Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-29 / 175. szám

4 HORIZONT HÍRLAP, 1993. július 29., csütörtök Isten kezében Romániai magyar költők istenes versei Néhai nagynénikém a Sátán követének nevezte Ceausescut, amikor meghirdette a program­ját, hogy ateistává neveli az ifjú­ságot. Gőgös és eszeveszett program, s nem (csupán) azért ellenszenves, mert ateista, ha­nem mert erőszakos. Abban az Erdélyben, ahol Európa fejlet­tebb tájait megelőzve, először ik­tatták törvénybe a vallás-, azaz a lelkiismereti szabadságot. Ilyen programot a lelkiismeretes, gon­dolkodó ateista sem fogadhat el, mert az ő mozgásszabadságát is korlátozza. Nem tudom, hogy most milyen Erdély: istenhívő-e, vagy ateista. Hazai tapasztalata­im alapján gyanítom, hogy (főleg a fiatalság) inkább pogány, azaz nincs (lásd fentebb) élménye, is­merete az Istenről, istenhitről. De hiszen egész Közép-Kelet- Európára áll ez, az Oderától in­nen. Mert a tételes vallások tana­iba, erkölcsi rendjébe igenis be kell vezetni a fiatalokat, mintegy lehetőségként megmutatni, hogy az európai kultúra milyen alapo­kon nyugszik. Kicsit Erdély történelmébe is bepillanthat az, aki kezébe veszi a Castrum Könyvkiadó szép kö­tetét (Hervai Katalin illusztrál­ta). Az egri főiskolai tanár, Lisz- tóczky László hatalmas munkát végzett, amikor eldugott folyói­ratokból, könyvekből összeválo­gatta a hatvanhárom költő há­romszáztizenöt versét. Vállalása tiszteletet érdemel, még akkor is, ha minden válogatás kockázatos. Mert ki kell mondani, ha ünnep­rontó is, hogy nem volt mind a hatvanhárom költő jelentős, s éppen ezért a közölt versek szín­vonala sem egyenletes. Van, aki­nél maga az Isten-élmény fakó, mert csak tanult, penzumszerű, míg másoknál nem szervül eszté­tikummá. Nincs ezen mit csodál­kozni. A protestantizmus óta vi­szonyunk az Istennel intim, mint a szerelemben. Az analógia nem véletlen, hisz a szerelemmel (csaknem) mindenki találkozik, igazán szép, nagy verset mégis csak kevesen tudnak írni róla. A dolog paradoxona, hogy korunk, éppen az érzelmek, szenvedé­lyek ábrázolásában, vagy ha úgy tetszik, a vallomásban lett sze­mérmes, sokszor egyenesen su­Emberséghiány Barbár kort élünk, az elszaba­dult, olykor aljas indulatok idő­szakát, amikor csak az önzés, a szerzésvágy, a képmutatás, a kö­pönyegforgatás számít, szinte ki­zárólag ez vívhat ki elismerést. Ez a lényeg. Akkor is, ha a képzett, ám néha okoskodó szo­ciológusok indokolgatják a ma- gyarázhatatlant. Az elmúlt szombaton az Ismét a javából cí­mű program felidézte a Bartók rádió egyik korábbi programját, a Pasziánszt, amelyben hozzáér- tőek próbálták megfejteni napja­ink talányát. Szóltak az úgyneve­zett rendszerváltás ellentmondá­sairól. Okoskodtak, s nem döb­bentek rá, hogy közhelyeket so­rolnak. Például azt, hogy a javu­lást remélők csalódtak, hiszen helyzetük romlott. Az ok? Azt mondták: tőkés gazdaság formá­lódik tőkések nélkül. A hatalmat pillanatnyilag birtokoló értelmi­ségi elit egyébként nem szereti az új burzsoáziát. Megvédték — jó­korát tévedtek — az annyit bírált privatizációt. Aztán jelezték — ezt is tudtuk -: nálunk mindent annak a középosztálynak kell megfizetnie, akire pedig épül­hetne a modem polgári társada­lom. Bizonyára elégedetten kel­tek fel székeikről, s eszükbe sem jutott, hogy ezzel a kisemmizett milliók régóta tisztában vannak. Rá se riadtak, hogy semmitmon­dó analízis helyett inkább megol­dásmintákat illett, kellett volna ajánlani. Ráadásul elfelejtették meg­említeni, hogy mostanság hiány­cikk az emberség. Ezt