Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-24-25 / 171. szám

HÍRLAP, 1993. július 24—25., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9 Ismerkedjünk az aurával! Mire jó a mantra? Egy közhasznú könyv tanulságai A gyerekek érzékenyebbek a felnőtteknél. Bizonyos szempontból többet tudnak, sejtenek nálunk. Ha va­laki megfigyeli rajzaikat, akkor észreveszi, hogy az élőlények kö­ré többszínű burkot mintáznak. A „szemfüles” szülő ilyenkor rájuk formed. — Már megint zöldséget fir­káltál. Ilyen nincs is! A kicsik ekkor viszakoznak, s eszükbe sem jut többé, hogy ef­féléket festegessenek. Megszakad bennük valami, az, aminek folytatódnia kellene, ami lehetővé tenné, hogy később megismeijék önmagukat, s ter­mészetesen másokat is. 1. Mindezt Ted Andrews Az aura érzékelése objektiven és intuíció­val című könyv felkészült, tudós szerzője hangsúlyozza, s arra vál­lalkozik, hogy mindenki számára közérthetően átadja nekünk azt a pluszt, ami nem a saját hibánk miatt hiányzik belőlünk. Mellőzi a sejtelmességet, a misztikumot, s nemcsak megkí­sérli, hanem nyújtja is a higgadt tudományos magyarázatot. Nem marad adós a meghatá­rozással sem. Szerinte az aura lé­nyegében az az energiatér, amely minden dolgot körülvesz. Vo­natkozik ez nemcsak ránk, nem­csak a többi élő szervezetre, ha­nem bármire, ami atomszerkeze­tű. 2. Ne tessenek megijedni, reme­kül megírt munkát vesznek ke­zükbe, ha megvásárolják ezt a kötetet! Ott sorakoznak ugyanis a gon­dosan megfogalmazott, bármi­kor megismételhető, s mindig ugyanazt az eredményt hozó gyakorlatok. Aki érdeklődő, aki elég türelmes, meg is oldja ezeket a penzumokat, s lépésről lépésre haladhat a titoknak tűnő jelensé­gek megfejtése felé. Ráadásul nemcsak közelíti, hanem garan­táltan el is érheti a célt. Megtanulhatja — hatásos áb­rák segítenek ebben —, hogy mik a csakrák, hogyan küldhetünk, érzékelhetünk energiamintákat. Az igyekvőbbek odáig is eljut­hatnak, hogy színeiben látják mindezt. Ahhoz is tippet kapnak, hogy miként készítsenek varázsvesz- szőt, ingát, s ezekkel hogyan mérhetnek. Persze ilyenkor sem marad el a nagyon is materiális, az ellenőrizhető indoklás. 3. A kitartóak kimutathatják az egészségügyi problémákat, elsa­játíthatják az aura erősítésének és védelmének fortélyait, s elke­rülhetik azt, hogy gyengüljön, le- csapolódjék a minket körülvevő mező. Külső szemlélőként rácsodál­kozunk azokra a keletiekre, akik számunkra furcsa szöveget kán­tálnak, s nem is gondolunk rá, hogy amit tesznek, hasznos, megtisztító, újjávarázsló. Hallottak már a mantráról. Ez a szanszkrit szó varázsigét jelent. Amikor ezeket ismétel­getjük, a hangok erejével ha­tunk, s beavatkozhatunk mások vagy magunk terébe gyógyítás, esetleg magasabb tudatállapot eléréséért. Ekkor voltaképpen energiáink serkentődnek. Ez nem véletlen, hiszen mindehhez meghatározott gondolatok tár­sulnak. Aki kíváncsi, mintákat is talál, amelyeket kipróbálhat, mérle­gelhet, értékelhet. 4. Az Édesvíz Kiadó csak dicsé­rendő amiatt, hogy ilyen jellegű munkákat publikál. Feltehetően anyagilag sem jár rosszul, az egyéni haszonnál azonban jóval fontosabb az, hogy azt az Ariad- né-fonalat biztosítja, amelyre mostanság nagy szükség van. Tetemes lemaradást kell be­hoznunk, hogy a nyitott szellem háborítatlanul érvényesüljön, hogy közösen induljunk olyan portyákra, amelyek révén nem­csak mi gazdagszunk, hanem környezetünk is. Hatványozva a tudatunk mélyében megbúvó hamisítatlan humánumot is... Pécsi István Beszélgetőpartnerünk: Linda Görbe Nóra a vidékiségről, gyermekeiről, a komoly szerepekről, a nyári tervekről „Igaz, még csak a tárgyalások folynak a népszerű sorozat foly­tatásáról, de ha minden jól megy, akkor jövőre talán elkezdődnek a forgatások. Hogyan kezdődött ez a „házasság?”— kérdem Gör­be Nórát. — Jó három-négy éve, amikor éppen terhes voltam a kisfiám­mal, felkerestek az együttes tag­jai, és mutattak egy anyagot, amely gyerekeknek szóló dalok­ból állt. Nagyon tetszettek. Az­előtt csak a tini korosztálynak énekeltem, de 1990 tavaszán már az első előadásokon is túlju­tottunk az Albatrosszal. A mai napig körülbelül a 270. műsor­nál tartunk. — A vidéki fellépéseket a csa­lád mennyire tolerálja? — Az én szótáramban ilyen kategória nem létezik, hogy „ vi­dék. ” Szarvasi lévén szeretem a kis városokat. A gyermekeim persze nem örülnek a hosszú tá­vollétnek. „Mama, ne menj dol­gozni!” mondogatják. Azért igyekszem az egészséges arányt megtartani: ha Pesten vagyok, úgy intézem a dolgaimat, hogy este öt után otthon legyek, és ve­lük foglalkozhassak. — Színházban mikor léptél fel utoljára? — Április 15-én a Vidám Szín­pad kisszínházában mutattuk be Lakatos László darabját: „ Vágy egy ágy után”címmel, Zsudi Jó­zsef rendezésében. A zenés víg­játékban Nádas Gábor és Hor­váth Jenő dalait énekelem. A kö­zönségnek minden este kell egy kis idő, mire elhiszi, hogy való­ban én vagyok a tornacipős Gör­be Nóra. — Linda a kedvenc szerepe? — A főiskola elvégzése után drámai színésznőnek készültem. Üdítő figura volt ezek után Lin­da. Később, amikor már szülői értekezletre jártam, és a gyerek osztálytársai úgy köszöntek, hogy „Szia Linda”, egy kicsit za­vart ez a „skatulya,” és megpró­báltam hadakozni ellene. Aztán rájöttem, hogy ez butaság. — Mit kaptál ettől a szereptől? — A hírnevet, és még valamit: amikor a forgatások elkezdőd­nek, minden energiámra szükség van. Ha Linda vagyok, akkor egy évig más semmi nincs. Naponta edzek, növelem az állóképessé­gem. Az biztos, hogy sokat len­dített rajtam ez a szerep és vele együtt a film is. — Nyári terveid? — Csak a munka! Nem terve­zek semmi hosszabb nyaralást. Legfeljebb ellátogatunk a nagyi­hoz Szarvasra, és a csodálatos Körös-parton kipihenjük ma­gunkat a gyerekekkel együtt. Ne­kem ez mindennél többet ér! (FEB) Mérés varázsvesszővel ( AZ ESZTERHÁZY KÁROLY \ TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA EGER főigazgatója pályázatot hirdet a 2. SZ. GYAKORLÓ ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUMÁBA \ 1 fő' ének-zene egyetemi végzettséggel 1 fő' német-bármely szakos lehetőleg egyetemi végzettséggel 1 fő matematika­számítástechnika egyetemi végzettséggel tanári állásokra. A pályázatokat a főiskola Személyügyi Hivatalához kell benyújtani (Eger, Eszterházy téri.) / AZ ESZTERHÁZY KÁROLY ^ TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA EGER főigazgatója pályázatot hirdet a 4. SZ. GYAKORLÓ ÁLTALÁNOS ISKOLÁJÁBA német-bármely szakos — egyetemi végzettséggel, francia-bármely szakos — egyetemi végzettséggel, magyar-történelem szakos — egyetemi végzettséggel és 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkező, angol-bármely szakos tanári állásokra. A pályázatokat a főiskola