmérést arról, hány nyolcadikos és középiskolás él az úgynevezett beléptető drogokkal, a cigarettával és az alkohollal. A 2230 megkérdezettnek a 33-34 százaléka válaszolt úgy, hogy már többször szívott cigarettát, ivott szeszt. Mint elmondták, főleg a barátok veszik rá őket házibulikon, diszkókban... A Heves Megyei Rendőr-főkapitányságon Kakuk György r. őrnagyot, bűnmegelőzési kiemelt főelőadót kérdeztük meg arról, hogyan próbálkoznak e hasznos kurzus bevezetésével térségünkben. — Június 8-án tartottunk egyeztető megbeszélést a HRFK vezetésével és az egri 12. Számú Általános Iskola igazgatónőjével, Kiss Sándornéval — hangzott a válasz. — Részt vettek ezen a most induló első osztályok osztályfőnökei is. Elmondtuk, hogy szeretnénk bevezetni a DADA- programot. Azért ott, mert ezt az ott tanuló gyerekek szociális helyzete és sokuknak a családi körülményei indokolják. — Miként fogadták az ötletet? — Örömmel és szívesen. Felvetődött az is, hogy minderre támogatást szerzünk a városi ön- kormányzattól. Mellesleg a fő- kapitányság bűnmegelőzési és ifjúságvédelmi alapítványa is részt vállal az oktatás terheiből. Ha sikerül ezt elkezdeni szeptemberben, akkor egészen a nyolcadik osztályig kívánjuk végigvinni a programot. — Mi az anyagi vonzata a képzésnek? — Egy tanévben diákonként maximum 900 forintba kerülnek a munka- és gyakorlófüzetek, s a szükséges egyéb eszközök. Ösz- szesen most mintegy száz tanulóról lenne szó. Ez az igazán nem túl nagy áldozat bizonyos, hogy busásan megtérül azzal, ha egészségesek maradnak a felnövekvő nemzedékeink. Szalay Zoltán Pálmafás görög éjszakák... Kiárusított egri leányok...(!?) A szép magyar lányoknak jó hírük van a napfényes Görögországban, szeretik, mi több: keresik őket. Hazánk leányai tehát szívesen vállalnak nyaranta munkát odakinn, mosogatnak, takarítanak, összeseprik a mulatós görög éjszaka nyomait reggelente. Amint az az egri — „A” kezdőbetűs (nevük közlésétől elzárkóztak) — utazási iroda prospektusaiban olvasható: „Naponta általában három órát kell dolgozni, este, nyitás előtt takarítani, seperni, reggel mosogatni, poharakat mosni. ” így néhány egri lány idén nyáron is befizetett az iroda egyik meghirdetett útjára, azonban pár nap múlva mélységesen felháborodva utaztak haza: — Egyszerűen kiárultak minket...! A Fidgi Bar tulajdonosa, Leonidas Magnisalis azt ordította, hogy amennyiben nem ülünk ki a pulthoz, és nem leszünk kedvesek a vendégekhez, úgy takarodjunk haza Magyarországra. Mosogatásról szó sem esett... Habár az említett Leonidas tavaly is dolgoztatott magyar — s köztük egri — lányokat, akkor szó sem volt arról, hogy a vendégekhez „kedvesnek is kell lenni”. Egyszer szólt rájuk, hogy ki kellene ülni a pulthoz, de miután a lányok erre nem voltak hajlandók, Leo nem üvöltött, mint az idén júliusban, csupán — büntetésből — szűkebben mérte a vacsorát... Ám úgy tűnik, hogy az idén vérszemet kapott: látván, hogy földijei valóban nagyon szeretik a magyar leányokat... Lássuk csak, hogy mit mesélnek az érintettek: — Kilencen indultunk el a Nea Kallikratia nevű városba, és mindnyájan úgy tudtuk — hiszen így tájékoztatott minket az utazási iroda —, hogy néhány ottani bár konyháján dolgozunk majd mosogatóként, takarítóként. Már a megérkezés nagy meglepetéssel járt, mert a legrosszabb szobát kaptuk: az volt a legkevesebb, hogy alig fértünk el benne, de ráadásul mocskos is volt. Aznap este egy „partit” rendeztek a Fidgi Barban, ahová meghívták az egész magyar csoportot, tehát a turistákat és minket is. Ott volt az összes helyi bártulajdonos, és szó szerint válogattak köztünk: te hozzám jössz, te őhozzá, és így tovább... Aztán Leo hármunkat kivitt egy, a várostól körülbelül két kilométerre lévő tanyára, amely tulajdonképpen nem állt másból, csak egy diszkóból... Kérdeztük, hogy hol kell mosogatni, mire mutatták, hogy üljünk csak a bárpulthoz, egyéb munka nincsen, se mosogatni, se takarítani nem kell. S ez már nagyon gyanús volt... Mi inkább nem mozdultunk el a konyhából, ám később megjött Leo, s ekkor üvöltötte, hogy akkor inkább takarodjunk haza... Nem értünk görögül, ezért egy ott dolgozó egri szakács fordította, hogy mit is akar velünk tudatni Leonidas. S akkor úgy döntöttünk, hogy eleget teszünk a bártulajdonos felszólításának: vagyis inkább hazamegyünk. A lányok ezután fölmentek a szobájukba, de hajnal kettőkor kopogtatott a magyar szakács, hogy a Leo üzeni: talált egy új munkát, ahol„ valóban csak mosogatni kell...” Le is mentek a bárba, ahová Magnisalis úr ösz- szehívta a szórakozóhely személyzetét, és a lányokra mutatott, mondván: „a kijelölt apartmant használhatják, míg haza nem mennek, de ennivalót, vagyis ellátást nem kapnak”. A történtekhez hozzátartozik, hogy az egyik egri lány hazatelefonált, s közölte a szüleivel, hogy mi történt. A szülők azonnal felhívták az „A” utazási irodát, annak képviselője pedig rögvest tárcsázta Leonidast, hogy a lányokkal szeretne beszélni. Leo azt válaszolta, hogy a lányok napoznak, így nem tartózkodnak telefonközeiben. Az érintettek azonban állítják: Leo azért nem szólt nekik, nehogy a hazaiak tudomást szerezzenek az ottani „pálmafás ” éjszakákról... — Szóba elegyedtünk néhány angolul értő göröggel, akik elmondták, hogy a Leo bárjainak nincs valami jó hírük. Hiszen lepusztultak, vendég nem jár hozzájuk, csak a rokonság, másrészt az a hír járja e szórakozóhelyekről, hogy azokban magyar hölgyek kaphatók olcsón... — mondják a lányok, akik még elmesélnek egyet s mást a Görögországban történtekről, de a lényeg megértéséhez ennyi is elég... Miután hazaérkeztek, az „A” utazási irodától visszakövetelték a részvételi díj — 10 ezer forint — egy részét, de azt a választ kapták, hogy nem lehet, ezt ugyanis Leonidassal kell megbeszélniük. — Az utazási iroda vezetője láthatólag hozzánk sem akart szólni — állítják a lányok —, mire mi közöltük vele, hogy a Leo egy „köcsög állat”. Ezt kikérte magának, mondván, hogyjie alkossunk elhamarkodott véleményt... Mivel lapunk sem akar elhamarkodott véleményt alkotni, fölkerestük az irodát. — Az irodánk nagyon jó barátságban van Leonidas úrral — mondja a vezető, aki nevének közléséhez sem járult hozzá. — Már az elmúlt évben is küldtünk hozzá ügyfeleket. Akkor ilyen panasszal senki nem állt elő, úgyhogy az a véleményem: a lányok félreértették a történteket. — De ha mégiscsak úgy történtek a dolgok, ahogyan többen is állítják, elhiszi nekik? Tengerpart, szikrázó napsütés, ismeretlen emberek — mindig is mozgatórugói voltak a turizmusnak. De vajon milyen áron...? (Felvételünknek nincs köze a cikkben szereplőkhöz) fsiPOTÉKA KÖNYVESBOLTOD] AJÁNLATA: Megveszem ezt a nőt 6. rész Varga Katalin: Gőgös Gúnár Gedeon Gárdonyi Géza: Egri Csillagok Előjegyezhető Magyar nagylexikon Magyar irodalmi lexikon Révai lexikon Laurusse lexikon Föld krónikája Sipotéka Könyvesboltok Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel.: 316-998 Eger, Érsek u. 2. Tel.: 323-393 Sipotéka Antikvárium Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel.: 322-562. S__ _________________f — Jól ismerem Leót, tehát nem hiszem el. De talán ajánlatosabb lenne beszélni azzal a hat lánnyal is, akik nemcsak egy estét dolgoztak végig... — De hát nekik is pultozni kellett... — Viszont a görögöknél az a szokás, hogy benéznek egy bárba, s ha odabenn nem ül senki, akkor nem mennek be. De ha iszogatnak néhányan a pultnál, akkor beülnek ők is. — S mivel magyarázza azt, hogy a maguk által meghirdetett munka mosogatásról, egyebekről szólt, a bártulajdonosok pedig éppen ezt a munkát nem ajánlották föl nekik, sőt nem is tudtak arról, hogy a lányok ezért mentek? — Ezek szerint már mások elmosogattak... De én jól ismerem Magnisalis urat, ő nem szorul rá arra, hogy efféle munkával keresse a kenyerét. (kácsor)