érzéklete­sen bizonyította viszont — a 168 órában — Fekete György helyet­ta. Korábban a prédikátor költő­ink megszólították az Istent, pe­reltek vele. Ezt tette Ady is, aki­nek a hatása kimutatható az er­délyi költőknél (Remenyik Sán­dor), de átütőereje nélkül. Ha az Isten tökéletes, mindenható, mi­ért nem tökéletes a teremtett vi­lága is. Miért sújtja szenvedéssel, háborúkkal, igazságtalanságok­kal és halállal az embert? Ezt kérdik az Ószövetség Istenétől a költők, míg másokat megrendít Krisztus szenvedéstörténete, amely alázatra nevel. Mert ha van döntő fordulat az emberiség Isten-képében, akkor az éppen a megbocsátó, cselekvő szeretet, amely humanizálja az embert, el­viselhetővé teszi a létet. A ke­reszténység igazi, meghitt ünne­pe a karácsony, az esendő, gyá- molításra szoruló emberé. A köl­tészetnek is erről vannak leg­szebb szavai (Áprily, Bartalis, Dzsida, Berde Mária stb.). Van ezekben a versekben valami pantheisztikus természetszere­tet, rajongás is. Azok a legszebb sorok, amelyekben, mint táblák­ban, kibomlik az erdélyi táj az év­szakokban. Megjelenik persze a történelem is, egy magára hagya­tott néptörzs féltése. A halálféle­lem tehát nem csupán az egyént sújtja, de egész Erdély elmúlásá­ért aggódnak a költők. Ahogy közeledünk a mához, egyre be- kódoltabbak, zaklatottabbak a versek, mintha kiveszőben lenne az a bölcsesség, amelyért Áprily esedezik, s amely nyugalmat fel­tételez. Szembetűnő, hogy a kor­társ költők Isten-élménye meny­nyire áttételes, mennyire nem köthető tételes valláshoz. Aligha az ökumenizmus jele ez, inkább a durva cenzúra rovására írandó. De a hit lángja nem aludt ki, mint ahogy a magyar szóé sem. A kötetet — éppen egyenet­lenségei miatt — nem lehet ima­könyvként forgatni. Emberi do­kumentum, a történelemé. A Castrum Könyvkiadó tette azon­ban így is frontáttörés, s híreim szerint egy sorozat első darabja. Isten kezében vagyunk, a kiadó is. Kívánjuk, hogy a szponzorok keze se legyen üres! (Castrum Könyvkiadó, Sepsi- szentgyörgy, 1992.) Horpácsi Sándor tes államtitkár, aki azt hangsú­lyozta, hogy egyetért Ella István drasztikus „kirúgásával” a Hun­garoton éléről. Annál is inkább, mert az ÁVÜ-döntést ő is ismer­te, igenelte. Kiemelte: európai módszerek szerint dolgozik, méghozzá 24 órából 26-ot. Nem politizál, de azért — nyers dönté­sei ellenére is — indul a választá­sokon. Rémisztő szövegözönt hor­dott össze, s azt sem titkolta, hogy az ő sajtószabadság-értel­mezésébe beletartozik a tiltás is. Ugye, hogy visszaköszönnek a kritikát indító mondatok? Azt azért hozzátennénk, hogy — idézve a közkeletű közmondást — „ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.” Én mindenesetre nem cserélnék vele. Gondolom, so­kan vannak így, s nevében sem harcolnék a voksokért, ugyanis személyes csődje garantált való­ság. Istenem, egyszer mindenki­nek meg kell fizetnie az iskola- pénzt..! Kétségbeejtő kínálat Szegényes a televízió műsorkí­nálata. Eljutottunk addig, hogy már hét végén sem vetítenek ki- kapcsolódást, ismeretgyarapí­tást, szórakozást biztosító alko­tásokat. Az elsilányulást csak hatványozza az egyre több percet rabló bárgyú, hazug, megtévesz­tő, a reklámetikai kötelmeket fi­gyelembe sem vevő sületlen hir­detések tömkelegé. Ennek semmi köze a közélet­hez, a pártszínekhez, ezért egyértelműen a szakmai irányí­tás hibáztatható. Barokk fesztivál Kórusművek a Movendótól Ebben az egri koncertfolyam­ban joggal kapott helyet a Mo- vendo Kamarakórus — Sz. Vass Márta együttese. Eddigi sikere­ik, az idei spanyol meghívásuk is minősíti