Személyügyi Hivatalához kell benyújtani (Eger, Eszterházy téri.). Pályázati határidő: a megjelenéstől számított két héten belül. Papírhajtogatás — japán módra A felkelő nap országának Japánnak, az egyik leghíresebb papírhajtogatója Akira Yoshizawa. A hajtoga­tásjapán neve — origami — lassan átterjed Európára. Már most sok tízezer ember önti vágyait, álmait, az öreg földrészen papírba. A japánok szerint ez ugyanolyan költészet, mint amit papírra írnak tintával. A jótékonykodás éltette! A z 1867 utáni polgári fejlő­dés, valamint a liberahzá- ioao belpolitikai élet Heves me­gyében is számos, — közöttük az izraelitákat körülvevő — bizal­matlanságot is feloldott. Külö­nösen Gyöngyös volt az a hely, ahol már a reformkortól érvé­nyesült irántuk a lakosság és az elöljáróság bizalma, befogadó készsége. A kiegyezés teremtette szabadversenyes időszakában és főleg 1890 után — jó üzleti érzé­küknek és összeköttetésüknek köszönhetően — megerősödött a helyi gazdasági és társadalmi be­folyásuk. Ezt a városi képviselő- testületi viriliseik aránya is tük­rözte: Amíg 1874-ben 52 rendes tagból 28 volt az izraelita virilis, 1896-ban 43-ból 37. Hasonlóan erősödött a társadalmi önszerve­ződésük, amely, bár vallási ala­pon állt, de közéleti, polgári igé­nyeket is szolgált. A századfor­dulón hat olyan egyesületbe tö­mörültek, amelyek már évtize­dekkel korábban létesültek. Sőt, a Chevra Kadisa (Szent Egylet) még 1795-ben megalakult. Kö­zülük az 1872-ben alapított Gyöngyösi Izraelita Nőegylet (GYIN) azzal emelkedett ki, hogy karitatív tevékenysége mel­lett előbb vallási, majd közéleti szerepet is vállalt. A GYIN a fénykorát 1892- 1935 között élte. 1892-ben Ro­senfeld Edéné lett az elnöke, aki megteremtette a helybeli izraelita menházat, 1909-ben, az orszá­gos hálózat keretében a fiatalko­rúakat segítő patronász egyesü­letet. 1910-ben az egylet élén Schönfeld Mórné követte őt. Schönfeldné (ő is és férje is gyöngyösi polgári családból származott) az első években a nőegylet belső fejlesztéséhez fo­gott. Bővítette a taglétszámot, és megerősítette az egyleti életet. 1914-1918 között megszervezte a Chevra Kadisa által felállított 25 ágyas, helybeli hadikórház ápolónői és gyógyszerellátást, a háborúban elesettek (34-en hal­tak hősi halált) családtagjainak és az 1917. évi gyöngyösi nagy tűz károsultjainak segélyezései. Tevékenységének jelentős ideje azonban a háború utánra esett. 1922-ben ő volt az, aki kezde­ményezte az izraelita vallásúak helybeli három ágazatának nő­egyleti együttműködését. 1927- ben leány olvasóegyletet, 1928- ban leány műkedvelő egyletet szervezett. A világgazdasági vál­ság éveiben az eredményesen ta­nuló polgarista lányoknak tanul­mányi segélyt folyósított. 1930- ban a zártkörű izraelita könyvtárba leányneveléssel fog­lalkozó és gyermekirodalmi könyveket hozatott. Attól kezd­ve a leány olvasóegylet tagjaival gyakran rendezett magyar és vi­lágirodalmi, valamint héber (jid­dis) felolvasó délutánokat. 1931- ben Schönfeld Mórné 2000 pengőt adományozott Gyöngyösnek, hogy az 1929: XI. te. rendelkezésének megfele­lően mielőbb megnyílhasson a nyilvános városi könyvtár.— Ez volt az első olyan alkalom, ami­kor nem saját, vallási célra jóté­konykodott az által vezetett GYIN. Láthatóan közeledett a város­hoz, hogy a társadalmi kapcsola­tait kiterjessze. A Mátra Egyesü­lettel közösen 1932-ben turista leány kört alapított. Ez a kör első­sorban a környékre járt kirándul­ni, ugyanakkor a tagjai az ország más-más helységéből érkező diáktársaikat elvitték egy-egy mátrai természetjáró útjukra. „Országismereti és hazafias ne­velési” kiránduló napokat is ve­zetett, 1932-ben a Dunakanyar­ba, 1933-ban Budapestre, 1934- ben Aggtelekre, 1935-ben Deb­recenbe. 1931-1932-ben 1000, 1933-1934-ben 1500, 1935-ben 2500 pengőt juttatott a városnak évenként „ közhasznú célokra. ” 1935. szeptember 15-én meg­alakult a Makay Emil Gyöngyö­si Izraelita Ifjúsági Önképzőkör. Schönfeldné két hónappal ké­sőbb a Rosenfeld Edénéről elne­vezett leány önképzőkört akarta megalapítani. Ma már kideríthe­tetlen, miért nem kapta meg a fel­ső vallási körök jóváhagyását, engedélyét. Schönfeldné az 1930-as évek­ben több közéleti, a város nem iz­raelita, különféle foglalkozású lakosát átfogó jótékonysági akci­ót is szervezett. 1930-ban az állás nélkül maradt tisztviselőnőkről, 1931-ben a munkanélküli ház­tartási alkalmazottakról (házve­zetők, cselédek, honyhalányok, bejárónők), 1932-ben a tűzkáro- sult özvegyekről (abban az év­ben volt a nagy tűz 15. évfordu­lója), 1933-ban a diplomás mun­kanélküliek leányainak középis­kolai segélyezéséről gondosKO- dott. 1934-ben Gyöngyös Város Szegényügyi Hivatalának 5000 P gyorssegélyt utalt át. 1935-ben a GYIN nevét a Be- tegsegélyző Nőegylet leendő csatlakozása miatt Gyöngyösi Izraelita Jótékony Nőegyletre változtatta. Schönfeldné az év végéig megtartotta ennek elnöki tisztét is. Helyettese Barna Sán- dorné lett, akivel abban az évben minden korábbi segélyakciót fe­lülmúló szervezésbe fogott. Ek­képpen akart még segíteni a rá­szorulókon a tisztéről leköszöni készülő elnöknő. Ugyanis úgy határozott, hogy 1935-ben, el­nökség 25. éveben lemond. Be­jelentését a nőegylet, sőt Gyön­gyös eljárósága is szomorúan fo­gadta. Hosszas unszolásra csak akkor járult hozzá, hogy arcké­pét a hitközség megörökítse. A nőegylet különféle rendez­vények bevételével, utcai jóté­konysági adakozással jelentős összeghez jutott. Májusban és augusztusban az egyleti ado­mánygyűjtő sátornál — feleke- zetre való tekintet nélkül — egy­mást követték a gyöngyösiek, hogy Schönfeld Mórné gyűjtő­perselyébe helyezzék pénzado­mányaikat. Az év végi összesítés jelentős adományösszeget mutatott. A Gyöngyösi Népújság 1935. de­cember 22-i tájékoztatása sze­rint a nőegylet évi 20.400 P se­gélyt és 2.400 P egyéb összeget folyósított a rászorulóknak. A nőegylet és az izraelita hit­község december 15-én búcsú­zott el a távozó elnöknőtől, Schönfeld Mórnétól. Az emlé­kére megfestett arcképét az izra­elita kultúrotthon dísztermének falán helyezte el dr. Hajdú Béla gondnok. Az ünnepélyes alka­lommal rendezett emlékesten dr. Hajdú felolvasta dr. Puky Árpád gyöngyösi polgármester levelét, amelyben a többek között ezeket írta: „Schönfeld Mórnét a jóté­konykodás éltette. Példamutató humanitást, emlékét nemcsak a megsegítettek fogják szivükbe zárni.” Arcképét Waldner Pál hitköz­ségi elöljáró ma is kegyelettel őr­zi az „új” zsinagóga kultúrtermé­ben. Schönfeld Mórné karitatív te­vékenysége minden időre, így a mai korra is példaértékű üzenet: Segítsünk az arra rászoruló em­bertársainkon. Ezt a biztatást su­gározza arcképe — születésének 110. évfordulóján. M.L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom