Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-10-11 / 159. szám
8. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. július 10-11., szombat-vasárnap Önpusztítók Becsületrend a színésznek Alberto Sordi, az új francia kulturális minisztertől átvette a Becsületrendet. Jacques Toubon Can- nes-ban adta át az olasz művésznek a kitüntetést azon az esten, amikor az olasz fiiművészetet ünnepelte a fesztivál közönsége. (FEB-fotó) Megszólal a barokk világ Az újságárusoknál a Hevesi Napló legújabb száma Frici, a 13 éves kamasz a napokban levetette magát a toronyház sokadik emeleti lakásának ablakából a mélybe. Öngyilkos lett. így tett pontot zaklatott életének sorára, s ekképpen nyerte el háborgó lelkének nyugalmát. Frici átlagos munkáscsaládban nevelkedett. Szülei szerény, szürke munkásemberek, soha nem zördültek össze környezetükkel. Élték a panellakok szürkeegér életét. Ótéves kisöccse életvidám, óvodás lurkóként imádta bátyját. Az iskolában közepesen tanult, s társai közül csak magatartásával tűnt ki. Rendkívül agresszív, durva, sértődékeny, de ugyanakkor szellemes, jó humorú volt, s végtelen, haláltmegvető bátorsága miatt a többiek közül kiemelkedve, amolyan falkavezérként fogadták el személyét osztálytársai. Ebben közrejátszott félelmük is, a nyers, már-már autista személyiségtől, de a domináns jelleg miatti tekintély is. Elfogadta az osztály vezéregyéniségként. Másodikos volt, amikor tanítónője felfigyelt rendkívül önkínzó, környezetét semmibevevő, gyűlölködő tulajdonságaira. Többszöri családlátogatás után összeállt a kép. Amikor még óvodába járt, került a családhoz egy kis sziámi macskakölyök. Az apához kötődött, őt fogadta el vezérnek, s bár a kisfiú szerette volna, ha szeretetét, melyet a cicára pazarolt az viszonozza, ám macska elhárította a közeledést. A gyermek kezdte meggyűlölni, féltékeny lett rá, s úgy gondolta ezáltal ő már ki is esett apjának a kegyeiből. Kezdte a macskát üldözni, s ez néha kínzásig fajult. Azon a rettenetes napon kikutatva a gyufát, begyújtotta a sütőt, és a szerencsétlen állatot odazárva, el vénén megsütötte... A boltból hazatérő szülők pánikba esve, majd a döbbenetből felocsúdva előbb a sütőt zárták el, a macska szénné égett maradványait locsolták le, majd a fotelban közönbös arccal tévét néző csemetéjüket elővéve rémülten kérdezték tőle: miért tetted ezt? Frici azonban csak vigyorgott. Az apában felment a pumpa, agyát elöntötte a vér, s csemetéjét kikapva a fotelból úgy megverte, olyan szerencsétlenül, hogy kezét-lábát eltörte... Es ezzel Friciben is eltört valami. A macska megsemmisítésével visszahódítani vélt apai szeretet egy pillanat alatt gyűlöletté vált benne. Ettől a naptól kezdve Frici dacos, hallgatag, fel-fel lobbanó szertelenséggel társait meglepő emberkévé változott. Verekedős lett, nekiment nagyobb társainak, akit tudott, megkínzott. És az őt falkaként követő osztálytársai elkáprázta- tására macskákat nyúzott meg elevenen, egereket dobott égő parázsba, virágokat tiport szét a parkokban, facsemetéket tört derékba..., mindegy volt neki csak pusztíthasson. A pedagógus felfigyelt erre, s szomorúan jegyezte meg a családlátogatások meddősége után, „Fricinek egyszer rossz vége lesz! Kihívja maga ellen a sorsot. Önpusztító egyéniség”... Amikor megszületett kisöcs- cse, furcsamód nem állt elő a kisebb testvér iránti féltékenység, mert nem volt mire: szüleitől elfordult, így nem féltette a szere- tetüket. Viszont kisöccsét imádta, s minden szeretetét rá árasztotta. Bár szigorúan fogták, néha ha panasz érkezett rá, alaposan elnáspángolták, a család békességben élt. Az ominózus nap előtt háromnapos osztálykiránduláson vettek részt az északi hegyek vadregényes tájain. Fricivel nem lehetett bírni. Rendkívül feldobott állapotban élvezte az út gyönyöreit, s szilajon száguldozott társaival az erdős lankákon. Utolsó nap délelőtt fogtak egy törött lábú feketerigót. Frici elvenen tépte ki két szárnyát, s a többiek legnagyobb megrökönyödésére meggyújtva farkát, elégette a vérző állatot... A kísérő tanárnő meglátva a barbár jelenetet, rosz- szul lett, s kilátásba helyezte az osztályfőnöki rovót. Friciről azonban lepergett a büntetés. Már nem érdekelte semmi. A kilátóra érve, átmászva a korláton, a mélybe akarta levetni magát. Csak társai éberségének és gyors reflexeinek köszönhető, hogy az utolsó pillanatban vissza tudták tartani a halálba igyekvőt. Ezután a jelenet után mondta el két barátjának, hogy elhatározta: öngyilkos lesz. Egy kívánsága van: még egyszer, utoljára látni akarja kisöccsét. El akar búcsúzni tőle. Nem vették komolyan szavait. Hősködésként kezelve, napirendre tértek az eset felett. Hazafelé bicskával felhasogatta a busz két hátsó ülésének kárpitját. A botrány nem maradt el. Jegyzőkönyvet vettek fel, és jelezték, hogy másnap az apát megkeresve, kártérítésre kötelezik. Frici faarccal hallgatta a fenyegetéseket. Réveteg tekintete már a túlvilágon járt. Már nem érdekelte semmi és senki. Elhatározását semmi sem változtathatta meg. És senki sem vette észre, hogy a gyermek egész élete egy kiáltás volt: „figyeljetek rám! Bajban vagyok: segítsetek!” Senki nem reagált az évek óta tartó jelzésekre. Este megérkeztek. Ment mindenki haza. Frici nem számolt be szüleinek dicső tetteiről, mert tudta, hogy rettenetes verésnek nézne elébe. Éjszaka odabújt békésen szuszogó kisöccse mellé, és magához szorítva örökre elbúcsúzott tőle. Reggel elkísérte az óvodába, megpuszilta, s hosszan nézett utána, míg bement a kapun. Az iskolát elkerülve bolyongott a város kődzsungelében, majd hazatérve a panelpalotába, odavitte a hokedlit az ablak alá és feltérdelt. Figyelő szemei meglátták sarkon beforduló édesanyját. Abban a pillanatban, amint megcsikordult a bejárati ajtó zárjában a kulcs, Frici felállt a hokedlin, s kihajolva az ablakon, fejjel előre bukva, belehullott a semmibe. Mint egy kő zuhant le a mélybe. Még élt, amikor az eszét vesztett édesanya lerohanva ráborult a vérző gyerektestre. „Miért tetted ezt kisfiam. Velem... velünk? Miért” — kérdezgette. Frici a válasz elől ájulásba menekült. Soha nem tudja meg senki, miért dobta el az életet 13 évesen magától. Nem tudjuk a választ: ha a környezet jobban figyelt volna rá, lefoghatta volna az önmagára emelt kezet. Vagy erre nincs mentség? Ha most megfogtuk volna a kezét, akkor lehet, hogy később, de végülis megtette volna ugyanúgy? Nem tudhatjuk meg sohasem. Rejtély az ember. Génjeibe van beépítve az alkotás, kiteljesülés, önkifejezés, de benn búvik egy rejtett zúgban az önpusztítás is. Vigyázzunk önmagunkra, egymásra, hogy az önpusztítás vírusa ne aktivizálódjék. Nyomjuk el ezt a halálos kórt az építés, alkotás az önmegvalósítás munkálkodásával. Hisz oly szép az élet, csak élni kell vele, snem visz- szaélni! Balogh Gyula Bogumil Változatos tartalommal jelent meg a Hevesi Napló legújabb száma. A három éve létező sajtó- orgánum továbbra is hű küldetéséhez, azaz mindenféle pártkötődést mellőzve kizárólag az örökérvényű erkölcsi intelmekhez igazodva örökíti cseppet sem szívderítő jelenünk leglenyege- sebb fordulóit. A gazdag anyagból nem véletlenül közöljük Pécsi István Beszédes betűk című dokumentumregényének egyik részletét. Ennek ugyanis az ad szomorú aktualitást, hogy nemrégen hunyt el a kötet főhőse Rákosné Ács Klára, az a rendkívül tehetséges, de életének zömében mellőzött törékeny asszony, aki mindmáig egyedül értett a grafológiához. Emléke előtt tisztelegve illene magukba szállni a sarlatánoknak, a hozzá nem értőknek, akik nem is olyan aprópénzre váltják azt a semmit, amit büszkén birtokolnak. * * * „Amint úgy látta, hogy a halál elkerülhetetlen, készülődni kezdett rá. Rettenetes lelkiállapotban, de tudatosan. Ez a szorongás másik érzelmi, szerelmi kapcsolatával függ össze. Vetsera Máriát a trónörökös nagyon sajnálta, de nem volt szerelmes belé. Inkább csak szerette őt, de a fiatal lány szenvedélyes szerelemmel ragaszkodott hozzá, annak ellenére, hogy Rudolf beteggé tette. Azért nem utasította visz- sza Máriát, mert nem akart sebet ejteni szivén... A mayerlingi találkozón — amint az írásokból következtetni lehet — a következő történhetett. A kastélyban — nyilván stratégiai okokból — minden alkalmazott kimenőt kapott (Csak Bratfisch kocsis várakozott a arkban.) A két fiatal tudta, ogy Rudolf nem kerülheti el a halait, Vetsera Mária pedig egy pillanatig sem akart Rudolf nélkül élni. Mindez a kéziratok alapján így képzelhető el: a trónörökös teljesíthette a kérést, és rálőtt; Vetsera Máriát halálos találat érte. Aztán Rudolf, mint egy félőrült megtorpant, borzalmas állapotba jutott. Legszívesebben kirohant volna a világból, de nem volt ereje semmihez. Szinte megmerevedve bámulta a halottat. Ezt a jelenetet kintről figyelték: az egyik titkos megfigyelő Vetsera közeli hozzátartozója volt, s egyben mesterlövő. Amikor Rudolf háttal állt az ablaknak, s egy pillanatig habozott, akkor lőhetett rá. (A lövés bizonyíthatóan hátulról érte, tehát idegen fegyverből származott.) Szömyő lövés volt, levitte Rudolf koponyájának egy részét. Mindez az én feltételezésem a trónörökös írásainak ismeretében. A fölbérelt megfigyelők ketten lehettek: egyik a mesterlövész, a másik olyan valaki, aki jól ismerte a kastély minden zugát; jól felkészültek a cselekvésre, arra az esetre, ha Rudolf nem végezne önmagával. A nagy megdöbbenésben, kavarodásban, az udvar jó hírén őrködve a felelős személyek minden áruló okmányt és levelet eltüntettek — embereket is — nem ölték meg őket, csak Ausztriából távolították el olyan helyekre, ahol a világsajtó nem tudott tőlük információkat kapni. (így tűnt el például Bratfisch, a kocsis, akit egy ausztráliai útlevél várt, mint egy ottani farm birtokosát. Tíz évig élt Ausztráliában, ezalatt folyamatosan könyörgő levelekkel ostromolta az udvart, hogy hazamehessen, míg végre engedtek neki, de csodák csodája attól a perctől kezdve, hogy Ausztria földjére betette a lábat, Bratfisch élete végéig néma maradt.) A hivatalos jelentésben ez állt: a trónörökös és Vetsera Mária szerelmi öngyilkosságot követett el. A magyar származású, a budapesti születésű Listowel hálás volt az útbaigazító, az alapos információkért, mert izgalmas, addig föl sem vetődő összefüggésekre derítettek fényt. Igaz, még diszkréten fogalmazott, kerülte a teljes azonosulást Ács Klára vizsgálódásainak eredményével, mégis sejtette egyetértését. Aztán 1983-ban „robbant a bomba”. Olyannyira, hogy már nem kellett tekintettel lenni a császári família még élő tagjaira, ugyanis a Habsburg család legidősebb tagja, az akkor 91 esztendős excsászár- és királyné Zita — IV. Károly felesége — nyilatkozott a France Dimanche tudósítójának, Henri de Stedelhof- fennak. A cikk március 27-i számban jelent meg. Az itteni összegzés így hangzik: — Tudom, hogy minden nap közelebb visz a halálhoz, s nem akarnám elhagyni ezt az árnyék- világot, mielőtt föl ne fednék egy rettenetes titkot, amelyet lelkem legmélyén rejtegetek. Pontosan Károly császár és királlyal kötött házasságom napja óta. Ha sose beszeltem a mai napig róla, ez azért volt, mert Rudolf trónörökös apja, őfensége Ferenc József megeskette császári család minden tagját, hogy sose fedik fel az igazságot ebben az ügyben... Mert az 1889. január 30-i drámáról szóló 94 év óta ismert és azóta elfogadott változat valótlan. Nem: Rudolf és Mária nem lettek öngyilkosok! Ferenc József császár, Rudolf édesapja nem szólította fel fiát, hogy vessen véget Vetserta Máriával folytatott viszonyának. Rudolf és Mária tehát nem határozták el elkeseredésükben, hogy még egy szerelmi éjszakát töltenek Mayerlingben, és akkor véget vetnek életüknek — mint ahogy ezt mindenki sokáig hitte. Most, mielőtt meghalnék, úgy vélem, kötelességem földeríteni az igazságot. Megölték őket.” Csak a leghűségesebbeknek... 'Kedved eúifáetöiitk f Augusztus hónapban is 200.000.- Ft értékű tárgynyereményt sorsolunk ki a leghűségesebb olvasóink, a RÉGI és ÚJ ELŐFIZETŐINK között. FŐDÍJAK: 1 db színes tv 1 db versenykerékpár valamint gyümölcscentrifuga, asztali kukoricapattogtató gép, vasalók, asztali és zsebrádiók, hajszárítók, video- és magnókazetták, masszírozógép és sok egyéb háztartási felszerelés! A sorsoláson részt vesznek mindazok a kedves partnereink, akik 1993. július 25-ig a helyi postahivatalokban előfizetnek lapunkra, a Heves Megyei Hírlapra. így 1993. augusztus 1-jéig bekerülnek a nyilvántartásunkba, amelyből a hónap első harmadában kisorsoljuk — közjegyző előtt — a szerencsés nyerteseket. k_______________________________________________________ Júliusi nyereményeső Tárgynyeremények 200 ezer forint értékben előfizetőinknek Az AS-M Kiadói Kft. megyei irodájában Királyné dr. Papp Ildikó közjegyző jelenlétében kisorsoltuk nyereményakciónk nyerteseit: Mountain Bike versenykerékpárt nyert Popovics Lajos Eger, Bethlen G. u. 20. szám alatti előfizetőnk. Színes televíziót nyert Kovács Kálmán Eger, Mátyás király u. 11. II/B. szám alatti olvasónk. Braun kávéfőzőt nyert Bodnár János Kerecsend, Bereksor 30., Philips kávéfőzőt nyert Országh István Szúcs, Petőfi u. 7. szám alatti lakos, Braun gyümölcscentrifugát nyert Pajkos Istvánné Ápc, Árok u. 11., Braun epilláló + hajszárítót nyert Kassa Istvánné Éger, Mindszenty u. 1/3, Philips fagylaltgépet nyert Hangrád Mártonné Eger, Makiári u. 92., evőeszköz- készletet nyert dr. Báthory László Eger, Bar- kóczy u. 9. 1/1. Házitelefont nyert György László Ecséd, Arany János u. 13., Philips walkmant nyert Varga Ferenc Eger, Váczi Mihály u. 37., Philips darabolót Oláh István Kisköre, Erzsébet u. 26. szám, Tefal ventilátort nyert Öcsödi Kis József Heves, Kilián u. 10. Kerti lámpát nyert Sinkó Oszkár Eger- szalók, Ifjúság u. 46., olasz szódásszifont nyert Rónai Andrásné, Makiár, Kossuth u. 2. szám alatti lakos. Hétrészes pohárkészletet Zsáni József Visonta, Sport u. 50., olasz darálót nyert Novák Ottóné Gyöngyös, Csömör u. 1., olasz szeletelőt nyert Nagy István Zagyvaszánt ó, Lenin u. 9., Vape olasz szúnyogriasztót nyert dr. Kollár Lajos Eger, Szalapart u. 23/B., porcelán kávéskészletet nyert Be- luzsár I. Eger, Galagonyás u. 1., olasz keverőkészletet nyertek Györki István Kompolt, Deák Ferenc u. 50. és Gallai István Hatvan, Batthyány u. 46. Olasz salátafogót nyertek Szecskó Bertalanná Egerbocs, Alkotmány u. 47., Vargyas József Egercsehi, Április 4. u. 24., Farkas András Bodony, Virág u. 15., Bogdány György Gyöngyös, Városkert u. 10. IV/1., Pulh József Vámosgyörk, István király u. 37. Olasz zöldséghámozót nyertek Lakatos Adolf Halmajugra, Petőfi u. 24. és Forgó Mártonné Mátraballa, Kilián u. 7. Dyras csészemelegítőt nyertek Kalász Sándor Gyöngyös, Rákóczi u. 2. I/A. és Veres József Eger, Cifrakapu u. 126., gőztisztító gépet nyert Magyar József Heves, Hunyady u. 18., hűtőtálcát nyert Ali László Eger, Malomárok u. 18. III/10., tároló hűtőtálat nyert Braun József Pétervására, Köztársaság u. 2., hűtőtáskát nyert Palkovics László Gyöngyös, Kócsag u. 13. Gőzölős vasalót nyert Ludányi László Gyöngyöstaiján, Dobó u. 20., hőfokszabályozós vasalót nyert Bállá Sándorné Eger, Telekessy u. 12.11/29., kotyogós kávéfőzőt nyert Bajzáth Imréné Felsőtárkány, Fő út 220., kávédarálót nyert Mengyi Zoltán Verpelét, Zrínyi u. 5., dagasztógépet nyert Balogh Mártonné Bodony, Virágh u. 11., habverőt nyert Gréciné Lázár Viktória Kápolna, Petőfi u. 13., grillsütőt nyert Böjti Illés Eger, Kertész u. 42., V1I/2., gyümölcscentrifugát nyert Danyi Csaba Eger, Rákóczi u. 73. III/12. Elektrolux porszívót nyert Búcsú Antal Heréd, Borszéki u. 2., walkmant nyertek Harizs József Detk, Árnyas u. 17. és Vanyó Miklós Eger, Kárpát u. 16. II/1. Elemes kazettatartót nyert Nyolcas Miklós Eger, Csiky u. 7., fürdőszobai lámpát nyert (20 cm) Pintér Lajos Boconád, Somogyi B. u. 1., fürdő- l szobai lámpát nyert (30 cm) Tóth Joachim j Tarnaszentmiklós, Pélyi u. 25., tévéjátékot ■ nyert Pintér Imre Bodony, Petőfi u. 41., sztereo rádiót nyert Kovács Károly Kisfüzes, j Fürst Sándor u. 3. Digitális órás rádiómagnót j nyert Robotka Istvánné Nagykökényes, Tán- « csics u. 36., szappanrádiót nyert Knáb László ! Nagyréde, Gyöngyösi u. 9., gázos grillezőt j nyert Papp Lászlóné Eger, Bercsényi u. 51., : Sanyo rádiós magnót nyert Szabó László | Hatvan, Kastélykert u. 6. Gratulálunk a nyerteseknek! Nyereményeiket átvehetik 1993. július 12-től Eger, Bar- kóczy u. 7. alatti kiadónkban reggel 8-tól 16 óráig. Fölhívjuk nyerteseink figyelmét, hogy a nyeremény átvételénél kedveskedhetnek rokonaiknak, barátaiknak azzal, hogy az általuk megadott névre és címre augusztus hónapra kiadónk előfizeti a Hírlapot.