őket a hazai és a nem­zetközi figyelemre. A Franciská- nus-udvarban — ideális környe­zet — elhangzott tőlük Andreas Rauch nyolc vegyeskari műve, Mozart Áve veruma, Scarlatti Misereréje, Pulenc Salve Regi­nája, Dvorák Stabat Materéből egy részlet, Pablo Casalstólaz O, vos omnes. Az elhangzó művek is bensőséges elmélkedésre kész­tették a közönséget a derűs nyári éjszakában. Még tovább ment ezen az úton a program. Kátai László Requiemjébol három té­telt énekeltek el, majd ősbemu­tatóként elhangzott Valentin Kálmán dr., tanár-karnagy kó­rusműve, amelyet gyerekkori ba­rátjának, M. L.-nek az emlékére írt, a liturgiából vett szövegre. E jegyzet nem ad lehetőséget, hogy akár Kátai Requiemjeről bővebben írjunk, vagy méltassuk a Requiem aeternam... és a Kyrie élményszerű feldolgozását Va­lentin dr. esetében, bár a roman­tikus hangvétel, a nemes barát­ság méltósága-tudata ezt előírná. Erkölcsileg roggyant korunkban kiváltképpen. Most csak arról az áldozatkészségről és kapcsolat­ról tennénk említést, amely az al­kotók és az együttesek között működik. Az amatőrök — mu­zsikusok és énekesek — ugyanis gyakorlatilag minden ellenszol­gáltatás nélkül komoly idő- és egyéb áldozatot hoznak akkor, amikor ezeket az alkotásokat fel­dolgozzák, és a közönség elé jut­tatják. Akkor érzékeltetjük en­nek nagy jelentőségét, ha rámu­tatunk, hogy a hazai kultúrpoliti­kai viszonyok közepette ezeknek a vidéki tehetségeknek, szerzők­nek jóformán semmi lehetősé­gük nincs egyébként bekapcso­lódni az általános hatású mai ma­gyar zenei életbe, annyira lefed mindent az, ami Budapesten tör­ténik és található. Vigyék csak ezek az énekesek az egri szerzők darabjait külföldre, mindenho­vá, mert nem kell szégyenkezni­ük vállalkozásuk miatt: a Fran- ciskánus-udvarban az idegen- forgalmi vendégek, tehát a kül­földiek éppoly értőén és lelkesen tapsoltak a műveknek, mint mi, akik állítólag éltetői, propagálói lennénk annak, ami itt saijadoz- na. Hátha még támogatnák is, érdemük szerint. (farkas) Sajnos, mindezt nem minősít­hetjük egyedi jelenségnek. Ugyanis ez a vétkes gyakorlat hovatovább állandósul. így aztán méla undorral kapcsolgatunk. Néha nem feleslegesen. Vasárnap este az HBO-nál kötöttem ki, ahol ismételték a Halálos biztonsággal című fil­met, ezt a magyarul beszélő ame­rikai bűnügyi produkciót. Végre egy épkézláb mű az USA-ból! Áz alapmunka írója szép, hittel teli, jósággal telített történetet írt azokról a renitens kamaszokról, akik lelkűk mé­lyén sóvárogják az igazságot, s ha a körülmények úgy hozzák, ak­kor igen talpraesetten küzdenek is érte. A tizenéves főhős — mellesleg nemcsak remek színész, hanem virtuóz gördeszkás is jeleníti meg — sejti, hogy fogadott bátyját, a tehetséges vietnami fiút a kábító- szeres maffia fojtotta meg, s ak­kor is nyomozni kezd — kockáz­tatva életét —, amikor senki nem hisz neki. Nemcsak leleményessége, ha­nem testvére iránti szeretete is megható, elbűvölő, s arról tanús­kodik, hogy az igaz embereket nem ugrathatják egymásnak na­cionalista, rasszista frázisokkal. Ezeket elsöpri a kötődés min­dennél hatásosabb ereje. Milyen jó lenne, ha a vergődő Kelet-Európa különböző hang­erővel ordibáló politikusai tanul­nának ettől a gyerektől. Azt, amiben szinte valameny- nyien szűkölködnek: Vegytiszta humánumot... Pécsi István Horoszkóp Oroszlán Latin neve: Leo. Időtartam: július 23-tól au­gusztus 22-ig. (A nyár 2. hónapja) Szimbóluma: az oroszlán far­ka. Alapeleme: Tűz (meleg és száraz). Alaptulajdonsága: kardinális (fő). Neme: férfias. Uralkodó bolygója: Nap (napisten). Férne: arany. Szerencseszáma: 1, 81, 91. Szerencseköve: gyémánt. Szerencseszíne: arany- vagy narancssárga (szellem és me­részség). Szerencsés helyei: nyilvános terek, gyűlések, templomok. Szerencsenapja: vasárnap. Peches napja: szombat. Jóskártyája a Tarot-ból: a Vili. lap, az Igazságosság (igaz­ságosság, felelősségtudat, ki­egyensúlyozottság). Oroszlán-növények: déligyü­mölcsök, fahéj, sáfrány, rizs, ba­bér, dió, napraforgó. Oroszlán-állatok: oroszlán, sas, kakas, párduc. Oroszlán-országok: Auszt­ria, Románia, Szicília stb. Oroszlán-városok: Bombay, Chicago, Damaszkusz, Prága, Róma, Philadelphia. Az Oroszlán nappali vagy Nap-jel. Temperamentuma: koieri­kus-flegmatikus. Pszichoszomatikus gyengéi: szív és vérkeringés. Híres Oroszlánok: Emily Bronte, Fidel Castro, Coco Chanel, Claude Debussy, Henry Ford, I. Ferenc József császár, Mata Hari, Alfred Hitchcock, Aldous Huxley, Mick Jagger, C. G. Jung, Guy de Maupassant, Benito Mussolini, Bonaparte Napóleon, Andy Warhol, Mae West stb. Pszichikai jellemzői: szellemi érzékenység, erős éntudat, a külső és a belső világ átlényegí- tése. Milyen is egy Oroszlán? A királyok állata, az állatok királya — szokás mondani. Ura a Nap, és nem véletlenül szimboli­zálják együtt a fényt, a pompát, az erőt, a jólétet. A Nap a legelső a bolygók között, s az ő gyerme­kei is a legelsők, méltóságtelje­sek, reprezentatívak, nagyvona­lúak, nyíltszívűek — jellemük is napsugaras, nemes, biztonságot sugároz. Ez a jel uralkodásra, paran­csolásra, vezetésre született. Önérzet, egészséges büszkeség tölti el a jellemet, s mivel az Oroszlán-jelű ember ösztönösen érzi is, hogy a természet jó tulaj­A terror iskolája Egy dél-amerikai drogbáró fia elhatározza, hogy kiszabadítja apját, akit kiadták az USA-nak, és bírósági tárgyalásra vár. Tú­szokat szed, majd terroristákból álló bandájával elindul az Álla­mokba... Megérkezésük után elfoglal­ják a Regis gimnáziumot, amely arról híres, hogy gazdag szülők elkényeztetett csemetéit neveli. Az egész iskolát túszul ejtik, de persze Billy, a legrosszabb diák és négy társa természetesen nem bír tétlenül ülni a fenekén. A drogbáró fia alkudozik: a túszo­kat az apjáért! Kemény akció kezdődik a fiúk kiszabadításáért, s a laza gondolkodású, vagány diákok nagyszerű érettségi bizo­nyítványt szereznek bátorságból. Áz izgalmas kalandfilmet az egri Uránia mozi nézői tekinthetik meg. Titkolt titkosügynök Szerény és szolid, telefonköz­pontokat javító postai alkalma­donságokkal ruházta fel, ki is kényszeríti környezetéből az el­ismerést, a tiszteletet. Fellépése magabiztos, imponáló, érződik benne az erő és a hatalom. Úgy viselkedik, hogy ő kerüljön a központba, bátor és magasröptű, ellenállhatatlan. így aztán a kör bezárul, magabiztossága miatt még akkor is megkapja az őt elis­merő (vagy vélt) helyet, ha telje­sítménye alapján nem érdemelné meg — Oroszlán-magatartása kikényszeríti a környezetéből. Az Oroszlán egyébként sok tekintetben meg is érdemli elis­merésünket, megbecsülésünket. Ez a jel nagyvonalú, hidegvérű, bátor, és nem ijed meg a saját ár­nyékától. Cselekedeteit mindig az intuíció irányítja, sohasem ki­csinyes megfontolás. Képes egész életében hűségesnek ma­radni egy eszméhez, segítőkész, melegszívű, nyűt, barátságos. Ő a született előkelőség és méltó­ság. Szerencséjére (és ez a tulaj­donsága védi környezete ellen) született optimista. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartja a ku­darcot, s ha mégis balul üt ki va­lamely vállalkozása, azonnal újra nekilát, a csüggedést nem ismeri. Mivel hazárdőr, szereti a szeren­csejátékokat, a sportot, a társa­ságot. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretné, vagy ha támad­ják, akkor indulatba jön, a harag egész lényét elborítja, s pontosan úgy viselkedik, mint az oroszlán; azt maija szét, akit elér. Ha düh­kitörése elmúlt, szinte ugyan­olyan gyorsan le is higgad, mint amilyen gyorsan felbőszült: köny- nyen megbocsát, és hamar elfe­lejti mindazt, amit ellene elkö­vettek. Ez is jellemző egyénisé­gére, amely könnyed és elegáns: egy igazi Oroszlán nem dédelgeti sebeit, nem rágódik múltbeli sé­relmeken, elegánsan túllép a teg­napi ügyeken, s csak a jelennek él. Kényszerrel vagy erőszakkal szinte semmit nem tudunk elérni nála. Ezzel szemben nagyon vá­gyakozik a szeretetre, s ha látja, hogy szeretik, tisztelik, akkor úgy viselkedik, mint egy nagy gyerek, mindenét odaadja. Sze­reti a nagy társaságokat (különö­zottnak hiszi a családja hősün­ket, az egyik legkiválóbb francia titkosügynököt. Különböző ül­dözési akciók, lehallgatások spe­cialistája, s egyik illegálisabb, mint a másik. Kollégájával a leg­kockázatosabb és legmerészebb akciókat viszik sikerre. Francois mindeddig össze tudta egyeztet­ni családi életét titkosügynöki te­vékenységével. Egy napon azon­sen az elegáns éttermeket, ruhá­kat, gasztronómiai ínyencsége­ket, finom italokat), a pompát, gyűlöl rohanni, tüzes vérmérsék­lete ellenére szinte sohasem ide­ges, nem hisztérikus, jellemének leghatásosabb vonása türelmes, magabiztos fellépése, erőt és örömet sugárzó egyénisége. Ez egy becsületes jel. Lehető­leg távol marad az intrikáktól, a pletykáktól, harcra csak végső esetben vállalkozik, hátulról so­hasem támad, aljasságra, becste­lenségre szinte alkatilag képte­len. Mivel alaptulajdonsága az állandó tüzes elem, ezért mindig megbízható, kiegyensúlyozott, kitartó, amibe belefog, azt min­den körülmények között vég- hezviszi. Ugyanakkor vakmerő is tud lenni, hiszen a Nap gyer­meke. Egyetlen, ám annál súlyosabb hibája féktelen hiúsága. Ha itt sértik meg, akkor nehezen ural­kodik magán. Tudása fennhéjá- zás lesz, büszkesége gőg és felfu- valkodottság, ereje elbizako­dottság, megbízhatósága fontos­kodás. Furcsa mód ez szinte az egyetlen sebezhető pontja, ha ügyesen használják ki ellenségei ezt a gyengéjét, akkor még őt is nevetségessé lehet tenni. Az Oroszlán szereti a sportot, a gyermekeket, az állatokat. Bő­kezű, úgy is tud adni, hogy köz­ben észrevétlen marad. Nagylel­kűsége igazi, és sohasem bánja meg. Ha egy Oroszlán önző, ak­kor ez kizárólag szellemi értelmű önzés lehet, egy igazi Oroszlánt az anyagi javak csak a megszer­zés stádiumában érdeklik, utána már nem foglalkozik vele. A ta­karékosság nem az ő tulajdonsá­ga­Szerelmi élete heves és tüzes. Egy igazi Oroszlán szinte kime­ríthetetlen, igazi gavallér, nagy­stílű, remek partner. A nők rit­kán tudnak ellenállni egy Oroszlán-férfinak. Az Orosz­lán azonban képtelen kitartani egyetlen partner mellett. Ez a típus képtelen a hűségre, túl nagy az étvágya. Megszelídíteni pedig szinte képtelenség, az na­gyon hibás Oroszlán, akiből egy nőnek sikerül házicicát idomí­tania. ban felfedezi, hogy feleségét mintha intim szálak fűznék egy Marcel nevű fickóhoz. Sértve érzi magát, és elkezdi lehallgat­ni és követtetni a nejét. Lassan az egész stáb Marcelre áll rá... Végül meglepő dolgok derül­nek ki a szélhámos tetteiről. A könnyed nyári vígjátékot a gyöngyösi Puskin mozi mutatja be. HANG-KÉP Filmpremierek Jelenet A terror iskolájából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom