Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-07 / 156. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. július 7., szerda Elképzelésben nincs hiány A kultúrához is pénz kell Az a kivételes személy Jakkel Melinda, aki az egri főiskola elvégzése után nem akart hazajönni Gyöngyösre tanítani, inkább elment Pestre. — De ha már a fővárosban oktatott, miért jött mégis haza? — Olyan iskolában voltam, ahol a nevelők is kaptak veszélyességi pótlékot — hangzott a válasz. A részleteket már nem kérdeztem meg. Elég annyi, hogy „feltöltődni” akart valamilyen „más” területen. Ezért lett az ön- kormányzatnál közművelődési menedzser. A humán közszolgáltatások igazgatóságán dolgozik. — Maga tehát a főszervező? — Nem szeretem a felfokozásokat. Maradjunk inkább annál, hogy a szervezők egyike. Mert ehhez a munkához több személyre van szükség. — Milyen eredményeket ért el eddig? — A legutóbbi városi eredmény a „Parasztbecsület” előadása volt. Ha azt mondom, hogy több mint ezer jegyet adtunk el, a szám önmagában is sokat jelez. — Mi lesz a folytatás? — A jövő évben a „Háry Jánost” szeretnénk színpadra vinni. — A nagytemplom előtti téren ? Mit szól ehhez az egyház? — Már bírjuk az egyetértésüket arra, hogy minden nyáron egy operát vagy daljátékot adjunk elő. Sőt! A ferencesek belső udvarát is szeretnénk bekapcsolni az elképzeléseinkbe, amihez az elvi hozzájárulást már megkaptuk. Csak a pénz... — Az előbb említette, hogy jövőre is a nagytemplom lesz az előadás háttere. De van nekünk egy szabadtéri színpadunk is az Orczy-parkban. Azzal mi lesz? — Vagy felújítjuk iszonyatos pénzért, vagy visszaadjuk a területét a parknak. Jelenleg szörnyű állapotban van. És azt is hadd tegyem hozzá, hogy a parkot körülvevő forgalom zaja miatt már egy könnyűzenei koncertet sem lehet ott zavartalanul végighallgatni. — Tulajdonképpen az egykoron olyan sok és nagyszerű előadást megért szabadtéri színpadnak ezzel a sorsa megpecsételődött? — Egyelőre nem látjuk a jövőjét. Különben is Gyöngyösön elég lanyha érdeklődés nyilvánul meg a kulturális rendezvények iránt. Akárhová megy az ember, mindig ugyanazokkal az arcokkal találkozik. Főként hozzátartozókkal. — De nemcsak színházi produkció létezik. A többi terület? ' — A nyár ma már kimondott uborkaszezon. Nagyon nehéz bármit is szervezni. Arra gondolok, hogy a kórusélet nálunk eléggé magas színvonalon létezik. Mégis sokkal kevesebb az érdeklődés iránta, mint várható volna. Pedig színvonalban bármelyik, akár külföldi énekkarral is felveszik a versenyt. — Ennek a szerény közönségvonzásnak mi lehet általában a magyarázata? — Az anyagiak. Mindenki fut a második, harmadik, negyedik mellékes után. — Tény az is, hogy Gyöngyösnek nincs felnőtt szimfonikus zenekara, pedig a zenei oktatás évtizedekre tekint vissza. Ezalatt zenekarok szerveződtek és haltak el, karnagyok jöttek és mentek. Miért? — Véleményem szerint azért, Ha Gyöngyös, akkor: Vidróczki... mert a zeneiskolai első nemzedék most kezd felnőtté válni, illetve: ehhez kell egy olyan személy, aki megszállottként dolgozik a zenekar megszervezésén és fejlesztésén. Ezt amatőr alapon csak így lehet csinálni. — Tehát az idei nyár művészeti életének ezzel nagyjából vége is. És mit mondana akkor, ha a jövőt kérdezném? — Már az ötlet szintjén foglalkozunk az expóval, egy regionális rendezvényt tudnánk elképzelni. — Milyen témában ? — Szinte magától adódik. Ha valaki azt hallja: Gyöngyös, mindjárt azt mondja hozzá: Vidróczki. Tehát: néptánc... — Ez érthető. De gondolom, nemzetközi részvétellel? — Az együttes vezetői már számba vették, milyen csoportokat lehet meghívni a határainkon túlról is. — De a szállás, az étkeztetés... Ez óriási pénzt igényel, nem? Honnan lehet ennyi forintot előteremteni? — A város önmagában ezt nem tudja biztosítani. Mivel ma már Európában az a gyakorlat, hogy a vendégegyüttesek is önellátóak, azt a megoldást kell alkalmaznunk, persze az önkormányzat is hozzájárul a költségekhez. — A nagyobbik hányadával? — A kisebbikkel. Azt is figyelembe kell venni ennél a néptáncgálánál: ezért senki sem jön, hogy két napot töltsön Gyöngyösön, és utána hazamenjen. A teljes műsort el kell vinni más városokba is. — És a reklám? — Kell, nagyon kell, de ha arra gondolok, hogy egy-egy rendezvényt hányféle módon igyekszünk népszerűsíteni, és ennek ellenére is hányán mozdulnak meg, az egészet nem értem. Pedig sokan vannak, sokan vagyunk, akik szóban is felhívjuk az ismerősök figyelmét az előadásokra. — Végezetül: hogyan érzi, érdemes volt a katedrát felcserélni a menedzserséggel? — Ha valamit elvállalok, azt szíwel-lélekkel csinálom. így volt ez akkor is, amikor tanítottam, és így van ez most is. G. Molnár Ferenc E gy művi úton előállított dolog — alkotás — egyik értékmérője valószínűleg az, hogy mennyire kelti a természetesség látszatát. Ez olykor, például egyes színházi előadásoknál, nem megfogható kategória, amennyiben nem beszélünk a hétköznapokban költői nyelven, vagy legalábbis elég ritkán. A mozinál viszont használható az elemzés egyik szempontjaként, hogy fennáll-e a valósághoz leginkább közelítő állapot. Nos, a Róbert de Niro, Urna Thurman és Bill Murray nevével fémjelzett „Veszett kutya és Glória” című film ilyen. Ha lehántunk minden egyéb részt róla, akkor a tenyerünkön marad a szerelem, a maga esendőségével, két ember folyton változó, pulzáló viszonyával, természetközeliségé- vel. Mindehhez persze nem elég pusztán a történet, s az sem, hogy az érzelmeket beszéd útján is ki lehet fejezni. Ennél sokkal nagyobb élményben van részünk: két arcban, a Veszett kutya névvel illetett nyomozóéban és Glóriáéban, a „szent rossz lányéban”. Párosuk tökéletes, élmény végre olyan filmet látni, ahol néha csend van, két ember ül egymás mellett, s vonzalmuk mintegy átrepül a vászonról a nézőtérre. Nem feledkezhetünk meg a harmadik főszereplőről, Bili Murray- ről sem. Szerepe a finoman árnyalt bűnözőé — sejtjük róla, hogy gengszter, bár a film óvakodik attól, hogy ezt be is bizonyítsa. Mint ahogyan szerencsére attól is, hogy a sztereotip „a bűnöző is ember” kategóriába beszorítsa őt, kidomborítva a nagy halmazból néhány pozitív tulajdonságot. Inkább a jellemének bonyolultságát mutatja meg nekünk, lágy humorral adózva egyben Murray hajdani, vígjátékos szerepeinek: itt viccet mesél a többi gengszternek. Görcsök és csendek oldódnak, néha fintorba szalad egy mosolynak induló arckifejezés, megáll a levegőben a simogatni szándékozó kéz: minden suta és egyben nagyszerű. A szerelem, a szerelmeskedés mellőz mindenféle pátoszt, nem két remekbe szabott test feszül egymásnak, inkább két lélek találkozik a takaró alatt. Milyen más ez, mint a filmeken. Mintha csak velünk történne. Megfeledkezünk a „művi dolgokról”, arról, hogy voltaképpen moziban ülünk, s ami a szemünk előtt történik, az egyrészt csak fény, ami egy darab vásznon mozog, másrészt semmi közünk a létrejöttéhez, csapóhoz, kamerához, egyébhez — leginkább ott ülünk az átlagos amerikai utca átlagos amerikai házának lépcsőjén, mellettünk egy emberpár találja meg az egymáshoz vezető utat, mi pedig aggódva nézünk utánuk, amint becsukják az ajtót maguk mögött... Doros Judit Kutyasétáltatás, helyesen Megyei tapasztalatok Hasznos tanácsok — autóvásárlóknak Bár a népi szólás szerint „szerencsébe lép” az, aki állati ürülékbe tapos, mégis egyetérthetünk abban, hogy ez egyáltalán nem vidító, egészségügyi szempontból pedig korántsem szerencsés dolog, kiváltképp, ha ez utcán, a járdán történik. Arra is vigyázni kell, hol vezessük a kedvencet Természetesen a kutyának is vannak „emberi szükségletei”, az emésztés végtermékétől valahol meg kell szabadulnia. Tekintve, hogy a mellékhelyiséget nem tudja használni, a lakásban nem végezheti el a dolgát, ennek a szabadban kell történnie. Az pedig, hogy eme tevékenységét helyesen végezze, az a kutyatulajdonos ügye, ő viseli a felelősséget, hogy a kutyapiszok ne lepje el városainkat. Megfelelő helyet keresni a kutyának Ha nincs rá mód, hogy az állatot távolabb eső zöldterületre vigyük, rá kell őt nevelni arra, hogy az ügyet a városi csatomanyílás fölött intézze. Ez egyáltalán nem olyan nehéz, mert a kutyák természetes hajlama, hogy szükségüket eldugott helyeken végezzék, ez a falun élő társaiknál megfigyelhető. Ilyen eldugott terület a városokban is fellelhető, mégpedig a parkoló autók között, a csatornanyílás felett. Vezessük a kutyát pórázon úgy, hogy mindig a járdaszegély felőli oldalon haladjon, így „WC-je” közelebb esik hozzá, és nem fordulhat elő váratlan „baleset” séta közben. Zacskóval, lapáttal felszerelkezve A gyakran hangoztatott kívánságot, hogy létesítsenek a városokban „kutyaklozetokat”, higiénés okokból el kell vetni: a növekvő mennyiségű ürülék a legkitűnőbb táptalaja és teijesz- tője a különféle megbetegedéseknek. Sokkal kézenfekvőbb a megoldás: az ürüléket kis lapáttal nejlonzacskóba gyűjtve eltávolítani. Az állat nem minden esetben képes visszatartani magát a legközelebbi zöldterületig, tehát egyértelmű, hogy a felelősség a gazdáé. Elejét veheti ezzel a kis figyelmességgel annak az egyre erőteljesebb ellenállásnak, amely a városi kutyák ellen mind gyakrabban hallat hangot. Felelősségtudattal rendelkező kutyatulajdonosnak íratlan szabály, hogy állatát tartsa távol a gyermekjátszóterektől! Több mint jogos a protetálás a kutyapiszoktól szennyezett játszóterek, homokozók ellen! A kutya természetéből adódik, hogy ürülékét laza, könnyen ásható talajban szeretné elrejteni, ilyet pedig csak a ház körüli kertben vagy a játszótéri homokozóban talál. Éppen ezért a felelősségteljes kutyatartás és gyermekeink egészsége megköveteli, hogy minden kutyatartó a fenti tanácsokat megszívlelje, hiszen nem jelentenek túlzott elvárásokat, de a kutyások és nem kutyások közötti jó viszony érdekében megéri a többletfáradságot. A Merkur Vállalat gépkocsi- értékesítő monopóliumának megszűnése után a legkülönbözőbb márkatípusok vezérképviseletei nyitottak irodákat a fővárosban, majd pedig kezdetét vette országos értékesítő hálózatuk kiépítése. Ezeknek az új értékesítő üzleteknek, szalonoknak a szaporodása indokolttá tette, hogy országos vizsgálat keretében a Heves Megyei Fogyasztó- védelmi Felügyelőség is ellenőrizze az értékesítés feltételeit, azok jogszerűségét, meggyőződjék a fogyasztók érdekvédelmének érvényesüléséről, a kötelező jótállásra és szavatosságra vonatkozó jogszabályok betartásáról. A megyei felügyelőség a vizsgálat során 1993. április 13. és május 3. között a megyében lévő valamennyi, azaz 16 értékesítő- helyet ellenőrizte. A legtöbb helyen a gépkocsik bemutatása és tárolása kulturált körülmények között történik, a vásárlókat kellően berendezett tárgyalókban fogadják. Az értékesítési konstrukciók sokfélesége (részletfizetés, lízing, csereautó beszámítása, árengedmény) a kialakult verseny hatásaként értékelhető. A jogszabályi előírások szerint csakis olyan gépkocsik értékesíthetőek, melyek típusbizonyítvánnyal, előzetes minőség- vizsgálattal rendelkeznek. Jóllehet, a vizsgálatok megtörténtek, de az okmányokat nem tudták minden esetben bemutatni. Az új gépkocsik értékesítését a jogszabály az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium előzetes engedélyéhez köti, amely engedély a jogszabály ismeretének hiánya miatt az üzletek többségében hiányzott. Az üzletek megnyitását 56 százalékban nem jelentették be a helyi polgármesteri hivatalnak. Egyes gépkocsitípusoknál hiányzott a magyar nyelvű használati, kezelési útmutató, három esetben pedig a kötelező jótállási jegy. E hiányosságok miatt államigazgatási határozattal kötelezték az üzleteket a jogszerű működésre, illetve csaknem 13 millió forint értékben köttették feltételekhez a gépkocsik értékesítését. Az értékesítéssel foglalkozók szakképzettsége jónak bizonyult, hiszen nem egy esetben felsőfokú műszaki képzettséggel rendelkeznek. A megyei felügyelőség negatívumként állapította meg, hogy a reklámozott 3 éves jótállási kötelezettség nem minden típusnál egyezik meg az értékesítéskor vállalt jótállási kötelezettség időtartamával. Jogszabályellenes a kormány- rendelet értelmében a 100 ezer kilométer kikötése. Bisztriczki László, a megyei felügyelőség vezetője a gépkocsivásárlóknak az alábbi tanácsokkal szolgál. Gépkocsi megrendelése esetében gondosan át kell tanulmányozni a szerződés feltételeit, kiváltképpen a vételtől való elállás körülményeit. A vételárnak tartalmaznia kell a vizsgáztatás költségeit is. A korábban gyakorlatban volt kötelező díjmentes revíziók ma már nem természetesek, a gépkocsik vételára ezeket nem minden esetben foglalja magában, de a jótállási időn belüli vizsgálatok díjkötelesek lehetnek. A kötelező jótállás a gépkocsi teljes egészére kiterjed, s az értékesítő cég nem köthet ki a jogszabálytól eltérő feltételeket. Nagy figyelemmel kell lenni a prospektusokban meghirdetett „garancia” időtartamára, valamint az okmányokban szereplő tényleges jótállási kötelezettség időtartamára, ugyanis ez nem minden esetben egyezik. Kormányrendelet a kötelező jótállás időtartamát legkevesebb 12 hónapban határozza meg, és nem tartalmazza a 100 ezer kilométeres kikötést. Fontos a jótállási jegyhez tartozó szervizhálózat listájának áttanulmányozása, valamint az alkatrészellátásra vonatkozó vállalás. A megnövekedett választási lehetőség nagyobb gondosságot kíván meg a vásárlótól is — fejezi be a felügyelőségvezető a tanácsait —, legyenek tehát jól tájékozottak, és okvetlenül érvénye- sítsékjogaikat. Sugárlstván
