Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-01 / 151. szám

4 HORIZONT HÍRLAP, 1993. július 1., csütörtök L apunk június 21-i száma hírt ad arról, hogy az egri Bazilikában Eger Főpásztora ki­lenc papot és tíz szerpapot szen­telt fel és küldött lelkipásztori szolgálatra. Ez önmagában nem jelent szenzációt. Az esemény­ben azonban két hírértékű érte­sítés van. Dr. Seregély István ér­sek nem egyedül szentelt, hanem az új egyházmegye új püspöké­vel, Bosák Nándorral együtt. Az esemény abban csúcsosodik ki, hogy Czakó István irodaigazgató felolvasta az egri főegyházmegye megosztásáról intézKedő pápai rendeletet. A régi egyházmegye déli része abban a pillanatban szakadt el az ősi egyházmegyé­től, amikor a felolvasás elhang­zott. II. János Pál pápa pünkösd ünnepén apostli levetet intézett a magyar püspökökhöz, amelyben az egyházmegyei határok rende­zésének szükségességéről értesí­tette őket. Ezek a határok Szent Istvánra mennek vissza, aki a vá- rispánságok mellett megszervez­te a püspöki székhelyeket is. Saj­nos, az egri püspökség királyi adománylevele nincs a Kezünk­ben. Ez talán arra a középkori szokásra vezethető vissza, hogy ha a királyi adománylevelet vala­milyen változás miatt, vagy az ér­vényesség biztosítására átírták, a régit bevonta a kancellária. így nincs kezünkben a pannonhalmi főapátság alapítólevele, csak a IV őé/űkirályunktól való 1261- bol, de említést tesz Szent István alapításáról. Történelmünk zajló eseményei között az egyházme­gyei határok nagyrészt azonosak maradtak, bár új alapítások is előfordultak. így megalakult 1777-ben a székesfehérvári és a szombathelyi püspökség. Mind­ezt szükségessé tette a népesség szaporodása és lakóhelyi válto­zása. Egert 1804-ben emelték érseki rangra, miután a kassai és a szatmári püspökségek terüle­tét leválasztottak róla. A jelen korra főegyházme­gyénk túl nagynak bizonyult (442 plébánia). A pápa ezt írja levelében: „Az új körülmények azonban, amelyekben (a ma­gyarországi egyház) küldetését Július teljesíteni hivatott, megkívánják egyházmegyei bosztásának újra­rendezését. Hozzájárult ehhez a II. Vitkáni Zsinat azon irányulá­sa, hogy az egyházmegye határa ne nyuíjon át az országhatáron. Tudomásul kell vennünk ezt a tényt. A trianoni szerződés után hazánkban maradt több olyan egyházmegyei rész — Kassa, Rozsnyó, Szatmár, Nagyvárad —, amelyek kormányzása kiszé­lesítette a főpásztor hatásterüle­tét, de egyben gondjait is. Ennek alapjan a Pápai Nunci- atura június 15-én értesítette az egri érseket, hogy a Szentszék új egyházmegyét afapít, amelynek neve „Debrecen-nyíregyházi egyházmegye” lesz. Ugyanakkor kijelölte területét, ameíy felöleli Szabolcs-Szatmár-Bereg, továb­bá Hajdú-Bihar megyét. Az utóbbinak egy része mindeddig a szeged-csanadi egyházmegye kormányzása alatt állott. A Pápai Nunciaturajúnius 13- án értesített arról, hogy a pápa május 31-én Bosák Nándort ki­nevezte az új egyházmegye püs­pökévé, aki még a pápai bulla megérkezése előtt püspökké szenteltetheti magát és átveheti egyházmegyéje kormányzását. Ennek az engedélynek megadá­sára a pápai követ külön megha­talmazást kapott. Az engedélyre azért volt szüxség, mert ha valaki pápai engedély nélkül püspökké szentelteti magát, ő is és a szente­lő is súlyos egyházi fenyítés alá esik. Ez által az intézkedés által a pápa meg akatja őrizni a Krisz­tustól ráruházott vezetői hatal­mat és biztosítani akarja a papi hatalom szakadatlan folyamatos­ságát. Nincs ezen csodálni való, hiszen a pápa csak kötelességét teljesíti, másrészt a püspökhöz való viszonyulás nagyon megér­tő, melegen emberi kapcsolat, amely biztosítja az elvek es célok egységességét. Jól tudjuk, meny­nyi küzdelembe került az egyház­nak az, hogy a lelki célok elsődle­gességét megőrizze a fejedelmek politikai, nagyhatalmi es katonai ónkényével szemben. Az egri főpásztor 1804-től ér­sek. Ez a szó az „archiepiscopus” — főpüspök — szóból ered. Ta­lán a középkori francia kapcso­latokra vezethető vissza, hogy francia szó szolgál az alapjában görög-latin kifejezés és a magyar érsek szó között átvezető hídul (archeveque). Az egri érsek met- ropolita is, azaz egy érseki tarto­mány élén áll. Hozzátartoztak az alárendelt püspökségek: Kassa, Szatmár, Rozsnyó, Szepes. A metropolita kötelessége felügyelni arra, hogy az egyháztartomanyban a hit- és egyházfegyelmet megőrizzék; kánoni látogatást végezni, ha az illetékes püspök elmulaszotta; egyházmegyei kormányzót kine­vezni, ha az illetékes káptalan el­mulasztotta a püspök halála után nyolc napon belül. Az egri érsek elvben metropolita volt ugyan, de Trianon óta nem volt szuffra- gáneusa. Az új pápai intézeke- dés ezt is rendezi, mert a váci püspökséget és a debrecen-nyí­regyházi püspökséget alárendel­ve új egyházi tartományt alakí­tott ki az egri érsek-metropolita vezetésével. Főegyházmegyénk új határai­ról intézekedik az a pápai írat, amelynek felolvasását hallottuk június 19-én a Bazilikában: „ Te­rületének keleti részt átadja az újonnan alapított Debrecen- Nyíregyházi egyházmegyének, azaz Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét és Hajdú-Bihar megyé­nek egy részét, amelyek eddig hozzá tartoztak. Azonkívül a vá­ci egyházmegyének átadja a Nógrád megyében fekvő plébá­niákat, végül a szeged-csanádi egyházmegyének átadja a Kun- szentmárton /., Kunszentmárton II., Mesterszállás, Kuncsorba, Túrkeve, Bucsa és Dévaványa plébániákat. A váci egyházme­gyétől megkapja Jánoshida köz­séget. ” Az új püspök hajója ismeret­len vizekre evez. Reméljük, meg­valósul célkitűzése, „hogy ebben a nehéz helyzetben valamit újra megmutassunk az Evangélium erejéből. Miklós Béla Csak adószámmal lehet... Az 1990-ben életbe lépett törvény szerint egyéni vállalkozást — ha ez alól a törvény kivételt nem tesz — csak vállalkozói igazolvánnyal folytathatnak. Ez utóbbi kiváltását követően a vállalkozó a tevé­kenységének megkezdésétől számított 15 napon belül köteles az illetékes hatóságnál adószámot kér­ni. Az APEH Heves Megyei Igazgatóságán megtud­tuk, hogy amennyiben az egyeni vállalkozó meg akarja szüntetni tevékenységet, akkor nem elegen­dő az illetékes önkormányzatnál visszadani a vállal­kozói igazolványát, hanem mindezt jeleznie kell az adóhatóságnál is. Az önkormányzát ugyanis — az adózó polgár helyett — ezt a tájékoztatási kötele­zettséget nem válíalahatja át. Ezúton is kérik, hogy a vállalkozói igazolványt kiváltó magánszemélye­ket tájékoztassák az adóhatóság felé szükséges, az adószám kérésével és a vállalkozási tevékenységük megszűntetésével kapcsolatos bejelentésükről. Ezek mellett arra is felhívják az adózók figyel­mét, hogy amennyiben vállaíkozásukat — például katonai szolgálat, GYES, GYED, vagy átmeneti munkahiány miatt — szüneteltetik, az említett idő­szak alatt is „él” az adószámuk. így akkor is meg­marad a bevallási kötelezettségük, mint a folyama­tos munkavégzés esetén. HANG-KÉP Félig kész portrék Átmeneti korunk jellemzője az esetlegesség, a zűrzavar, az ér­tékvesztés, a vérmes káosz. Úgy látszik, egyes műsorok szerkesztőit különösképp „rabu­lejtette” ez a már-már végzetes kór. Június 26-án reggel otthoni békében hallgattam a Kopogta­tót, ezt a Búzás Andor által gon­dozott, általában rangos progra­mot. Eleinte azt kaptam amit re­méltem: ígéretesnek ígérkező portrét. Később aztán jött az in­dokolatlan vágás. Bemutattak egy sajátos sorsú embert, aki nyugvásként — eb­ben nincs semmi különös — nem találja helyét ebben a huzatos ha­zában. Aztán visszapergették élettörténetét. Időrendi sorrend­ben haladtak. Megtudtuk róla, hogy beilleszkedett — végtére is arra a szelet kenyérre csak szük­ség volt — a Rákosi-éra kegyet­lenséggel fémjelzett hivatali ap­parátusába. Másként szólva: söprette a padlásokat, szorgal­mazta a begyűjtési akciókat, merthát odaföntről a műveletlen foxi-maxik ezt kívánták. Izgatott volna, hogy később hogyan for­málódott sorsa, karaktere, vívó- dott-e, s hová jutott mostanra? Ez a blokk azonban elmaradt, így aztán természetes a hiányér­zet. Annál is inkább, mert véle­mény aligha körvonalazódik, ha nem sorakoztatják fel a tényeket, s a mögöttes érzelmi motívumo­kat. Nem lettünk sokkal tájékozot­tabbak a másik esetben sem. Eb­ben a „menetben” egy olyan jel­lemmel szembesültünk, aki állta a viharokat. Az ’50-es években könnyen érkezett az a fekete au­tó, s vitte az áldozatokat a szadis­ta ávéhás pribékek műintézetei­be, s boldog lehetett az, aki lega­lább néhány esztendővel meg­úszta, s nem lendítették át követ­kező létébe. Szereplőnk véletlenül tanúja volt, amikor a meglehetősen ittas faluvezető és a párttitkár éppen az alul-felül kopasz diktátor arc­képét taposta szét. Mégis fizetett érte. Csattantak a pofonok, ke­ményebb ütlegekkel fűszerezve. Úgy tönkre ment, hogy amikor hazaérkezett, közvetlen hozzá­tartozói sem ismerték meg. 1956-ban, a forradalom és sza­badságharc napjaiban mégis a humánum szószólója volt. Megőrizte a belsejéből fakadó humort. Záróakkordként fel is hangzott a jótékony nevetés. A baj csak az, hogy fogalmunk sincs róla, milyen erők befolyá­solták hétköznapjait, mondjuk 1989-ig. Nem a kákán keresünk cso­mót, csak azt jelezzük, hogy ki­zárólag a kerekded, az egész képzetét sejtető arcképekkel azonosulhatunk. Bármiféle ajánlatlistában... Belháború? Felháborító, hogy az utóbbi hónapokban mennyire elposvá­nyosodott, elszürkült az a ve­gyestál, amely már rég nem mi­nősíthető vonzó választéknak. Hetente legfeljebb néhány fil­met csapnak oda nekünk, azok is műrostosak, silányak, garantál­tan devalváltak. Soha nem zavart a tévéhíradó jól vagy rosszul leplezett pártál­lása. Végtére is a valós informá­ciók akkor is kiszűrhetők, ha az alapanyag borotvafrizurás. Az azonban már nehezen vi­selhető el, hogy egy cégen belül két „rovat” a nyilvánosság előtt veszekszik, vitatkozik egymás­sal. Vonatkozik ez a megállapítás az elmúlt vasárnap estére, az 1992. október 23-i ünnepség kü­lönböző megvilágítására. Türel­mesen végignéztem a nagy „ösz- szecsapást”, s úgy vélem, mások­kal együtt rögzíthetem, hogy nem lettünk okosabbak. Egy azonban bizonyos: ez a belháború, ez a liliputi játékocs- ka nem tartozik a nagyközönség­re. Nem óhajtunk efféle kereszt- rejtvényeket fejtegetni. Márcsak azért sem, mert a Szabadság-téri székházban ott ül és dolgozik az a vezető, aki ellátja az elnöki teen­dőket. Neki kellett volna rendezni ezt a purparlét, s miután ezen túlju­tott, a fegyelmi eszközeivel élve elérni azt, hogy mindkét partner tegye le azt a teljesen feleslege­sen fitogtatott kardot. Ez munkaköri kötelesség, s nem érdem. Sajnos, ezegyszer megfeledkezett erről, megfoszt­va mindnyájunkat tartalmasabb tudnivalóktól. Tanulságként emlegetjük azt, amit a mai perclényeknél sokkal bölcsebb rómaiak emlegettek: fegyverek közt hallgatnak a mú­zsák. S az se vitatható, hogy nekik kellene megszólalniuk... Pécsi István Gyöngyösről indult Tihanyi Éva operaénekesnő ? - , Bejárta a világot, ünnepelt sztár volt Párizstól Moszkván át New York-ig. 1981 -ben telepedett le p Németországban, s azóta ott cl családjával. Jelen­leg szerep- és koncertszerződések kötik egy-egy színházhoz. Amikor néhány nappal ezelőtt Gyön­gyösön találkoztunk, boldogan beszélt az itt töl­tött évekről. — Kilenc éves koromban szü­leim nagy elhatározást tettek — kezdte. — Zongoraművésznek szántak, s beírattak a városi ze­neiskolába, ahová naponta busz- szal jártam be Markazról. Tizen­két éves koromban feladtam, mert nem bírtam ezt a strapát és gyakorolni sem szerettem iga­zán. Érettségi után tanári pályára készültem, az egri tanárképző főiskola ének-orosz szakára. A felvételihez szükséges húsz nép­dalt Breznói Judit és Záborszky József tanította meg velem... Bíztatásukra jelentkeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskolára. A sikeres felvételei után pályám meredeken ívelt fel­felé. A diploma megszerzését követően az Operaház szólóéne­keseként 1979-ben megnyertem a „Maria Callas” versenyt. Szá­mos nemzetközi ajánlat ellenére itthon maradtam. — De csak 1981-ig...! — ...Igen, valóban csak addig, mert a hivatalos szervek ebben az évben elzárták előlünk a visz- szatérés lehetőségét. Történt ugyanis, hogy az akkori, német- országi utunkon leányom bal­esetet szenvedett. Állapota egy­re súlyosbodott és kómába ke­rült, eközben pedig a rövidre szabott vízumunk lejárt. A kölni nagykövetség akkori urai-elvtár- sai többszöri kérésünkre, kö­nyörgésünkre sem hosszabbítot­Naponta buszozott Markazról ták meg a kint tartózkodási en­gedélyünket. így nyomták ránk a disszidens bélyeget, így zártak ki bennünket a hazánkból. Irgal­matlan büntetés volt ez nekem, úgy éreztem magam, mint a bör­tönben. Csak a szerencse és a vé­letlen mentett meg attól, hogy öngyilkos legyek. — Milyen volt az első hazaté­rés? — Gyönyörű..., igazán gyö­nyörű az a tavaly márciusi nap, a visszatérés napja... Azóta min­den szabadidőmet a Gyöngyö­sön élő öcsémnél töltöm, s éde­sanyámnál Markazon. Ha tehe­tem, Egerbe is ellátogatok, mert kedvenc városom. És még vala­miért... Végül is tanár lettem, tü­relmesen oktatom a jövő éneke­seit Németországban. Sok mód­szert ismertem meg pályám so­rán, s mégsem mondom, hogy az enyém, csak az enyém a legkivá­lóbb. Akkorát mindenesetre már nem tudnék tévedni, mint az Operaház egykori igazgatója, Mihályi úr, aki így szólt hozzám: „Szoprán hanggal minden szop­rán szerepet el lehet énekelni.” Négy évvel ezelőtt úgy döntöt­tem, mivel kapzsi nem vagyok és az ide-oda utazgatásokat nem bírom, az operasztárok hecceit élete már nem vonz, hogy szaba­dúszó leszek. Hiszen ezen a pá­lyán csak mi tudunk vigyázni ön­magunkra. Ha a havi fizetésért mindent eljátszatnak velünk, egyben bukásra is ítélnek ben­nünket. A mai szerzők többsége se látja be sajnos: azzal, hogy hangokat írnak ide-oda, még nem tettek meg mindent, hogy örömet szerezzenek az éneke­seknek, akik a közönség boldo- gítására szeretnének kilépni a függönyök elé minden alkalom­mal... Saját hazájukban és kiszakítva is, Markaztól Münchenig. Sziki Károly Filmpremierek Az örömapa (Steve Martin) A félénk zsaru és a gengszter George Banks megdöbbentő­en fiatalos családapa. Első ráné­zésre senki sem állítaná róla, hogy egy gyönyörű 22 éves lány édesapja... Egyszercsak, mint derült égből a villámcsapás, éri a bejelentés, hogy az imádott, bál­ványozott lány férjhez megy. Rá­adásul egy rettenetes, nyálasszá­jú ifjonchoz, valamiféle mene­dzserhez. Mire beletörődik a megváltoztathatatlanba, már el is kezdődnek az esküvői előké­születek. Először meg kell ismer­ni a választott ifjút, találkozni kell az ellenséges családdal, majd a tettek mezejére lépne, kitűzni az ünnepség idejét, megkeresni a legmegfelelőbb ceremóniames­tert, és fizetni, fizetni... Míg egy „szép” napon elérkezik az a pil­lanat is, amikor a lány kimondja, a szótárban található legvégzete­sebb szót, az igent. Steve Martin új vígjátékát az egri „Uránia” mozi mutatja be. Veszett kutya és glória Dobié (Robert de Niro) a chi­cagói rendőrség helyszínelő cso­portjának bizonyítékszerző technikusa. Amikor a szomszé­dos zöldségüzletben félbeszakít egy rablási kísérletet, akaratla­nul is megmenti a gengszter Frank Miloéletét. A félénk zsaru és a bűnöző között meglepő ba­rátság szövődik. Az erőszakosan hálás Milo meghívja a zsarut éj­szakai báljába, és bemutatja egyik mixernőjének, Glóriának. Rábeszéli, hogy „ajándékkép­pen” fogadja el a lánjd egy hétre. Dobié kényelmetlennek találja a megállapodást, mégis, lassan azon veszi észre magát, hogy vonzódik a fiatal nőhöz, sőt sze­relmes is lesz bele. Ugyanakkor elősegít egy Miloval való valószí­nűleg gyilkos leszámolást. ...a lány kimondja a legvégzetesebb szót Ajánlat Hétről hétre találok a levélszekrényünkben egy- egy katalógust, mely szuper cikkeket kínál. Amikor még a bomber-dzsekivel bombáztak, makacsul el­lenálltam. (A kísértésnek.) De a legutóbbi színes füzetecske felcsigázott: „Jó hír azoknak, akiknek különösen kemény a lábujjkörmük! Ön is ismeri azt a problémát, mikor az ember sok vesződséggel kí­sérli meg a legkeményebb körmöket levágni? Ezzel az elsőosztályú, extra erős körömollóval ez többé nem jelent gondot. Az olló minőségi acélból készült. Még a legkeményebb körmöket is erősen és tisztán vágja le. A vastag vagy benőtt körmök is formásak lesznek.” Aztán néhány oldallal arrébb a másik csodagé- pecske: „Elektromos miniborotva a makulátlan bi­kinivonal érdekében. Elemmel működik. Utazás­hoz is ideális írják a teijesztők. Vagyis: kitűnően használható egy vasúti kupéban, Füzesabony és Vámosgyörk között. (Lehet-e magasztosabb idő­töltés a vonaton — teszem azt olvasás helyett —, mint a bikinivonalat rendezni?) A legkecsegtetőbb szerkentyű azonban az orrszőrvágó, melyet tompa éllel és aranyozott nyéllel ajánlanak a figyelmembe a forgalmazók... Háromezerötszáz forint feletti megrendelésem esetén a csomagban szép meglepe­tést kapok — ígérik. Elképzelni sem tudom, hogy azzal a bizonyos ajándékkal még mit metélhetnék le magamról... (né-zi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom